Lengyelország már miniszterelnöki szinten követel német jóvátételt a II. világháborúért
Van körünkben egy volt politikus, aki gyakran int beszédeiben józanságra minket, a hallgatóságot, de persze a szándékai szerint a teljes magyar népet.
Sőt, nemrég egy rendezvényen -a budapesti kitelepítettekről volt megemlékezés- arról is szót ejtett, hogy a kommunista érában a magyarság önazonosság tudatát akarták eltaposni. Továbbgondolva, hogy legyen egy tudattalan, megvezethető nép, amivel bármit meg lehet tenni, ha jön egy új korifeus, egy új hordószónok, egy új pénzes mogul, annak már előkészített terepe legyen.
Ha már a kommunizmus megbukott.
Ne nézze senki ostobának a magyarokat.
A józanság, meg a mértékletesség valóban nagyon fontos, ahogy az önazonosság is.
Vessük össze ezt a Lengyelországban történtekkel, a tegnapi híradás szerint:
http://index.hu/kulfold/2017/08/30/a_lengyelek_azt_akarjak_merkel_fizessen_hitlerert/
Józanság és önazonosság.
A lengyelek 70 év után is fenntartják vagyoni, kártérítési követeléseiket.
Nem csak meghallgatni kell egy beszédet, aztán 5 perc múlva elfelejteni, és hazamenni, nem. Először el kell gondolkodni rajta, el kell raktározni, és ha ilyen híradások megjelennek mint ez -ne mondjuk hogy Egyesületünk cikkeiben visszatérő téma a tulajdoni igények el nem évülése, de talán sokan nem értik meg- akkor talán tényleg a józanság és az önazonosság kerekedik felül, és ebből a következtetés.
A következtetés rövid és egyszerű – ahogy a lengyeleknél 70 év múltán sem évült el az igény, nálunk sem fog
Sőt, ott még a németek próbálkozhatnak arra hivatkozni, hogy már valakik “lemondtak” a vagyoni igényekről.
Itt azonban még ez sem áll fenn, itt nem mondott le senki elrabolt vagyonának visszaadásáról.
Budapest, 2017.09.01.
KISE Elnökség
2 hozzászólás
“Lost are only those who abandon themselves”
(csak azok vesznek el akik onkent foladjak” H.U. Rudel
A tulajdon jogi igenyemet soha nem adom fel!!!
Így gondolkodik minden igaz magyar ember, akire nem hatnak kádár-korszak, és a balliberális-korszak népbutításai az “elévülésről” meg az “ez már lejárt ügy” szövegek és hasonlók.
A tulajdoni igények nem évülnek el.