vitéz Nagybányai Horthy Miklós megítélése kapcsán fellángolt vita

Tagságunkat erősen foglalkoztatja a kérdés, bár sokan azt mondják, a téma közvetlenül nem kapcsolódik Egyesületünk céljaihoz, ezzel nem igazán értünk egyet. Van több kapcsolódási pont. Üdvözlendő az, hogy a miniszterelnök a Kormányzó Urat méltatta, vagy mondjuk úgy talán, kezdő lépéseket tett az irányban, hogy sok-sok éves méltatlan posztmarxista torzítás, megaláztatás után az ország egyik kiemelkedő államférfija az őt megillető helyre visszakerüljön.

I. Axiómák

Miért foglalkozunk Horthy Miklós Kormányzó Urral, miért kapnak rendszeresen helyet honlapunkon az ővele kapcsolatos cikkek, állásfoglalások, vélemények ? A válasz erre az, hogy azért mert úgymond fontos kapcsolódási pontok vannak Egyesületünk restitúciós céljai, és a II. világháború előtti társadalmi-gazdasági rendszer között. Erről e cikk olvasásakor képet kap az olvasó, de elsőnek ismertetnénk néhány axiómát , melyet fontosnak tartunk tudatosítani ahhoz, hogy egyáltalán legyen kiindulási pontunk a mára kialakult helyzet értékeléséhez.

  • A lényegében marxista eredetű balliberális oldalnak nem érdeke az, hogy a magyarok, a nép megtalálja önazonosságát, az meg különösen nem, hogy büszke is legyen rá, akkor sem ha erre minden oka meglenne.

Köztudott Rákosi gonoszkodó, de hozzáállását és szándékait jól tükröző odamondása hatalomra kerülésekor „most én meg mit kezdjek tízmillió fasisztával ?” a jobb magyarázat, meg a fiatalabbak kedvéért hozzátesszük, a diktátor ezzel miránk, a magyar népre gondolt, talán csak a kommunista párt szekértábora volt a kivétel.

Rákosit „érdemeinek” megfelelően hamar kivágták a hatalomból, de sajnos ez a mentalitás, a magyar nép ilyen irányú lenézése megmaradt, nem csak a későbbi kommunista rendszerben /kádár-korszak/ de megmaradt a mai napig a balliberális körök részéről.

  • Horthy Miklós valóságos eredményeinek, sikerének, méltatásának bármilyen formában való megjelenése a közéletben a balliberális oldal számára azért nem kívánatos, mert a legfőbb céljukat, az önazonosság nélküli, a nemzeti öntudat nélküli nép kialakulását egy pillanat alatt ellehetetleníti.

Olyan ez az önazonosság és nemzeti öntudat nélküli nép elképzelés, mint egy kártyavár. Egyetlen mondattal, egyetlen felismeréssel egyből összedől a nagy hangon kiépített tévtan együttes. A Kormányzó Úr nem volt sem antiszemita, nem volt sem a nácik, sem Hitler barátja.

Szánalmas az az „érvrendszer” melyet a balliberálisok elő szoktak húzni tarsolyukból, ha szóba kerül a téma, mint most is. Csak azért térünk ki rá, mert néhányan hajlamosak arra, hogy vevők legyenek az ilyen tévtanokra.

A Kormányzó Úr barátai között számos zsidó ember volt, a felsorolásukat most mellőznénk, de erről a Kormányzó Úr emlékét őrző honlapon olvasni lehet. Ő lett volna antiszemita, mikor a németek országunkat ért megszállásáig a zsidó honfitársaink békében éltek itt ?

A balliberális „érvrendszer” ékköve a Zsidótörvényekre való hivatkozás. Azonban itt az alap dolgokat mélyen elhallgatják, nevezetesen azt, hogy ha a tengelyhatalmak, a náci Németország nagyfokú nyomásgyakorlása ellenére nem hoz meg ilyen törvényeket a magyar kormány akkor, nos akkor az országunk megszállása nem 1944. tavaszán, de jóval korábban megtörtént volna. Ezt tudta jól az akkori vezetés, és ezért kényszerült erre a lépésre.

  • A zsidótörvények meghozatala az országra nehezedő nyomás, és a megszállás elkerülése miatt történt kényszerű intézkedés volt a Horthy korszakban, melyhez hozzá kell tenni, országunkban zsidó honfitársaink ekkor is békében éltek, senkit nem vittek el addig, amíg az ország független, azaz megszállásmentes volt, sőt, országunk egyfajta „sziget” volt a környező náci-szövetséges országokhoz képest, mert ott nem maradtak a zsidó emberek háborítatlanul, ott folytak a deportálások.

Arra pedig szintén lehet tévtanokat építeni, vádaskodni, hogy „miért maradt hatalmon” a Kormányzó Úr akkor, mikor bekövetkezett az ország náci megszállása. De nagy-nagy tévedés azt hinni, hogy ha akkor lemond, az segített volna bármiben is, ennek ellenkezője az igaz. Hatalma fokozatosan korlátozódott, mivel Hitler, a németek rájöttek, hogy a Kormányzó Úr az országunk érdekeit képviseli, és nem lesz báb, szolgaként viselkedő kollaboráns, azaz olyan figura, mint amilyeneket a nácik állítottak az általuk megszállt országokban. Ha azonban lemondott volna ’44 tavaszán, a Kormányzó Úr nem tudta volna utasítani az év nyarán Koszorús Ferenc ezredes urat, hogy akadályozza meg a budapesti zsidóság deportálását.

A balliberális oldal úgymond történészei inkább egyfajta agit-prop tevékenységet végeznek e tárgyban, azaz elvtelen és logikátlan próbálkozások vannak részükről, melynek az a célja hogy a Kormányzó Urat besározzák. Azt állítják a Kormányzó Úr már „a kezdetektől” tudott volna a zsidók megsemmisítéséről, de ha ez igaz lenne, akkor ugyan miért utasította Koszorús ezredes urat a megszálló németek ellenében, miért kockáztatott, miért tett a zsidó honfitársaink életben maradásáért a németek esetleg várható retorziója ellenére is ?

A balliberális „történészek” azzal is érvelnek, hogy magyar hatóságok és csapatok intézkedtek a zsidó emberek deportálása végett, nem is a németek. Amikor ez a tévtan elhangzik, akkor rögtön fel kell tenni pár kérdést, mely az állítások félrevezető voltára rámutat. Mikor intézkedtek a „magyar hatóságok” az ország megszállása előtt, vagy utána ? Milyen „magyar hatóságok” azok, melyek egy megszállt ország részei ? A valóság ezzel szemben az, hogy magyar fasiszták, ilyen baky-félék felbátorodtak a megszállás után, és kiskirályokként kezdtek el viselkedni, ún. Csendőrpuccsot terveztek a Kormányzó Úr ellen.

  • A balliberális oldal emberei, hangadói a Kormányzó Úr cselekedetei, értékelése kapcsán már eljutottak odaáig, hogy következtetnek arra is hogy ha nem tett meg valamit akkor az a baj, de ha megtette akkor meg az a baj. A lemondásával kapcsolatos kérdésre ez a balliberális viselkedés teljesen illik.

Ez a viselkedés egyébként két, kádár-korbeli műalkotást jutat az ember eszére, egyrészt Hofi Géza, a korszak humoristája értekezett a „nyúlról” akit azért kell megverni mert van rajta sapka, de azért is ha nincs rajta. A másik alkotás meg a Tanú c. film, melyben bemutatták hogy az elvtársak már jó előre elkészítik az ítéletüket arról akit el akarnak ítélni, és ebben senki és semmi, de legfőképpen a tények és a valóság nem akadályozzák meg őket, jöhetnek az ürgebőrbe varrt bizonyítékok és a békaemberek is. Ungváry és Karsai balos hangadók ezt a vonalat tökéletesen megtanulták és alkalmazzák is. Csak legyen aki vevő erre.

Tanúi voltunk már több alkalommal ellenséges demonstrációknak, mikor is a Kormányzó Úr ellen, a lejáratása céljából tüntettek, Horthy-szobrokat megrongálnak, stb.

  • A Kormányzó Úr elleni demonstrációkban, cselekedetekben sokszor olyan megtévesztett zsidó emberek a főszereplők, akik valójában az életüket köszönhetik a Kormányzó Úrnak, hiszen meg sem születhettek volna, ha ő nem akadályozza meg szüleik, nagyszüleik deportálását, megsemmisítését.

Ha a korábbi rendszer elkötelezett hívei, a kommunista gondolkodást levetni nem tudó és nem is akaró megrögzött marxisták ontják szitkaikat a Kormányzó Úrra, azon az emberek már nemigen ütköznek meg, ezekkel nem lehet mit tenni. De az már inkább szomorú, és kétségbe ejtő, mikor megtévesztett zsidó emberek, azért támadnak a Kormányzó Úrra, mert a ravasz, körmönfont, tehát a nem buta de gonosz marxista korifeusok rájöttek arra, hogy ezeket az embereket azzal tudják befolyásolni, ha felmenőik gyalázatos megsemmisítését használják fel erre, saját aljas céljaik érdekében. Erről az aljas célról szólt a kádár-korszak teljes történelem-tanítása. Sajnos volt aki ezeket a tévtanokat el is hitte, és a mai napig hiszi.

Itt tehát arról van szó, hogy a Soa-t, a Holokauszt-ot a marxisták egy újabb gazságra használják fel, az ő ellenségüket, Horthy Miklóst és rendszerét rágalmazzák meg azzal hogy felelős volt ebben.

Nem volt az, sőt ellenkezőleg, megpróbálta menteni, sőt Budapest esetében sikeresen menteni a zsidóságot.

A Horthy korszakot lehet több szakaszra bontani, de a zsidóság üldözetése, és a független hatalomgyakorlás szempontjából markánsan 2 részre lehet bontani, mégpedig az 1944. március 19-i német megszállás előtti és az az utáni időszakra, a Kormányzó Úr eltávolításáig. Az első részben természetesen nem voltak deportálások, a másodikban kezdődtek meg. Lehet ugyan a második szakasz deportálásaiért a Kormányzó Urat megrágalmazni, felelőssé tenni, de aki ezt teszi az vagy tudatosan hazudik, vagy történelmi alap ismeretei hiányoznak. Bár ez utóbbi eset azért nem valószínű, mert ha valakinek sejteleme nincs az eseményekről, akkor nem kezd állításokba.

A balliberális hangadók /szándékosan történész helyett ez a megnevezést használjuk, lásd pl. Ungváry, Karsai, stb./ azt próbálják elhitetni, hogy a Kormányzó Úr antiszemitizmusát az támasztaná alá őszerintük, hogy Zsidótörvények születtek kormányzása alatt. Valóban születtek ilyenek, de csak ennyi igaz, ez a marxista következtetés hamis. A következőket kell tudni annak aki a kommunista tévtanok mételye alól fel kíván szabadulni, mert elhitte ezeket a tévtanokat eddig.

1./ Zsidótörvények, Numerus Clausus törvények abban az időben az igen erős nemzetközi nyomás hatásaképpen gyakorlatilag mindenütt voltak Európában, sőt még az USA-ben is. Sőt az USA-ban még néven is nevezték a törvényükben a zsidó embereket. De manapság nemigen lehet találkozni olyan híradással ahol ezt felróják. Nekünk miért róják fel ?

2./ Ha a Kormányzó Úr ellenáll a Numerus Clausus törvények meghozatalának, az ország náci megszállása jóval a 1944. március 19-i időpont előtt következik be, ezt a környező, nácik által „megbízhatatlannak” minősített országok példája ékesen bizonyítja.

Teljesen egyértelmű tehát, ezen törvények meghozatala a hazai zsidóságnak nemhogy nem ártott, hanem őket védte.

 

II. Kapcsolódási pontok

/folytatása következik/

“vitéz Nagybányai Horthy Miklós megítélése kapcsán fellángolt vita” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Várható volt egyébként, hogy vita alakul ki a Kormányzó Úr megítélése kapcsán. Ehhez néhány adalék.
    Mint ismeretes, 2017.06.28-án /tegnap/ a HírTv Newsroom című műsorában Yossi Amrani Izrael állam nagykövete aggályosnak nevezte a magyar miniszterelnök Horthy Miklóssal kapcsolatos múlt heti megnyilvánulását, amelyben kivételes államférfiúnak nevezte a volt kormányzót.
    Továbbá magyarázatot is kérnek erre vonatkozóan, diplomáciai úton.
    http://hirtv.hu/ahirtvhirei/yossi-amrani-orban-sorosozasa-nem-antiszemita-megnyilvanulas-1398278
    Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus vezetője szintén bírálta a miniszterelnököt szintén emiatt, s véleménye szerint „Horthy deportálásban és zsidók százezreinek lemészárlásában játszott szerepe sohasem bocsátható meg”
    http://hirtv.hu/ahirtvhirei/biralatot-kapott-orban-horthy-miklos-dicserese-miatt-1397966

    Mi mint civil Egyesület, és olyan civil szervezet, mely csak közvetve -de közvetve jelentős szempontokkal- kapcsolódik a kérdéshez, nem fogunk frontvonalba állni a vitában, de ettől függetlenül reagálunk, ha ilyen írások és nyilatkozatok megjelennek vagy elhangzanak.

    Ezt tesszük most.

    Az első, amire felhívnánk a figyelmet, Yossi Amrani Nagykövet Úr a magyar- és a világ zsidóságához való fordulást említett.

    Egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy az érintettek, példának okáért azok, akik azért élnek, mert Horthy Miklós közbelépett 1944 nyarán és megvédte a felmenőik életét, szintén ugyanazt gondolják amit ők, tehát hogy aggályos, meg elítélendő a Kormányzó úr cselekedete amit tett.

    Tényleg meg kellene hallgatni az ő véleményüket is.

    S ha legközelebb nyilatkoznak, vagy közleményt adnak ki, akkor már szerepeljen ebben az is, hogy mit gondolnak a kérdésről azok, azok a zsidó emberek, akik az életüket köszönhetik a Kormányzónak.

    Horthy Miklós kriptája Kenderesen

    Horthy Miklós kriptája Kenderesen

  2. Ismételten hangsúlyozni kell, az Egyesület nem kíván részt venni napi csatározásokban e témában, de mivel az egyik vezető hírportálon június 30-án egy olyan írás jelent meg a témában, melytől többeknek úgymond “megállt az ütő” , mások meg “hátast dobtak” , és kérték, tényekkel tegyük helyre a hazudozást, úgy döntöttünk nem térünk ki a kérés elől.
    Előre bocsájtóban annyit, nem nevezzük meg konkrétan a forrást, mert nem tartjuk rá érdemesnek; persze aki utána keres hamar rájön hol van, és ki szülte.
    A másik amit előre kívánunk adni, tudvalévő tisztelt olvasó, hogy a “rendszerváltozás” -nak nevezett történések során nem csak a komcsi pártfunkcionáriusokból lettek nagy hirtelen hatalmas demokraták, de a komcsi történelemtanárok, történészek úgyszintén.

    E cikkben ilyenekkel találkozni.

    Nos, akkor vegyük elő a cikket. A következőt csináljuk. Nem vesszük végig az összes hazugságot, csak két, úgymond “nagyon durvát” , mely tökéletesen minősíti mind a cikket, mind a szerzőket.

    Azt írja: “1938 és 1941 között az ország területileg terjeszkedett, saját polgárainak jelentős csoportjait viszont egyre jobban kirekesztette. Horthy nem a történelmi, soknemzetiségű ország helyreállításán dolgozott (ennek a nemzetállamok korában nem is igen lett volna realitása), …”
    vagyis őszerintük kirekesztették a nem magyarokat, ezt állítja. Nézzük meg, mit írt a Kormányzó Úr az Emlékirataiban, a 222. oldalon, mikor a szlovákiai bevonulás alkalmával tarott beszédéről ír:

    “Először magyarul válaszoltam, de azután a szlovák nyelvű új állampolgárainkat biztosítottam, hogy számukra is megelégedést hoz majd a változás. A katonai díszmenet után, amelyen a magyar nemzetiségű nemrég még csehszlovák katonák is részt vettek, mégpedig addigi egyenruhájukban….. “

    Egy hazugság megvolt. A következő. Ez az egyik legdurvább.

    “A deportálásokat Horthy elsősorban taktikai okokból állította le. Nyoma sincs feléledő empátiának vagy felelősségérzetnek, sokkal inkább elvtelen külpolitikai lavírozás folyt.”
    Ez egyébként egy széles hazugságfolyam itt, mert úgy indít ez a fejezet, hogy “Kormányzóként legitimálta a német beavatkozást és az azt követő deportálásokat is.”

    Nos, akkor lássuk megint, mit ír erről Emlékirataiban a Kormányzó Úr a 291. oldalon.

    “A nyár folyamán (1944) sikerült keresztülvinnem, hogy zsidókat mentesíthettem a törvényes tilalmak és korlátozások alól. Képzelhető, milyen nagyszámú kérelmet terjesztettek elém, és én egyetlenegyet sem utasítottam el. Az elhurcoltakról azt állították, munkatáborokban dolgoztatják őket. Csak (1944)július elején tudtam meg titkos hírhozó útján, a szörnyű valóságot a megsemmisítő táborok táborok működéséről. … Budapesten 170.000 zsidót tartottak nyilván, és állítólag még 110.000-et rejtegettek magyar barátaink. Összefogdosásukra és eltávolításukra Baky és Endre, a két belügyi államtitkár rajtaütésszerű akciót tervezett. Erre a hírre az Esztergom mellett állomásozó páncéloshadosztályt Budapestre rendeltem, és a budapesti csendőrség parancsnokát utasítottam, hogy hogy ha kell erőszakkal akadályozza meg a zsidók elszállítását.”

    Szintén a 291. oldal (1) lábjegyzete:

    “Hogy a Budapesten lévő zsidóságot ez a közbelépésem mentette meg, hivatalosan tanúsítja a magyar zsidóbizottság nyilatkozata, amelyet tagjai: Stern Samu, Pető Ernő dr., és Wilhelm Károly dr., 1946.február 3-án állítottak ki.”

    Csak úgy mellékesen ezt a nyilatkozatot szíves figyelmébe ajánlanánk még Yossi Amrani Nagykövet Úrnak is, olvassa el, és utána már nem lesz számára oly meglepő, ha valaki kiváló államférfinak nevezi a Kormányzó Urat.

    Végezetül, a cikk kissé ködösen, összemosva, olyat talál állítani, hogy
    “A Horthy által vezetett rezsim már 1944 előtt is több háborús bűnért vált felelőssé.”
    Ez most akkor kire vonatkozik, személy szerint a Kormányzó Úrra, egyes hivatalnokokra, vagy egyes katonákra ? Voltak, igen, túlkapások, de nem csak hazánkban, hanem a háborúban minden hadviselő félnél. Amire rájöttek, pl. a délvidéki vérengzések, azért a törvényes felelősségre vonás lezajlott.
    Ezt a “háborús bűnök” vagy “háborús bűnös” vádat, mert a szándékos ködösítés, miatt nem igazán világos mire gondol a szerző, /szerintünk ez inkább sanda gyanúsítgatás/ azzal lehet és kell is megválaszolni, hogy ha a Kormányzó Úr valóban háborús bűnös lett volna, akkor Nürnbergben nem tanúként, hanem vádlottként szerepelt volna.

    Összefoglalva, és az olvasóknak szánt tanulságképpen a következőkkel sommázzuk a cikket meg szerzőit. Ne legyenek senkinek illúziója, mindig akadnak olyan emberek, akik pénzért, a megbízójuk által kiadott utasítások mentén nem átallanak akármilyen, a kevéssé felkészültek számára hihetőnek tűnő hazudozásfolyamot, népbutítást, demagógiát előadni, és tudományos látszat mezbe becsomagolni.

    Elrettentő példának ezért el lehet olvasni ezt is, bár hasznosabb dologgal is el lehet tölteni az embernek az idejét.

  3. Szijjártó Péter külügyminiszter az MTI-nek eljuttatott nyilatkozatában egyrészt zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, másrészt meg Horthy Miklósról azt állította, nem védte meg a magyar nemzet részét képező magyar zsidóságot.
    Természetesen ez utóbbi állítás nem igaz.
    A Kormányzó úr dokumentálhatóan megvédte a budapesti zsidóságot, amint tudomást szerzett a Soa-ról. a Holokauszt-ról, a vidéki zsidóság deportálása pedig ez előtt történt, és az ország meg volt szállva, a kormányzó hatalma erősen korlátozott volt, a magyar nácik önállóan kezdtek felbátorodva ügyködni.

    A zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben helyes és elvárható, de éppen hogy az antiszemitizmust táplálja az, ha valótlanságokkal próbálják egyesek a vonatkozó történelmi tényeket megmásítani.

  4. Egy újabb írást teszünk fel, kérésre. Megjegyzendő, tagjaink között több olyan van, aki nincs otthon a net világában, de véleményét szeretné közreadni.

    Ez az írás egy összehasonlítás, és hozzá tartozik egy kérés, kérjük az illetékeseket, akikhez ez szól, gondolkozzanak el azon, jó-e mai aktuális értékelés, igazságos-e, továbbá hogy az értékelésben döntést hozóknak nem olyan valakik adtak-e információkat, akiket nem az igazság, hanem sokkal inkább a személyes ellenszenv, a gyűlölet motivált. E sejtés, a gyűlölet sejtés félreértések elkerülése végett a második emberre vonatkozik.

    Tehát az összehasonlítás Oskar Schindler és Horthy Miklós kormányzó között készült, a tekintetben, ki mennyit tett a zsidóságért, és ezt hogyan értékelték.

    Értékelésük a mai hivatalos izraeli álláspont szerint:

    Schindler – pozitív, a világ igaza kitüntetés, az egyik legelismertebb zsidómentő
    Horthy – negatív, „náci kollaboráns” , „együttműködik Hitlerrel” , Zsidótörvényeket hoznak alatta

    S akkor arról, mit tettek a zsidóságért, meg a múltjuk, előéletük mi volt:
    Schindler – a./ 1098 zsidó embert megmentett, ennyi szerepelt a híres listán b./ a náci párt tagja volt
    Horthy – a./ megmentette 1944 nyarán a budapesti zsidóságot a deportálástól, becsült adat szerint 170.000 nyilvántartott és további 110.000 rejtőzködő zsidó embert összesen. b./ 1944 tavaszáig kormányzásával sikerült elkerülnie a náci megszállást, s addig a zsidók háborítatlanul éltek az országban, mely e szempontból egy szigetnek számított, holott a környező országokban addigra már évek óta folytak a deportálások.

    A Kormányzó esetében egyébként azért az idézőjel, mert sem a kollaborálás, sem az együttműködés nem igaz, ezek hazugságok, de akit nem a tárgyilagosság vezet hanem a gyűlölet, az persze gátlás nélkül ezt adja be a kevés ismerettel rendelkezőnek.

  5. Ez a hozzászólás úgyszintén egy olyan hozzászólótól jött, aki nem él a net világában, csak nekünk leadta ezt az írást.

    Ahogy a vita a közéletben egyre jobban elmélyül a tárgyban, egyre inkább előjönnek a képtelenebbnél képtelenebb, a kádári agit-prop vonalra kísértetiesen emlékeztető érvek, szövegek, melyekkel az ott megszokott módszerekkel igyekeznek besározni a Kormányzó Urat.
    Egy ilyen ma is elővett kádári szöveg az, hogy Horthy Kormányzó úgymond „megszegte esküjét” és „bűnt követett el, mert nem védte meg a haláltáborokba elhurcolásra került zsidóságot” .
    Igen ??? No akkor tessék bemutatni a bizonyítékokat, melyek bizonyítják hogy a Kormányzó úr tudott arról, hova viszik a vidéki zsidóságot, amikor ez történt, továbbá a vád dokumentumokat is, mert ilyen cselekményért Nürnbergben azonnal készítettek volna számára ilyet.
    Ja, hogy egyikkel sem tudnak szolgálni ? Csak a levegőbe beszélnek ? Ezt hívják kádári agit-prop cselekedetnek, ott sem kellett bizonyítani semmit, lehetett szövegelni bizonyíték nélkül is, ha tetszett az elvtársaknak, minden rendben volt, el lett fogadva a locsogás.

  6. Tájékoztatjuk a honlap olvasóit hogy legutóbbi, 2007 júniusi Hírlevelünk kiküldése után 2 azaz két fő leiratkozott. Nem publikus adat hogy hányan vannak feliratkozva, de annyit elmondhatunk, ez a 2 fő igen-igen elenyésző a teljes feliratkozottak számához képest.
    Az egyikük, -nevet nem írunk- a leiratkozás mellett, nyilván ezen cikk egyik megállapítása nagyon nem tetszhetett neki, a következő kérdést tette fel nekünk:
    “1920-tol milyen kényszer volt? “
    Az Egyesület nevében az ügyeletes honlap szerkesztő e következő választ adta erre neki, ide betesszük, mert úgy véljük igen tanulságos:
    “Tisztelt … úr, leiratkozásnak megfelelően töröltük a Hírlevél listáról.
    Kérdésére a válasz, nem kényszert, hanem nyomást említettünk, részletesebben nemzetközi nyomás az ami volt.
    Itt egy link a sok közül:
    http://mult-kor.hu/20130929_a_nulladik_zsidotorveny?pIdx=5
    és ebből egy idézet:
    “az I. világháború után amerikai és kanadai magánegyetemek is (például a Harvard, a Yale és a Columbia) numerus clausust vezettek be a feketék, a katolikus bevándorlók, a zsidók és a nők ellen is…”
    Hogy ne lett volna nyomás ? S ez egyáltalán nem volt egyedi eset.
    Az USA-ban konkrétan megnevezték a zsidókat mint nem kívánatosakat, a mi 1920-as törvényünk nem, az nemzetiségekről szólt.
    A bolsevista “történészek” nevezték el a Numerus Clausus törvényt zsidótörvénynek.
    Nem tudunk arról hogy az USA-t bárki is felelősségre vonta volna ezért, tehát jogos a kérdés, minket miért.
    Szerintünk a bolsevik sokévtizedes népbutítástól meg kellene szabadulni.
    Nem fog több hírlevelet kapni.
    Üdvözlettel
    KISE honlapszerkesztők”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.