Bevezető

 

Tudja-e Ön, hogy az ún. volt szocialista országok közül egyes-egyedül Magyarországon nem történt meg eddig a restitúció, azaz a vagyonvisszaadás itt Európában ? A magyar történelem eddigi legnagyobb kisemmizése zajlott az ún. ‘szocializmus’ égisze alatt. Az áldozatok száma óvatos, visszafogott becsléssel is legalább 6 millió magyar. Azért ennyi, mert a hivatalos adatok szerint 1.431.747 fő nyújtott be vagyoni kárpótlási, és további 914.860 fő személyi kárpótlási kérelmet itthon (2005-ös összesített adatok), de kisemmizettekké váltak a családtagok, örökösök is.

Ezért egy átlagos négytagú családot feltételezve becsülhető ezen 6 milliós szám.       1990 őszén alapított Egyesületünk ezeket az embereket, a kisemmizetteket képviseli, és célja az eddig jogtalanul elmaradt restitúció elérése Magyarországon.       A különféle félrevezető és hazug magyarázkodások, és agyonhallgatások után szeretnénk idevonatkozó alapvető tényeket tudatosítani a kisemmizettek millióival. A tulajdoni igények soha nem évülnek el. Tulajdont csak tulajdonostól lehet jogszerűen szerezni. Amennyiben egy vagyontárgy tulajdonváltozásainak sorában egy jogilag hibás elem van -az ún.   ‘szocializmus’ idején végzett államosítások ilyenek- akkor annak a vagyontárgynak a mai „tulajdonjoga” megkérdőjelezhető.

Meg kell említeni azt is, hogy alapvető gazdasági érvek szólnak egyértelműen a restitúció mellett, amit persze a környező, a kommunizmus alól felszabadult országok már mind felismertek. Magyarország gazdaságának fő jellemzői a tőkeszegénység és a rendkívüli sebezhetőség, ami egyértelműen összefüggésbe hozható a restitúció elmaradásával. Sokszázezer, közel egymillió mikrovállalkozás, kényszervállalkozás próbál életben maradni, gyakorlatilag tőke nélkül, nagyon egyenlőtlen esélyekkel.

Mivel ma ez egy agyonhallgatott, de alapvető jelentőségű igazságtételi, és társadalmi-gazdasági kérdés, a restitúció ügyét számos alkalommal megkíséreltük a „szabad véleménynyilvánítás” jegyében a sajtó útján is tudatosítani a közvéleménnyel. Nos, tisztelet a nagyon kevés kivételnek, a megkeresett újságírók szóbeli látszat támogatásuk után azt közölték, hogy nekik ugye el kell tartani családjukat, és ha erről merne valamelyikük írni, az állásvesztéssel jár ma Magyarországon. A mai katasztrofális foglalkoztatási helyzetben pedig ez jó eséllyel sokéves állástalanságot jelentene.

A restitúció elmaradásával, szándékos megakadályozásával Magyarország szembemegy a demokratikus alapértékekkel, és olyan demokratikus alapdokumentumokat vesz semmibe, mint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, vagy a Római Egyezmény. Magyarországot ezen az úton az európai közösség országai közül nem követi senki.

Kérdések-válaszok

Az alábbiakban összegyűjtöttük és megválaszoljuk azokat a kérdéseket, melyeket leggyakrabban feltesznek az Egyesületünk iránt érdeklődők. Az oldal folyamatosan bővül, az aktualitásoknak megfelelően.

 

Milyen irányultságú szervezet a KISE, a jobb- vagy a baloldalhoz, illetve párthoz köthető-e ?

A KISE nem politikai szervezet, nem párt, hanem civil egyesület. Mind a bal- és jobboldalról vár támogatókat.

Ugyanakkor az is kiderült az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy mindeddig csak egyetlen párt, a Független Kisgazdapárt volt az, mely programjába vette a kisemmizettek kártalanítását, melyet reprivatizációs programnak neveztek, és amelynek heves ellenzői akadtak a baloldalról, de más pártok sem támogatták. Az eddigi kárpótlási törvények az elvett vagyonok néhány ezrelékét juttatták vissza, ami nem tekinthető kártalanításnak.

Ennek ellenére elvben nem zárunk ki semmilyen együttműködést egyik párttal sem, amennyiben erre valamilyen érdemi lehetőség van.

 

Mekkora az Egyesület, és kiket képvisel ?

Az Egyesületnek 1990-es alapítása óta fokozatosan kiépültek a fővárosi és vidéki szervezetei, emellett határon túli kapcsolatokkal rendelkezik.

Az Egyesület azok képviseletét vállalta fel, akik a szélső jobb- és baloldali, XX. századi önkényuralmi rendszerek által az élet-, vagyon- és szabadság sérelmére elkövetett cselekmények áldozataivá váltak, és mindeddig legfeljebb csak jelképes, ún. „kárpótlás”-ban részesültek. Ez több millió embert, a hozzátartozókkal és örökösökkel és a kérelmet eddig nem beadtakkal együtt vélhetően az ország lakosságának többségét jelenti; de ismertek pontos adatok is, mivel a Központi Kárrendezési Iroda (neve rendszeresen változik) nyilvánosságra hozta, hányan adtak be igényt, ez
pedig a következő (2005-ös adatok):

Vagyoni kárpótlás:


Összes beérkezett kérelem
1991. évi XXV. tv. alapján

817 811

1992. évi XXIV. tv. alapján

78 911

1994. évi II. tv. alapján

532 901

Személyi kárpótláshoz kapcsolódó vagyoni

2 124

Összesen :

1 431 747

 

Személyi kárpótlás:


Összes beérkezett kérelem
1992. évi XXXII. tv. alapján

360 911

1994. évi II. tv. alapján

78 174

1997. évi XXIX. tv. alapján hivatalból intézett

271 573

1997. évi XXIX. tv. alapján új beadványok

204 202

Összesen :

914 860

 

Hogyan lehet csatlakozni az Egyesülethez ?

A KISE-nek tagja lehet minden magyar, vagy külföldi állampolgár, aki az Egyesület céljait elfogadja, és támogatja.
Amennyiben valaki az Egyesület tagja kíván lenni, akkor itt honlapon, a Kapcsolat főmenüpont alatti Jelentkezés egyesületi tagnak  almenüpont alatt található Tagfelvételi Adatlapot töltse ki.Ezt kétféleképpen teheti meg: – vagy az ott látható elektronikus Adatlapot tölti ki, és online beküldi részünkre,
– vagy a pdf formátumú Adatlapot ugyaninnen letölti, kinyomtatja, és papíralapon, kézzel kitölti.A kézzel kitöltött Adatlap elküldésére megint kétféle lehetőség van:
– vagy beszkennelve valamelyik Elérhetőségek almenüpont alatt található email címünkre megküldi,
– vagy soronkövetkező Közgyűlésünkre személyesen behozza. Ez esetben is kérünk emailben értesítést a jelentkezési szándékról.

A papíralapú adatlap egyetlen különbséget tartalmaz az online kitöltésűhez képest, ott nem szükséges e-mail címet megadni.

 

Van-e egyesületi tagdíj ?

A 2011. október 5-i Közgyűlésünk során a tagság határozott e kérdésben. Az egyesületi tagdíj 2000 /Kettőezer/ Ft évente.

 

A II. világháború előtti nagybirtokrendszer visszaállítását akarja az Egyesület ?

Nem. Itt még megjegyzendő, hogy a két háború közötti magyarországi birtokszerkezetre a kádár-korabeli történelemtanítás használta előszeretettel „nagybirtokrendszer” elnevezést, jóllehet a háború előtti évekre kialakult helyzetre ez az állítás minden alapot nélkülözött. Az FKgP programjában az 1947-es tulajdoni állapotok visszaállítását jelölte meg, mely teljesen megegyezik egyesületünk álláspontjával.
Ugyanakkor az 1944-es nyilas uralom alatti élet- szabadság- és vagyon sérelmére elkövetett cselekmények áldozatainak, örököseinek kártalanítása is az egyesület céljai között szerepel.

 

Sokak szerint nem lehetséges a volt tulajdonok visszaadása, mert azokat már nagyrészt átalakították, átépítették, ráépítettek, vagy éppenséggel eladták. A pénzbeni kártalanítást pedig a költségvetés helyzetére való hivatkozással szokták lehetetlenek nevezni, mi ezzel kapcsolatban az álláspontjuk ?

Egyesületünk e kérdésben határozott álláspontot képvisel. A volt tulajdonok visszaadását és a kártalanítást egyedül csak Magyarországon nem volt hajlandó megtenni egyik kormányzat sem, míg a keleti blokkba, a szovjet blokkba tartozó országokban hazánkon kívül mindegyikben véghezvitték, a Balkántól a Baltikumig. Sehol sem állt meg hivatkozási alapnak, nem volt a restitúció akadálya az, hogy a vagyonnal, ingatlannal, vállalkozással időközben változások történtek.

Mindezek alapján nem látunk okot arra hogy ne történjen meg ez nálunk is, ahogy tehát mindenütt másutt is megtörtént.

Emellett tisztában vagyunk azzal is, hogy sok vagyontárgyat az önkormányzatok, állami szervek eladtak, legtöbb esetben nem egy testben, hanem feldarabolva.

A kártalanítás mikéntjét, minden részletét a meghozandó jogszabályoknak kell majd szabályoznia, melyeket illetve tervezetüket itt terjedelem okok miatt nem lehet ismertetni. De az állam által eladott vagyontárgyak esetében alapelvként megfogalmazható többek között például az, hogy egyesületünk nem akarja a kisemberek, családok anyagi ellehetetlenítését, az Önkormányzatoktól megvásárolt lakásokból
az utcára való kilakoltatását, újabb kisemmizést.

További alapelvként szerepel tervezetünkben, hogy a kártalanítás ne a költségvetést terhelje, hanem összefüggésbe lehet -és kell is- hozni azt a ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji tömeges, és törvénytelen ún. ’spontán privatizáció’-val, melynek elévülése a
tulajdonhoz való igény elévülhetetlensége okán nem történt meg.

Az elkobzott, államosított vagyontárgyakkal kapcsolatban, függetlenül attól, hogy azokat időközben eladták, átépítették, stb., tehát változásokon mentek át, Dr. Tímár György ügyvéd, az FKgP korábbi alelnöke, a KISE alapító tagja, publikálta a hibás szerzés folytán előállott jogi helyzetet.

A hibás szerzés lényege, hogy függetlenül attól, milyen változások történtek később a vagyontárggyal, dologgal, ha a változások sorában egy jogilag hibás elem van, -ilyennek tekinthető például a 4/1952. tvr. alapján ingatlanok elkobzása, illetve többi hasonló törvény ( lásd a Jogszabályok oldalon) alapján elkövetett további vagyontárgyak elkobzása- , akkor e vagyontárgy, dolog tulajdonjoga a hibás elem létrejöttének időpontjától kezdődően nem tisztázott, rendezetlen; továbbá az időben a hibás elem után történt változások (adásvétel, ingyenes tulajdonátruházás, ajándékozás, stb.) is érvénytelenek.

Az ilyen vagyontárgy, dolog tehát hibás szerzésű, és ezért jelenlegi tulajdonjoga, tulajdonosa megkérdőjelezhető.

 

Nem gondolják, hogy már elévült a visszaadásra, kártalanításra vonatkozó követelésük ?

A tulajdonra vonatkozó követelés, igény nem évül el. [Polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény) VIII. Fejezet, 5:35. §. ]. Erre egyébként már a Magyar Nemzet 1991. augusztus 12-i számában felhívtuk mindenki figyelmét, ahogy ez itt a honlapunkon is olvasható .

Aki rendszeres olvasója honlapunknak, az láthatja, számos itt leközölt cikk, írás, beadvány tükrözi azon tényt, hogy az érintettek, a kisemmizettek, tulajdonuktól megfosztottak pontosan ismerik ezt az alaptörvényi rendelkezést, és hivatkoznak is rá.

 

Sokan úgy vélekednek, annak a generációnak a kiöregedésével, mely a jogsérelmeket ténylegesen elszenvedte, nem lesz tovább támogatása Egyesületüknek, mert a fiatalabbakat, az örökösöket már nem érdekli az eltulajdonított javak visszaszerzése, nem tartanak ettől ? Ők azt mondják, majd teremtenek ők magunknak egzisztenciát, vagyont, enélkül is.

Mielőtt válaszolnék, egy viszont kérdést hadd fogalmazzak meg.Elgondolkodásra ajánlanám azoknak a fiataloknak, akikről e fenti kérdésben szó van, elsősorban hozzájuk szól e viszont kérdés.Mit gondoltok, ha attól a pártállami nómenklatúrától, mely az ún. “rendszerváltás ” előtt és után nagy mennyiségű vagyont megkaparintott magának, elvennék, és visszaállamosítanák kétes körülmények közt szerzett vagyontárgyait, vajon akkor ezek a volt párttitkárok, pártállami bennfentesek is ilyen passzív, lemondó álláspontra helyezkednének-e ?

S akkor az ön kérdésére is a válasz.

Nem, nem tartunk. Egyesületünkbe egyre több fiatal, leszármazó, örökös jelentkezik, felismerve saját érdekeiket.

Van persze olyan fiatal is, aki a kérdésben megfogalmazott módon gondolkodik most még, tehát hogy ez a dolog már elévült, kár vele foglalkozni, és/vagy képességeiben bízva úgy gondolja, majd ő maga fogja megteremteni ugyanazt az egzisztenciát, amely kisemmizett felmenőinek megvolt. Az ilyen vélekedéseket hallva több alapvető tévedést lehet megállapítani.

A legelső nyilván a követelésének elévülésére vonatkozó tévhit. Feljebb is szerepel, hogy a tulajdonra vonatkozó követelés nem évül el, bárki fogalmazhat meg ilyen igényt, tehát nem csak az, aki a sérelmet elszenvedte, de a leszármazója is.

Továbbá, most itt utalnék a kérdésben megfogalmazott megjegyzésre, és ezt szeretném üzenni azoknak a fiataloknak is, akik még így gondolkodnak, attól tartok a legnagyobb tévedés többmillió leszármazó esetében az lenne, ha azt vélnék előbb-utóbb ők is hasonló vagyoni helyzetbe fognak kerülni majd saját erejükből, hozzávetőleg olyanba, mint annak idején a sérelmet elszenvedett felmenőjük volt kisemmizése előtt.

Bár nem kételkedem senki képességeiben, de erre sajnos egyértelműen csak azt lehet válaszolni, figyelembe véve a kisemmizettek nagyságrendjét, hogy erre az esélye meglehetősen csekély.
Ebből a több millió emberből legfeljebb néhány százalék lesz képes ezt elérni, a többi kisemmizett leszármazó, tehát az óriási többség esetében ez biztosan nem fog menni.

Azt tudnám üzenni a fiataloknak, a kisemmizett fiataloknak: azzal, hogy a szüleiket, nagyszüleiket megfosztották tulajdonuktól (és sok esetben életüktől, szabadságuktól is) , azzal ővelük fiatalokkal is ugyanezt tették, ők is ugyanolyan kisemmizettekké lettek, és ma, most is azok , hiába telt el közben sok év, évtized. Legfeljebb vagy nem vesznek tudomást erről a tényről, vagy nem is tudnak róla, nem járnak utána.

A kérdés pedig az, hogy bölcs magatartás-e ez. Nem kellene-e inkább egy számvetést csinálni, egy kicsit önmagunkat megvizsgálni, kérdéseket feltenni:

Elmúlt 25 év a „rendszerváltozás” óta. Vajon mit értem én el azóta ? A felmenőimnek volt egy vállalkozása, egy gyára, ingatlana, esetleg több is, nekem mi van ? Ki tudom-e holnap fizetni a lakás rezsit ? Apámat, nagyapámat, mikor gyára volt, valószínűleg nem ilyen kérdések foglalkoztatták, hogy hitelt vegyek egyetlen lakásomra, melyet nyugdíjas koromig fogok fizetni, közben kardélen táncolok, hogy marad-e a munkahelyem, tudom-e fizetni a hitelt, vagy elárvereznek. De ha még sikerül is, az életem munkája, eredménye annyi volt, hogy egy 2-3 szobás lakás a nevemen van. A gyáros, üzlettulajdonos, stb. felmenőmnek vajon ez volt az életcélja ? Őt is ilyen pitiáner dolgok foglalkoztatták egész életében ?

Mi lenne, mi lehetne most belőlem, ha tovább tudom vinni a céget ? Az üzletet ?

Igen kedves fiatalok, nézzetek egy kissé magatokba, tegyetek számvetést. Mit sikerült elérnetek ennyi idő alatt ? Semmit. Ahhoz képest semmit, amit elérhettetek volna akkor, ha olyan restitúció történik Magyarországon is, mint itt a környező kis országokban, a volt szovjet blokk országaiban. Az egyetlen Magyarország kivételével.

Kissé keményen fogalmazott…

Fel kell rázni az álomvilágban élő, az elmúlt 40 év diktatúra kábultságában még mindig szenvedő embereket. Ehhez még engedjen meg egy felvetést, ez sem lesz kíméletesebb. Ugyanúgy ez is azoknak fiataloknak szól, akik szerint elévült volna a restitúció.

Nektek, tisztelt fiatalok, vannak, lesznek gyerekeitek. Sajnos fogyatkozó számban, de talán nem lesz ez mindig így. Mit fogtok majd felelni a gyerekeiteknek, ha felnőnek a kétszobás panellakásban, vagy a hitelekkel terhelt újban, ami összes vagyontárgyatok, mert amikor a gyerek értelme kinyílik, és ők már nem lesznek a kádári agymosás hatása alatt, meg fogják kérdezni hogy apu, anyu, mi miért vagyunk ilyen szegények, mikor nagyapunak, dédapunak gyára volt ? Cukrászdája volt ? Malma volt ? Gyógyszertára volt ? Panziója, szállodája volt ?

Anyu, apu te miért nem csináltál semmit hogy visszakapjuk, hiszen az a mienk volt ?

Köszönöm.

Végül még annyit, azon keveseknek, akiknek elismerésre méltó módon tényleg sikerül, vagy már sikerült saját képességükből, szorgalmukból, felmenőik helyzetét elérni, az ők esetében sem látom, miért kellene lemondaniuk törvényes örökségükről, melyet a korábbi önkényuralmi időkben elkoboztak családjuktól. Egyébként ilyen fiatalok vannak is Egyesületünkben, és nem ezt a lemondó álláspontot képviselik. Talán ez is üzenet lehet a ma még pesszimisták, lemondók részére.

 

Mi Egyesületük álláspontja a termőföld vonatkozásában ? A “kárpótlási” folyamat során a gazdák nagy részének, többnyire a 90-es évek elején, az ún. licitálás keretében sikerült visszaszereznie földjét, a törvény ehhez más vagyontárgyakénál jóval nagyobb anyagi támogatást is adott, hogyan látják ezt ma ?

Sajnos a gazdaellenesség volt alapvetően jellemző a korábbi, az Mszp-SzDSz vezette kormányokra, akik egyáltalán nem támogatták a kis, egyéni, családi gazdaságokat, helyette latifundiumok, nagybirtokok, mezőgazdasági monopóliumok létrejöttét segítették.
Ezzel a magatartással az EU -ban képviselt állásponttal homlokegyenest szembe mentek. A 2010-ben megalakult polgári kormány hivatalba lépésével a helyzet sok tekintetben kedvezően változott ugyan, de a megöröklött gazdaellenes helyzetet, a latifundiumok túlsúlyát persze nem lehet egyik napról a másikra felszámolni, megváltoztatni, helyettük a családi és kis gazdaságokat helyzetbe, előtérbe hozni, még ha a szándék meg is van rá. A gazdálkodóknak egy válasza lehet csak erre: az érdekvédelem, az
önszerveződés, és pedig mielőbb, mert az idő nem nekik dolgozik. Magyarországon a földeladási moratórium lejárta után, illetve a moratórium meghosszabbítások lejárta után, ha itt lényeges változás nem történik, külföldiek, külföldi befektetők is szerezhetnek földtulajdont. Ez pedig olyan következményekkel járhat, melyekre nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet. Mivel lényegesen tőkeerősebb a
külföldi vállalkozó, mezőgazdasági termelő, a tulajdonviszonyok drasztikus átrendeződése következhet be, ha a jogi szabályozás megengedő lenne számukra. A gazdáknak, meg mindenkinek aki a termőföld sorsát szívén viseli, elsősorban azt tudnám mondani, hogy azoktól, akik szavakon kívül eddig sem tettek különösebben sokat a megvédése érdekében, ne várják ezt a jövőben sem.
Ehhez egy olyan politikai erő kell, mint amilyen az FKgP. Nem árt egyébként körülnézni csak itt szomszédságunkban is, hol, melyik országban engedik külföldiek számára a nyakló nélküli termőföldvásárlást ? Vagy van olyan ország akár egy is, ahol olyan
nagymértékű külföldi tulajdonszerzés történt, mint amilyen itt várható, ha a jelenlegi jogi helyzet megmarad ?

A családi gazdálkodóknak, egyéni gazdáknak, kisgazdáknak tehát össze kell fogniuk, mégpedig valódi érdekvédelmi szervezetekben.

Az elmondottakat összefoglalva: Egyesületünk nem támogatja a külföldiek földtulajdon szerzését.

Valóban igaz, amit a további kérdésben megfogalmazott, mezőgazdasági földtulajdon esetében a “kárpótlási” törvények jóval nagyobb anyagi támogatást adtak mint más vagyontárgyak esetében. Ezt a támogatást meg kellett volna adni a többi vagyon estében is, ez nem történt meg, és ez alkotmányellenes. Erre egyébként többszöri ígéretet is tettek kormányok, ami ígéret maradt.

Álláspontunk az, hogy egyrészt az alkotmánysértést meg kell szüntetni, tehát a többi vagyontárgy esetében is a termőfölddel azonos támogatást kell adni, de másrészről az is megjegyzendő, hogy ez nem a restitúció alternatívája.

 

Nem fenyeget-e a veszély, hogy megrendülne az ország gazdasága, súlyosan megérezné, ha a restitúcióra sor kerülne ?

Határozottan állítható, éspedig nem személyes vélemény, hanem tényadatok alapján, ezt igazolják egyértelműen a volt szovjet blokkbeli országokban történtek, hogy nem csak hogy nem rendülne meg a gazdaság, hanem éppen az ellenkezője, egy gazdasági fellendülés, a munkahelyek számának gyors növekedése, következik be ilyen esetben.

A mai, a volt pártállami nómenklatúra által üzemeltetett, megkaparintott vagyon a hozzánemértés okán elképesztően gyenge eredményeket, csődöket, felszámolásokat, elbocsátásokat produkál, produkált eddig is. Még ezeket a nagyon szerény, az EU tagállamok közt sereghajtó eredményeket sem tudná az ország ma elérni, ha nem lenne itt az a 4-5 multinacionális cég, mely némileg feljavítja a gazdasági mutatókat.

A volt pártállami nómenklatúra által megkaparintott vagyon egy további részét, szintén a hozzánemértés okán, és a gyors gyarapodás reményében az elvtárs rövid úton, többnyire a külföldi konkurenciának eladta, hogy belőle saját magának különféle vagyontárgyakat vegyen. A külföldiek első dolga legtöbbször az volt, hogy a megszerzett cégeket hagyták lepusztulni, és az így megüresedő piacra a saját, mindig jóval gyengébb árujukat nyomták be.

Így teljes vertikumok eltűnése, lepusztulása következett be, nem csak a cukorgyárak, de a magyar élelmiszer-feldolgozó ipar igen jelentős része, mondhatni vertikumok, eltűntek, lepusztultak. Az ipar területén legalább ilyen kétségbe ejtő a helyzet, azt gondolom ezt sem kell különösebben bemutatni.

Teljesen nyilvánvaló, hogy egészen más folyamat, ennek az ellenkezője, tehát a gyárak, üzemek továbbvitele, prosperálása következett volna be, ha azokat az eredeti tulajdonosoknak visszaadják, ahogy ez történt is a már említett volt keleti blokk országokban. Nem is váltak sereghajtóvá, eladósodott országgá, alacsony foglalkoztatottságú országgá, mint mi.

Mert ha visszaadják a vagyontárgyakat, cégeket, termelőeszközöket, vagyont azoknak, akiktől törvénytelenül elvették, akkor olyanoknak adják vissza, legyen szó akár az eredeti tulajdonosról, akár annak leszármazójáról, akik sokgenerációs tapasztalat és bizonyított hozzáértés alapján újból sikeressé tudják tenni azt.

Ebből pedig csak országunk gazdasági felemelkedése következhet. Ez tehát -mint említettem- nem csak következtetés, vélekedés, mert a volt szovjet blokkba kényszerített országok példája tényszerűen éppen ezt mutatja.

Mint azt több helyen leírtuk, ezek mindegyikében a restitúció megtörtént, és a gazdasági válság előtti utolsó évben, 2007-ben, ezen országok GDP növekedése legalább 2-3 szorosa a magyarénak, de példának okáért Szlovákiában, ahol a restitúció igen hamar, csaknem hónapokkal a szovjet blokk szétesése után megtörtént, ( lásd a Dokumentumok menüpontban a vonatkozó Jogszabályt ) , ott a GDP növekedés nemhogy 2-3 szorosa, de 8-szorosa a magyarénak.

A 2008-ban kirobbant világgazdasági válság is sokkal jobban megviselt minket, mert az elmondottak miatt sebezhető a gazdaságunk. Azt, hogy sebezhető a gazdaságunk, sok helyen olvasni, de hogy miért az…. azt már nem. Arról itt lehet olvasni.

Még pontosítok is, tulajdonképpen elmondható, minket viselt meg igazán a válság, és a többi, volt keleti blokkbeli országot meg nem különösebben.

Ez tehát önmagáért beszél. Erre kellene nekünk odafigyelni, és nem (csak) a déli uniós országok eladósodására, mert itt más a probléma.

 

Milyen eredményeket tudott eddig elérni a KISE ?

 Fő célkitűzésünket, a kisemmizettek kártalanítását, a jogellenesen állami tulajdonba vett vagyonok visszaadását a törvényes tulajdonosok illetve örököseik számára, azaz a restitúciót, Magyarországon eddig nem sikerült elérni, jóllehet a környező országokban, melyek a keleti blokkba, a szovjet blokkba tartoztak, hazánkon kívül mindegyikben véghezvitték, a Balkántól a Baltikumig.

Képviselőinkkel a kormányzati szervek olykor-olykor tárgyalnak, minden érdemi előrelépés nélkül.

Képviselőinket Magyarországon kormányzati, közigazgatási szervek semmilyen együttműködésre nem hívták meg, korábbi kifejezett kérésünk ellenére semmilyen szervezetben, hivatalban, így különösen a Kárrendezési, Kárpótlási Hivatalban (a hivatal neve, szervezeti formája folyamatosan változik) sem lehetnek képviselőink.

 

Milyen lépéseket tervez a jövőben a KISE ?

 A közeljövőben tervezzük, amennyiben erőfeszítéseink továbbra sem járnak Magyarországon eredménnyel, hogy az Európai Unió szervezeteihez és bíróságához fordulunk, jogászaink ennek előkészítésén dolgoznak.A 2007.10.13-i Konferenciánk után további elképzelések is megfogalmazódtak. Kérünk mindenkit, kísérje figyelemmel honlapunkat, illetve iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy az aktualitásokról értesüljön.

Értesítések

Örök dicsőség a hősöknek !

Tisztelt Honfitársunk!

A Magyar Patrióták Közössége 2017. november 4-én szombaton 11 órai kezdettel a Dunakanyarban, Verőcén emlékezik meg Kristóf László egykori csendőr nyomozó törzsőrmesterről, akit Ságvári Endre illegális kommunista 1944-es letartóztatásában való részvétele miatt az 1956 utáni pártállami terror utolért és kivégeztetett. A máig ismeretlen helyen nyugvó Kristóf László emlékére szülőfalujában, a Vác melletti Verőce református temetőjében kopjafát állítunk. A megemlékezés istentisztelettel kezdődik 11 órakor a református templomban. Ezt követően a közeli temetőben felállítandó kopjafát megáldja Márkus Gábor lelkipásztor. Beszédet mond Dr. Zétényi Zsolt jogász. A megemlékezés Verőce Község Önkormányzatával és a Verőcei Református Gyülekezettel együttműködésben valósul meg.

1944-ben csendőr nyomozók a budai Nagy Béla-cukrászdában illegális kommunistákat igazoltattak, amikor a szélsőséges nézeteiről ismert Ságvári Endre az igazolványa helyett egy pisztolyt rántott elő aktatáskájából, és azonnal tüzelt. Kristóf Lászlót karján találta el, akit ezzel harcképtelenné tett. A fegyveres összetűzésben életét vesztette Pétervári János őrmester, valamint Cselényi Antal rendőrdetektív jogszerű fegyverhasználata következtében maga Ságvári is, akit a pártállam nagy kommunista mártírrá avatott. Noha Ságvári Endre ma terroristának minősülne, még mindig több településünkön utca vagy iskola viseli nevét, dacára a törvényi tiltásnak.

Kristóf László a háború után feleségével anyósához költözött Békés megyébe. Nyugalmát annak köszönhette, hogy tévedésből holtnak nyilvánították, mivel a háború alatt a kórháza bombatalálatot kapott. Az 1956-os forradalom harci cselekményeiben fegyveresen nem vett részt, csupán élelmiszert szállított a fővárosba. 1958-ban egy karhatalmista feljelentette.

Kristóf Lászlót a pártállam 1959. november 28-án koholt vád alapján felakasztotta – Ságvári miatt kellett meghalnia.

A jogi igazságtétel már megtörtént: a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága 2006. március 6-án kelt ítéletével felmentette a háborús bűntett vádja alól, de Kristóf László továbbra is jeltelen sírban nyugszik. A Magyar Patrióták Közössége ezért tavaly elhatározta, hogy Kristóf László emlékére – aki a kötelességteljesítés mintaképe és a kádári megtorlás áldozata – kopjafát állít szülőfalujában, Verőce temetőjében.

A megemlékezés november 4-én szombaton 11 órakor kezdődik néhai Kristóf László hite szerint, református emlékistentisztelettel. Az istentiszteletet követően a templomból átvonulunk a közeli temetőbe, ahol Márkus Gábor lelkipásztor megáldja a kopjafát. Beszédet mond Dr. Zétényi Zsolt jogász, aki a 2006-os perújrafelvételi eljárás során a jogi képviseletet és a védelmet ellátta. Tavaly könyvet jelentetett meg Ártatlanul, jeltelen sírban címmel, amit egyesületünk 56-os megemlékezésén is bemutatott.

Bővebben: https://magyarpatriotak.hu/kristof-laszlo-kopjafa/

Mert Szegeden ez évben is megemlékezünk a Nemzeti Hadsereg megalakulásáról, amely nélkül „kurdok” lennénk, akiket szétosztottak 8 államba és ma nincs saját országuk!

Horthy nélkül ez történt volna a teljes magyarsággal!

Így

július 30-án déli 12 órától

várunk minden jó magyart a

Szeged-alsóváros temploma előtti Mátyás téren

a hagyományos emlékmenetre!

Honféltő szeretettel: BG