vitéz Nagybányai Horthy Miklós megítélése kapcsán fellángolt vita

Tagságunkat erősen foglalkoztatja a kérdés, bár sokan azt mondják, a téma közvetlenül nem kapcsolódik Egyesületünk céljaihoz, ezzel nem igazán értünk egyet. Van több kapcsolódási pont. Üdvözlendő az, hogy a miniszterelnök a Kormányzó Urat méltatta, vagy mondjuk úgy talán, kezdő lépéseket tett az irányban, hogy sok-sok éves méltatlan posztmarxista torzítás, megaláztatás után az ország egyik kiemelkedő államférfija az őt megillető helyre visszakerüljön.

I. Axiómák

Miért foglalkozunk Horthy Miklós Kormányzó Urral, miért kapnak rendszeresen helyet honlapunkon az ővele kapcsolatos cikkek, állásfoglalások, vélemények ? A válasz erre az, hogy azért mert úgymond fontos kapcsolódási pontok vannak Egyesületünk restitúciós céljai, és a II. világháború előtti társadalmi-gazdasági rendszer között. Erről e cikk olvasásakor képet kap az olvasó, de elsőnek ismertetnénk néhány axiómát , melyet fontosnak tartunk tudatosítani ahhoz, hogy egyáltalán legyen kiindulási pontunk a mára kialakult helyzet értékeléséhez.

  • A lényegében marxista eredetű balliberális oldalnak nem érdeke az, hogy a magyarok, a nép megtalálja önazonosságát, az meg különösen nem, hogy büszke is legyen rá, akkor sem ha erre minden oka meglenne.

Köztudott Rákosi gonoszkodó, de hozzáállását és szándékait jól tükröző odamondása hatalomra kerülésekor „most én meg mit kezdjek tízmillió fasisztával ?” a jobb magyarázat, meg a fiatalabbak kedvéért hozzátesszük, a diktátor ezzel miránk, a magyar népre gondolt, talán csak a kommunista párt szekértábora volt a kivétel.

Rákosit „érdemeinek” megfelelően hamar kivágták a hatalomból, de sajnos ez a mentalitás, a magyar nép ilyen irányú lenézése megmaradt, nem csak a későbbi kommunista rendszerben /kádár-korszak/ de megmaradt a mai napig a balliberális körök részéről.

  • Horthy Miklós valóságos eredményeinek, sikerének, méltatásának bármilyen formában való megjelenése a közéletben a balliberális oldal számára azért nem kívánatos, mert a legfőbb céljukat, az önazonosság nélküli, a nemzeti öntudat nélküli nép kialakulását egy pillanat alatt ellehetetleníti.

Olyan ez az önazonosság és nemzeti öntudat nélküli nép elképzelés, mint egy kártyavár. Egyetlen mondattal, egyetlen felismeréssel egyből összedől a nagy hangon kiépített tévtan együttes. A Kormányzó Úr nem volt sem antiszemita, nem volt sem a nácik, sem Hitler barátja.

Szánalmas az az „érvrendszer” melyet a balliberálisok elő szoktak húzni tarsolyukból, ha szóba kerül a téma, mint most is. Csak azért térünk ki rá, mert néhányan hajlamosak arra, hogy vevők legyenek az ilyen tévtanokra.

A Kormányzó Úr barátai között számos zsidó ember volt, a felsorolásukat most mellőznénk, de erről a Kormányzó Úr emlékét őrző honlapon olvasni lehet. Ő lett volna antiszemita, mikor a németek országunkat ért megszállásáig a zsidó honfitársaink békében éltek itt ?

A balliberális „érvrendszer” ékköve a Zsidótörvényekre való hivatkozás. Azonban itt az alap dolgokat mélyen elhallgatják, nevezetesen azt, hogy ha a tengelyhatalmak, a náci Németország nagyfokú nyomásgyakorlása ellenére nem hoz meg ilyen törvényeket a magyar kormány akkor, nos akkor az országunk megszállása nem 1944. tavaszán, de jóval korábban megtörtént volna. Ezt tudta jól az akkori vezetés, és ezért kényszerült erre a lépésre.

  • A zsidótörvények meghozatala az országra nehezedő nyomás, és a megszállás elkerülése miatt történt kényszerű intézkedés volt a Horthy korszakban, melyhez hozzá kell tenni, országunkban zsidó honfitársaink ekkor is békében éltek, senkit nem vittek el addig, amíg az ország független, azaz megszállásmentes volt, sőt, országunk egyfajta „sziget” volt a környező náci-szövetséges országokhoz képest, mert ott nem maradtak a zsidó emberek háborítatlanul, ott folytak a deportálások.

Arra pedig szintén lehet tévtanokat építeni, vádaskodni, hogy „miért maradt hatalmon” a Kormányzó Úr akkor, mikor bekövetkezett az ország náci megszállása. De nagy-nagy tévedés azt hinni, hogy ha akkor lemond, az segített volna bármiben is, ennek ellenkezője az igaz. Hatalma fokozatosan korlátozódott, mivel Hitler, a németek rájöttek, hogy a Kormányzó Úr az országunk érdekeit képviseli, és nem lesz báb, szolgaként viselkedő kollaboráns, azaz olyan figura, mint amilyeneket a nácik állítottak az általuk megszállt országokban. Ha azonban lemondott volna ’44 tavaszán, a Kormányzó Úr nem tudta volna utasítani az év nyarán Koszorús Ferenc ezredes urat, hogy akadályozza meg a budapesti zsidóság deportálását.

A balliberális oldal úgymond történészei inkább egyfajta agit-prop tevékenységet végeznek e tárgyban, azaz elvtelen és logikátlan próbálkozások vannak részükről, melynek az a célja hogy a Kormányzó Urat besározzák. Azt állítják a Kormányzó Úr már „a kezdetektől” tudott volna a zsidók megsemmisítéséről, de ha ez igaz lenne, akkor ugyan miért utasította Koszorús ezredes urat a megszálló németek ellenében, miért kockáztatott, miért tett a zsidó honfitársaink életben maradásáért a németek esetleg várható retorziója ellenére is ?

A balliberális „történészek” azzal is érvelnek, hogy magyar hatóságok és csapatok intézkedtek a zsidó emberek deportálása végett, nem is a németek. Amikor ez a tévtan elhangzik, akkor rögtön fel kell tenni pár kérdést, mely az állítások félrevezető voltára rámutat. Mikor intézkedtek a „magyar hatóságok” az ország megszállása előtt, vagy utána ? Milyen „magyar hatóságok” azok, melyek egy megszállt ország részei ? A valóság ezzel szemben az, hogy magyar fasiszták, ilyen baky-félék felbátorodtak a megszállás után, és kiskirályokként kezdtek el viselkedni, ún. Csendőrpuccsot terveztek a Kormányzó Úr ellen.

  • A balliberális oldal emberei, hangadói a Kormányzó Úr cselekedetei, értékelése kapcsán már eljutottak odaáig, hogy következtetnek arra is hogy ha nem tett meg valamit akkor az a baj, de ha megtette akkor meg az a baj. A lemondásával kapcsolatos kérdésre ez a balliberális viselkedés teljesen illik.

Ez a viselkedés egyébként két, kádár-korbeli műalkotást jutat az ember eszére, egyrészt Hofi Géza, a korszak humoristája értekezett a „nyúlról” akit azért kell megverni mert van rajta sapka, de azért is ha nincs rajta. A másik alkotás meg a Tanú c. film, melyben bemutatták hogy az elvtársak már jó előre elkészítik az ítéletüket arról akit el akarnak ítélni, és ebben senki és semmi, de legfőképpen a tények és a valóság nem akadályozzák meg őket, jöhetnek az ürgebőrbe varrt bizonyítékok és a békaemberek is. Ungváry és Karsai balos hangadók ezt a vonalat tökéletesen megtanulták és alkalmazzák is. Csak legyen aki vevő erre.

Tanúi voltunk már több alkalommal ellenséges demonstrációknak, mikor is a Kormányzó Úr ellen, a lejáratása céljából tüntettek, Horthy-szobrokat megrongálnak, stb.

  • A Kormányzó Úr elleni demonstrációkban, cselekedetekben sokszor olyan megtévesztett zsidó emberek a főszereplők, akik valójában az életüket köszönhetik a Kormányzó Úrnak, hiszen meg sem születhettek volna, ha ő nem akadályozza meg szüleik, nagyszüleik deportálását, megsemmisítését.

Ha a korábbi rendszer elkötelezett hívei, a kommunista gondolkodást levetni nem tudó és nem is akaró megrögzött marxisták ontják szitkaikat a Kormányzó Úrra, azon az emberek már nemigen ütköznek meg, ezekkel nem lehet mit tenni. De az már inkább szomorú, és kétségbe ejtő, mikor megtévesztett zsidó emberek, azért támadnak a Kormányzó Úrra, mert a ravasz, körmönfont, tehát a nem buta de gonosz marxista korifeusok rájöttek arra, hogy ezeket az embereket azzal tudják befolyásolni, ha felmenőik gyalázatos megsemmisítését használják fel erre, saját aljas céljaik érdekében. Erről az aljas célról szólt a kádár-korszak teljes történelem-tanítása. Sajnos volt aki ezeket a tévtanokat el is hitte, és a mai napig hiszi.

Itt tehát arról van szó, hogy a Soa-t, a Holokauszt-ot a marxisták egy újabb gazságra használják fel, az ő ellenségüket, Horthy Miklóst és rendszerét rágalmazzák meg azzal hogy felelős volt ebben.

Nem volt az, sőt ellenkezőleg, megpróbálta menteni, sőt Budapest esetében sikeresen menteni a zsidóságot.

A Horthy korszakot lehet több szakaszra bontani, de a zsidóság üldözetése, és a független hatalomgyakorlás szempontjából markánsan 2 részre lehet bontani, mégpedig az 1944. március 19-i német megszállás előtti és az az utáni időszakra, a Kormányzó Úr eltávolításáig. Az első részben természetesen nem voltak deportálások, a másodikban kezdődtek meg. Lehet ugyan a második szakasz deportálásaiért a Kormányzó Urat megrágalmazni, felelőssé tenni, de aki ezt teszi az vagy tudatosan hazudik, vagy történelmi alap ismeretei hiányoznak. Bár ez utóbbi eset azért nem valószínű, mert ha valakinek sejteleme nincs az eseményekről, akkor nem kezd állításokba.

A balliberális hangadók /szándékosan történész helyett ez a megnevezést használjuk, lásd pl. Ungváry, Karsai, stb./ azt próbálják elhitetni, hogy a Kormányzó Úr antiszemitizmusát az támasztaná alá őszerintük, hogy Zsidótörvények születtek kormányzása alatt. Valóban születtek ilyenek, de csak ennyi igaz, ez a marxista következtetés hamis. A következőket kell tudni annak aki a kommunista tévtanok mételye alól fel kíván szabadulni, mert elhitte ezeket a tévtanokat eddig.

1./ Zsidótörvények, Numerus Clausus törvények abban az időben az igen erős nemzetközi nyomás hatásaképpen gyakorlatilag mindenütt voltak Európában, sőt még az USA-ben is. Sőt az USA-ban még néven is nevezték a törvényükben a zsidó embereket. De manapság nemigen lehet találkozni olyan híradással ahol ezt felróják. Nekünk miért róják fel ?

2./ Ha a Kormányzó Úr ellenáll a Numerus Clausus törvények meghozatalának, az ország náci megszállása jóval a 1944. március 19-i időpont előtt következik be, ezt a környező, nácik által „megbízhatatlannak” minősített országok példája ékesen bizonyítja.

Teljesen egyértelmű tehát, ezen törvények meghozatala a hazai zsidóságnak nemhogy nem ártott, hanem őket védte.

 

II. Kapcsolódási pontok

Dr. Tímár György volt kisgazda alelnök, frakcióvezető helyettes, Egyesületünk alapítója,  valamint Tóth Zoltán József professzor úr írásai, továbbá más források is tartalmazzák azt az alapvető megállapítást -melyet viszont sokan szeretnének figyelmen kívül hagyni, a jogászi szakma alapelveivel nem törődve-, hogy

illegitim jogrendszerre -a kommunista időszaké ilyen volt- jogfolytonosan alapozni új, demokratikus jogrendszert nem lehet.

Az alapvető és meghatározó kapcsolódási pont innen egy lépéssel következik,

Magyarországon az utolsó legitim jogrendszer az 1944. március 19-éig tartó volt, és ezt a jogrendszert kellett volna jogfolytonosan tovább vinni az 1990-es első többpártrendszerű, legitimnek deklarált választások után.

Amíg ez nem történik meg, amíg csak ilyen Sólyom-AB végzések rendelkeznek/rendelkeztek az átvitelről, melyek a jogászi szakmával nem sokat törődve a kommunista rendszert legitimnek állították be és arra alapozták az 1990 utáni jogrendszert, addig e hibás továbbvitel miatt egyértelműen hibásnak tekinthető az 1990 utáni jogrendszerünk egésze is.

A tulajdonviszonyok is megkérdőjelezhetőek ezen belül.

E szempontból lényegtelen, hogy a dilettáns Sólyom-AB végzéseket az új Alaptörvény megjelenésekor mind hatálytalanították, mert a hibás jogrendszer átvitel olyan joghatásokat eredményezett -lényegében erre lehet visszavezetni a restitúciós/vagyonvisszaadási és lusztrációs/igazságtételi törvények elszabotálását is- , melyek a mai napig hatnak.

Horthy Miklós rendszerét, az ország jogrendszerét tehát ezért kell kiemelten kezelni, mivel a fent nevezett időpontig létezett itt legitim jogrendszer.
Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy 1945 után 1-2 évig látszat demokrácia volt, ezt engedte a szovjet, és ekkor korlátozott, bár az FKgP jóvoltából nem jelentéktelen lépések történtek az utolsó legitim jogrendszer irányában.
Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az ország megszállt volt, gyakorlatilag már ekkor szovjet-érdekszféra.

Teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy aki a Kormányzó urat és rendszerét támadja, a fentieket is tagadja, és ennek érvényesítését – mármint azt hogy az 1944. március 19-éig tartó jogrendszerünk kerüljön továbbvitelre a kommunista jogrendszer továbbvitele helyett- , azért szeretné elkerülni mert érdeke fűződik ehhez.

A legalapvetőbb érdek ez esetben, hogy az elrabolt, úgymond “államosított” vagyontárgyakat, melyeket ő “megvásárolt” továbbra is a tulajdonában tarthassa.

Végezetül két megállapítás, az e fejezetben szereplő tények nem újak, mint erre utalás is van fent, továbbá más szervezetek, személyiségek is deklarálták ezeket. A másik, hogy a fejezet célja csak annyi, hogy a kapcsolódást mutassa be, nem tárgyaltuk a hibás jogrendszer átvitelének következményeit.

Budapest, 2017.08.24.

KISE Elnökség

“vitéz Nagybányai Horthy Miklós megítélése kapcsán fellángolt vita” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Várható volt egyébként, hogy vita alakul ki a Kormányzó Úr megítélése kapcsán. Ehhez néhány adalék.
    Mint ismeretes, 2017.06.28-án /tegnap/ a HírTv Newsroom című műsorában Yossi Amrani Izrael állam nagykövete aggályosnak nevezte a magyar miniszterelnök Horthy Miklóssal kapcsolatos múlt heti megnyilvánulását, amelyben kivételes államférfiúnak nevezte a volt kormányzót.
    Továbbá magyarázatot is kérnek erre vonatkozóan, diplomáciai úton.
    http://hirtv.hu/ahirtvhirei/yossi-amrani-orban-sorosozasa-nem-antiszemita-megnyilvanulas-1398278
    Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus vezetője szintén bírálta a miniszterelnököt szintén emiatt, s véleménye szerint „Horthy deportálásban és zsidók százezreinek lemészárlásában játszott szerepe sohasem bocsátható meg”
    http://hirtv.hu/ahirtvhirei/biralatot-kapott-orban-horthy-miklos-dicserese-miatt-1397966

    Mi mint civil Egyesület, és olyan civil szervezet, mely csak közvetve -de közvetve jelentős szempontokkal- kapcsolódik a kérdéshez, nem fogunk frontvonalba állni a vitában, de ettől függetlenül reagálunk, ha ilyen írások és nyilatkozatok megjelennek vagy elhangzanak.

    Ezt tesszük most.

    Az első, amire felhívnánk a figyelmet, Yossi Amrani Nagykövet Úr a magyar- és a világ zsidóságához való fordulást említett.

    Egyáltalán nem vagyunk biztosak abban, hogy az érintettek, példának okáért azok, akik azért élnek, mert Horthy Miklós közbelépett 1944 nyarán és megvédte a felmenőik életét, szintén ugyanazt gondolják amit ők, tehát hogy aggályos, meg elítélendő a Kormányzó úr cselekedete amit tett.

    Tényleg meg kellene hallgatni az ő véleményüket is.

    S ha legközelebb nyilatkoznak, vagy közleményt adnak ki, akkor már szerepeljen ebben az is, hogy mit gondolnak a kérdésről azok, azok a zsidó emberek, akik az életüket köszönhetik a Kormányzónak.

    Horthy Miklós kriptája Kenderesen

    Horthy Miklós kriptája Kenderesen

  2. Ismételten hangsúlyozni kell, az Egyesület nem kíván részt venni napi csatározásokban e témában, de mivel az egyik vezető hírportálon június 30-án egy olyan írás jelent meg a témában, melytől többeknek úgymond “megállt az ütő” , mások meg “hátast dobtak” , és kérték, tényekkel tegyük helyre a hazudozást, úgy döntöttünk nem térünk ki a kérés elől.
    Előre bocsájtóban annyit, nem nevezzük meg konkrétan a forrást, mert nem tartjuk rá érdemesnek; persze aki utána keres hamar rájön hol van, és ki szülte.
    A másik amit előre kívánunk adni, tudvalévő tisztelt olvasó, hogy a “rendszerváltozás” -nak nevezett történések során nem csak a komcsi pártfunkcionáriusokból lettek nagy hirtelen hatalmas demokraták, de a komcsi történelemtanárok, történészek úgyszintén.

    E cikkben ilyenekkel találkozni.

    Nos, akkor vegyük elő a cikket. A következőt csináljuk. Nem vesszük végig az összes hazugságot, csak két, úgymond “nagyon durvát” , mely tökéletesen minősíti mind a cikket, mind a szerzőket.

    Azt írja: “1938 és 1941 között az ország területileg terjeszkedett, saját polgárainak jelentős csoportjait viszont egyre jobban kirekesztette. Horthy nem a történelmi, soknemzetiségű ország helyreállításán dolgozott (ennek a nemzetállamok korában nem is igen lett volna realitása), …”
    vagyis őszerintük kirekesztették a nem magyarokat, ezt állítja. Nézzük meg, mit írt a Kormányzó Úr az Emlékirataiban, a 222. oldalon, mikor a szlovákiai bevonulás alkalmával tarott beszédéről ír:

    “Először magyarul válaszoltam, de azután a szlovák nyelvű új állampolgárainkat biztosítottam, hogy számukra is megelégedést hoz majd a változás. A katonai díszmenet után, amelyen a magyar nemzetiségű nemrég még csehszlovák katonák is részt vettek, mégpedig addigi egyenruhájukban….. “

    Egy hazugság megvolt. A következő. Ez az egyik legdurvább.

    “A deportálásokat Horthy elsősorban taktikai okokból állította le. Nyoma sincs feléledő empátiának vagy felelősségérzetnek, sokkal inkább elvtelen külpolitikai lavírozás folyt.”
    Ez egyébként egy széles hazugságfolyam itt, mert úgy indít ez a fejezet, hogy “Kormányzóként legitimálta a német beavatkozást és az azt követő deportálásokat is.”

    Nos, akkor lássuk megint, mit ír erről Emlékirataiban a Kormányzó Úr a 291. oldalon.

    “A nyár folyamán (1944) sikerült keresztülvinnem, hogy zsidókat mentesíthettem a törvényes tilalmak és korlátozások alól. Képzelhető, milyen nagyszámú kérelmet terjesztettek elém, és én egyetlenegyet sem utasítottam el. Az elhurcoltakról azt állították, munkatáborokban dolgoztatják őket. Csak (1944)július elején tudtam meg titkos hírhozó útján, a szörnyű valóságot a megsemmisítő táborok táborok működéséről. … Budapesten 170.000 zsidót tartottak nyilván, és állítólag még 110.000-et rejtegettek magyar barátaink. Összefogdosásukra és eltávolításukra Baky és Endre, a két belügyi államtitkár rajtaütésszerű akciót tervezett. Erre a hírre az Esztergom mellett állomásozó páncéloshadosztályt Budapestre rendeltem, és a budapesti csendőrség parancsnokát utasítottam, hogy hogy ha kell erőszakkal akadályozza meg a zsidók elszállítását.”

    Szintén a 291. oldal (1) lábjegyzete:

    “Hogy a Budapesten lévő zsidóságot ez a közbelépésem mentette meg, hivatalosan tanúsítja a magyar zsidóbizottság nyilatkozata, amelyet tagjai: Stern Samu, Pető Ernő dr., és Wilhelm Károly dr., 1946.február 3-án állítottak ki.”

    Csak úgy mellékesen ezt a nyilatkozatot szíves figyelmébe ajánlanánk még Yossi Amrani Nagykövet Úrnak is, olvassa el, és utána már nem lesz számára oly meglepő, ha valaki kiváló államférfinak nevezi a Kormányzó Urat.

    Végezetül, a cikk kissé ködösen, összemosva, olyat talál állítani, hogy
    “A Horthy által vezetett rezsim már 1944 előtt is több háborús bűnért vált felelőssé.”
    Ez most akkor kire vonatkozik, személy szerint a Kormányzó Úrra, egyes hivatalnokokra, vagy egyes katonákra ? Voltak, igen, túlkapások, de nem csak hazánkban, hanem a háborúban minden hadviselő félnél. Amire rájöttek, pl. a délvidéki vérengzések, azért a törvényes felelősségre vonás lezajlott.
    Ezt a “háborús bűnök” vagy “háborús bűnös” vádat, mert a szándékos ködösítés, miatt nem igazán világos mire gondol a szerző, /szerintünk ez inkább sanda gyanúsítgatás/ azzal lehet és kell is megválaszolni, hogy ha a Kormányzó Úr valóban háborús bűnös lett volna, akkor Nürnbergben nem tanúként, hanem vádlottként szerepelt volna.

    Összefoglalva, és az olvasóknak szánt tanulságképpen a következőkkel sommázzuk a cikket meg szerzőit. Ne legyenek senkinek illúziója, mindig akadnak olyan emberek, akik pénzért, a megbízójuk által kiadott utasítások mentén nem átallanak akármilyen, a kevéssé felkészültek számára hihetőnek tűnő hazudozásfolyamot, népbutítást, demagógiát előadni, és tudományos látszat mezbe becsomagolni.

    Elrettentő példának ezért el lehet olvasni ezt is, bár hasznosabb dologgal is el lehet tölteni az embernek az idejét.

  3. Szijjártó Péter külügyminiszter az MTI-nek eljuttatott nyilatkozatában egyrészt zéró toleranciát hirdetett az antiszemitizmussal szemben, másrészt meg Horthy Miklósról azt állította, nem védte meg a magyar nemzet részét képező magyar zsidóságot.
    Természetesen ez utóbbi állítás nem igaz.
    A Kormányzó úr dokumentálhatóan megvédte a budapesti zsidóságot, amint tudomást szerzett a Soa-ról. a Holokauszt-ról, a vidéki zsidóság deportálása pedig ez előtt történt, és az ország meg volt szállva, a kormányzó hatalma erősen korlátozott volt, a magyar nácik önállóan kezdtek felbátorodva ügyködni.

    A zéró tolerancia az antiszemitizmussal szemben helyes és elvárható, de éppen hogy az antiszemitizmust táplálja az, ha valótlanságokkal próbálják egyesek a vonatkozó történelmi tényeket megmásítani.

  4. Egy újabb írást teszünk fel, kérésre. Megjegyzendő, tagjaink között több olyan van, aki nincs otthon a net világában, de véleményét szeretné közreadni.

    Ez az írás egy összehasonlítás, és hozzá tartozik egy kérés, kérjük az illetékeseket, akikhez ez szól, gondolkozzanak el azon, jó-e mai aktuális értékelés, igazságos-e, továbbá hogy az értékelésben döntést hozóknak nem olyan valakik adtak-e információkat, akiket nem az igazság, hanem sokkal inkább a személyes ellenszenv, a gyűlölet motivált. E sejtés, a gyűlölet sejtés félreértések elkerülése végett a második emberre vonatkozik.

    Tehát az összehasonlítás Oskar Schindler és Horthy Miklós kormányzó között készült, a tekintetben, ki mennyit tett a zsidóságért, és ezt hogyan értékelték.

    Értékelésük a mai hivatalos izraeli álláspont szerint:

    Schindler – pozitív, a világ igaza kitüntetés, az egyik legelismertebb zsidómentő
    Horthy – negatív, „náci kollaboráns” , „együttműködik Hitlerrel” , Zsidótörvényeket hoznak alatta

    S akkor arról, mit tettek a zsidóságért, meg a múltjuk, előéletük mi volt:
    Schindler – a./ 1098 zsidó embert megmentett, ennyi szerepelt a híres listán b./ a náci párt tagja volt
    Horthy – a./ megmentette 1944 nyarán a budapesti zsidóságot a deportálástól, becsült adat szerint 170.000 nyilvántartott és további 110.000 rejtőzködő zsidó embert összesen. b./ 1944 tavaszáig kormányzásával sikerült elkerülnie a náci megszállást, s addig a zsidók háborítatlanul éltek az országban, mely e szempontból egy szigetnek számított, holott a környező országokban addigra már évek óta folytak a deportálások.

    A Kormányzó esetében egyébként azért az idézőjel, mert sem a kollaborálás, sem az együttműködés nem igaz, ezek hazugságok, de akit nem a tárgyilagosság vezet hanem a gyűlölet, az persze gátlás nélkül ezt adja be a kevés ismerettel rendelkezőnek.

  5. Ez a hozzászólás úgyszintén egy olyan hozzászólótól jött, aki nem él a net világában, csak nekünk leadta ezt az írást.

    Ahogy a vita a közéletben egyre jobban elmélyül a tárgyban, egyre inkább előjönnek a képtelenebbnél képtelenebb, a kádári agit-prop vonalra kísértetiesen emlékeztető érvek, szövegek, melyekkel az ott megszokott módszerekkel igyekeznek besározni a Kormányzó Urat.
    Egy ilyen ma is elővett kádári szöveg az, hogy Horthy Kormányzó úgymond „megszegte esküjét” és „bűnt követett el, mert nem védte meg a haláltáborokba elhurcolásra került zsidóságot” .
    Igen ??? No akkor tessék bemutatni a bizonyítékokat, melyek bizonyítják hogy a Kormányzó úr tudott arról, hova viszik a vidéki zsidóságot, amikor ez történt, továbbá a vád dokumentumokat is, mert ilyen cselekményért Nürnbergben azonnal készítettek volna számára ilyet.
    Ja, hogy egyikkel sem tudnak szolgálni ? Csak a levegőbe beszélnek ? Ezt hívják kádári agit-prop cselekedetnek, ott sem kellett bizonyítani semmit, lehetett szövegelni bizonyíték nélkül is, ha tetszett az elvtársaknak, minden rendben volt, el lett fogadva a locsogás.

  6. Tájékoztatjuk a honlap olvasóit hogy legutóbbi, 2007 júniusi Hírlevelünk kiküldése után 2 azaz két fő leiratkozott. Nem publikus adat hogy hányan vannak feliratkozva, de annyit elmondhatunk, ez a 2 fő igen-igen elenyésző a teljes feliratkozottak számához képest.
    Az egyikük, -nevet nem írunk- a leiratkozás mellett, nyilván ezen cikk egyik megállapítása nagyon nem tetszhetett neki, a következő kérdést tette fel nekünk:
    “1920-tol milyen kényszer volt? “
    Az Egyesület nevében az ügyeletes honlap szerkesztő e következő választ adta erre neki, ide betesszük, mert úgy véljük igen tanulságos:
    “Tisztelt … úr, leiratkozásnak megfelelően töröltük a Hírlevél listáról.
    Kérdésére a válasz, nem kényszert, hanem nyomást említettünk, részletesebben nemzetközi nyomás az ami volt.
    Itt egy link a sok közül:
    http://mult-kor.hu/20130929_a_nulladik_zsidotorveny?pIdx=5
    és ebből egy idézet:
    “az I. világháború után amerikai és kanadai magánegyetemek is (például a Harvard, a Yale és a Columbia) numerus clausust vezettek be a feketék, a katolikus bevándorlók, a zsidók és a nők ellen is…”
    Hogy ne lett volna nyomás ? S ez egyáltalán nem volt egyedi eset.
    Az USA-ban konkrétan megnevezték a zsidókat mint nem kívánatosakat, a mi 1920-as törvényünk nem, az nemzetiségekről szólt.
    A bolsevista “történészek” nevezték el a Numerus Clausus törvényt zsidótörvénynek.
    Nem tudunk arról hogy az USA-t bárki is felelősségre vonta volna ezért, tehát jogos a kérdés, minket miért.
    Szerintünk a bolsevik sokévtizedes népbutítástól meg kellene szabadulni.
    Nem fog több hírlevelet kapni.
    Üdvözlettel
    KISE honlapszerkesztők”

  7. Tisztelt Vezetőség!
    Az igaz magyar történelmet Eichmann tárgyalásából ismerhetjük meg. Ott eskü alatt voltak a vallomások. A magyar népnek tudni kellene a saját történelmét.
    Csatolom az erre vonatkozó irásomat.
    Isten védje meg Magyarországot.

    Igaz magyar történelem, ami tiltott a magyaroknak.

    Jozsef Brand erdélyi származású tengerész volt, de Németországban nevelkedett, aki ismertté lett erőfeszítéseiért a holokauszt idején, hogy megmentse a magyar zsidó közösséget a deportálástól az auschwitzi koncentrációs tábortól. Ő különös tárgyalásokat folytatott a német Schutzstaffel (SS) tiszt, Adolf Eichmannal, hogy egyezzenek meg egy millió zsidóért teherautókat és egyéb termékek adnak cserébe. Amit a nácik javasoltak úgy nevezett: “Blut gegen Waren” (“vér az árukért”) [1]
    Brand tagja volt az 1940-es, a magyarországi Támogatások és Menekültügyi Bizottság cionista szervezetnek, akik segítették a zsidókat a Nacik által megszállt Európából menekülni a viszonylag biztonságos Magyarországban a német megszállás előtt (1944. március 19). [2] Nem sokkal az invázió után, Brandot beidézték egy találkozóra Eichmannhoz, aki Budapestre érkezett, hogy felügyelje a zsidó közösség deportálását. Eichmann kérte Brandot, hogy segítse az SS alkut az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, hogy a nácik fognak kiadni akár egy millió zsidót cserébe 10.000 teherautóér, amit a keleti fronton fognak használni, és nagy mennyiségű szappant, teát és kávét. [ 3]
    Semmi nem lett a javaslatból. The Times, közölte, mint az egyik undorító történetet a háborúból. A történészek úgy vélik a németeknek az volt a célja, hogy szolgálja a magas rangú náci tiszteket köztük Heinrich Himmler hogy tárgyalásokat folytassanak a béke megállapodásra a nyugati szövetségesekkel, amely kizárná a Szovjetuniót, és talán magát Adolf Hitler is. Bármi legyen is a cél, a javaslatot meghiúsította a Jewish Agency for Israel és a gyanús brit kormány. Bradot a britek letartóztatták Törökországban, ahová ment, hogy tájékoztassa az angolokat az Eichmann ajánlatáról, majd kiszivárgott a történetet a BBC is sugárzott július 19-én 1944-ben. [4]
    Az intézkedések a brit kormány és a Zsidó Ügynökség között fontos kérdés az, hogy miért a szövetségesek nem tudták megmenteni a 435.000 magyar zsidó deportálását Auschwitzba májusa és júliusa között 1944-ben? Az ügyet azóta keserű vita képezi. Magyar holokauszt-túlélők azt állították, hogy a mulasztás az Eichmann ajánlata volt megbocsáthatatlan árulás. Brand mondta a bíróságon Jeruzsálemben 1953-ban: “Helyesen vagy helytelenül, a jobb vagy rosszabb, azóta átkozott a zsidóság hivatalos vezetői. Mindezek kísértenek, amíg a halálos napom elérkezik. Sokkal több, mint egy ember elbír. “[5]

    Háttér, József Brand élete.

    Brand Naszód városban, Erdélyben született, majd családjával 1910 Erfurt Németországban költözött. Amikor 19 éves volt, elment, nagybátyához New Yorkban. Dolgozott különböző helyeken az Egyesült Államokban, lapátolt havat, mosogatott, utakon dolgozott majd egy építész irodában kapott állást. Bauer azt írja, hogy belépett a kommunista pártba, majd dolgozott a Komintern, mint tengerész. Utazott Hawaii, a Fülöp-szigetek, Japán, Kína és Dél-Amerikában, mielőtt visszatért Németországba 1930-ben, ahol a pártfunkcionárius Türingiában és telefontársaságnál dolgozott. [6] Brand Németországban volt január 30-án 1933-ban, amikor Adolf Hitler letette a kancellár esküjét. Brandot a Kommunista Párt tagsága miatt letartóztatták, négy héttel később, miután a Reichstagot felgyújtották február 27-én, azután a nácik kezdték keresni a kommunistákat és a szocialistákat. 1934-ben elhagyta Németországot és letelepedett Budapesten, ahol az apja a telefontársaságnál dolgozott. Brand a cionistákhoz, csatlakozott majd a Po’alei Sion, a marxista-cionista pártba lépett be. Ő alelnöke lett a budapesti Palesztina Hivatalnak, és irányító tagja a Zsidó Nemzeti Alapnak. [7]

    Támogatás és Menekültügyi Bizottság

    Brand 1935-ben feleségül vette Hansi Hartmannt, aki tagja volt a cionista mozgalomnak Budapesten, és együtt nyitottak egy a kötött kesztyű gyárat a Rózsa utcában. A cionista zsidó közösség tagjai többször találkoztak, akik közösségben éltek, közös lakás és a pénz, mert közeledett az idő, hogy Palesztinába mennek. De Brand tervei megváltozott, amikor anyja és három nővére menekült Németországból Budapestre, és neki kellett őket anyagilag eltartani. [9] Hansi irányította a műhelyt, míg Brand volt, aki eladta az árut. De ahogy Robert Florence írta, hogy Brand nem volt boldog, mint egy eladó. Brand olyan típusú ember volt, aki szerette a nők társaságát, kávéházakba járt kártyázni, írja Florence, és egy éjszaka pókeren többet nyerhet, mint egy héten a kesztyűk eladásából.[10]
    1941 júliusában Hansi nővére és sógora beletartozott a 18 ezer lélek számú Kamenyec Podolskyi deportált csoportba, akik Ukrajnából menekültek a harcok elől. Ezeket az élelmezés hiánya miatt a magyar kormány visszaküldte mikor a németek elfoglalták Ukrajnát. Ezekről vannak fényképek azzal a feliratokkal, hogy a magyar zsidókat deportálják Auschwitz-ba . Brand fizetett 10.000 pengőt Krem Józsi magyar kémelhárító tisztnek, hogy Hansi rokonai biztonságosan visszatérjenek. [7] Az incidens kezdetét jelentette Brand részvételét a zsidó menekültek csempészésére Lengyelország és Szlovákiából Magyarországba, ahol viszonylagos biztonságot adtak nekik. [11]
    Brand összeállt más cionistákkal, akik mentési munkával foglalkoztak, többek között Rudolf Kastnerrel, aki egy kolozsvári ügyvéd és újságíró volt, és Samuel Springmannal, aki egy lengyel zsidó ékszerüzlet tulajdonosa volt. Ők csatlakoztak 1943-ben Komoly Ottó, budapesti mérnökhöz, aki tagja volt a liberális cionista pártnak. A város zsidó közösségében nagy tekintélyű, Komoly tagsága adta a csoport hitelességét. [12] Ő lett az elnök, és a Vaadat Ezra Vehatzalah Budapest – Támogatás és Menekültügyi Bizottság (Vaada röviditve) A bizottság tagjai Komoly, Kastner, Joel és Hansi Brand, Samuel Springmann Sándor Offenbach, András Biss, Dr. Miklós Schweiziger, Moshe Krausz, Eugen Frankl és Szilágyi Ernő a baloldali Hasomér Hacair voltak. [13] Brand mondta az Adolf Eichmann bírósági tárgyalás során, hogy 1941 és 1944 márciusáig a csoport segített 22,000-25,000 zsidót a nácik által megszállt Európából Magyarországba menekülni. [7] Tehát igaza volt az akkori amerikai követnek, Montgomery-nek, hogy Magyarország a zsidóknak oázis volt Hitler sivatagában, amíg a németek meg nem szállták az országot.

    Március-október 1944. Invasion of Hungary (március 19.)

    A németek megszállták Magyarországot, vasárnap, március 19-én, 1944-ben. Nem lehetett szembe-szállni a német hadi gépezettel a gyengén felszerelt kis számú magyar hadseregnek. Ekkor megszűnt a Horthy kormány uralma. A németek parancsba adták, hogy a zsidók viseljenek Dávid-csillagot, zsidó bankszámlákat zárolják, a pénzt lefoglalták, és minden zsidónak el kell készítenie egy részletes leltárt javaikról. [14] Brandot egy védett házba bújtatta el József Winniger, egy német katonai kémelhárító, aki márkáért információkat adott a zsidó menekültekről Brandnak. A Támogatás és Menekültügyi Bizottság úgy döntött, hogy megpróbál kapcsolatot felvenni a németekkel, és felajánlottak a közvetítésért 20.000 $-t, ha Brand tud rendezni egy találkozót az egyik Eichmann asszisztensével, Dieter Wisliceny SS-tisztel. Egy másik cionista mentő, Gizi Fleischmann, aki kapcsolatba volt Wislicenyvel korábban Pozsonyban, miközben a Nők Nemzetközi Cionista Szervezeténél dolgozik. A bizottság úgy döntött, hogy folytatja Wislicenyvel ahol Fleischmann abbahagyta. [14] Felajánlottak Wislicencynek 2.000.000 $-t, havonta 20.000 $-t, ha ők nem gettók és táborokat hoznának létre Magyarországon, nem lenne deportálás vagy tömeges kivégzések, és hogy a zsidók, akik akarnak kivándorolni, lehetővé teszi számukra, hogy kivándoroljanak Palesztinába Wislicency elfogadta az ajánlatot, bizonyos feltételek mellett, és azt mondta, hogy elfogad 20,000 $ előleget. [14]

    Első találkozás Eichmannal (1944 április 25.)

    Miután meg volt a kapcsolatot Wislicencyvel, Brand kapott egy üzenetet, április 25-én, hogy Eichmann maga is szeretné látni, még az nap. Úgy volt, hogy Brand vár az Opera kávézóban, ahova SS autó fog érkezni, hogy vegye föl, [15], onnan vitték a Hotel Majestic-be, ahol Eichmann felállította főhadiszállását. Ezt Brand vallotta 1953-ban – a tárgyalás során Jeruzsálemben, ahol Malchiel Gruenwald vádolt a Rudolf Kastner perben [16] “A szavak, amelyek azután elhangzottak köztünk nyomot hagyott az emlékezetemben, amíg meg nem halok.” [17] Brand mondta Eichmann felállt és üdvözölte, bemutatkozott, majd azt mondta, olyan hangon, amely emlékeztette Brandot egy géppisztollyal való “csörömpölésre “: [18]
    Ide hívattalak, hogy meg tudjuk beszélni az üzletet. Én már nyomoztattam rólad, és a te társaidról, és én ellenőriztettem a képességed, hogy üzletet csinálhatsz. Nos, kész vagyok eladni egymillió zsidót. … Áruk vérért – vér az árukért. Veheted, őket bármely országból, ahol megtalálod őket – Magyarország, Lengyelország, Ostmark, a Theresienstadt, Auschwitzból, ahonnan neked tetszik. [18] Brand megkérdezte Eichmannt hogy a Bizottság honnan szerzi meg az árut. Eichmann azt javasolta, hogy külföldre kell menni, és közvetlenül tárgyalni a szövetségesekkel. Eichmann azt mondta neki, hogy bármilyen rakomány, de különösen a teherautók: 10.000 teherautó egymillió zsidóért. [19] Azt is kérte, hogy ezer tonna kávét és teát, és szappant. Bauer szerint, Hermann Krumey, Eichmann asszisztense, kért szerszámgépeket, bőr-és egyéb termékeket, de a javaslat hamarosan megállapodott 10.000 teherautó és a különböző fogyasztási cikkekben. [20] Az adatok, amelyek különböznek Rudolf Kastner későbbi vallomása szerint 200 tonna tea, 200 tonna kávé, 2.000.000 db. szappan és 10.000 teherautó volt, amit az Waffen-SS a keleti fronton, fog használni és nem meghatározott mennyiségű volfrám és egyéb hadianyagok. [21]
    Eichmann mondta, hogy hajlandó felajánlani ezer zsidót előre, és további tíz százalék átvételét az első kifizetésnek. Brandot megkérdezte, hogy hova akart menni, hogy az ajánlatot, ismertesse a szövetségesekkel. Ő úgy döntött, hogy Isztambulba. [22] Amikor Brand megkérdezte, hogy milyen biztosítékot nyújt Eichmann, hogy a zsidók kivándoroljanak, Eichmann azt válaszolta, hogy amikor Brand visszatér Isztambulból és megerősíti, hogy a szövetségesek elfogadták a megállapodást Megszűntetik Auschwitzot és 10 százalékát az egy millió zsidónak a határra szállítják, cserébe az első szállítmány 1000 teherautóért. Az üzlet ezután lépésről lépésre ugyanúgy: 1000 teherautó cserébe 100.000 zsidó. “Ezt olcsón megússzátok jegyezte meg Eichmann”. [23]
    Brand azt mondta a Grünwald tárgyalásán, hogy az épület elhagyásakor úgy érezte magát, mint egy “bolond ember.” Azt vallotta: “Mit csináljunk ezzel a szörnyű ajánlattal? … Én is megismertem a németeket és kegyetlenségüket rendkívül jól. De a gondolat, hogy 100.000 zsidó megkínzása nem adott pihenőt fejemben. Nem volt jogom gondolni semmi másra, mint az előlegre “. [24] Azt hitte, hogy ha ő visszatér Isztambulból egy ígéret, legalábbis az első 100.000 zsidó megmenekül. [23]

    Jelentés az ülésről.

    Brand szerint, Kurt Becher Untersturmbannführer, SS-tiszt küldötte Heinrich Himmler, SS vezetőt, aki Eichmann közeli társa volt. [25] Ha ez igaz, az azt jelenti, a találkozó rendkívüli fontosságú Bauer szerint is. Brand is azt vallotta, hogy Gerhard Clages, a budapesti főnök Himmler, a Biztonsági Szolgálat részéről, és segítője volt Eichmannak jelen volt a későbbi üléseken, ahol Becher és Eichmann részt vett. Bauer azt írja, hogy ez azt jelenti, Himmler érintkezésbe volt három azonos rangú emberrel, hogy tárgyaljon Brandal: Eichmann, akinek a feladata az volt, hogy gyilkolják a zsidókat. Clages, akinek feladata az volt, hogy Himmlerel jó kapcsolat teremtsen Nyugattal, mert tudta, hogy Németország elveszíti a háborút, és Becher, aki szerint Bauer azt kívánta biztosítani, hogy az SS nem veszt pénzt vagy árut. 26]

    Második találkozó Eichmannal (május 15.)

    Brand és Eichmann meg egyszer találkoztak, május 15-én. Eichmann azt mondta neki, a deportálások Magyarországról Auschwitzba, hamarosan kezdődik – amit meg is tettek, hogy a nap, a napi árfolyam közötti 7.000 és 12.000 zsidó, majd július 7-ig -, de azt mondta, a deportáltak nem lehet megölni amig a tárgyalások folyamatban vannak. [27] Gerhard Cagesé adott Brandtnak $ 50.000 és 270.000 svájci frankot. Brand elmondta, amerikai küldötte Irán Hirschemen egy interjú során június 22, 1944, hogy Eichmann felajánlotta, hogy felrobbantja Auschwitzot – “Dann sprenge ich Auschwitz in die Luft” -, és szabad az első “tíz, húsz, ötvenezer zsidót”, amint meghallotta hogy elvi megállapodás született Isztambulban. [28] Eichmann mondta Brandnak szabadon utazhatnak, de vissza kell térnie Budapestre hamarosan. Szerinte Bauer, Brand nem következetes a vallomásában vonatkozóan, amit Eichmann mondott neki, de azt mondta, különböző helyeken, hogy ez egy-két hét, két-három hét, és hogy ő is “, hogy [az] ideje.” [26] által készített Kastner és belépett bizonyítékként Eichmann pere során kimondja, hogy Eichmann várta, hogy Brand visszatér két héten belül. [29] Hansi Brand vallotta Eichmann pere során, hogy ő és a Brand találkozott Eichmannal és megállapodtak, hogy Brand maradt Isztambulban, és ő megértette, hogy őt és a gyereket Budapesten tartják, amíg a férje visszatér. [10] “Blood for áru” küldetés

    Brand levelek Istanbul (május 17.)

    A következő napon az utolsó találkozás Eichmann, Brandal biztosított egy ajánlólelet a Zentralrat der Juden Ungarischen (a fő magyar Judenrat), és azt mondták, volt egy útitárs, Bandi Grosz (valódi neve Andor Gross, más néven Andrea György), magyar-zsidó áttért katolikus, különböző források azt állították, hogy egy kém volt a németek, a magyarok, a brit, és az amerikaiaknak. [30] Grosz titkosan utazott, mint rendező a magyar közlekedési vállalatnak, tárgyalásokat folytat a török állami közlekedési vállalattal. [31] A férfi elhagyta Budapest 1944 május 17-én, útja a SS Bécsi központjába vezetett, ahol az éjszakát töltötte egy szállodában fenntartva SS személyzetnek. [32] A történészek már megírták Brand útját, mint a Grosz küldetését. Grosz, aki alacsony ahhoz, hogy hihető információt adjon a németek számára, ha bármi baj van, később azt vallotta, hogy ő azt mondta, Clages nevében Heinrich Himmlernek, hogy gondoskodjon egy találkozót egy semleges ország, két vagy három vezető német biztonsági tisztek és az amerikai és brit egyenrangú tisztek végső – tárgyalni külön békét a német Sicherheitsdienst (SD) (részben az SS) és a nyugati szövetségesek, a béke megállapodást, amely kizárná a Szovjetuniót. [32] Grosz később elmondta: “A nácik tudják, hogy elvesztették a háborút. Tudják, hogy a béke nem érhető el a Hitlerel. Himmler akarja, hogy minden lehetséges kapcsolat meglegyen, hogy a tárgyalásokat lefolytassák a szövetségesekkel.” [33]

    Találkozás a Zsidó Ügynökség (május 19.)

    Bécsben, Brand kapott egy német útlevelet Eugen Band néven. Brand előre félt a Zsidó Ügynökség isztambuli központjától. Mondta, hogy akkor repült először Szófiaba, majd Isztambulba, német diplomáciai síkon, érkezett május 19-én. [34] Paul Lawrence Rose azt írja, hogy a márka nem volt ötlet. Ezen a ponton, hogy a deportálások Auschwitzba már megkezdődött. [35] Ő azt mondta, a Zsidó Ügynökség táviratozott, hogy a “Chaim” Isztambulban van, és találkozzon vele. Meggyőződése, hogy az ő küldetése, azt hitte, és hivatkozott Chaim Weizmannra, elnöke a Cionista Világszervezetnek, aki később az Izrael első elnöke. De valójában az ember, akik célja, hogy találkozzon vele Chaim Barlas volt, vezetője az isztambuli cionista csoportnak. [34] Brand további napjai zavaros. Amikor megérkezett Isztambulban, rájött, hogy nem csak az volt, hogy senki sem várta, hogy találkozzon vele a repülőtéren, és nem, hogy rendezték volna a beutazási vízumát, de őt fenyegette letartóztatás és deportálás, amit később az első jelét vette az árulásnak a Zsidó Ügynökségnek részéről. [36] Bauer azt állítja, hogy Brand, később, soha nem értette a tényleges tehetetlenséget a Zsidó Ügynökség részéről. Az a tény, hogy az útlevelén a neve Eugen Band volt, és nem Joel Brand, már önmagában elég volt, hogy zavart keltsen. [34] A vízum helyzet végül elintézte Bandi Grosz, és mentek a hotelba, ahol a Zsidó Ügynökség küldöttei vártak. [31] Raul Hilberg azt írja, hogy Brand dühös volt és izgatott, azzal érvelve, hogy kellett jeleznie a feleségének. Másnap azt mondta, hogy a megállapodást biztosítja, de a kérdésekre nem volt ilyen egyszerű a Zsidó Ügynökség válasza. Nem tudták biztosan, hogy a táviratokat Jeruzsálemben nem fogadják el. Senki sem volt hatással, hogy szerezzen egy gépet. Senki sem gondoskodott a háborús menekültekről. Az amerikai nagykövet Ankarában jön, és nincs hely a repülőn. Találtak egy kivezető utat. [31] Azt mondták Brandnak, hogy Moshe Sharett a Zsidó Ügynökség politikai osztály vezetője, és a cionista mozgalom legfőbb nagykövete és tárgyaló a britekkel, Palesztina (és később a második Izrael miniszterelnöke), akkor érkezik Isztambulban, hogy megfeleljen a kérdésekre, amely reményt adott Brandnak, hogy a helyzetet, komolyan vegyék. Ő ment el pontos tervel az Auschwitz-komplexum (valószínűleg a Vrba-Wetzler jelentés), és azt követelte, hogy a gázkamrákat és a vasúthálózatot is lebombázzák. Szerinte Hilberg, Brand később azt mondta, hogy az volt a benyomása az ügynökségi tisztviselők nem vették teljesen figyelembe az egészet.

    Ideiglenes megállapodás (május 29.)

    Időközben az Ügynökség adott márkát, egy darab papírra lett írva május 29-én a továbbiakban, mint “átmeneti megállapodás” (amelyről Brand úgynevezett Protokoll három könyvet írt a javaslatról), azt állítják, hogy egy írásos megállapodás, mely elfogadja Eichmann ajánlata elvét. [37] A dokumentum: ígérték a németek 4000 $ minden 1000 zsidó emigránsért Palesztinába, és egy millió svájci frank minden 1000 zsidó emigránsért Spanyolországba. Cserébe, amely lehetővé teszi a szövetségeseknek, hogy a kínálat árut a zsidók a koncentrációs táborokban, a németekhez azonos ellátást kapjanak a maguk számára. [38] Rose azt írja, hogy az ideiglenes megállapodás valódi célja csak az, hogy Brand visszamegy Budapestre. Brand táviratot küldött a feleségének május 27-én, hogy elmondja neki a megállapodást. Azt reméltem, hogy elmondja Eichmannak és ez késleltetheti a deportálások. Miután nem kapott választ, küldött egy másikat május 31-én, és azt mondta neki, hogy az a célja, hogy elhagyja a Budapestet június 4-én. Először kapott hírt, hogy megállapodás volt, amikor megjelent. Rose jelenti, hogy Eichmann elutasította, mint nem megfelelő, de Hansi Brand (Brant felesége) később azt vallotta, hogy Eichmannt úgy látta, mint a “jó figyelmes”. [37]

    Ezt a dokumentumot küldte a Zsidó Ügynökség isztambuli diplomáciai futár, Budapestre július 7-én. Kastner egyenesen Eichmann és Kurt Bechernek vitte. Kastner mondta, megkérdezte Bechert, hogy az ideiglenes megállapodás elegendő volt-e, hogy tárgyalásokat illetően a zsidók a németek birtokában voltak. Becher állítólag azt mondta, hogy Himmler is egyetért. Időközben Kastner kért két dolgot. Először is kérte, hogy a több mint 1600 vonatrakomány zsidókat ő intézte, hogy utaznak Svájcba, köszönhetően egy külön sor a tárgyalások Eichmann-nal. A Kasztner-vonatnak nevezett szerelvény 1944 június 30-án 1685 szerencsés zsidó menekülttel, a pénzt, az aranyakat, a részvényeket és a gyémánt ékszereket tartalmazó három nagy bőrönddel együtt elhagyta a németek által megszállt Budapestet. A vonat azonban Eichmann ígérete ellenére nem Svájcban, hanem a Bergen-Belsen-i gyűjtőtábor mellett állt meg, ahol a németek a tábor egy szigorúan körül zárt és elkülönített részébe vitték az embereket. Újabb, több hónapos alkudozás kezdődött, aminek a végén a németek a Kasztner-vonat utasait két részletben, az első csoportot 1944 augusztusában, majd a másodikat négy hónap múlva Svájcba engedték. Másodszor, azt kérte, hogy további Budapesti zsidókat deportálják. Becher egyetértett, de azt mondta, hogy keresni fogja Himmler jóváhagyását. [39]
    Letartóztatta Brandot a brit hírszerzés (június 7.)

    Isztambulban világossá vált Brandnak hogy Moshe Sharett nem fog megérkezni. Brandnak azt mondták, hogy Sharettnek megtagadták a vízumot, és hogy a britek aktívan megakadályozzák őt Törökországba utazni. Brandot arra kérték, inkább utazzon Aleppóba a szír-török határra, hogy találkozzon Sharettel. [36] Arra Brand nem volt hajlandó, mert a terület brit uralom alatt volt, és félt a brit kihallgatástól. Azonban őt rábeszélték, hogy menjen vonattal két Zsidó Ügynökségi tag kíséretében.
    A vonaton, Brand még inkább ideges miután a kíséretében lévő emberek azt mondták, hogy ügynökei Zeev Jabotinsky a Hatzohar party (Alliance of cionista-revizionisták Párt) és a Nemzetközi Agudath izraeli ortodox vallásos párt. Azt mondták neki, hogy a britek akarták letartóztatni Aleppo-ban. [40] “Die Engländer sind in dieser Frage nicht unsere Verbündeten,” azt mondták neki (“a britek nem a mi szövetségeseink ebben a kérdésben”.) Ha folytatta útját, nem szabad megengedni, hogy visszatérjen Magyarországra, mondták neki. [41] Brand később azt mondta a bíróság előtt az Adolph Eichman perben, Izraelben, hogy megrémült, amikor ezt meghallotta, mert, ha nem tér vissza Budapestre a meghatározott időben Eichmann-hoz azt jelenti, “hiba az én küldetésem és a megsemmisítése a családom és egy millió más zsidó élete. “[40] Biztosította egyik útitársa a Zsidó Ügynökség -től, hogy semmi sem fog történni vele Aleppoban. ” Nem tudtam elhinni, hogy Anglia – ez a föld, amely önmagában harcolt, míg az összes többi európai országban állt a zsarnokság -, hogy ez az Anglia, amit annyira csodált, mint a rugalmatlan harcos a szabadságért akart egyszerűen feláldozni minket, a legszegényebb és leggyengébb az elnyomottakat “. [41]
    Miután megérkezett Ankarába, Brand és az emberek továbbra is vonattal mentek Aleppoba. Ben Hecht szerint, mielőtt oda megérkezett, a Zsidó Ügynökség hivatalosan biztosította Brandot, hogy nem tartóztatják le azt mondták neki, hogy ha ő valóban felvette a britekkel a kapcsolatot, nem kellett volna, hogy beszéljen velük a Hivatal jelenlegi tagjai nélkül. Hecht azt állítja, hogy ez volt a végső árulás. Nem elég, hogy az Ügynökség hatékonyan átadta Brandot a briteknek, Hecht azt mondta, de ők is jártak el annak biztosítására, hogy maradjon csendben, ha az ügynökség maga adott neki engedélyt, hogy beszéljen. Amint Brand érkezett Aleppo június 7-én, letartóztatták. Két civil ruhás férfi elállta az útját, aztán belökték egy jeepbe, aminek motorja járt. [41] Később megtudta, hogy elrablói a brit hírszerzés tagjai voltak. [40 ]

    A letartóztatás okai:

    Brit külügyminiszter Secretary Anthony Eden elutasította a javaslatot, arra hivatkozva, hogy a szövetségesek nem tehetettek semmit, “úgy nézett ki, mint az ellenséggel tárgyalás “. [42] Raul Hilberg szerint Brand Isztambulban tárgyalt üzlet részleteit már Londonban és Washingtonban is tárgyalták. [41] A menekültek kabinet bizottsága Londonban, köztük a brit külügyminiszter (később miniszterelnök), Anthony Eden és a gyarmati titkár Oliver Stanley, úgy ítélte a “vér az áruk” javaslatot, és úgy döntött, folytatja az tiltakozást ellene. Ha a javaslat valóban az SS-től jött, egyértelmű volt a zsarolás, és minden esetben, leszállító teherautók erősítette volna az ellenség kezét, írja Hilberg. Ezen kívül, azt írja, hogy ha hagyják a kiválasztott menekültek szabadulni anélkül, hogy a szövetséges foglyokat hazaengednék a nácik, a brit kormány megnyitotta volna a hazai kritika. [43] Bauer hangsúlyozza egyéb tényezők is befolyásolták a brit döntést. Bauer azt is írja, hogy ha az üzlet keresztül ment volna, és sok zsidó már megjelent a náci által tartott területeken Közép-Európa lett volna, hogy megállítsa szövetséges légi katonai műveletek, és esetleg a szárazföldi alapút is. Előfordult volna, hogy a zsidókat használják emberi pajzsoknak. Bauer szerint a britek attól tartottak, ez volt Himmler elsődleges indítéka a javaslat az üzlet, mert a felfüggesztés szövetséges támadások lehetővé tette volna a németeket, hogy a korábbiakhoz képest több haderejük használjanak Keleten. [44] Brand nem tért vissza Budapestre, két héten belül. Eichmann és a támogatás más tagjai és a Menekültügyi Bizottság katasztrófának tekintette Brand távol-maradását. A jelentést írt Kastner kimondja, hogy Eichmann kezdett követelni, hogy Brand jöjjön vissza, és azt akarta, “egyértelmű választ” arra vonatkozóan, hogy a javaslat elfogadásra került. A jelentés szerint: “Meg kellett magyarázni neki minden nap, hogy a megbeszélések ebben a kérdésben London, Washington és Moszkvában lehet elhúzódó. Volt elég ok a késedelemre. Úgy látszik, a szövetségeseknek nem könnyű közös nevezőre jutni az ilyen kényes kérdésben. “A 48. oldalon a jelentés, Kastner írta: “június 9-én Eichmann azt mondta: ” Ha nem kap pozitív választ három napon belül, Auschwitzban működni fog a malom “[29] (” Ich lasse die. A szovjet csapatok közeledtére 1944 szeptemberében Himmler parancsára leállították a deportálásokat és a kivégzéseket a koncentrációs táborokban, az ott lévők százezrei megmenekültek a haláltól..
    A kiadvány hiteléűl: Bogár Gyula

  8. v. Nagybányi Horthy Miklós védelmében:

    AZ IGAZSÁG
    Orbán Viktor miniszterelnök védelmére
    és Köves Slomó rabbi okulására

    Orbán Viktor miniszterelnök Horthy Miklóst kivételes államférfiként jellemezte. Ez Köves Slomó, az EMIH rabbijánál kiverte a biztosítékot.

    Történt ez az Úr 2017 évében Magyarországon. Nem nagy hír, hasonlíthatjuk a tehén-ökör vitára, amikor legelészés közben egyik tehén elbőgi magát s egy ökör hangosabban rátromfol. De mégis az igazság kedvéért boncolgassuk az esetet. Két személy emlékszik meg Horthy Miklósról, olyanok, akik Horthynak köszönhetik, hogy Magyarországon élnek, mert az igazság szerint kétes, hogy Horthy nélkül ma lenne Magyarország. Megállapítható, hogy a két említett személy az istentelen kommunizmusban tanult/nevelkedett, akik letagadták az Istent, Horthyról is minden rosszat mondtak, legszívesebben felakasztották volna. Pedig Horthy Szálasit, Rákosit és elvtársait börtönbe tette, hogy javuljanak meg, de egyet sem akasztatott fel. Horthy magyar ember volt és mindenben követte Jézus tanítását.

    Távolról, azt gondolná az ember, hogy abban a kis országban, ahol évezredeken át pusztították a magyarokat, akik védték hazájukat, ahol békében akartak élni. Ismeretes a tatárjárás, törökdúlás, a Habsburg uralom majd Trianon, hazánk szétdarabolása. Aki ismeri a törtélelmet, csodának tartja, hogy akkor, amikor hazánk nagy részét idegen hadsereg uralta, akadt egy megváltó Horthy Miklós személyében, aki a csonka országot 24 évig békében vezette s voltak olyan évek, amikor Magyarországon magasabb volt az életszínvonal, mint Amerikában. 1 pengő 3 dollárt ért. Sajnos, tudjuk Trianon igazságtalanságáért kitört a II. világháború, Európa lángokban állt. Magyarországot oázisnak nevezték Hitler sivatagában, ide menekültek az üldözöttek a németek által megszállt országokból. Addig, amíg Horthy uralkodott, 1944. március 19., minden magyar és külföldről menekült biztonságban élt az országban, függetlenül attól, hogy milyen vallású, vagy nemzetiségű volt. Mikor a németek megszállták Magyarországot ők parancsoltak s kezdődött az élelem beszolgáltatás, élelmet csak jegyre lehetett kapni. A kevés élelem tette szükségessé, hogy az Ukrajnából menekült 22 ezer zsidóból 18 ezret visszatelepítettek a felszabadított Ukrajnába. A németek már 1941-ben elkezdték a zsidók kiirtását, ez nem volt titok tudott róla az egész világ, de a nagyhatalmak nem tettek semmit ellene. Aki tudott menekült a németek elől, volt egy hajó, amely Amerikába szállította a zsidókat, de ott nem engedték kikötni. Palesztinát az angolok uralták, ott sem fogadták be a menekülteket. Szinte hihetetlen volt a helyzet. Magyarországon sokan átkeresztelkedtek más vallásra, és a svéd kormány Wallenberg által állampolgárságot adott sok tízezernek, de azok se mentek Svédországba. Magyarországon a Cionista Menekültügyi Bizottság, Jewish Agency, Zsidó Nemzeti Alap intézte a zsidók ügyeit a németek felügyelete alatt. A zsidókat védett házakban, és a Dob utcai gettóba helyezték el. A németek egyezkedtek a zsidó vezetőkkel az ún. Áruk vérért – vér az árukért, vagyis 1 millió zsidóért 10 ezer teherautót, gyógyszert, élelmet és egyéb árut adtak volna cserébe. Ez a mellékletben részletesen le van írva. Az angolok miatt ez nem valósult meg. A budapesti gettóból a németek el akarták szállítani az ott lévőket. Horthy Miklós az esztergomi páncélosokkal megakadályozta a budapesti zsidók deportálását, 1944 július 5-én.

    Nem sokat tudok Köves rabbiról, ismer/tem/ek egy pár rabbit, de egyik sem támadott gyűlölködve senkire, Horthy Miklós kivételes államférfiként jellemzéséért. Mert az igazság, akkor is igaz, hogy ha azt Köves rabbi vagy bár ki meghazudtolja. Nem hiszem, hogy a Trója, Talmud vagy bármely izraeli törvény előírja, hogy a rabbi gyűlöletet keltsen hiányos tudásával. Abban is biztos vagyok, hogy Horthy soha sem támadott meg senkit azért, hogy bármely vallás vezetőjét kivételesnek jellemezte. Tudom, mert ismertem Horthy Miklóst, önkéntes katonája voltam. Ő a Nagy-Magyarországért az életét adta volna. Ha nem lett volna 76 éves, kiment volna az orosz frontra, s ha látta volna a gyéren fegyverezett, nyári egyenruhában a honvédeket, megállította volna a előretörést s megüzente volna Hitlernek, Sztálinnak, hogy elég volt a vérontás, üljenek le tárgyalni és keressenek megoldást a bajokra, vérontás nélkül.

    Mentségére legyen Köves Slomónak, hogy 1979-ben, amikor a világra, vagyis Magyarországba jött, ott az istentelen kommunisták az emberek agyát is terrorral uralták. A kommunisták nem vádolhatták az Istent a holokauszt miatt, mert szerintük nincs Isten. Kellett tehát valakit találni bűnbaknak és Horthyt okolták, aki Európában a legtöbbet tette a zsidókért. Köves rabbinak a kommunisták hazugságát kellett tanulni és a szerint ítél. Nem véletlen, hogy a New Yorki zsidók, Orbán, vagyis Horthy védelmére keltek, akik ismerték és neki köszönhették az életben maradásukat. Köves rabbi elmehetett volna Horthy újratemetésére, ahol ott volt a hálás zsidók koszorúja, és megtudhatta volna, hogy a hálás zsidók segítették Portugáliában megélhetését, a Horthy családnak. Köves rabbi ne a kommunisták hazugságai alapján ítélje el Horthy Miklóst, hanem az élő tanúk elmondásai alapján, akik New York, Los Angeles és Londonban élnek. Ajánlatos, hogy mielőtt Köves rabbi megszólal Horthy Miklósról, olvassa el Eichmann 2 évig tartó tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvet Jeruzsálemben. Ott eskü alatt vallottak a tanúk, s meggyőződhet az igazságról, hogy nem volt senki, aki többe tett volna a zsidók megmentéséért, mint Horthy Miklós. Ne ítélkezzen Köves Slomó rabbi, hagyja azt az Istenre, hamis, buta kijelentésével az antiszemitizmust szítja, amire nincs szükség Magyarországon. Jó lenne olyan törvényt hozni, mint a holokauszt tagadásáért, megbüntetni azokat, akik a magyarok vezetőit hamisan vádolják. Aki a holokausztot tagadja, az bolond és hülye, de az is bolond és hülye, aki Horthy Miklóst vádolja a zsidók deportálása miatt.

    Orbán Viktor mentségére, hogy csak 54 éves korában jellemezte Horthy Miklóst kivételes államférfiként, figyelembe kell venni, hogy ő is akkor jött Magyarországra, amikor ott az istentelen kommunisták az emberek agyát is terrorral uralták. Nem tehet arról, hogy kik s hogyan nevelték, a KISZ-ben még a kommunizmust éltették. Szerintük Horthy náci, fasiszta volt, tönkre-tette az országot, még Trianonért is ő a felelős. Az 1956-os forradalom ellenforradalom volt, Nagy Imre elvtárs statáriumot hirdetett a náci felkelőkre, szembeszállt a szovjet hadsereggel, kijelentette, hogy csapataink harcban állnak, és szobrot állítottak a hű elvtársak Nagy Imrének, aki azzal dicsekedett a bíróságon, hogy milyen jó kommunista volt. Majd jött Kádár elvtárs és maradt minden a régiben, éljen a Szovjetunió, éljen a párt. Az 56-os forradalom oly sebet ejtett a Szovjetunión, hogy 1991-ben elpusztult, megszűnt a kommunizmus, de Magyarországon megmaradtak.

    Az emigrációban azt reméltük, hogy a magyar fiatalok úgy, mint a pesti srácok magyarok maradnak, nem pedig kommunisták és a szovjetek kivonulása után felépítik az országot. Los Angelesből tízezer számra küldtük a röplapokat, leveleket, Új Világ című újságot Miskolcon nyomták, Bp-en osztották felvilágosítva a népet, hogy a Fideszre szavazzanak. A Fideszben a pesti srácok szellemét reméltük. NewYork-ból Hóka Mihály és Ernő, akik 1957 óta tartották fenn az 56-os forradalom szellemét az emigrációban, személyesen hazamentek a Szabadságpárt programjával, egyesülve a Kisgazda Párttal majd ők juttatták győzelemre a Fideszt, Orbán Viktort téve a kormány élére. Az volt a remény, hogy az új kormány felülvizsgálja a Kisgazda Párt 1945 évi győzelmét, Sulyok Dezső ország mentő szerepét és orvosolva a terrort, a magyarellenes hazugságokat és békét teremtenek az országban. A tények szerint Orbán Viktor nem olvasta a Hóka testvérek által kiadott Sulyok Dezső: A Magyar Tragédia 2 kötetes könyvét, nem olvasta a Nemzeti Múzeumba lévő tízezer számot kitevő dokumentumot, melyet szintén a Hóka testvérek adtak ki s melyben leírták a kommunisták hazugságait és utat mutattak egy békés Magyarország megteremtésére. Nem vizsgálták felül a Rákosi és elvtársai magyarellenes terrorját, nem volt felelősségre vonás, rendszerváltás, 4 év után megbukott az Orbán kormány, újra a kommunisták vették át az uralmat. Nehéz leírni azt a csalódást, amit a magyarság érzett úgy otthon, mint az emigrációban, a Fidesz bukása miatt.

    Orbán Viktornak, mint miniszterelnöknek illett volna meggyőződni az igaz történelemről, hogy elkerülje a hibákat. Milyen másképp lenne, ha uralkodása első hetében kijelenti, hogy nem bűnös nemzet a magyar, az első volt Európában, aki mentette a zsidókat a gázkamrától. Horthy Miklós kivételes államférfi volt, akinek köszönhető, hogy van egy független Magyarország. Orbán Viktornak tanulnia kellett volna Horthytól, s nem a Soros György ösztöndíjából a liberális hazugságokat. Horthy nem építtetett stadiont Kenderesen, de OTI-t MABI-t építtetett és kórházakat, iskolákat országszerte. Nem csinált milliomosokat a barátaiból. Nem mentek százezer számra a magyarok külföldre Nincs szándékomban leírni azt a hibákat, amit elkövetett, majd leírja a jövő nemzedék, ha a kommunista métely megszűnik az országban. De még nincs minden elvesztve, Orbán Viktor sok mindent jóvá tehet a következő négy évben. A Felcsúti stadionból kórház lehet, ahol az idegenből visszatérő orvosok olcsón gyógyítják a betegeket. Ennek költségét a kommunista milliomosoktól visszavett milliárdokból lehetne fedezni. Ebből az összegből jutna nyugdíjemelésre, jutalom a nagy családosoknak, új házak a nyomortelepeken. Ez nem lehetetlen, csak akarat kell hozzá. Orbán Viktorról megváltozna a vélemény s úgy, mint Horthyról dicsérő nótákat dalolna a jövő generáció. Ha teheti a miniszterelnök úr, hasson oda, hogy a jelenlegi nótáihoz tegyék hozzá, hogy csak 18 éven felülieknek. Végezetül arra kérem a miniszterelnök urat és az összes képviselő urakat, hogy hozzanak rendeletet Adolf Eichmann több mint 2 évig tartó tárgyalása, magyar nyelvre való lefordítására. A több száz tanú vallomása, az eredeti dokumentumok az igazságot bizonyítják, a magyar történelmet, amit a kommunisták meghamisítottak és a zsidóságot a magyarok ellen uszították. Tanítsák az iskolákban az igaz magyar történelmet, a zsidók ügyeit a Zsidó Ügynökség, a Zsidó Nemzeti Alap intézte, nem a magyar kormány. Ezzel a hivatalos dokumentummal bizonyíthatjuk, hogy a magyar nép nem bűnös nemzet, mossuk le a gyalázatot egyszer és mindenkorra.

    A kiadvány hiteléül: Bogár Gyula

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.