Hírek

ARS POETICA

2018-10-13

Az ars poetica említéséről sokaknak a költészet jut az eszébe, jóllehet tágabb értelemben is alkalmazzák a kifejezést. Mi a feladatunk ? Mi az, amit el kívánunk érni ? Hogyan határozzuk meg magunkat ? Ezeket a kérdéseket egyébként nem csak nekünk, másoknak is hasznos időnként feltenni, ha nem csak sodródni akarnak az életben, ha nem akarják hogy mások irányítsák életüket.

Mi az, mi az a gondolat, gondolatok, amit mi, mint civil Egyesület az Alapszabályunkban megfogalmazott céljainkon felül, azon túl a támogatók, az olvasók számára el kívánunk juttatni ? Nyilván mindenki olvas, tájékozódik a médiákból, szeretné tudni, megismerni mi zajlik körülötte, és ezeket leszűrve kialakítja magának azt a véleményt, követendő álláspontot, amit ez alapján jónak gondol, az ő számára, a családja számára, a legjobbnak gondol. Meghallgatja az ember, már aki felismeri ennek hasznosságát, mások véleményét is, nem csak a blogokban, vitaműsorokban stb. elmondottakat, de a környezetünkben, -munkahely, baráti kör- elhangzott véleményeket is.

Nos, itt jön az első olyan figyelmeztetésünk, melyre nagyon nyomatékosan rá kell mutatni.

Legyen nagyon óvatos mindenki, aki a sajtót, a médiákat olvassa, hallgatja, mert két dolog egészen biztosan probléma ezekkel kapcsolatban:

1./ Jó eséllyel a sajtó, a média egyáltalán nem az ő, a hallgató érdekeit képviseli, nem az ő oldalán áll, még ha talán úgy is tűnik,

2./ Nagyon vigyázni kell, a médiák vonatkozásában, már a kijelentő módú állásokkal is, sőt, már a használt fogalmakkal is, mégpedig azért, mert azok nem feltétlenül állítások, sőt, nem feltétlenül valós fogalmak.

Ide jutottunk a 21. századra. Nem azt állítjuk, álhírek, megvezetések ne lettek volna korábban is, ne próbálták volna az embereket terelni, úgymond vélemény-vezetni a korábbi időkben is.

De mára ennek a jelek szerint, a tapasztalások szerint, kialakult egy sajátságos nagyipara, tudományosnak deklarált módszereket is igyekeznek bevetni, csatarendbe állítani az emberek véleményének, álláspontjának befolyásolására.

Egyrészt nyilván vannak emögött üzleti szempontok is, próbálkozások folynak folyamatosan az emberek vásárlási szokásainak, fogyasztásának befolyásolására.

De nem csak erre, és itt ne legyenek illúziók, mert a befolyásolás ennél jóval szélesebb körű.

Van, aki úgy gondolja magáról, nagyon pompásan, tökéletesen elintézte, elrendezte élete dolgát, feladatát, és teljesen elégedett magával. Ez az esetek nagyszámában igaz is ugyan, de legtöbbször csak részigazság. A legtöbben csak egy adott kérdésben voltak sikeresek, viszont másban, ami meg jóllehet legalább annyira fontos volna, akár több dolog is lehet ilyen, abban meg nem.

Ne a média legyen a minta, amit ott sugallnak. Ne gondolja azt senki, a manipulált média által, a reklámok által sugallt kép a mértékadó, a követendő. Minekünk mi a válaszunk a kérdésekre ? Megvan. A Kérdések-válaszok menüpontunkban van. Nagyon sok ember van ma, aki ha azt elolvassa, ill. elolvasná, átértékelné a dolgokat, átértékelné azt, hogy eddig elintézte-e az élet dolgait, elégedett-e magával, vagy az ott olvasottak szerint mégsem.

Mindezeket az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 62. évfordulójának előestéjén adjuk közre.

KISE Szerkesztőségi cikk.

Egy rövid megemlékezés, egy kiragadott részlet a Forradalomból.

A mártírlány 1941-ben született Budapesten. Édesanyja Blumenfeld Noémi (1911–1990), édesapja Szeles (Schlesinger) Sándor (1898–1944) volt, aki vagy koncentrációs táborban, vagy a gettóban halt meg. Érdekes, hogy gépírónő édesanya Romániában, az olténiai Brezoi (Vâlcea megye) településen született. Hogy miként került Magyarországra, arról ma már nem tudni. Egy idősebb testvére, Endre viszont már Gyulafalván, a mai Kommandó település részén, Háromszéken, a mai Kovászna megyében született. ….

Mindezek ellenére a 15 éves lány, Szeles Erika Kornélia a forradalom kitörésekor a felkelők oldalára állt. Meggyőződése és egy idősebb barátja vitte a felkelők közé. 1956. november 1. környékén készíthette róla a híres képet a dán fotóriporter. November 1. után a barátok, akik tudtak az orosz egységek Magyarországra való betöréséről, aggódtak Erika biztonságáért, és meggyőzték, hogy még túl fiatal a harchoz. Beleegyezett, hogy letegye a fegyvert, és november 4-e után önkéntes ápolónővérként csatlakozott a Vöröskereszthez. ….

A Blaha Lujza tér környékén egy utcai felkelő csapat tagjaként egy megsebesült társához rohant segítséget nyújtani, amikor egy szovjet géppisztolyból halálos lövés érte….

…majdnem egy egész tár lőszer volt benne, a nyaka környékén érte a sorozat. Keresztbe sorozták, pedig még a vöröskeresztes ruha is rajta volt. Lehet, hogy az orosz kiskatonát még ki is tüntették azért, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának napján, november 7-én megölt egy magyar „ellenforradalmárt”. Aki mellesleg 15 éves volt…

https://liget.ro/eletmod/bfelejthetetlen-draga-kicsi-erikamr

 

 

1 Comment

  • Reply horgany 2018-11-06 at 07:33

    Nem csak hogy a mi, azaz a kisember érdekeit nem képviseli a média, de ha Bayer Zsolt öncélú és melldöngető, hivalkodó “showműsorát” hallgatjuk az egyik fidesz-adón, az EchoTv-n, akkor még azt is el lehet mondani, ez a végtelen kivagyiság, nagyképűség, pöffeszkedés már lassan az uralkodó banda passziójává válik.

    Már nem is nagyon foglalkoznak azzal, mi a kisember gondja-baja, el vannak telve magukkal, azzal hogy magukat fényezzék, dicsőítsék.

    Sokan megállapítják, a késő-kádári jegyek köszönnek vissza a fidesz propangandában, de a “NER”-nek nevezett zavaros divatban is, és ez nem is cáfolható.

    Sok az egyezőség, a komcsik is azt hitték magukról, örök életre szól uralkodásuk. Emlékszem, 1989-ben, az akkor még komcsi Országgyűlésben az egyszem ellenzéki felszólalt, megemlítve hogy a komcsik ideje lassan lejár, jó lenne az itt ülőknek szedelőzködni, akkor erre a sok elvtárs nagy-nagy kacajban tört ki, visszhangozták a Parlament falai. Aztán pár hónappal később takarodtak.

    Akkor már nem volt kacaj.

    Ilyenekre például jó lenne a fideszeseknek is emlékezni, vagy emlékeztetni kellene őket.

  • Leave a Reply

    Tovább az eszköztárra