Erőtlen gazdaság (3)

E cikksorozat harmadik /befejező/ részében, a korábbi témát folytatjuk és levonjuk a legutolsó következtetést. Magyarország  a meghatározó GDP adatsorok alapján ma egy egyértelműen lemaradó ország képét mutatja, akár mernek beszélni erről akár nem. Arról, ami meg ez az utolsó következtetés, eddig nem hangozhatott el sehol semmi.

A kormánypárti politikusok és úgymond szakértők menetrendszerűen dicsérik a gazdaságot, az ellenzékiek meg az ellenkezőjét teszik.

 

1./ Kormánypárti méltatások

Varga Mihály pénzügyminiszter/gazdasági miniszter természetesen dicséri a gazdaságunkat, elért eredményeket lát. Ki-ki döntse el, mennyire általános a következő szöveg, de idézünk:

“… a kormány egyik legnagyobb feladata 2010 után az volt, hogy új fő irányok kitűzésével megteremtse a stabil gazdasági növekedés alapjait.  Ma már arra kell törekednünk, hogy Magyarország megállja a helyét a legfejlettebb ipari országok között, legyen szó akár az ipari termelésben alkalmazott technológiáról, akár a támogató üzleti környezetről, vagy a megfelelően képzett munkavállalókról.” /2017. december 8./

Én azért úgy vélem ez a beállítás hogy “Magyarország megállja a helyét a legfejlettebb ipari országok között” , mármint hogy ilyeneket mondunk, ez inkább árt mint használ, erről tudja az olvasó hogy csak vágyálom. Az ilyen gazdasági beszámoló jelentésekben alig van konkrétum, csak általánosság.

A kormány, és a pénzügyminiszter /elnézést a megnevezésért/ sokat vár a kínai nyitástól. Itt is idézet jön:

“…hazánk geopolitikai helyzete, a két ország hagyományosan jó kapcsolata, élénk diplomáciai együttműködése lehetőséget ad arra, hogy Magyarország Kína és Európa kapcsolatában stratégiai szerepet játsszon”  /2017.dec. 22./

Konkrétum itt sincs sok, de legalább az igyekezet fontos.  Ne ringassuk magunkat illúziókban, térségünkben szinte minden ország versenytárs ebben, mindenki szeretne közvetítő lenni a  kínai kapcsolatban. De miért választanák a kínai szereplők a versenyképességben, és más mérvadó gazdasági mutatóban nem túl fényesen produkáló országunkat ?

 

2./ Kormány bírálatok

Nemrég jelentek meg a kormányzat gazdaságpolitikáját bíráló  elemzések. A KPMG multinacionális, üzleti tanácsadó cég, a GKI gazdaságot elemző magáncég, elvben egyik sem definiálja magát a kormányzattal szemben, vagy annak bírálójának. A valóságban, a megjelent /közös/ elemzések  alapján azonban kijelenthető, a kormány legkeményebb bírálatát ők ketten végzik jelenleg.  Idei közös tanulmányuk vörös posztó a kormánypártiak szemében, támadják is kormányoldalról folyamatosan. A teljesség igénye nélkül a bírálatokból néhány megállapítás.

  • A magyar gazdaság 2006 és 2015 között 4,6 százalékos gazdasági növekedést produkált, de ha nem lettek volna uniós források, 1,8 százalékkal csökkent volna a GDP ebben az időszakban,
  • a 2007 és 2013 közti uniós pénzek nélkül csökkent volna a GDP, ráadásul a beáramlott 14 ezer milliárd forint ellenére a gazdaság versenyképessége romlott, a munkaerő elvándorolt. “
  • a foglalkoztatás gyenge mértékben növekedett, de még ezt sem érték volna el, ha nincsenek az EU-s támogatások.
  • romlott az ország versenyképessége.
  • a WEF /Világgazdasági Fórum/ jelentését is megemlítik, az e szervezet által  felállított  legutóbbi WEF-rangsor elkeserítő adataira hivatkoznak.
  • ugyan egynémely pozitív fejleményről is beszámolnak / pénzügyi egyensúly megőrzése, jelentős devizatartalékok, költségvetési stabilitás/ de rögtön hozzáteszik, célozva arra hogy ez nem a kormány érdeme elsősorban, hanem az EU-s támogatásoknak köszönhető, tehát a bírálat e pontokon is töretlen.

3./ Az összegzés, és az az idei legutolsó következtetés

Ha a fentieket összegezzük, sajnos túl optimista kép az, amit látunk, akár kormányoldalról, akár ellenzék felől nézzük a dolgokat. Itt most nem arról van szó, hogy mi a “kincstári” méltató szöveg, meg mi a “kincstári” bírálat. Az ország gazdasága erőtlen, lemaradó, ez azonnal látható ha ismét, sokadszorra elővesszük a már bemutatott GDP grafikont:

( Euró / fő, éves adatok, a V3 Csehország, Szlovákia és Lengyelo. átlaga )

Lemaradunk, megint rá kell jönni.

Az évértékelés harmadik /befejező/ cikkének vége jön lassan, tisztelt olvasó , már legutolsó következtetés –t kell csak leírni. Hogy nem olvasta, vagy hallotta ezt még sehol tisztelt olvasó, abban szinte biztos vagyok, pedig az adatsorokból ez jön ki.
Magyarország ebben a dolgozatban bemutatott, és mások által is részletesen taglalt elmaradásáról van szó. Mint a grafikonból látható a keresztezés a 2005-2006 év fordulóján volt, azaz a V3 országok GDP átlaga ekkor hagyta le hazánk GDP értékét, és azóta az elmaradásunk csak nő. Ez így igaz, de a kép ezzel még nem teljes. Van ui. egy olyan további tényadat, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Döntse el mindenki aki ezt az írást olvassa, hogy ez a tény mennyire kardinálisan meghatározó, mennyire döntő országunk lemaradásában. Én most csak itt leírom.

 

A GDP adatsorokból az a további következtetés is egyértelműen megállapítható, hogy e lassulás, ezen elmaradási folyamat kezdete a 2000-es évre datálható, arra az időpontra, mikortól az első Orbán-kormány az ún. “kétéves költségvetés” eszközével, és a többi hatalmi eszközével, rövid idő alatt kiiktatta a hatalomból a Független Kisgazdapártot, annak összes meghatározó szereplőjével együtt.

Budapest, 2017.12.29.

A KISE elnöke

“Erőtlen gazdaság (3)” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Ezen cikk megjelenése néhány embernél /kisebbségnél, néhány ezreléke a teljes létszámnak/ kivágta a biztosítékot, és elkezdtek vadakat, indulatosakat írni.
    Nem minket kell okolni, ezeket a balsikereket nem mi okoztuk, mi /ill. az elnök a cikkében/ csak bemutatjuk.
    Minden hírlevél csomagnál van 1-2 cikk, mely átlépi egyesek ingerküszöbét. és jön a vagdalkozás.
    Akire ez nem vonatkozik, az természetesen ne vegye magára ezeket a sorokat. Például akiknek a hozzászólása fenn van, azokat mind megnyugtatjuk, nem rájuk vonatkoznak e fentiek.
    Boldog új évet mindenkinek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.