Hírek

Magyar eszmélet

2022-02-17

Kisemmizettek Emléknapja 2022. 02. 17.

Budapest, 2022. 02. 17.

I. Államosítás és rendszerváltozás

E mai Emléknapra készült írás első, és bevezető gondolata, figyelmeztetése az, igen nagy tévedés a közbeszédben, a közgondolkodásban az olyan vélekedés, okoskodás, hogy a múlt, illetve a múlt történései, eseményei, azok lezárt dolgok, és nincs sok közük a mához, a jelenhez.

Erről egyébként számos helyen, számos elemzésben írtunk már. Azért alapvetően, ha úgy tetszik kardinálisan téves e nézet, mert a múltnak számos esetben igen komoly, meghatározó kihatása, determináltsága van a mára. Természetesen ilyen az Emléknap alapját képező hírhedt 4. 1952. Tvr. (1952.II.17) , /Törvényerejű Rendelet/, illetve az azt, illetve a többi ’államosító’ –értsd szabadrablást bevezető–  egykori ’jogszabályt’  máig joghatásban tartó, a Sólyom László uralta 1990-es Alkotmánybírósági végzések is, úgyszintén. Sólyom ezt csak jogállami normák és keretek igen durva megsértésével, felrúgásával tudta megtenni, nyilván garanciákat kapott az akkori hatalomtól.

Egyik fogalom sem tehát az valójában, amivel kitalálói illették. Az ’államosítás’ az intézményesített, önkényuralmi rendszer által megvalósított szabadrablás, míg a ’rendszerváltozás’ nem más, mint az önkényuralom alatt elkövetett bűncselekmények, -közte a fenti- ,  legalizálása, vagy legalábbis annak próbálkozása. A cél pedig az, melyet sommásan a gondolkodó már megfogalmazott, sok éve: egy következmények nélküli ország.

II. Budapest ostroma, és a holokauszt

Az újnáci csoportocskák menetelnek a Budavári kitörésre emlékezendő, de kedves és megszépítő irományok már szép számmal születtek az ún. ’nemzeti’ sajtóban, ahol is ’hősöknek’ aposztrofálják az ittrekedt német és magyar csapatokat.

A jóérzésű embereknek a sok hazugság okán sokszor beszélhetnékje támad.

Na, most már elég legyen. Mit mentegetnek ? Az értelmetlen háborút ? A mérhetetlen aljasságot, hogy embereket csupán származásuk miatt öldöstek le, és vették el mindenüket ?

Egy ilyen felháborodás lehet az, ami létrehozta a közelmúlt egyik újabb dokumentumfilmjét, Budapest ostroma címmel, Ungváry Krisztián műve alapján. A történész szerepel is a filmben és olyan felismerést fogalmaz meg mely nagyon lefedi a magyar holokauszt történéseit.

Idézet következik, tőle.

„Hiába volt Németországban 1933-tól az antiszemitizmus hivatalos állami ideológia, és ezt rengeteg atrocitás kísérte, a német zsidóság vagyona a nem zsidókéhoz képest, nem aránylott abban a mértékben, mint Magyarországon.

Magyarországon a magyar zsidóság élenjárt a modernizációban, és ennek következtében a nemzeti vagyonnak egy sokkal nagyobb részét birtokolta, mint amit országos arányszáma indokolt. Különböző becslések vannak erről, amelyek 20-25 %-ig is terjednek. Bármennyi is volt ez, az biztos, hogy a magyar zsidóság társadalmi szerkezetéből adódóan sokkal gazdagabb volt, mint az átlag magyar lakos.

Ebből viszont az is következett, hogy sokkal több dolgot lehetett elrabolni tőlük. S ez a rablás, a rablásnak a lehetősége az, amit Márai Sándor annyira találóan megír naplóiban, ez volt igazából az, ami a dinamikáját adta az antiszemitizmusnak, és ez Németországban ebben a mértékben hiányzott.

Ez alapvetően más struktúrákat eredményezett, más döntéshelyzeteket és más következményeket is.”

Ungváry Krisztián elég mélyre ásott le a magyar valóságban, de a 20. század teljességét tekintve sajnos mégis azt kell mondani, nem eléggé.

III. Ez csak itt volt

Amit a történész leír, ami tehát igaz, csak nem teljes, az bizony –ne szépítsük– a mérhetetlen aljasság, gátlástalanság bemutatása, amit ő dinamikának nevez, az a mérhetetlen mélység. Megindul a szabadrablás, a másik vagyonának elrablása, mert itt az alkalom. Teljes mértékben hiányzott ez a mérvű aljasság, máshol, ez nem volt, még a náci Németországban sem.

Ez csak itt volt.

Ungváry nem látta…. pedig láthatta volna.

Ami megtörtént 1944-45 -ben, hogy ilyen mélységbe zuhant az ország, hogy a gátlástalanság a rablás olyan méreteket öltött, mint máshol sehol, az bizony megismétlődött. 1990-ben az országot megint olyan mélyre taszították, mint akkor. Az az önkényuralom alatt elrabolt vagyonokat csakis itt, egyedül ebben az országban nem adták vissza törvényes tulajdonosaiknak.

Ez csak itt volt.

1944-45 az egyenlő 1990. Ez a magyar eszmélet.

KISE Szerkesztőségi cikk.  

A Kisemmizettek Emléknapja alkalmából.

/ Borítókép: a Parragh család kálváriája /

1 Comment

  • Reply admin 2022-02-23 at 20:39

    Kiegészítések a cikkhez.
    – A hivatkozott videó, Budapest Ostroma itt nézhető meg, és ebben a 19:48 időponttól hallható az idézett szöveg.



    – A náci/nyilas idők szabadrablásáról, zsidó honfitársaink vagyonának ellopásáról itt láthatóak képek / képgaléria, lapozható/ :
    http://kisemmizettek.hu/kepgaleria/#jp-carousel-229
    – A Sólyom László féle Alkotmánybíróság durva jogsértéseiről, a jog semmibe vételéről Egyesületünk hírportálján lehet például olvasni:
    http://xn--restitci-23a1e.hu/i-abkrit3-b.php
    – A nácik és velük együtt a kommunisták magasztalásáról, bűneik elbagatellizálásáról, relativizálásáról meg itt, Egyesületük honlapján:
    http://kisemmizettek.hu/blog/2021/05/20/mult-rehabilitacio-past-rehabilitation/

  • Leave a Reply

    Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

    Tovább az eszköztárra