Eddig is már számos feladatban működtünk együtt a Pofosz-al és a Hortobágyi Kényszermunkára Elhurcoltak Szövetségével. Ezúttal a budapesti kitelepítettek érdekében ismételten összefogtunk, és az Ombudsman-hoz fordultunk e tárgyban.
Jó tudni, hogy mára csak pár száz budapesti kitelepített aki él még, és legtöbbjüknek sajnos napi megélhetési gondjaik vannak. Ezért a helyzet tarthatatlan.
Már több aktivista, érdekvédő próbált előttünk is tenni valamit az ügyben, ezeddig sikertelenül.
Ne legyünk finomkodóak, a korábbi beadványokra rendszeresen mindenféle mellébeszélés meg hazudozás volt a válasz.
Tegyük egészen nyilvánvalóvá, és a közvélemény számára világosan érthetővé a célt: ez a pár száz még élő áldozat kapjon tisztességes ellátmányt. Kapjon legalább annyi juttatást /az sem sok/ mint a zárt munkatáborban szenvedettek. Azért kapjanak, mert ha megkülönböztetik őket az diszkrimináció, továbbá az ő sorsuk semmiképpen nem nevezhető jobbnak, könnyebb kategóriának mint a másik.
Amennyiben az elnökség ezzel egyetért, idővel a teljes beadvány is felkerül a honlapra.
7 hozzászólás
Én sem értek egyet a megkülönböztetéssel,a zárt és a “nyitott”rendszer egyformán embertelen volt. A nyitott annyit jelentett,hogy a “lakhelyet” ami egy “kulák” portája volt annyi embernek utalták ki ,hogy kényszerűségből használni kellett a magtárat, istállót verandát. Sem a faluban más helyre nem költözhettünk, sem a lakhelyen kívül máshol nem éjtszakázhattunk, így egyszerű volt az éjjeli létszámellenőrzés és könnyü volt az “élelmiszer halmozóktól” a mezőgazdasági munkából származó természetbeni juttatást elkobozni, másnap jött a fényképezés éa a szégyentábla. Éheztünk. Minden lehetőséget megragadtak a megalázásra nem kímélték az özvegyeket és a gyermekkorúakat. A kitelepítés határidő nélküli volt ellentétben a börtönnel. Olyan embereket és családtagokat hurcoltak el válogatás nélkül amit egy kultúrállamban békeidőben nem lehetett volna. Ezt agyonhallgatták, ma is. OV. felvetette, miért nincs a kommunizmusnak müncheni pere. Ez a Zétényi-Takács törvény lesöprése és az elévüléssel kapcsolatos jogi álláspont miatt értelmetlen kérdés. Ki folytassa le a pert? A háború győztesei, vagy azok az országok ahol a múlt befolyása ma is erős. Hallunk a zsidótörvényekről, de a bélistázásról a származási kategorizálásról senki nem tud, a fiatalok azt sem tudják mi az hogy “eredeti foglalkozás” ami az iratlan diszkrimináció alapja. Lenne még kutatnivaló, ha lenne szándék, de lassan kihalnak az érintettek. Szüleim életük végéig rossz albérletekben, felmondott szolgálati lakásban tengették életüket. A kárpótlás semmit meg nem oldott. Havi 10 ezer körül ért a szabadságvesztés a lakás ötven ezret amit összemostak az egyéb vagyontárggyal ezért lett belőle 4 ezer Ft./Megjegyzem a kitelepítést állami lakásból hajtották végre ez állami volt miután a háború után mindent államosítottak. Miért hagyták,hogy a kárpótlási jegyekkel bizniszeljenek számos befektetés tulajdonosának se híre se hamva. A legutóbbi járadékemelést egy kb tízéves időszak előzte meg amikor még az inflációs emelést sem adták meg. Én a 27 hónap után 15 doboz cigaretta árát kapom havonta. Mennyi az elvégeztetett ki nem fizetett kényszermiuka ellenértéke? Jó az Antal kormány idején az ország szegény volt de ma bőkezübbek lehetnének,hiszen már csak a kitelepitett gyerekek élnek 70-80 körüliek, egykori x-es származású osztályidegenek. 20 év mulva nem is kell emlékezni.
Tisztelt Rajnai Ferenc !
Köszönjük a hozzászólást. Amit ír Ön is, hogy a zárt munkatáborba történő internálás semmivel nem volt sem jobb, sem rosszabb a másiknál, az ún. “kulák”-hoz való telepítésnél, ez szerepel természetesen a mi beadványunkban is. Ezt a dokumentumot vélhetően hamarosan feltesszük ide is, ha az elnökség így dönt.
T. Cím!
Örömmel olvasom hírüket minden alkalommal de most kénytelen vagyok hozzászólni mert csak a budapestiekről írnak, hogy azok mennyien vannak! Mi vidéki emberek mintha nem is lennénk érdekelve ez ügyben! Anno a szüleink elkobzott vagyona budapesti ingatlanok voltak és egy vidéki üzlet de ők is pesti lakosok voltak csak hazajöttek a szülei házába mert mindenüktől megfosztották Őket és a véleményem szerint én és a testvérem élő emberként igényt tartunk ugyan úgy mint aki pesti lakos!
Köszönettel: Kiss György csongrádi és a bátyám Kiss Sándor kecskeméti lakos!
Tisztelt Kiss György !Természetesen nem csak a budapestiekkel foglalkozunk, hanem a vidéki kisemmizettekkel, kitelepítettekkel úgyszintén.
Az ok, amiért most a budapesti kitelepítettek ügye napirendre került, benne van a cikkben, ezek az emberek napi megélhetési gondokkal küzdenek, és megkeresték Egyesületünket, sőt, Egyesületünk tagjai is közülük többen.
Szó nincs tehát arról, hogy háttérbe kerülnének az államosítások kárvallottjai, és biztosíthatom mint a honlap kezelője, az Elnökség folyamatosan dolgozik ezen az ügyön is. Annál is inkább mert ez az Egyesület alapcélja, az Alapszabályunkban lefektetve.
Mélyen együtt érzünk Önökkel, és csak az javasolható, küzdjünk tovább közösen e célok eléréséért, konkrétan a restitúciós törvény meghozataláért, melyet csak nálunk nem hoztak meg, mindenütt másutt viszont, ahol kommunizmus volt itt Európában, igen.
Tisztelt Cím!
Évtizedek óta kisebbítik, hallgatják el a nem zárt munkatáborba kitelepítettek sorsának súlyos nehézségeit és hosszan tartó utólagos következményeit. Családom érintettsége folytán érdekelt a téma és Balázs Béla díjas filmrendezőként próbáltam erről filmet készíteni, de hiába futkostam, pályáztam éveken át kitartóan, egyetlen fillér támogatást sem kaptam rá. Mintha arra vártak volna a döntéshozók, hogy kihaljanak végre , akik mindezt felnőttként élték át és feltárhatják a teljes igazságot. Ma már csak azok élnek, akiket gyerekként ott is óvni próbáltak a szüleik, így nem láthatták mindig reálisan a történteket. A felnőttek visszaemlékezései, beszámolói viszont embertelen körülményekről, testi bántalmazásokról, rendszeres éjszakánkénti rendőri zaklatásokról, állandó félelemről, éhezésről, állati ólakban való lakhatásról !!!!(csirkeól, juhakol, istálló) szóltak. Akiktől pár éve ezeket az elképesztő dolgokat hallottam, már nem élnek és soha nem is kaptak, kaphatnak méltó elégtételt.
Miután végre elhagyhatták kényszerlakhelyüket, száműzetésük folytatódott, régi lakóhelyükről kitiltva, sokszor alantas munkákat vállalva, megbélyegzettként nyomoroghattak tovább évtizedeken át. Gyermeiket osztályidegenként később sem vették fel felsőbb iskolákba.
Személyesen még magzatként éltem meg 1953-at. Az édesanyámat ért megpróbáltatások miatt koraszülöttként, 7 hónapra jöttem világra. A kórházban nem volt esélyem az életre, de mint kitelepítettek porontyát , nem vettek fel a megfelelő ellátást nyújtó koraszülött otthonba. 1954 februárja volt, az elutasítástól elkeseredett édesapám a Tomcsányi úti intézmény kapuja előtt hagyott egy mózeskosárban, hátha megesik rajtam az orvosok szíve. Ennek a merész lépésnek és az esküjükhöz hű orvosoknak köszönhetem az életem, bár maradandó egészségkárosodást szenvedtem (-11 dioptria és egy krónikus, koraszülöttként vérátömlesztéssel kapott, Hepatitis B fertőzés.)
Tanulság:
1. Való igaz, hogy a nem zárt táborba történő kitelepítések semmivel sem voltak jobbak az zártaknál. Az áldozatok megkülönböztetése igazságtalan, kettős mérce.
2. Bár az Alaptörvény II. cikke szerint az élet védelme a magzatot is megilleti, a kommunizmus áldozatainak kárpótlása egyáltalán nem vonatkozik azokra, akik az akkori megpróbáltatásokat magzatként élték át (túl), de következményeit egész életükben viselni kénytelenek.
3. A kitelepítetteket és családtagjaikat nemcsak évtizedekig tartó, további retorziók érték, de ingó és ingatlan vagyonuk jogtalan elvétele után csak részleges kárpótlásra került sor, és ez generációkat sújt, foszt meg örökségüktől.
A keresett adatokat Dr Hantó Zsuzsa több könyvben feldolgozta. Érdemes lenne vele felvenni a kapcsolatot. Amennyiben gondolja, szívesen segítek. Magam is kitelepített voltam 10 évesen. Ez a korosztály még szép számban van jelen, persze akik itthon maradtak. Meg kellene oldani a kapcsolat felvételt. Esetleg a KISE közvetít.
Tisztelt dr. Kormos Ildikó !
Köszönjük a hozzászólást, mely számos gondolatot ébreszt, sok kérdéskört érint. A teljesség igénye nélkül most itt csak egy, de igen lényeges tényt szeretnénk kiemelni, melyre nagyon eklatáns példát adott.
Ez pedig a fasisztoid rendszerek, azaz a kommunizmus és a nemzetiszocializmus elvi egyezősége.
Azt írja: “mint kitelepítettek porontyát” megalázó, számkivetett módon kezelték. Köztudott, abban időben az “osztályidegen” elnevezéssel azokat az embereket különböztették meg a hatalmat bitorló kommunisták, akiket ki akartak iktatni az uralmuk alá hajtott társadalomból. A sztalinista érában a fizikai megsemmisítés volt a cél, de később sem lett lényegesen jobb a sorsuk, ha csak meg nem alázkodtak a rendszernek.
Eszement ideológia alapján, a nemzetiszocialista rendszerben a zsidók, a kommunista rendszerben az osztályidegenek voltak a kikiáltott és megsemmisítendő csoport. Teljesen egyezik a két totalitárius rendszer és ideológia logikáját tekintve, ki kell találni úgymond egy csoportot ellenségnek, és annak megsemmisítését célul tűzni ki. Vannak még további elemek, melyek az azonosságot mutatják, de erre terjedelem okok miatt most itt nem térünk ki. Csak egy vonatkozó elemet említünk, mely ide kapcsolódik, mindkét diktatúra ideológiája egy “távoli jövőben” csodálatos jólétet, Kánaánt ígérgetett, nyilván addigra a számkivetettek, a megsemmisítendők már fizikailag nem léteznének, a fasisztoid elv szerint.