FEBRUÁR 17.
Hatvanhét éve, a Rákosi korszak legsötétebb éveiben, 1952.II.17-én lépett hatályba a hírhedt 4. 1952. Tvr., azaz Törvényerejű Rendelet, mellyel mára közel 6 millió magyart kisemmiztek, azaz házától, lakásától vagy egyéb ingatlanától megfosztottak. Jóllehet eddigre már elrabolták a gyárakat, üzemeket, a vállalkozások óriási többségét, de ekkora méretű rablás, mint amilyen e februári naptól elindult, a magyar történelemben még soha nem volt, sem ez előtt, sem utána.
A kommunista rendszerre jellemző terror és zűrzavar a társadalom legalját emelte legfelülre, és ennek megfelelően ezt a szabadrablást biztosító rendeletet is ez jellemezte. A rendeletben szereplő “hat lakószobánál nagyobb” ingatlanok “államosítástól” /értsd rablástól/ való megmenekülése, vagy a marxista terminológiák még a hatóságok számára is értelmezhetetlen zagyva elegye széles táptalajt adott az önkényeskedésnek, a féktelen szerzési vágynak ugyanúgy, ahogy 8 évvel azelőtt, 1944-ben lehetett rabolni zsidó honfitársainktól. Sok esetben ugyanazok, csak akkorra a barna mundért vörösre cserélték.
A szovjet-blokk bukása után, a múlt század kilencvenes éveitől, az összes volt “szocialista” országban megtörtént már az igazságtétel, a rablott vagyonok visszaadása itt Európában, a restitúció, az egyetlen Magyarország kivételével, itt nem adott vissza semmit egyetlen eddigi kormány sem. Soha nem hozták helyre a 4. 1952. Tvr. meg a többi szabadrabló /államosító/ törvény pusztítását.
A kommunizmus nyomasztó örökségéből és károkozásaiból a mai napig nem tud szabadulni országunk. Az ún. „rendszerváltozás” bekövetkeztekor sokan azt gondolták, jobb lesz az országnak a magyaroknak, majd az Európai Unióhoz való csatlakozás után úgyszintén. Valójában azonban az ország egy lemaradó gazdaságú, a közösségben alárendelt szerepet játszó, lesajnált, lekezelt, niemand ország lett, a korábbi balliberális, majd a mostani dilettáns fidesz-kormány garázdálkodásának következményeképpen.
E mostani kormány valami elképesztően képmutató módon a saját nemlétező „sikerének” próbálja bemutatni, az emberekkel elhitetni, az éppen egy kissé magasabb gazdasági növekedést, azt a növekedést melyet döntő részben az idetelepült külföldi cégek produkáltak, továbbá az EU-s támogatásoknak köszönhető. A kormánynak ebből az érdeme semmi.
Mély hallgatás van arról is, hogy elmaradt a restitúció, ezzel összefüggésben a versenyképes, a külföldivel versenyképes magyar tőke nem létezik; csak olyan kézen-közön összetalicskázott cégek, cégmaradványok vannak, melyek a külföldi tulajdonú cégekkel történő összehasonlításban leginkább csak amolyan sufni-műhelyeknek minősíthetőek.
Látványosan marad le az ország a régióban is, a korábban mögöttünk lévő Románia, Bulgária gazdasága is megközelített, illetve belátható időn belül meg is előzhet minket.
Az emberek, a választópolgárok, sajnos azt kell mondani, alapvető összefüggéseket nem ismernek fel, a saját érdeküket nem ismerik fel, amikor ilyen, a volt kommunista állampárt embereiből összevetődött ún. „demokratikus” pártokat juttatnak kormányra. Mind a fidesz, az mszp, de az egykori mdf is lényegében és döntően ilyen emberekből alakult, és mi mást lehetett tőlük várni, mint amit tettek is. A volt kommunista rendszer örökségét gyakorlatilag egy-az-egyben átvették, alig változtattak valamit, a lopott vagyonokat megtartották maguknak, vagy elkótyavetyélték, a kommunista bűnözőket csak látszólag ítélték el, valójában ezekkel egy közösséget alkotnak, hiszen, ismételjük, kommunista múltjuk miatt ők ezekkel egy közösséget alkotnak.
Az embereknek ideje lenni alap összefüggéseket tisztán látni. Olyanokat mint amik itt fent le vannak írva.
Budapest, 2019. február 17.
KISE Elnökség
/ A címlapképen az elrabolt “államosított” Oetl gépgyár /
No Comments