Emlékezés dr. Torgyán Józsefre

Ma lenne 85 éves – Emlékezés dr. Torgyán Józsefre

2017. november 16.

Egy kis kitérővel kezdve, az itteni balliberális körök erősségei közé sem az igazmondás, sem a sikeresség nem sorolható, ez kiderült az elmúlt évtizedek során. A lassan a jelentéktelenségbe merülő balliberális irányzat úgymond a helyére került a választópolgárok részéről. Ehhez persze hozzá kell tenni, a történetnek előzménye is van, az Mszmp-párthatározattal százezres nagyságrendben az „új” pártokba betelepített volt(?) komcsi párttagok a „rendszerváltozás” idején, a megbukott kommunizmus után kitaláltak maguknak egy szalonképesnek gondolt irányzatot, és éppen ez volt a „balliberalizmus” , ami napjainkra már lassan a végét járja. Félreértés ne essék, és talán sokaknak nem ismert a közvélemény előtt, de a valódi liberalizmustól azért ez, amit itt egyesek műveltek e címen évtizedekig, meglehetősen messze esik.

Ezért mondhatta, és kezdhette úgy elhíresült 1996. március 14-i beszédét Torgyán József úgy, hogy ál-liberális férgek lepték el hazánkat, ami teljes mértékben megfelel a valóságnak, egy nagyon szemléletes és találó kép.

Persze a gyűlölködés, a gyalázkodás azért már inkább erőssége a balliberális köröknek, még holtában is becsmérlő kifejezéseket, megjegyzéseket tesznek ha szóba kerül a kisgazda vezető neve. Kuncze, akinek életében nincs semmi, de semmi, aminek okán sikeresnek lenne mondható, megbukott miniszterként, megbukott pártelnökként, majd pártja is megbukott és eltűnt, s az utókor legfeljebb parlamenti vaskos káromkodásairól fog emlékezni rá, ha fog, de ő mindezekről tudomást nem véve magát nyilván mértékadó és tiszteletre méltó valakinek gondolva, mindenféle ostobaságot, becsmérlő mondatot hoz össze a kisgazda elnökről, holtában is gyalázva. Milyen lehet a lelkiismerete egy ilyen embernek.

Torgyán József életpályája, a lehet mondani második, politikusi részében a balliberális, posztkommunista erőkkel való folyamatos küzdelemről szólt. Ez persze kényszerű állapot volt, nem erről kellett volna hogy szóljon, ő szerette volna hogy sokkal inkább az ország építéséről szóljon, vagyis arról ami minden jószándékú, a megválasztásával a néptől kapott bizalmat komolyan vevő, és valóban annak érdekében cselekvő, tehát hiteles embert jellemez. Markánsan különbözött ezzel a csak önös érdekeit néző, mutyizó, igazmondással hadilábon álló, a politikába bekeveredett figurától, sajnos ezekből viszont nagyon sok van ma is.

Egy jó ideig vezette az Antikommunista Világliga, csak Magyarországon kevésbé ismert nemzetközi szervezetet, mely szervezetnek lett volna teendője bőven hazánkban, megtisztítandó a közéletet, és a hatalmi pozíciókat a volt MSZMP-tagoktól.

A közösségi médiákon fellelhető az elnök úr jónéhány parlamenti felszólalása. Sok érdekes dolog van itt, de az egyik talán legérdekesebb, és legtanulságosabb eset az, amikor a ballib hatalmon lévő parlamenti szekértábor Wekler Ferenc volt mecseknádasdi tanácselnök elvtárs német nyelven, de jó magyar akcentussal előadott, egyébként totálisan felesleges és értelmetlen szövegét akarja előadatni, ha-törik-ha-szakad.

Torgyán elnök úr hiába figyelmeztet, és emlékeztet, hogy jó lenne legalább a saját maguk által hozott törvényeket, szabályokat betartani /pl. Házszabály/, de nem, a balliberális többség oda se neki, ők vannak többen, mit nekik holmi házszabály…. Az eset végkifejlete nagyon-nagyon-nagyon tanulságos, és ez a tanulság olyan, melyre érdemes emlékezni, ha az ember ezeket a figurákat minősíteni akarja.

Az történt ugyanis, miután végigverték a tanácselnök elvtárs értelmetlen felszólalását, kiderült, hogy

a ballibes elvtársak azt, ha valaki a szabályok betartására őket, nekik nem tetsző módon figyelmezteti, akkor azt ők a „Parlamenti színvonal lesüllyesztésének” minősítik.

nézze meg mindenki az archív videót, ez van benne.

Mégegyszer, gondoljuk végig, a balliberálisok szerint nem az zülleszti le a Parlamentet hogy ők tesznek nagy ívben a szabályokra, hanem szerintük az zülleszt, ha valaki e szabályok betartására figyelmeztet… ha ezt így több év távlatából ma végiggondoljuk, már magyarázatot is kapunk, milyen okok vezettek a balliberális tábor eljelentéktelenedéséhez, vele együtt az SzDSz látványos bukásához. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy például az ilyen történések, oda vezettek, egyértelműen.

Ők akarnak minősíteni, és fordítva, ez bizony őket minősíti, de azt is lehet mondani, előbújik ily kiélezett helyzetekben a régi arc, az igazi arc.

A régi arc, az igazi arc, mikor Sztalin példának okáért kijelentette /ezt a mondását is jól kell ismerni, mert követői nagyon alkalmazták és alkalmazzák/ hogy jó, mi meghozzuk a törvényeket, de nem ez a lényeg, hanem az hogy mi hogyan értelmezzük azokat. A mondás a gyakorlatban azt jelentette, hogy bármit megtehettek amit akartak, a törvény teljesen másodlagos volt, mert úgy magyarázták, úgy értelmezték azokat, ahogy éppen az önkény megkívánta. Ha valaki Orwell két legjelentősebb művét, az 1984-et és az Állatfarm-ot olvasta, a fenti emlékeztető nem idegen számára.

Mi úgy véljük, ha Orwell megérte volna a kommunizmus bukását itt Európában, Torgyán Józsefet biztosan meglátogatta volna, és a totalitárius rémálom felszámolásában folytatott áldozatos munkájáért legalábbis az elismerését tolmácsolta volna neki.

Persze volt a baloldalról is, aki -mondjuk talán így, ha nem figyeltek oda- igen elismerő szavakat mondott Torgyán Józsefről. Siófokon, ahol a volt agrárminiszterek részvételével Konferenciát tartanak rendszeresen, a volt MSZP-s agrárminiszter, Gráf József a Torgyán József vezette minisztériumi időszakot nevezte a legjobbnak.

Nem véletlenül nevezte Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök sem beiktatásakor számára követendő példaképnek a Torgyán József vezette Független Kisgazdapártot.

Látjuk hát ma is, holtában is, támadják a volt kisgazda vezetőt, többnyire a balliberális médiafigurák, nyilván mert erre kaptak megbízást. Tegye fel magában mindenki a kérdést, miért félnek az elvtársak még ma is annyira tőle, hogy nem átallják még holtában is gyalázni, becsmérelni.

Attól tartanak, az emberek rájönnek, hogy igaz ügyet képviselt…

/a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete szerkesztőségi cikke/