Hírek

Restitúció Szlovákiában

2022-03-06

Halmy Péter

A történelmi Magyarországból elszakított területeken élő, vagy ottani felmenőkkel rendelkező magyarságot sok atrocitás érte, ami miatt jogvédelemre van szüksége. Ezért jött létre egy iroda, melynek ez a feladata. Azért bocsátottam ezt előre, mert én csak Szlovákiával foglalkozom, a többi érintett országról nem sokat tudok e tárgyban, tehát érdemes az irodát felkeresni. Nagyon lelkiismeretes, elkötelezett csapat dolgozik ott, akikről csak jót tudok mondani.

Az elérhetőség:

Kisebbségi Jogvédő Intézet

Cím: 1052  Budapest, Vármegye utca 7.

Vezetékes telefon:  +36 1 79 86 530

E-mail: jogvedo.intezet@kji.hu

A szlovákiai restitúció előtörténete

Mint a kommunista tömb többi országa, Szlovákia is átment az államosítási folyamaton, azonban a kisebbség jogi meghurcoltatása még ezelőtt megkezdődött a Benes dekrétumok keretén belül. A kollektív bűnösség elvére alapult, amely alapján az időseket, gyermekeket, politikától távol álló háziasszonyokat  háborús bűnösnek nyilvánította ki.

A rendelet – híven a kassai programban megfogalmazottakhoz – automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. Írja elemzésében a Wikipédia.

A gyakorlati következmények folytatódtak a lakosságcserében, kényszermunkában és a népbírósági perekben.

Természetesen a Klement Gottwad vezetésével kiépített totalitárius rendszer is végrehajtotta az államosítást.  Az üzemek, gyárak, iskolák, intézmények…stb. állami tulajdonba kerültek – attól függetlenül, hogy milyen nemzetiségű volt a tulajdonosa. Egyébként legelőször a termőföldet kobozták el, a szövetkezetek kialakítása már 1948-ban megkezdődött.

A rendszerváltást az 1989-es un. „bársonyos forradalom „ hozta el, a diktatúra igen gyorsan –viszonylag békés körülmények között összeomlott.

A restitúció közvetlen előzményei:

Ennek a pontnak az elemzésénél ki kell térnünk arra, hogy a „bársonyos forradalom „ Csehszlovákia területén zajlott. 1993.01.01-én az ország szétvált és két külön állam jött létre Csehország és Szlovákia. Ez tovább bonyolította a kérdést, miután a reprivatizáció már megindult és ezért nemcsak egy új állam berendezkedését kellett felállítani, hanem a folyamatban lévő történéseket is applikálni kellett az új jogi környezetre.

A restitúció törvényi környezete:

Alapvetően arra a politikai akaratra kell fókuszálnunk, hogy a szlovák rendszer a tulajdont, a tisztességes eredeti tulajdonszerző védelmét tartja szem előtt.

A törvény a következőképpen rendelkezik.

A Tt. 503/2003 sz.  törvény olyan állami tulajdonban levő ingatlanokra vonatkozott, ahol az eredeti tulajdonjog 1948 után veszett el kisajátítással vagy államosítással.

Ahhoz, hogy valaki sikeresen érvényesítse a restitúciós törvény biztosította jogát, alapvetően két feltételt kellett, hogy teljesítsen:

– a vagyonelkobzásnak/kisajátításnak 1948. 02. 25-e után elfogadott törvények szerint kellett megtörténnie,

– A visszaigénylő személy szlovák állampolgár és Szlovákiában volt állandó lakhelye a visszaigénylés pillanatában (avagy 2004.12.31 előtt).

A határidő a visszaigénylésre 2004.12.31 volt a határidő.

Egyértelmű a Benes dekrétumok gyakorlati alkalmazása :

  • A dekrétumok 1948 előtti dátumúak, tehát  rájuk a törvény nem vonatkozik,
  • a szlovák állampolgárságtól megfosztották az érintetteket, tehát nem saját akaratukból mondtak le róla.

Ezzel a kérdéssel később még fogunk foglalkozni.

Ebbe a körbe sorolják az un.nevesítetlen földek ügyét –tévesen mert ez nem restitúció

A mai helyzet:

Mielőtt ebbe a témakörbe belemerülnénk, javaslom, hogy érintettek tárják fel pontosan a tényállást : Milyen ingóságok és ingatlanok voltak, ezek kinek a tulajdonai, mi lett a sorsuk, van-e bármilyen írásos dokumentum….stb.

Adott esetben az összes felvidéki iratot gyűjtsük egy helyre, azokat is amelyek látszólag nem a tulajdonra vonatkoznak. Elmondok erre egy példát: A korabeli államosítás egyik jogcíme az un. elhagyott javak kiosztása. Erre annak idején kormánybiztosság is alakult. Ha bizonyítani tudjuk –pl.levelekkel -, hogy a tulajdonos internálótáborban, börtönben…stb. volt bizonyítékot szolgáltatunk a bíróságnak. Én egyébként minden papírt odaadok az ügyvédnek, döntse el ő, mit tud felhasználni.

Sőt: megkérdezem, hogy milyen okmány (ok) segítenék elő az ügymenetet. Ezután levéltári kutatásokat folytatok ennek értelmében. Sajnos itt nyomozni kell. Név, utána egy cím. Fel kell deríteni, hogy az tulajdon volt, vagy csak bérlemény.

Tanúkat is felkutathatunk.

Az internet a következőkben lehet a segítségünkre:

www.cemetery.sk

Temetői nyilvántartás –on line kutatható,

https://www.katasterportal.sk/kapor/

A földhivatal szintén on-line kutatható portálja. A honlap eléggé nehezen kiismerhető. Kutathatunk tulajdonos, körzet…stb.szerint. A „report” menüponttal ki is nyomtathatjuk, lementhetjük az eredményt. Ez a mai tulajdoni állapotot mutatja és természetesen nem bizonyító erejű.

https://zbgis.skgeodesy.sk

Ez a szlovák geodézia honlapja. Sajnos angol verziót nem találtam. Itt területre lehet keresni.

( A nevesítetlen földek net oldalai.l.ott )

Ezek a honlapok a családkutatásban is segítenek.

Eljutottunk tehát remélhetőleg oda, hogy tudjuk a vagyonunk történetét. Ez határozza meg ugyanis, hogy melyik úton induljunk el.

Az első út : Nevesítetlen földek

A rendszerváltás után kutathatók lettek az ingatlanok előtörténetei, meg is indult egy állami kategorizálás is. Sok olyan ingatlant találtak, ahol az utolsó tulajdoni bejegyzés nagyon régi (pl.természetes személyre), ahol biológiailag feltételezhető, hogy a tulajdonos már nem él. Ekkor az öröklés szabályai lépnek életbe. Örökölhet az aki dokumentálja, hogy nevesítetlen földről van szó és ő a legutolsó bejegyezett tulajdonos jogos örököse.

Ez az eljárás az öröklésjoghoz tartozik, mely szerint az örökösnek nincs megkötöttsége, azaz nemzetiségtől, lakóhelytől függetlenül élhet a jogaival. 

Itt van tehát az első hiba, mert sokan a restitúció címszó alatt említik ezt a tételt, pedig nem az.  A második hiba, hogy mindenki nevesítetlen föld néven tárgyalja a kérdést, holott minden ide tartozik, ami örökölhető (pl.épület is )

A nevesítetlen ingatlanok ügyintézésének kezdetén az egyik újság megjelentette a Szlovák Földhivatal nevesitetlen földek listáját. ahol mindenki on-line megkereshette a földjét.

Később a szlovák kormány ezt levette a netről és minden nyomot töröltetett, ugyanis rájött, hogy ezzel különösen a magyar örökösök munkáját segíti. Sajnos tt is tovább folytatódik az alaphiba: nevesitetlen épület..stb. lista nincs.

A korrektséghez tartozik, hogy ezek száma alacsony, hiszen itt sok esetben lakóingatlanokról van szó, amelyek öröklését rendezték.

1948-ban országos területi fölmérést hajtottak végre. Ezek szerint a művelési ágak szerint a következő adatokat regisztrálták

      Mértékegység : hektár                                                

Összes földterület4.5000.000       
ebből szántóföld 850.000   
   elkobzott föld  595.000  
nevesítetlen föld   600.000 
összesített ( elkobzott+nevesítetlen )  1.195.000

Látható tehát, hogy milyen nagy területről van szó, valamivel még az elkonfiskált földterületet is meghaladja.

Fölmerül az a kérdés is, hogy ez hogy alakult ki. A magyarázat az, hogy –ahogy Magyarországon is –a földeket a Tsz-ek (Szlovákiában JRD)  vették használatba, illetve tulajdonba. Szokás volt, egyébként mindenhatóságuk tudata is- hogy ezeket a határozatokat -ha voltak egyáltalán – a telekkönyvben nem vezették át. A rendszerváltás után ezeket már nem lehetett végrehajtani.

Ez nem a reklám helye, ahogy mondják, de mindenkit arra biztatok, hogy lásson hozzá.  Az eljárás ma is elvégezhető, jogi akadálya nincs. Lehet arra hivatkozni, hogy ez nemzeti kérdés (szerintem az), de egyúttal az egyének vagyoni kérdése is…stb. 

Én legelőször nem erre hivatkozom, hanem arra, hogy az idő nem nekünk dolgozik:

-előfordult, hogy a jogos örökösök elől valótlan okmányok segítségével folytattak eljárást és hosszú bírósági procedúra után kaphatták meg a jogos tulajdonosok a földjüket,

A szlovák kormány törvényt fogadott el, amely szerint, ha a tulajdonos nem lelhető fel, a föld az önkormányzat kezelésébe kerül, majd átszáll a tulajdonjog az államra.

Az Alkotmánybíróság ezt a törvényt megsemmisítette. Bármikor indulhat azonban újabb jogi művelet!

A nevesítetlen földekkel kapcsolatos ügymenet:

Ebben a pontban nálam nagyobb jogtudósoknak adom át a terepet, mert nemcsak a papírmunkáról van szó, hanem segítséget is kapunk az ügyintézéshez

A korábban említett, 1995. évi 180. számú törvény értelmében a kataszteri területek nagy részében már végbement az ingatlan-nyilvántartás felújítása, ismert rövidítéssel jelölve a ROEP folyamata. Ennek eredményeként a parcellák túlnyomó többsége tulajdoni lapra került, a hiányos tulajdoni lapokra pedig részben a telekkönyv, részben a feldolgozott közokiratok alapján felkerült a többi, eddig nem vezetett tulajdonos, nagy részük hiányos, csak a telekkönyvből átvett adatokkal, tehát keresztnévvel és vezetéknévvel megjelölve.

Ha valaki a kataszteri portálon (www.katasterportal.sk) olyan ingatlant talál, amiről úgy gondolja, hogy valamilyen jogcímen megörökölheti, a póthagyatéki eljárás kezdeményezése előtt érdemes a tulajdoni lapot jobban megvizsgálni és meggyőződni arról, nemcsak névrokonságról van-e szó (főleg ha gyakori vezetéknévről és keresztnévről van szó). Szerencsés esetben a név mellett ott szerepelhet a házastárs neve is, vagy az, hogy ki után örökölte az illető az ingatlant. Ezek az információk már sokat segíthetnek a tulajdonos azonosításában. Fontos támpont lehet a tulajdoni lapon szereplő többi résztulajdonos is: pl. ha az elhunyt testvérei, unokaöccsei, nagynénjei szerepelnek rajta, azok alapján beazonosítható a tulajdonos.

Ha ezeket az adatokat nem tudjuk kiolvasni a tulajdoni lapból, a járási hivatal kataszteri főosztályán (illeték ellenében) betekinthetünk a telekkönyvbe, és kivonatot is kérhetünk belőle. Ez mindig többet árul el, mint az interneten elérhető tulajdoni lap kivonata, mert visszakövethető az ingatlan „története”, tehát hogy a tulajdonos kitől örökölte, vagy milyen más módon és mikor jutott hozzá. Ha a bejegyzés idejében az általunk keresett személy nem volt életben, akkor valószínűleg nem azonos a tulajdonossal. Információt hordozhat a telekkönyvben bejegyzett kiskorúság ténye is, amely később a nagykorúság elérésével törlésre került: a törlés időpontjából következtetni lehet a tulajdonos születési idejére.

A szerződés vagy tényleges birtoklás, esetleg más jogcím alapján megszerzett ingatlan esetében általában nehezebb a tulajdonos azonosítása. Jobb esetben a kataszter irattárában vagy a járási, esetleg más levéltárban megtalálható a bejegyzés alapjául szolgáló okirat (a telekkönyvben “č.d.” számmal van megjelölve), de sokszor ezek az okiratok sem jelölik pontosan a mai követelményeknek megfelelően a tulajdonost – például születési dátumot régi szerződéseken ritkán tüntettek fel.

Érdemes még megvizsgálni, hogy az ingatlan annak ellenére, hogy az elhunyt nevén van vezetve, nem volt-e az elhunyt után korábban lefolytatott hagyatéki eljárás tárgya. Előfordulhat ugyanis, hogy a hagyatéki határozat nem volt bejegyezve a telekkönyvbe vagy a kataszterbe és a „ROEP” folyamán sem került feldolgozásra. Ilyen esetben a közjegyző leállítja a póthagyatéki eljárást, mivel kétszer ugyanaz a vagyon nem lehet ugyanazon örökhagyó után hagyatéki eljárás tárgya. Amennyiben nem rendelkezünk az elhunyt hagyatéki határozatával, másolatát kikérhetjük az illetékes járási bíróságon, vagy a levéltárban, amelynek a bíróság átadta régebbi iratait. Ha kiderül, hogy valaki az ingatlant már megörökölte, de időközben ez az örökös is elhunyt, a póthagyatéki eljárást az elhunyt örökös után kell kezdeményezni, mellékelve a hagyatéki határozatot, amely bizonyítja, hogy az ingatlan az ő tulajdonát képezte.  

Ehhez szüksége van egy államnyelven íródott beadványra, amelyet az illetékes járásbíróságra nyújt be, és bizonyítania kell a jogosultságát (az Ön felmenője az, aki a listán szerepel), valamint pontosan meg kell jelölnie az öröklés tárgyát. Ez annyit jelent, hogy be kell szereznie az örökhagyó halotti anyakönyvi kivonatát – jó esetben az anyakönyvi hivatalból, ha pedig régebben halálozott el, akkor a levéltárból. Ha volt már utána hagyatéki eljárás, az arról szóló végzést, az örökösök kilétének és a már megöröklött vagyon tisztázásának érdekében. A jogosultságot, bizonyító iratokat (születési anyakönyvi kivonatok, szükség esetén halotti anyakönyvi kivonatok), amennyiben nem volt még hagyatéki eljárás lefolytatva, valamint a megöröklendő földterületre vonatkozó iratokat. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy amennyiben a közjegyző kéri ki a telekkönyvi kivonatokat, a parcellák azonosítása illetékmentes, de ha az örökös, akkor illetékköteles. Ahhoz azonban, hogy a hagyatéki eljárás lefolytatására szóló javaslatot beadhassuk, tudnunk kell, mit és hol akarunk megörökölni. A mellékleteknek is szlovák nyelvűeknek kell lenniük, illetve szlovákra kell őket hivatalos tolmáccsal lefordíttatni.
Természetesen az illetékek – bírósági, ill. igazgatási illeték – nagyságát a törvény szabja meg, akár csak a tolmács és a közjegyző javadalmazását is. Az igazgatási illeték az esetek többségében állandó – pl. egy tulajdonlap 350,- Sk volt, ma ennek megfelelő euró, de a többi fizetnivaló nagysága jobbára az öröklendő vagyon értékétől függ.
A hagyatéki ill. póthagyatéki eljárás az ügy bonyolultságától függően több illetve kevesebb időt igényelhet. Nagyon lényeges az örökösök hozzáállása, például a dédnagyapa 23 dédunokája is, legyen jelen, vagy megbízott által képviseltesse magát a hagyatéki tárgyaláson, hogy formai okok miatt ne kelljen a hagyatéki tárgyalást háromszor kitűzni.
Köztudomású, hogy a nevesítettlen földek 2005. 9. 1 után az állam tulajdonába kerültek, majd egy éven belül a községek vették át. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi lesz azokkal a földekkel, amelyekre a tulajdonlap ez után az időpont után nem lett lefektetve? Nem a jogos tulajdonos neve szerepel a tulajdonlapon. Kié a föld? A községé, vagy azé, aki megörökölte?
Törvényi szabályozás híján most csak az Alkotmányra hivatkozhatunk, amely 20 cikkelyében kimondja, hogy mindenki tulajdona ugyanolyan törvényi tartalommal és védelemmel bír. Bízom benne, hogy amire ez a kérdés valóban időszerű lesz, törvényhozó testületünk közmegelégedésre szabályozza ezt a kérdést.
Sajnos, megtörténhet, hogy meglepetés ér bennünket, amikor kikérjük a földjeinkre vonatkozó tulajdonlapokat: elmulasztottak beírni egy hagyatéki végzést 1968-ban, vagy 1992-ben. Az ilyen ügyeket is intéznünk kell, ezért azt tanácsolom, hogy minél hamarabb nézzenek utána, hogy a tulajdonlap szerint, a miénk-e az a földterület, amit a sajátunknak hiszünk, vagy nem.
Az alkotmányos jogunkról, a jogos földtulajdonunkról 2009-ben, de utána sem volna szabad kényelemből lemondanunk! Akik 2005. szeptember 1.-ig ezt nem tették meg, az alkotmányos jogra hivatkozva keresetet kell benyújtaniuk az illetékes járási bíróságra, betartva a fent leírt eljárási procedúrákat. Ez ügyben most már ajánlatos ügyvéd segítségét kérni.

 A családunknak sikerült a többnyire a kastély körül található, összesen 47 ha nagyságú szántóföldet tulajdonba venni.

A gyakorlati tapasztalatunk alapján néhány kiegészítést teszek a fentiekhez:

A KJI tud ügyvéd terén segíteni,

Az eljárás során felmerül a szlovák állam költsége. Ennek elengedését lehet kérvényezni a bíróságon-ezt a magyar állampolgár is megteheti. A költségeket neki is elengedik.

A hivatkozott földeket az un. Nemzeti Földalap kezeli. Amikor a földtulajdon az örökösök nevére kerül, kérhetik 5 évre visszamenőleg a bérleti díjat. A korábbi időszakra elévülés miatt nem.

Lényeges szempont, hogy a Bíróság ezekben az ügyekben szinte „postásként „ szerepel. A döntést ténylegesen a jegyző hozza meg. Tudomásom  szerint ,ha a papírok nincsenek meg, az örökös a helyszínen is nyilatkozhat.  

Mindenképpen célszerűnek tartok egy megbízható, tisztességes és profi ügyvéd bekapcsolását –még a bérbeadás szakaszában is.

Második út – konfiskált földek :

Szlovákiában az állami igénybevételre ezt a kifejezést használják.

Nem kívánok –nem jogász lévén – jogi elemzéseket taglalni. Helyette összefoglalót adok a mai helyzetről.

Akik –sajnálatosan –ebbe a csoportba esnek, azoknak javaslom, hogy:

  • mindenképpen figyeljék az eseményeket és folyamatosan tanácskozzanak az ügyvédjükkel,
  • kutassák a sorstársaik eljárásait, ügymenetét..stb. Sok értékes információra tehetnek szert, annak ellenére, hogy Szlovákiában sincs, un- precedens jog.
  • a konfiskált földek tulajdoni lapját ugyanúgy meg kell keresni, mint a nevesítetlenekét. Ugyanis az sem mindegy mikor, milyen törvény alapján vették el az ingatlant,

Két tény van azonban, amelyik reménnyel töltheti a károsultakat:

A szlovák jogrend tökéletes mértékben a tisztességes első tulajdonos pártján áll.

A szlovák alkotmány még magától az államtól is védi a tulajdonost:

„4) Kisajátításra és a tulajdonjog kényszerű korlátozására csak a szükséges mértékben, közérdekből, törvény alapján és megfelelő kártalanítás ellenében kerülhet sor.

(5) Egyéb beavatkozás a tulajdonjogba csak jogellenesen szerzett vagy illegális jövedelemből származó vagyon esetében megengedhető, és csak akkor, ha az a nemzetbiztonság, a közrend, az erkölcsök vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében egy demokratikus társadalomban szükséges….” 

A másodiktétel szerint mind  két vonatkozó jogszabály : Benes dekrétumok,2003-as privatizációs törvény több jogtudor véleménye szerint is

EU-s jogba ütköznek.

Jogszabályjogsértés
Benes -dekrétumokemberi jogok,nemzetközi jogi alapelvek,diszkrimináció,kényszermunka tilalma,tulajdon sérthetetlensége, EU Alapjogi Charta
2003-as kárpótlási törvényEUMSZ 2,345,63. Tőke szabad mozgása, szerződési szabadság,

Magyar részről több petíció indult e tárgykörben. A szlovák védekezés mindkét jogszabály esetén az volt, hogy már nem alkalmazzák őket és különben is igen kis létszámot érint. A magyar vélemény mindkét állítást tagadja. Egyrészt az EU jogszabály alkalmazásának nincs olyan kitétele, hogy nem kell alkalmazni, ha sértettek létszáma kevés. Azon kívül adatközléssel bizonyították, hogy a károsultak létszáma nagy és az anyagi kár (földterület) is jelentős. A botrány továbbá akkor tört ki, amikor egy autópálya területének kisajátítása kapcsán kiderült, hogy a területen nevesítetlen földek  vannak és az örökösök elkezdték a jogi eljárásokat. A Földalap viszont nem hajlandó kisajátítási összeget fizetni. Arra hivatkozik, hogy ha meg is öröklik az érintettek a területet, azt a Benes dekrétumok szerint úgy is el kellett volna venni.     

Az EU bizottságok tologatják ezt a kényes kérdést –szokásukhoz híven- ezért szerintem peres eljárást kell indítani (ez magánvélemény )

Ami a mostani helyzetben megtehető, az az a kitétel miszerint a szlovák bíroságok helyt adhatnak –állítólag már volt rá példa – az eljárási hibákon alapuló tulajdoni igényeknek. Igy pl. érvénytelen az elhunyt személyre kivetett konfiskálás. Ennek mindenki utána nézhet – ez pedig a Benes dekrétumok  .stb.alapján indult politikai harcoktól független.

 Végül pedig egy bírósági Határozat:

A szlovák csatlakozási szerződés mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatos derogációs időszakot lehetővé tevő rendelkezéseinek nem lehet olyan értelmezést adni, amely ellehetetlenítené a jogellenesen elvett mezőgazdasági területeknek az érintett, vagy örökösei számára történő visszaadását. Különösen, hogy a jogvesztő határidők miatt e személyek végérvényesen elvesztették tulajdoni jogaik érvényesítésének lehetőségét, míg az összes uniós polgár a derogációs időszak lejártát követően vásárolhat mezőgazdasági földterületet Szlovákiában. (6) Az Európai Unió Bírósága, 6/60.

        Befejezés:

Sokszor megkérdezték, hogy miért csinálom ezt, akár miért nem elég, ami van most.

Elsősorban erkölcsi kérdés. Az őseim úgy építették fel a vagyonukat, hogy a tisztességes munkájuknak az eredményét fordították a gyarapodásra. Vallom az alapvető polgári erényt: az iparűzés tisztességét.

A munkám egyidejűleg az utódaimnak is szól, ezzel tartozom nekik.

Beszélhetek a jogbiztonságról is meg arról, hogy végül is kik kapták meg ezt a vagyont, a náciktól tovább menve a diktatúráig, majd az országlenyúló privatizárorokig, és folytathatnám.

Ennek véget kell vetni.

Utóirat:

Elérhetőség: Halmy Péter 06-30-556-82-11

Nyugodtan lehet keresni ezen a számon, szívesen segítek.

Mi segítsünk, töltsük ki a nyilatkozatot és küldjük el –de másolatban  KJI-nek is.

No Comments

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Tovább az eszköztárra