Archívum – Főoldal 2011 – 2015

    

Beszámoló Egyesületünk Közgyűléséről

Időpont: 2015.december 17-e csütörtök

Helyszín: POFOSZ Székház, címe Budapest, V. Nádor u. 36. IV. em., a Nagyterem

 


1./ Beszámoló az Egyesület 2014. évi, és 2015. I. félévi tevékenységéről.

A KISE elnöke beszámolt az Egyesület idei és tavalyi gazdálkodásáról. Pontosabban az Egyesület semmilyen kereskedelmi tevékenységet nem végez, bevétele tagdíjakból, esetleges felajánlásokból, esetleges állami támogatásból (ilyen eddig nem volt), és az SZJA 1 %-os felajánlásokból van. Továbbra is kérjük a tagságot, támogatókat, szimpatizánsokat, hogy akinek ez módjában áll, SZJA bevallásánál az adójának 1 % -os felajánlását, mely társadalmi szervezetek részére ajánlható fel, Egyesületünket jelölje meg kedvezményezettnek, azaz írja be a megfelelő helyre a 18283839-1-42 adószámunkat.

Nem kellett sem a 2014., sem a 2015. évben terembérletre kiadnunk, mert ezt térítésmentesen biztosították részünkre összejöveteleinkhez, köszönet ezért a Hegyvidéki Önkormányzatnak, és a POFOSZ elnökének, Lengyel János úrnak.

 

2./ Civil szervezetek (Pofosz, Kise, Hortobágyiak) levelezése a kormányzattal, restitúciós jogszabályok megalkotása tárgyában.

Már a korábbi Közgyűléseken is beszámolt az Egyesület elnöksége a kormányzattal folytatott levelezésünkről. Változatlanul 3 civil szervezet, a POFOSZ, a KISE, és a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete együttesen lép fel a kormányzat irányában, közösen írjuk alá a leveleket. Eddig 4 levél ment el a mi részünkről és 3 válaszlevél érkezett.

Leveleinkre Lázár János államtitkár úr /később miniszter úr/ válaszolt. A kérdésben további egyeztetés szükséges, különös tekintettel az Alkotmány/Alaptörvény U) Cikkére. Ez a rész foglalkozik a korábbi kommunista önkényuralmi rendszer bűneivel, és annak a 90-es évek utáni demokratikus rendszerrel való összeegyeztethetetlenségével. Figyelembe veendő szempont az is, hogy restitúciós jogszabályok csak az Alkotmánnyal összhangban alkothatóak meg. Az Alkotmány, és az U) cikk azonban restitúciós jogszabályok megalkotását nem korlátozza.

Megjegyzendő itt, a korai 90-es évek, Sólyom László vezette Alkotmánybírósága éppen ezt az elemi hibát, tévedést vétette, hogy jogfolytonosnak ismerték el, ill. állították be a kommunista önkényuralom jogrendszerét az utána következő demokratikus jogrendszerrel. A mostani Fidesz-KDNP kormányzat Sólyom összes AB határozatát hatálytalanította, ami üdvözlendő a fentiek miatt, csak kevés, mert ezen tévedésen alapuló AB határozatok mai napig tartó káros joghatásait is meg kell szüntetni.

3./ Elképzelések A KISEMMIZETTEK EMLÉKNAPJA (február 17) megtartásával kapcsolatban.

Az 1952. február 17-én hatályba lépett 1952. évi 4.sz tvr. (törvényerejű rendelet) alapján „állami tulajdonba vették” valójában elrabolták, ellopták : a bérházakat, családi házakat, villákat, öröklakásokat, lakásokat, üzletházakat, üzleteket, stb. Ekkora mennyiségű, értékű vagyont addig még az országban soha nem loptak, raboltak össze, mint a kommunisták ezzel a “tvr”-el.

Az egyáltalán nem lényegtelen körülmény, hogy egy-egy emléknap hányakat érint… nem vitatjuk el azt, hogy más sérelmet szenvedettekről, áldozatokról is meg kell emlékezni, mert egy áldozat is sok, de azért mégis csak tudatosulnia kellene a magyar közvéleményben, sok évtizedes agymosás és elbagatellizálás, elhallgatás után annak, hogy a totalitárius, a kommunista rendszernek messze legnagyobb számú áldozata a kisemmizettek mára mintegy 6 millióra becsülhető tábora ! Az okozott kár, a bűncselekmény nagysága messze a legnagyobb, amit ebben az országban elkövettek. Ezért ha valakikre emlékezni kell ebben az országban egy emléknappal, hát erre a 6 millió kisemmizettre mindenképpen. A leggyalázatosabb szabadrablás, a legnagyobb tömegeket érintő „jogszabály” azaz a kommunisták fent említett 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelete 1952. február 17-én lépett hatályba. Ezeket már korábban is szóvá tettük. Ezért kívánja Egyesületünk ezt a napot, február 17-ét a kormányzattal a Kisemmizettek Emléknapjává nyilváníttatni.

4./ Aktuálpolitikai kérdések.

Az Egyesület összejövetelein töretlen hagyomány, hogy aktuálpolitikai kérdések is szóba kerülnek, adott esetben állásfoglalás is születik.

A migránskérdés, mely napjaink aktualitása, és sokakat foglalkoztat, sőt aggodalommal tölt el, minket sem hagyott válasz nélkül. Általános vélemény a Közgyűlésen, hogy alapvetően támogatható a kormányzati álláspont e kérdésben. Hazánk nem tud nagy tömegben migránsokat befogadni, ráadásul olyanokat, akiknek az európaitól igen különböző, valószínűleg nem beintegrálható kultúrája, szokásai, viselkedésmódja van. Egyetértve tehát a kormányzattal ebben, még annyit saját álláspontként hozzáfűztünk a kérdéshez: azokkal, akik ügyük rendezéséig, végleges letelepedésük helyének megtalálásáig, ideiglenesen itt tartózkodnak, bánjunk emberségesen, és adjuk meg nekik mindazt, ami egy menekültnek az európai normák szerint ideiglenes itt tartózkodása alatt jár.

A szoborállítás is napjaink sok vitát kiváltott kérdése. A kérdésbe nagyon részletesen most nem kívánunk belemenni, de aki összejöveteleinken részt vesz, honlapjaink rendszeres olvasója, az tudja, Horthy Miklós Kormányzó Urat mi nagyon tiszteljük, és nagy államférfinek tartjuk. A Kormányzó Úr szobrát minél több helyen kívánatosnak tartanánk felállítani, róla közterületeket elnevezni. A Kormányzó Úr nem működött együtt, nem kollaborált a német nemzetiszocialista megszállókkal, semmiben és semennyiben. A Kormányzó Úr éppen ellenkezőleg, a németekkel szembeszállva, Koszorús Ezredes Úr utasításával megakadályozta, hogy a németek többszázezer zsidó honfitársunkat elhurcolják, és ezzel megmentette az életüket! Ez igen bátor, hősies tett volt. Ezért zsidó honfitársaink, zsidó családok őt élete végéig támogatták, hálával emlékeznek rá. Hogy lett volna kollaboráns, mikor csak úgy tudták őt a németek eltávolítani, hogy fiát elrabolták, és ezzel megzsarolták; egy kollaboránst nem kell zsarolni, az együttműködik ! Természetesen tudták ezt a nagyhatalmak vezetői is nagyon jól, ezért a Kormányzó Úr ellen semmilyen háború utáni felelősségre vonást még csak nem is kezdeményeztek, sőt még Sztalin is kinyilvánította ezzel egybeeső álláspontját.

Közgyűlésünkön részt vett Lengyel János úr is, a POFOSZ elnöke. Mindkét civil szervezet amellett hogy hagyomány ápoló, az elmúlt kommunista önkényuralmi rendszer bűneit helyrehozandó igazságtételi lépések meghozataláért küzd. Kölcsönösen kifejeztük azon szándékunkat, hogy Egyesületünk és a POFOSZ, ahogy az elmúlt évek során, úgy a jövőben is együtt kíván működni, ezen igazságtételi célok eléréséért.

KISE elnökség

A POFOSZ Székház épülete, címe Budapest, V. Nádor u. 36.



Jubileumi Cikksorozat – 4.

A Kise elnök második írása az Egyesület 25 éves jubileuma alkalmából, az Egyesület hivatalos bejegyzésének 25. évfordulóján. A mai nap, 2015.11.19-én éppen 25 éve annak hogy Egyesületünket nyilvántartásba vették. Pontosítva, Fővárosi Bíróság 6.Pk.63.819/2. /1990. 11. 19./ számú végzésével jegyeztek be minket. Az elnök itt ismételten nem a testületi álláspontot, hanem a sajátját írja le.


Sarkadi Károly : Mit köszönhetünk még mi magyarok magyarországi restitúció 25 éve tartó elmaradásának ?

Előző írásomban a gazdaság, az életszínvonal, a tulajdonviszonyok tisztázatlansága szempontjából, az európai közösség országaihoz képest történt fokozódó lemaradásunk szempontjából vizsgáltam e kérdést, és adtam meg a lehangoló válaszokat.

Az alapvető megállapításom, ami azonban nem csak az én megállapításom, mert tekinthető általános egyesületi véleménynek, sőt további tényezőknek is ez az egybehangzó véleménye, az alábbi volt.

A lemaradásunkért, mely állandósulni látszik a számok alapján, a fő ok a restitúció, az igazságtétel elmaradása.

Ezen első, 2015.09.03-i írásomra számos komment, és egyéb vélemény érkezett, leginkább nevük mellőzését kérő személyiségtől, elemzőtől. Ezért ezekre is reagálok most, továbbá ki is egészítem az első írásomban leírtakat.

Vegyük sorra.

Aktuálpolitika

A 2015.09.03-i írásomhoz az első, neve kiírását nem kérő kommentelő rögtön egy olyan grafikont közölt, mely mint írta az „én műhelyemből való” . Nos, valóban így van. A grafikont mi készítettük, a KSH közérdekű, de agyonhallgatott adatait felhasználva, és pontosan azt mutatja, amire a szeptemberi írásomban már hivatkoztam, azaz kezdünk /kb. 2005-2006 óta/ már a visegrádi országokhoz képest is lemaradni. A kommentelő következtetéseiben és kijelentéseiben mintha kissé erősen fogalmazna, de én nem az indulatos kifejezésekkel foglalkoznék, az nem visz előre, akár igaz, akár nem.

Előre vivő megoldásokat kellene találni.

Előző írásomban közmunkásnak átminősített állástalanokról , meg az indokolatlanul nagyméretűre felduzzasztott minisztériumi-, társintézményi apparátusról tettem említést, tehát arról hogy ez igazából nem viszi előre gazdaságunkat.

a./ Sajnos a helyzet még ennél is kedvezőtlenebb, ez csak két említett gond, mert a foglalkoztatottsággal további problémák is vannak. Egy ismerősöm nemrég TB-s finanszírozású egészségügyi szolgáltatást vett igénybe, egy szépen berendezett „magáncégnél” , mely az elhanyagolt közkórház egy nem használt részén lett kiépítve. Más meg arról számolt be, kiszervezték a buszjáratot amivel nap mint nap bejár, és „magánvállakozás” az is. A példákat még hosszan lehetne sorolni. Valóban, ezek magáncégek lennének, melyek önállóan léteznének magyar piacon ??? Mert a foglalkoztatottsági statisztika szerint…

b./ Sajnos a helyzet még tovább is kedvezőtlen, ha tovább vesszük górcső alá a magántőkét, de a multinacionális nagyvállalatokat is. Azt ajánlom mindenki figyelmébe, mikor a „versenyszféra” növekedését, alkalmazotti bővülését hallja, hogy nézze már meg, e magáncégek, multicégek milyen feladatokat, megrendeléseket visznek itt ? Konkrét példákat említve, az autópálya- és útépítések, a különféle EU-s támogatással megvalósuló beruházások, stb.

Ezeket valóban magáncégek /versenyeztetve vagy nem/ viszik, de ezek nem a magánszférán belüli üzletek, hanem állami megrendelések, ahol EU-s finanszírozás is jelentős.

Ezt soroljuk a magánszféra termelői bővüléséhez ? Az ehhez felvett, ugyan „versenyszférában dolgozó”-nak minősített alkalmazottak leginkább állástalanok lennének, ha nem lenne az állami megrendelés.

Foglaljuk tehát össze az a./ és b./ pontot.

Nem egy korrekt dolog, a versenyszférába sorolni, sem azt az alkalmazotti létszámot, melyet kiszervezett állami feladatok ellátásra, felülről létrehozott magáncégek vettek fel (a. pont), sem azon magán- és multicégek alkalmazotti létszámát, melyet csak az állami megrendelések végzésére vettek fel (b. pont).

 

Azok a cégek, melyeket az a./ pontban említettem, a kiszervezett állami feladat és forrás híján életképtelenek lennének, ez meglehetősen egyértelmű. Az állami megrendeléseket végző magáncégek közül is igen sok menne azonnal csődbe a megrendelés elmaradása esetén, a multicégek meg vélhetően felszámolnák itteni bázisukat.

További adalék a multicégekhez.

Ismert, név említése nélkül olyan itteni bázissal rendelkező multicég, mely itt nagy volumenű állami megrendelést teljesít, és itt csak azt teljesít, míg az anyaországban, tőlünk nyugatabbra, a tőkeerős országokban meg szinte kizárólagosan csak és ténylegesen a valóságos versenyszférában teljesít.
Hát ez a valós helyzet, és ez az, amiről nem beszélnek, ha a foglalkoztatottságról beszélnek.

Persze, világos, Czomba úr elégedetten jelentheti a foglalkoztatottság bővülését, a „versenyszférában is” de szerintem ne csapjuk be magunkat.

A korrekt statisztika az lenne, ha egyfelől csak a ténylegesen a versenyszférában jelen lévő cégek és azok létszáma lenne kigyűjtve, a csak névlegesen magáncégek alkalmazottai, meg a csak az állami feladatok elvégzésére felvett magáncég alkalmazottak nem.

 

Magyar tőke – külföldi tőke

A kép sajnos még a fentebb leírtakkal sem teljes, és itt megint hivatkoznék megint a 2015.09.03-i írásomra, ahol a hozzánk betelepült külföldi tőke problémakörét csak említettem röviden. Félreértés ne essék,

nem az a gond hogy külföldi nagy és tőkeerős cégek települnek be hozzánk, hanem az hogy emellett számottevő, akár a külföldivel versenyző, magyar tőkeerő a 25 éve elmaradt magyar restitúció miatt nem létezik.

 

Ez pedig meglehetősen nagy probléma, ami egyértelműen az említett visegrádi lemaradásunkért is felelős, hogy a szintén említett EU-s átlagról már ne is beszéljünk, ezekről is már korábban írtam.

Statisztikát említettem fent egyfelől, akkor most nézzük a másik oldalt is.

 

A korrekt statisztika másfelől meg az is lenne, ha a kigyűjtenénk az itt jelen lévő, magyar tőkés versenyszféra cégeit, és létszámát.

Ez az adat nyilván egy jóval szerényebb létszámot adna, de ez biztos létszám, és tőke, ettől nem várható hogy piaci érdekek és változások miatt egykönnyen eltűnik, eltelepülnek máshova.

Teljesen nyilvánvaló, hogy

a restitúció megvalósításával a magyar tőkés versenyszféra és létszám akár nagyságrenddel is nőni tudna.

Egyesületünkhöz sok hír, információ érkezik be; nemrég egyik tagtársunk arról számolt be, hogy valaki aki valamely okból nem szimpatizál velünk azt állítja, mi csak azért bizonygatjuk a restitúció szükségességét, mert ezt tűztük ki célul, tehát lényegében elfogultággal vádol minket.

Nem így van, objektív tényadat a visegrádi országok elhúzó gazdasága, a nem létező magyar tőke, a kifogásolható foglalkoztatottság. Elfogultak lennénk abban, vagy azért, hogy rámutatunk ennek okára ? Miért nem beszél erről a magyar média ? Csak meg kellene próbálni, az eddig indexre tett restitúció témakörét fel kellene vetni. Az elhallgatott, elferdített dolgok egyből napvilágra kerülnének; s a vita nem öncélú lenne, hanem egyből utat mutatna hogy lenne lehetséges lemaradó gazdaságunkat újra felzárkóztatni.

Jogi kérdések

Számos írás foglalkozik itt honlapjainkon is, az eddig elmaradt restitúció jogi problémakörével. Több alapvető tény és szempont az, ami ide tartozik. Ezeket az egyes írásokban részletesen kifejtjük, itt csak tömören összefoglalok néhányat.

A tulajdoni igények nem évülnek el. Országunk ratifikálta az alapvető, tulajdont védő nemzetközi alapdokumentumokat, ezeket be is kell tartani. A Sólyom-féle Alkotmánybíróság korai, 90-es évekbeli döntéseit, melyben alapvetően téves következtetésekkel azt próbálták bizonygatni, hogy nem kell az államnak a törvényes tulajdonosoknak/örököseiknek visszaadnia az állam által hibásan megszerzett, /valójában elrabolt/ vagyonaikat, a mostani Fidesz-KDNP kormány mind hatálytalanította. Nagyon helyes döntés volt, de e döntések joghatásával is, mely a mai napig tart, érvényesül, számolni kell.
Ezért csak ismételni lehet, amit előző írásomban már megfogalmaztam, vagyis arra az útra kell lépni melyen a többi visegrádi ország, illetve a többi volt szovjet blokkbeli ország itt Európában már régen elindult, a jogállami útra, az igazságos vagyonrendezés útjára.

A fiatalabb generációnak

Megint a fiatalabb generációhoz pár mondat, tekintve hogy első írásom hasonló tárgyú fejezete visszhangra talált. Megértette nagyon sok fiatal azokat a gondolatokat, melyekkel hozzájuk szóltam. Ez ugyan egy folyamat, azonnali változásokat nem várunk, de a fogadtatás igen bíztató, és kijelöli a jövő útját. S nem csak a fővárosból, de az ország távolabbi régióból is érkeztek, érkeznek folyamatosan a visszajelzések. Így tovább !

Zárszó

Sokkal nagyobb Egyesületünk szimpatizánsainak tábora, mint az ellenségeskedőké. Mi tartósan és hathatósan a közélet porondján vagyunk és maradunk.
Most vélhetően megint számos komment, hozzászólás következik majd, a szabályokat nem sértőket feltesszük ide. De intenék mindenkit, a mellettünk állókat, és a nem mellettünk állókat is, hogy indulatokkal, a médiákban szokásos egymás szavába vágós, az indulatos közbevágások által ide-oda kacskaringós témájú replikák helyett, mely kezd általánossá válni ebben az országban, és többnyire sehová sem vezet, eredményre meg különösen nem, inkább az objektív helyzetértékelésekre kellene koncentrálni és arra, hogy mi az a vita, az az elképzelés, mely előre viszi az országot, a gazdaságot.

A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete el fogja érni a célját, az eddig jogtalanul elmaradt magyarországi restitúciót.

Budapest, 2015. november 19-én, a Kise hivatalos bejegyzésének 25. évfordulóján.

A Kise elnöke

 

Kommentálja ön is az írást! Az eddig beérkezett hozzászólások:

  • Az elnök úr szavait alátámasztandó, szeretnék idézni a
    Gazdaság Rádió /Trend Fm/ cikkét és riportját.Lényegében ugyanarról beszélnek ők is, lesújtó a foglalkoztatottsági és a munkanélküliségi helyzet, akkor is, ha a cím nem is ezt sugallja. Kezdetben ugyan azt mondják, „Régen dolgoztak ennyien, mint most” azaz örvendenek látszólag a címben, de kisvártatva jön a „bár” … a „de” … és azután meg kiderül hogy lényegében az ellenkezője igaz a címbeli állításnak. Idézek a riportból:
    Ha nem számoljuk a közfoglalkoztatottakat, akkor mennyi lenne a munkanélküliség ?…A munkanélküliek száma 290 eFő, és több mint 200 eFő közfoglalkoztatott van ma Mo.-n, tehát mintegy félmillió ember…

    másképp fogalmaz ugyan az Erste Bank elemzője, de a lényeget azért elmondja, több mint 10 % ma a munkanélküliség, ha a közmunkásokat is ide számoljuk ! Márpedig ide kell, hova máshova, hiszen a közmunkás az nem más, mint a segélyért dolgoztatott munkanélküli, ha nem hitegetjük magunkat !

    Ez a teljes kudarc. Lehet ezt ugyan szépíteni még, hogy Lengyelo. sincs sokkal jobb helyzetben /szerintünk meg van/ de a számok nyilvánvalóak akkor is. Szégyelljétek a pofátokat akik ezt csináltátok.

  • A Fidesz ígérete 10 év alatt 1 millió új munkahely. Ezt a statisztikát és elemzést olvasva nyilvánvaló hogy ebből a lényegi ígéretből nem lesz semmi. Ugyan mit akar a Fidesz, talán még több álmunkahelyet, kiszervezett állami feladatot kreál, és állami pénzen, a mi, adófizetők pénzéből tartja el ezt a siserahadat, mert a valódi versenyszféra az ő kormányzásuk alatt /is/ fejlődni képtelen ?
  • Jellemző hogy nem a „királyi” televíziókban mondják el az ilyen valóságot, hanem egy kishallgatottságú rádióban…. hát miért nem mennek ki tüntetni az emberek az utcára, miért hagyják hülyíteni magukat ?

 

Honlapszerkesztők
2015.11.30.

Nyugalom…. erre intjük a kommentelőket. Ha tüntetést akar valaki szervezni, azt ne itt és nem most tegye. Van olyan helyzet hogy az embernek nincs más választása és utcára kell vonulni, de jelen helyzetben mi inkább a higgadtságot tartjuk kívánatosnak.

 



Jubileumi Cikksorozat – 3.

A Kise elnök írása az Egyesület 25 éves jubileuma alkalmából. Az elnök itt nem a testületi álláspontot, hanem a sajátját írja le.


Sarkadi Károly : Mit köszönhetünk mi magyarok magyarországi restitúció 25 éve tartó elmaradásának ? /2015.09.03./

Mit köszönhetünk a gazdaság, az életszínvonal, a tulajdonviszonyok tisztázatlansága szempontjából, az európai közösség országaihoz képest történt fokozódó lemaradásunk szempontjából ? A válasz a kérdésben van, ha ezek szerint vizsgáljuk meg országunk jelenlegi állapotát, a helyzetet a fentiek vonatkozásában, akkor bármilyen szép sikerjelentéseket, öntömjénezéseket olvasunk is, a helyzet bizony lehangoló.

Lehet itt szép, manipulált statisztikákat gyártani, a foglalkoztatottakhoz hozzávenni a sokszázezer külföldre menekült munkavállalót, továbbá a közmunkásnak átminősített állástalanokat, meg a nagyméretűre felduzzasztott minisztériumi-, társintézményi apparátust, lehet itt büszkélkedni a húzóágazatokkal, autógyártással, gépiparral, mely nem más mint a hozzánk betelepült külföldi tőke…

Csak legyen aki ezekkel a jelentésekkel megelégszik. Aki nem tájékozódik másfele, aki nem tud arról hogy bizony elhúztak már mellettünk sokan, nem csak a „fejlett nyugat” országai, de bizony a „volt szocialista” országok, azaz a volt szovjet blokk országai közül is sokan. Azok, ahol mindenütt végbement a restitúció, az igazságtétel, ahol mindenütt visszaadták az ellopott vagyont törvényes tulajdonosának vagy leszármazójának, az egyetlen Magyarország kivételével.

A lemaradásunkért, mely állandósulni látszik a számok alapján, a fő ok a restitúció, az igazságtétel elmaradása.

 

Aktuálpolitika

Mindig van amivel az embereknek foglalkozni kell, ami az aktuális probléma. A devizahiteles botrány, melyről jobb ha tudja a tisztelt olvasó, ilyen a valóban polgári, jóléti országokban teljesen kizárt hogy megtörténhetett volna, hogy a kormány a bankoknak megengedte volna azt, amit itt műveltek, lassan lecsengőben van. Egy „következmények nélküli ország” az ismert mondás szerint, el lett intézve annyival, hogy „tisztességtelen magatartást tanúsítottak” és nem volt semmi komolyabb hátrányuk, felelősségre vonásuk. Nem történtek bankbezárások, nyilván hivatkozva a pénzügyi rendszer stabilitására. Erre hivatkozva azt gondolják egyesek, itt a bankoknak bármit, de legalábbis jóval többet meg lehet csinálni mint valóban polgári, jóléti országokban meglehetne.

Az aktuális probléma a migránsok beözönlése Európába. Mindenki vérmérséklete és felkészültsége alapján reagál a gondokra, s az álláspontok naponta, sokszor egy napon belül is változnak. Vannak konfliktusok, érdekellentétek a közösség országai között, természetesen, ideges mindenki. Nyilván nagyon számít az is, ki milyen erős gazdaságilag, mennyire fejlett, mekkora országról van szó. A kis csonka, és lemaradó Magyarország ennek okán nyilván még idegesebb, aggodalmaskodó, a migránsok tömeges beözönlése, neadj’ ittmaradása felfordítaná az amúgy is ingatag lábakon álló gazdaságot, költségvetést, munkaerőpiacot és még számos előre nem látható problémát is generálna. Németország e szempontból nyilvánvalóan sokkal-sokkal jobb, erősebb, magabiztosabb helyzetben van, és ezért talán nem kellene velük a konfliktust keresni, ügyetlen nyilatkozatokat tenni, a „nagyobb testvért” leszólni, odamondogatni.
Az összejöveteleinken az elnök ill. az elnökségből valaki rendszeresen foglalkozik aktuálpolitikai kérdésekkel. Nyilván a tagság az érdeklődők most is kíváncsiak arra mi a migránskérdésről a véleményem, és nem is rejtem véka alá. De azzal kezdem,

ne hagyjuk, hogy az éppen ügyeletes aktuálpolitikai problémák eltereljék a figyelmet a fő igazságtételi kérdésről, az elmaradt restitúcióról, sokmillió magyar kisemmizéséről.

A migránsokról annyit, én a magam részéről a keresztényi álláspontot, megközelítést tartom követendőnek, mércének. Nem lehet ezeket az embereket állatokként kezelni, gyűjtőtáborokba hosszú időre bezárni, nem foglalkozni azzal, mi a szerencsétlenek történeti előzménye; hogy sokszor minden kis vagyonukat pénzzé tették, hogy meneküljenek a biztos halál elől. Németország kereszténydemokrata vezetése nem véletlenül karolta fel a szíreket, tudják mi elől menekültek.
Ha valaki kereszténynek gondolja magát, meg nemzeti gondolkodásúnak, akkor hogy veszi a bátorságot, milyen alapon küldözget olyan körleveleket, melyben az idegenek elleni gyűlölködésre buzdít ? Ezek lennénk mi magyarok ? Nem ezek vagyunk.

Ne tartson senki attól hogy naivan kezelem a dolgokat. Tudom jól hogy kicsi, sebezhető gazdaságú, környezetünkhöz képest elmaradott ország vagyunk, és hogy nem tudjuk eltartani, beintegrálni a menekültek és bevándorlók óriási tömegét. Különösen igaz ez a más vallást, kultúrát képviselő emberekre, és nem lehet szemet hunyni akkor, ha a „fejlett nyugat” országaiban a migránsok beilleszkedési problémáiról kapjuk folyamatosan a híreket. Őtőlük a pozitív elemeket kellene átvenni, és a problémákat, mint a migránskérdés, mely ott már sokévtizede tart, lehetőleg nem átvenni.

A kérdést tehát humánusan, emberségesen kell megoldani, és fel kell használni más országok ezirányú tapasztalatát, lépéseit.

A Kise megalakulása

Ma, 2015. szeptember 3-án éppen 25 éve, hogy megalakult Egyesületünk, a Független Kisgazdapárt szervezetén belül, de mint civil polgári egyesület. Ez akkor nem volt ellentmondás, ezt akkor még a jogi szabályozás lehetővé tette.

A Független Kisgazdapárt angyalföldi, XIII. kerület, Kassák Lajos utcai központjában, 1990.09.03-án került sor az alakuló gyűlésre a korabeli iratok szerint. Elfogadták a szervezet első Alapszabályát, tisztségviselőket választottak, kapcsolatokat építettek ki, programot alkottak, magyarán elkezdődött a munka. Én személy szerint nem voltam akkor ott, és sajnos még nem is voltam akkor az Egyesület tagja. Ehelyett a Karmazsin László, Munkácsy-díjas építész vezette másik civil szervezet, a Törvényes Tulajdonosok Szövetsége /TTSz/ aktivistája voltam. A két civil szervezet azonban teljesen azonos célokat követett, a magyarországi restitúció megvalósítását tűzte zászlajára.

Az alapítók és tagok nyilván a polgári Magyarország közép- és felső rétegeiből kerültek ki, azokból akiktől annak idején lehetett mit ellopni. Voltak ill. most is vannak köztünk nemesek, grófok és leszármazottai, gyárosok, vendéglátóipari egységek, üzemek stb., volt tulajdonosai, egykori kis- és nagykereskedők, természetesen több generáció és örökös képviseletében. Van 1-2 kiemelkedő személyiség is, akik neve országosan ismert, dr. Tímár György ügyvéd urat, az FKgP volt alelnökét, frakcióvezető helyettesét kell megemlíteni, de találkozhat összejöveteleinken az érdeklődő másokkal is.
Az Egyesületet működését kezdettől fogva a szimpátia és az ellenségeskedés együttese kísérte. Az például hogy hogy viselkedett Sólyom László mint alkotmánybíró velünk szemben, aki szándékosan elferdítve nevünket „kifosztottak klubja” néven aposztrofált minket valamelyik, azóta érvénytelenített végzésében, ma már csak egy epizód. Nyilván az ellenérdekű tábor, nem szerette volna ha mi tartósan és hathatósan a közélet porondján vagyunk és maradunk.

De ott vagyunk ma is.

Sokkal nagyobb azonban a szimpatizánsok tábora, mint az ellenségeskedőké. A Kise budapesti központja után sorra alakultak a vidéki szervezetek. Különösen nagy számú jelentkező, szimpatizáns van Békés-, Fehér-, Pest-, Szolnok megyékben és a fővárosban.

Az eltelt negyedszázad értékelése – fokozatosan lemaradunk

Térjünk vissza a bevezetőben említett fő kérdésekre. Mit köszönhetünk mi magyarok magyarországi restitúció 25 éve tartó elmaradásának ? Mit köszönhetünk a gazdaság, az életszínvonal, a tulajdonviszonyok tisztázatlansága szempontjából, az európai közösség országaihoz képest történt fokozódó lemaradásunk szempontjából ?

Röviden, tömören és sokkolóan, ezt:

Forrás: Index.hu

a közölt grafikon az Index cikkéből való, a teljes írás itt tekinthető meg:
http://index.hu/gazdasag/2014/06/11/imf/

Itt fel kell hívni a figyelmet arra a körülményre, a jelzett időpont annyira távoli, hogy az már a számonkérhetőséget is megkérdőjelezi, az alkotók szándékosan /illetve nem szándékosan, hiszen a számítás szempontjából nem írhattak mást/ olyan távoli időpontot írtak, hogy azt már majd nincs kitől visszaigazolni.

Nincs egyedül egyébként ezen /átvett/ jóslatával az Index. A Gazdaság Rádióban pár hete szintén elhangzott egy beszámoló, jóslat, abban 2075-re datálták a magyar GDP felzárkózást az EU átlagához, de itt még azt is hozzátették, a többi Visegrádi országban ez az időpont sokkal hamarabb bekövetkezik, 2040 körül várható. Azokról az országokról van szó ahol mindenütt megtörtént a restitúció.

Nem ismétlem meg teljes részletességgel azt, ami itt a főoldalon, a 2014.06.11-i írásunkban szerepel ezen Index írás kapcsán, de ott már utaltunk rá, nyilvánvaló az okozati összefüggést:

a volt keleti blokk országai közül egyedül hazánkban elmaradt restitúció a kialakult tőkeszegénység fő oka, és ebből következik a fenti grafikon.

Vannak nekünk, ennek a kis országnak úgymond „félig” szakértőink. Szerepeltetik őket ha okosakat kell mondani, igyekeznek ők, és valameddig el is jutnak. De aztán ott vannak a határok, ahol nem lehet tovább mondani. Nem azt állítom hogy képességeik határai, s akit most fogok idézni, azt nem akarom megbántani, ezért azt feltételezem, nem lehetett neki többet mondani.

Tölgyessy Péter az ATV Egyenes Beszéd műsorában közölte a néppel azt az alapvető tézist, hogy jelenleg magyar tőke nem létezik. Ez egy olyan alapvető fontosságú tény melyről ma sajnos nemigen lehet beszélni. Arról meg különösen nem lehet, azaz nem lehet ezen megállapítást befejezni, nevezetesen hogy

azért nem létezik jelenleg magyar tőke, mert itt egyetlen országként elmaradt a restitúció, az igazságos tulajdonrendezés

Pedig ez lenne a lényeg.

De nem ő az egyetlen aki hangot is adott e tőkével kapcsolatos felismerésének, és nyilván jóval többen tisztában vannak vele.
Nyilván sokan felteszik a kérdést, jól csináltunk mi a dolgokat itt ebben az országban ? Mit hibáztunk el, mit kellett volna jobban ? Aki a nemzeti oldalon áll, aki polgári, jobbközép gondolkodású, az nyilván lefektet az ezen értékrendhez illeszkedő téziseket, megfontolásokat; de azért ezeket időről időre felül kell vizsgálni, az aktualitásokhoz igazítani.

S legfőképpen nem szabad bezárkózni, egyedül üdvözítőnek gondolni a saját téziseinket, különösen akkor ha azok az idő távlatában már nem bizonyulnak oly fényesnek.

Ezeket most azért írom le, mert a hivatkozott, és IMF-et is idéző Index cikkre is szeretnék itt reagálni. Olyan dolgok vannak benne ugyanis, amik nagyon megszívelésre érdemesek. Mert:

Az ugyan rendben van, hogy nem kell feltétlenül az IMF javaslatait, ajánlásait, hitelfeltételeit elfogadni, de az már nincs rendben, hogy a kritikáikat is, melyeket az eddigi gazdaságpolitikánkra tettek, azt is folyamatosan és teljes egészében figyelmen kívül hagyjuk, és elutasítjuk.

Nincs ez rendben már azért sem, mivel mint a mellékelt dokumentumok ezt eléggé egyértelműen mutatják, lemaradó a gazdaságunk, a térség országaihoz képest. Tehát ha tetszik, ha nem, segítségre, tanácsra szorulunk.

Nincs rendben azért sem, mert az IMF ajánlásait nem lehet mind egy kaptafára kezelni, és mind válogatás nélkül elutasítani azzal hogy idegen érdekeket szolgálnak, és mi meg majd a magyar érdekek mentén hozunk ehelyett döntéseket.

Lemaradást eredményezett döntéseket.

Az IMF tanácsai közt is van olyan, amely ha jól alkalmazzuk, a magyar nemzeti érdekeket szolgája, a magyar gazdaságot erősíti.

Hogy konkrét példákat is említsek az IMF javaslatok közül:

Tovább csökkenteni a munkát terhelő adókat. Egyszerre több, és ráadásul igen fontos nemzeti célt is szolgálna e tanács megfogadása! Egyrészt több munkavállalót tudnának felvenni a vállalkozók azonos keretből, továbbá növekedne a fizetőképes kereslet, továbbá nem kellene segélyeket /munkanélküli segélyt, közmunkás segélyt stb./ kifizetnie az államnak. Egyértelműen gazdaság élénkítő hatása lenne. Az elv nagyon hasonló, mint mikor a kereskedő a kis haszonkulcs, nagy forgalom, nagyobb haszon felvilágosult kereskedői módszert alkalmazza; mert ez működik a munkaerőpiacon is. Természetesen sok más szempontot, gazdasági körülményt is figyelembe kell venni, figyelembe kell venni a közösség többi országának szabályozóit, százalékos kulcsait, nominális értékeit is.

Célzott munkahely-teremtési adókedvezményeket adni. Ez egy alapvető nemzeti célt szolgáló javaslat. Kisiskolás vállalkozói oktatási anyagokban is benne van, baj lesz abból ha minden vállalkozó egyszerre ugyanabban a szakmában, szolgáltatásban próbál vállalkozni, a csőd ilyenkor garantált. Komolyan kellene fogalakozni tehát azzal, mik az aktuális, innovatív fejlesztési irányok, mik azok a termelői-szolgáltatási területek, ahol a vállalkozókat ösztönözni szükséges, célzott munkahely-teremtési adókedvezményekkel, többek közt.

A termelékenység bővüléséhez kötni a minimálbért. Az összefüggés teljesen nyilvánvaló a GDP és a termelékenység növekedése közt, ha pedig nincsenek termelékenység növekedést generáló módszerek és vállalkozások, akkor sem a minimálbért, sem a többi munkavállalói bért nincs mire emelni. A minimálbér olyan amit az állam szabályoz, ennek függvénye a teljes bérskála. Az IMF tehát a lényegnél fogja meg a kérdést, és ha tetszik ha nem, a nemzet érdekében teszi és nem ellene.

Felpörgetni az aktív munkahelyteremtő programokat, átképzéseket. Az állítás első részét túl általánosnak vélem, de szintén helyesnek. Mert valóban jó olyan intézkedéseket hozni, melyekkel munkahelyek keletkeznek, de ezt nehéz biztonsággal előre megjósolni, melyik lesz ilyen. De ha valamelyik program tényleg bejön, akkor biztosan megérte a ráfordított pénz. Ha meg nem akkor kidobott pénz…. No de az átképzés, képzés, az fontos, és nemzeti javaslat ! A piacképes képzésekbe invesztált pénz szükségszerűen megtérül, gazdaságélénkítő hatású. Egy dologra itt azonban nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet, arra hogy ez önmagában még édeskevés. Például ha nincsenek tőkeerős vállalkozások, melyek a piacképes tudást termékben és szolgáltatásban realizálni is tudják, akkor csak egy szép álom marad az egész.

Természetesen fenntartás nélkül szó sincs az összes IMF javasat szolgai átvételéről. Tudjuk jól, fogyatkozó, elöregedő társadalomban élünk, a katasztrofális demográfiai helyzet javításáért komoly lépéseket kell tenni.

A gyerekvállalást nyomatékosan ösztönözni kell, drasztikus családi adókedvezményekkel, a gyerekvállalási költségek drasztikus csökkentésével. Ha azt akarjuk legyen, aki nyugdíjunkat megtermelje pár évtized múlva, és ne bevándorlókra szoruljon ez az ország is, ha nem akar elnéptelenedni.
További grafikonokat, kimutatásokat is idézhetnék, de talán majd legközelebb. Sajnos egyértelműen igazolható a hivatkozott, Gazdasági Rádióban elhangzott állítás, a Visegrádi országokhoz képest is maradunk le, fokozatosan.

A visszazárkózás, legalább a visegrádi országok szintjére csak a magyar restitúcióval lehetséges.

Vagyis arra az útra kell lépni amin ők elindultak, a jogállami útra, az igazságos vagyonrendezés útjára.

A fiatalabb generációnak

Pár gondolat a fiataloknak, a fiatal kisemmizetteknek, akik sokszor nem foglalkoznak vele, mi mindenből forgatták ki családjukat. Feltette-e valaki neked a kérdést, te öntudatos vagy ? Te tudod mit akarsz, mi a te érdeked, mik az igazán fontos dolgok számodra, az életedben ? Vagy csak sodródsz, vagy csak a manipulált, álhírek tömkelegével teletűzdelt médiák vezérelnek ?

Az írott és elektronikus sajtó, jobb ha tudod, mindig manipulál, terel valamilyen irányba. Ez az irány szinte biztos hogy nem egyezik a te érdekeddel, sőt valószínűleg legtöbbször ellentétes azzal.

Az Egyesületünk alapcélja, az eddig elmaradt magyarországi restitúció megvalósítása a legtöbb médiánál ellenséges terület úgymond, és többnyire azt sugallják valótlanul, ez egy régmúlt, elmúlt dolog, legfeljebb a nosztalgia szintjén érdemes vele foglalkozni.

Ez persze alapvetően nem így van, a tulajdon igények nem évülnek el, de erről mély hallgatás van.

Zárszó

Arra kérünk mindenkit, jelezze felénk megélt tapasztalatait, történéseket, és azt is ha valakit inzultus ér; mivel előfordulhat/előfordult már ilyen azokkal szemben, akik igazságtételi, restitúciós kérdéseket vetnek fel, szorgalmaznak, az -ugyan egyre csökkenő- létszámú ellenérdekű körök részéről.

A Kise-nek nemzetközi kapcsolatai, támogatói vannak, akik mellettünk állnak, és adott esetben velünk együtt lépnek fel, ha szükséges.

S akkor a záró gondolat. A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete el fogja érni a célját, az eddig jogtalanul elmaradt magyarországi restitúciót.

Budapest, 2015. szeptember 3-án, a Kise alakulásának 25. évfordulóján.

A Kise elnöke

Kommentálja ön is az írást! Az eddig beérkezett hozzászólások:

  • Az alábbi grafikon elnök úr műhelyéből való; kigyűjtötte hazánk,
    és átlagolva a többi három Visegrádi ország /Cseho., Lengyelo.,
    Szlovákia/ GDP adatait
    2003-2014 időszakban. Ő most azt mondja, ne terheljük az olvasót
    egyszerre sok grafikonnal, képlettel, de ezt azért mégiscsak be kell
    mutatni, mert beszédes ! Benne van a sorsunk, és az is, amit az elnök
    úr itt írt, hogy fokozatosan lemaradunk, illetve hogy a
    Visegrádi országokhoz képest is maradunk le, fokozatosan
    . Ez a
    grafikon pontosan ezt mutatja:

    A GDP EURO/fő alakulása 2003-2014 között, Magyarország illetve a
    többi 3 Visegrádi ország átlaga

     

    Tehát látható, 2006 környékén volt a megelőzés, addig tartott a
    90-es évek elejétől ránk maradt illékony előny, és azóta a tőkeszegény,
    sebezhető kis országunk sajnos csak marad-marad le, fokozatosan.

    A Fidesz, Varga Mihály miniszter úr azt a “töretlen hagyományt”
    folytatta minap, hogy kiragadott egy-egy gazdasági mutatót a sok közül,
    mely most sérülékenyen és ingatagon, de éppen jó. Azaz a GDP most
    /éppen, pár hónapig, szerk./ kedvezően növekedik, jelenti a miniszter
    hogy “a térség középmezőnyében van” a növekedés úgymond, úgy állítva be
    a dolgokat mintha ezzel minden rendben lenne.
    Én meg arra kérném Vargát, ne bolondítsa az embereket, ne
    hazudozzon ő is, mint Czomba, aki meg a munkanélküliségről meg a
    foglalkoztatottságról vezeti félre a népet. Ne állítsa hazug módon azt
    hogy középmezőnyben vagyunk, akkor mikor e grafikon a napnál is
    világosabban mutatja, hogy maradunk le, fokozatosan. Erkölcstelen,
    jellemtelen dolog az, hogy a lényeges, alapvető dolgokat elhallgatjuk,
    és a nem túl felkészült emberek bizalmával visszaélve szakmainak,
    hozzáértőnek látszó csalásokat hintünk el rendszeresen.

    A gazdaság meghatározó mutatója volt és marad a GDP.

    Az meg itt van a fenti grafikonon. Persze tudja ezt ön is Varga
    úr, csak ezzel nem dicsekszik. Varga úr, legyen egyszer őszinte, és ne
    hülyítse a népet, mert a nép nem hülye. Úgyis rájön hogy mikkel vezetik
    félre maguk.

    Aki nem ért a számok nyelvén, aki nem jártas a gazdaság terén, az is
    rájön, az is érzi, hogy itt nem stimmel valami a maguk érvelésében.

    Nem lenne hát jobb inkább őszintének, becsületesnek lenni, legalább
    egyszer ?

 

Honlapszerkesztők
2015.09.08.Talán némi magyarázat szükséges a fenti kommenthez. 2014. augusztus
20-án Dr. Torgyán József, az FKgP utolsó legitim elnöke Ópusztaszeren
beszédében azt mondta, a kisgazdák ne támadják a jelenlegi
kormánykoalíciót, Mert azt ő hozta létre, még ha hátba támadták is.
Számunkra az ő intése meghatározó.
Ezért nem véleményezzük azt ami itt e fenti kommentben elhangzott, de
azt már mindenképpen szükségesnek láttuk hogy felkerüljön ide, és
megismerje a közvélemény.Ilyet máshol amúgy sem olvashat.

 

  • Két lényeges dolog amit fontosnak tartok elmondani, ha már kommentelő társam feltette ezt a Visegrádi országokat és hazánkat összehasonlító grafikont.Az első az, hogy ezt a dokumentumot és a hozzátartozó nyilvánvaló következtetést -már a Visegrádi országokhoz képest is lemaradunk- nemigen lehet sehol máshol olvasni, csak itt. Pedig úgy vélem, ez egy olyan alapvető fontosságú, a sorsunkat alapjaiban meghatározó információ, amiről egy zsurnalisztának kutya kötelessége LENNE beszámolni. Hogy is írták itt a KISE honlap bevezető szövegében ? “Az újságírók közölték, hogy nekik el kell tartani családjukat, és ha erről merne valamelyikük írni, az állásvesztéssel jár ma Magyarországon” Tehát a nép le van sz@rva, ne tudja meg a lényeget, a lemaradást, ezt a grafikont se ismerje meg, mert a hatalmasok egy -pöcc- , és kipöccentik jó meleg kis újságíró vackából.A másik megjegyzésem meg az, hogy nyilván mindenki indulata, vérmérséklete szerint reagál a dolgokra, reagál ha rájön hogy eltitkoltak előtte alapvető és lényeges dolgokat. A fönti kommentelő hazudozással vádolja Vargát, hát…. szerintem ő is Hende sorsára jutna pillanatok alatt, ha el merné mondani ezt a grafikont, és azt hogy miként maradunk le már a Visegrádiakhoz képest is. Ha még hozzátenné, csak a külföldi tőke húzza ingatagon a gazdaságunkat, talán még fel is négyelnék.

 



Jubileumi Cikksorozat – 2.


Somogyi Zoltán – Az Antall-kormány árulása /1991./

A kommunista diktatúrák lealkonyulását Kelet-Európában nyilvánvalóan azok a milliók várták leginkább, akiket ez a
diktatúra üldözött, akiknek ez a diktatúra a politikai üldöztetést és vagyonuktól való megfosztásukat jelentette.

Magyarországon is ez a réteg volt a legboldogabb, mikor 1990 márciusában szabad akaratából a rendszerváltásra szavazhatott, amikor hite szerint
olyanokat bízott meg képviseletével, akik jogállamiságot, igazságosságot ígértek.

Nos, a bizalom hamarosan szertefoszlott! Rá kellett arra döbbenni, hogy a nemzetet ismét rútul becsapták. Titkos paktumokkal a hatalomra kerültek
segítenek átmenteni azok pozícióit is, akik egy éve beengedték a hatalomba őket. A népet megint elárulták!

Az új hatalom, szövetkezve azokkal, akik a korábbi elitet is alkották, s akik a változást maguk is áhítottak (hisz kevésnek bizonyult számukra
az a lehetőség, amit a szocializmus jelentett), mohó privatizálásba kezdett. A normális európai jogrend és logika szerinti sorrendet – a nem hibátlan
állami tulajdon hibátlanná tétele reprivatizálás útján, majd ennek lebontása, hatékony működtetésének feltételei megteremtése privatizációval, s
végül a megfelelő forrás megteremtése után kártalanítás – tudatosan felborítva, igyekeztek minél nagyobb káoszt teremteni, hogy aztán ténylegesen is
megvalósíthatatlanná váljék a vagyoni rehabilitáció. Törvénybe iktatták az un. “előprivatizációt”, melynek végrehajtásával eltüntetik a volt
kistulajdonosok kielégítési alapját.

Antall József annyiban tekinthető gonoszabbnak kormányzó elődeinél (Rákosi és Kádár), hogy emezek idején legalább a remény megmaradt a kifosztottak számára, hogy
egykoron majd visszakaphatják jogos tulajdonukat, de ezen új diktátor az un. “kárpótlási” törvénnyel már e reményeket is szertefoszlatja. A kommunizmus kifosztottjából a demokráciának nevezett új hatalmi csoportosulás kisemmizettjévé vált a jobb sorsra érdemes magyar polgárság. A diktatúra kiszolgálói önmagukból
kívánják az új polgárságot megteremteni…

Magyarországon csak a módszerek változtak, a tartalom nem. A szűk elit korábban proletárdiktatúra deklarálásával uralkodott a népen és követte el gaztetteit a szovjet tankok biztonságában, a maiak pedig demokráciát hazudva teszik ugyanezt, s lassan a szovjet tankok helyett az Európa Tanács jelenti számukra a
biztonságot.

(Somogyi Zoltánnak a Polgári Jogvédő Egyesületek Szövetsége nevében Dr. Habsburg Ottóhoz intézett leveléből)
Somogyi Zoltán 1991-ben, vagyis e levél megküldésekor a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesületének elnöke volt.

“Pannonföldre lépett
Keletről az ördög,
s a nép megválasztja,
kit nemrég megdöntött.”

 

25 éves a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete. Jóllehet csak 1990.november 11-én kelt a Fővárosi Bíróság bejegyző végzése, mellyel Egyesületünket nyilvántartásba vették, a tényleges megalakulásunk dátuma 1990. szeptember 3. Ezen a napon került ugyanis elfogadásra a szervezet Alapszabálya; így Egyesületünk ezen időponttól tekinthető megalakultnak. A KISE Magyarország ez idő szerint egyetlen civil mozgalma, mely a legnagyobb jelentőségű igazságtételi intézkedésért, az eddig jogtalanul elmaradt restitúcióért küzd. Az egyedül csak Magyarországon elmaradt restitúcióért küzd.

A negyedszázados évforduló tiszteletére számos lépést tervezünk, elsőként itt a honlapjainkon cikksorozatot indítunk, melynek során több egyesületi személyiség, tisztségviselő, és támogató személyiség szólal meg, adja közre véleményét; a véleményt, mely akkor is kimondatik, ha az nem váltja ki az illetések tetszését, akkor is ha egyesek talán azt hiszik, a hatmillió kisemmizett magyarral el lehet hitetni, hogy egyetlen népként itt Európában bele kell nyugodniuk kifosztásukba. Ahogy a Restitúció honlapunk bevezetőjében másokra is hivatkozva írtuk, sokáig tart a társadalmi rendszerváltozás…. azaz sokáig tart míg az emberek feleszmélnek a kommunizmus béklyójából, ráeszmélnek hogy elbántak velük.

Sokáig, de nem örökké.



Jubileumi Cikksorozat – 1.

 

Tisztelt Olvasó ! Felidézzük a KISE megalakulását; a fő alapító pár nappal az alakulás előtt, e beadványt készítette a AB részére. A sokoldalas beadványból most olyan részleteket mutatunk be, melyek a program sarokkövei közé tartoznak, és ma is ugyanúgy érvényesek.
KISE Elnökség
Budapest, 2015.08.02.


Dr. Tímár György – Alkotmánybírósági beadvány 1990.08.31. /Részletek/


…..

Világosan kell látni, hogy ezen legalapvetőbb, elidegeníthetetlen és általánosan hatályos magatartási szabályok
azért kell, hogy feltétlenül érvényesüljenek, – mert csak ezen keresztül tartható fenn az emberek közötti minimális együttműködési biztonság, jogbiztonság – ami a közösségi élet működéséhez, rendeltetésszerű funkcionálásához elengedhetetlen.

Hiányukban rohamosan visszasüllyedne a társadalom a letűnt korok ököljog színvonalára, a csupán pillanatnyi szükségletek kielégítésének barbarizmusába.
Megrendülne az összes emberek közötti viszonylatban – a stabilitásban, a kiszámíthatóságban levő bizalom, értelmetlenné válna mindennemű értékrend.

Ha ugyanis a feltétlen alapvető jogbiztonságot érvényteleníteni lehet bárkivel szemben is következmény nélkül – úgy automatikusan a teljes társadalmi rend (vagyis az igények kielégítésének összefonódó és egymást kiegészítő hálója) felbomlik. – mivel a stabilitásba vetett közbizalom és bizalom alapjaiban meginog.

Ezért szögezi le a fentiekkel azonos megfontolások alapján az Általános Emberi Alapjogokra vonatkozó
garanciákat az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya is.

…..

Fel kell, hogy merüljön a gazdasági erővel rendelkező természetes, vagy jogi személyben az a kérdés, hogy ha mással szemben érvényesíthető volt és feloldásra ma sem kerül a tulajdon megalapozatlan elvonása (a tulajdon sérthetetlenségébe vetett közbizalom ellenére), akkor mi a bizonyíték, hogy vele szemben ez nem fordulhat elő?! Ez nem csupán “állami tulajdonba vétel”, hanem akár “túladóztatás”, de privilegizált státusba kényszerítés, stb, módján is realizálódhat. Folytatva ezt a gondolatmenetet – beruházási bizonytalansági tényező az is, hogy

aki NEM VITATHATATLAN TULAJDONOSTÓL szerez tulajdoni hányadot, részvényt, ingatlant, stb. – azzal szemben folyamatosan érvényesülhet az az elv, hogy elveszítheti invesztícióját

(netáni know-how-ját, goodwill- jét, stb.), ha későbbi jogforrás majd visszaállítja az eredeti tulajdonos jogait Ugyanis, aki nem jogos tulajdonostól szerez az …!! Megítélésem szerint ennek a problémakörnek is betudható az, hogy elsősorban nem a “nyugodt termelő tőke”, hanem a nemzetközi harmadrendű “rabló-tőke” keres jelenleg gyors befektetési és tőkenyereség kivonási előnyöket gazdaságunkban. Miután érzésem szerint az az elsőrendű államérdek, hogy az ország megindulhasson a lejtőn FELFELÉ, nem pedig az, hogy ennek véghezvitele okoz-e jogi, közgazdasági problémákat, az eredeti tulajdonos jogaiba történő visszahelyezését halaszthatatlannak és célszerűnek tartom.

…..

Összefoglalás.

1J Az állami tulajdonba vételt elrendelő, vagy egyéb hasonló tulajdonfosztogató jogforrások – netán gyakorlat értékelése:

a./ Illegitim jogforrásoktól származtak. (Nem a Nép önkéntes szabad választásán hatalomra került
“törvényalkotók”).

b./ Deklarált indokait az élet tényei megcáfolták, (pl; lakóházak tatarozási szükségletei).

c./ Maguk a vitatott “jogszabályok” is kártérítést írtak elő. (Végrehajtásuk elmulasztásával elkövetett
alkotmánysértés).

d./ Az Ország által elfogadott nemzetközi kötelezettség-vállalásokba ütköznek. (Ezek garantálták az
alapvető emberi szabadságjogok korlátlan érvényesülését).

 

e./ Ellentétesek a mindenkori hatályos Alkotmány előírásaival.

f./ Hatályos egyéb joganyagokba ütköznek, nem tartják be a jogforrási hierarchiát.

g./ Az akkor erőszakos módszerekkel hatalomba került elit érdekeit szolgálták csupán, ugyanis despotikus
előjog rendszer kiépülésének alapjaivá váltak. Ezek a rövidlátó kizsákmányolok közben a teljes népgazdaságot csődbe menni hagyták negligens módon. (Sőt a 20 milliárd dolláros államadósság “örökül hagyásával” még a későbbi nemzedéket is sikerült kizsákmányolniuk, ugyanis ezeknek kell majd kinyögniük a bolsevisták rablógazdálkodását, hozzá nem értését, szabad rablásait.)

 

Kommentálja ön is az írást ! Az eddig beérkezett hozzászólások:

  • Dr. Tímár ügyvéd úr egy etalon a jogászok közt. A nagyon kevesek egyike, akit nem a pénz gátlástalan harácsolása hajt, vagy aki húsz fillérért a tárgyalóteremben a feketéről is azt hazudja fehér. Többezer kisemmizett védelmét látta el a 90-es években teljesen ingyen, meggyőződésből. Egy ügyvéd akinek van meggyőződése, tartása, aki tisztességgel és önzetlenül szolgál… ha nem ismerném őt, nem hinném el hogy ilyen ember is van az ügyvédek közt.
  • Olvastam annak idején a Kis Újságban írásait. A “Lex Tímár” avagy a lopott holmi visszajár… Ott teljesen tisztán, logikusan, biztos jogi alapokon bebizonyította, nem járható út a hatalom számára, ha a lopott /államosítottnak nevezett/ vagyont nem akarja visszaadni a törvényes tulajdonosok, ill. örököseik részére, mert az őket illeti. Lehet ugyan ezt húzni, sumákolni, hazudozni mindenfélét, de előbb-utóbb rájönnek majd odafenn, a tulajdonhoz való alapvető emberi jog nem kerülhető ki, és nincs más választás, vissza kell mindenkinek, ill. az örökösöknek adni amit elraboltak tőlük. De jobb előbb mint később, mert később esetleg a kárigény is magasabb lesz.
  • Szeretnénk olvasni Dr. Tímár több írását is ! A Kis Újság mellett több könyve is megjelent, ezekből kérnénk ide feltenni idézeteket, szemelvényeket. Olyan jogász mint ő, nemigen van még idehaza a szakmában. A legtöbb “ügyvéd” az ilyen-olyan kis helyezkedő sunyi patkány, aki pillanatnyi érdekektől vezérelve, a hatalmasoktól lecsurranó pénzecskéket pulikutya módon lesve ugrik, és bármit megtesz, bármit összehazudik, csak hogy neki is leesen valami alamizsna.
  • Hol van az elnökünk, a KISE elnöke ? Miért nem szólal már meg ? Mutassunk fel erőt és határozottságot, mert az igazság és a jog a mi oldalunkon áll ! Lehet hazudozni, a jogot kifacsarni, de csak ideig óráig. A Sólyom-féle jómadár társulat “AB határozatait” is mind hatálytalanították, mivel tudták azt jól hogy futószalagon gyártott hazudozás az egész. A KISE elnök állásfoglalása nagyon hiányzik már többünknek, értékelje az elmúlt negyedszázad eseményeit is ! Hol tart ma Magyarország ? Hol van a társadalminak nevezett rendszezváltozás, amiről többen írtak már, itt a restitúció honlapon is ?

 

Honlapszerkesztők
2015.08.21.Válaszul a kommentelőnek, és mindenki megnyugtatására közöljük, a KISE elnöke harmadikként közzé fogja tenni írását. Várhatóan pontosan 2015.09.03-án jelenik meg e dokumentum. Akik többet szeretnének tudni erről, iratkozzanak fel hírlevelünkre, az augusztusi Hírlevélben további információkat is közlünk az elnök írásáról.

 

  • Néhány széplélek, örök tévelygő azzal a sok helyen olvasható szöveggel jön, azzal hinti tele az internetet is, hogy “a hatóságok csak jogot szolgáltatnak és nem igazságot” vagy más verzióban “a jog és az igazság nem fedi le egymást, nem azonos fogalmakat takarnak” . Nos, üzenem ezen széplelkeknek, NAGYOT TÉVEDNEK ! A lényeget nem értik, és olvasottságuk hiányos. Rögtön ajánlok is olvasnivalót, melyre Dr. Tímár ügyvéd úr is felépíti érvelését: Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, illetve a Római Egyezmény. Üzenem a széplelkeknek, meg azoknak a jogi szabotőröknek akik az ilyen nemzetközi szerződéseket nem is ismerik, vagy ha ismerik is, csak falra hányt borsónak tartják, e dokumentumok nagyon is egyesítik a jogot és az igazságot ! Egy teendő lenne csak, be is kellene tartani, ami ott elő van írva.Ilyen egyszerű.

 

VISSZATÉRHET- E KÁRPÁTALJA?

Közzététel: 2015. jún. 30.

Beszélgetés Dr. Torgyán Józseffel
a Független Kisgazda, Földmunkás- és Polgári Párt
egykori elnökével

 

 

Közreadjuk az Aláírásgyűjtő Ívet

Az FKgP újjáélesztése

KISE közlemény, 2015.06.26.

I. Hol tartunk ma

Hol van ma a Független Kisgazdapárt ? Valóban annyira érdektelen és jelentéktelen lenne, mint amit a közvélemény-kutatási adatok, és az elmúlt 4 választás (2002,2006,2010,2014) eredményei mutatnak ? S azokat a személyeket, akik most bírósági ítélet alapján a párt élén helyezkednek el, érdekli-e egyáltalán hogy mi lesz ezzel a történelmi, és számos esetben az ország sorsát meghatározó párttal ?

Dr. Torgyán József az ATV-nek 2014.01.29-n adott interjújában ismételten jelezte, hogy

a párt jelenleg és már sok éve törvénytelenül működik, mert olyan ember ül az elnöki székben, egy volt MSZMP tag, aki a párt alapszabályából következően nem ülhetne ott.

De mégis ott ül a bíróságnak köszönhetően, már több mint 10 éve.

Ilyen előzményekkel persze nem csoda, hogy a jelenlegi pártformáció züllésnek indult. A párt „rendezvényein” vagy „ülésein” rendszeresen úgy maximum 5-10 ember jelenik meg, azok is csak ismerősök, teljes az érdektelenség. A párt honlapja a gondozatlanság és dilettantizmus akut jeleit mutatja; egy sereg írás kétszer-háromszor vagy még többször jelenik meg az oldalon, zavaros és áttekinthetetlen az egész, jól láthatóan valaki „barkácsolta” ügyetlenül az egészet. A pártot ezzel durván lejáratják, ha valaki megnézi mi van ott, azonnal elképed.

Az írásokat, már azt a néhányat ami 2-3 hetente megjelenik ott, leginkább az elnök jegyzi, sajátos tv-bemondói (a kádár-korszakban bemondó volt a televízióban, később rádiós lett) stílusára könnyű ráismerni. Jellemző rá a rögtönzés, a felmerülő problémákra adott gyors és felületes válaszai, melyről azt gondolja egy csapásra megoldotta a gondokat.

A fentiekből következően Hegedüs meglehetősen meggondolatlannak, hangulatembernek tűnik. A közelmúltban pl. nekiment a holokauszt oktatás témájának is, nyílt levélben kéri Ilan Mor izraeli nagykövetet, beszélje meg ővele ezt, és vonassa vissza az oktatás kötelező jellegét. Ez lenne az FKgP fő gondja most ?

Az FKgP ma nem egy párt, leginkább egy asztaltársaság képét mutatja.

Ma a pártnak programja nincs.

Hegedüs ugyan régebben tett fel a honlapra pár irományt, de az programnak még a legnagyobb jóindulattal sem volt nevezhető, inkább az ő szokásos felületes ötleteléseinek.

Ma a pártnak tagsága sincs.

Fénykorában, a kilencvenes években a Kis Újság beszámolója szerint mintegy 65 ezer fő alkotta az FKgP tagságát, a nagyvárosoktól a kisebb helyiségekig mindenütt voltak szervezetei…

A párt szakmai erőterét alkotó, korábbi szakértők, az egyetemi oktatók, elismert szakemberek mind eltűntek.

Eltűntek persze a korábbi szerencselovagok, bajkeverők is, akiknek hangát felerősítve az ellenséges, gyűlölködő sajtó a kilencvenes években úgy próbálta beállítani a pártot, mintha az csak veszekedőkből állna. Persze ha ballibes, vagy posztkomcsi körökben volt veszekedő, arról mindig mély hallgatás volt.

Az értékes emberekért tehát kár… ha majd egyszer feláll újra a padlóról ez a párt, azt véljük, megérzik majd hogy ott a helyük.

II. Kapunk a tagságtól értesüléseket

Egyesületünk egy kisgazda alapítású civil szervezet, ezért tagjaink között számos kisgazda szimpatizáns, sőt volt, esetleg jelenlegi párttag van. Ezért kapunk az FKgP háza-tájáról rendszeresen értesüléseket, amit itt írunk azok jelentős része is innen származik.

Egy ilyen információ az is, hogy Hegedüs nemrég feltett a honlapra egy többrészes, ún. „Vitairatot” melyben egyfajta, az ő stílusára jellemző értékelés olvasható. A megközelítése tőle megszokottan meglehetősen leegyszerűsített, felületes, és ide-oda csapongó. Többek közt tájékoztat minket arról, hogy itt rajta kívül mindenki hibás és hozzánemértő volt ebben a pártban, s egyedül csak ő az, aki majd felvirágoztatja (vagy már meg is tette (?) ki tudja mit gondol). Aki meg a kilencvenes években 30 % körüli támogatottságra emelte a pártot, sőt akkor egy időben /1997-98/ az első párt volt az országban, az őszerinte hozzánemértő, bohóc, stb., sorakoznak a becsmérlő jelzők, ahogy épp indulata diktálja.

Egy több mint 10 éve állandóan nulla százalék körüli eredményt produkáló ember becsmérli azt, aki egykoron a pártot az első helyre hozta fel támogatottságban, azaz 30 % -ra.

Tehát sajnos a realitásokhoz meg a tisztelethez az ő érvelésének nem sok köze van, egyszerűen elsiklik a tények fölött. De megtudjuk tőle, hogy ő „sikernek” tekinti ezt a nullaközeli eredményt is. Hogy ezt mire alapozza, az természetesen nem derül ki az érveléséből, ahogy persze magyarázatot is hiába keresnénk irományaiban sorozatos nullás választási „eredményekre” .

III. Egy bekezdés, amelyre reagálást várnak

Az Egyesületünk elnökségének tehát kisgazda tagok és szimpatizánsok jelezték e Vitairatot, és azt, hogy abban a következő bekezdés is szerepel:

„A bajok gyökerei mélyebbek. Elmaradt a gazdasági rendszerváltás, a tulajdonviszonyok tisztességes rendezése, a gazdaság szerkezete nem illeszkedik az ország adottságaihoz, difláció (a magyar érdekű gazdaság zsugorodása) van akkor is, ha annak az ellenkezőjét hirdetik.”

Majd ezen bekezdésre hivatkozva kérték az elnökségtől, hogy azért, mert igazságtételi, restitúciós kérdés kerül említésre, reagáljunk rá. Mivel a mi alapszabályunk a restitúciót, a tulajdonok jogszerű és tisztességes rendezését alapcélként tartalmazza, a kérés jogos. Ezt tehát megtettük, de hogy a párt jelenlegi helyzetében, jelenlegi katasztrofális támogatottságával ezzel mire megy, mit tud elérni, igazságtételi kérdésekben minek tudna érvényt szerezni…. az olvasóra bízzuk a választ.

Sajnos azt is hozzá kell tennünk e hivatkozott bekezdéshez, hogy Hegedüs amellett hogy felületes, rendkívül ellentmondásos személyiség is. Mert itt, ugyan jogosan,

a tulajdonviszonyok tisztességes rendezésének hiányát, elmaradását kifogásolja, de ugyanakkor pár bekezdéssel később meg az egekig magasztalja Antall Józsefet és kormányát, éppen azokat, aki és akik e tisztességes tulajdoni rendezést megakadályozták.

 

IV. Az Aláírásgyűjtő Ív

Ezzel Hegedüs és néhány fős csapata tárgyalását talán be is lehetne most fejezni. Ezen írás témája a párt feltámasztása, ezért Hegedűsék, akikkel ez úgy véljük teljesen kizárt és reménytelen, túl sok szót nem érdemelnek.

A fő kérdés sokkal inkább az, hogy lehetne valóban feléleszteni a Független Kisgazdapártot. Hogy újra olyan erő legyen mint Dr. Torgyán József idejében, a kilencvenes évek második felében volt. A választ most itt nem mi adjuk meg. Egy civil egyesület, bár írhat róla, de úgy véljük nem hivatott ennek megválaszolására. Ehelyett feltesszük ide az ő felhívását.

2014. augusztus 20-án Ópusztaszeren elindította a folyamatot, a Független Kisgazdapárt felélesztésének folyamatát, és közre adta ezt az Aláírásgyűjtő Ívet:

Aláírásgyűjtő Ív – FKgP

Mi ezt gondoljuk a hogyanra válasznak. Aki tehát felelősséget érez magában, tegyen úgy, ahogy ezen az íven szerepel.

Budapest, 2015.06.26.
KISE elnökség

Keretes írásunkban az Egyesületünkben megfogalmazott véleményeket gyűjtjük csokorba.

  • Ez a Hegedüs egyáltalán nem a párt javát akarja, ezt a figurát azért rakták oda bírósági ítéletekkel, hogy nullán tartsa a pártot, évtizedekig. Azért hogy a Fidesz egyeduralmát ne veszélyeztesse. Valójában csak az FKgP tudná továbbpasszolni a Fideszt a hatalomból… hogy-hogy továbbpasszolni ? Hát úgy hogy eredetileg ballib oldalról jött, Antallék átpasszolták jobbra, és már éppen itt az ideje hogy továbbpasszolják őket valahova újra. Mert jobbközépen nem volt valami fényes amit csinálnak ill. csináltak.
  • Farkastörvények uralkodnak a bíróságokon is. Ezt nem csak az mutatja, hogy eszméletlenül sok pert mondvacsinált ürüggyel, ha kell-ha nem, ún. „új eljárásra” utasítanak, azaz szándékosan húzzák az időt, szándékosan nem akarnak jogerősíteni; de az is mutatja hogy magas ívből tesznek arra az FKgP Alapszabályában lefektetett paragrafusra, mely szerint volt MSZMP tag nem lehet a párt elnökségének tagja…. nemhogy elnöke mint Hegedüs ! Régebben a pártitkárok mondták meg, hogy ítélkezzen a bíró, de az embernek sokszor az az érzése, ma sem sokban különbözik ettől a helyzet.
  • Az FKgP felfele ívelése a Fidesz megbízásából az 1998-as választások előtt közvetlenül elkövetett robbantgatásokkal tört meg. Tehát nem akkor és azért, mert az FKgP valamit rosszul csinált volna, szó nincs róla. Ami történt az a demokrácia alapelvétől és módszereitől merőben idegen. Demokráciában akkor csökken egy párt népszerűsége, akkor bukik, ha valamit nem jól csinál, ha a ténykedésével az emberek elégedetlenek lesznek. Itt Magyarországon meg akkor csökkent le az FKgP népszerűsége, akkor vesztette el vezető helyét a pártok támogatottsági sorrendjében, amikor a Fidesz-megbízottak elkezdek robbantgatni a pártszékház előtt meg Torgyán elnök úr lakásánál. Az emberek ekkor elkezdek félni, és Orbán előretört.
  • Ha ez a Hegedüs egy ici-picit is demokrata lenne, ha minimális, legalapvetőbb dolgokat elfogadott volna a demokráciából, a demokratikus gondolkodásból, akkor már réges-rég lemondott volna ! Egy demokratikus vezető, ha elbukik egy választáson, egy párt élén, akkor levonja ebből az egyetlen helyes következtetést és lemond. De nem hogy 3 bukott választás után is ott trónol még mindig ! És akkor csak az országgyűlési voksolásokat említettem, a többit meg nem ahol sajnos természetesen ugyanez az eredmény.

 

Megkapták
a választ azok is, akik az itthoni elmaradt igazságtétel kapcsán
“elévülést” szoktak emlegetni

A görög kormány üzenete a magyaroknak is szól

KISE közlemény, 2015.03.27.

http://os.mti.hu/hirek/105679/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye

Hetven éves vagyoni követelést kíván érvényesíteni a görög
balközép-jobbközép koalíciós kormány ! Mint mértékadó nemzetközi
elemzők, köztük németek is, erre rámutatnak, a Németországgal szemben
támasztott, hozzávetőleg 332 milliárd Euró vagyoni követelés
megalapozott.
Aléxisz Cíprasz görög miniszterelnök március elején a görög
parlamentben felszólalásában közölte, pontosan ki fogják számolni
mekkora károkat, háborús pusztítást okozott országuknak a német
megszállás, továbbá vissza nem fizetett hitelek, többek közt.

A görög kormány üzenete, jóllehet a
németeknek van címezve, nekünk magyaroknak is szól.

Szól minden honfitársunknak, akiket az államosításokkal,
kitelepítésekkel, rekvirálásokkal kisemmiztek, és sajnos ma ők vannak
többségben országunkban.
Szól ez az üzenet azon egyéneknek is, akik többnyire tájékozatlanságból
olyanokat hangoztatnak, hogy ez a kérdés, mármint a magyarországi
igazságtétel, kártalanítás, vagyonvisszaadás, és restitúció
úgymond  “elévült” meg “túlhaladott” .

A tulajdoni és vagyonjogi követelések nem évülnek el. Ezt nem csak a
magyar PTK., de a nemzetközi alapdokumentumok is a legelemibb alapelvek
között rögzítik.

A görög kormány üzenetét persze az itthoni ellenérdekelt, az ezideáig
elmaradt igazságtételt helyeslő körök már indulatosan támadják. De ez
nem is az első eset, mondhatni ezen körök szokásává vált, hogy nekik
nem tetsző, igazságtételi követelések nemzetközi színtéren való
megjelenése esetén ún “szakértőket” köteleznek “szakvélemény”
beolvasására.
Tapasztalat és dokumentumok szerint két egyetem van, ahol egyesek
kaphatóak erre, az ELTE és a Corvinus/MarxKároly egyetem. Szegény
Eötvös Lóránd tanár úr, ha tudná kik gyülekeznek a nevét használó
egyetemen, valószínűleg forogna sírjában. De most ez utóbbi, a másik
egyetem egy
oktatója okoskodott a tárgyban a Gazdaság Rádióban, és lesajnálásában
már
odaáig is elment, hogy már prejudikált, közölte hogy a görögök ha
fentiekben perelnek, el
fogják veszíteni azt, őszerinte. A nevezett körök füleinek ez
vélhetően igen kedves szöveg. Ha ugyan teljesen megalapozatlan és
tudománytalan is az okoskodás, az nekik nem számít, a lényeg hogy
legalább van itt megint egy megmondóember, aki most jól megmondta itt a
hazai közvéleménynek. Hogy a közvélemény itt ne ugráljon, s főleg hogy
ne kezdjen el gondolkodni…

Hát ezért /is/ kell minket olvasni….

Egyesületünkben a fentieken kívül még további gondolatok is
megfogalmazódtak a témával kapcsolatban, melyek közül nem egy ezen cikk
Facebook-os hozzászólásaiban lesz vélhetően olvasható. Tagjainkat és
szimpatizánsainkat, az érdeklődőket tehát arra kérjük, szóljanak ott
nyugodtan hozzá …

Egy ilyen gondolatot végezetül azért itt is megemlítenénk.  Az
azért mégis csak furcsa, igencsak elgondolkoztató, hogy a németek saját
maguknak, azaz az érintett kelet-németeknek teljes vagyonvisszaadást,
restitúciós törvényt foganatosítottak…. és a görögök ??? meg mi
magyarok  ??? Nekünk meg a görögöknek más elbánás jár mint őnekik
??? Jó lenne e kérdéskörrel kapcsolatban azt is tudni a magyar
közvéleménynek, hogy annak idején Kohl kancellár és az áruló Antall
miről értekezett, és mi az, amit erről nekünk még nem mondtak el…

A kapcsolódó Mno írás :
http://mno.hu/kulfold/jogosan-fenyegetheti-athen-a-nemeteket-1276950

Budapest, 2015.03.27.
KISE elnökség


görög miniszterelnök

 

„ …
Én itt ülök, ugyanúgy ahogy az elmúlt 4 évben, nekem
ugyanúgy senki nem mondja meg, hogy mit csinálhatok
, önök azok akik véleményeket nyilvánítanak ebben a műsorban. ”Bella Levente, 2015.02.25. II.
– 00:57 http://mno.hu/lecso

 

Tömeges betelefonálások a
kisemmizettek részéről 2015.február 25-26-27-én a Lánchíd Rádió “Lecsó”
című műsorába

Egyesületünk értesítéseket kapott e tárgyban, azaz Bella Levente
“Lecsó” elnevezésű, a hallgatók betelefonálásra alapított műsorába
tömegesen telefonáltak be kisemmizettek azért, mert a szerkesztő a
Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja alkalmából az áldozatokat kívánta
megszólítani…. de nyilván ekkora tömegre Bella úr nem számított, meg
arra sem, hogy az áldozatok milyen témákat hoznak szóba… Bella úr
hozott a műsorába egy szóvivőt (Nemzeti Emlékezés ?) és a szóvivővel
Bella úr megpróbálta úgy felvezetni, terelni a műsort, hogy mindez
történelmi emlék, kvázi nincs mit tenni csak emlékezni, esetleg
szörnyülködni, és ennyi.

Hát nem ez történt.

Az emberek nem úgy gondolják, hogy ez csak egy múltbeli, történelmi
dolog, melyre legfeljebb csak emlékezni lehet. Az emberek az elmaradt
igazságtételt tömegesen hozták szóba.

Az emberek igazságérzetét nem lehet felvezetővel elnyomni !

Az elkeseredés, az elmaradt igazságtétel miatti indulat és fájdalom
elemi erővel tört ki az emberekből. A műsorvezető sokszor percekig meg
sem tudott mukkanni. De ha megszólalt is, érződött hangján a mély
döbbenet, nem erre számított ugye, Bella úr.

Álljon itt két hozzászólás a számtalanból, mely meghallgatható a
Lánchíd rádió Hangtárából:
http://mno.hu/lecso
A Hangtárbeli kikereséshez a dátumot és a kezdőidőpontot is
megjelöltük.

2015.02.25 I. –
48:30
János – meg szeretném említeni
feleségem nagyszülőit, egyszerű magyar kisemberek, nagyapa végigharcolta
az I. Világháborút, hazajött, vendéglőt alapított Budapesten az V.
kerületben, nem zsákmányoltak ki senkit, családi vállalkozásként működtek, és 1948-ban
az utolsó villáig mindent elvettek bosszúból. Az öreg tulajdonosnak
50-valahány évesen pincérkednie kellett hogy valami csekély nyugdíja legyen. Gonoszságból
kisemmiztek egy embert, nem törődtek vele, hogy csak egy kisvállalkozó volt.
Ezt mementóként említi, mert a hozzá hasonló több százezer magyarról senki
nem
emlékezett meg.

2015.02.26 II. – 05:05 Lajos /Pesterzsébet – Gyomaendrőd/
– Először az ún „emlékbizottságokról” . Már Gyurcsány alatt is volt ilyen
“Emlékbizottság” Gönczöl Katalin (volt
MSZMP KB tag – szerk.
) vezette, akkor sem volt sok eredmény, most sem várható. Inkább olyanokat kellene
megszólaltatni, akik maguk átélték a dolgokat, és ebből egy könyv
születne, az lenne hiteles. Ezek a 30-40 éves hölgyek-urak fizetésért megalakítanak egy
„bizottságot” soha nem tudják azoknak a sorsát átélni, akik közvetlenül megszenvedték
ezeket a borzalmakat.

 Második
témája
családjuk története. Az édesapja gazda volt Békésben, Gyomaendrődön,
becsülettel szerezte vagyonát, becsülettel adózott. Rákosi „szabotázs” miatt
majdnem fölakasztotta, pedig csak megbetegedett. Jöttek az államosítások:
először mesterséges adóhiányt csináltak nála, majd mikor azt nagy nehezen
kifizette, jött a következő „adóhiány” , mellyel már sikerült elvenni tőle az
egész gazdaságot. Egy papírfecnire ráírták: „felajánlotta” az államnak a
vagyonát… S rögtön kineveztek oda egy komisszárt, nehogy úgy érezze, bármi köze van
még a vagyonához, az lett a „szövetkezet” vagyona, gépparkja.

 Majd
jött a 90-es években a  “kárpótlás” , az Antall kormány adott ezért 300 eFt –ot.

Kénytelen volt
kisemmizetten feljönni a fővárosba, gyári munkást csináltak belőle, itt dolgozott haláláig.

Ezeket a sorsokat kell kötetbe foglalni !

Egyesületünk elnöksége maximálisan egyetért a felszólalókkal. Sőt úgy
határoztunk, Bella Levente úrnak felajánljuk, hogy ha már ezen
“Emlékbizottságot” megszólaltatta, melynek hitelességében a
kisemmizettek mintha erősen kételkednének, adjon nekünk is lehetőséget,
és mi is elmondjuk műsorában álláspontunkat.

Mert ugye a Szerkesztő úr ezt megteheti, ahogy a cím feletti, tőle
származó idézetben ezt mindenkivel tudatja………

KISE
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Alapítva 1990

Február
25 – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

Budapest, 2015.02.25.

http://os.mti.hu/hirek/104609/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesulete_kozlemenye

1947. február 25-én a hazánkban “ideiglenesen állomásozó” szovjet
hatóságok elhurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát
és országgyűlési képviselőjét.
Az Országgyűlés az 58/2000. (VI. 16.) OGY határozatában rögzítette ezen
emléknapot, azóta emlékezünk ma a kommunizmus áldozataira.
Egyesületünk kívánatosnak tartaná, hogy ha már nem hozták meg azon
alapvető igazságtételi törvényeket, melyeket máshol már a jogállamiság
alapkövetelményének tekintve réges-rég meghoztak, akkor legalább
azok, akik a kommunista rendszerhez köthetőek, a volt pártitkárok,
funkcionáriusok, most ne oktassanak ki minket, ne szónokoljanak itt
demokráciából gátlástalanul, hiszen semmi gátlással, semmi felelősségre
vonással ezen elmaradt igazságtétel miatt nem kell tartaniuk.
Vonuljanak inkább háttérbe ezek a, mostanság leginkább demokrata
színekbe öltözött figurák.
Segítőik is inkább nézzenek önmagukba, és tegyék fel maguknak azt a
kérdést:
Ha én demokrata vagyok, ahogy hirdetem magamról, akkor miért ölelem
keblemre elszámoltatás és igazságtétel helyett az egykori elvtársakat ?
A Független Kisgazdapárt egykori főtitkára áll az ünnep, emléknap
középpontjában. Független Kisgazdapárt azonban ma nincs, mert a
hatóságok asszisztálnak e párt mesterséges ellehetetlenítéséhez, a
“párt élén” egy volt MSZMP-s káder vezetésével.
Jó lenne ha nem így lenne, mert így valódi megemlékezés, és szembenézés
a kommunizmus bűneivel lehetetlen.


Síremlék egy szovjet lágerben,
konzervdoboz fedélből készítve

FEBRUÁR
17 – A KISEMMIZETTEK EMLÉKNAPJA

Budapest, 2015.02.17.

http://os.mti.hu/hirek/104400/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesulete_kozlemenye

1952. február 17-én lépett hatályba 1952. évi 4. számú törvényerejű
rendelet, és ezért e napot, február 17-ét mint a KISEMMIZETTEK
EMLÉKNAPJÁT tartjuk számon.
Magyarország teljes történelmét áttekintve, a kommunista
államosításokkal, és azon belül is ezzel a “tvr”-el okozták messze a
leghatalmasabb károkat, messze a legtöbb áldozatot ez a “tvr” szedte a magyarság soraiból,
tehát ilyen pusztítást sem előtte sem utána nem követett el senki.
Csak Budapesten 36 443 ingatlan került a rekvirálási, azaz az elrablási
listára, aki meg ellenkezni mert, azt többnyire agyonverték.
Mikor véget ért a szovjet megszállás, és a szerencsétlen nép ébredezni
kezdett a borzalmakból, és a félelem is elszállt, a 90-es évek elején
másfél milliónál több honfitársunk próbálta visszaszerezni elrabolt
vagyonát, de megint elbántak velük, mert az ún. “kárpótlás” azt
jelentette, hogy egyedül a kifosztott európai országok közül, itt
Magyarországon nem adták vissza az ellopott vagyont -azaz mindenütt
máshol visszaadták- hanem helyette csak nevetséges, az elvett vagyon
1-2 ezrelékét érő, ún, “kárpótlási jegyet” vetettek oda az áldozatok
millióinak. Eközben a komcsik, a tűzhöz közel állók, igyekeztek az ún
“privatizáció”-val megszerezni az elrabolt vagyonokat.
Lopott, rabolt holmit venni orgazdaság.

A korai 90-es évek felettébb gyanús történései, eseményei még korántsem
feldolgozottak a történelmi távlatokban, és realitásokban.
De 1-2 dolgot már most ki lehet jelenteni, azok a történések, az
alapvető igazságtételi lépések elmaradása, mely lépések máshol
megtörténtek de itt meg nem, alapvetően összefüggésbe hozhatóak a
Sólyom László-féle Alkotmánybíróság ténykedéseivel, e senki által nem
legitimált testület marxista, kádári érveléseket, gondolkodásmódot
kifejező határozataival, végzéseivel. A látszólag a semmiből előbukkanó, valójában
azonban a kommunista állampárt (MSZMP) tagságából átléptetett 120-150 ezres kádertömegből verbuválódott “új” pártok
egyike, az MDF igen jó partnere lett nagy gyorsan a Sólyom-társulatnak, és
egymással szoros kooperációban csapták be a magyarok millióit….
elmaradt az igazságtétel, a bűnösök felelősségre vonása, a rablott
holmik visszaadása, és semmi de semmi nem történt…
azóta sem.

Gondolkozzunk el, tisztelt honfitársaim, ez a magyarok érdeke ?
Ma, amikor jól látható, hogy a kialakult állásínség, kilátástalanság
közepette a fiatalok elvándorolnak, a tőkeínséges kis magyar mikrocégek
vegetálnak, a hatalmon lévők meg a külföldi tőkétől remélik a magyar
gazdaság sérülékeny szekerének továbbdöcögését….
Mindez alapvetően összefüggésbe hozható az egyedül Magyarországon
elmaradt restitúció miatti tőkeszegény, sebezhető bizonytalan
helyzettel. Összefüggésbe hozható az állásínséggel, azzal hogy alig
1-1,5 millió magyar ma a valóságos munkavállaló, a többi a
költségvetést terhelő közmunkás, közalkalmazott, vagy éppen az
ideszámított külföldre menekült fiatal – hogy kijöjjön a statisztikában
a 4 millió fölötti szám.

A kommunisták az ellopott vagyonnal nem igazán tudtak mit kezdeni.
A magyar gazdaság – tehát nem az ami külföldről jött ide- itt maradt
romokban, az enyészetnek.



A Weiss Manfréd művek romjai – az
elvtársak nem tudták hogy kell működtetni – ez maradt belőle

Sok hát feladat még itt, a hamis prófétákat, megmondóembereket meg el
kellene zavarni.
Sok a feladat, a magyarok millióinak becsapását helyre kell hozni.
Hogy országunk ismét biztos alapokon álljon.
Hogy országunk ismét kősziklán álljon és ne homokon.

“Aki hallgatja szavamat, és tettekre
is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.
Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak,
de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan
tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki
házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél,
és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.”

Máté 7:24-27

 

Kommentár Jelenczki István – Háború a nemzet ellen (1/4) című dokumentumfilmjéhez

A film a mi portálunkról is
megtekinthető. 

Meghatározó, feleszmélésre késztető négyrészes dokumentet készített 2009-ben a művész úr, melyet számos további alkotás is követett, illetve megelőzött. De ez talán különösen elgondolkodásra késztet, már aki veszi fáradtságot és megnézi mind a négy részét. Persze nem egy könnyű szórakozás, és talán nem is azonnal, csak később kezd el gondolkozni az ember azon, mik is hangzottak ott el… Aztán meg az is igaz, vannak benne olyan okoskodások is, melyek felejthetőek.

Vannak benne súlytalan, a szenzációt hajhászó, bizonyítékokkal és logikával nem különösebben felfegyverzett odamondogatók is, akik a fantazmagóriájukat próbálják csak eladni.

Nem véletlen, mert szerepelni vágyó, önmaguk fontosságát és tudálékosságát úton-útfélen hirdetni szerető figurák itt is, meg más médiákban is meg-meg jelennek. Márpedig ott, ahol a műsoridőt ki kell tölteni valamivel, a szerkesztők tán még örülnek is neki, hogy egy gondot – mármint a többórán keresztüli üres locsogás, okoskodás gondját – leveszik a vállukról. De talán a főnöknek, mondjuk Széles Gábor úrnak jobban oda kellene figyelnie a műsorok igényességére.

De térjünk vissza e filmre. Nos, szerencsére megtalálható e filmben a másik véglet is ! Mert jól átgondolt, logikus, dokumentumszerű előadások is elhangzanak itt. Sőt, olykor-olykor olyan mondatok hangzanak el, melyeket jó eséllyel száz év múlva is idéznek majd történelem könyvek, ha mai korunkat kell jellemezni.

Jegyezzünk hát meg alaposan néhány ilyen gondolatot, ezek közül is elsősorban kiemeljük azokat, melyeknek meghatározó jelentősége van az igazságtétel, pontosabban az elmaradt magyarországi igazságtétel szempontjából.

A restitúció honlapunkon is szerepelnek e mondatok, de most itt is idézzük:

dr.Tóth Zoltán József /1:06:18/ :
“Tehát a mai állam nem a történeti állammal jogfolytonos, hanem a diktatúra rendszerével.
No most ezzel azt ismeri el, hogy a korábbi oligarchia, mely törvénytelenül szerezte meg a hatalmat 44 és 49 között, utána, 1989-90 után, ez most már törvényesnek van elismerve.
No most a probléma az hogy

törvénytelenre lehet-e törvényest alapozni ? Természetesen, -akár a mi közjogi magyar hagyományaink alapján-, nem lehet.”

 

Tisztelt olvasó, úgy igazából végiggondolta ezeket a mondatokat ? Talán elsőre átsiklik felette, ami helytelen lenne, mert ezek bizony olyan mondatok melyek a mai Magyarországot írják le….
Segítünk továbbgondolni, ugyanis Tóth Zoltán tanár úr felismerése és megállapításai még csak nem is újak, nem is egyediek…. emlékeztetnénk ezért itt, a honlapunkon korábban megjelent írásra, a Berlini Fal építésének 50. évfordulójára megjelent cikkünkre. Abból is felidézzük az ún. határőr perek (ártatlan embereket, menekülőket lövöldöztek le a fal tövében a kommunista határőrök) alapvető megállapítását, mely Tóth tanár úr fenti megállapításával lényegében azonos, egybecseng:
“a bíró a terhelő ítélet indoklásakor arra a konklúzióra jutott, hogy az NDK törvényei, melyekre a védelem hivatkozott, irrelevánsak, mert egy illegitim (nem demokratikusan választott vezetésű) rezsim által hozott jogszabályok szükségképpen érvénytelenek,”
A volt NDK területén egyébként, az egykori keletnémet tartományokban valóban megtörténtek az igazságtételi lépések, és ezt nem csak ilyen bírósági ítéletek, de igazságtételi törvények sora mutatja. A legalapvetőbb, az ottani restitúciós törvény , de számos más, a kommunista rezsim bűneit és bűnöseit valóban felelősségre vonó és elszámoltató törvények születtek, és ezeket nem is szabotálták el.

Hamarosan felkerült ill. még felkerül honlapunka több írás, az eddigiek mellett, amely azt tárgyalja, mi volt Magyarországon eddig, igazságtétel helyett. A Sólyom-féle “alkotmánybíróság” garázdálkodása, gátlástalan és cinikus “végzései” melyekkel a magyar nép millióit csapták be, fosztották ki a rendszerváltozásnak elnevezett események után ismételten.
Hát ezért is alapvető fontosságú, hogy emlékezzünk Tóth Zoltán József úr fenti megállapításaira.
De menjünk tovább, a Kincstári Vagyoni Igazgatóság, volt vezérigazgató-helyettes asszonyának mondatai következnek:

dr.Bencze Izabella /1:12:03/ :
Akkor, amikor ismét megjelenik az Alkotmányban a magántulajdon -hiszen csak az 1989-es alkotmánymódosítással jelenik ez meg- , két lehetőség mutatkozott. Az egyiket úgy hívjuk hogy reprivatizáció, amely nem más mint az eredeti tulajdonosoknak történő vagyonvisszajuttatás; a másik pedig a privatizáció, amely nem más mint valamilyen jogi eszközzel, az állam tulajdonában legálisan megtartani ezt a vagyonmennyiséget, és azt értékesíteni mindaddig, amíg ki nem alakul az az ideális állami tulajdoni mennyiség, ami az állami feladatok ellátásához szükséges.

Az összes volt szocialista országban a reprivatizációt választották ,

azaz megkeresték az eredeti tulajdonosokat, felajánlották az eredeti vagyontárgyaknak a visszavételét, illetőleg annak a lehetőségét.
Nálunk, Magyarországon az Antall-kormánynak a Parlamentje úgy döntött, hogy: “az ország teherbíró képessége illetőleg az államháztartás állapota nem engedi meg a reprivatizációt” , vagyis a vagyontárgyaknak az eredeti tulajdonosok részére történő visszajuttatását.
Így aztán kellett keresni egy olyan jogi “megoldást”, ami legalizálja az államnak a rablott vagyonnal való gazdálkodását; és ez pedig nem volt más mint a “kárpótlás”-nak az intézményrendszere.
….
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy annak idején, amikor az államosítások történtek, akkor ez “jogszerű vagyonelvétel volt, mert az akkori Alkotmány ezt lehetővé tette” . De a jogszerűség mellett ez “a vagyonelvétel igazságtalan volt, tehát az erkölcsi, társadalom, és a magánemberek erkölcsi érzékébe ütköző igazságtalan eljárás volt” . Ezért a kárpótlási törvények azt a címet viselik, hogy “az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk megtérítéséről” (tehát nem jogellenesen, hanem igazságtalanul) .
És mivel az Alkotmánybíróság véleménye alapján ez a rablás annak idején jogszerű volt, ezért nem beszélhetünk kártérítésről, csak a kártalanításról, és a kormány, és a Parlament döntése alapján pedig annak az édes kishúgáról: csupán a “kárpótlás”-ról .
A kárpótlás legnagyobb mértékét -bármekkora is volt valamikor az elvett, államosított vagyon nagysága- , 5 millió forintban határozta meg annak idején a Parlament. Ez persze azt jelentette, hogy azok a “kulákgazdák”, azok a középvállalkozók, vagy kisvállalkozók, akiknek az élete teljesen tönkrement a számukra rendkívül nagyértékű vagyonnak az elvételétől, azok valóban csak szimbolikusan kaptak kárpótlási jegyet.

Vezérigazgató-helyettes asszony több, a közösségi médiamegosztón is fellelhető beszédében hangsúlyozza ezeket, sőt máshol még azt is hozzáteszi, az az /ál-/indok, hogy “az ország teherbíró képessége nem teszi lehetővé” a reprivatizációt -azaz a restitúciót- , nyilván tarthatatlan, hiszen nálunk jóval rosszabb helyzetű, volt “szocialista” országokban is végigvitték a vagyonvisszaadást, Csehszlovákiát megemlítve. Mi hozzátesszük, Lengyelország, Románia és Bulgária úgyszintén rosszabb helyzetben volt nálunk, és ezen országokban is ugyanúgy megtörtént a reprivatizáció/restitúció. Tehát teljesen nyilvánvaló, ebben is óriásit hazudott az Antall-kormány, ami persze e társaság többi dicstelen húzása fényében egyáltalán nem meglepő.

Ha meghallgatjuk e filmbeli idézett mondatokat, az emberben elsőre talán súlyos kétség támad, itt valami nem kerek úgymond…. hogy lehet egy rablás jogszerű ? Hogy lehet legalizálni a rablott vagyont ? Evidens a válasz, sehogy nem lehet.
Vajon a Vezérigazgató-helyettes asszony ezt úgy gondolja lehet ? Nem hinnénk hogy így gondolná, a megoldás vélhetően a mondatok, a szavak hangsúlyozásában van; mi úgy véljük a hangsúlyozással akarja kifejezni a közönségnek a rablott vagyon legalizálásának, a rablás jogszerűségének lehetetlenségét. A Vezérigazgató-helyettes asszony már vett részt egy összejövetelünkön , így már ismerve gondolatait, álláspontját, bátorkodunk ezt állítani, hogy ez így van.

S végezetül a dokumentumfilm egészére egy értékelés… Jelenczki nem kérdez, legalábbis nem hallható itt a filmben, s mindenki vélhetőleg arról szól, amit fontosnak tart. De vajon nem az egy jó riporter feladata, hogy ráérezzen arra, mi érdekelheti a nézőket, a közvéleményt, és abba az irányba terelje a beszélgetést ?

Mi példának okáért azonnal megkérdeztük volna a vezérigazgató-helyettes asszonytól, a rablott holmi felemlegetése után, hogy milyen véleményt fűzne ő a Sólyom-féle AB és az Antall kormány duettjéhez ? Meg azt is, ha a volt szovjet-blokk összes többi európai országában nem tettek ilyet, hogy a rablott holmit megtartották, akkor ez milyen mentalitás, viselkedés, európai ? Illetve, ha már Tóth Zoltán József úr előzőleg nyilatkozott, mi a vezérigazgató-helyettes asszonyt is megkérdeztük volna, mi a véleménye erről, törvénytelenre lehet-e törvényest alapozni ?

Hogy csak néhány dolgot említsünk mellyel e filmet ki lehetne egészíteni. De hogy ne csüggedjenek a nézők, itt most megnyugtatunk mindenkit, a mi két honlapunkon megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, is. Az Antall kormányról a véleményünket már 1991-ben elmondtuk, de lesznek erről további írások is, illetve ahogy fentebb már említettük, a Sólyom-féle AB garázdálkodásáról egy többrészes cikksorozat megy restitúció hírportálunkon.

Tehát a háborúnak a bemutatása, melyet a nemzet ellen folytat a volt MSZMP-ből kiléptetett, és a “demokratikus” pártokba beléptetett elvtársak százezres hada, a film után itt nálunk folytatódik….

Budapest, 2015.01.14.
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Alapítva 1990

 

   

Beszámoló Egyesületünk Közgyűléséről

Időpont: 2014.november 14. péntek

Helyszín: Hegyvidéki Kulturális Szalon, 1126 Budapest XII., Böszörményi út 34/A.

 

I. Civil szervezetek (Pofosz, Kise, Hortobágyiak) levelezése a kormányzattal

Nem újkeletű, hogy civil szervezetek, melyek az eddig elmaradt magyarországi restitúció ügyét támogatják, és ez ügyben lépni is kívánnak, összefognak, és egységesen lépnek fel kormányzati szervek fele.
Hamarosan említést teszünk a korábbi, 2003-2005 közötti időszakban folytatott levelezésről és tárgyalásokról, melyek az akkori balliberális kormányzattal folytak, és melynek résztvevői az alábbi civil szervezetek voltak:

  1. Magyarok Világszövetsége, elnök Patrubány Miklós
  2. Magyar Érdekvédelmi Szövetség, elnök Katona Szabó István
  3. Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete, elnök Ebneth Frigyes
  4. Trianon Társaság, elnök Kiss Dénes
  5. ’56-os Magyarok Világszövetsége, elnök Trencsényi László
  6. Politikai Foglyok Országos Szövetsége /POFOSZ/, elnök Vasvári Vilmos
  7. ’56-os Szövetség, elnök Sinkovics Gyula
  8. Honfoglalás 2000 Egyesület, elnök Szilvásy György

Az akkori Igazságügyi Minisztériumot Dr. Kondorosi Ferenc közigazgatási államtitkár képviselte. A levelezések, majd tárgyalás kedvező és reményteli kezdet után elakadtak. Szóban sok minden elhangzott, ennek később írásbeli nyoma is maradt, így a 2004. júniusi tárgyalási Jegyzőkönyv hamarosan felkerül valamelyik honlapunkra. Azonban cselekvési szándék híján, mint ez kiderült, az akkori kormányzat puszta tárgyalásokon kívül igazából nem akart lépni semmit.

A mai nézőpontból inkább úgy tűnik, a balliberális kormányzat mindössze csak valamiféle látszatot akart teremteni, demonstrálni kívánta, mennyire érzékeny, fogadóképes a civil szervezetek restitúciós elképzelései iránt; de a valóságos szándék úgy tűnik mostanra már, inkább az elutasítás volt.

Természetesen a civil szervezetek nem adták, adják fel ezirányú céljukat, és Egyesületünk vezetésével, összefogásával, továbbra is teszünk, tettünk lépéseket.
Ahogy erről itt már beszámoltunk, 2 éve szintén folytattunk tárgyalást, ezúttal már a Fidesz-Kdnp kormányzattal, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal / KIM / 2012. januárjában. Ezen tárgyalások ismét elakadtak, ekkor került sor 3 civil szervezet, a POFOSZ, KISE, és a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete együttes fellépésére.

Ez év elején közös beadvánnyal fordultunk a Miniszterelnök Úrhoz, és kértük, hogy restitúciós jogszabályok megalkotása tárgyában vegyük fel a kapcsolatot. Hivatkoztunk a fent vázolt korábbi, a balliberális kormánnyal 2004-ben folytatott tárgyalásokra is. Beadványunkra Lázár János államtitkár úr válaszolt. Kedvező megállapításnak tekinthető, hogy e levélben megfelelő jogszabályi környezet megteremtését látta szükségesnek, ahhoz hogy restitúciós jogszabályok legyenek megalkothatóak.
De időt is kért, mivel akkor állt fel a második Fidesz-Kdnp kormány.

Mi újabb levelünkben felajánlottunk eddigi tapasztalatainkat, hivatkoztunk más államok már bevált restitúciós törvényeire, melyek itt is kiindulási alapként vehetőek figyelembe, és tárgyalások megkezdését szorgalmaztuk.

Jelen helyzet ez, várjuk hogy továbblépés történjen ez ügyben.

Mindezekről tájékoztatni kívántuk itt a Közgyűlésen a tagságot, és a honlapunkra történő közzététellel az érdeklődő közvéleményt.

II. A Magyar Justitia Bizottság elnökének előadása

Felkérjük prof.dr. Bokor Imre egyetemi tanár urat, a Magyar Justitia Bizottság elnökét, tartsa meg előadását.

Tisztelt Közgyűlés, Tisztelt Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete ! Előadásomban több témakört kívánok érinteni, melyekben számítunk a két civil szervezet együttműködésére.

KÁRTÉRÍTÉS
Mikor kerül napirendre a szovjetek ’56-os agressziója következtében, hazánkat jogosan megillető kártérítés kérdése? Jelcin elnök már 1992-ben megkövette a magyar népet, elismerte az agresszió tényét és kemény szavakkal elítélte a Szovjetunió barbár cselekedetét.

Hazánkra,- mint az 1914-ben és az 1941-ben kirobbant világháborúk egyik agresszorának minősített államra, minden kártérítésre kötelezettek közül, a legnagyobb anyagi terhet és területi (ezen belül a lakosság kirekesztését/kitelepítését érintő) megcsonkítást rótták ki! Amikor viszont mi voltunk szenvedő alanyai egy álságos, durva agressziónak, akkor minden hazai és nemzetközi (e kérdések rendezésében illetékes) szervezetek tagjai, úgy tesznek, mint a közismert hármas majomfigura, vagy a szaharai struccmadarak… Ez nem tipikus példája a kettős mérce alkalmazásának?

KISEMMIZETTEK ÉS REHABILITÁLÁSUK
Tisztelt Lázár János úr! Vajon meddig kell még várni a kisemmizetteknek, kb. hat évvel ezelőtt tett ígéretére, miszerint törvényt fognak alkotni sorsuk rendezésére, pontosabban a kárpótlás végrehajtására? Szégyen és gyalázat, hogy mintegy 24 év elteltével, semmi érdemi lépés nem történt a kisemmizettek rehabilitálására! Az idő könyörtelen múlásával többségük már azt sem fogja megélni, hogy napirendre tűzzék ezt a kérdést a parlamentben, és amelyet a csehek, a lengyelek, a szlovákok, a bolgárok, a románok és a balti államok,- már több mint húsz éve lerendeztek! Lázár Úr! Ez nem minősül alkotmányos késésnek? Vagy felelőtlen ígérgetésnek?

KISEMMIZETTEK ÉS HASZONÉLVEZŐK
Kapcsolódva a fenti kérdéshez,- vajon a HM miért nem gondoskodik a koncepciós Sólyom perben kivégzett (mártír) tábornokok sírhelyének karbantartásáról és (Isten bocsá’) megemlékezés szervezéséről? Hende Csaba úr (mint igazságügyi államtitkár) betartotta a kivégzett Sólyom László altábornagy leányának (Sólyom Ildikónak) tett ígéretét, miszerint magából kikelve, emelt hangon kijelentette, ő az adófizetők pénzén őrködik, és amíg élni fog, addig egy fillér kárpótlást sem kapnak a mártír tábornok hozzátartozói (leánya és fia). Ezen az álláspontján akkor sem változtatott, amikor kiderült, hogy Sólyom altábornagyot összekeverte Pálffy György altábornaggyal.

A rendszerváltozás fintora, hogy Sólyom László AB elnök (csupán névrokona a kivégzett tábornoknak) Bata István és Janza Károly tábornokok után, betelepedett a kivégzett Sólyom altábornagy lakásába, és azt is elérte vagy eltűrte, hogy a mártír altábornagy nevére átkeresztelt utcát „visszakeresztelték” Eszter utcává.

Még a rendszerváltozás előtt történt, hogy a börtönből kiszabadult Sólyomné 1953-ban tudta meg, hogy özvegy lett, mert a férjét 1950-ben kivégezték, de Kistarcsán ezt a tényt nem tartották szükségesnek közölni vele. Felkereste egykori lakásukat, ahol Janza tábornokot találta S. L. monogramos pizsamában! Sólyomné „felment” Nezvál Ferenc igazságügyi miniszterhez és kérte, hogy adják vissza a lakását, meg az ingóságait. Nezvál miniszter (az igazság legfőbb őre) azt válaszolta Sólyomnénak, hogy a visszaadás nem lehetséges, hiszen: „azok az elvtársak, akik birtokba vették a lakást, már megszokták az ott létet és az ott lévő tárgyakat”…

Vagyis,- Sólyomné ugyan azt kapta Nezváltól, amit később, leánya (Ildikó) Hendétől: S E M M I T ! Csupán Nezvál elvtárs udvariasabb (elvtársiasabb) volt anno dacumál, mint Hende úr, bár az utóbbi szava tartását Ildikó is tisztelettel emlegeti, egyre hidegebb (11-13 C0 ) bérlakásában, ahol a gázórát is jobban figyeli, mint Gyurcsány édesanyja, mert havi nyolcvanezer forint nyugdíjából naponta el kell döntenie, hogy főzésre, fűtésre vagy fürdésre használja a gázt. Természetesen még mindig jobb körülmények között éldegél, mint amikor apját és anyját elhurcolták otthonukból, őt pedig testvérével együtt egy „kulák” disznóóljában helyezték el, ahol még egy rozsdás gázóra sem volt. Janza Károly altábornagy (hat elemit végzett, esztergályos segéd), hasonló nevű és rendfokozatú fia, kvázi ezt a kérdést érintve (nyilatkozta Schubert Katalin „SZEMBENÉZNI A TÖRTÉNELEMMEL” c. (hazugságoktól és csúsztatásoktól hemzsegő) könyvében, hogy: „ …vannak olyan emberek, akiknek a vágyaik meghaladják a képességeiket. …Ezeknek az embereknek a szemében mi félelmetes veszélyt jelentettünk: értettük a szakmánkat és nem köptük le a múltunkat”.

Bár az összehasonlítás nem könnyű, mégis megállapítható, hogy Sólyom Ildikó is értette a szakmáját, talán jobban, mint Janza elvtárs a sajátját, ezt mint egykori vizsgáztatója is állíthatom. Janza elvtárs nyilatkozatához még az is hozzáfűzhető, hogy nyugodtan leköphetné a múltját! Kivégzett tábornok lakásában lakni és ingóságait használni vastag arcbőr és különleges gyomor kellett!

Király Béla,- Göncz „papa” vezérezredese is lakáshoz jutott (a kivégzett Beleznay István vezérőrnagy ingatlanja lett az övé), valamint Sólyom altbgy. hadiakadémiai parancsnoki helyét kapta meg, mert bajtársaira dehonesztáló kijelentéseket tett Farkas Mihály és a közvélemény előtt! Így jutottak egyes tábornokok lakáshoz vagy magasabb beosztásoshoz, és egy cseppet sem szégyellték vagy szégyellik magukat.

Angliában, Lengyelországban, Romániában és számos más államban, már évek óta alkalmazzák a jogtalanul kapott különféle elismerések visszavételét, még posztumusz (vagy posthumusz, post mortem) esetben is! Érthetetlen például, hogy Göncz Árpád miért adományozta Kárpáti Ferenc (egykori főkomisszárnak) az egyik legnagyobb köztársasági kitűntetést, vagy miért léptette elő a háromszoros dezertőr, spicli, hazug és szélhámos Király Bélát vezérezredessé?

Kérdések sokaságát lehetne még feltenni, de talán a csökkentett keretre könnyebben és gyorsabban válaszolhatnak az illetékesek, valamint gyorsabban és hatékonyabban intézkedhetnek a problémák megoldására.

( prof.dr. Bokor Imre egyetemi tanár úr előadását hosszantartó taps kísérte)

III. Kezdeményezze-e Egyesületünk hogy a kormány nyilvánítsa a KISEMMIZETTEK EMLÉKNAPJÁNAK február 17-ét ?

Az 1952. február 17-én hatályba lépett 1952. évi 4.sz tvr. (törvényerejű rendelet) alapján állami tulajdonba vették (egészen pontosan elrabolták, ellopták) : a bérházakat, családi házakat, villákat, öröklakásokat, lakásokat üzletházakat, üzleteket, stb. Ekkora mennyiségű, értékű vagyont addig még az országban soha nem loptak, raboltak össze, mint a kommunisták ezzel a “tvr”-el.

A kormányzat már számos emléknapot határozott meg, a legismertebb a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja február 25-én. Ezen alkalmakkor legtöbbször csak általánosságokról esik szó, de afölött hogy konkrétan kiket érintett ezen borzalom, hányan voltak, hányan vannak ma, és pontosan milyen károkat okoztak nekik, afölött már leginkább csak elsiklanak a beszámolók, szónoklatok.

Az sem lényegtelen körülmény, hogy egy-egy emléknap hányakat érint…. nem vitatjuk el azt, hogy más sérelmet szenvedettekről, áldozatokról is meg kell emlékezni, mert egy áldozat is sok, de azért mégis csak tudatosulnia kellene a magyar közvéleményben, sokévtizedes agymosás és elbagatelizás, elhallgatás után annak, hogy a totalitárius, a kommunista rendszernek messze legnagyobb számú áldozata a kisemmizettek mára mintegy 6 millióra becsülhető tábora ! Az okozott kár, a bűncselekmény nagysága messze a legnagyobb, amit ebben az országban elkövettek.
Ezért ha valakikre meg kell emlékezni ebben az országban egy emléknappal, hát erre a 6 millió kisemmizettre mindenképpen.
A leggyalázatosabb szabadrablás, a legnagyobb tömegeket érintő „jogszabály” azaz a kommunisták fent említett 1952. évi 4. számú törvényerejű rendelete 1952. február 17-én lépett hatályba, ezért :

Ezt a napot, február 17-ét kívánja Egyesületünk a kormányzattal a Kisemmizettek Emléknapjává nyilváníttatni.

Javaslat született tehát a Közgyűlésen, az elnökség kezdjen tárgyalásokat a kormányzattal, az Emléknap létesítése céljából. Az erre vonatkozó javaslatot a Közgyűlés egyhangúlag (ellenszavazat és tartózkodás nélkül) megszavazta.

KISE elnökség

 

 

Ópusztaszer 2014.08.20.

I.

Ahogy az FKgP utolsó legitim elnöke is említette beszédében,
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékhely Magyarország és az
összmagyarság szent helye.
Anonymus így ír a Gesta Hungarorum-ban: Azt a helyet, ahol a vezér és
nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi
jogát, a magyarok a maguk nyelvén Szeri-nek nevezték el. Azért, mert
ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.
E szent helyen kívül, az Őrségben is gyakori elnevezés a szer ; ahol az
országunk nyugati végeit védték évszázadokon keresztül.
2014.08.20-án a kisgazdák jöttek össze Ópusztaszeren, hogy szerét
ejtsék az ország- és pártjuk immáron tízéves törvénytelen működéséből
eredő problémáknak.
Az ország a szép ígéretek ellenére mára már csak sereghajtó az európai
közösségben, a lakosság nagy hányada, mintegy harmada a szegénységi
küszöb közelében vagy az alatt él; több mint félmillió, más becslések
szerint közel millió magyar külföldön keres boldogulást az itthoni
siralmas foglalkoztatottság elöl menekülve; a munkanélküli
segélyezetteket meg közmunkásoknak nevezik és többnyire értelmetlen,
piacképtelen tevékenységgel foglalkoznak. Az állami intézményekben
elképesztően és indokolatlanul nagy tömeg, közel egymillió ember
menekül a szabadpiaci verseny elől – mennyi lehet így a valós igahúzó,
a gazdaságot valóban vállán tartó, a GDP-t produkáló munkavállaló ?
Egy, talán másfél millió, a magyarok töredéke.

S akkor ott a Független Kisgazdapárt problémája. E párt a SzocDem párt
mellett ez az ország másik valóban nem komcsi eredetű, történelmi
pártja. A SzocDem pártot gyorsan szétverték az un. “rendszerváltozás”
idején de az FKgP….. a szokásos teméntelen beépített ügynök, ágens,
az MSZMP-ből kiléptetett ide beléptetett bajkeverő ellenére is fel
tudott állni….. és nem is akárhogy állt fel ! A 90-es évek második
felére, mikorra kiderült, hogy hiába tömörültek jobboldalra (MDF), és
hiába tömörültek baloldalra (MSZP) az elvtársak, az átléptetett MSZMP
tagok, ügynökök, a szabad piacgazdaságnak nem tudnak megfelelni, csődöt
mondottak egy röpke ciklus alatt. Ekkorra bizony felállt és az ország
első pártja lett az FKgP. Majd. mivel “nem bírtak vele” jöttek a
robbantgatások.

Természetesen nem tudtak volna a kisgazdák felállni, mindezt elérni, ha
nincs egy olyan vezetőjük, mint dr.Torgyán József. Ha ő nincs, talán a
SzocDem párt szomorú sorsa lett volna a mienk.
A történteket mindenki ismeri, 1998-tól 2000-ig volt érdemi és közös
Fidesz-Kisgazda kormányzás, majd a kétéves költségvetés elfogadása
után, pártunkat -s itt lehet különféle megfogalmazásokat használni- de
gyakorlatilag megint leszalámizták, lenullázták, mivel erre az összes
hatalmi pozíciót megszerezve megvolt az eszközük, lehetőségük.

De a kisgazda tömegeket nem lehet csak úgy lenullázni, leszalámizni.

Sokan reménykedtek, 2010-től talán a Fidesz egyedül majd megvalósítja
az ország polgári, jóléti céljait, és bizalmat szavaztak nekik…..
mások radikalizálódtak, de a legnagyobb része a kisgazdáknak ma
vélhetően passzív, nem vesz részt a közéletben, nem megy el választani,
mert nincs jelen a pártja.

Igen ma nincs jelen a közéletben, nem létezik az FKgP !  Az, ami e
néven van, egy törvénytelen, nemlétező, nulla támogatottságú
képződmény. A pártunk határozata szerint az MSZMP volt tagja nem
lehet a párt elnökségének a tagja, így elnöke sem… márpedig 10
évnél több idő óta ez  a helyzet, bírósági segédlettel. Hegedűs
volt TV bemondó az “elnök”, és már a sokadik választást hozza nulla
eredménnyel, ami nyilvánvalóan következik egy MSZMP-s káder kisgazda
tömegek általi elutasítottságából.

Ezért kellett tehát lépni 2014.08.20-án. A Független Kisgazdapárt
felélesztését megint dr. Torgyán elnök úr indította el, de ő már idős
kora okán nem vállal pozíciót, tisztet pártunkban.

Mi azonban úgy gondoljuk, a minimum egy örökös tiszteletbeli elnöki
pozíció lenne, ami őt megilletné, de még így is nehéz nélkülözni az ő
dinamizmusát, vezetői rátermettségét.
Magasra állította a mércét az eltelt évek alatt, és most a feladat -egy
lecsúszott ország felemelése-  óriási, melynek meg kell felelni.

II.

Egyesületünk ma pártoktól független, civil szervezet. Azt kérik tőlünk
talán, feledjük el hogy az FKgP hozott létre minket, hogy kisgazda itt
mindenki, vagy feledjük el azt hogy ez a párt volt az egyetlen, mely a
restitúciót, reprivatizációt a programjába felvette….

Nem feledjük el.

III.

2014.08.20. Budapesten még esik az eső mikor az Egyesületünk elnöksége
elindul. Az M5-ös autópálya szinte még üres. Még a detektoros , vagy
hatósági csókos száguldozók is alszanak. Aztán eláll az eső, és
világosodik az ég alja. Ahogy Csongrád megyéhez érünk, az esőt
felváltja a napsütés. A kedvünk is megváltozik, hiszen kisgazdák közé
megyünk, akik úgy gondolkoznak mint mi… és ebben nem befolyásol
minket az Emlékpark bevezető útján kialakuló tekintélyes forgalmi dugó.
Araszolunk egy fél órát.

Majd elérjük a bejárati parkolót. Parkolóőrök várnak élénk sárga mezben.

Odalép a kartárs az autóhoz, nem néz ránk, csak letép egy jegyet, és
nyújtaná….

– Ezer forint lesz.

Elnézést kérek – mondom, miközben veszem elő a pénzt, –  mi a
kisgazda rendezvényre jöttünk, meg tudná mondani, pontosan merre
menjünk ?

És nyújtom az ezrest. A férfi azonban, aki eddig ránk sem nézett,
egyből felénk fordul, rámnéz.  Ahelyett hogy a bankóért nyúlna, a
következő mozdulata az, hogy a már letépett jegyet fogja és visszateszi
a tömbbe, majd ezt mondja:

– A k k o r   n e m    k e l l   f i
z e t n i .
Menjenek tovább egyenesen és a következő bejárat jobbra

Ahogy megyünk tovább, látom néz hosszan utánunk…. Nehezen találunk
helyet, mindenütt autók az út szélén. de végül sikerül. Ennél a
bejáratnál nyilván a kisgazdák parkolnak. Éppen akkor száll ki az
előttünk lévő autóból egy idősebb úr, tekintetünk találkozik. Valahogy
egy hullámhosszon vagyunk egyből, bár soha még nem találkoztunk.
Családjával jött. Hamar kiderül, ők is a kisgazda rendezvényre jöttek.
Együtt folytatjuk az utat.

A Feszty-csarnok mellett először rossz irányba megyünk, és egy
szervezőhöz, biztonsági emberhez kell fordulnunk.

– Elnézést, a kisgazda rendezvényre jöttünk, merre van.

A kartárs szintén ránk néz mielőtt válaszolna, hangja már egyáltalán
nem hivatalos…

–  É n   i s   o t t   l e n n é
k   i n k á b b   h a    t e h e t n
é m  .

Ezt mondja először, de utána kiderül itt kell őrködnie. Majd eligazít
minket.

Birkapörkölt illata jelzi hogy közelítünk a célhoz..

Torgyán Elnök Úr elhangzott beszéde itt lent olvasható. A beszédet
időnként taps, éljenzés szakítja félbe. Cél a Független Kisgazdapárt
feltámasztása. Ennek kidolgozott forgatókönyve van.
Következő írásunk a soron következő teendőkről fog szólni.
Kiút a Kisgazdapártnak, kiút az országnak….

Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete

A világ vezető demokráciájában lassan az állatoknak is több joga van


A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesületének jegyzete
az 1956-os Forradalom és Szabadságharc ünnepén

Ma, a Forradalom 58. évfordulóján, és 25 évvel a rendszerváltozásnak
nevezett változások után, vessünk számot helyzetünkkel, az elért
eredményekkel. Hova jutottunk ?
Sokszor mondogatják itt szónokok, hogy úgymond mára elértük azokat a
célokat, demokratikus értékeket, melyet az 56-os forradalmárok tűztek
ki és szerettek volna elérni akkor.
Meg azt is hallani, az akkori forradalmárok úgymond szocialista
forradalmat vívtak, a szocializmus kereteit nem akarták volna átlépni.

Ez utóbbi megjegyzésre, vagy inkább spekulációra azt lehet mondani, az
akkor  villámgyorsan újjáéledt többpártrendszert nézve ez a
megállapítás teljesen kizárt.

De valóban elérték volna a mostani kormányok azt, amit elért volna ez a
nép ha akkor, 1956-ban győz a forradalom ?
A Gazdasági Rádió ma reggeli műsorában hallhattunk egy riportot. Az
Egyesült Államokban, a világ vezető demokráciájában lassan az
állatoknak is több joga van, mint itt az embereknek….. Nálunk a
tulajdonhoz való jog inkább a megvetés tárgya, és a hatóságok, a
kormányhivatalok, a bíróságok különféle mondvacsinált
ál-okoskodásaival, és lekezelő, megvető, ezt hangsúlyosan ki is mutató
hozzáállásával találkozik az aki e jogokat próbálja érvényesíteni. Nem
foglalkoznak különösebben azzal, milyen nemzetközi alapdokumentumokat,
egyezményeket írt alá -papíron- ez az ország.

Az USA-ban egy majom szabadságjogát tudták érvényesíteni minap
állatvédő szervezetek, és a környezetéhez, a megszokott eszközeihez
való jogát.

Itt a hatóságok, a kormányhivatalok, a bíróságok megvetik, és
megvetésüket nyomatékosan tudtára is adják, éreztetik azzal, azokkal
akik lépni mernek a tulajdon védelme érdekében, az államosításoknak
elnevezett kirablások ellen, vagy más példát is említve a családon
belüli erőszak sértettjeinek érdekében fellépőkkel szemben úgyszintén.

Megvalósította volna valaki 1956 céljait…..

Budapest, 2014.10.23
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete

A cikknek az MTI-hez eljuttatott változata (I.)
A cikknek az MTI-hez eljuttatott változata (II.)

 

1956
DICSŐSÉG A MAGYAR HŐSÖKNEK

 

Az 1956-os hősi emlékmű a Los Angeles-i Mindszenty téren.

Ópusztaszeri Történeti Nemzeti Emlékhely
2014. augusztus 20.

Dr. Torgyán József elhangzott beszéde.

Honfitársaim! Magyarok!


Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékhely Magyarország és az
összmagyarság szent helye. Az egyidejűleg reprezentálja hazánk
történetiségét, magyarságát és a jövőbe vetett hitét. Létesítése a
rendszerváltás hajnalához kötődik. Bejáratával szemben nemzeti
téglafalak emelkednek. Minden egyes darabját azok vásárolták meg, akik
szükségesnek tartották egy olyan magyar emlékhely kialakítását, ahol a
honfoglaló magyarok és az államalapító királyunk eszmeiségét vallók
évente legalább egy napon, augusztus 20-án összejöhessenek, hogy
államalapításunkat megünnepelve megvitassák közös dolgainkat.
Mindenekelőtt azt, hogy mit kell tennünk Magyarország és az
összmagyarság felvirágoztatásáért?

E nemes törekvéseket kifejező
falban számos kisgazda, így a feleségem és az én téglám is megtalálható.
Erre büszke vagyok a mai napig. De még ennél is büszkébb vagyok arra,
hogy az általam vezetett Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
volt az egyetlen politikai párt, mely évről évre teremtett hagyományt e
történelmünket szimbolizáló helyen. Ráadásul olyan tömegeket
megmozgatva, melyről mások nem is álmodhattak. Igaz, nem biztosítottak
részünkre helyet a központi rendezvények számára kialakított
protokolláris helyen, hanem csupán az emlékpark erdő melletti részén, az
emlékhely szélére szorítva. De ott színpadot állíthattunk. Ünnepélyes
keretek között megemlékezhettünk államalapító királyunkról és az általa
megálmodott országról. Megvitattuk a magyar nép gondjait-bajait,
kifejthettük elképzeléseinket, hogy miként lehetne a szebb jövőnk
érdekében minél eredményesebben munkálkodnunk, de sohasem feledkeztünk
meg arról sem, hogy a megáldott új kenyeret felszeleteljük. Bármennyien
voltunk is, az új kenyérből, nekem, – mint a legmagyarabb párt elnökének
– volt kötelességem szelni valamennyiünk számára egy szeletet. Ezzel
szimbolizálván azt, hogy nem csak a harcunk közös, hanem annak
eredményei is. Ezt a közösségi elvet hangsúlyozandó, az ünnepi
eseményeket rendező csongrádi szervezetünk a szükséges számú óriás
bográcsokban megfőzte azt a birkapörköltet, mellyel megvendégelte a
kisgazda sokaságot, a több száz fő befogadására alkalmas sátorban. Nem
dicsekvésként, hanem tényként számolok be arról, hogy az Ópusztaszeri
Nemzeti Parkba érkezettek ámulattal és elismeréssel nyugtázták azt a
tényt, hogy a kisgazda tömegek milyen népünnepéllyé tudták varázsolni e
napot és helyszínét.

Hogy e hagyományt feltámaszthassuk, tudniuk
kell, hogy Szent István királyunk nem csak hazát adott népének, hanem a
fiához intézett Intelmeiben és az állami szervezetek kiépítését illetően
meghatározta azokat a szempontokat is, melyek lehetőséget biztosítottak
számunkra ahhoz, hogy fent tudjunk maradni az idegen népek tengerében.
Ezért – e valamennyi magyar számára szent napon – nem csak a Szent Jobb
előtt kell tisztelegnünk, hanem a magyarság szimbólumának rangjára
emelkedett Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékhelyen számvetést kell
készítenünk arról, hogy a szentistváni eszmeiségnek megfelelően
munkálkodtunk-e hazánk és az összmagyarság megtartásán, valamint szebb
jövőjén. Ha pedig nem, vagy nem eléggé, akkor annak az erőnek kell az
események élére állnia, mely magyar tudott maradni akkor is, amikor
mások már az internacionalizmus vagy a liberalizmus szekértolóivá
váltak.

A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt
azonban mindig meg tudott maradni ezen eszmeiség letéteményesének. Ezért
a szentistváni, tehát kisgazda eszmeiségtől eltántoríthatatlan tömegek
nevében felszólítom az Ópusztaszeri Önkormányzatot, és az annak működése
feletti ellenőrzési jogot gyakorlókat, hogy kezdeményezzék a történelmi
emlékhely elválaszthatatlan részének, a még le nem bontott történelmi
emlékfalak környékének – közérdekű kisajátítással történő! – állami
tulajdonba vételét. Mert egy önmagára adó ország és népe nem nézheti
tétlenül, hogy hazánk és a magyarok őseinek és államiságának olyan
vezetői nevét tartalmazó téglafal – tehát nem az én nevemet, hanem az
őseink színe javának neveit tartalmazó téglafal -, mint a honfoglaló
Árpád vezér, az államalapító Szent István királyunk, a hazánkat Európa
leghatalmasabb országává tevő Mátyás király és számos más vezetőnk, mint
Dr. Antall József rendszerváltó miniszterelnökünk, olyan lepusztult
környezetben árválkodjék, mint a jelenlegi. Elhanyagoltan,
gondozatlanul, hepehupás térségben burjánzó gyomos, parlagfüves
környezetben. Ezért a legmagyarabb párt eszmeiségét töretlenül vallók
nevében nem csak kérem, hanem követelem hazánk népének szent neveit
tartalmazó téglafal méltó keretekbe helyezését.

A legmagyarabb
párt azonban 2002 nyara óta csak a nevében létezik! Vagyona „ebek
harmincadjává” vált, tömegbázisát szétverték, a párt alulról építkező
demokratikus jellegét megszüntették, szervezetét néhány fős társulatra
szűkítették, hogy e történelmi pártot bitorló törpe kisebbség a
törvényellenesen megszerzett hatalmát megtarthassa. Ezt az
alkotmányellenes helyzetet tudomásul nem vehetjük, az ellen fel kell
lépnünk. Történelmi pártunkat és hagyományait fel kell támasztanuk, hogy
ismét valamennyiünk eszmeiségének őrzője lehessen. Céljainkat elérni
azonban csak egymást segítve, hazánkat és népét szolgálva, azt
felvirágoztatva lehet.

Honfoglalásunk – Európa közepén – új
kultúrát ajándékozott az egész világnak. A keletről hozott magas szintű
lovas kultúrának, a nyugati kereszténység eszmerendszerével történt
egyesüléséből, létrehoztuk a semmihez sem hasonlítható magyar kultúrát
és állami berendezkedést. Ennek, korát messze meghaladó magas
színvonalát és időtállóságát, fényesen bizonyítja, hogy Jézus Krisztus
születése után ezer év körül bölcs államalapító királyunk által
létrehozott magyar megyerendszer még az Európai Unió által létrehozott
régiók rendszerén belül is fennmaradt. De ugyanilyen időtállónak
bizonyult a keresztény egyházi szervezet létrehozása is. Az
örökkévalóságban gondolkodván, szent államalapítónk zseniálisan
biztosította fennmaradásunkat. Halála előtt kivette Magyarországot és
népét az összes földi hatalom fennhatósága alól, és a Boldogságos
Szűzanya oltalma alá helyezte azt. Magyarország Nagyasszonyának oltalma
alatt álló nemzetünk az igazságtalan, rabló, trianoni gaztett, nemzet és
népcsonkító diktátumáig, befogadó nemzet volt. Működésének sem addig,
sem azóta soha nem látott szépségű jogi kereteit, a Szent Korona köré
fonódott Szent Korona Tan teremtette meg. Az azonban nem vallási, hanem a
magyar államiságot kifejező közjogi fogalomként nyert megalkotást. Nem
az uralkodó (rex), hanem az ország (regnum) fennállásának jelképe.

Legyünk büszkék a rajtunk kívül az egész világon sehol sem létező,
utolérhetetlen szépségű és megközelíthetetlen magasságban szárnyaló
szakmaiságú Szent Korona Tanra. Az ugyanis egy szent ország közjogi
fogalomrendszerét teremtette meg. Valamennyiünknek tudnia kell, hogy nem
csak a koronánk szent, hanem a hazánk is. Ezt az állításomat
bizonyítja, hogy Magyarországot hosszú ideig Európa nyugati-keleti és
déli részének szinte egésze „Sacra corona regni” („Szent Korona
országa”)-ként ismerte.

Kiemelkedő fontosságú tudnia minden
magyarnak, hogy bölcs és szent államalapító királyunk közjogi keretek
között ajánlotta röviddel a halála előtt – 1038-ban – Magyarországot a
Boldogasszony oltalmába. Ennek azért van szinte felbecsülhetetlen értékű
jelentősége, mert ezáltal Magyarország nem csak a Boldogasszony oltalma
alá került, hanem annak tulajdona is lett. Arra tehát ezt követően
egyetlen ország, vagy annak uralkodója sem tarthatott igényt, miután a
Boldogasszony nem földi, hanem égi hatalmasság. (Megítélésem szerint e
zsenialitásában felülmúlhatatlan jogi konstrukció, a keleti magas szintű
lovas kultúra, népét védő, isteni oltalom alá helyezése gondolatának,
és a nyugati keresztény világ vallási – eszmei-jogi keretei ötvözéséből
létrejött, semmihez sem hasonlítható magyar kultúra terméke). Ezért
ettől a naptól kezdve, Magyarország és népe, minden keresztény számára
szent és sérthetetlen. (Hogy mégsem bizonyult mindig annak, okait fel
kell tárnunk). Miután napjainkban a fél világ forrong és a földi
hatalmasságok helyzete ingataggá vált, élnünk kell a világ legnépesebb
vallásának, a kereszténységnek, fogadalom megújító rendszerével.

Ezért a keresztény és magyar hitüket soha el nem hagyó kisgazdák tömegei
nevében   f e l k é r e m   Magyarország országgyűlését, kormányát és
államfőjét, személy szerint Dr. Áder Jánost, Dr. Orbán Viktort, és Dr.
Kövér Lászlót, hogy haladéktalanul újítsák – erősítsék meg közjogi
keretek között – Magyarországnak és az összmagyarságnak a Boldogságos
Szűzanya oltalmába (tulajdonába) helyezésének 1038-ban bekövetkezett
tényét.

E kisgazda kezdeményezés elbírálásánál kérjük figyelembe
venni a szentéletű, az egész keresztény világ által példaképének
tekintett Pio atya, hozzánk intézett szavait: „Kevés nemzetnek van olyan
nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne
erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.”

Eddig
önsorsrontó módon nem kértük. Most már azonban kérjük! Mégpedig
nyomatékosan! Ugyanis a bizonytalanná vált világhelyzetben múlhatatlanul
fontosnak tartjuk, hogy az egész világ tudomására hozzuk azt a tényt,
hogy Magyarország 1038 óta és jelenleg is a Boldogságos Szűzanya
tulajdonában álló ország, melyet az egész keresztény világnak óvnia és
támogatnia kell!

Szent István királyunkat a katolikus egyház feje
az égiek rendelkezése folytán szent koronával jogosította fel országa
kormányzására. A hatalom jogosultja azonban a Szent Korona. E csodálatos
szépségű közjogi helyzetünkre tekintettel  f e l k é r j ü k  a magyar
közjogi hatalom fent nevezett személyiségeit arra is, hogy 2015. évi
augusztus hó 20-i kezdettel, a Szent Korona Országházban őrzött
eredetijét, ünnepélyes keretetek között utaztassa körbe hazánkban, hogy
ne csak a vezetőink, hanem a népünk is megújíthassa hitét a Szent
Korona jegyében.

A Szent Korona a magyar történelemnek és
jogrendszernek nem csupán egyszerű tárgya, hanem lényege. Ugyanis a
Szent Korona Tan a nemzet vezetésének jogát a Szent Korona joghatóságába
utalta. Ekként valamennyien – vezetők és vezetettek egyaránt – a Szent
Korona joghatósága alá tartozunk. Ezt a tényt a Szent Korona népe előtti
megjelentetésével ismét meg kell erősíteni! Mert az összmagyarságnak
tudnia kell, hogy a Szent Koronával megkoronázott király (és
Magyarország valamennyi vezetője számára) a magyar közjogi berendezkedés
csupán az ország vezetésének gyakorlását engedi meg. De azt is csak az
Aranybullából fakadóan addig, míg a király (majd Magyarország választott
vezetői) e jogok gyakorlásával vissza nem élnek. Tekintettel arra, hogy
Magyarország lakossága a jogok gyakorlását illető megítélésében
kettészakadt, a fentebb kifejtett közjogi elv maradéktalan meglétét
Magyarország vezetőinek újból és újból ki kell nyilvánítaniuk!

Annak bizonyítására, hogy a Szent Korona vezetőink feletti joghatósága
nem csupán elméleti konstrukció volt, hanem maga a magyar valóság,
hivatkozom arra, hogy 1401-ben a magyar főurak Zsigmond magyar királyt
Siklós várába záratták és az ország vezetését a Szent Korona
joghatóságába utalták. Ugyanis megítélésük szerint Zsigmond király
visszaélt a hatalmával, márpedig a hatalomnak a király csak gyakorlója
volt, mert annak joga a Szent Koronát illette meg.

Miután a
Szent Korona Tan a világon egyedülálló, semmihez sem hasonlítható tan,
minden magyarnak törekednie kell arra, hogy a belőle fakadó jogelvek
maradéktalanul érvényesüljenek.
A Szent Korona és a Szent Korona Tan
eszmeiségéből fakadó követelményeket ez idáig csak a Független
Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt és a vele eszmei közösséget
vállaló
Kereszténydemokrata Néppárt tette magáévá. Ezért azt fel kell
támasztani, alkotmányos működését ismét biztosítani kell, hogy mint a
magyar nemzet őre, mint nemzetőr őrködjék maradéktalan megvalósulása
felett. Igaz, ma már ennek az eszmeiségnek nem kevés elemét a FIDESZ is
átvette és sajátjaként hirdeti. Sajnos, egy részét csak verbálisan,
netán hiányosan, csonkított formában. Azonban a magyar eszmeiség és az
abból fakadó magatartás nem lehet egyetlen párt vagy tömörülés
privilégiuma sem. Ezért az összmagyarság megmaradásáért, és
valamennyiünk szebb jövőjéért folytatott küzdelmünk elengedhetetlen
feltételének tartjuk annak a 2000. év május 3-án megkötött, a koalíciós
szerződést kiegészítő megállapodásunknak betartását, melyet Dr. Orbán
Viktor, mint miniszterelnök, Dr. Kövér László, mint a FIDESZ Magyar
Polgári Párt elnöke, és Dr. Torgyán József, mint a Független Kisgazda-,
Földmunkás- és Polgári Párt elnöke kötöttek meg és írták alá a média
nagy nyilvánossága előtt. Ezen megállapodás értelmében a FIDESZ és a
Független Kisgazdapárt a kormánykoalíciós megállapodásban rögzített
kormányzati együttműködésüket a jövőre nézve is fenntartották. Azonban a
jövőt illetően együttműködésük részévé tették azt az elvet, hogy a több
ciklusra szóló megállapodásuk lényege az, hogy az országgyűlési
választásokon jobb eredményt elérő párt jelöli a miniszterelnököt, a
másik párt pedig a köztársasági elnököt.

Igaz, e hosszú távú
megállapodást megkötő Dr Torgyán József, – előre haladott korára
tekintettel – a saját személyében már nem kíván a magyar politikai
életből részt vállalni. De a megállapodáshoz a saját személyében is
ragaszkodik! Elengedhetetlen, hogy a Szerződő Felek a „pacta sunt
servanda” („a szerződéseket be kell tartani”), jogállamilag általánosan
elfogadott és gyakorolt elve alapján járjanak el. Tehát tartsák be e
megállapodásban foglaltakat. Ennek megvalósíthatósága érdekében a
Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt  alkotmányellenes
felszámolását hatálytalanítani kell, és működését ismét lehetővé kell
tenni!

Annak érzékeltetésére, hogy Magyarország, magyar
országként való működéséhez és az összmagyarság érdekeinek
érvényesítéséhez feltétlenül szükség van a Független Kisgazdapárt
kormányzati közreműködésére, messze nem teljességgel, csak példálózóan
az alábbiakra hivatkozunk:
– A Független Kisgazdapárt kormányzati
erőként való jelenlétét jelentős társadalmi igény teszi szükségessé.
Mert mindazon gondolat, szándék, cselekvés, melyet ma a közvélekedés
nemzetinek ítél, a Független Kisgazdapárt által került meghirdetésre. A
nemzeti törekvések azonban nem valósíthatók meg, a nemzetmegtartó erő
nélkül! Márpedig a magyar nemzet megtartó ereje a magyar vidék, benne a
magyar agrárium és elhivatott képviselőjük: a Független Kisgazdapárt.
– Egyedül a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt alapító
okiratában, az 1930. október 12-én kihirdetett „Békési Program”-ban
szerepel az a minden magyar által átérzendő feladat, hogy az FKgP
tagjainak kötelessége a nép és nemzetcsonkító, igazságtalan, rabló,
trianoni békediktátum elleni küzdelem.

– Évekig csak mi
képviseltük azt az összmagyar igényt, hogy a magyar millióktól egy
tollvonással elvett állampolgárságot „egy tollvonással adjuk vissza”.

– Az FKgP álláspontja azért nem az un. „kettős állampolgárság” volt,
mert egyrészt jogállamban mindenkinek annyi állampolgársága lehet,
amennyit megkap, másrészt pedig nem lehetett volna támadni a külhoni
magyarokat azért, mert Magyarország rajtuk kívülálló rendelkezése
folytán, egy tőlük független „tollvonással” (idézet tőlem) kapják
vissza. Ha ez így történt volna, ebben az esetben nem lehetne üldözni a
külhoni magyar állampolgárokat azért, mert vissza akarják kapni azt,
amit jogellenesen vettek el tőlük, tehát a magyar állampolgárságukat.

– Az FKgP ellenezte egyedül a rendszerváltáskor a rablóprivatizációt.
Álláspontunk az volt, hogy az 1947. XII. 31.- i tulajdoni állapotok
szerint vissza kell adni a magyar parasztok részére a jogosulatlanul
elvett földjeiket, állatállományaikat és eszközállományaikat. Ha ezt a
törekvésünket a teljes hatalmi elit meg nem torpedózta volna, akkor nem
lehetett volna szétlopni – békeidőben! – húsz év alatt a nemzeti vagyon
közel kilencvennégy százalékát. Miközben a sokszorosan túlfizetett, de a
magyar nép által soha fel nem vett, un. 22 milliárd USA dollár
államadósságot 200 milliárd USA dollárt meghaladó összegre tornázták fel.
Ha az akkor szélsőségesnek állított kisgazda álláspont megvalósítását a
teljes magyar hatalmi elit nem hiúsítja meg, akkor ma virágzó, jóléti
jogállam lenne hazánkban.

– A Független Kisgazdapárt azon
küzdelmét, hogy a magyar paraszti társadalomtól jogellenesen, egy
tollvonással elvett termőföldeket „egy tollvonással” (idézet tőlem)
adjuk vissza, a legélesebben az MSZP, SZDSZ és a FIDESZ támadta. Az MSZP
és a FIDESZ álláspontja az volt, hogy egy négyzetcentiméter földet sem
lehet visszaadni! Az azóta levitézlett SZDSZ pedig tízezer forintot
adott volna a kifosztottnak és rablónak egyaránt.

– Az FKgP több mint huszonöt éve hirdette meg, hogy „a magyar föld nem eladó”.

– Kizárólag mi léptünk fel a bankkonszolidáció ellen. Kizárólag mi
indítványoztuk, hogy a magyar állam pénzét ne a magyar népet kifosztó
bankrendszernek ajándékozzák. Követeltük, hogy „ne a bankokat, hanem a
magyar népet konszolidálják”, hiszen ha a néphez kerül a pénz, azt
úgysem tudják máshol tartani, mint a bankokban.

– Történelmi
tény, de mégis szükséges felidézni, 1989 elején számos beszédemben és
média szereplésemben figyelmeztettem a magyar népet a Független
Kisgazdapárt nevében, hogy ha nem állunk a sarkunkra, olyan helyzet fog
kialakulni, miszerint: „elmennek a tankok, de jönnek a bankok”.

– Mi hirdettük, hirdetjük és fogjuk hirdetni az „Isten, Haza, Család” eszmeiségét.

– Amikor a mai hatalmi elit tagjai még a „Csuhások ki a házból” rigmust
skandálták és az azóta legnagyobb megelégedettségünkre szentté avatott
II. János Pál pápa őszentsége magyarországi látogatása alkalmából a
„pápalátogatás egyenlő cápalátogatás” primitív, keresztényellenes,
baloldali, liberális eszméket terjesztették, mi akkor is tudtunk és
mertünk kereszténynek és magyarnak megmaradni. Noha emiatt üldöztek és
szélsőségesnek minősítettek minket.

– Megelégedettséggel tölt el
minket az a tény, hogy Magyarország alaptörvényének „Nemzeti Hitvallás”-
i része külön kinyilvánítja, hogy tiszteletben tartjuk a magyarság
történeti alkotmányát. Ennek azonban része az 1222-es Aranybulla is.
Ezért a kisgazda eszmeiség nélkülözhetetlenségére történő utalásként
emlékeztetnünk kell minden magyart arra, hogy én már erre hivatkoztam
1990 őszén, a Magyar Köztársaság Országgyűlésében. Akkor emiatt a
jelenlegi kormányzati tényezők elképesztő módon rám támadtak.


Azt a tényt, hogy a nemzet megtartó ereje vidéken van, több mint egy
évtizedig kizárólagosan a Független Kisgazdapárt vallotta és hirdette.
Az alapító okiratunkban a („Békési Program” -ban) a „Mindent a
Nemzetért” mellett a „Mindent az Agráriumért” elve is benne van.

– Kötetekre rúgna annak felsorolása, hogy mit tett a Független
Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt az összmagyarságért,
valamennyiünk szebb jövőjéért. De a dicsekvés nem célunk. Csak azt
szeretnénk elérni, hogy a legmagyarabb, legnemzetibb párt alkotmányos
működése ismét biztosított legyen. De, hogy az ország vezetésében való
nélkülözhetetlenségünket mindenki könnyen átláthassa, hadd hivatkozzam
még a második világháború befejezését követő eseményekre. Ekkor a
Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt  a szavazatok 57,3
%-át szerezte meg, tehát nagyobb arányban választottak meg minket az
ország vezetőivé, mint korábban és azt követően bárki mást. Mégis, hogy
talpra állhasson a magyar haza, a kormányunkba még a tőlünk eltérő
elveket valló baloldalt is bevettük. Közös munkálkodásunk eredményeként
az egész világ ámulatára közel két év alatt felépítettük a porig rombolt
országunkat, és a millpengők nyomorba taszító posványából kiemelvén
hazánkat, megteremtettük az akkor (még) értékálló forintot, Európa egyik
legelfogadottabb fizetőeszközét. Teljesítményünket azóta sem tudta
senki még csak megközelíteni sem.

Honfitársaim! Magyarok!

A
nemzet megtartó ereje Magyarország és a magyarság történelmében sohasem a
liberális erők voltak. Köreikben a XX. század elején, Budapest budai
részén, már magyarul is alig beszéltek. De a kisgazda tömegek mindig
magyarok voltak és maradtak, még Dózsa György tüzes trónusán is.
A
világban folyó események mind tragikusabb irányba tolódnak. Magyarország
társadalma lényegében két részre szakadt. A magukat nemzetinek vallókra
és baloldali liberálisokra, netán szegényekre és gazdagokra. Hazánkat
felvirágoztatni csak akkor tudjuk, ha félretéve ideológiai
különállásunkat, valamennyien magyarként fogunk élni, egymást támogatva
boldogulni, a szegénységet felszámolva jólétünket megteremteni.

Demokratikus állami berendezkedésről csak akkor beszélhetünk, ha annak
valamennyien részesei vagyunk, politikailag és gazdaságilag egyaránt. Ha
a demokrácia fogalma elé akár a szegény vagy a gazdag, akár a liberális
vagy illiberális kifejezést illesztjük, az fosztóképzőként megfosztja a
demokráciát a lényegétől, a jelző nélküli demokráciától.

Honfitársaim! Magyarok!

Szeretném, ha senki sem magyarázná félre az álláspontomat. Nem kívánok a
jelenlegi kormány ellen fellépni, miután az első Orbán kormány nélkülem
létre sem jöhetett volna, a második Orbán kormány pedig nem csak a
programunk, hanem az eszmeiségünk nagy részét is átvette. Ezt helyesnek
tartjuk, támogatjuk, még akkor is, ha a programunk és eszmeiségünk
átvétele nem kis részben csupán verbálisan vagy csonkított formában
történt. Azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy Magyarország
legelemibb érdeke az, hogy a kormányai stabilak legyenek, tehát az
Országgyűlés választási ciklusait maradéktalanul kitöltsék. De nem
hagyhatjuk, hogy:
– hazánk színe-java, a honi keserűsége miatt,
kitántorogjon a világba, ott keresve megélhetését és boldogulását, az
édes hazából elmenekülvén.
– Nem hagyhatjuk, hogy hazánk
nemzetmegtartó ereje, a vidék és benne a magyar agrárium elszegényedjen
és földmívelő szorgos népünk a gazdagok cselédjévé váljék. Őket ismét
tulajdonosokká, önálló gazdálkodókká kell tennünk.
– De nem kisebb
erővel emeljük fel hangunkat annak érdekében is, hogy megakadályozzuk
azt, hogy a magyar munkást a nemzetközi óriásvállalkozások a
bérrabszolgaságba süllyesszék.
– Nem hagyhatjuk, hogy akár egy gyermek is az éhségtől sírva hajtsa fejét álomra.
– Nem hagyhatjuk, hogy egy egész nép bizonytalanságban tengesse életét.
– A közbiztonságot nem lehet szavakkal megteremteni, ahhoz az államnak a
teljes súlyával, és hatalmával tennie kell. De nem csak a kisebb súlyú
bűnelkövetőkkel, hanem mindenekelőtt az un. „fehérgalléros bűnözőkkel”
szemben.
– A társadalmunk egész szerkezetét újra kell szabni. Le
kell törni a kiskirályok úrhatnámságát és mindenki számára biztosítani
kell az emberi méltósággal élhető életet.
– Le kell törni az
oligarchákat, a multik, a zöldbárók, a bankok, a parazita népnyúzók
hatalmát. Nem engedjük a magyar népet éhbérért dolgoztatni, kifosztani,
közben tolvajként kezelni.
– Rosszallásunkat fejezzük ki a
kisvállalkozók és a Fradi-drukkerek diszkriminatív megkülönböztetése
miatt. Ezért fel kell számolni a fradistákkal szemben alkalmazott
bűnözői nyilvántartást épp úgy, mint a kisvállalkozókat tolvajként
kezelő online pénztárgéprendszert.
– Az „ora et labora”
„(imádkozzál és dolgozzál)” hívei voltunk, vagyunk és maradunk. Ehhez
tudásalapú, tisztességes munkát és bért biztosító, valóságos jóléti
demokráciára, igazságos és biztonságos társadalmi berendezkedésre van
szükség.
– Ezért napjainkban ismét nélkülözhetetlenné vált annak a
nemzeti erőnek a centrális erőtérbe kerülése, mely képes volt a porig
rombolt hazánkat a (történelmileg szinte időnek sem tekinthető) két év
alatt felvirágoztatni. Miután mi, kisgazdák szavatartók vagyunk, álljuk a
2000. május 3. napján a Dr. Orbán Viktor és Dr. Kövér László országos és
FIDESZ-es vezetőkkel szerződésekbe foglaltakat. De senkiből sem
faraghatunk szavatartó magyar embert. Ezért senkit sem akarunk a velünk
való együttműködésre kényszeríteni. Mi nem vagyunk sem pirosak, sem
zöldek, hanem piros-fehér-zöldek. Célunk világos. Magyarország és az
összmagyarság felvirágoztatása. Akik e cél elérését fontosnak tartják,
azokat testvéreinknek fogadjuk, és velük közösen, egyenrangú partnerként
valljuk: „Mindent a Nemzetért!” Akik velünk együtt hisznek hazánk,
Magyarország és az összmagyarság feltámadásában, azokkal együtt fogunk
működni.

Miután Magyarország nem nélkülözheti a magyarságukat
soha fel nem adó erőket, ezért ma, 2014. augusztus 20-án útnak indítjuk a
legmagyarabb erő feltámasztására irányuló aláírásgyűjtő akciónkat. Az
aláírásgyűjtő ívekre azonban tévesen került az én nevem, miután közel a
nyolcvankettedik évemhez, a politikai életből kivonulván már nem
vállalkozhatom az FKgP újjászervezésére. Azonban mához egy évre, 2015.
augusztus 20-án de. 11 órakor az Ópusztaszeri Történelmi Nemzeti
Emlékhelyen megtartandó újabb megemlékezésünkön számba fogjuk venni az
aláírás gyűjtés eredményét, és ahhoz képest fogunk határozni a további
teendőinkről. Kérjük, hogy aláírásaikkal, azok gyűjtésével, a szóban
forgó értékelő megemlékezésünkön való részvételükkel, és a meggyőződésük
melletti kiállásukkal támogassanak minket, a Független Kisgazdapárt
feltámasztására és valamennyiünk életének jobbá tételére irányuló
törekvéseinkben.
Talpra magyarok!

Ópusztaszeri Történeti Nemzeti Emlékhely
2014. augusztus 20. Fel a győzelemre!
Dr Torgyán József

 

A Nemzeti Zarándoklat Facebook oldala

 

A
vezető magyar hírportál vezércikke, állítása egyértelműen összefüggésbe
hozható  a magyarországi restitúció elmaradásával:

Ötvenöt év múlva (se) hozzuk be Európát.

http://index.hu/gazdasag/2014/06/11/imf/

Vagyis akkor, ha marad a jelenlegi tőkeszegény, sebezhető magyar gazdasági helyzetünk.

Az Index a Nemzetközi Valutaalap (IMF) legújabb, hazánkra vonatkozó
országjelentését vette át, abból idéz és következtet. A fenti
kulcsmondat, mint legkeményebb állítás igencsak elgondolkoztató, és
sajnos reális előrejelzésnek vehető, ha a jelenlegi gazdasági
tendenciák folytatódnak.

Forrás: Index.hu

S hogy mit kellene tenni ? Sok olyan dolgot említenek, melyekre inkább a tünetek megnevezést lehet alkalmazni, ilyenek:
– túladóztatás megszüntetése bizonyos területeken
– kevesen dolgoznak (a közmunkát nem lehet valós foglalkoztatottságnak tekinteni)
– költségvetési kiadások lefaragása

Lehetne még sorolni az ötletelést, de ha egy összefoglaló, általánosító
véleményt kell mondani, akkor ez egy tőkeszegény, sebezhető gazdaság
növekedő pályára állítási kísérlete, úgymond az “abból építkezzünk
csak, amiből lehet” szegényes elvet követve.

Az elemzők azonban jobban tennék ha a tünetek emlegetése helyett inkább a valós okra összpontosítanának, annál is inkább, mert

a valós probléma is ott van az is az országjelentésben.

Kivonat a magyar kockázatmátrixból, az IMF szerint:
– az első helyen :
globális tőkepiaci felfordulás,  idegesek és kockázatkerülők
lesznek a befektetők     (nagy rá az esély és nagy
károkat tud okozni)

Nem kell mást tenni, csak a nyilvánvaló következtetést levonni, amelyhez még komolyabb közgazdasági előképzettség sem szükséges:

A tőkeerős, stabil gazdaságot nem rendíti meg a befektetők
idegeskedései, kockázatelkerülései (kockázatos befektetés alatt
előszeretettel emlegetnek minket) , hanem az ilyen felfordulásoknak a
tőkeszegény, sebezhető gazdaságok lesznek kárvallottjai, azaz mi.

Sokan megírták már a gazdaságunkról, hogy tőkeszegény, de a valós
összefüggést, nevezetesen hogy a volt keleti blokk országai közül
egyedül hazánkban elmaradt restitúció a kialakult tőkeszegénység fő
oka, azt már csak kevesen. E következtetés végigvitele már tabutéma,
akár állásvesztéssel is járhat.

Mi azonban azt gondoljuk, az ország és a gazdaság előremenetele érdekében erről nyíltan kellene beszélni.

Budapest, 2014.06.11.

KISE
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Alapítva 1990
Elnökség

Az MTI Országos Sajtószolgálaton megjelent A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesületének közleménye (1. rész)

Az MTI Országos Sajtószolgálaton megjelent A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesületének közleménye (2. rész)

Hozzászólások – Kommentálja a cikket ön is :

Tiborc
2014.06.11Mit csüggedtek kishitűek ? Még hogy nem jó nektek a GDP növekedés ? Meg hogy túl lassú ?
Hát nem tudjátok, hogy Magyarország, a magyar csodálatos GDP növekedés már a 2-4 százalékos növekedési sávban van !!!
Hurrá !!! Itt lehet megtudni a csodát:http://www.hir24.hu/belfold/2014/06/13/orban-senki-nem-szeret-adot-fizetni-ezert-volt-tiltakozas/#slMiniszterelnökünk
lépten-nyomon hangsúlyozza, itt is olvasható, a magyar csodálatos GDP
növekedés már a 2-4 százalékos növekedési sávban
van !!!
Remélem ezek után megnyugodtatok, és nem hisztek a gaz IMF
áskálódásainak. Amely amúgy is szereti riogatni a kormányt, ő a kormány
mumusa.

 

Kufi
2014.06.12Kisöreg,
neked meg a többi szépléleknek azt tudom javasolni, az álomvilágból,
meg a kádári reflexekből lépjetek ki, szálljatok le a földre. Be
kellene fejezni azt, hogy a “nagy ember megmondta” tehát úgy van.
Csermanek idejében valóban ez volt a módi, sokaknak.Tehát maradjatok a földön, a realitásoknál, és olvassátok, tanulmányozzátok pl ezt:http://www.akk.hu/object.6066a3b1-4c6d-4b97-84c5-cd883126b2ec.ivy

Hogy világos legyen, és ébredjetek fel teljesen, Magyarország GDP növekedése %-ban, a mostani Orbán kormány alatt

+1,3 +1,6 -1.7 1.2

volt eddig. Akinek a számolás nem erőssége, közlöm, hogy ezen adatok átlaga bizony mindössze 0,6 %  !!!!!

Ezt tudta tehát produkálni az Orbán kormány eddig, és akkor megkérdezem, ilyen előzmények után milyen alapja van annak az
állításnak, hogy mostanra  “már a 2-4 százalékos növekedési sávban van” a növekedés ????????

De meg is válaszolom a kérdést, semmi alapja nincs ezen állításnak. Ébresztő, tájékozódás.

Az IMF pedig biztosan nem írt volna 1,5 % -os várható növekedést (még
örülhetnénk is ennyinek) ha nem olvasnák ők is az idézett számokat.

 

Honlapszerkesztők
2014.06.12Kéretik a hozzászólásoknál figyelembe venni ezen írás célját, lényegét.Mert az ugyan lehet, és benne is van a cikkben a legelején, hogy “ha a jelenlegi gazdasági tendenciák folytatódnak”
akkor valóban nem túl kedvezőek a kilátások, akkor várható a jó nagy
lemaradás, melyet fél évszázad alatt sem hozunk be…. De kedves Kufi , ez a cikk éppen arról szól, hogy az elmaradt restitúció véghezvitelével meg lehetne változtatni, kedvező irányba lehet
fordítani a magyar gazdaságot.

 

Kufi
2014.06.13Valóban
így van, de sok ember Orbán bűvöletében él, mint anno Csermanek
bűvöletében oly sokan, és semmi mással nem foglalkoznak, semmit nem
tájékozódnak a témában. Fenntartás nélkül elhiszik a kenetteljes
szövegeket, akármekkora hülyeségeket mond is az illető.
Erre rá kellett világítanom.

 

Tiborc
2014.06.13A
2 – 4 %-os GDP növekedési sávot még meg is toldották, már 4 – 6 % -ról
beszélnek kormánykörökben. Az MNB meg olcsó hitelkihelyezését említi,
ami még dob a növekedésen. Szavakban lassan Kínát, a kínai növekedési
ütemet ostomoljuk 🙂

 

Kufi
2014.06.13Aha….
szavakban. Szeretném emlékeztetni rosszabb memóriával bíró
honfitársaimat arra, hogy nem is oly régen Orbán még “az államadósság
elleni fő harcról” szónokolt, ott is vízcsapból folyt a propaganda,
mikor először pár százalékot csökkent. De aztán bedőlt a dolog mint egy
kártyavár, mert utána az államadósság nem csökkent, hanem nőtt, és
Fidesz körökben mély-mély a hallgatás van ma a harcról 🙂
Nem kell hozzá túl nagy jóstehetség, ez a GDP 2-4-6-8 akármi %-os
növekedés-propaganda is várhatóan hasonló sorsra jut, mint e korábbi
álamadósság elleni harc propaganda :(Ha a gazdasági szabályzókban nem történik változás, nem történik restitúció, hogy a cikknél maradjak.

 

Kiralymeztelen
2014.06.28Nem
tudom, másoknak nem tűnt-e fel, itt nálunk annyi ki…tt okos ember
van, aki ki…ul ért a gazdasághoz ! Itt van mindjárt az a
Kopint/Datorg melyet szinte etalonként idézgetnek; szentpéterfejű
Oblath főtudora nálunk a napkeleti bölcseknél is magasabb polcon van ;No meg itt van a GKI, a Gazdaságkutató Csodaintézet, magán
nyugdíjpénztári maffia ügyletekben korábban már jeleskedett Vértes
András elvtárssal;A Századvég kutatóintézeti részlege, a fiatal titánok, világ megváltók csapata;

stb, stb….

Annyi zseniális ember oszt meg szoroz, elemez és következtet;
az ember azt gondolná egy olyan országban ahol ennyi okos ember van,
szárnyal… mit szárnyal, már a csillagokban vágtat a gazdaság….

Aztán ha leszállunk a földre, és körülnézünk itt, megnézzük
hogy áll a magyar gazdaság, elolvassuk ezt a cikket is, akkor csak arra
gondolhatunk, ez a sok okos ember inkább szégyellhetné magát. Ez a sok
“okos” ember inkább csak a maga pecsenyéjét sütögeti, mindenféle
címeket és rangokat gyűjt be magának…

De hogy valóságos segítséget, használható tanácsokat,
elemzéseket nem tudtak letenni az asztalra soha, azt napnál is
világosabban mutatja a magyar gazdaság siralmas állapota.

Ezzel a siralmas állapottal kellene mérni titeket, Oblath úr, meg a többiek, nem pedig akadémiai titulusokat osztogatni.

 

 

Alkotmánybíróság korai, 90-es évekbeli döntéseinek kritikája

Budapest, 2014. május 27.

A cikk folyamatosan frissül

Mint ez már utalásként honlapunkon is szerepel, Egyesületünk hamarosan
cikksorozatot fog indítani, az Alkotmánybíróság korai, 90-es évekbeli
döntéseinek kritikája tárgyában.

Előzetes a témában:

– Vajmi kevés értékelés született eddig arról, hogyan áll meg, hogyan
illeszkedik a nemzetközi közösség, de legalább a környező országok
gyakorlatába a Sólyom vezette AB döntéssorozata, megközelítése.

– Ezt az Alkotmánybíróságot számos, publikált beadványával kereste meg
akkor Egyesületünk alapítója, dr. Tímár György ügyvéd úr, az FKgP
egykori alelnöke. Felidézzük, és értékeljük a beadványokat, továbbá a
reagálásokat.
– Sokan vannak azon a véleményen, miszerint az AB döntései
vitathatatlanok, támadhatatlanok úgymond, még ha súlyos szakmai
tévedéseket tartalmaznak is. Mi nem osztjuk e nézetet.

A Sólyom vezette Alkotmánybíróság egynémely határozata, végzése olyan
elképesztő szakmai hibákról árulkodik, melyek egyrészről az illetők
szakmai alkalmasságát kérdőjelezik meg, de másrészről, és ez a nagyobb
probléma, e határozatok hatályban tartása sajnos az ország jogrendjének
komolytalanságát hirdetik, országunk nemzetközi lejáratásra is
alkalmasak.

Folyamatos frissítéssel, de csak az írások tartalmi összefoglalója, és
a hivatkozások fognak itt szerepelni, a teljes cikksorozat a www.restitúció.hu hírportálunkon lesz olvasható.

KISE
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Alapítva 1990

 

 

Az 1 % SZJA felajánlásról

Budapest, 2014. május 14.

Kérjük tagjainkat és támogatóinkat, akinek lehetősége van rá, Egyesületünk részére ajánlja fel SZJA 1 % -át, adószámunk:

18283839-1-42

Aki rendszeresen figyelemmel kíséri az EchoTv adását, a napokban találkozhat ilyen tárgyú reklám
felhívásunkkal, a Híradó, Napi Aktuális, vagy a Kiút Többszemközt műsorok előtt. A reklámfilm itt
megtekinthető.

 

Tárgyalások civil
szervezetekkel

Budapest, 2014. május 12.

Ezúton is tájékoztatjuk a közvéleményt, hogy 3 civil
szervezet, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége ( POFOSZ ) ,
a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesülete, és
egyesületünk, a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete a
korábbi évek gyakorlatához  hasonlóan, ismételten
tárgyalásokat folytat egymással. A kommunizmus áldozatait,
sértettjeit, kárvallottait tömörítő szervezetek összefogására
már számos korábbi alkalommal volt példa, és közösen léptünk
fel igazságtételi, kártalanítási, restitúciós kérdésekben.

A tárgyalások folyamatosak, és céljuk restitúciós jogszabályok
előkészítése. A magyarországi restitúció szükségességében mindhárom szervezet egyetért.
KISE
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Alapítva 1990
Elnökség

A Kisemmizettek bírósághoz fordulásának siralmas története 2012-2014

Budapest, 2014. március 14.

Amikor lopni kellett, amikor ki kellett fosztani az embereket, akkor a bíróságok igen gyorsak és készségesek voltak.

Amikor ki kellett bocsájtani a honlapunk címképében is látható, 1952.
március 29-én kelt kisemmiző végzést, a “Quirico” nevű bíró sem sokat
teketóriázott.

S mi a helyzet ma ? Mi a helyzet a bíróságokon akkor, ha valaki, valakik
megpróbálkoznak elődeik által készségesen végrehajtott aljasságaik
ellen fellépni ?

Azt a lekezelő, megvető stílust, hozzáállást amivel ma a bíróságok e
kérdést kezelik, nem sok kétséget támaszthat az olvasóban, mit
gondolhatnak ezek az emberek ma a restitúció ügyéről.

Tisztelt Látogatók ! Honlapunkon ez az első cikk, melyhez kommenteket
lehet beküldeni, és azokat a cikk alá feltesszük, amennyiben moderálási elveket nem sért.

A Kisemmizettek bírósághoz fordulásának siralmas története 2012-2014:

 

Hivatkozási szám: 3. Kpkf. 670.152/2013

2012. szeptember 13. A
2005. évi XVII. tv. 2. §. /1/ bekezdésében biztosított jogunkkal élve kérelmet
terjesztettünk elő a Fővárosi Törvényszéknél avégett, hogy a Közigazgatási és
Igazságügyi Hivatal foglalkozzon a kisemmizettek kártalanításának
felélesztésével. Rámutattunk arra, hogy peren kívüli levelezésünkben a Hivatal
Kárpótlási Osztálya azt az ügyrendjével kiáltó ellentétben álló válaszokat
adta, hogy csak jogalkalmazással (tehát a kártalanítási jogszabályok
végrehajtásával), és nem jogalkotással foglalkozik. Már ebben a fázisban is
rámutattunk arra, hogy a kártalanítási jogalkotás előkészítése a Hivatal
kifejezett ügyrendi kötelezettsége.

2012. október 15. Rásdóné
dr. Sándor Júlia
bíró kérelmünket kiküldi az időközben Igazságügyi Szolgálatnak
átkeresztelt minisztériumi szervnek, aki november
7-én
válaszol. (Ezzel kapcsolatos megjegyzéseinket lásd lejjebb.)

2012. november 10. Nem
Rásdóné dr. Sándor Júlia bírónőtől,
hanem dr. Antal Regina bírósági titkártól
végzést kapunk, mely arra hív fel, hogy nyilatkozzunk: az Igazságügyi
Szolgálatra átkeresztelt, és szervezetileg a Minisztériumba betagolt
közigazgatási egység ellen, vagy pedig a Minisztérium Parlamenti
Államtitkársága ellen is irányul a kérelmünk, a bekövetkezett „jogutódlásra”
tekintettel.

2012. november 19.
Kifejtjük, hogy nem egészen világos: mi a különbség a Minisztérium egyik és
másik szerve között perjogi értelemben, miért kell a Parlamenti
Államtitkárságot valamiféle másodrendű kérelmezettként aposztrofálnunk.

2012. december 3.
Észrevételeket teszünk a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal Jogi és
Igazgatási Főosztályának 2012. november 7-i nyilatkozatára. (Figyelem! Amint
látható, sem az Igazságügyi Hivataltól, sem az Igazságügyi Szolgálattól, tehát
két „kérelmezettől”, hanem az egyik kérelmezett jogi főosztályától érkezik
válasz, amit viszont a bíróság nem kifogásol…)

A Jogi és Igazgatási Főosztály azt fejtegeti, hogy a
Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal tulajdonképpen nem is kárpótlási hatóság.
Ha nem ilyen, akkor nem is minősül államigazgatási szervnek, őt tehát kötelezni
semmire sem lehet. Rámutattunk arra, hogy a Hivatal (? a Szolgálat? a
Parlamenti Államtitkárság?) – ha egyszer adatot gyűjt, értékel, és elemez –
akkor ebbe szükségszerűen beletartozik a most említettekből következő döntés
meghozatala, melynek vagy az a tartalma, hogy szükséges folytatni a kárpótlást,
vagy az, hogy nem. Ez a tevékenység
aligha minősülhet másnak, mint közigazgatási eljárásnak, mely közigazgatási
döntést involvál. Ez a feladat hallgatással nem intézhető el.

Az említett főosztály ezek után azt fejtegeti, hogy nincs
jogalkotásra hatásköre, s ezért „hagyjuk őket békén”. Kifejtjük, hogy a
jogalkotás nem korlátozódik törvénytervezetnek a Parlament elé terjesztésére,
hanem ahhoz a jogszabály előkészítés minden lényeges szakasza (lásd fentebb)
hozzátartozik, s e lényeges szakaszok nemigen materializálódhatnak másban, mint
közigazgatási döntések sorozatában.

2013. február 5. A
bírósági titkár megküldi a Jogi Szolgáltatási
(??!) Főosztály 2013. január 29-i újabb észrevételét.

2013. február 21.
Fent említett észrevételünket Rásdóné dr. Sándor Júlia bírónőnek küldjük meg,
hátha ő, és nem egy bírósági titkár válaszol nekünk. (A bírónőtől soha többé
határozatot nem kaptunk…) Ugyanezen a napon külön beadványban jelezzük a
bírónőnek, hogy nem értjük: milyen okból vált a Minisztérium Parlamenti
Titkársága másodrendű kérelmezetté, és ehhez képest miért kapott ez a
másodrendű kérelmezettel foglalkozó ügy önálló bírósági iktatási számot.
Jeleztük továbbá, hogy információink szerint a Parlamenthez február 8-án olyan
törvényjavaslat jutott el, amely szerint az Alaptörvény kiegészül a
következőkkel: „A pártállam áldozatai új kárpótlási igénnyel nem léphetnek
fel.” (Ebből a javaslatból – nyilván jól belátható politikai okokból – nem lett
Alaptörvény módosítás.) Újból hangsúlyoztuk: ragaszkodunk ahhoz, hogy a bíróság
legalább válaszadásra (és nem új törvény alkotására!!) kötelezze a számunkra
alig követhető módon megkettőzött kérelmezetteket.

2013. március 8. Dr.
Antal Regina
bírósági titkár érdemi
vizsgálat nélkül elutasítja kérelmünket.

2013. március 25. Megfellebbezzük
a végzést, két fejezetre tagoltan. Az első fejezetben rámutatunk arra, hogy a
kérelmezettel (igazában nem tudjuk, melyik szervének képviselőivel) 2012.
január 31-én tárgyalást folytattunk arra hivatkozva, hogy Rétvári Bence
államtitkár, és Gulyás Gergely kormánypárti frakcióvezető helyettes 2011.
novemberében úgy nyilatkozott, hogy a kisemmizettek ügyét felkarolják, mert az
igazságtétel kérdésében a közép-európai posztkommunista államokhoz képest
Magyarország igencsak le van maradva. A második fejezetben kifejtjük a
következőket:

A közigazgatási eljárási törvény idevágó
rendelkezéseiből aligha lehet azt a következtetést levonni, hogy a
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium szerveinek döntései, döntésre
irányuló kötelezettségei nem közigazgatási hatósági ügyek.

Annak a bírósági álláspontnak, hogy a
kérelmezettektől kapható kitérő válasz, illetőleg hallgatás azért lenne
megtámadhatatlan, mert ilyesmire az említett szerveknek joguk van, hiszen nem
közigazgatásiak.

Önkényesnek, elfogadhatatlannak, és
tényszerűtlennek minősítettük azt a bírósági beállítást, hogy kérelmünk
jogszabály előkészíttetésére irányult volna. Mi azt szerettük volna megtudni,
hogy az idézett politikusok által világosan kitűzött cél eléréséhez vezetett-e
valamiféle közigazgatási eljárás, vagy nem.

A bíróság elutasító végzésével olyan korlátozást
alkalmazott velünk szemben, melynek célja a közigazgatási eljárások résztvevőit
megillető törvényes jogok csorbítása. A bíróság végzése meghozatalakor arra
törekedett, hogy segítse a minisztériumi szerveket abban, hogy ne kelljen
közölniük velünk: politikusi utasítást kaptak arra, hogy segítsék elő: ne
kelljen túllépni a jelképes jóvátételt nyújtó törvények által eddig megszabott határokon.

2013. október 16. Sürgetjük
a Fővárosi Törvényszéknél fellebbezésünk elbírálását, de választ nem kapunk,
ezért 2014. január 6-án panaszt
terjesztünk elő a Fővárosi Törvényszék elnökénél, de erre sem érkezik válasz.

V i s z o n t :

2014. január 8-án
egyszer csak megérkezik az elsőfokú elutasító végzést helybenhagyó másodfokú
bírósági végzés, amit pedig már 2013.
november 5-én
meghoztak…

A három oldalas, az Alaptörvényből, és a jogalkotásról szóló
törvényből vett idézetekkel irreleváns módon megtűzdelt indoklás helybenhagyó
végzés lényegében a következő állításokon alapszik:

A Fővárosi Törvényszék „osztotta” (!!) a
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság titkárának azt az álláspontját,
hogy mi jogalkotásra irányuló kérelmet terjesztettünk elő

Azt kifogásoltuk, hogy a kérelmezett szervek nem
szorgalmazták kártalanítást felélesztő új, illetőleg a hatályos kárpótlási
törvényt módosító törvényjavaslat kialakítását.

Helytállóan értelmezte, és elemezte az elsőfokú
bíróság titkára kérelmünket, amikor úgy foglalt állást, hogy mivel nem egyedi
hatósági ügyről van szó, az nem esik a közigazgatási törvények hatálya alá.

A történtek leírásából röviden összefoglalva sajnos az
állapítható meg, hogy a bíróságok kérelmünket egész egyszerűen, és durván
meghamisították, és a meghamisított kérelemre nézve döntöttek úgy, hogy az nem
teljesíthető.

 


Bizony, tüntetnünk kellene, az alábbiak miatt.

Néhány éve, KISE közgyűlés hatására egy hölgy, akit
szüleivel együtt birkaistállóba telepítettek ki, kártalanítási perrel bízott
meg. Ennek oka: vonzó budai házuk (3 szoba hall, két konyha, télikert, házmester-lakás,
stb.) megtetszett egy gyárigazgatónak, ahová a kitelepítés után beköltözött,és
államosíttatta azt. A sérelmet az állam 1 m Ft-tal intézte el, a feladatom
igazságos kártalanítás elérése lett volna.

Hitelt adva több politikusi nyilatkozatnak, felkutattam az
irányadó jogszabályokat, és az általuk megjelölt Igazságügyi Hivatalhoz
fordultam. Az derült ugyanis ki, hogy ez a Hivatal köteles figyelemmel kísérni
a kártalanítási anomáliákat, értékelni a felméréseket, és ezek alapján
javaslatot tenni a kártalanítás folytatására. Ha egyszer a politika szívügyének
tekinti a kitelepítések következményeinek reparálását, akkor ez a Hivatal
nyilván az ígéretek végrehajtásán dolgozik: előkészíti az újabb, igazságosabb
kártalanítást kimondó törvényt. – Gondoltuk mi.

Jött az első mellbevágás: a Hivatal igazgatóhelyettese azt
válaszolta, hogy ők nem alkotnak jogot.(Ilyen kérést le sem írtam…) Ez a válasz
köszönőviszonyban sem volt az idevágó törvényekkel, ezért benyújtottuk a
bírósági kérelmet. Ebben világosan leírtuk: a Hivatal nyilvánvaló negatív tapasztalatai
dacára sem hajlandó új törvény alkotásának szükségességére felhívni a
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium figyelmét, amiből törvényjavaslat
előterjesztésének megfontolása következhetett volna.(Az eljárásba a KISE is
beavatkozott.)

Következett az újabb meglepetés: Egy bírósági titkár végzést
hozott, amelyben az állt: nem is érti, mit akarunk. Megmagyaráztuk, és
megkérdeztük, miért titkár foglalkozik egy ilye súlyos üggyel. A válasz az
volt, hogy kérelmünket érdemi vizsgálat nélkül elutasították. Természetesen
megfellebbeztük, hiába.

Megpróbáltunk az elképesztő igazságügyi viselkedésnek
sajtónyilvánosságot szerezni. A reagálás első menetben roppant élénk volt, de a
vállalkozó újságírónő egyszer csak elérhetetlenné vált számunkra.

Nem hagytuk ennyiben a dolgot, annál is inkább, mert az Igazságügyi
Hivatal beolvadt a már említett Minisztériumba, más szóval a kárpótlás ügye
adminisztratíve közelebb került a Parlamenthez. Újból feltettük a kérdést a
Kárpótlási Osztálynak. A válasz ugyanaz volt, jóllehet az igazságtétel szükségességéről
tartott politikusi szónoklatok száma nem csökkent.

Nos, megint beadtuk a kérelmet a Fővárosi Törvényszéknek. Bemutattuk,
milyen szűkkeblűek voltak a kártalanítási jogszabályok, hogyan kellett volna
ezt a kialakult helyzetet most már a Kárpótlási Osztálynak javaslatokkal
ellensúlyoznia, ezzel szemben hogyan viselkedtek. Az ügyünk átfutott ugyan egy bírónő
kezén, aki azonban csak annyit tett, hogy a kérelmünket elküldte a
Minisztériumba. Válaszuk lényege az volt, hogy ők bizony nem kötelesek
válaszolni, és különben is nem alkothatnak jogot.(Egyetlen szóval sem kértünk
ilyesmit!)

Elkezdődött ezután az egymásra mutogatás. Aki válaszolt, az
eltűnt, és felbukkant egy újabb, közigazgatásinak elnevezett hivatal, továbbá a
Minisztérium Parlamenti Államtitkársága, – aki aztán igazán kompetens lett
volna tájékoztatni bennünket arról, hogyan áll a kártalanítási jogalkotás. A
Bíróság szemmel láthatólag kapott az alkalmon, és azon kezdett lovagolni, hogy
most egy, vagy két „kérelmezett” ellen nyújtottunk be indítványt. Az ügy újból
bírósági titkár kezébe került…

Megpróbáltuk a lehetetlent, s újból elmondtunk mindent, amit
immár két kérelmezett kapott meg a bíróságtól. A válasz ugyanaz volt:ők nem
alkotnak törvényt, mi a csudát akarunk tőlük. A másik kérelmezett nem is
perelhető.(Az ő perbevonásukat a bíróság találta ki…) Utaltunk rá:
információink szerint – akár mit is nyilatkoztak a politikusok – született egy
törvényjavaslat a kártalanítások befejezéséről. Kérelmünket a bírósági titkár
érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

Magától értetődően fellebbeztünk, apait-anyait összefoglalva
rámutattunk arra, hogy a volt szocialista országok közül egyedül nálunk nem
volt igazi restitúció. Ami eddig történt ügyünkben, jól mutatja, hogy üres
ígéreteken kívül a jövőben is ez lesz a helyzet. A válasz újabb, elutasítást
helybenhagyó végzés volt, ami persze jogerős. A bíróság nem átallotta leírni,
hogy mi jogalkotást követelünk olyanoktól, akik erre nem képesek..

Hát itt tartunk. Az eljárás jogi képviselője azonban
szeretné a figyelmet a következőkre felhívni:

A sérelmeinket egyre szűkülő kör érzi a sajátjának, amiből
az következik, hogy a tömegkommunikáció képviselői egységesen úgy foglalnak
állást: ennek az ügynek már „nincs hírértéke”, nem adunk neki nyilvánosságot. Van
azonban valami, amit hatásosan előtérbe tudnánk tolni: ilyen ügyet, mint a mienk
törvénysértő bírósági titkárok kezébe adni. (Emlékeztetőül: egyikük meg sem
értette, miről van szó, s ezt képes volt végzésébe foglalni.) Megvan a Pp. §.,
amit a szervilis bíróságok önkényesen alkalmaztak eljárásunkra. Ezt tüntetés
formájában kifejezésre tudnánk juttatni. Ilyen tüntetés nemigen volt eddig, rá
felfigyelne a tömegkommunikáció, hiszen a bírósági munkát egyre több támadás
éri, egyre többen elégedetlenek vele. (Devizahitel, Kúria!)

A fentieket éppen azért foglaltam össze közérthető módon is,
hogy kedvet ébresszek bíróság előtti tüntetésre.

 A tüntetés jelszavaiként az alábbiakat javasolom.
(Megjegyzés: igyekeztem összeegyeztetni a széleskörű érthetőséget a bírósági
eljárásokban érvényesülő szakmaisággal azért, hogy ne tudjanak kifogásaink alól
kibújni.)

MIÉRT NEM HAJLANDÓ A BÍRÓSÁG A 2005.
ÉVI XVII. TÖRVÉNY I. FEJEZETÉT MINISZTÉRIUMOKKAL SZEMBEN KÖZIGAZGATÁSI
ELJÁRÁSRA KÖTELEZÉS VÉGETT?

A HATÓSÁGOK DÖNTÉSHOZATALTÓL, ÉS
VÁLASZADÁSTÓL MEGVÉDÉSE MIÓTA BÍRÓSÁGI FELADAT?

KÁRTALANÍTÁSI ÜGYEKET BÍRÓSÁGI
TITKÁROKRA KELL BÍZNI? ÍGY KELL A BÍRÁKAT KÍMÉLNI, ÉS VISSZAÉLNI A POLGÁRI
PERRENDTARTÁS 12/A §-ÁVAL?

 

 

Hozzászólások – Kommentálja a cikket ön is :

 

Fafej
2014.03.21Mit
csüggedtek kishitűek ? Még hogy nem jó nektek a magyar bíróság ? Még
hogy hamisít a magyar bíróság ? Meg itt van ez a Reding, ez a
szépasszony, ő is hogy kritizál… Hát nem tudjátok, hogy Magyarország,
a magyar csodálatos bíróságok 3 helyet léptek előre az Uniós országok
rangsorában !!!! Hurrá !!! Itt lehet megtudni a csodát:http://www.birosag.hu/media/aktualis/magyarorszag-harom-helyet-javitott-az-unios-orszagok-rangsoraban-interju-dr-tothRemélem ezek után megnyugodtatok, vagy ha mégsem legalább rájöttetek,
ugyanúgy hülyítik a népet most is, mint a kádár korszakban.

Vagy még jobban.

 

Tiborc
2014.03.28Tud-e Reding arról, milyen ítéleteket hoznak itt, miközben úgymond
“javított” a magyar bíróság az EU-s pozícióján ? Ha valaki úgymond
“Brüsszelbe szalad” , akkor rögtön nagy ajvékolás támad idehaza,
álcivilek, fizetett bértollnokok rögtön műfelháborodásba kezdenek,
mondván “Magyarország jóhírét” teszik tönkre egyesek. Holott erről szó
nincs, csak egynémely hitvány figura hazudozásait, csalásait kívánják
leleplezni.Éppen ellenkezőleg, nem hogy az ország jóhírének ártanak, hanem a
közéletet akarják megtisztítani azok, akik a hitványságokról, az
olyanokról mint ez a cikk is szól, lerántják a leplet. Ha ennek az az
eszköze és módja, hogy brüsszeli fórumhoz kell fordulni, akkor bizony
ezt kell tenni.Fordítva tehát, éppen ez a közélet megtisztítás állítja vissza az ország jóhírét !!!

Régesrég megírták, egy alapdolog az, hogy a csalók, szélhámosok talán
legjobban a nyilvánosság erejétől tartanak. Hát akkor ezt kell tenni,
és ha a hazai nyilvánosság kevés, ha az itteni nyomorúságos
foglalkoztatási helyzetben mindenki tíz körömmel kapaszkodik
íróasztalához, megmukkanni ezért nem mer, akkor nemzetközi fórumokhoz
kell igenis fordulni.

Egyébként nem csak ez az egyetlen bírósági döntés van, mely nagyon
kikívánkozik Brüsszelbe; tudják példának okáért azt az EU-s
jogállamiság legfőbb őrei odakint, miféle szélhámosságokat, jogi
nonszensz marhaságokat írogattak itt össze az NDK-ban okosított jogász
Sólyom László vezette Alkotmánybíróság korifeusai a 90-es évek
elején…. !!?? Azt hiszem azokat lenne igazán érdemes megpiszkálni. A
hülyeség ui. nem vész el, még csak nem is alakul át, legfeljebb
betokozódik. De aztán egyszer kiborul mint az a bizonyos edény, s
tartalma végigömlik a közvélemény széles mezején, s szagát egyszerre
mindenki megérzi.

 

Honlapszerkesztők
2014.03.28Kéretik a hozzászólásokat kissé moderálni, annak ellenére hogy sok esetben az indulat érthető.Az Egyesületben, az Elnökségben tudnak pontosan arról, mik szerepelnek
az Alkotmánybíróság korai, 90-es évekbeli döntéseiben, sőt a
közeljövőben ennek kritikáját, felülvizsgálatát is kezdeményezik.

 

 

Egyesületünk tárgyalásai civil szervezetekkel

http://os.mti.hu/hirek/95181/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye
MTI – OS
Budapest, 2014. február 27., csütörtök

– Ezúton is tájékoztatjuk a
közvéleményt, hogy 3 civil szervezet, a Magyar Politikai Foglyok
Szövetsége (POFOSZ), a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak
Egyesülete, és egyesületünk, a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete a
korábbi évek gyakorlatához hasonlóan, ismételten tárgyalásokat folytat
egymással.

A kommunizmus áldozatait, sértettjeit, kárvallottait
tömörítő szervezetek összefogására már számos korábbi alkalommal volt
példa, és közösen léptünk fel igazságtételi, kártalanítási, restitúciós
kérdésekben.

Február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján ez évben is
számos megemlékezés, riport, tudósítás történt. Ezeket lényegében úgy
foglalhatnánk össze, hogy céljuk mindössze annyi volt, hogy emléket
állítsanak, és emlékeztessenek ezen önkényuralmi rendszer
szörnyűségeire.

Fontos az emlékeztetés, de úgy véljük ennél jóval többet kell tenni,
mivel Magyarországon a legalapvetőbb igazságtételi, kártalanítási
lépések még nem történtek meg. Egyedül hazánkban nem történt meg eddig
a restitúció, a kommunizmus idején elrabolt vagyonok visszaadása,
jóllehet az ún. “volt szocialista” országok mindegyikében ez már
megtörtént itt Európában.

Ezért a civil szervezetek ismételt közös fellépése várható, melyről a közeljövőben újabb közleményt adunk ki.

www.kisemmizettek.hu

www.restitúció.hu

KISE
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Alapítva 1990
Elnökség


Február 25
A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

Síremlék egy szovjet lágerben, konzervdoboz fedélből készítve

 

A kommunizmus halálos áldozatainak száma a világon

100 és 150 millió

közé tehető.

Ez több mint a II. Világháború áldozatainak száma,

mégis (el)hallgatás övezi e tényt.

Talán épp azért,

mert mind a mai napig nem ért véget!

 

Amint az 58/2000. (VI. 16.) OGY határozatban olvasható:

“1. Az Országgyűlés

a) szükségesnek tartja, hogy a kommunista diktatúrák áldozatairól
történő megemlékezésnek

minden évben emléknapja legyen a középfokú oktatási intézményekben;

b) javasolja az emléknap dátumául február 25-ét”.

(http://www.complex.hu/kzldat/o00h0058.htm/o00h0058.htm)

1947. február 25-én a hazánkban “ideiglenesen állomásozó” szovjet
hatóságok elhurcolták Kovács Bélát, a kisgazdapárt főtitkárát és
országgyűlési képviselőjét.
Kovács Béla az akkori “Baloldali Blokk politikusai, főként a
kommunisták” útjában állt, s mivel törvényes úton nem tudták
“likvidálni”, elraboltatták a szovjetekkel.

Kovács Béla 2002-ben, a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja alkalmából leleplezett szobra Budapesten a Kossuth téren

Elnökségi Közlemény

KISE – Budapest, 2014.02.17.

A közelmúltban több bírálat
érte Egyesületünket, elsősorban kormányközeli, polgári körökből, az itt
a honlapunkon is olvasható, aktuálpolitikai kérdések tárgyában
megfogalmazott, kritikai észrevételeink miatt. Ezen polgári körös
bírálatok adott esetben a kormányzattal szemben álló, ellenzéki
szervezetnek állítanak be minket.Jelen közleményben az Elnökség ezen bírálatokra kíván reagálni.A fent hivatkozott bírálatokat visszautasítjuk, azokat
megalapozatlannak tartjuk.  Egyesületünk civil polgári szervezet,
és nem párt, továbbá sem a pártcsatározásokba, sem a kampányba nem
kíván beszállni.Szeretnénk felhívni a bírálóink figyelmét arra, hogy ha valakinek,
legyen az magánszemély vagy szervezet, kritikai észrevétele van, az még
nem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető személy vagy szervezet
ellenzéki, ellenséges magatartást képvisel az adott kormányzattal
szemben, hanem jelentheti azt is, hogy javító, jobbító szándékkal teszi
ezt.

Egyesületünk esetében pontosan ez utóbbi eset áll fenn, és ha valaki figyelmesen elolvassa aktuálpolitikai kérdések tárgyában megfogalmazott kritikai észrevételeinket,
az láthatja azonnal, hogy a felvetett problémákra, az ország gazdasági
sebezhetőségének megszüntetésére mi megoldást javaslunk, és nem azért
említjük ezt, meg a többi problémát, mert ellenzéki támadást akarunk
intézni.

A megoldás az, amit a környező, a volt szovjet blokk országaiban már
mind megtettek, egyedül csak itt nem: a restitúció, a kommunisták által
elrabolt vagyonok visszaadása törvényes tulajdonosaiknak, örököseiknek.

KISE
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Alapítva 1990
Elnökség

Egyesületünk panaszt adott be a Fővárosi Törvényszék elnökének
Budapest, 2014.01.07.A panaszbeadványt jogi képviselőnk útján juttattuk el Dr.Fazekas Sándor
elnök úrhoz. A teljes szöveget nyilvánosságra hozzuk, itt olvasható:

Hivatkozási szám: 3. Kpkf. 670.152/2013


Fővárosi Törvényszék

Dr. Fazekas Sándor elnök úr

Budapest, 2014. január 06.

B u d a p e s t
Markó u. 27.

1055

Igen tisztelt Elnök Úr!

2012. szeptember 13-án a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál a
2005. évi XVII. tv. 2. §. /1/ bekezdésére hivatkozva arra irányuló
kérelmet terjesztettünk elő a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal
terhére, hogy válaszoljon: a kisemmizettek vagyoni kárpótlására
vonatkozó, és a kártalanítást felélesztő törvény, vagy törvénymódosítás
tekintetében tett-e valamilyen lépést, vagy nem. Kérelmünk indoklásában
kitértünk az előzményekre, a politikailag kívánatosnak tartott
kárpótlás jogszolgáltatási sorsára, a vagyoni kárpótlások kezelésében
involvált szervek viselkedésére.

Kérelmünkkel három alkalommal
is mindössze bírósági titkár foglalkozott. Kénytelenek voltunk
megkísérelni azt, hogy az ügy bíró kezébe kerüljön, de ez meghiúsult,
mert 2013. március 8-i kelettel kérelmünket a bírósági titkár
utasította el, érdemi vizsgálat nélkül.

Fellebbezésünk nyomán
az iratok a Fővárosi Törvényszékhez kerültek 2013. március 25-ét
követően. Most említett fellebbezésünkben 5 pontban taglaltuk a jogi,
jogpolitikai, és politikai vonatkozásokat. Az ügyet elbíráló dr. Sára
Katalin tanácselnöktől 2013. május 2-án kaptunk tájékoztató, formális
jellegű választ.

Mivel az elbírálás folytatásáról semmiféle
információnk nem volt, 2013. október 16-án beadványt intéztünk a
tisztelt tanácselnök asszonyhoz, és ebben megkérdeztük, hogy 2013.
március 25-i fellebbezésünk elbírálására mikor lehet számítani.

Az ügyben a mai napig semmi nem történt.

Megbízómnak az az álláspontja, hogy az általunk indított eljárásnak az első-, és
másodfokú bíróság általi kezelése a mai jogállami (?) körülmények
között abszolúte elfogadhatatlan. Tisztában vagyunk vele, hogy az
általunk felvetett kérdés kérelmezett általi megválaszolása, illetőleg
a válasz elmaradását szankcionáló bírósági döntés dilemmákkal terhelt.
Dr. Sára Katalin tanácselnök asszony elég nehéz helyzetben van
annyiban, amennyiben el kell döntenie: fellép-e a kérelmezett ellen,
vagy az érdemi vizsgálatot is elutasító, bírósági titkártól származó
végzést meg kell-e védenie, vagy sem.

Az ügyet, mint a Nemzeti
Jogvédő Szolgálat ügyvédje vállaltam el, természetesen ingyen. Ilyen
minőségemben eljárva engedje meg a tisztelt Elnök Úr, hogy ebben az
ügyben – sajnos, egyre aktuálisabb – figyelemfelhívó megjegyzést
tegyek. A bírósági magatartás politikával átitatott ügyekben több, mint
lehangoló. Számítania kell a Fővárosi Törvényszéknek arra, hogy az
ügyben valamikor meghozni tervezett – akár elutasító, akár helyt adó –
döntés megfelelő publicitásban fog részesülni.

Tisztelettel

DR. SZATHMÁRY GÉZA
ÜGYVÉD, NEMZETKÖZI KERESKEDELMI-JOGI ÉS IPARJOGVÉDELMI SZAKÉRTŐ

 

 

“A jó harcot megharcoltam,
a pályát végigfutottam,
hitemet megtartottam.”
(2 Tim, 4,7)

Ebneth Frigyes

Elnökünkre elmlékezünk

 

 

 


A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesületének elnöksége mély fájdalommal
tudatja, hogy hosszú és türelemmel viselt betegsége után, 2013. október
6-án, életének 76. évében elhunyt Ebneth Frigyes a Kisemmizettek
Érdekvédelmi Egyesületének tiszteletbeli elnöke, korábbi elnöke.

Ebneth Frigyes a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesületének 1990-es
megalakulása óta tevékeny résztvevője volt. Kiemelkedő tevékenységét
elismerve 1993. márciusában a Közgyűlés az Egyesület elnökévé
választotta.

Egyesületünkben betöltött elnöki teendői mellett a XVI. Kerületi Német Nemzetiségi
Önkormányzat elnökhelyettesi, és a Független Kisgazdpárt
önkormányzati képviselői tisztségét is betöltötte.

A szeretett férj, édesapa és nagypapa volt, aki közvetlen, segítőkész emberként számtalan barátra talált élete minden területén.

Elnöksége alatt az Egyesület számos lépést, intézkedést tett céljaink elérése érdekében. A teljesség
igénye nélkül meg kell említeni, hogy felvettük a kapcsolatot más,
hasonló elkötelezettségű, a kommunizmus áldozatait képviselő
szervezetekkel, így az 56-os szervezetekkel, a politikai foglyokat, az
internáltakat, a munkaszolgálatosokat, a kitelepítetteket stb.
képviselő tömörülésekkel. Az ezredfordulón ún. “kárpótlási”
Helyzetfelmérést végeztünk, ennek során  az ÉLET , SZABADSÁG és
TULAJDON elvételét elszenvedett honfitársaink számbavétele, adatlapok
kitöltése és feldolgozása történt meg. Több Konferenciát,
társszervezetekkel közös rendezvényt szerveztünk, ezekről itt a
honlapon is lehet olvasni. Több jogi lépést is tettünk, ill. jogi
segítséget nyújtottunk “kárpótlási” , restitúciós témakörökben.

Elnökünk odaadóan szervezte az Egyesületet, irányította az elnökség
munkáját, képviselte az igazságos kártérítés érdekében Egyesületünket
az állami, társadalmi szervezetekkel folytatott tárgyalásokon,
megbeszéléseken.
Ebneth Frigyes 2011-ig volt Egyesületünk elnöke, majd a 2011 októberi
közgyűlésünkön, melyen már sajnos betegsége miatt nem lehetett jelen,
örökös tiszteletbeli elnökké választottuk.

A fájdalmas üresség a maga szorító érzésével, amelyet hiánya jelent
számunkra, bánattal tölti el szívünket. Barátságos mosolya, életigenlő,
dinamikus egyénisége másokra is jótékonyan hatott.

Ha valamit el szeretett volna érni, nem ismert lehetetlent. Biztató szavai,
céltudatos cselekedetei sokat jelentettek környezetének, de akár
ismeretlen embereknek is, akiket épp olyan nagyvonalúan patronált. Ha
tudott, nekik is segített. Szükség esetén vigasztalt, máskor inspirált,
nagyon jó érzékkel vette észre, hogy a környezetében élőknek mivel
teheti jobbá a mindennapjait.

Ajtaja mindig nyitva állt barátai, ismerősei előtt.

Mi maradt most nekünk? Emlékképek mindarról, aki ő
volt. Ahogy szenvedélyesen agitál, ahogy tiszta szívből nevet vagy épp örömmel
táncol. Az általa mutatott példa arra, hogy a magas hegyek is megmászhatóak, de
eközben ne felejtsük el észre venni az Élet szépségeit, nem számít, hány évesek
vagyunk.

 

Emlékét szívünkben megőrizzük!

       

 

Beszámoló Egyesületünk Közgyűléséről

Időpont: 2013.október 10. csütörtök

Helyszín: a Magyarok Háza, 1052 Budapest, V. ker. Semmelweis u. 1-3., II. em., Arany
János terem

I. A kommunizmus áldozataira, a II. Világháború
áldozataira emlékezünk

A háború végnapjaiban, 1944 novemberében a szovjet által
megszállt magyar területeken, már Észak-Erdélyben elkezdték
tevékenységüket a
szovjet hivatalnokok, NKVD –s tisztek. Kész listákkal érkeztek, melyek
alapján begyűjtötték, összefogdosták azokat, akiket ellenségeiknek
tartottak.

A listák nem kerülnek elő.

A német hangzású, német nevű polgárok közvetlen veszélyben voltak, róluk
elvből feltételezték, hogy együttműködtek a német megszállókkal.

Óvatos becslések szerint is 700-750 ezer embert hurcoltak el a szovjetek,
továbbá 16 ezerre tehető az itthon internáltak, szovjet mintájú
munkatáborokba küldöttek száma.

Az új, szovjet által megtűrt kormány a megszállók nyomására kitelepítési
törvényeket hozott; ennek legfőképpen a németek és a szlovákok estek
áldozatul.

Az ún „rendszerváltás” idején már aktualitás lett volna a közigazgatási
határozatokkal elkobzott vagyonok visszaadása, de erre sajnos nem
került sor.

A kommunizmus áldozatai, az elhurcoltak, kitelepítettek, internáltak,
munkaszolgálatosok emlékére a kormányzat, s XII. ker. Önkormányzat egy
Emlékmű felállítását tervezi a Gesztenyés Kertben. Ezen emlékmű
állításában Egyesületünk részt kíván venni. Fontos tényező, hogy az
emlékmű számszerűsítse az áldozatokat;  jelenleg 759 ezer főről
tudunk, de ebben a számban nincsenek benne a munkaszolgálatosok,
mintegy 16 ezer fő. Az emlékmű felállításához Amerikában élő magyarok
is hozzájárultak.

II. Egyesületünk bírósági keresete a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium / KIM / ellen

Mint ismeretes, a KIM-el 2012-ben folytatott tárgyalások a
minisztérium  elzárkózása miatt megszakadtak egy tárgyalási
forduló után, ezért a Fővárosi Törvényszéken keresetet nyújtottunk be,
ebben kértük, hogy a Bíróság kötelezze a KIM-et kártalanítási törvények
előterjesztésére.

A 2005. évi XVII. tv. az, melyben utalás van arra,
hogy amennyiben a közigazgatási hatóság valamely ügyben nem jár el ,
akkor  ennek lefolytatására való kötelezés tárgyában a bírósághoz
lehet fordulni.

Ellenbeadványában a KIM keresetünk elutasítását
kérte, melynek elsőfokon a Bíróság helyt adott. Az elutasító döntést
megfellebbeztük, az eljárás a Fővárosi Ítélőtáblán folyik tovább.
Fellebbezésünkben a korábbi álláspontunk fenntartása mellett az
Elnökség szükségét érezte annak kihangsúlyozására is, hogy az ún. „volt
szocialista” országok közül Magyarország az egyetlen itt Európában,
ahol nem történt még meg a restitúció, az emberek elrabolt, úgymond
„államosított” vagyonának visszaadása. Ezt az összes többi, a szovjet
alól felszabadult országban megtették itt Európában, az egy
Magyarország kivételével.
A keresetünk állásáról, újabb
fejleményekről, további lépésekről a másodfok döntése után,
folyamatosan tájékoztatjuk a tagságot.

III. Beszámoló a tavalyi Közgyűlés óta végzett tevékenységünkről

Tájékoztatjuk a tagságot és az érdeklődőket, hogy immáron felajánlható Egyesületünk
részére az SZJA 1 %, kérjük akinek módjában áll, minket jelöljön meg kedvezményezettként.

Regisztráltuk magunkat a MTI-nél, így lehetőségünk van arra, hogy a Távirati Irodánál
rendszeresen híreket, közleményeket jelentessünk meg. Közleményeink az
MTI OS (Országos Sajtószolgálat) weboldalon jelennek meg.

A mi honlapunk is folyamatosan hozza az aktuális híreket, kommentárokat, eseményeket. Hamarosan beindul
www.restitúció.hu hírportálunk is.

Regisztráltuk magunkat a Facebook-on is, ezzel elsősorban a fiatalok körében szeretnénk megismertetni
magunkat, akik talán korábban nem is voltak vele pontosan tisztában,
hogy ők is kisemmizett áldozatok. Annyira azok, hogy nagy részük
restitúció nélkül jó eséllyel soha nem fog olyan helyzetbe kerülni,
mint családja kisemmizése előtt volt.

Az elnök Egyesületünk intézményes fellépése mellett javasolja a tagoknak az egyéni fellépést
is kártérítési, restitúciós ügyekben.


IV. Aktuális kérdések

A korábbi összejöveteleink hagyományát folytatva az új elnökség is szükségét érzi annak, hogy aktuálpolitikai kérdésekről tájékoztasson, véleményt, álláspontot adjon közre.

Az elmúlt 3 és fél év Fidesz-KDNP kormányzását értékelve először a
pozitívumokról, eredményekről teszünk említést, de utána kritikai
észrevételeinket is közreadjuk.

A 2010-es kormányváltást egyfajta menekülésnek lehet tekinteni. A korábbi balliberális
kormányzás  az országot valóban katasztrófa közeli helyzetbe
hozta, így az emberek kiutat kerestek; a Fidesz pártszövetség pedig ott
volt, és így valóban, ezzel az odameneküléssel sikerült a nagyobb
bajokat elkerülni. Ez még akkor is így van, ha a rájuk szavazók
vélhetően nem is voltak annyira meggyőződve arról, hogy a Fidesz a
legjobb választás.

Ami a Fidesz kormány intézkedéseit illeti,
sok elismerésre méltó, üdvözlendő lépést tettek, ez tény. A
multinacionális cégek megadóztatása, az ágazati különadók részben
elérték céljukat meglátásunk szerint, és ezáltal nem csak a kisemberek,
kis cégek veszik ki részüket a közteherviselésből, továbbá az
extraprofitok megnyirbálásra kerültek. Bár sajnos a multik
megnövekedett adójuk jelentős részét a lakosságra tovább hárították.
A
balliberális funkcionáriusok végkielégítéseinek megadóztatása is
határozott elismerésünket vívta ki. Reményünket fejezzük ki, hogy csak
ezek érdemtelen juttatását fogták vissza, és a vétlenekét, akik pl.
végigdolgoztak egy életet, azokét nem.
A rezsicsökkentés a kormány
tagadhatatlan érdeme. Egyesületünk nem csak hogy üdvözli ezt, de
tagjaink közül sokan alá is írták a támogató íveket. S nem akarunk
ünneprontók lenni, de ezzel kapcsolatban 2 dolgot még meg kell említeni:

  •     a rezsicsökkentés, az energia árak csökkentése egész Európában tendencia, ezzel nem tettünk semmi újat;
  •     nem árt arra is figyelni, hogy a fejlett, valóban jóléti EU-s
    államokban a háztartások jövedelmének mintegy 7-10 % -át teszik ki a
    rezsikiadások, míg nálunk ez az arány sajnos ennek többszöröse, még a
    novemberi második csökkentés után is ez marad a helyzet. Tehát van még
    mit javítani e téren.

Üdvözlendő az államháztartási hiány leszorítása, a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülésünk, s reméljük
hogy sikerül is ezt tartani a jövőben. Sajnos az államadósság elleni harc még nem mutat ilyen eredményeket.

Ami meg a kritikai észrevételeket illeti, nos ez a kormány sajnos az eredmények ellenére
is, úgy tűnik, fő ígéreteit egyáltalán nem tudja megvalósítani. A
foglalkoztatottság növeléséből, az „1 millió munkahely 10 év alatt”
ígéretből már most jól láthatóan biztosan nem lesz semmi. Sajnos.

Csak statisztikai trükközések vannak, a közmunkásokat „foglalkoztatottaknak”
számítják, az állástalanság miatt külföldre menekülteket, és ott munkát
vállalókat is az itteni magyar munkavállalókhoz számítják hozzá, de még
így is katasztrofális képet mutat a mai magyar foglalkoztatási helyzet,
sőt évek, évtizedek óta az.

Egyesületünk konzekvensen hangoztatott álláspontja, hogy a restitúció mellett
gazdasági érvek is szólnak;  azt véljük a gazdaságunk jelenlegi
tőkeszegény, sebezhető állapotát ezzel fel lehetne számolni, és ez
kitörési pontunk lehetne; többek közt a foglalkoztatottság is javulna,
és a gazdasági növekedés elindulna.

Mert
jelenleg inkább stagnálás, pangás jellemzi a magyar gazdaságot; 2010
óta reálértéken mindössze 0 – fél százalékkal nőtt a gazdaságunk, míg a
régiónkban (a többi
visegrádi ország  pl.) eközben jelentős gazdasági növekedés volt.

Az is a gazdaság sebezhetőségét, lenézettségét, a magyar állampapírok
„bóvli” kategóriába sorolását eredményezi, hogy a GDP
növelése-csökkenése 1-2 idetelepült multinacionális cég exportjára
épül, ami nagyon törékeny, bizonytalan. Ha ezek a multik kimennek
–erre volt már példa és lesz is–  a sebezhető magyar gazdaság
azonnal megrendül.

A pangás, a fiatalok külföldre menekülése miatt demográfiai helyzetünk kezd katasztrofálissá válni, ami a
nyugdíjrendszerünk fenntarthatóságát sajnos erősen megkérdőjelezi.

V. További teendők

Egyesületünk továbbviszi a peres eljárásunkat, és annak kimenetelétől függően tesz
további lépéseket. A fejleményekről a tagságot folyamatosan tájékoztatja.

Külföldi szervezetekkel, emigráns magyar szervezetekkel kívánunk kapcsolatokat létesíteni.

Tárgyalásokat kívánunk folytatni a POFOSZ-al, és a fent említett emlékmű állításban is szeretnénk közreműködni.

KISE elnökség

 

Tudja-e Ön, hogy az ún. volt szocialista országok közül egyes-egyedül Magyarországon nem
történt meg eddig a restitúció, azaz a vagyonvisszaadás itt Európában ?

Ma, 2013.
február 25-én, a kommunizmus áldozatainak emléknapján képmutató módon
emlékeznek kormányoldalról, mély sajnálkozásokat, megható történeteket hallunk.
Azok, akik így sajnálkoznak, akik a múlttal szembenállónak tüntetik fel
magukat, a sokmillió kisemmizett érdekében nem csak hogy nem tesznek semmit, de
a sajátjukként, orgazdaként adják-veszik ezen elrabolt vagyonokat, gyárakat,
üzemeket, házakat. S ne csak a milliárdos vagyonokra gondoljunk, a
szerencsétlen kisember szatócsboltját, kicsi lakását ugyanúgy elrabolták, mint
a Weiss Manfréd Acél- és Fémműveket.

Mit lehet erről hallani a médiákban ? Egyesületünk
számos alkalommal próbált sajtót szerezni a restitúció ügyének. A megkeresettek
közt több közismert médiaszereplő is volt, a történés meg szinte mindig
ugyanaz: kezdeti lelkesedés, ígéretek után, négyszemközt beismerték, hogy erről
itt nem lehet írni, mert aki ezzel próbálkozna, azzal szemben felülről
intézkednek, kiteszik az állásából.

S hogy az álszent, képmutató sajnálkozásokon,
parlamenti látszat együtt érző szónoklatokon (lásd pl Gulyás és Rétvári 2011.11.02-i
parlamenti szóváltását, honlapunkon olvasható) kívül mi a kormányzat valódi arca, valódi szándéka
? A valódi szándék a restitúció legdurvább elutasítása.


Az Oetl gépgyár – egy a sok elrabolt vagyontárgy közül

Budapest, 2013.február 25.
KISE Elnökség

4.1952 tvr.
A magyar történelem eddigi legnagyobb kisemmizése – 6 millió áldozat

Tisztelt látogatók, Tisztelt tagtársaink !

A fenti megállapítás jegyében tartottuk meg Közgyűlésünket 2012.november 9-én, pénteken, a  Budapest, XII.  Böszörményi út 24/B. szám alatti Irodaházban.

A napirendi pontok az alábbiak voltak:

1./ beszámoló a tavalyi Közgyűlés óta végzett tevékenységünkről
– adminisztratív lépések,
– tárgyalások Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal / KIM / 2012. januárjában,
– levelezések a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal, Vidékfejlesztési Minisztériummal.
2./
további feladatok, az Egyesület soron következő lépései /polgári
kereset indítás, Alkotmánybírósági beadvány, kapcsolatfelvétel hazai és
nemzetközi szervezetekkel/

Mint ez itt honlapunkon is szerepel a
Kérdések-válaszok menüpontban, Magyarországon 1.431.747 fő nyújtott be Vagyoni kárpótlási,  és további 914.860
fő Személyi kárpótlási kérelmet (2005-ös adatok szerint). Az érintettek
családtagjait is a kisemmizettekhez hozzá számolva, a mai divatos
kifejezéssel élve, ez úgymond alsó hangon   is legalább 6 millió magyar kisemmizését jelenti.

A legtöbb kirablást a 4.1952 tvr. “jogszabály” -ra hivatkozva követték el a
kommunisták, és kétség nem fér hozzá ez volt a magyar történelem eddigi
legnagyobb kisemmizése
.

6 millió áldozat még nemzetközi méretekben is jelentős, nem hogy egy 10 milliós kis csonka országnál.

1.  Beszámoló a tavalyi Közgyűlés óta végzett tevékenységünkről

    – adminisztratív lépések

A Bíróság /Törvényszék/ átvezette a változást a tavalyi közgyűlés határozatainak
megfelelően, így tavaly október óta az új elnökség irányítja az Egyesületet.

Az Egyesületnek Adószámot igényeltünk, és Bankszámlát nyitottunk. Továbbá a
korábbi  honlapcímről áttértünk az önálló, új honlapcímre: www.kisemmizettek.hu
. A honlapon olvasható a bankszámlaszám és az adószám.

A NAV-nál kérelmeztük, hogy számunkra is lehessen 1 %-os SZJA felajánlásokat
adni, az erről szóló döntés még nem érkezett meg.

    – tárgyalások Közigazgatási és
Igazságügyi Minisztériummal / KIM / 2012. januárjában

Tekintettel
arra, hogy 2011. őszén több interpelláció is elhangzott igazságtételi
témakörben a Parlamentben, és itt kiemelnénk a honlapunkra is feltett Dr. Gulyás Gergely napirend előtti felszólalását, illetve Dr. Rétvári Bence válaszát 2011.11.02-én, az Elnökség úgy döntött, hogy írásban felhívja a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot (a továbbiakban KIM) , hogy restitúciós, kártalanítási jogszabályok  megalkotása céljából
vegyék fel velünk a kapcsolatot. A KIM-ből első alkalommal még
reagáltak, és így sor kerülhetett 2012.01.31-én egy tárgyalási
fordulóra, melyen a teljes Elnökség képviseltette magát.

Ekkor
előadtuk álláspontunkat szóban, majd azt később írásban is megküldtük,
de további tárgyalás a KIM-mel nem volt lehetséges, mivel
megkereséseinkre, leveleinkre a továbbiakban  már nem
válaszoltak.

Az
Elnökség ezek után úgy döntött, hogy a Fővárosi Törvényszéken keresetet
nyújt be, és ebben kéri, hogy a Bíróság kötelezze a KIM-et
kártalanítási törvények megalkotására.

Bővebben erről a 2. napirendi pontban.

 
– levelezések a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal, Vidékfejlesztési Minisztériummal.

Szintén a honlapunkon olvasható az a levelezés, melyet Németh Árpádné
Alelnök Asszony, aki a POFOSZ Kitelepítettek Tagozat Elnöke is,
folytatott e két minisztériummal. Alelnök Asszony röviden előadta e
levelezések tartalmát. Az eddigi jelképes kárpótlás visszásságait, a
kisemmizettek ellehetetlenülését tette szóvá levelezésében.
Kétségbeesésükben a kisemmizett emberek a vagyonuk elvételéért kapott
„nadrágszíj” földeket már fel kívánják ajánlani az államnak, mert
megművelni azokat nem tudják, csak a büntetéseket várják, ha nem tudják
kaszálni azokat.

Többször megírtuk már, egyedül itt Magyarországon nem adták vissza az elrabolt vagyonokat, a többi
kelet-európai országban ezt mind megtették. Répássy Róbert KIM államtitkár levelében azt állítja, őszerinte erre nincs lehetőség, a levelezés a honlapon olvasható.

A
minisztériumi levelek, s az Alelnök Asszony válaszai a honlapon
olvashatók. A hatóságok érzéketlensége jól látható a válaszokból.

 
2./  További feladatok, az Egyesület soron következő lépései

Miután a KIM-el folytatott tárgyalások a minisztérium  elzárkózása miatt megszakadtak egy tárgyalási forduló után, az Elnökség úgy döntött, a
Fővárosi Törvényszéken keresetet nyújtunk be. E keresetben kérjük, hogy
a Bíróság kötelezze a KIM-et kártalanítási törvények megalkotására.

A bírósági eljárásról folyamatosan tájékoztatjuk a tagságot.

Ez csak az egyik jogi lépésünk volt az elmúlt időszakban, mivel az Alkotmánybíróságra is küldtünk egy beadványt.

Ugyanis 2012.01.02 -én lépett hatályba a 2011. évi CXCVI. Törvény a Nemzeti vagyonról.
E törvény 14. §. -ának (3) és (4)
bekezdése sajnos számunkra nem elfogadható korlátozásokat tartalmaz,
mert a volt tulajdonosok, törvényes tulajdonosok még meglévő, a
Kárpótlási törvény
(1991. évi XXV. Törvény) 9. §. -ában biztosított elővásárlási jogát
korlátozza le.

Egyesületünk álláspontja ezért e beadványban az, hogy e vitatott 2011. évi CXCVI., a Nemzeti vagyonról szóló törvény 14. §. -a
(3) és (4) bekezdéseinek megsemmisítését kérjük az Alkotmánybíróságtól.

Ezen bírósági eljárásról is folyamatosan tájékoztatjuk a tagságot.

A napirendi pontok megtárgyalása után ismertetésre került:

Bogár Gyula : Dicsőség a Hazáért elesett Hősöknek 1956
c. könyve.


Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
Elnökség

( Kattintson a képre nagyobb felbontásért )


 

 


A Vidékfejlesztési Minisztérium és a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium válasza
a kisemmizetteknek 2012. 06. – 10. Hó

 

” jogi lehetőség nincs, és nem is volt arra, hogy az állam eredeti
állapotában szolgáltassa vissza a sérelemmel érintett tulajdont “

Répássy Róbert KIM államtitkár, Orbán Viktor kormányában, 2012.07.24.

 ”
Én személy szerint olyan országban akarok élni, ahol nem vehetik el
többet senkitől, amiért megküzdött, s amit joggal tudhat a magáénak “

Orbán Viktor kijelentése 2009.09.11-én, ellenzéki vezető korában, /jelenlegi miniszterelnök/


A
Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete Elnöksége úgy döntött, hogy
tagjai, illetve
elnöksége által írt levelezéseket, és vonatkozó dokumentumokat
sorozatosan nyilvánosságra hozzuk, és feltesszük ide a honlapunkra.
Ki-ki döntse el e kijelentések valóság tartalmát, a szándékok őszinteségét.

A szándékok őszinteségét, mikor felszólal egy ellenzéki
vezető/miniszterelnök , egy képviselő, államtitkár, frakcióvezető
helyettes, stb., tehát egy olyan, akit a választópolgárok juttattak abba
a pozícióba ahol van.

Amikor a Fidesz frakcióvezető helyettes olyanokat mond, hogy  “elégtelen intézkedés
történt eddig a kommunista borzalmak, vagyon kiforgatások elszenvedői
számára, és ezt vessük például össze azzal hogy a Fidesz államtitkára
meg a fenti és még további hasonló kijelentéseket teszi. Ui. Répássy
Róbert szerint “figyelemmel kellett lenni az ország gazdasági teherbíró képességére
tehát őszerinte ez is indok a párttársa által elégtelennek nevezett
intézkedések, törvények alátámasztására.  Az a körülmény, hogy a
volt keleti blokk, volt szovjet blokk országaiban mindenütt megtörtént
a restitúció a Balkántól a Baltikumig, az egy szem Magyarország
kivételével, Répássy államtitkár urat nyilván nem zavarja érvelésében.

Rétvári Bence államtitkár úr is elmondta álláspontját a kérdésben nemrég a Parlamentben, őszerinte is a “más közép-európai posztkommunista államokhoz képest Magyarország igencsak le van maradva ennek a kérdésnek a szabályozásában
mármint az igazságtételben, a kommunista önkényuralom áldozatainak
kártalanításában.  De mit tett  Rétvári Bence
államtitkár, mit tett Orbán Viktor kormánya a 2010-es hatalomra
kerülése óta ? Milyen intézkedéseket tett, milyen kártalanítási és
igazságtételi törvényeket hozott a Fidesz-KDNP kormány ?

Emléknapok kreálása, megemlékezések, koszorúzások, konferenciák,
nyilatkozatok számos alkalommal történtek e kormány ideje alatt. Minket
is meghívtak, és mi is fontosnak is tartjuk hogy ilyen megemlékezések,
demonstrációk emlékeztessék az embereket a diktatúrák borzalmaira, és
találjanak egymásra az áldozatok, és fogjanak össze.

De a mi Egyesületünk nem egy hagyományőrző egyesület, nem ezért alakultunk 22 éve, és nem ez szerepel legfőbb céljaink között.

Nem hogy kártalanítási, igazságtételi törvényeket nem hoztak, de még a
jelenlegi ellenzék, Schiffer András LMP-s ügynöktörvény javaslatát is leseperték az asztalról.

A fentiek alapján úgy véljük teljesen egyértelmű, miért döntöttünk úgy,
hogy itt nyilvánosságra hozzuk a levelezéseket, vonatkozó
dokumentumokat.


Budapest, 2012.10.09.
KISE Elnökség

Németh Árpádné, Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, Kitelepített Tagozata Elnöke, a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete Alelnöke , beadványt írt a Vidékfejlesztési Minisztériumhoz. A választ, és a további levélváltást, így a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium válaszlevelét is itt közöljük.

Az eljárásban szereplő közszereplők nevei, pozíciója:

– Dr. Budai Gyula Államtitkár, Vidékfejlesztési Minisztérium

– Dr. Répassy Róbert Államtitkár, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

( Kattintson a képekre nagyobb felbontásért )

VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM

Tisztelt Dr. Budai Gyula Államtitkár Úr!

Nagyon szépen köszönöm válaszát és tájékoztatását is, hogy a NFA-hoz ajánljuk
fel vételre a földrészleteket a Magyar Állam javára.
Megfogadjuk a tanácsát és megpróbáljuk felajánlani, hiszen 40-50 ember adta ide, hogy mely földektől szeretne megszabadulni.
Igen,
ahogy írja, a Törvény szerint a kárpótlási jegy más célokra is
felhasználható volt, csak nem nekünk. A valóságban, úgy ahogy az egész
törvény borzasztó igazságtalan volt, úgy az egész kivitelezése is. Az
egész arra ment, hogy a kommunisták zsebeljenek be mindent! Mert az is,
hogy a kitelepítettektől jogtalanul elrabolt és állami tulajdonba vett
lakásokat, villákat, amelybe a kitelepítéskor berakták az ÁVÓS-okat,
pártkádereket, az egy fillérjébe nem került volna az államnak, hogy
ezeket a lakásokat visszaadja a jogos tulajdonosának, de nem, hanem
direkt hoztak olyan rendeletet, hogy fillérekért meg lehet venni az
állami tulajdonban lévő lakásokat, de annak van előnye, aki benne lakik,
így mi is hiába kértük az I. ker. Önkormányzattól, hogy ha már nem
adták vissza, akkor szeretnénk megvenni a jogtalanul elrabolt
lakásunkat, de mi nem vehettük meg, mert az az ÁVÓS nő vehette meg, aki
akkor;;még benne lakott, pedig nekünk majd meghasadt a szívünk a
nővéremmel, mert annyira szerettünk volna belépni a lakásunk ajtaján,
ahonnan elűztek bennünket, és ott kellett hagyni a gyerekkorunkat. Ezt
persze csak az érti meg, aki végigélte azt a sok borzalmat. És a többi
kitelepített sorstársunk is mind így járt! Ezt nem lehet megbocsájtani!
Részvényeket is általában olyanokat lehetett venni, amik
elértéktelenedtek. Én Mezőbank részvényt vettem, ami az Erste Bank
tulajdonába ment át, és teljesen elértéktelenedett, még most vitatkozom
velük, de hát hiába.
És a vagyontárgyakat, üzletrészeket, és
Budapesten és környékén a nagyobb földterületeket azok a brókerek tudták
megvenni, akik összevásárolták sok idős kárpótolttól olcsón a
kárpótlási jegyeket, és összeköttetésben voltak az akkori hatalommal.
Vidéken, akitől földet vettek el, azoknak általában kb. akkora földet
adtak vissza, mint amit elvettek, ezért az Alkotmánybíróság 1994-ben
Mulasztásos Törvénysértést állapított meg a Tv. 70. §, szerint, mivel a
kárpótlás esetén nem lehetne 5 %-nál nagyobb különbség a földtulajdon és
egyéb ingatlanok (ház, lakás, üzlet stb.) között. Azért nagyon rosszul
esett, hogy felelőtlennek minősítette az alanyi kárpótoltakat, mert nem
mi vagyunk a felelőtlenek, hanem az, aki ezt a “Kárpótlási Törvényt”
kitalálta, és elfogadta. Azokat kellene megbüntetni! Mert ez a törvény
megalázó volt, ezzel a törvénnyel csak újból büntették a
kisemmizetteket, azért, hogy a kommunisták mindent bezsebelhessenek
végleg maguknak, így utólag nagyon megbántuk, hogy egyáltalán átvettük a
kárpótlási jegyeket, mért mi ezzel semmi hasznos dolgot venni nem
tudtunk, csak még most is mi fizethetünk az államnak, mert ez a
kárpótlás csak nekünk kerül pénzünkbe.
Sajnos úgy látom, hogy aki nem
csinálta végig ezt a tortúrát, fogalma sincs róla, hogy ez hogyan
működött. Amikor egy licitbe belementünk ázzál a reménnyel,, hogy hátha
sikerül egy normális földet venni, és amikor összeszámolták, és
kiderült, hogy csak 2 m2 jut, akkor azt már meg kellett venni, nem
lehetett visszalépni! Mi nem voltunk spekulánsok! Mi nem befektetés,
haszonszerzés céljából licitáltunk
, csak fel akartuk használni a
kárpótlási jegyet. Mi a törvény szerint jártunk el, mert akkor még azt
hittük, hogy tényleg rendszerváltás volt, és legalább itt nem csapnak be
bennünket.

De rájöttünk, hogy a brókerek, a bennfentesek, akik nagy pénzekkel rendelkeztek, azok vitték el a nagy területeket.
Megpróbáltuk
azt is, hogy barátokkal egymás mellett licitáltunk, és utána birtok
összevonási csereszerződéseket csináltunk, de még így sem lettek ezek
nagy területek. De azért vettünk benzines fűnyírót és mentünk dolgozni a
földekre, gondoltuk, hogy ezzel is kiegészíthetjük a kis nyugdíjunkat,
(amit termeltünk még le is lopták, de azért mezőőri járulékot követeltek
tőlünk) mi öreg bolondok, (nem spekulánsok), mert mi azt
szoktuk meg, hogy már 7 évesen dolgozni kellett a kitelepítésben, ha nem
akartunk éhen halni. Csak már nem vagyunk fiatalok, nekem is úgy
lerobbant a derekam, hogy majd meg őrültem a fajdalomtól, a férjeink
meghaltak, úgy hogy már nem tudjuk csinálni, a büntetések megjönnek,
ezért nem lehet már ezt az életet kibírni, nagyon szeretnénk meghalni!
Ezért nem tudjuk elviselni, hogy még minket kevernek Össze a
spekulánsokkal! És annyi segítséget nem kaptunk, hogy legalább ne büntessék ezeket a sokat szenvedett embereket a kaszálás miatt.
Azt a választ kaptuk, hogy súlyosan diszkriminatív lenne, ha a
kárpótoltakat nem büntetnék. Hát ez nem igaz, mert ezek használhatatlan
földek, legtöbbnél azt sem tudják, h0gy melyik sarka az övék. Ezt nem
lehet összehasonlítani a művelhető telkekkel De hát az a lényeg, hogy az
ÁVÓSOK nyugodtan élhetnek a lakásainkban, rájuk vigyázni kell !
Mert ha visszaadták volna az elrabolt ingatlanokat^ akkor nem kellett
volna földárverést csinálni! Azt hittük, hogy az idős éveinket már
nyugodtan élhetjük, de úgy látszik^ hogy mi ezt nem érdemeljük meg, mert
a kitelepítettek még most is csak megtűrt
Osztályellenségek.
Ahogy
írja, hogy életjáradékra is be lehetett váltani, igen ezt is
megpróbáltuk! Minden életjáradékra felajánlott földről értékbecslést
kellett kérni az önkormányzatoktól 4.000.-Ft-ért, és a földhivataloktól
tulajdoni lapot 2.000,-Ft-ért. Tehát telkenként 6.000,-Ft-ot fizettünk
ki, 2 hétig csak ezekért jártunk a nővéremmel. És több kitelepített
sorstársunk is ezt végigcsinálta. De itt is Csak mi fizettünk rá!
Mindent szabályosan beadtunk a NFA-nak, de ők elutasították azzal, hogy
egyik terület sem éri el a 100.000, Ft-ot. Az önkormányzatok szerint
jóval több volt az értéke, de akkor miért kértek értékbecslést, ha
úgysem fogadják el? Ez is egy nagy átverés volt, kidobattak velünk több
10.000,-Ft-ot, és szaladgáltunk, utazgattunk 2 hétig potyára.
Felháborító, hogy mennyire semmibe veszik az idős, sokat szenvedett
embereket! Nagyon kérem, hogy értse meg, hogy mi nem vagyunk se
felelőtlenek, se spekulánsok. Nekünk az lett volna a jó, ha visszaadták
volna a jogtalanul elrabolt tulajdonunkat, és akkor most nyugodtan
élhetnénk az utolsó éveinket, de úgy látszik nekünk ez a sorsunk, hogy
még a sírunkban sem lehetünk nyugodtan., és ezt csak Magyarországon
lehetett megcsinálni, mert mindenhol visszaadták a tulajdonokat. És
akkor a földekkel sem kellet volna megcsinálni ezt a cirkuszt, nem
tudom, hogy ezt is ki találta ki, de azt kellene nagyon megbüntetni, aki
ezt a kárpótlást kitalálta és elfogadta! Elnézését kérem, hogy
kérelmemmel zavartam, minden jót kívánok Önnek az életben.

Budapest, 2012. július 17.

Tisztelettel

Németh Árpádné

( Kattintson a képekre nagyobb felbontásért )

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium

Igazságügyért Felelős Államtitkár

Tisztelt Dr. Répássy Róbert Államtitkár Úr!

Köszönettel megkaptam a XX-ISZFO/2098/4/2012. iktatószámú, “Tájékoztatása kárpótlással kapcsolatban” tárgyú levelét.
Igen,
ahogy írja a kommunizmus évtizedeiben több százezer ártatlan ember
szenvedett és élt át súlyos személyi és vagyoni sérelmeket.
De azt
tapasztaltam, hogy ezeket a borzalmakat csak az tudja igazán, aki
átélte, mert aki nem élte át felfogni sem tudja, hogy hogyan lehettek a
kommunisták annyira gonoszok és kegyetlenek. Sajnos én 7 évesen átéltem,
1951-ben pár óra leforgása alatt ott kellett hagyni az otthonunkat,
mindenünket, az egész addigi boldog családi életünket. Csak pár kiló
holmit vihettünk magunkkal, és kivágtak bennünket Gyöngyöspata tanyára,
ahol kb. 2,5 évig szenvedtük végig a kitelepítés borzalmait. De ezután,
amikor 1953-ban jött az amnesztia rendelet, akkor még rosszabb lett a
helyzetünk, mert akkor az utcára kerültünk, mert a jogtalanul elrabolt
lakásunkat a mai napig nem kaptuk vissza, így a kitelepítés a mai napig
tart, mert a mai napig nem mehettünk vissza az elrabolt otthonunkba!

Egyedül
Magyarországon lehetett megtenni, hogy nem adták vissza a jogtalanul
elrabolt vagyonokat, és ez nem az ország gazdasági teherbíró képességén
múlott, mert ezeket mind jogtalanul állami tulajdonba vették, és csak
vissza kellett volna adni a jogos tulajdonosoknak, és az államnak egy
fillérjébe sem került volna. Ilyen igazságtalan kárpótlási törvény csak
Magyarországon volt! Az elrabolt értéknek kb. 1 ezrelékét adták
kárpótlási jegyben, és ezekkel igaz, hogy a törvény szerint meg lehetett
venni vagyontárgyakat, lakásokat, csak nem nekünk!
Ugyanis hoztak olyan
rendeletet, hogy fillérekért meg lehet venni az állami tulajdonban lévő
lakásokat, de annak volt elsőbbsége, aki benne lakik. Márpedig a
kitelepítettek lakásaiban azok az ÁVÓS-ok laktak, akiket betelepítettek a
lakásainkba, amikor elhurcoltak bennünket, és azok vehették meg
fillérekért, így a rendszerváltás után még jobban jártak, mert addig
csak benne laktak, akkor pedig fillérekért az övék lett. Mi majd
megörültünk a nővéremmel, mert annyira szerettünk volna bemenni a
lakásunkba, ahonnan elűztek bennünket, és ott kellett hagynunk a boldog
gyermekkorunkat, de hiába kértük az L kerületi Önkormányzatot nekünk nem
volt jogunk megvenni a saját elrabolt lakásunkat, de az ÁVÓS megvehette
fillérekért. Ekkora igazságtalanságot nem lehet elviselni!!! És minden
kitelepített így járt!
Minden más országban visszaadták az elrabolt
vagyonokat, csak Magyarországon nem. Hiszen még Romániában is sürgetik,
hogy milyen lassan halad a visszaadása az elrabolt ingatlanoknak!
Szerbiát, úgy tudom, hogy addig nem veszik fel az EU-ba, amíg vissza nem
adják a vagyonokat, akkor minket miért vettek fel???
Részvényeket
olyanokat lehetett venni a kárpótlási jegyen, aminek 1/3-ára, 1/4-ére
ment az értéke. Ezt is tudjuk igazolni. Vidéken, ahol földet vettek el,
azoknak általában kb. akkora földet adtak vissza, mint amit elvettek, ezért az Alkotmánybíróság 1994-ben Mulasztásos
Törvénysértést
állapított meg a Tv. 70.§-a szerint, mivel a kárpótlás
esetén nem lehetne 5 %-nál nagyobb különbség a földtulajdon és egyéb
ingatlanok (Ház, lakás, üzlet stb.) között. Az egész Kárpótlási Törvény
megalázó volt, ezzel a törvénnyel újból a kisemmizetteket büntették, és
csak arra ment, hogy a kommunisták mindent bezsebelhessenek végleg
maguknak
. Így utólag nagyon megbántuk, hogy egyáltalán átvettük a
kárpótlási jegyeket, mert mi ezzel hasznos dolgot venni nem tudtunk,
csak még most is mi fizethetünk az államnak, mert ez a kárpótlás is csak
nekünk kerül pénzünkbe, mert itt Budapesten és környékén, amilyen
használhatatlan földeket lehetett venni, abból semmi haszon nincs, csak
fizethetünk büntetést azért, mert nem szántjuk fel az 5 cm széles
telkünket. Amikor szerettük volna életjáradékra felajánlani a földeket,
hetekig jártuk az Önkormányzatokat, mert tőlük kellett kérni
értékbecslést 4.000.-Ft-ért, a földhivataloktól pedig tulajdoni lapot
2.000.-Ft-ért, utána szabályosan beadtuk a NFA-nak, de ők elutasították
azzal, hogy egyik terület sem éri el a 100.000.-Ft-ot. De akkor miért
fizettettek velünk több 10.000.- ft-ot, ha úgysem fogadják el az
önkormányzatok értékbecslését??? Mert ők többre becsülték. Nagyon el
vagyunk keseredve, tényleg jobb lenne már meghalni, mert mi hiába
fordulunk bárhová segítségért, minket mindenhol elutasítanak, mert úgy
tapasztaltuk, hogy akit személy szerint nem érintett a kárpótlás, az nem
tudja, hogy az hogy lett lebonyolítva. Amikor kértük, hogy ezekre a pár
centis használhatatlan földekre ne küldjenek büntetést, mert nincs
lekaszálva, azt a választ kaptuk, hogy súlyosan diszkriminatív lenne, ha
a kárpótoltakat nem büntetnék. Pedig nem lehet egyformán elbírálni a
használhatatlan, vagy a művelhető területeket. Sajnos mi még most is úgy
érezzük, hogy még most is hátrányos megkülönböztetettek a kommunisták
által kisemmizettek.
Az egész Magyar Kárpótlás csak arra volt jó, hogy
még öregségünkben is félelemben élhessünk. Fiatalon féltünk, rettegtünk
az ÁVÓ-tól, most pedig a földhivataloktól, hogy mikor jön a büntetés,
mert ha valaki nem tudja kifizetni a kis nyugdíjából, ráterhelhetik a
lakására, és megint az utcára kerülhet, hiszen ezek a hátrányosan
megkülönböztetett emberek általában kis nyugdíjjal rendelkeznek, és
hiába kértük évek óta, hogy legalább valami kis nyugdíjkiegészítést
kaphassanak a kitelepítettek, ezt sem sikerült elérni, sőt még azt a kis
1.000.-Ft körüli pótlékot, amit a kárpótláshoz adtak, 2009-től
megszüntették, hogy nyugdíjemelést adjanak rá. Pedig ez nevetséges kis
összeg, de erre sem telik, de a kommunisták kaphatják a magas pótlékot,
mert ők megérdemlik!
Elnézését kérem, hogy válaszommal zavartam, de
úgy éreztem, hogy tájékoztatnom kell, hogy mennyi igazságtalanságon
mentek és mennek keresztül a sokat szenvedett kitelepítettek, de sajnos
már nem sokan vagyunk.
Köszönöm, hogy elolvassa levelemet, és intézkedéseik során figyelembe veszik érveimet.

Budapest, 2012. szeptember 27.

Tisztelettel

Németh Árpádné

( Kattintson a képekre nagyobb felbontásért )

 

A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium válasza a kisemmizetteknek 2012.07.31

 ” …. levelét a jövőben megválaszolás nélkül irattárba helyezzük ”

2012.07.31.

Az eljárásban szereplő közszereplők nevei, pozíciója:

– Dr. Noszkó-Horváth Mihály  osztályvezető, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Igazságügyi Szolgálata, Kárpótlási Osztály

Nem közszereplő magánszemélyek személyes adatai a szövegből törölve vannak.

 

 

Tisztelt Polt Péter Legfőbb
Ügyész Úr! 

Feljelentést teszek,  Dr. Noszkó-Horváth Mihály  osztályvezető
ellen  –   Hatalommal való visszaélés –  Hivatali eljárásban
valótlan állítás ügyében   Akt. szám: 46568  dokumentum
mellékelve.

Az állam jelenleg is folyamatosan adja vissza az elkobzott ingatlanokat,
tárgyakat pl. az egyházaknak stb..    1981-ben disszidáltam,
ezért a rabló-gyilkos kommunista állam-párt terroristái kártalanítás nélkül
elkobozták a Budapest, (szövegrész törölve) szám alatti berendezett lakásomat
és a Budapest, (szövegrész törölve) restaurantomat, sajátjukként kezelték,
eladták, kiadták, pénzügyi fedezetre és pénzmosásra használták, melyből
gazdagodtak.

Pokorni Zoltán hivatalos levélbe megírta nekem, hogy nem ők lopták el a vagyonomat,
hanem az állam és forduljak a Kárpótlási Hivatalhoz és tőlük kérjem a lopott
vagyont vissza.  Az állam gazdagodott az én vagyonommal, és most még külön
azért is megbüntet, hogy vissza merem kérni. Noszkó-Horváth Mihály és társai
nem az áldozatokat védik, hanem a rabló-gyilkosokat.

Mikor fog ez a jogsértő szemlélet megváltozni, Polt Péter legfőbb ügyész úr?

Tisztelettel:  Csokai János – jogos örökös  és  kártalanítás
nélkül kirabolt áldozat.

 

 

Mikor hozunk létre egy magyar Claims Conference-t ?

A nemzetközi Claims
Conference-ről az alábbi oldalakon lehet tájékozódni:

http://zsidok.network.hu/

http://www.claimscon.org/

A Claims Conference aktívan
dolgozik a Magyarországon és Kelet- és Közép-Európában élő zsidó üldözöttek
segítésén. 1951-ben történt megalapítása óta. A Claims Conference elsődleges
feladatának tekinti, hogy kárpótlási kifizetéseket és szociális segítséget
biztosítson a nácizmus és a kommunizmus “kettős
áldozatainak”.
A kommunista korszakban is, a Claims Conference már
nyujtott
különféle segítségeket a vasfüggöny mögötti Holocaust-áldozatoknak.

A Claims Conference ma is
elkötelezett amellett, hogy idős korukban a lehető legtöbb segítséget nyújtsa
ezeknek a túlélőknek. Ahogy emelkednek a megélhetési költségek, a nácizmus
áldozatainak életkorának előrehaladtával súlyosbodnak megélhetési problémáik.

Alábbiakban megadjuk a
jelentősebb programokat, melyeket Claims Conference megvalósított:

  • Közép- és Keleteurópai Alap (CEEF): 1998-ban, a
    Claims Conference
    Németországgal folytatott tárgyalásai nyomán beindultak havonkénti életjáradék
    kifizetések bizonyos zsidó Holocaust-túlélők részére a kelet- és
    középeurópai országokban. Ma ez a program az Európai Unióban élő, jogosult
    túlélők részére 216, nem EU-országokban 178
    Euro összegű  (53.000 HUF)
    havonkénti kifizetést
    teljesít. Mai napig összesen 23.507
    kérelem került jóváhagyásra, ebből Magyarországon 8.469 jóváhagyott
    kérelemre összesen 90 millió euro összegben történtek kifizetések.
  • Volt Kényszermunkások Kárpótlási Programja: Ezt
    a programot a német kormány és ipar által közösen létrehozott Német
    Alapítvánnyal történt megállapodást követően a Claims Conference 2000-ben
    indította be azzal a céllal, hogy kárpótlást nyújtson a náci korszakban
    kényszermunkát teljesített túlélőknek. A Claims Conference 75 országban
    1,2 milliárd dollárt fizetett ki több, mint 157.000 Holocaust túlélőnek és
    azok örököseinek. Magyarországon a Claims Conference 14.551 túlélőnek
    teljesített kifizetést összesen több, mint 108
    millió dollár
    összegben. Néhány keleteurópai Országban nemzeti
    alapítványok bonyolították le a Német Alapítványi kifizetéseket.
  • Svájci Bankmegállapodás: Az 1,25 milliárd
    dolláros Svájci Bankmegálla-podás keretében, melyet az amerikai bíróság a
    túlélők és örököseik, valamint a svájci bankok között 1998-ban hozott, a
    Claims Conference minden olyan túlélőnek teljesített kifizetést, aki
    megkapta a Német Alapítványtól a kényszermunka kifizetést. A
    világviszonylatban 174.000 kérelmezőnek kifizetett összesen 252 millió dollárból 23,7 millió dollár
    került kifizetésre 16.369 magyarországi kérelmezőnek.
  • Claims Conference iroda Budapesten: A nácizmus
    zsidó üldözötteinek segítése érdekében, 1998-ben a Claims Conference
    létrehozta irodáját, mely a kárpótlási programokon való kérelmezésben,
    igazolások beszerzésében és a programokról való tájékoztatásban nyújt
    segítséget.
    Magyarországi jelenlétével a Claims Conference a nácizmus zsidó üldözöttei
    számára fontos tényezővé vált a támogatások igénylésében.
  • Pótlólagos kényszermunka-kifizetés: 2007-ben a
    Claims Conference 11.693 Holocaust túlélő részére fizetett ki
    Magyarországon 7 millió dollárt mint a kényszermunka kárpótlás kiegészítő
    juttatását. Ez a kifizetés egy összesen 19, Kelet-Európában és a volt
    szovjet államokban élő, 19.000 zsidó túlélőt érintő 11 millió dolláros
    juttatás része volt.
  • Szociális juttatások a nácizmus áldozatainak:
    2008 évre a Claims Conference 4 millió dollárt juttatott a nácizmus
    magyarországi üldözötteinek szociális támogatására. A szociális
    szolgáltatások többségét a Magyarországi Zsidó Szociális Alapítvány (MAZS)
    nyújtja, ezek között van kóser étel házhozszállítás, házi gondozás, házi
    ápolás, gyógyszerellátás, stb. E szolgáltatások forrását különféle,
    Holocausttal összefüggő kárpótlási és jóvátételi alapok biztosítják,
    köztük a Claims Conference juttatások, az “Aranyvonat” megállapodás, a
    Claims Conference tárgyalásai nyomán létrehozott német állami alapok, a
    Holocaust Korszak Biztosítási Kérelmeinek Nemzetközi Bizottsága és a
    Svájci Bankmegállapodás.

——————-


Egyesületünkben
de talán a szélesebb közvéleményben is, joggal vetődnek fel a következő
kérdések.




1. A Magyarországon élő nem-zsidó üldözöttek megsegítésére mikor hozunk létre
egy magyar Claims Conference-t?


2. Mikor hozunk létre havonkénti életjáradékok kifizetésének céljára nem-zsidó
holokauszt túlélőket támogató alapot?


3. Vajon mikor lesz a szovjet kényszer-munkatáborokban szolgálatot teljesítő
nem-zsidó számára “kényszermunkások kárpótlási programja”?


4. Lesz-e svájci-magyar bankmegállapodás a szovjet és magyar
kényszer-munkatáborokban dolgozó személyek túlélőinek és örököseinek
támogatására?


5. Mi a helyzet a kényszer-munkásokat, és kisemmizetteket támogató magyar alapítvánnyal?
Ugyan, hol van Budapesten az irodájuk?


6. Van-e, lesz-e olyan szociális alapítványunk, amely a nagyon öreg nem-zsidó,
de szovjet-magyar kényszer-munkatáborokba hurcolt személyek számára étel
házhozszállítását, házigondozását, háziápolását, gyógyszerellátását biztosítja?




Sajnos a magyar tapasztalat, összevetve a nemzetközivel az, hogy nálunk e téren
jóval kisebb az összefogás, a szervezettség. Bár kétségtelen, hogy a meglévő
egyesületek – 56-os szervezetek, Pofosz, kitelepítettek szervezetei- valós
érdekképviselet adnak, és érnek, ill. értek is el eredményeket a magyarországi
üldözöttek támogatása, életjáradéka terén, de sajnos egyáltalán nem létezik
nálunk olyan szervezet, mint a
Claims Conference, mely maga végzi a kifizetéseket és nyújt
szociális segítséget.




Az érintettek száma Magyarországon nyilván többszöröse a Holokauszt túlélőinek,
és akkor még az idegenbe szakadt magyarokról említést sem tettünk.


Ki ill. mely szervezet az, mely ennek feladatát magára vállalná ? Nyilvánvaló,
hogy kormányzati, állami támogatás nélkül egy ilyen szervezetet és pénzalapot
nem lehetséges létrehozni. Az is nyilvánvaló, hogy lennének heves ellenzői – a
költségvetés szűkösségére hivatkozva – de nyilván támogatói is, Egyesületünket
beleértve.




A kérdés tehát fel van vetve, az idő meg sürget, egy ilyen alapot már
évtizedekkel korábban az ún. “rendszerváltozás” korában legkésőbb,
létre kellett volna hozni. A döntési helyzetben lévők felelőssége hát, hogy
követik-e Magyarországon a jól megszervezett nemzetközi példát.

Budapest, 2012.09.19.

KISE Elnökség


 

KIÁLTVÁNY

 

Tisztelet
és hódolat Magyarország Szent Koronájának, Történeti Alkotmányának,
amelynek jogfolytonossága 2012-01-01. Újév napján újra megtestesült,
jogerőre emelkedett az Alaptörvény erejénél fogva!

 

Tisztelt Magyarország!

Tisztelt Köztársasági Elnök, Dr. Áder János úr!
Tisztelt Miniszterelnök, Dr. Orbán Viktor úr!
Tisztelt Országgyűlés Elnöke, Dr. Kövér László úr!
Tisztelt Kúria Elnöke, Dr. Darák Péter úr!

Tisztelt Alkotmánybíróság Elnöke, Dr Paczolay Péter úr!

Tisztelet és köszönet mindazoknak, akik 2011. április 25.-i Alaptörvényünk alkotásában közreműködtek, szavazatukkal megerősítették és elindították Magyarországot a demokrácia, a magyarság, a jogok helyreállításának útján.


„Isten, áldd meg a magyart!

NEMZETI HITVALLÁS

 

Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.”

Ez azt jelenti, hogy a Történeti Alkotmányunk jogfolytonosságát a
diktatórikus évek megszűntével, közös akarattal, a Szent Korona vezérletével és általános hódolatával helyreállítjuk.

 „Nem
ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt
bekövetkezett felfüggesztését. Tagadjuk a magyar nemzet és polgárai
ellen a nemzetiszocialista és kommunista diktatúrák uralma alatt
elkövetett embertelen bűnök elévülését.

 Nem
ismerjük el az 1949. évi kommunista alkotmányt, mert egy zsarnoki
uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk érvénytelenségét.”

Nem
lehet az, hogy a főszabály érvénytelen és az arra épülő alrendszer
érvényes! A következő idézet meghatározza a törvényen kívüli időszakot,
amely idő alatt a diktatúrák rendeletei (törvénynek nevezettek,
törvényerejű rendeletnek, stb. nevezettek) szintén érvénytelenek.

 „Hazánk
1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének
visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott
népképviselet megalakulásától számítjuk.”

„R) cikk

(1) Az Alaptörvény Magyarország jogrendszerének alapja.

(2) Az Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.

(3)
Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti
hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell
értelmezni.”


Jogkövetkezmények: (értelmezés)

A kommunista kor törvényeit és rendeleteit megsemmisíti a jogfolytonos, korábbi Alaptörvény: 1920. évi I. törvénycikk az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről.

„9.
§ Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek
néptörvény, rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű
rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen érvénytelenek az úgynevezett
nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései és
határozatai is.”

Mivel az 1920. évi I. törvénycikk mint Alaptörvény, annak erejénél
fogva jogfolytonos a Történeti Alkotmány 1944. március 19.-ig és innen
a 2011. április 25.-i Alaptörvény teszi jogfolytonossá 1990. május
2.-tól, a másodiknak mindazt tartalmaznia kell, amiben alapjaiban eltér
az elsőtől, pl. államforma, stb. Mivel a 9.§ -ra nem hoz semmisségi
határozatot, ezért az jogérvényes.

Érvénytelen minden kommunista törvénnyel, törvényerejű rendelettel elkobzott tulajdon államosítása. Ellentétben a korábbi (1989.-ben alapított)
Alkotmány Bíróság határozatával, amely aljasul azt állítja, hogy az
államosítások az akkori törvényeknek megfeleltek. –  Nem feleltek
meg, mert minden államosítási törvényben, törvényerejű rendeletben ott
volt a kártérítési passzus, amit kezdetben hosszabbítgattak, azután már
nem törődtek vele. Szerződésszegésnek is tekinthetők, amelynek csak az
egyik fele teljesült, a másik nem.
Tehát! Érvénytelen.
Érvénytelenek a mai napig tartó kitelepítések, otthonaink, személyes tulajdonaink elkobzása.
Érvénytelen
1990. május 2. előtti minden, az un. rendszerváltást érintő törvény,
privatizáció, privatizációs és más politikai paktumok és határozatok.

Mivel
érvénytelen, az előbbi időpont 1990. május 2. előtt, 1989.-ben
létrehozott Alkotmány Bíróságnak nevezett társulat, érvénytelenek annak
későbbi határozatai is, például az igazság tételre, a földre,
ingatlanokra, üzemek, stb. annak vissza nem adása tulajdonosának,
hozott határozatai, a törvények megsemmisítése.  
Az
AB a kommunista diktatúra kinyújtott ökle volt a rendszerváltás
megakadályozására, egészen az Alaptörvény jogerőre emelkedéséig.


Tisztelt
rendszert-váltó Nemzettársaim, akik a Történeti Alkotmányunk tisztelői,
a magyarok Szent Koronájának alattvalói vagytok a csonka hazában!

A harc még csak most kezdődik!, most már törvényes a követelésünk.
A földnek, az üzemnek, a háznak, az útszéli korcsmának, stb. tehát megvan a tulajdonosa és megvannak a mai birtoklói. Megvan, mi megvan, megvan mi átalakult és megvan mit elpusztítottak.
Ami a közösségnek az országot a nemzetet jelentő vidéknek a legfontosabb,
helyre kell állítani a közösségi tulajdonokat, a közbirtokosságokat, községek földjét, mezejét, erdejét, maradéktalanul.
Ez az alapja a falu, az aprófalvas vidék élhetőségének. (Nézd meg a székelyeket!)
Természetesen
az elűzöttek, kitelepítettek, tehát akik a TSz-el sem tudták átmenteni
földtulajdon-jogaikat, azokat (is) képviseljük. A mai politika nem
tüntethet el bennünket, mint történelem!
(Hiszen a mi birtokaink a földosztás után, törpebirtokok lehetnének a mai – szisztéma – szerint.)
A tulajdonok többsége ma – privatizátorok, szerencsevadászok, demokratizálódott
kommunisták és leszármazottaik kezében van. A tulajdonok másik hányadát
az államnak nevezett kótyavetyélte el külföldi és hazai, idegen lelkű
csoportoknak, vagy odaajándékozta, mint a házakat, mert nem tudott vele
mit kezdeni. A privatizációk bevételei nem az országépítést szolgálták.
A tulajdonosok nagyon kis töredéke tudta
visszavásárolni elkobzott tulajdonát.

A helyzet tehát legalább annyira zavaros, mint a 150 év török pusztítás
után. Akkor is volt megoldás, a Habsburg álságossággal, a
betelepítésekkel szemben, azt a törvényt sem semmisítették meg.
Aki bizonyította örökségét-tulajdonát, az 10% értékű
fegyverpénzzel megválthatta és művelhette tovább birtokát, tulajdonát.
A királyi
adományoknál is magyarrá kellett lenni, utána szerezhetett birtokot, földtulajdont. Ezt is törvény szabályozza. Ezt csak a rendi Országgyűlés adhatta meg.

A tulajdon, az örökség a (szégyenteljes) kárpótlás során bizonyítást nyert. Elévülés nincs.
Habár
a jog és annak szelleme az igazság, bennünket kisemmizetteket támogat,
Magyarország felemelkedése, a történelmi kiegyezés,
alkotmányos mulasztás megszüntetése érdekében:

Törvényt kell alkotni a tulajdonszerzésről a föld használati jogáról, kártérítésről, az orgazda-társadalom lebontásáról! A
törvény határozza meg az állam, a rossz- és jóhiszeműen szerzett
birtoklások után járó kötelezettségeket, a tulajdonos kötelességeit és
feladatait. (A magyar föld tulajdonosa a Szent Korona, nekünk csak
jussunk van rá, használati jogunk.)

A kártérítést
nem a „nemzet” általában, hanem aki privatizálta, birtokolja, a jó-,
vagy rosszhiszemű orgazdák fizessék. A természetbeni, vagy pénzbeli
kártérítés összegét 10% „fegyverpénz” levonásával a tulajdonos kapja.
Ez így történt a 150 éves török uralom után is. Vagy a tulajdont, vagy
értékarányos járadékot kapjon a tulajdonos.

Ha
korcsmája utáni járadékát megissza, Isten éltesse, – a járadék után
adózzon,- ha vállalkozik, akkor az állam segítse őt néhány évnyi
járadékot megelőlegezve a vállalkozási tőkéhez. Csak így lesz valaki
Nemzeti Vállalkozó.

A tulajdonosi birtoklapok a valódi telekkönyv a megyei levéltárakba van. Kamatot csak 1990-től kérünk.
A tulajdon, a tulajdonos és a birtokló azonosítható és nyomon követhető,
akár „jogutódban” létező, átalakult, akár megsemmisített annak személye, tárgya.

A földtulajdon vonatkozásában elfogadjuk az 1945-46-os földosztást,
eltekintünk a törvényben meghatározott kártérítéstől 1945-90.-ig.
De itt megállunk.

Köszönet a magyarok Nagyboldogasszonyának, tisztelet és dicsőség a magyar történelmi jogalkotásnak, az isteni igazság győzelmébe vetett hitnek.

Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete

Szerkesztette: Plósz Sándor

Magyarország, 2012-08-15 és 20. Nagyboldogasszony és Szent István király napjára.

Jogforrás: Magyar Közlöny 43. szám. Magyarország Alaptörvénye, (2011. április 25.)

1000-2001 Ezer év törvényei,
www.1000ev.hu

” A feleségem családjának voltak földjei, amit az államosításkor elvettek, most tulajdonképpen visszakapta ezeket “

Földbirtokos lett a fideszes honatya neje

http://hirek.msn.mainap.hu/itthon/foldbirtokos-lett-a-fideszes-honatya-neje-16926/
http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/foldbirtokos-lett-a-fideszes-honatya-neje-2092185

Msn.Mainap 2012.06.21. 19:27 | Utolsó módosítás: 2012.06.21. 19:34

Újabb visszás földügyletre bukkant a Blikk! Műkörmös után
gyógypedagógust talált a lap a pályázati nyertesek sorában, ezúttal
Veszprém megyében.

Itt azonban világosan tetten érhető a politikai szál, a győztes férje
ugyanis fideszes országgyűlési képviselő és polgármester, Szedlák
Attila.

A
gyógypedagógusként dolgozó Szedlák Bernadett nem is akárhol kapta meg
egy 34 hektáros szántó haszonbérleti jogát: Balatonvilágoson, a tótól
légvonalban alig 900 méternyire. Bérleti joga húsz évre szól, és a
pályázati kiírásnak megfelelően évente 37 ezer forintot kell fizetniük
hektáronként. A kormányprogram alapján idén elkezdődtek az állami földek
egy részének bérbeadása helyi családi gazdálkodóknak.– Szedlákéknak semmiféle gazdálkodói tapasztalatuk nincsen – árulták el
a Blikk helybéli forrásai, és ezt alátámasztja a politikus életrajza
is, hiszen mérnök-informatikus, politikai pályája előtt a
közigazgatásban dolgozott.
Itt gazdálkodhat a fideszes honatya neje (Blikk)

Ráadásul Szedlákék nem is balatonvilágosiak,
hanem több településsel távolabb, Litéren laknak, a pályázati kiírásban
szereplő, legfeljebb húsz kilométeres távolságnak is épphogy
megfelelnek.

– A feleségem családjának voltak földjei, amit az államosításkor elvettek, most tulajdonképpen visszakapta ezeket –
magyarázta a Blikknek Szedlák Attila, hogy a gyógypedagógus felesége
miért is pályázott a földekre. – Szeretnénk a gyerekeinknek megadni az
esélyt, hogy a földből élhessenek, mint a nagyszüleink – tette hozzá. –
Nem vettük el a helyiek elől a lehetőséget, és volt egy sikertelen
pályázata is a feleségemnek – válaszolta felvetésünkre, hogy nem érzi-e
visszásnak, hogy kormánypárti politikusként családtagja nyert a
pályázaton. – Ekkora területre nem is érdemes traktort venni, a helyi
gazdálkodókkal fogjuk megműveltetni a területet.
– Négy pályázat érkezett erre a területre, ebből egy érvénytelen volt.
A nyertes érte el a legmagasabb pontszámot – mondta el a Blikknek Szabó
Csaba miniszteri biztos, aki hozzátette, hogy a gyógypedagógusi
végzettség nem kizáró ok.Miért éri meg így osztani a földet? Részletek a blikk.hu-n
Szedlák Attila (mkogy.hu)
Szedlák Attila (mkogy.hu)

 

Kommentár

A hír elég nagy felháborodást keltett a közvéleményben, ez tény. Számos komment olvasható az Msn-Mainap honlapján is, e cikk
után, több-kevesebb hozzáértéssel, kisebb-nagyobb indulatokkal. Egyesületünk azonban nem ott, kizárólag itt adja közre
álláspontját.

Az
elsődleges reakció a polgári oldal számára az, hogy ez egy rossz
üzenet. Rossz érzést kelt az emberekben, mert azt üzeni, hogy aki közel
áll a Fidesz MPSZ – KDNP kormányzó pártszövetséghez, annak van ma
esélye arra, hogy hasonló helyzetbe kerüljön mint volt kifosztása
előtt, és másnak nem.

Sajnos ez az eset nem egyedi példa. Egyesületünk, mint erről itt
lejjebb cikk is olvasható, részt vett a TAHSZ VI. Országos Értekezletén
2012. Június 23-án.  Itt Dr. Ángyán József professzor úr
meglehetős alapossággal, részletességgel előadta, hogy az állami földek
juttatásában, tartós bérletbe adásában, 85-90 %-os ún. holdudvari
nagybirtokos földszerzés történt, tehát ilyen arányban volt
kimutatható, hogy a kormányzó pártszövetséghez tartozók, pozícióban
lévők szereztek termőföldet. S nem családi- és kisgazdaságokról van szó
itt sem, hanem egyértelműen nagybirtokok kialakulásáról. Itt olvasható
illetve látható Ángyán professzor úr előadása:

http://fejerszovetseg.blogspot.hu/2012/07/tenyek-es-velemenyek-tahsz-vi-orszagos.html

A cikkben említett helyzet tehát korántsem egyedi.

Az hogy korábban kifosztott tulajdonosok, leszármazóik csak akkor
kaphatnak vissza valamit abból amit tőlük elloptak, ha a jelenlegi
kormányzó párthoz közel álló pozícióban vannak, korántsem egyedi.

Hogy is mondta Orbán Viktor még 2009. szeptember 11-én, a Fidesz akkori
budapesti Országos Gyűlésén, még ellenzéki vezető korában ? Idézzük:


„Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Én személy szerint olyan országban akarok
élni, ahol nem vehetik el többet senkitől, amiért megküzdött, s amit
joggal tudhat a magáénak.


Azt akarjuk mindannyian, hiszen ezért vagyunk itt együtt, hogy ne
vehesse el tőlünk senki az anyagi és szellemi javainkat, a pénzünket, a
házunkat, a földünket, a vizünket, de ne vehessék el a történelmünket,
a szabadságunkat, a függetlenségünket, az összetartozásunkat, sőt, még
a büszkeségünket se vehessék el …”

Azt kell ma látnunk, mert a tények melyekről itt fent is olvashat a
tisztelt olvasó ezt mutatják, hogy a jelenlegi miniszterelnök
kijelentése tulajdonképpen – igaz.

Igaz, csak némi kiegészítésre, ha úgy tetszik átértelmezésre szorul. Mert amikor azt mondta, hogy nem vehetik el többet senkitől, amiért megküzdött, s amit joggal tudhat a magáénak ,
akkor ezt úgy kell talán érteni, hogy csak a teremben ülőkre gondolt, a
kormányzópártok táborába tartozókra, s talán ott is csak a pozícióban
lévőkre. Tehát őközülük senkitől nem vehetik el, mert majd
visszakapják, állami termőföld formájában.

S a többi sok millió magyarra akkor e kijelentés talán nem is vonatkozik.

Budapest, 2012.08.12.

KISE Elnökség

2012. Június 23-a:

a Földtörvény társadalmi vitája a TAHSZ szervezésében.

Egyesületünk
képviseltette magát e rendezvényen, melyet TAHSZ /Történelmi
Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség/ rendezett meg, és most az
alábbiakban egy Nyílt Levelet fogalmazunk meg a szervezők felé.

Tisztelt Történelmi Alkotmányunkat Helyreállító Szövetség !
E
rendezvényen való részvétel előtt átnéztük számos dokumentumukat, úgy
mint a V. Országos Értekezletük Közindítvány-át, melyet a közjogi
méltóságoknak megküldtek, és a többi anyagokat honlapjukon.

Ezek között van az Önök Harmadik Országos Értekezletének Felhívása, és annak is a 8. pontjában a következő olvasható:

“8.    A Magyar Országgyűlés a jelenlegi, törvényességében
megalapozatlan (illegitim) helyzetében egyet tehet, hogy megállapítja
átmeneti és korlátozott jogkörű állapotát és tényleges hatalmi
helyzetéből kinyilvánítja, hogy Magyarország visszatér ősei
jogrendjéhez, az 1944. március 18.-i jogállapothoz, és kimondja az azóta
napjainkig terjedő időszak minden
köz- és magánjogi aktusának elvi
érvénytelenségét
.”

Magyarországnak van történelmi Alkotmánya,
mely a Szent Korona tanra és értékrendre épül, ezt kell helyre
állítani. S ugyanakkor kérik az 1949. évi XX. törvény /sztalinista
alaptörvény/ hatályon kívül helyezését. Alkotmányozó nemzetgyűlésnek
kell döntenie arról, hogy az elmúlt közel 67 éves időszak
jogszabályaiból melyeket minősít a történelmi alkotmányunk alapelveivel –
a Szent Korona Értékrendjével – összeegyeztethetőnek.

Egyesületünk a fent említett 8. pontban megfogalmazottakkal
egyetért, ott /is/ kapcsolódási pontokat látunk a mi céljainkkal. Az
olyan “közjogi aktusok” mint a széles néptömegek, több millió
honfitársunk kifosztását elrendelő államosítási “törvények” , melyek
látszólag kártalanítást is ígérgettek az áldozatoknak, de valójában csak
a rablásról szóltak, alapvetően összeegyeztethetetlenek őseink
jogrendjével, és a Történelmi Alkotmányunkkal.

Egyesületünk a
fentiek mellett teljes mértékben egyetért, és támogatja a TAHSZ munkáját
a magyar termőföld és természeti kincseink megvédése, magyar kézben
tartása érdekében.

Továbbá egyetértünk azon célkitűzéssel is, melyet Ángyán professzor úr
olyan markánsan, és alapos felmérő, kutató munkával adott elő e mostani
vitanapon, hogy a kis- és családi gazdaságokat kell támogatni a
mezőgazdasági nagyüzemekkel szemben. Mely családi mezőgazdasági
szerkezet általánosan jellemző mindenütt az EU országaiban.

Ezt kiegészítenénk egy megjegyzéssel. Az 1944. március 18.-i jogállapot
előtt, tehát a Horthy-korszakban a magyar termőföld mintegy 75-80 %-a
volt kis- és közép gazdaságok művelésében  / Horthy Miklós :
Emlékirataim / tehát amennyiben a történelmi alkotmányosságot állítjuk
vissza a fentiek szerint, és az összeegyeztethetetlen jogi aktusokat
érvénytelenítjük, akkor éppen az Ángyán professzor úr, és mások által,
így általunk is, kívánatosnak tartott  családi, kisgazda mezőgazdasági
szerkezetet közelítjük meg teljesen. Ellentétben mostani 85-90 %-os
holdudvari nagybirtokos földszerzéssel, melyet a professzor úr 23-ai
előadásában tételesen kigyűjtve bemutatott.

A fentiek alapján a további együttműködést, további közös munkát tervezünk szervezetükkel.
Budapest, 2012.06.26.

 

Tisztelettel
KISE Elnökség

Új menüpont: Egyesületünk küzdelmének jogi dokumentumai

 

Új menüponttal bővült honlapunk, a Dokumentumok főmenü pontba Egyesületünk küzdelmének jogi dokumentumai
névvel új menüpont került. Itt olyan jogesetekről számolunk be,
melyekben többnyire Egyesületünk érintett, vagy tagjaink, és alapvetően
restitúciós tárgyú a kereset.
Az érintettek személyiségi jogainak védelme miatt a neveket, személyes
adatokat vagy kivesszük a szövegből, vagy amennyiben az érintettek
kifejezetten beleegyezésüket adják, hozzájárulnak személyes adataik
bennhagyásához, akkor nem.

Célunk ezen új információ közlésével az, hogy tájékoztatást, jogi
segítséget adjunk az érintetteknek, azoknak akik restitúciós, vagy
kártalanítási igénnyel kívánnak fellépni.
Előfordult eddigi gyakorlatunkban sikertelen kereset is, kisebb számban
és korlátozottan a sikeresek. A helyzetet nyilván alapvetően
meghatározza az a közismert tény, hogy a törvénytelenül elvett
tulajdonok visszaadását egyedül csak Magyarországon nem volt
hajlandó megtenni egyik kormányzat sem, míg a keleti blokkba, a szovjet
blokkba tartozó országokban hazánkon kívül mindegyikben véghezvitték a
restitúciót, a Balkántól a Baltikumig.
Mindennek ellenére azonban voltak olyan jogesetek, helyzetek, mikor
mégis csak sikeresen lehetett restitúciós illetve kártalanítási
igényeket érvényesíteni, részben, netán teljes egészében.
Ezekről fogunk beszámolni az új menüpontban.

Budapest, 2012.05.15.

Tisztelettel

KISE Elnökség

 

Új honlapcím

Tisztelt Látogató !

Egyesületünk 2012.05.08-án áttért ezen új honlapcímre, mely a fenti, azaz
www.kisemmizettek.hu

vagy röviden
kisemmizettek.hu

ezt kell beírni a böngésző címsorába.

Kérjük tájékoztassák minél szélesebb körben az elérhető tagokat, érdeklődőket.

Levélcímünk is változott, erről a Kapcsolatfelvétel menüpontból kaphatnak tájékoztatást.

A korábbi honlapcímünk: http://kisebp.fw.hu/
év végéig, vagy legfeljebb jövő februárig megmarad, de ott csak egy
rövid tájékoztató olvasható, miszerint honlapcímünk megváltozott, és 10
sec után automatikusan át is lép onnan az új honlapcímre. Ez időpont
után véglegesen megszűnik a régi honlapcím.

Budapest, 2012.05.09.

Tisztelettel
KISE Elnökség


Hányan emlékeznek meg arról, hogy 800 ezer embert vittek el a Gulagra?

LÁZÁR JÁNOS: ÓRIÁSI ADÓSSÁGA VAN A MAGYAR TÁRSADALOMNAK

http://www.magyarhirlap.hu/online/lazar_janos_oriasi_adossaga_van_a_magyar_tarsadalomnak.html

2012-04-27
Óriási adóssága van a mai magyar társadalomnak azzal a 800 ezer
emberrel szemben, akit 1944 őszétől elhurcoltak a Szovjetunióba –
jelentette ki Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője pénteken Siófokon
egy rendezvényen.

A politikus emlékeztetett: egy jelképes
anyagi kárpótláson túl semmiféle igazságszolgáltatásban, lelki
kárpótlásban, jóvátételben nem volt részük az elmúlt húsz esztendőben.

A
Szórakész (Szovjetunióban Volt Magyar Politikai Rabok és
Kényszermunkások Szervezete) országos találkozóján beszédet mondó
frakcióvezető szólt arról is, a mai napig adós a magyar történetírás
azzal az adattal, hogy a második világháború után hány embert
kényszerítettek munkára, vittek el Magyarországról, hiszen csak azokat
regisztrálták, akik oda is értek. Azokat, akiket előtte kivégeztek vagy
meghaltak deportálás közben, már számba se vették.

– Angliában a
mai napig tíz- és százezrek emlékeznek az első világháború végére,
hőseire és áldozataira, vajon ma Magyarországon hányan emlékeznek meg
arról, hogy 800 ezer embert vittek el a Gulagra, ahonnan nagy részük nem
tért vissza? – tette fel a kérdést Lázár János. Nem volt olyan magyar
család, amelynek ne okozott volna szenvedést ez az időszak, mégsincs se
nemzeti emléknap, se nemzeti főhajtás, hogy legalább évente egyszer
emlékezzünk az áldozatokra – tette hozzá.

Lázár János
Hódmezővásárhely polgármestereként a találkozó mintegy száz résztvevője
előtt beszélt arról is, hogy városában 2004 és 2006 között a félelem, a
zárkózottság vagy az emlékek elvesztése miatt csak komoly gyűjtőmunkával
tudták összeszedni a régi adatokat, emlékeket arról, hány helybélit
hurcoltak el náci haláltáborokba és a Gulágra.

Hangsúlyozta, az
emlékezés akkor lesz teljes, ha nemcsak a holokausztról való ismeretek
képezik majd az általános műveltség részét, hanem az is, hogy hány
embert hurcoltak el a Szovjetunióba.

Menczel Erzsébet, a
Szórakész vezetője, fideszes országgyűlési képviselő úgy fogalmazott,
hogy már kinyitották az “amnézia zsákját, ahová megpróbálták a
szocialista kormányok a történelem e sötét korszakát visszatuszkolni”.
Az általa benyújtott önálló indítvánnyal kezdeményezte, hogy november
25-ét nyilvánítsák a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és
kényszermunkások emléknapjává. Jelenleg a javaslat általános vitája
zajlik a parlamentben. Mint kifejtette, az 1944 őszétől 1948-ig
elhurcoltak mintegy ötöde élte túl a megpróbáltatásokat, és tért vissza
1953-55 körül. Azért esett a választás november 25-re, mert az év ezen
időszakában térhettek haza a túlélők.

Menczel Erzsébet elmondta,
hogy iskolai előadást tartva, de még a parlamentben, a képviselőtársai
között is tapasztalta, milyen hiányos a tudás és a tanítás a Gulágról.
Az új emléknappal azt szeretnék elérni, hogy méltóképpen emlékezzenek
meg a jövőben a “vörösinges fasizmus” áldozatairól is.

A Szórakész négynapos siófoki találkozójára több országból érkeztek túlélők és leszármazottaik.

MHO/MTI

 

A kuláküldözés emléknapjává nyilvánította az Országgyűlés június 29-ét

http://www.kdnp.hu/news/kulakuldozes-emleknapjava-nyilvanitotta-az-orszaggyules-junius-29-et
http://videotar.mtv.hu/Cimkek/k/u/kulakuldozes_aldozatai.aspx
http://www.magyarhirlap.hu/belfold/a_kulakuldozes_emleknapja.html
http://tablet.mno.hu/stenk/anyagilag-ellehetetlenitettek-oket-sokukat-kikoltoztettek-3398?cikk_ertekel=1&ertekeles=3

Elfogadta a parlament Varga László kereszténydemokrata politikus
indítványát, és határozatban ítéli el a kommunista diktatúra idején a
magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és
megkülönböztetést. Emellett az országgyűlés képviselői javasolják, hogy a
kuláküldözés történetéről és körülményeiről rendszeresen, méltó módon
emlékezzenek meg, hogy a fiatal nemzedékek megismerhessék a
középparaszti réteg szenvedését.

Budapest, 2012. március 28.
A képviselők Varga László KDNP-s politikus indítványát 345 igen
szavazattal, 7 nem ellenében és egy tartózkodás mellett hagyták jóvá
hétfőn. A kormánypártok mellett az, MSZP, a Jobbik és az LMP politikusai
is igennel voksoltak, a tartózkodó és az ellenszavazatokat a
Demokratikus Koalícióhoz tartozó képviselők adták le.

A határozatban az Országgyűlés elítéli a kommunista diktatúra idején a
magyar középparasztsággal szemben tanúsított kegyetlen üldöztetést és
megkülönböztetést. Emellett javasolja, hogy a kuláküldözés történetéről
és körülményeiről rendszeresen, méltó módon emlékezzenek meg, hogy a
fiatal nemzedékek megismerhessék a középparaszti réteg szenvedését.

A megemlékezés napja minden év június 29-e, Péter-Pál napja, amely a
hagyomány szerint a betakarítás kezdetének napja, „a parasztság ünnepe”
volt.

kdnp.hu
Forrás: MTI

 

 

22 évvel a “rendszerváltozás” után

Felavatták Bauer Sándor szobrát a fővárosi Mátyás téren

Mint arról már itt a 2010. január 24-i írásunkban beszámoltunk,
akkor  20 évvel a “rendszerváltozás” után még a teljes agyonhallgatás,
a mellőzés jellemezte azt a hozzáállást, ami a hatalom részéről
megnyilvánult a kádár-rezsim egyik legnagyobb nemzeti hősével
kapcsolatban. Bauer Sándor a kommunista önkény elleni tiltakozás
hősies, és csak
nagyon kevesek által követni mert útját választotta. Ott ahol Petőfi
Sándor a Nemzeti Dalt szavalta, felgyújtotta magát, feláldozta fiatal
életét.

Most végre már lép a hatalom is, 21-22 év után. Utcát neveztek el róla
2011. májusában, s az elmúlt héten felavatták Bauer Sándor szobrát is a
fővárosi Mátyás téren, ahogy erről a közszolgálati televízió híradása szól:

http://videotar.mtv.hu/Videok/2012/03/18/19/Felavattak_Bauer_Sandor_szobrat_a_fovarosi_Matyas_teren.aspx

Miért kellett eddig várni a mostani emlékmű avatásra, miért kellett
2011. májusáig várni arra hogy utcát nevezzenek el nemzeti hősünkről ?
Jan Palach -al a cseh nép nem bánt ilyen mostohán…. az ő nevét a cseh
nemzet örökre bevéste az emlékezetébe, a prágai óvárosban régóta tér
van elnevezve róla. De említhetnénk Moyses Márton fiatal költőt is, aki
Brassóban kommunista párt székháza előtt gyújtotta fel magát, és akiről
szintén tájékozódhat az olvasó a fenti, 2010. január 24-i írásunkból.
Az ő emléktáblája is megtekinthető e cikkünkben.

Reméljük, hogy ezen emlékmű avatás csak az első lépés volt, és méltó
helyükre kerülnek példaképeink, nemzeti hőseink. S .nem lesz már többet
olyan, hogy vezető polgári médiákban /mno, hírtv/ semmi nyomát nem
találjuk az ő nevüknek, ahogy ez még 2010-ben volt.

Budapest, 2012. március 19.

KISE



GYÁSZNAP

1952. FEBRUÁR 17.

 

A tömeggyilkos, népellenes bűnöket elkövető, kopasz, vörös féreg és
bandája a Elnöki Tanáccsal karöltve 1952. február
17-én (1952. évi 4.sz tvr.) törvényerejű rendelete alapján állami
tulajdonba vették (egészen pontosan elrabolták kifosztották… ha
kellet és a rablók érdeke azt kívánta legyilkolták !!! a törvényes
tulajdonosokat) mindazokat a házingatlanokat (bérházakat, családi
házakat, villákat, öröklakásokat, lakásokat üzletházakat, üzleteket,
stb.), amelyekben tulajdonosaik laktak, amelyeket tulajdonosuk részben
vagy egészben bérbe adott. Államosították (AZAZ ELRABOLTÁK) a
TISZTESSÉGES KÖZÉPOSZTÁLY ingatlanait akkor is, ha azokat nem adták
bérbe, hanem a tulajdonosok lakták őket. (Ha volt rajtuk sapka ha nem
volt ! akkor is vitték őket a vörösök által felállított
koncentrációs táborokba.) Budapesten 36 443 ingatlan került a TOLVAJ,
RABLÓ, GYILKOS férgek listájára, egyharmaduk esetében a tulajdonosok
fellebbeztek (akiket ezért agyon is vertek!). A „lakosságtól”, a besúgó
gerinctelen csótányoktól és a mocskos házmesterektől, (tisztelet a
kivételeknek) további hatezer államosítandó ingatlanra vonatkozó
„bejelentés” érkezett. Az államosított házak 42%-a bérház, 22%-a
egykori tisztességes magyar keresztény középosztály által lakott vagy
hatszobásnál nagyobb családi ház volt (DE HA KELLETT ehhez
hozzászámolták a csirke-ólat, a disznóólat, a kutyaházat, stb.), 30%-ot
tett ki az olyan öröklakások száma, amelyekben nem a tulajdonos lakott.
60 ÉVE ! a kifosztott kirabolt és még életben lévő törvényes
tulajdonosok csak kívülről nézhetik a megmaradt ingatlanaikat, mert
azokban még ma is a
TOLVAJ, RABLÓ, GYILKOS férgek, vagy ÁVH-s utódaik laknak mint
“tulajdonosok” , BÜNTETLENÜL !, köszönhetően az első szabadon
választott kormánynak és az AB egyes tagjainak.

Magyarországon az 1990-es évek elején alkotott úgynevezett
“kárpótlási törvények” hatályba lépése után kb. 3.000.000 család
jelentette be (vagyis
legkevesebb kb. 6.000.000 állampolgár) kártalanítási, kárpótlási
igényét, amelyek a diktatúrák által az élet, az egészség, a szabadság
és – többségükben – a tulajdon sérelmére elkövetett károkozásokból
fakadtak. Európában minden országban igazságos és törvényes
kártalanítás történt, ill. történik. Magyarországon a kárpótlási
folyamat során sajnálatosan újabb jelentős sérelmek keletkeztek,
illetve a jogos – minden jog szerint igazságos – kártalanítási igényt
még mind a mai napig nem rendezték.
A Magyar Parlament Országgyűlési Határozatban kíván megemlékezni a
Rákosi-rendszer által elkövetett tömeges kitelepítésekről, a
deportálásokról a kommunista diktatúra által kitelepítettek
(kifosztottak ? kisemmizettek ?) valamint az őket befogadók emlékének
60. évfordulója alkalmából történő megörökítéséről. Remélhetőleg az OGY
Határozat tartalmazni fogja a kisemmizettek kártérítését és a bűnösök
felelősségre vonását is.


Budapest, 2012.február 17.
KISE Elnökség

 

4. 1952. tvr. “Az egyes házingatlanok állami tulajdonbavételéről”

Íme “dr.
Qiurico” járásbíró végzése ebből az időkből. A kommunistáknak még a
szovjet fegyverek árnyékában sem volt annyi bátorságuk, hogy valódi
nevet írjanak az ilyen végzésekre. Féltek már akkor is a büntetéstől,
az elszámoltatástól, akárcsak 1989-90 -ben, mikor a híradások szerint
már összecsomagolt bőrönddel menetre készen várták a felelősségre
vonást.

Ami utána
csak nem akart következni. A mai napig nem volt itt sem felelősségre
vonás, sem elszámoltatás a legyilkolt életekért, a sokéves rabságért, a
hatalmas mennyiségű ellopott tulajdonokért.


Az Ország Háza
127. ülésnap (2011.11.02.) Napirend előtti felszólalás

http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.ulnap_felszo?p_lista=f&p_nap=127&p_ckl=39&p_stilus=

Ma is időszerű az igazságtétel
“A közép-európai, posztkommunista államokhoz képest Magyarország igencsak le van maradva ebben a kérdésben”


 

 

Dr. Gulyás Gergely napirend előtti felszólalása, illetve Dr. Rétvári Bence
válasza meghallgatható a fenti hivatkozáson, vagy innen honlapunkról (a felvétel elején 4-5 másodpercig nincs hang) :

Dr. Gulyás Gergely (Fidesz) 5:10


Dr. Rétvári Bence (KDNP) 5:23

A fenti felszólalás, és a válasz szöveges formában is olvasható a Parlament honlapján, az alábbi hivatkozásokon:

Dr. Gulyás Gergely (Fidesz):

http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=127&p_felsz=18&p_szoveg=&p_felszig=18

 

Dr. Rétvári Bence (KDNP):

http://parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_fadat?p_ckl=39&p_uln=127&p_felsz=20&p_szoveg=&p_felszig=20

 

50 éve épült a berlini fal

2011. augusztus 13., szombat
http://index.hu/kulfold/2011/08/13/egy_ejszaka_alatt_epult_a_tokeletes_vasfuggony/
http://index.hu/kulfold/2011/08/13/bun_es_bunhodes_a_fal_arnyekaban/
http://index.hu/kulfold/2011/08/13/szokes_a_szabadsagba/

Pontosan 50 éve, hogy a berlini utcákat lezárták, a villamosvonalakat
átvágták, családokat és barátokat szakítottak szét: többé nem volt
menekvés a diktatúra elől. 1961. augusztus 13-án, vasárnap a berliniek arra ébredtek, hogy éjszaka
az utcákat drótkerítéssel zárták le, a villamos- és metróvonalakat
átvágták, de még a temetők közepére is szögesdrótot húztak. Az 50 éve
épült berlini fal a Kelet-Európában élők elnyomásának legfontosabb
jelképe lett, és 29 éves fennállása alatt mindvégig az is maradt.

A győztes nagyhatalmak a kapituláció után Németországot és Berlint is
befolyási övezetekre osztották. Az amerikai, brit és francia övezet
területén alakult meg 1949-ben a piacgazdaságon alapuló, demokratikus
berendezkedésű Német Szövetségi Köztársaság, míg a szovjetek a német
kommunista állampárt által irányított Német Demokratikus Köztársaság
létrejötte fölött bábáskodtak.

A keleti és a nyugati övezetek között, a két
későbbi Németország határán a szovjet csapatok 1947-re készültek el a
Churchill által 1946-ban megjövendölt vasfüggöny, a műszaki határzár
rendszerével, bár az NDK nyugati határát véglegesen csak 1952-ben zárták
le.

A szövetségesek a mélyen a szovjet zónában lévő Berlint is négy részre
osztották. A szovjet irányítás alatt álló Kelet-Berlin lett az NDK
fővárosa,  míg a nyugati zónák összevonásával 1949-ben alakult meg az
NSZK-tól jogilag független, formálisan a három nyugati szövetséges által
irányított Nyugat-Berlin. A két Berlin azonban funkcionálisan egy város
maradt, közös közműhálózattal és infrastruktúrával, az utcákon,
villamoson, metrón pedig mindenki akadálytalanul közlekedhetett ide-oda.
1949-től 1961 augusztusáig 2,67 millió ember, az NDK lakosságának több
mint 15 százaléka emigrált Nyugat-Berlinen át nyugatra (az ezidőtájt az
NDK-ba érkező magyar diák- és egyéb csoportok programjában Berlin épp
ezért nem is szerepelhetett). A magasabb életszínvonal és a szabadság
reményében az utolsó hetekben naponta több mint 1500 ember menekült el,
akik között a fiatalok és magasabban kvalifikáltak voltak túlsúlyban.
Hacsak nem akarták az utolsó  távozó után maguk leoltani a villanyt, az
NDK vezetői kénytelenek voltak megoldást találni az agyelszívásra és a
fenyegető demográfiai katasztrófára. Történészek szerint Walter
Ulbricht, a keményvonalas keletnémet államfő egy ideje már szorgalmazta a
fal megépítését, de azt a Szovjetunió első embere, Nyikita Hruscsov
csak a Varsói Szerződés 1961. augusztus 3-5. közötti moszkvai
konferenciáján engedélyezte. Ulbricht 12-én írta alá a berlini
határzárról szóló rendeletet.
Augusztus 13-ára virradóra az NDK fegyveres erői lezárták a
Nyugat-Berlin körüli határt. A sebtében felhúzott kezdetleges kordon
házasságokat, családokat, kapcsolatokat szakított szét, és tömegeket
lehetetlenített el egzisztenciálisan. Az első napokban még több százan
menekültek át, de az először csak fonott drótkerítésből álló határzárat
egyre komolyabb műszaki megoldásokkal védték, majd váltották fel. Az
1948-49-es blokád emléke – nyomásgyakorlásként a szovjet csapatok
Nyugat-Berlin összes közlekedési kapcsolatát elvágták a külvilággal –
még élénken élt, ám a város tartós kettéosztottságának nyomasztó
realitásával először szembesültek a berliniek.
A fegyveres erők a kordonokkal párhuzamosan már az első éjjel árkokat
ástak az utcák végébe, hogy ne lehessen autóval áttörni. Nyugat-Berlin
külső határa 156 kilométer hosszú volt, a két Berlin között pedig
további 43 km-es ideiglenes drótkerítés húzódott. Már augusztus 17-én
megkezdődött az ideiglenes drótkerítés bizonyos térközönként
betonoszlopokkal történő megerősítése: a tömböket  katonák és munkásőrök
felügyelete mellett vidéki munkások állították fel.

A megerősített  határszakasz mintegy 140 kilométer hosszú volt. Az
építményt a hivatalos kelet-nyugati szektorhatártól kicsit keletebbre
húzták fel, hogy az építkezéskor még véletlenül se lépjen át senki
nyugati területre, és adjon okot területi vitára. Miként azt a 70-es
évektől állandósuló graffitik is jelezték, Nyugat-Berlin felől a falat
közvetlenül meg lehetett közelíteni.

Ahol a zónahatár folyó- vagy tómederben
húzódott, víz alatti szögesdrót-kerítéssel és állandó járőrözéssel
próbálták elejét venni a szökéseknek. A közvetlenül a fal mellé épült
házak nyugatra néző ablakait befalazták, a senkiföldje fölé lógó
erkélyek alá szöges acélszőnyeget terítettek, később a házakat
kiürítették és lebontották.

A betonoszlopokkal megerősített drótkerítést
1965-tól váltotta fel a tömör betonfal “első generációja”, amit 1975-től
kezdődően cseréltek le az 1989-ig változatlan, 45 ezer 3,4 méter magas
és 1,2 méter széles vasbeton elemből álló, hengeres tetejű “Grenzmauer
75” betonfalra (az építmény egyes helyeken ennél magasabb is volt). A
fal mögött egyre szélesedő, gyakran közel 100 méter széles senkiföldje
húzódott, majd egy szögesdrót-kerítés.

A szigorúan őrzött, és teljesen csupasz, így jól belátható senkiföldjére
illetéktelenül belépőkre az őrök a tűzparancs értelmében kérdés nélkül
golyózáport zúdíthattak
. A berlini fal áthatolhatatlanságát
jelzőkerítések, hosszú drótfuttatókon tartott őrkutyák,
szögesdrót-akadályok, mintegy 120 őrtorony és 20 bunker is biztosította.
A belnémet határral ellentétben azonban ide sem aknákat, sem automata
fegyvereket nem telepítettek.

A fal leomlása ugyanolyan világpolitikai szükségszerűség volt, mint a
létrejötte. A Szovjetunió gazdaságilag lényegében tönkrement a Reagan
által rákényszerített fegyverkezési versenyben. Az 1985-ben hatalomra
jutó, és előbb gazdasági, majd átfogó politikai reformokat hirdető
Mihail Gorbacsov politikája a korábbi szuperhatalmi pozíció feladását
jelentette, ami végül a kelet-európai befolyási övezet megszűnését
eredményezte.

Berlinben 1989 őszén gyorsultak fel az események, miután a gyorsan
demokratizálódó Magyarország, majd Csehszlovákia is nyugatra engedte a
pont ebben a reményben tömegesen ide érkező keletnémet turistákat.
Szeptemberben NDK-szerte rendszerellenes, és a határok megnyitását
követelő tömegtüntetések törtek ki.

Novemberre a helyzet tarthatatlanná vált, és
az országot évtizedek óta vezető államfő-pártfőtitkár Erich Honeckert
váltó Egon Krenz vezetésével a Német Szocialista Egységpárt politikai
bizottsága úgy döntött, hogy 10-én megnyitja a határokat. A hírt 9-én
este a párt szóvivője, Günter Schabowski jelentette be. Mivel a
vezetéstől kapott instrukciói nem voltak világosak, az egyenes adásban
közvetített sajtótájékoztatón összezavarodott, és az egyik újságíró
kérdésére azt válaszolta, hogy az intézkedés azonnal hatályos.

A berliniek megrohamozták az átkelőket. Bár a
határőröket senki nem értesítette a határzár feloldásáról, kénytelenek
voltak engedni a tömeg nyomásának, és Németországban napokig tartó
spontán népünnepély kezdődött, a berliniek pedig puszta kézzel kezdték
el bontani a falat.

Amikor a német egyesítést követően megkezdődött a határsávban
elkövetett gyilkosságok és a jogsértő tűzparancs felelőseinek a
felkutatása, a németeknek olyasmivel kellett szembenézniük, amiről azt
hitték, hogy a náci múlttal együtt egyszer már örökre elásták a
történelem szemétdombján: a határsértőkre tüzelő katonák parancsra
hivatkoztak és a feletteseikre mutogattak, az NDK és az állambiztonsági
minisztérium, a Stasi volt vezetői viszont tagadták a parancs
létezését.

Sokáig szinte semmi konkrétat nem lehetett
tudni a keletnémet határon érvényes tűzparancsról. Bár az agyonlőtt
menekülők miatt a létezéséhez nem sok kétely férhetett, csak 2007-ben
került elő döntő bizonyíték.

“Ne habozzanak fegyvert használni, akkor se, ha a határsértési
kísérletnek nők és gyermekek is a részesei, mert az árulók gyakran épp
ezt használják ki”
– állt a hétoldalas, 1973-as keltezésű dokumentumban,
amit négy éve, a határőrség iratai közt találtak a Stasi archívumát
feldolgozó hivatal munkatársai. A hivatalos határőrizeti előírások a
fegyverhasználatot csak rendkívüli esetben engedélyezték, ez a
dokumentum viszont épp azt bizonyította, hogy az ország vezetői
egyenesen elvárták a menekülők meggyilkolását.

Honecker (valamint Willie Stoph korábbi miniszterelnök és Erich Mielke
állambiztonsági miniszter) ellen a vádakat megromlott egészségi
állapotuk miatt – a közvélemény tiltakozása ellenére – ejtették.
Ugyanabban a perben a hadügyminiszter Heinz Kesslert és a hadsereg élén
álló  Fritz Streletz-t viszont felbujtóként bűnösnek találták a
gyilkosságokban. Az NDK utolsó vezetőjét, Egon Krenz-t kétszer is
elítélték (egyéb vádpontok mellett) a gyilkosságok miatt, amiket ő
alkotmányosnak és a “népjognak megfelelőnek” nevezett.

Németországban két határőrperre is sor került. Az elsőben a bíró a
terhelő ítélet indoklásakor arra a konklúzióra jutott, hogy az NDK
törvényei, melyekre a védelem hivatkozott, irrelevánsak, mert egy
illegitim (nem demokratikusan választott vezetésű) rezsim által hozott
jogszabályok szükségképpen érvénytelenek
, és nem jelenthetnek alapot
veszélytelen emberek életének a kioltására.

 

Esti beszélgetés – kultúráról

Hantó Zsuzsa: Kitiltott családok c. könyve alapján

Kossuth Rádió 2011.07.21. 00:10 Éjszaka

Miért büntetlenek a kommunista bűnök ?  Hantó Zsuzsa történész-író
asszony nagy sikerű könyve immáron angolul is megjelent, és ez
alkalomból rádiós riport készült vele. A riport egy ideig még
fellelhető a rádió hangtárában
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2011-07-21 , de a gyakorlat szerint
pár hét múlva már nem lesz elérhető.

Elérhető azonban állandóan innen, Egyesületünk honlapjáról:

Kossuth-2011-07-21-hanto.mp3

Érdekes kérdések, összefüggések kerülnek elő a riportban. Olyan
információk, melyek jelentősége jóval nagyobb annál, mint hogy csak egy
ilyen éjszakai beszélgetésben legyenek érintőlegesen felemlítve.

A teljesség igénye nélkül, egy néhány példát említünk, de nyilván az
olvasó akkor kap teljes képet, ha mind ezt a riportot, mind
történész-író asszony könyvét megismerte.

Egyes körökben szokássá vált, hogy Magyarországot mint egy amolyan “antiszemitizmussal súlyosan szennyezett” országot
állítsák be, és szidalmazzák. Nos ehhez képest a történész-író asszony
megemlíti a Koszorús Ferenc ezredes urat, aki 1944 júliusában Horthy
kormányzó úrral karöltve sikeresen megmentett 300.000 embert -főleg
budapesti és Budapestre menekült zsidó emberek-  a náci
koncentrációs táborokba való elhurcolástól . Így a pribékek csak 3-4
hónappal később tudták  megkezdeni a deportálást – ami annak
fényében hogy 1945 januárjában Auschwitz-ot felszámolták, egy óriási
jelentőségű tett volt, hiszen így sikerült mintegy 3 hónapra
lerövidíteni a szenvedésük idejét.

Tehát az állítólagosan antiszemitizmussal súlyosan szennyezett országban
még akkor is próbálták megmenteni zsidó honfitársaikat, 1944 júliusáról
van szó, ráadásul még német megszállás alatt is voltunk – mikor a
környező, akkor nácikkal szövetséges országokban már évekkel korábban,
1941-43 -ban megtörtént a deportálás. S rengeteg zsidó ember akkor
onnan ide menekült, mint kiderült a riportból, 1943 -ban 850.000 zsidó
származású ember élt hazánkban, s jelentős részük ilyen menekült volt.

Az embernek tehát, mikor időnként innen-onnan, ezt az antiszemitizmussal súlyosan szennyezett ország vádat hallja hazánkra sárdobálni, a gyurcsányi őszödi beszéd jut eszébe: hazudtunk reggel, hazudtunk este, hazudtunk éjjel….

Külföldi szakértők szerint is, Európában az egyetlen sziget volt
Hazánk, ahol az 1944-es márciusi megszállásig nagyon sok üldözött
talált menedéket.

Nem csak a vészkorszak, a náci idők szörnyűségeiről van szó a
riportban, hanem a pár évvel utána következő kommunista rémuralomról
is. Sok zsidó honfitársunkat a koncentrációs táborokból hazatérve alig
6 évvel később újra elhurcolják ugyanolyan módon, ezúttal a kommunisták
fosztják meg vagyonuktól és telepítik ki őket. Pontosan bemutatva ezzel
a két diktatúra egyezőségét.

S ami az ún.  “rendszerváltozás” történéseit is alapvetően más
megvilágításba helyezi, a történész-író asszony is rámutat arra, hogy
míg
a szélsőjobbos uralom után, 1945-ben restitúciós törvényeket hoztak,
visszahelyezték legalább ingatlan tulajdonukba azokat, akiket ettől
korábban megfosztottak, addig a kommunista kifosztásokat, jogtalan
vagyonelvételeket nem orvosolták, -azokat sem- a mai napig.

Ezért alakult 1990-ben Egyesületünk, hogy ez utóbbi restitúció ugyanúgy megtörténjen, ahogy 1945-ben a korábbi megtörtént.

Budapest, 2011.07.23.
KISE

 

Chicagói per a MÁV ellen – mégis dönthet az amerikai bíróság

Hírszerző, MTI  2011. július 19. 05:52
http://hirszerzo.hu/belfold/20110719_mav_per_amerika_donthet

A felperesek – túlnyomórészt a
holokauszt áldozatainak izraeli és egyesült államokbeli lakhellyel
rendelkező hozzátartozói – 240 millió dollár vagyoni kár és egymilliárd
dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik.

Van joghatósága a chicagói szövetségi bíróságnak azon per
lefolytatására, amelyet holokauszt-túlélők kezdeményeztek a MÁV ellen
tavaly februárban – mondta ki hétfőn a bíróság.

A MÁV elleni keresetet 95 ember nevében nyújtották be. A felperesek –
túlnyomórészt a holokauszt áldozatainak izraeli és egyesült államokbeli
lakhellyel rendelkező hozzátartozói – 240 millió dollár vagyoni kár és
egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik. Szerintük a
MÁV “tudatosan biztosított” szerelvényeket ahhoz, hogy 1944 márciusa és
októbere között 437 ezer magyar zsidót szállítsanak az auschwitzi
gázkamrákba. Ezenkívül a MÁV megfosztotta az áldozatokat értékeiktől.

A MÁV azt állította a perindításra reagálva, hogy mint a magyar állam
egyik intézménye, több okból nem perelhető az ügyben, egyebek között
amerikai bíróságnak nincs felette joghatósága. Ezt az érvelést most
Samuel Der-Yeghiayan bíró elutasította. Elismerte: az amerikai
törvények általában nem teszik lehetővé amerikai bíróság számára, hogy
külföldi állam vagy valamely intézménye fölött ítélkezzen, de ez alól
vannak kivételek. Ilyen kivétel például a lopás, amely a nemzetközi
jogba ütközik. Akkor is van joga ítélkezni amerikai bíróságnak
eltulajdonítás esetén, ha mind a tettes, mind az áldozat magyar volt –
tette hozzá.

Holokauszt-túlélők a MÁV elleni chicagói kártérítési perhez kapcsolódva
tavaly március 25-én több bank, köztük magyarországi pénzintézetek
ellen is nyújtottak be keresetet, valamint legalább 300 azonosított
vészkorszak-túlélő nevében benyújtottak egy keresetet Washingtonban is
tavaly október 22-én a magyar állammal, illetve a MÁV-val és a Rail
Cargo Hungariával (a MÁV Cargo jogutódjával) szemben, azzal a váddal,
hogy a második világháború idején együttműködtek a nácikkal a zsidók
kiirtásában.


 

Kommentár

Az ilyen tárgyú hír a mi honlapunkon kiemelt, mint korábban
említettük. Ahogy a korábbi híradást, ezt is pár sorban értékeli Egyesületünk.
Úgy véljük ami hibás érvelést, továbbá az ország jó hírének rombolását ez
ügyben meg lehetett tenni, azt a MÁV illetékesei ez ügyben már most megtették,
pedig a per még érdemben le sem folyt, csak arról van még döntés, hogy mely
bíróság az illetékes.

A MÁV képviselői gyakorlatilag azt az álláspontot képviselik, és ezt Kende
Tamás jogász már a korábbi cikkben is kifejtette, hogy bármilyen megfogható
indokkal – lásd most az illetékességi, joghatósági kérdést, korábban meg az
adjunktus úr által említett hazai nem végrehajthatóságra hivatkozást –

tehát bármilyen indokkal, csak ne kelljen a lopásért – mely példaként lett
fent említve, a teljesség igénye nélkül, mert nem csak lopásról, életekről is
szó van –
fizetni.

A magyar védekezés elvtelen, kicsinyes, ügyeskedő, súlyosan árt az ország jó
hírének, és -bár nem kívánunk a perben prejudikálni-  de sok kétség nem fér hozzá, teljesen
hatástalan is. Amely védekezésre egyébként, mint ez a korábbi cikkben is
szerepel, már akkor 133 millió forintot kiadtak a magyar hatóságok.

Számos helyen, fórumon megemlíti Egyesületünk, a volt keleti
blokk, a szovjet befolyás alatt állt országok közül Magyarországon egyedül nem
történt meg a restítúció. Itt egyedül nem akarták, akarják -eddig- visszaadni
a hatalom képviselői a Samuel Der-Yeghiayan Bíró Úr által most néven nevezett
lopások –legyen az barna vagy vörös rémuralmak rémtettei- útján
megszerzett vagyontárgyakat, illetve nem akarnak reális kártérítést adni az
elvett életekért, szabadságért sem.

Ami eddig ebben a perben történt, az egy visszatükröződése
az eddigi, itteni kormányok fent említett hozzáállásának, és megint csak
prejudikáció nélkül, de úgy véljük az ítélet is ilyen visszatükröződés lesz.

Az első ilyen ítélet.

Budapest, 2011.07.20.
KISE

 

Honnan hová települtek?

A Szabad Újság (Pozsony) 1997.okt.29-i számában megjelentek olvashatóak itt:

http://www.freeweb.hu/felvidek1947/data/hun/bal09.html

 

 

14 ezer milliárdba kerülhet a holokausztper

2011-04-15    echotv
http://www.echotv.hu/belfold/14_ezer_milliardba_kerulhet_a_.html

Egy év alatt több mint 133 millió forintjába került a magyar államnak a
Chicagóban kezdeményezett holokausztper – olvasható a Magyar Nemzet
pénteki számában.
A napilap szerint leghamarabb egy hónap múlva dől el, hogy jogosult-e a
chicagói bíróság a holokauszt-túlélők egy csoportja által több magyar
bank ellen tavaly benyújtott kereset elbírálására. A felperesek az
1944-es árfolyamon számolt kétmilliárd dollár vagyoni kár és a kamatok
megtérítésére tartanak igényt, ez az összeg mai értéken kamatokkal
együtt 75 milliárd dollár, azaz majdnem 14 ezer milliárd forint.

Listár Dániel, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kommunikációs szakértője a
Magyar Nemzetnek elmondta, hogy eddig több mint 133 millió forintot
fizettek ki a jogi védekezésre.

Kende Tamás, az ELTE ÁJK Nemzetközi Jogi Tanszékének adjunktusa a
lapnak úgy nyilatkozott: a mostanihoz hasonló nagyságrendű kártérítést
még nem követeltek Magyarország történetében. Véleménye szerint több
szempontból is érthető, hogy a pénzintézetek – az MNB, az Erste Group
Bank, az MKB Bayerische Landesbank, az OTP Bank és a Creditanstalt Bank
– komolyan veszik a keresetet, mert az nemcsak a jelenlegi felperesek
követeléseiről szól, hanem gyűjtőper, amelyet azzal a céllal
indítottak, hogy még további sok tízezer, a magyarországi holokausztban
vagyonát vesztett család értékeit követeljék vissza.

A jogász szerint az amerikai bíróság esetleges elmarasztaló döntése nem
lehetne végrehajtható Magyarországon, a bankok határokon túli
átutalásain, külföldi számláin és vagyontárgyain az ítélet Amerikában
és bizonyos esetekben azon kívül is érvényesíthető lehet.
MTI


 

Kommentár

Az ilyen tárgyú hír a
mi honlapunkon kiemeltnek számít, ezért a Sajtószemle menüpont helyett
itt kerül közlésre illetve kommentálásra. Szeretnénk elgondolkodásra
késztetni az olvasót most azzal, hogy idézünk egy megállapítást a
cikkből:
“a mostanihoz hasonló nagyságrendű kártérítést még nem követeltek Magyarország történetében” Milyen következtetést lehet ebből levonni, melyre vélhetően sem a nyilatkozó, sem a cikk írója nem gondol ?
Megmondjuk.
Hát példának okáért azt, hogy a fenti megállapítást azért lehet ebben
az országban megtenni, mert Magyarország újkori, ún.
“rendszerváltozás” utáni történelmében semmiféle komolyabb kártérítés,
kártalanítás nem volt. Ha lett volna, ha a különféle kifosztások, élet-
és szabadság elvételek után a reális mértékű restitúció történt volna
meg, akkor az ELTE adjunktusa nem mondhatna ilyet. Rablásban,
kifosztásban a barna és vörös totális rendszerek legalábbis hasonló
nagyságrendet képviseltek.
Az utolsó bekezdéshez is lenne pár gondolatunk. Ez már előrevetíti a
magyar állam számára a per elvesztésének sejtését, de a lopott vagyonok
és elvett életek utáni restitúció megtagadása, melyet a jogász a “végre nem hajtható” minősítéssel említ, nem valószínű hogy az ország hírnevét fogja erősíteni, hanem ellenkezőleg.
A legutolsó bekezdésből egyébként mintha hiányozna egy “ha – akkor”
szópár is, ha nem tudnák végrehajtani itthon az ítéletet, akkor kerül
majd sor  külföldön a pervesztesekkel szembeni inkasszóra,
megterhelésekre. Ez további sejtés a nyilvános híradások szintjén, de
az országnak úgy véljük több dologra már most érdemes felkészülni az
ügy kapcsán.
Először is a már említett rendkívüli kedvezőtlen megítélésre, ami
vélhetően bekövetkezik, ha a megítélt kártalanítás nem lesz
végrehajtható belföldön, és annak továbbgyűrűző kedvezőtlen
pénzügyi-gazdasági következményeire.
Továbbá érdemes lesz majd elgondolkodni azon is, megérte-e az elmúlt 20
egynéhány év kormányainak, hogy a volt keleti blokk országai közül
egyetlenként itt megtartották az összelopott vagyonokat, egyedüliként
itt nem történt meg a restitúció.

Budapest, 2011.04.16.
KISE


Orbán
Viktor : olyan országban akarok élni, ahol nem vehetik el többet
senkitől, amiért megküzdött, s amit joggal tudhat a magáénak
Restitúciós kijelentések a Fidesz elnökétől a párt
budapesti Országos Gyűlésén 2009. szeptember 11-én
http://fidesz.hu/index.php?Cikk=138198A költségvetés benyújtásával várhatóan az utolsó évadjába lépő MSZP-s
kormány értékelése mellett, elvi alapokat megfogalmazva Orbán Viktor
olyan kijelentéseket tett az elmúlt pénteken, melyek az ember
tulajdonhoz való jogáról, annak jogtalan elvételéről alapvető
fontosságúak.
Ezek szerint a Fidesz elnöke pártja és a maga nevében is
elfogadhatatlannak tartja azt, hogy az embertől elvegyék azt ami az
övé, amiért megküzdött, megdolgozott, ami jogszerűen az övé.
A restitúció elve ugyanez, nem fogadni el, ha jogtalanul elvesznek valakitől tulajdont, és az el nem fogadás nem
jelenthet mást, mint a jogtalan elvétel hatálytalanítását, a tulajdon visszajuttatását jogos tulajdonosának.

A teljes beszéd megtekinthető ill. hallgatható a Fidesz honlapján a fenti hivatkozáson, illetve ennek
idevonatkozó részlete innen is meghallgatható:

orban-2009-09-11-reszlet.mp3

Itt pontosan idézzük a Fidesz elnökének idevonatkozó mondatait:

„Tisztelt
Hölgyeim és Uraim ! Én személy szerint olyan országban akarok élni,
ahol nem vehetik el többet senkitől, amiért megküzdött, s amit joggal
tudhat a magáénak.

Azt
akarjuk mindannyian, hiszen ezért vagyunk itt együtt, hogy ne vehesse
el tőlünk senki az anyagi és szellemi javainkat, a pénzünket, a
házunkat, a földünket, a vizünket, de ne vehessék el a történelmünket,
a szabadságunkat, a függetlenségünket, az összetartozásunkat, sőt, még
a büszkeségünket se vehessék el.


Mi nem akarunk olyan országban élni, ahol mindent elvehetnek az embertől,
amiért megdolgozott, ahol a hazugság az igazság,ahol a lopás nem bűn, ahol a hatalmasokra nem vonatkozik a
törvény. ”

 

Igen, mi kisemmizettek sem szeretnénk olyan országban élni, ahol
mindent elvehetnek az embertől, mert velünk,
vagy felmenőinkkel, ami következményeit tekintve ugyanaz, ezt már
megtették. Továbbá úgy véljük, ha a ma legnagyobb ellenzéki pártnak, a
holnap vélhető kormányzó pártjának a fentiek az álláspontja, akkor
ezzel az ember egyik
legalapvetőbb jogát, a tulajdonhoz való jogát ismeri fel és védi, és
helyezi a megfelelő fontossági helyre. Nem lehet ugyanis ezt a jogot
eljelentékteleníteni, figyelmen kívül hagyni, mert nem évülnek el a
tulajdon iránti
igények, továbbá akkor a tulajdon eredete, szerzése is
megkérdőjelezhető, lásd itt a honlapunkon a Kérdések-válaszok fejezetben, a dr. Tímár György által megfogalmazottakat.

 


A demokrácia írott és íratlan szabályait ismerve, a pártok kijelentései
és azok megvalósulása hatalomra kerülésükkor annál inkább mutat
azonosságot, minél mélyebben gyökerezik az adott országban a
demokrácia, és ezzel összefüggésben az adott párt, kormányzópárt
ezirányú elkötelezettsége is.
Magyarországon 40 év szovjet uralom és diktatúra után,
illetve a diktatúra szereplőinek további, a mai napig folyamatos és
meghatározó befolyása okán, úgy véljük nem alaptalan azon
következtetésünk, hogy Orbán Viktor ezen mostani kijelentéseinek
megvalósulásához legalább két dolog még feltétlenül szükséges.

Egyrészt a még fiatal demokráciánk további erősítése, a régi és erős
demokráciákhoz való erőteljes közelítése. Csak hogy egy minapi példát
említsünk, Barack Obama elnök az Egyesült Államokban mindenképpen
véghezviszi
a kampányban megígért szociális egészségügyi reformját, még ha az a
republikánusok ellenállásba ütközik is.
Fel sem merül, hogy ne tartaná be azt, amit a választás előtt ígért.
Azt pedig már talán nem is kell senki előtt különösebben részletezni, mekkora a különbség az USA republikánusai, és a
Fidesz leendő ellenzéke, az MSZP között, a demokratikus elkötelezettség és gyökerek tekintetében.

A másik szükséges körülmény, és ez sem új felismerés, a volt diktatúra
szereplőinek háttérbe szorítása, vagy
fogalmazzunk pontosabban, a még meglévő hatalmi befolyásuk teljes
felszámolása. Ezen réteg érdeke ugyanis pontosan ellentétes a Fidesz
elnökének mostani kijelentésével, ők továbbra is elvennék az emberektől
a vagyontárgyaikat, amiért megdolgoztak, megküzdöttek, ami jogszerűen
az övék, ugyanúgy ahogy tették ezt hatalomra kerülésük óta, kezdve az
1948-as, az 1952-es, és a többi „államosítás”-nak elnevezett kisemmiző
törvény gátlástalan meghozásával és végrehajtásával.
De nem változott a szándék és a végrehajtás azóta sem. A helyzet ma már
persze más, és a módszerek is mások. Ez a
megöröklött hatalmi elit, illetve elődeik egykoron például a 4/1952.
tvr.-el meg a hasonló „törvényekkel” semmizték ki a népet, ma ennek
egyik megfelelője a bankok egyoldalú szerződésmódosításának
engedélyezése, mellyel gátlástalanul
és önkényesen emelhetik a törlesztő részleteket addig, amíg az ügyfél
már természetesen nem tudja fizetni, és utána az
elvételt is megkönnyítik nekik. Kevés helyen lehet olvasni, de jó tudni
a magyar embereknek, ugyanezen bankok
anyacégeinél ezek a módszerek egyáltalán nincsenek megengedve. Ott nem
működhetne olyan bank, mely egyoldalúan akarná
módosítani az ügyféllel kötött szerződését, vagy gyorsított eljárással,
gyakorlatilag mondvacsinált okokkal
megszerezhetné az emberek vagyonát. Ez csak itt lehetséges, ahol ehhez
megkapják a kormányzati és törvényi támogatást.
A másik ilyen, a  4/1952. tvr.-re nagyon emlékeztető intézkedés a
vagyonadó. Ezek a pártállami ittmaradt emberek azzal szoktak érvelni,
hogy mit kifogásolja ezt a jobboldal, máshol is van ilyen adó,
szerintük minden a
legnagyobb rendben.
Ez az érvelés azonban így egy szokásos félrevezetés, a lényeg
elkendőzése, a valódi szándékuk ettől még nagyon
jól látható. Ugyan az igaz, hogy van máshol is vagyonadó, de az
korántsem olyan mértékű, tehát egyáltalán nem egy
olyan komoly tétel, melyet az ottani emberek jövedelmükből, még a
nyugdíjas is, ne tudnának megfizetni. Itt viszont az a nem is titkolt
célja az adónak, és ezért is szabják meg úgy, hogy a kisjövedelmű
emberek belerokkanjanak, ne
tudják megfizetni. De ezt nem is titkolja a mostani kormányfő,
szabaduljon meg a kisjövedelmű a vagyonától, ajánlgatja, s eközben a
szokásos mosoly az arcán.

Mostani restitúciós kijelentéseivel tehát a Fidesz elnöke a demokrácia és a
jogállamiság útját jelölte ki. A feladat nem más, végig kell végre menni ezen az úton, mert eddig, bár voltak
már kormányon, annak érdekében, hogy a népet ne semmizzék ki a pártállami emberek, a megöröklött
elvtársak, sokat még nem tettek.

Eddig egyetlen egy gyengécske és erőtlen intézkedés, törvény
született e téren, melyről 2009. május 2-án, itt honlapunkon is közölt interjúban dr.
Tímár György is említést tett, ezt még Németh Miklós kormánya hozta 1990-ben, és azóta csak visszalépés, annulálás történt.

Azóta
csak szentesítették azt az állapotot, Orbán Viktor megfogalmazását
idézve, hogy igenis elvehették az embertől azt, amiért megküzdött, ami
jogszerűen az övé volt, amit joggal tudhatott egykoron a magáénak
addig, míg a kommunisták el nem vették. Ez sajnos igaz az 1998-2002 -ig
regnált Orbán Viktor vezette kormányra is.

Ezért éppen itt lenne az ideje tehát, hogy Magyarország
elfoglalhassa méltó helyét az olyan megbecsült nemzetek között, amelyek
demokratikus és jogállami szilárd
alapjait nem tudja vitatni senki. Ahol a tulajdonok nem hibásan
szerzettek, eredetük nem megkérdőjelezhető, és nem olyanok adják-veszik
azt, akiknek erre a jog szerint nem lenne lehetőségük.

Orbán
Viktor jogvégzett ember, sokéves politikusi, vezető gyakorlattal a háta
mögött, nyilván nem véletlen hogy ilyen restitúciós megállapításokat
tesz. De egy pillanatra ne feledjük, ahogy egy terv is csak úgy ér
valamit ha felépül a ház, az ilyen restitúciós kijelentések is akkor
hitelesek, ha az ezzel kijelölt úton végigmegyünk.

Budapest, 2009. szeptember 14.

Kise


Orbán Viktor beszéde a Hősök terén, Nagy Imre és mártírtársai temetésén,1989.
június 16.