Varga Mihály online nemzetközi tájékoztatója és publikációja a magyar gazdaság helyzetéről

2023. 02. 25.

Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát 1947-ben ezen a napon „tartóztatták” le az országban teljesen illegitim módon tartózkodó és garázdálkodó szovjet titkosszolgálati ügynökök, szorosan, de törvénytelenül együttműködve az addigra már erős pozíciókat megszerzett magyar kommunista párttal.

A cél az volt mint a többi, szovjet-orosz befolyás és megszállás alá került, kis közép-kelet európai országgal, azaz szovjet bábkormányokat hatalomba ültetni, és gyakorlatilag egy gyarmati függőséget kialakítani. Az FKgP volt 1947-ben az egyetlen erő, mely országunkban ennek útjában állt, ráadásul az egyetlen olyan párt is, mely igen széles támogatottságot, kormányképes többséget tudott maga mögött a választópolgárok körében.

Mivel a különféle „történészek” és szónokok az eseményeket erősen manipuláltan, egyoldalúan, és dezinformálva adják elő a kérdésben, mégpedig folyamatosan, szükséges egyrészt a valóságos folyamatokra, másrészt az összefüggésekre rámutatni.

A valóságos pártpolitikai folyamatok pedig 1947-ben, 1990-ben, illetve 1992-ben is ugyanazt az önkényuralmi koncepciót mutatták: az egyetlen, valóban széles támogatottságú pártot, a Független Kisgazdapártot el kell távolítani erőszakkal a hatalomból, és a megsemmisítésére törekedni.

Az 1990-es év, a „rendszerváltozás”-nak elnevezett időszak még elsősorban arról szólt, hogy e pártba a lehető legtöbb bomlasztó elemet, pártállami ügynököt kell küldeni. Ez tehát még csak egy előkészítő lépés volt.

Azonban az 1947.02.25-i valamint az 1992.06.11.-i történések között már gyakorlatilag teljes az azonosság, az FKgP erőszakos kiiktatása.

1992.06.11.-a az ún. „„pancserpuccs” nevet kapta, jóllehet a valóságban ugyanolyan riasztó, elképesztő, és törvénytelen volt a folyamat mint 1947-ben. Ekkor is hatósági segédlettel, titkosügynökök szervezett garmadájával, ugyanúgy rajtaütés-szerűen, a népet aztán kész tények elé állítva próbálták a pártot lefejezni.

Ismétlem, itt több olyan folyamat és összefüggés van, amiről a „történészek” és „hatalomnak tetsző” politikamagyarázók nagyon mélyen hallgatnak.

A legfontosabbakat említsük meg.

A legfontosabb, hogy az FKgP gyakorlatilag egyetlen erőként a 2. VH utáni magyar történelemben, sikeresen tudott politizálni, egy felfele ívelő gazdaságot tudott kormányzása alatt produkálni.

Ezt egyetlen más erő sem tudta megtenni, a mai napig.

A sikeres, a nép támogatását teljesen logikusan bíró erővel szemben azoknak, akik az „ellenoldalon” vannak, nem marad más választás csak az erőszak.

Fel lehet tenni a kérdést, volt-e különbség az FKgP 1947-es és 1992-es ellenfelei között ? Hiszen az első nyíltan szovjet kommunista-barát, míg a későbbi magát „demokratikus”-nak mondó volt. Ez utóbbi az MDF, a máig tisztázatlan múltú Antall József miniszterelnök, és Boross Péter vezette Belügyminisztériuma.

Ha úgy nézzük a kérdést, hogy ezek magukat erősen különböző ideológiájú erőnek mutatták be, az egyik egypártrendszerű diktatórikus, a másik meg valamiféle többpártrendszeren alapuló demokráciát hirdetetett, akkor igen, akkor látszólag nagy volt a különbség.

Ha azonban ehhez hozzávesszük azt a szempontot, amit úgy lehet körülírni hogy „politikai mainstream” , vagyis hogy az adott időben az ellenfelek milyen geopolitikai realitást követtek, milyen berendezkedés volt az, amit kivitelezhetőnek láttak – nos akkor már ez a különbség megszűnt, mégpedig teljesen megszűnt.

Ez az elemzés csak az Emléknap közvetlen eseményeit igyekszik tárgyalni, azt is nagyon röviden.

Azonban van még egy fontos szempont, amit az eseményekhez, a folyamatok megértéséhez hozzá kell tenni.

Az ellenségkép felállítása.

Ha egy erő sikertelen, ha el akarja erről a figyelmet terelni, a hatalom fenntartásához okokat, ellenségeket kell kreálnia.

Erről szól/szólt folyamatosan a korábbi önkényuralmi rendszer ideológiája, és erről szól a mai fidesz-hatalom is.

Ma Soros György az ellenségkép, pontosan az ellenkező képet propagálják róla, mint ami valójában van. Jó példa erre a milliárdos Békepartnerség programja, a nevében is benne van az elképzelés, a cél, a fidesz-propaganda meg évek óta szögesen ellenkező dolgokat állít róla.

Lehet még találgatni, jósolni, ki, kik lesznek a következő „ellenségek” .

Az áldozatok azonban maradnak itt, ezen a földön.

Budapest, 2023. 02. 25.

Életben maradt auschwitzi foglyok elhagyják a felszabadított koncentrációs tábort

Labor omnia vincit.

Weiss Manfréd emlékére.

” . . . Ezt az irdatlan sok pénzt legkevésbé magára költötte. A család jelentős mértékben hozzájárult Csepel fejlesztéséhez, ahol több száz lakást, utakat, kórházat, a munkások gyerekeinek óvodát építtettek. Felkarolták a helyi izraelita és keresztény felekezeteket, diákszövetségeket, karitatív szervezeteket és ingyenkonyhákat. “

https://index.hu/belfold/2022/12/25/weiss-manfred-csepel-hadiipar-innovacio-evfordulo/

/ A Telex cikke nyomán, 2022. május 24. Ághassi Attila /

Varga Judit igazságügyi miniszter a “közélet befolyásolására alkalmas tevékenységet végző” civil szervezetek átláthatóságáról és az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló javaslat expozéját tartja a parlamentben 2021. április 29-én

Az Európai Bíróság tavaly kimondta, hogy a 2017-ben elfogadott magyar civiltörvény összeférhetetlen az uniós joggal. Ennek legvitatottabb része az volt, hogy azok a szervezetek, amelyek egy év alatt 7,2 millió forintnál több pénzt kapnak külföldről, viselniük kellett a „külföldről támogatott szervezet” címkét, illetve név szerint be kellett számolniuk, hogy kik a külföldi támogatóik.

A kormánypártok a bírósági határozat után mást írtak a törvénybe, megjelent a „közélet befolyásolására alkalmas civil szervezetek” passzusa, ezek ellenőrzését pedig az Állami Számveszőszékre (ÁSZ) bízták. Az ÁSZ munkához is látott jó egy hónappal a választások után, több ezer szervezet kíván átvizsgálni – erről írt a Szabad Európa.

„Ez egyértelmű jele annak, hogy a magyar állam továbbra sem tett le az egyebek mellett a jogállami normákat szisztematikusan lebontó és a rendszerszintű korrupció kiépülését támogató kormánnyal szemben kritikus civil szervezetek vegzálásáról”

– közölte a Transparency International Magyarország (TI).

Léderer Sándor, a K-Monitor ügyvezetője arról számolt be, hogy különböző idősávokat adtak meg olyan adatok feltöltésére, amik a számviteli, a pénzkezelési és a belső szabályokat érintik. Bő egy hetet kaptak arra, hogy megosszák az adataikat az ÁSZ-szal. A jogszabályban azt nem definiálták, hogy mely szervezetek tartoznak azok közé, amelyek a közélet befolyásolására alkalmasak. Emiatt a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) megtámadta a törvényt az Alkotmánybíróságnál. Az sem világos, hogy minden 20 millió feletti bevétellel rendelkező szervezettől adatokat kérnek-e, vagy az ÁSZ dönti el, kiket ellenőriz.

„A kormány a közélet befolyásolására alkalmas tevékenységet szitokszóként, egyfajta stigmaként akarja rásütni egyes civil szervezetekre, mintha a jogállami és emberi jogi követelmények vagy a korrupció elleni fellépés teljesülésének a számonkérése éppenséggel a nemzeti érdek ellen történne. A valóságban ezek nemcsak fontos, de hasznos tevékenységek”

– mondta a Szabad Európának Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója.

Ligeti azt a kérdést is felveti, hogy a CÖF-öt vajon ellenőrizni fogják-e, mert a kormánynak kedves szervezetnél senki sem törekszik jobban a választók befolyásolására.

Az ÁSZ lapnak küldött válaszában kiemelte: a civil szervezetek szerteágazó munkájuk során a társadalom szinte minden csoportjával kapcsolatba kerülnek, így a közvéleményre, a közéletre is befolyásuk van. „Fontos tehát, hogy érvényesüljön az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve a szélesen vett nyilvánosság körében, illetve szűkebb körben, a tagság és az alapítók tekintetében is” – közölték.

/ Borítókép: Ághassi Attila a hivatkozott cikk szerzője /

• A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete /Civil szervezet, NGO/ Közgyűlése.
• Az időpont: szombat, 2022. 05. 28., 13 óra.

---

Az Egyesület Corvin-negyedben lévő központjában volt a Közgyűlésünk.

Rövid beszámoló a történtekről, ami megosztható, és az érdeklődők, szimpatizánsok érdeklődésére számot tarthat.

Az Egyesület gazdálkodása, pénzügyi tevékenysége került napirendre, majd foglalkoztunk ill. röviden ismertettük az Állami Számvevőszék /ÁSZ/ által most indított ellenőrzést az Egyesület irányában.

Mint ismert, az új törvényi szabályozás /a régi az volt a “külföldről pénzelt civil szervezet” , de azt az EU elkaszálta, úgymond/ , most a régi helyett egy új kategóriát vezetett be a civil szervezetek kategorizálására:

„A közélet befolyásolására alkalmas tevékenységet végző civil szervezet” – – nos, Egyesületünk bekerült a hatóság részére e kategóriába, ezért indult ez az ellenőrzés irányunkban.

Amit itt el tudunk mondani, tájékoztatásul, mert már kérés is érkezett, hogy adjuk meg ezen információkat /nem a hatóságtól jött a kérés/:

Az ellenőrzésünk iktatószáma: EL-3666-001/2022 , ez nem titkosított.

Továbbá arról is tájékoztatjuk a tagságot, meg a szimpatizánsokat, az Egyesület vezetősége fontosnak tartja kiemelni az alábbiakat az ÁSZ tájékoztatójából:

“… Az ellenőrzött a kért adatokat és dokumentumokat az ÁSZ részére teljességi és hitelességi nyilatkozattal köteles átadni. … Az ÁSZ ellenőrzéseinek lefolytatása, illetve az ellenőrzések megtervezése érdekében az ellenőrzött közreműködésre köteles. “

– – Tehát ezt tartjuk szem előtt. Volt olyan /külső/ kommentár is, hogy ezek visszaélésekre is lehetőséget adnak, meg mondvacsinált okokat is lehet a tárgyban kreálni.

Az Egyesület vezetése az ÁSZ előírásait betartani, azt követni igyekszik.

/ Honlapszerkesztők tájékoztatása a Közgyűlésről/

/Címlapkép: A Corvin-negyed, itt van az Egyesület központja./

Association for the Support of Dispossessed in Hungary

non-governmental organization, # NGO
Invitation to the General Meeting 28.05.2022 , 1 p.m.

Halmy Péter

A történelmi Magyarországból elszakított területeken élő, vagy ottani felmenőkkel rendelkező magyarságot sok atrocitás érte, ami miatt jogvédelemre van szüksége. Ezért jött létre egy iroda, melynek ez a feladata. Azért bocsátottam ezt előre, mert én csak Szlovákiával foglalkozom, a többi érintett országról nem sokat tudok e tárgyban, tehát érdemes az irodát felkeresni. Nagyon lelkiismeretes, elkötelezett csapat dolgozik ott, akikről csak jót tudok mondani.

Az elérhetőség:

Kisebbségi Jogvédő Intézet

Cím: 1052  Budapest, Vármegye utca 7.

Vezetékes telefon:  +36 1 79 86 530

E-mail: jogvedo.intezet@kji.hu

A szlovákiai restitúció előtörténete

Mint a kommunista tömb többi országa, Szlovákia is átment az államosítási folyamaton, azonban a kisebbség jogi meghurcoltatása még ezelőtt megkezdődött a Benes dekrétumok keretén belül. A kollektív bűnösség elvére alapult, amely alapján az időseket, gyermekeket, politikától távol álló háziasszonyokat  háborús bűnösnek nyilvánította ki.

A rendelet – híven a kassai programban megfogalmazottakhoz – automatikusan megfosztotta őket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járadékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiségű magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta elő. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek. Írja elemzésében a Wikipédia.

A gyakorlati következmények folytatódtak a lakosságcserében, kényszermunkában és a népbírósági perekben.

Természetesen a Klement Gottwad vezetésével kiépített totalitárius rendszer is végrehajtotta az államosítást.  Az üzemek, gyárak, iskolák, intézmények…stb. állami tulajdonba kerültek – attól függetlenül, hogy milyen nemzetiségű volt a tulajdonosa. Egyébként legelőször a termőföldet kobozták el, a szövetkezetek kialakítása már 1948-ban megkezdődött.

A rendszerváltást az 1989-es un. „bársonyos forradalom „ hozta el, a diktatúra igen gyorsan –viszonylag békés körülmények között összeomlott.

A restitúció közvetlen előzményei:

Ennek a pontnak az elemzésénél ki kell térnünk arra, hogy a „bársonyos forradalom „ Csehszlovákia területén zajlott. 1993.01.01-én az ország szétvált és két külön állam jött létre Csehország és Szlovákia. Ez tovább bonyolította a kérdést, miután a reprivatizáció már megindult és ezért nemcsak egy új állam berendezkedését kellett felállítani, hanem a folyamatban lévő történéseket is applikálni kellett az új jogi környezetre.

A restitúció törvényi környezete:

Alapvetően arra a politikai akaratra kell fókuszálnunk, hogy a szlovák rendszer a tulajdont, a tisztességes eredeti tulajdonszerző védelmét tartja szem előtt.

A törvény a következőképpen rendelkezik.

A Tt. 503/2003 sz.  törvény olyan állami tulajdonban levő ingatlanokra vonatkozott, ahol az eredeti tulajdonjog 1948 után veszett el kisajátítással vagy államosítással.

Ahhoz, hogy valaki sikeresen érvényesítse a restitúciós törvény biztosította jogát, alapvetően két feltételt kellett, hogy teljesítsen:

– a vagyonelkobzásnak/kisajátításnak 1948. 02. 25-e után elfogadott törvények szerint kellett megtörténnie,

– A visszaigénylő személy szlovák állampolgár és Szlovákiában volt állandó lakhelye a visszaigénylés pillanatában (avagy 2004.12.31 előtt).

A határidő a visszaigénylésre 2004.12.31 volt a határidő.

Egyértelmű a Benes dekrétumok gyakorlati alkalmazása :

• A dekrétumok 1948 előtti dátumúak, tehát  rájuk a törvény nem vonatkozik,
• a szlovák állampolgárságtól megfosztották az érintetteket, tehát nem saját akaratukból mondtak le róla.

Ezzel a kérdéssel később még fogunk foglalkozni.

Ebbe a körbe sorolják az un.nevesítetlen földek ügyét –tévesen mert ez nem restitúció

A mai helyzet:

Mielőtt ebbe a témakörbe belemerülnénk, javaslom, hogy érintettek tárják fel pontosan a tényállást : Milyen ingóságok és ingatlanok voltak, ezek kinek a tulajdonai, mi lett a sorsuk, van-e bármilyen írásos dokumentum….stb.

Adott esetben az összes felvidéki iratot gyűjtsük egy helyre, azokat is amelyek látszólag nem a tulajdonra vonatkoznak. Elmondok erre egy példát: A korabeli államosítás egyik jogcíme az un. elhagyott javak kiosztása. Erre annak idején kormánybiztosság is alakult. Ha bizonyítani tudjuk –pl.levelekkel -, hogy a tulajdonos internálótáborban, börtönben…stb. volt bizonyítékot szolgáltatunk a bíróságnak. Én egyébként minden papírt odaadok az ügyvédnek, döntse el ő, mit tud felhasználni.

Sőt: megkérdezem, hogy milyen okmány (ok) segítenék elő az ügymenetet. Ezután levéltári kutatásokat folytatok ennek értelmében. Sajnos itt nyomozni kell. Név, utána egy cím. Fel kell deríteni, hogy az tulajdon volt, vagy csak bérlemény.

Tanúkat is felkutathatunk.

Az internet a következőkben lehet a segítségünkre:

www.cemetery.sk

Temetői nyilvántartás –on line kutatható,

https://www.katasterportal.sk/kapor/

A földhivatal szintén on-line kutatható portálja. A honlap eléggé nehezen kiismerhető. Kutathatunk tulajdonos, körzet…stb.szerint. A „report” menüponttal ki is nyomtathatjuk, lementhetjük az eredményt. Ez a mai tulajdoni állapotot mutatja és természetesen nem bizonyító erejű.

https://zbgis.skgeodesy.sk

Ez a szlovák geodézia honlapja. Sajnos angol verziót nem találtam. Itt területre lehet keresni.

( A nevesítetlen földek net oldalai.l.ott )

Ezek a honlapok a családkutatásban is segítenek.

Eljutottunk tehát remélhetőleg oda, hogy tudjuk a vagyonunk történetét. Ez határozza meg ugyanis, hogy melyik úton induljunk el.

Az első út : Nevesítetlen földek

A rendszerváltás után kutathatók lettek az ingatlanok előtörténetei, meg is indult egy állami kategorizálás is. Sok olyan ingatlant találtak, ahol az utolsó tulajdoni bejegyzés nagyon régi (pl.természetes személyre), ahol biológiailag feltételezhető, hogy a tulajdonos már nem él. Ekkor az öröklés szabályai lépnek életbe. Örökölhet az aki dokumentálja, hogy nevesítetlen földről van szó és ő a legutolsó bejegyezett tulajdonos jogos örököse.

Ez az eljárás az öröklésjoghoz tartozik, mely szerint az örökösnek nincs megkötöttsége, azaz nemzetiségtől, lakóhelytől függetlenül élhet a jogaival. 

Itt van tehát az első hiba, mert sokan a restitúció címszó alatt említik ezt a tételt, pedig nem az.  A második hiba, hogy mindenki nevesítetlen föld néven tárgyalja a kérdést, holott minden ide tartozik, ami örökölhető (pl.épület is )

A nevesítetlen ingatlanok ügyintézésének kezdetén az egyik újság megjelentette a Szlovák Földhivatal nevesitetlen földek listáját. ahol mindenki on-line megkereshette a földjét.

Később a szlovák kormány ezt levette a netről és minden nyomot töröltetett, ugyanis rájött, hogy ezzel különösen a magyar örökösök munkáját segíti. Sajnos tt is tovább folytatódik az alaphiba: nevesitetlen épület..stb. lista nincs.

A korrektséghez tartozik, hogy ezek száma alacsony, hiszen itt sok esetben lakóingatlanokról van szó, amelyek öröklését rendezték.

1948-ban országos területi fölmérést hajtottak végre. Ezek szerint a művelési ágak szerint a következő adatokat regisztrálták

      Mértékegység : hektár                                                

Összes földterület	4.5000.000
ebből szántóföld		850.000
elkobzott föld			595.000
nevesítetlen föld				600.000
összesített ( elkobzott+nevesítetlen )			1.195.000

Látható tehát, hogy milyen nagy területről van szó, valamivel még az elkonfiskált földterületet is meghaladja.

Fölmerül az a kérdés is, hogy ez hogy alakult ki. A magyarázat az, hogy –ahogy Magyarországon is –a földeket a Tsz-ek (Szlovákiában JRD)  vették használatba, illetve tulajdonba. Szokás volt, egyébként mindenhatóságuk tudata is- hogy ezeket a határozatokat -ha voltak egyáltalán – a telekkönyvben nem vezették át. A rendszerváltás után ezeket már nem lehetett végrehajtani.

Ez nem a reklám helye, ahogy mondják, de mindenkit arra biztatok, hogy lásson hozzá.  Az eljárás ma is elvégezhető, jogi akadálya nincs. Lehet arra hivatkozni, hogy ez nemzeti kérdés (szerintem az), de egyúttal az egyének vagyoni kérdése is…stb. 

Én legelőször nem erre hivatkozom, hanem arra, hogy az idő nem nekünk dolgozik:

-előfordult, hogy a jogos örökösök elől valótlan okmányok segítségével folytattak eljárást és hosszú bírósági procedúra után kaphatták meg a jogos tulajdonosok a földjüket,

A szlovák kormány törvényt fogadott el, amely szerint, ha a tulajdonos nem lelhető fel, a föld az önkormányzat kezelésébe kerül, majd átszáll a tulajdonjog az államra.

Az Alkotmánybíróság ezt a törvényt megsemmisítette. Bármikor indulhat azonban újabb jogi művelet!

A nevesítetlen földekkel kapcsolatos ügymenet:

Ebben a pontban nálam nagyobb jogtudósoknak adom át a terepet, mert nemcsak a papírmunkáról van szó, hanem segítséget is kapunk az ügyintézéshez

A korábban említett, 1995. évi 180. számú törvény értelmében a kataszteri területek nagy részében már végbement az ingatlan-nyilvántartás felújítása, ismert rövidítéssel jelölve a ROEP folyamata. Ennek eredményeként a parcellák túlnyomó többsége tulajdoni lapra került, a hiányos tulajdoni lapokra pedig részben a telekkönyv, részben a feldolgozott közokiratok alapján felkerült a többi, eddig nem vezetett tulajdonos, nagy részük hiányos, csak a telekkönyvből átvett adatokkal, tehát keresztnévvel és vezetéknévvel megjelölve.

Ha valaki a kataszteri portálon (www.katasterportal.sk) olyan ingatlant talál, amiről úgy gondolja, hogy valamilyen jogcímen megörökölheti, a póthagyatéki eljárás kezdeményezése előtt érdemes a tulajdoni lapot jobban megvizsgálni és meggyőződni arról, nemcsak névrokonságról van-e szó (főleg ha gyakori vezetéknévről és keresztnévről van szó). Szerencsés esetben a név mellett ott szerepelhet a házastárs neve is, vagy az, hogy ki után örökölte az illető az ingatlant. Ezek az információk már sokat segíthetnek a tulajdonos azonosításában. Fontos támpont lehet a tulajdoni lapon szereplő többi résztulajdonos is: pl. ha az elhunyt testvérei, unokaöccsei, nagynénjei szerepelnek rajta, azok alapján beazonosítható a tulajdonos.

Ha ezeket az adatokat nem tudjuk kiolvasni a tulajdoni lapból, a járási hivatal kataszteri főosztályán (illeték ellenében) betekinthetünk a telekkönyvbe, és kivonatot is kérhetünk belőle. Ez mindig többet árul el, mint az interneten elérhető tulajdoni lap kivonata, mert visszakövethető az ingatlan „története”, tehát hogy a tulajdonos kitől örökölte, vagy milyen más módon és mikor jutott hozzá. Ha a bejegyzés idejében az általunk keresett személy nem volt életben, akkor valószínűleg nem azonos a tulajdonossal. Információt hordozhat a telekkönyvben bejegyzett kiskorúság ténye is, amely később a nagykorúság elérésével törlésre került: a törlés időpontjából következtetni lehet a tulajdonos születési idejére.

A szerződés vagy tényleges birtoklás, esetleg más jogcím alapján megszerzett ingatlan esetében általában nehezebb a tulajdonos azonosítása. Jobb esetben a kataszter irattárában vagy a járási, esetleg más levéltárban megtalálható a bejegyzés alapjául szolgáló okirat (a telekkönyvben “č.d.” számmal van megjelölve), de sokszor ezek az okiratok sem jelölik pontosan a mai követelményeknek megfelelően a tulajdonost – például születési dátumot régi szerződéseken ritkán tüntettek fel.

Érdemes még megvizsgálni, hogy az ingatlan annak ellenére, hogy az elhunyt nevén van vezetve, nem volt-e az elhunyt után korábban lefolytatott hagyatéki eljárás tárgya. Előfordulhat ugyanis, hogy a hagyatéki határozat nem volt bejegyezve a telekkönyvbe vagy a kataszterbe és a „ROEP” folyamán sem került feldolgozásra. Ilyen esetben a közjegyző leállítja a póthagyatéki eljárást, mivel kétszer ugyanaz a vagyon nem lehet ugyanazon örökhagyó után hagyatéki eljárás tárgya. Amennyiben nem rendelkezünk az elhunyt hagyatéki határozatával, másolatát kikérhetjük az illetékes járási bíróságon, vagy a levéltárban, amelynek a bíróság átadta régebbi iratait. Ha kiderül, hogy valaki az ingatlant már megörökölte, de időközben ez az örökös is elhunyt, a póthagyatéki eljárást az elhunyt örökös után kell kezdeményezni, mellékelve a hagyatéki határozatot, amely bizonyítja, hogy az ingatlan az ő tulajdonát képezte.  

Ehhez szüksége van egy államnyelven íródott beadványra, amelyet az illetékes járásbíróságra nyújt be, és bizonyítania kell a jogosultságát (az Ön felmenője az, aki a listán szerepel), valamint pontosan meg kell jelölnie az öröklés tárgyát. Ez annyit jelent, hogy be kell szereznie az örökhagyó halotti anyakönyvi kivonatát – jó esetben az anyakönyvi hivatalból, ha pedig régebben halálozott el, akkor a levéltárból. Ha volt már utána hagyatéki eljárás, az arról szóló végzést, az örökösök kilétének és a már megöröklött vagyon tisztázásának érdekében. A jogosultságot, bizonyító iratokat (születési anyakönyvi kivonatok, szükség esetén halotti anyakönyvi kivonatok), amennyiben nem volt még hagyatéki eljárás lefolytatva, valamint a megöröklendő földterületre vonatkozó iratokat. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy amennyiben a közjegyző kéri ki a telekkönyvi kivonatokat, a parcellák azonosítása illetékmentes, de ha az örökös, akkor illetékköteles. Ahhoz azonban, hogy a hagyatéki eljárás lefolytatására szóló javaslatot beadhassuk, tudnunk kell, mit és hol akarunk megörökölni. A mellékleteknek is szlovák nyelvűeknek kell lenniük, illetve szlovákra kell őket hivatalos tolmáccsal lefordíttatni.
Természetesen az illetékek – bírósági, ill. igazgatási illeték – nagyságát a törvény szabja meg, akár csak a tolmács és a közjegyző javadalmazását is. Az igazgatási illeték az esetek többségében állandó – pl. egy tulajdonlap 350,- Sk volt, ma ennek megfelelő euró, de a többi fizetnivaló nagysága jobbára az öröklendő vagyon értékétől függ.
A hagyatéki ill. póthagyatéki eljárás az ügy bonyolultságától függően több illetve kevesebb időt igényelhet. Nagyon lényeges az örökösök hozzáállása, például a dédnagyapa 23 dédunokája is, legyen jelen, vagy megbízott által képviseltesse magát a hagyatéki tárgyaláson, hogy formai okok miatt ne kelljen a hagyatéki tárgyalást háromszor kitűzni.
Köztudomású, hogy a nevesítettlen földek 2005. 9. 1 után az állam tulajdonába kerültek, majd egy éven belül a községek vették át. Joggal merül fel a kérdés, hogy mi lesz azokkal a földekkel, amelyekre a tulajdonlap ez után az időpont után nem lett lefektetve? Nem a jogos tulajdonos neve szerepel a tulajdonlapon. Kié a föld? A községé, vagy azé, aki megörökölte?
Törvényi szabályozás híján most csak az Alkotmányra hivatkozhatunk, amely 20 cikkelyében kimondja, hogy mindenki tulajdona ugyanolyan törvényi tartalommal és védelemmel bír. Bízom benne, hogy amire ez a kérdés valóban időszerű lesz, törvényhozó testületünk közmegelégedésre szabályozza ezt a kérdést.
Sajnos, megtörténhet, hogy meglepetés ér bennünket, amikor kikérjük a földjeinkre vonatkozó tulajdonlapokat: elmulasztottak beírni egy hagyatéki végzést 1968-ban, vagy 1992-ben. Az ilyen ügyeket is intéznünk kell, ezért azt tanácsolom, hogy minél hamarabb nézzenek utána, hogy a tulajdonlap szerint, a miénk-e az a földterület, amit a sajátunknak hiszünk, vagy nem.
Az alkotmányos jogunkról, a jogos földtulajdonunkról 2009-ben, de utána sem volna szabad kényelemből lemondanunk! Akik 2005. szeptember 1.-ig ezt nem tették meg, az alkotmányos jogra hivatkozva keresetet kell benyújtaniuk az illetékes járási bíróságra, betartva a fent leírt eljárási procedúrákat. Ez ügyben most már ajánlatos ügyvéd segítségét kérni.

 A családunknak sikerült a többnyire a kastély körül található, összesen 47 ha nagyságú szántóföldet tulajdonba venni.

A gyakorlati tapasztalatunk alapján néhány kiegészítést teszek a fentiekhez:

A KJI tud ügyvéd terén segíteni,

Az eljárás során felmerül a szlovák állam költsége. Ennek elengedését lehet kérvényezni a bíróságon-ezt a magyar állampolgár is megteheti. A költségeket neki is elengedik.

A hivatkozott földeket az un. Nemzeti Földalap kezeli. Amikor a földtulajdon az örökösök nevére kerül, kérhetik 5 évre visszamenőleg a bérleti díjat. A korábbi időszakra elévülés miatt nem.

Lényeges szempont, hogy a Bíróság ezekben az ügyekben szinte „postásként „ szerepel. A döntést ténylegesen a jegyző hozza meg. Tudomásom  szerint ,ha a papírok nincsenek meg, az örökös a helyszínen is nyilatkozhat.  

Mindenképpen célszerűnek tartok egy megbízható, tisztességes és profi ügyvéd bekapcsolását –még a bérbeadás szakaszában is.

Második út – konfiskált földek :

Szlovákiában az állami igénybevételre ezt a kifejezést használják.

Nem kívánok –nem jogász lévén – jogi elemzéseket taglalni. Helyette összefoglalót adok a mai helyzetről.

Akik –sajnálatosan –ebbe a csoportba esnek, azoknak javaslom, hogy:

• mindenképpen figyeljék az eseményeket és folyamatosan tanácskozzanak az ügyvédjükkel,
• kutassák a sorstársaik eljárásait, ügymenetét..stb. Sok értékes információra tehetnek szert, annak ellenére, hogy Szlovákiában sincs, un- precedens jog.
• a konfiskált földek tulajdoni lapját ugyanúgy meg kell keresni, mint a nevesítetlenekét. Ugyanis az sem mindegy mikor, milyen törvény alapján vették el az ingatlant,

Két tény van azonban, amelyik reménnyel töltheti a károsultakat:

A szlovák jogrend tökéletes mértékben a tisztességes első tulajdonos pártján áll.

A szlovák alkotmány még magától az államtól is védi a tulajdonost:

„4) Kisajátításra és a tulajdonjog kényszerű korlátozására csak a szükséges mértékben, közérdekből, törvény alapján és megfelelő kártalanítás ellenében kerülhet sor.

(5) Egyéb beavatkozás a tulajdonjogba csak jogellenesen szerzett vagy illegális jövedelemből származó vagyon esetében megengedhető, és csak akkor, ha az a nemzetbiztonság, a közrend, az erkölcsök vagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében egy demokratikus társadalomban szükséges….” 

A másodiktétel szerint mind  két vonatkozó jogszabály : Benes dekrétumok,2003-as privatizációs törvény több jogtudor véleménye szerint is

EU-s jogba ütköznek.

Jogszabály	jogsértés
Benes -dekrétumok	emberi jogok,nemzetközi jogi alapelvek,diszkrimináció,kényszermunka tilalma,tulajdon sérthetetlensége, EU Alapjogi Charta
2003-as kárpótlási törvény	EUMSZ 2,345,63. Tőke szabad mozgása, szerződési szabadság,

Magyar részről több petíció indult e tárgykörben. A szlovák védekezés mindkét jogszabály esetén az volt, hogy már nem alkalmazzák őket és különben is igen kis létszámot érint. A magyar vélemény mindkét állítást tagadja. Egyrészt az EU jogszabály alkalmazásának nincs olyan kitétele, hogy nem kell alkalmazni, ha sértettek létszáma kevés. Azon kívül adatközléssel bizonyították, hogy a károsultak létszáma nagy és az anyagi kár (földterület) is jelentős. A botrány továbbá akkor tört ki, amikor egy autópálya területének kisajátítása kapcsán kiderült, hogy a területen nevesítetlen földek  vannak és az örökösök elkezdték a jogi eljárásokat. A Földalap viszont nem hajlandó kisajátítási összeget fizetni. Arra hivatkozik, hogy ha meg is öröklik az érintettek a területet, azt a Benes dekrétumok szerint úgy is el kellett volna venni.     

Az EU bizottságok tologatják ezt a kényes kérdést –szokásukhoz híven- ezért szerintem peres eljárást kell indítani (ez magánvélemény )

Ami a mostani helyzetben megtehető, az az a kitétel miszerint a szlovák bíroságok helyt adhatnak –állítólag már volt rá példa – az eljárási hibákon alapuló tulajdoni igényeknek. Igy pl. érvénytelen az elhunyt személyre kivetett konfiskálás. Ennek mindenki utána nézhet – ez pedig a Benes dekrétumok  .stb.alapján indult politikai harcoktól független.

 Végül pedig egy bírósági Határozat:

A szlovák csatlakozási szerződés mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatos derogációs időszakot lehetővé tevő rendelkezéseinek nem lehet olyan értelmezést adni, amely ellehetetlenítené a jogellenesen elvett mezőgazdasági területeknek az érintett, vagy örökösei számára történő visszaadását. Különösen, hogy a jogvesztő határidők miatt e személyek végérvényesen elvesztették tulajdoni jogaik érvényesítésének lehetőségét, míg az összes uniós polgár a derogációs időszak lejártát követően vásárolhat mezőgazdasági földterületet Szlovákiában. (6) Az Európai Unió Bírósága, 6/60.

        Befejezés:

Sokszor megkérdezték, hogy miért csinálom ezt, akár miért nem elég, ami van most.

Elsősorban erkölcsi kérdés. Az őseim úgy építették fel a vagyonukat, hogy a tisztességes munkájuknak az eredményét fordították a gyarapodásra. Vallom az alapvető polgári erényt: az iparűzés tisztességét.

A munkám egyidejűleg az utódaimnak is szól, ezzel tartozom nekik.

Beszélhetek a jogbiztonságról is meg arról, hogy végül is kik kapták meg ezt a vagyont, a náciktól tovább menve a diktatúráig, majd az országlenyúló privatizárorokig, és folytathatnám.

Ennek véget kell vetni.

Utóirat:

Elérhetőség: Halmy Péter 06-30-556-82-11

Nyugodtan lehet keresni ezen a számon, szívesen segítek.

Mi segítsünk, töltsük ki a nyilatkozatot és küldjük el –de másolatban  KJI-nek is.

Kisemmizettek Emléknapja 2022. 02. 17.

Budapest, 2022. 02. 17.

I. Államosítás és rendszerváltozás

E mai Emléknapra készült írás első, és bevezető gondolata, figyelmeztetése az, igen nagy tévedés a közbeszédben, a közgondolkodásban az olyan vélekedés, okoskodás, hogy a múlt, illetve a múlt történései, eseményei, azok lezárt dolgok, és nincs sok közük a mához, a jelenhez.

Erről egyébként számos helyen, számos elemzésben írtunk már. Azért alapvetően, ha úgy tetszik kardinálisan téves e nézet, mert a múltnak számos esetben igen komoly, meghatározó kihatása, determináltsága van a mára. Természetesen ilyen az Emléknap alapját képező hírhedt 4. 1952. Tvr. (1952.II.17) , /Törvényerejű Rendelet/, illetve az azt, illetve a többi ’államosító’ –értsd szabadrablást bevezető–  egykori ’jogszabályt’  máig joghatásban tartó, a Sólyom László uralta 1990-es Alkotmánybírósági végzések is, úgyszintén. Sólyom ezt csak jogállami normák és keretek igen durva megsértésével, felrúgásával tudta megtenni, nyilván garanciákat kapott az akkori hatalomtól.

Egyik fogalom sem tehát az valójában, amivel kitalálói illették. Az ’államosítás’ az intézményesített, önkényuralmi rendszer által megvalósított szabadrablás, míg a ’rendszerváltozás’ nem más, mint az önkényuralom alatt elkövetett bűncselekmények, -közte a fenti- ,  legalizálása, vagy legalábbis annak próbálkozása. A cél pedig az, melyet sommásan a gondolkodó már megfogalmazott, sok éve: egy következmények nélküli ország.

II. Budapest ostroma, és a holokauszt

Az újnáci csoportocskák menetelnek a Budavári kitörésre emlékezendő, de kedves és megszépítő irományok már szép számmal születtek az ún. ’nemzeti’ sajtóban, ahol is ’hősöknek’ aposztrofálják az ittrekedt német és magyar csapatokat.

A jóérzésű embereknek a sok hazugság okán sokszor beszélhetnékje támad.

Na, most már elég legyen. Mit mentegetnek ? Az értelmetlen háborút ? A mérhetetlen aljasságot, hogy embereket csupán származásuk miatt öldöstek le, és vették el mindenüket ?

Egy ilyen felháborodás lehet az, ami létrehozta a közelmúlt egyik újabb dokumentumfilmjét, Budapest ostroma címmel, Ungváry Krisztián műve alapján. A történész szerepel is a filmben és olyan felismerést fogalmaz meg mely nagyon lefedi a magyar holokauszt történéseit.

Idézet következik, tőle.

„Hiába volt Németországban 1933-tól az antiszemitizmus hivatalos állami ideológia, és ezt rengeteg atrocitás kísérte, a német zsidóság vagyona a nem zsidókéhoz képest, nem aránylott abban a mértékben, mint Magyarországon.

Magyarországon a magyar zsidóság élenjárt a modernizációban, és ennek következtében a nemzeti vagyonnak egy sokkal nagyobb részét birtokolta, mint amit országos arányszáma indokolt. Különböző becslések vannak erről, amelyek 20-25 %-ig is terjednek. Bármennyi is volt ez, az biztos, hogy a magyar zsidóság társadalmi szerkezetéből adódóan sokkal gazdagabb volt, mint az átlag magyar lakos.

Ebből viszont az is következett, hogy sokkal több dolgot lehetett elrabolni tőlük. S ez a rablás, a rablásnak a lehetősége az, amit Márai Sándor annyira találóan megír naplóiban, ez volt igazából az, ami a dinamikáját adta az antiszemitizmusnak, és ez Németországban ebben a mértékben hiányzott.

Ez alapvetően más struktúrákat eredményezett, más döntéshelyzeteket és más következményeket is.”

Ungváry Krisztián elég mélyre ásott le a magyar valóságban, de a 20. század teljességét tekintve sajnos mégis azt kell mondani, nem eléggé.

III. Ez csak itt volt

Amit a történész leír, ami tehát igaz, csak nem teljes, az bizony –ne szépítsük– a mérhetetlen aljasság, gátlástalanság bemutatása, amit ő dinamikának nevez, az a mérhetetlen mélység. Megindul a szabadrablás, a másik vagyonának elrablása, mert itt az alkalom. Teljes mértékben hiányzott ez a mérvű aljasság, máshol, ez nem volt, még a náci Németországban sem.

Ez csak itt volt.

Ungváry nem látta…. pedig láthatta volna.

Ami megtörtént 1944-45 -ben, hogy ilyen mélységbe zuhant az ország, hogy a gátlástalanság a rablás olyan méreteket öltött, mint máshol sehol, az bizony megismétlődött. 1990-ben az országot megint olyan mélyre taszították, mint akkor. Az az önkényuralom alatt elrabolt vagyonokat csakis itt, egyedül ebben az országban nem adták vissza törvényes tulajdonosaiknak.

Ez csak itt volt.

1944-45 az egyenlő 1990. Ez a magyar eszmélet.

KISE Szerkesztőségi cikk.  

A Kisemmizettek Emléknapja alkalmából.

/ Borítókép: a Parragh család kálváriája /

… Ne ezeken nevessen, hanem saját magán. akkor nevesse ki magát, ha szülei, felmenői vagyonába, vállalkozásába beleült a jól helyezkedő elvtárs, és ő meg maradt generációkra elrendelve kisemmizett. … >>

Tegnap, 2021.10. 12-én az Egyesületnek a Corvin negyedben található székhelyén tartottunk Közgyűlést, melyen az új, pontosabban részben új vezetés kapott bizalmat.

Sarkadi Károly elnök személye változatlan, de új a két elnökségi tag, dr. Guba Ferenc, és Tamás János. A jelöltek, az új elnökségi tagok bemutatkozását hallgatta meg a tagság. Mindkettőjük régi aktivista, már eddig is sokat tettek civil mozgalmunk érdekében.

Meghatároztuk a soron következő feladatokat, az Egyesület teendőit. Vannak állandó tényezők, melyek közül az egyik legfontosabb hogy a tulajdoni igények soha nem évülnek el. Azon volt tulajdonosok, és örököseik, akik a félrevezető médiák hatására ma elhitték, hogy igényeik most már elévültek, sajnos nagyot tévednek….

Továbbá utalás történt arra is, annak tarthatatlanságára, hogy itt Európában a volt szovjet-blokk országok közül egyes-egyedül Magyarországon nem hoztak restitúciós törvényeket, nem történt vagyon-visszaszármaztatás a törvényes tulajdonosok, az örökösök számára.

Fontos jövőbeni feladatunk a külföldi szervezetekkel, aktivistákkal való kapcsolat, e tárban több lépést tervezünk, erről is szó volt az összejövetelen.

Elemeztünk az aktuálpolitikai helyzetet is. Ilyenkor mindig hangsúlyozandó, Egyesületünk, jóllehet a Független Kisgazdapárt volt az alapító 1990. őszén, de nem párt, és a pártpolitikában nem kíván részt venni. Azonban olyan civil szervezet, mely egy igen lényeges, politikai és gazdasági kérdésben fogalamazta meg alapcélját, mert a restitúció, a vagyon-visszaszármaztatás ilyen. Ezért természetesen fokozottan figyelemmel kísérjük a politikai és gazdasági folyamatokat. Adott esetben pedig, ha ennek szükségét látjuk, e területen lépéseket teszünk. Nem pártként, hanem civil szervezetként.

Az érdeklődés és szimpátia Egyesületünk irányában egyre nővekszik. Kapjuk a támogató, rokonszenvező leveleket, a közösségi oldalon a követések és tetszésnyilvánítások tömegét, folyamatosan, vég nélkül. Ez is erőt ad, és kijelöli számunka az utat. Nem megkerülhető kérdés a restitúció, nem megkerülhető a restitúciós törvény meghozatala. Ez a ma legfontosabb üzenete.

Budapest, 2021.10.12.

KISE Elnökség

A mostani kormánypárt a Fidesz 2010 óta, immáron 3 cikluson át kormányoz, és magát jobbközép, keresztény, és polgári értékrendet és politikát hirdető erőként definiálja. A szavazók ennek alapján adtak nekik bizalmat, és kapott igen nagy felhatalmazást. Az eltelt idő azonban arra is elég, hogy immáron markánsan körvonalazódjon, a fenti értékrend és politika mellé, – melyet a választási ígéretek, majd a folyamatos keresztény-polgárinak látszó kormánykommunikáció után tapasztalt a társadalom – , a polgárok e kormánytól mit kaptak még.

Bp. 2021.05.20.    KISE Szerkesztőségi cikk

A Fidesz egykoron liberális párt volt, az európai liberális csoport tagja, majd irányt váltott, összefüggésben a honi erőviszonyok, párt-erőviszonyok változásával. 

A pártok átrendeződése tehát a múlt szd. 90-es éveinek közepén, lényegét tekintve úgy történt meg, hogy az Mdf nevű első, magát jobbközépnek deklaráló kormánypárt gyakorlatilag eltűnt, elhiteltelenedett a választók előtt, majd a megüresedő jobbközép helyet a magyar politikai palettán  elfoglalta a Fidesz, korábbi liberális platformját teljesen feladva.  A párt mostani irányultsága tehát azért ez, mert ők is tudják, a magyarság nagy hányada /becslések szerint 60-65 %-a/ ezzel a keresztény-polgári gondolkodással és nézettel tud azonosulni.

Egyes megfigyelők szerint ez a magatartás nagyon hasonló a szabadpiaci gazdaság azon törvényével, mely szerint ha egy vállalkozás életben akar maradni, és változatlanul nyereséges akar maradni akkor is, ha eredeti profiljára, termékeire a kereslet lecsökken, akkor ezt csak termék- és profil váltással tudja megtenni, különben veszteséges lesz. Az analógia nem vitatható, a hitelesség azonban ebben az esetben igen.

Adott tehát a választói bázis, az emberek elvárják, hogy akikre szavazatukat adták ezt a politikát kövesse. Kiderült mára azonban, hogy jóllehet sok eleme a kormányzásnak valóban követi ugyan ezt az értékrendet, de

van számos olyan eleme is a kormányzásnak, mely elem nem ezen ideológiához tartozó, sőt, attól idegen

Ezekről az elemekről jónak gondolt kommunikációval, és a bíráló hangok marginalizálásával próbálják a figyelmet, a hangsúlyt elterelni.

A korrupció, a gazdaság és a kormányzati újraelosztás problémái persze nem csak a jobboldali kormányok esetében lehet bírálat tárgya, de a mérték, az már viszont kétségtelenül felveti az ezen ideológiától való jelentős eltávolodást.

Igen komoly gazdasági anomáliákat tehát kaptak a polgárok a nép a fenti ideológia égisze, imázsa alatt, de más anomáliákat is.

Ezen áttekintés, tényfeltáró írás tehát arról szól, a polgári-keresztény ideológia jegyében, és helyett mennyire durván eltorzítják önös célok érdekében a társadalom önértékelését, a társadalom identitását, és adnak helyette valami olyat, ami nagyon messze van a fenti ideológáiától.

A MÚLT REHABILITÁCIÓ , amit a Fidesz kormány jól dokumentálhatóan immár három cikluson át  csinál az nem más, mint a kormányzat által önkényesen kiválasztott, korábbi pártállami, önkényuralmi szervezetek és személyek pozitív, elismerő átértékelése, gyakorlatilag dicsőítése.

II. Kiválasztottak

Akiket rehabilitálni kell. Kérdezheti mindenki, van-e olyan ember, újságíró, történész, aki erre kapható ? Nos igen, van, sajnos nem is egy, több.

De ennél több is állítható, mert mára az is kiderült, a Fidesz-kormány a „Nemzeti Emlékezet Bizottsága” /NEB/ elnevezésű szervezet felállításával már intézményesített formában végzi a rehabilitálást. E szervezetet saját állításuk szerint azért hozták volna létre, hogy az önkényuralmi rendszer bűneit feltárják, arra emlékeztessenek, de ez így sajnos nem igaz.  Az kétségtelen hogy említést tesznek a bűnökről, de teszik ezt koncepciózusan úgy, hogy

kiválasztott egyéneket és szervezeteket a pártállami hatalom részeseit meg pozitív, elismerő színben tüntetnek fel.

A NEB ma egyik leginkább foglalkoztatott propagandistája Borvendég Zsuzsanna. Egyik művében például,   Az „impexek” kora. /2017/ , bizony nem kevesebbet

mint a teljes pártállami magyar állambiztonságot, és a kémelhárítást rehabilitálja

A könyvben említésre kerül például a Russay-ügy /késő kádári kor egyik korrupciós ügye/ és ennek kapcsán említésre kerül, hogy az 1988. április havi adat szerint 1 mrd. Ft kimenekített pénzt „sikerült” a szolgálatnak felderíteni, majd szerény említés jön a morzsák visszaszerzéséről, és bizonyítás nélküli spekuláció következik, a kár további mértékére vonatkozó alaptalan becslés. Ez persze ködösítés ami szintén a rehabilitációs célt szolgálja. A könyveli mondatot idézzük  a Russay-ügyről:

„Több mint két évig dolgozott azon a kémelhárítás, hogy a kilopott vagyont visszahozza Magyarországra” /157.o./”

A koncepció teljesen világos, azért kell Borvendégnek rehabilitálni a pártállami szolgálatokat, mert ezeket az 1990. májusa után felálló új kormányzat lényegében átvette. Ehhez kell tehát indokot és felmentést adni.

Nem vesszük itt végig az összes példát és megjelent cikket, de adunk példát szélsőbaloldali, marxista egyének rehabilitációjára is. Ágoston Balázs 2021. február 18.-án a Magyar Nemzet-ben írt egy cikket arról, hogy „Budapest védői hősök voltak” , de a témától nagyon jelentősen eltér a szerző, és igen rámenősen az egykori marxisták, kommunisták rehabilitációjával foglalkozik, ez az írásának a lényege, és nem annyira az, ami a fenti címből következne. Megint idézünk egy mondatot e cikkből, ahol az Mszmp meg a többi kommunista képződmény tagjairól ír a szerző, ez esetben az 1919-es bolsevik puccsról, melyet „Tanácsköztársaság” néven is említenek:

„Ez a rendszer állította fel az úgynevezett Magyar Vörös Hadsereget 150 ezres összlétszámmal, amelynek mintegy harmadát önkéntesek adták. Jórészt az első világháborút végigharcolt közkatonák és tisztek, de a magyar munkásság soraiból is tízezrek álltak be a vörös zászló alatt menetelő seregbe.

Nem azért, mert azonosultak a kommunista ideológiával és a diktatúrával, hanem annak ellenére. Felismerték ugyanis, hogy – tetszik vagy sem – nincs más, hatalommal rendelkező politikai tényező Magyarországon.”

Itt a köztudatba sulykolni próbált elem az, hogy a marxisták azért rehabilitálandóak, mert ők úgymond jót tettek az országgal egyrészt, másrészt meg higgyük el, ha a szerző állítja, nem is voltak ők annyira marxisták, sőt a marxizmus, kommunizmus ellen voltak.

Talán nem kell hangsúlyozni, a szerző erre semmilyen bizonyítékot nem ad, nem is adhat. Jól megfigyelhető mindkét hozott írásban az is, a szerzők valóság-elemeket, sőt a közvéleményben pozitív megítélésű példakat említenek, ilyen a bolsevik Vörös Hadsereg sikeres Felvidéki hadjárata, vagy a kádár-kor liberálisabb, engedékenyebb rendszere, de ezt mindössze arra használják fel, hogy ezzel egyidejűleg a kiválasztottak rehabilitációja hihetőbb, sikeresebb legyen. Ennek oka pedig nem más, mint a meggyőzés. Egy kezdetleges, amatőr módszer a meggyőzésre azért, mert a személyek és szervezetek rehabilitására semmilyen alap és bizonyíték nincsen.

III. Arányok

Említést kell tenni a témával összefüggésben a marxisták, bolsevisták számarányra is, a 20. szd. magyar történelme során.  Mekkora arányú a teljes népességben az a kiválasztott csoport, melyet rehabilitálni akarnak.

Az 1919-es bolsevista puccs néhány marxista börtöntöltelék műve volt, akiket kiengedtek az akkori zűrzavarban, és hozzájuk aztán csatlakozott néhány kalandor elem. A mag mindössze néhány tucat emberből állt. Terroristákból, köztörvényes bűnözőkből, anarchistákból, de volt olyan is, akit csak a korábbi rendszer makacs gyűlölete terelt oda.

A II. Vh. után a szovjet fegyverek támogatásával a hatalmat megkaparintott kommunisták 5-10 %-nyi szavazótábort tudhattak magukénak, bár megfigyelők azt is hozzáteszik, ez a szám biztosan jóval kisebb lett volna, ha nincs itt a szovjet haderő.

Ismert, a marxizmus és az önkényuralmi rendszer a hatalom erőszakos megszerzése után 40 évig tartott ki. A rendszer bukása előtti időkről vannak számadatok, az Mszmp taglétszáma mintegy 850 ezer fő volt, a teljes népesség 8,5 %-a, a nagykorú népesség tizenegynéhány százaléka. Természetesen ekkora tömegben már nem csak a marxisták voltak, de a karrieristák, az érvényesülés -többnyire tehetség híján- céljából ezt az utat választottak úgyszintén.

Végeredményben tehát a századelőn csak néhányan, a kádár-rendszer bukásakor pedig néhány ezer rehabilitálandó egyén lett kiválasztva.

IV. Jogszabályi háttér

A jelenlegi kormányzat jogszabályai éles ellentétben vannak a múlt rehabilitációjával, tehát nem túlzó a következtetés, a mai hatalom e tárgyban

még a saját maga által hozott törvényeket sem tartja be.

Idézet az Alkotmány/Alaptörvény  U) cikkéből, az (1) bekezdés eleje:

„ Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek . A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak …”

majd egy hosszú, pontokba szedett felsorolás következik a bolsevista rendszer és fenntartói bűneiről, ami lényegében reális, ha nem is teljeskörű.

Vegyük hát észre a nyilvánvalót, olyan egyéneket és szervezeteket akarnak tehát rehabilitálni, melyek pontosan itt, az U) cikk első bekezdésében, mint bűnözők lettek meghatározva.

Meg kell említeni továbbá a Büntető Törvénykönyv /BTK./ módosítását is, mivel annak nemrég hozott 333. §-a szerint, aki nagy nyilvánosság előtt a náci illetve a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni bűncselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. De nem csak ez büntetendő, a törvény kiegészült azzal is, hogy büntetik az ún. „az igazolni törekszik” elkövetési magatartást is. Tehát nem csak a bűnök tagadása, hanem azok „jogszerűségének igazolása” -legalábbis a próbálkozás-,  is veszélyes a társadalomra, és büntetendő. E kiegészítés a nemzetközi büntetőjogi gyakorlatot követve lett meghozva, és teljesen alapos.

A probléma tehát azzal van, hogy e jogszabályok vonatkozásban is megkérdőjelezhető a jogkövetés, az hogy miért nem tarják be e jogszabályokat sem. A rehabilitáció, amikor a bűncselekményt elkövetett egyéneket „hősnek” , „megmentőnek” tüntetik fel, illetve a hozott példában azt állítja valaki hogy ők nem bűnözők voltak, ellenkezőleg ők léptek fel a bűncselekmények ellen – durván átlépi mindkét törvény rendelkezését.

Az ilyet nyilván az teszi meg, akinek a következményektől, -valamely információ birtokában- , különösebb tartanivalója nincs.

V. Zárszó

Az összefoglalás, a tágabb összefüggések megemlítése segít jobban megérteni, a mai magyar helyzetet, és kormányzati szándékokat, sokak szerint inkább a manipulációt.

Elsőként Ralf Dahrendorf igen jelentős német filozófus, szociológus megállapítását kell idézni:  „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.”

Ez valóban így van, és annak oka, hogy a mai közéletben, és főleg a kormány kommunikációjában ez semennyire sem szerepel az az oka, hogy ők

Dahrendorf tételét nem hangoztatják, hanem visszaélnek vele.

A múlt rehabilitáció, egyének és szervezetek rehabilitálása ugyanis akkor lehetséges, akkor lehet eredményes, ha még tart a társadalmi rendszerváltás, tehát az emberek a marxizmus hamis ideológiájában többé kevésbé megragadva, még nem jutottak el odaáig, hogy észrevegyék és rájöjjenek, ha az önkényuralmi rendszerből egyeseket, személyeket és szervezeteket, hamisan pozitív színben akarnak láttatni.

E tekintetben mérsékelt jelentősége van annak, hogy 1990 óta 3 évtized telt el, és felnőtt új generáció, mert részben átöröklődtek a fent említett gondolkodásmódok. A Dahrendorf által lefektetett változási folyamat országunkban most tart, és még jópár évtizedig tartani is fog.

Említést kell tenni arról is, ami egyébként a honi cikkírók és elemzők egyik gyakori és jelentős hibája, hogy legtöbbször kiragadnak egy-egy témát, és annak összefüggéseit vagy nem látják vagy csak felületesség okán nem mutatják be, holott legtöbbször a dolgok megértéséhez igencsak szükséges.

Ezen múlt rehabilitációs jelenség kapcsolódó témái elsősorban az alábbi kettő. Az egyik az a háttéralku-folyamat, mely lezajlott az 1989-90-es változások során, a másik meg az ezzel összefüggésben lévő, Magyarországon ezideáig elmaradt restitúció, melynek megvalósítása Egyesületünk alapcélja.

A nevezett háttéralku egyik fontos eleme a volt kommunista nómenklatúra érinthetetlensége, nem elszámoltathatósága. Ennek folytatásaként, következményeként lehet tekinteni ezt a ma jelenlévő múlt rehabilitációs jelenséget is. De más ok is van, a jelenlegi kormánypártban nagyon sok az érintett, a pártállami gyökerű ember.

Az elemzésünknek nem célja a várható jövőbeni folyamatok, illetve konkrétan ennek az álságos rehabilitációs folyamatnak a jövőbeni prognosztizálása.

Azonban annyit mégis meggyőződéssel ki szándékozunk jelenteni zárásul, egy olyan egészséges és viharokat túlélt társadalom mint a magyar, ezt a tévutat is ki fogja heverni, a tévtanokat majd el fogja utasítani.

Budapest, 2021. 05. 20.

Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete

szerkesztőségi cikk.

Százharminchét év.

A kommunista birtokolta az ország vagyonát, a tőkét, a termelő eszközöket.

“A kommunizmus arról szólt, hogy a nemzet teljes vagyona fölött egy szűk elit rendelkezett, miután az államosítások révén soha nem látott tőkekoncentráció jött létre – mondta Borvendég Zsuzsanna”

E napon, 1947. február 25-én, a szovjet tankok árnyékában, Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, a szovjet hatóságok mindenféle vizsgálat nélkül őrizetbe vették, majd Szovjetunióba hurcolták. Az Országgyűlés 2000. június 13-án Horváth Béla kisgazda képviselő kezdeményezésre döntött úgy, hogy február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítja. Az eddigi kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 130-150 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát.

Az Országgyűlés az 58/2000. (VI. 16.) OGY határozatában rögzítette ezen emléknapot, azóta emlékezünk ma a kommunizmus áldozataira.

Hallgatjuk majd megint a különféle politikusoktól az ilyen és olyan beállításban elhangzó beszédeket, a megemlékezéseket. Nem fér hozzá kétség, a 20. század két nagy borzalma közül a kommunista rendszer volt az egyik, a már említett 130-150 milliós áldozat tömegével, mérhetetlen anyagi pusztításával, mely beígért fejlődés és jólét helyett pontosan ennek ellenkezőjét eredményezte a fél világnak. Sokan bűnöst keresnek, és színes a kép, kik lehetnek felelősek. Igaz, a bűnösöket fel kell kutatni, meg kell nevezni. Sokan bemutatják a rendszer borzalmait, hogy emlékezzen az utókor. Ez is helyes.

Ezek tehát fontos dolgok, de vannak sokkal-sokkal fontosabbak !

Mégpedig ma, és itt az, hogy a kommunizmus által okozott, és a mai napig nem helyrehozott károkozásokat, melyek az országra a mai napig káros következményekkel hatnak, fel kellene végre számolni. Ez nagyságrendekkel fontosabb lenne mint a megemlékezések, a bűnös keresések. Tehát az ilyen nagyon indokolt megemlékezések okán is, kívánatos arra is emlékeztetni, hogy ha már nem hozták meg azon alapvető igazságtételi törvényeket, melyeket máshol már a jogállamiság alapkövetelményének tekintve már réges-rég meghoztak, akkor legalább azok, akik a kommunista rendszerhez köthetőek, a volt pártitkárok, funkcionáriusok, most ne oktassanak ki minket, ne szónokoljanak itt demokráciából gátlástalanul, hiszen semmi gátlással, semmi felelősségre vonással ezen elmaradt igazságtétel miatt nem kell tartaniuk. Vonuljanak inkább háttérbe ezek a, mostanság leginkább demokrata színekbe öltözött figurák.

Segítőik is inkább nézzenek önmagukba, és tegyék fel maguknak azt a kérdést:

Ha én demokrata vagyok, ahogy hirdetem magamról, akkor miért ölelem keblemre elszámoltatás és igazságtétel helyett az egykori elvtársakat ?

Végül álljanak itt mondatok Nagy Ferenc egykori kisgazda miniszterelnök Emlékirataiból:

“Február 25-én reggel Pfeifer Zoltán közölte velem, hogy Kovács Béla ismét elment a rendőrségre, vallomástételének folytatása céljából”

..

“Nagyon lekötöttek az esti összejövetelek”

..

Külföldi vendégeket fogadott a miniszterelnök, és mint írja “vigyáztam rá hogy a hangulat fesztelen és barátságos legyen”

..

“Ezen az estén azonban semmiképpen nem tudott kialakulni vidám hangulat… látszott hogy mindenkinek a gondolata másfele jár”

..

“Alig fejeztük be a vacsorát, amikor Kapócs Ferenc titkárom lépett hozzám.

– Nagyon rossz hírt hozok, miniszterelnök úr, Kovács Bélát letartóztatták az oroszok.

Ez egyszer nem tudtam megőrizni a nyugalmamat. Felugrottam a székről, és kértem titkáromat ismételje el mi történt…”

2021. 02. 25. KISE szerkesztőségi cikk.

>> Aki ezen jogszabályt, annak ideológiáját … >

De, dr. Tímár György
ügyvéd, a rendszerváltó országgyűlési képviselő

Ma 76 éve, hogy a nyilasok a Dunába lőtték Richter Gedeont | Mazsihisz

Több neves újságíró, neves médium emlékezett meg róla a napokban, nem véletlen.
Talán egyesek most értik meg……

Eddig csak az volt a szokásos eljárási rendjük ilyen esetekben, hogy az olyan beadványokat, kéréseket, melyben a magyar hatóságokhoz, kormányhoz igazságtételi kérésekkel fordultak, úgymint a felvidéki, az anyaországi kitelepítettek kártalanítása, de még a további területeket is hosszasan lehetne sorolni, akkor ezekre a beadványokra érdemi válasz helyett történelmi kiselőadást tartottak a válaszlevelükben, de arról, hogy szándékoznak-e igazságtételi, kártalanítási intézkedéseket hozni, soha, semmi.

Ezt teljes joggal lehet mondani a cinizmus és képmutatás minősített esetének, és az emberek talán azt is gondolják ezt a cinizmust már fokozni sem lehet.

De, lehet.

Az „új” elem az eljárásukban, hogy immáron név- és dátum nélküli leveleket küldözgetnek a tárgyban.

Az itt látható levelük 2020-as évi, azaz idei, szerepel rajta egy olvashatatlan aláírás /ha ez az/ meg a dátum töredéke, nem tudni mikor kelt az iromány.

Ezek után már nyilván nem meglepő az olvasó számára, hogy ez a levél is a szokásos módon érdemi válasz helyett:

„mikor történik meg a Felvidéki kitelepítettek kártalanítása, mely 73 éve mulasztásos módon várat magára ?”

egy történelmi kiselőadást tart. Talán az a célja annak aki ezt az irományt összehozta, hogy ezzel elterelje az olvasó, a beadványozó figyelmét arról, hogy a levelük nem mond semmit, nem válaszol a kérdésre ?

Még hozzá lehet tenni, próbál a felelősség alól nagyon kezdetleges módon kibújni is, mikor a végére, -talán hatásfokozó céllal- , dőlt betűvel azt írják, őnekik „konkrét ügyekben nincs lehetőségük állást foglalni” .

Az olvasó arra gondolhat talán, mire e hatoldalas irományt a beadványozó végig rágja, elfárad, és nem veszi észre mekkora csúsztatás van a dőlt betűs zárószövegben, mely

nem a beadványozó kérésére válaszol,

hanem megpróbálja egy ide nem tartozó mondattal, mely a fenti idézet, magyarázgatni azt, miért nem tesznek 73 éve semmit.

Vissza lehet üzenni nekik, végig olvasták ezen levelüket, irományukat, és látják jól, mit tettek, és mit  meg nem.

Budapest, 2020. 06. 29.

Tájékoztatás IM névnélküli 2020-4

E napon, 1947. február 25-én, a szovjet tankok árnyékában, Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, a szovjet hatóságok mindenféle vizsgálat nélkül őrizetbe vették, majd Szovjetunióba hurcolták. Az Országgyűlés 2000. június 13-án döntött úgy, hogy február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítja. Az eddigi kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 130-150 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát.

A mai hatalom az életüket és szabadságukat vesztettekre emlékezik, a kisemmizettekről, vagyonukból kiforgatottakról meg mély hallgatás.

Egy áldozat, egy emberélet is sok, az internáló táborokba zártak szenvedései sem feledhetőek. De most itt szóljunk arról, ami a kormányzat számára tabu, vagyis arról, mi történt az ország, a polgárok vagyonával a kommunizmus rémuralma alatt, és ami nagyon lényeges ehhez. MI LEHETNE MA ORSZÁGUNK AKKOR, HA OLYAN VÁLLALKOZÓ-ÓRIÁSOKAT MINT AMILYEN WEISS MANFRÉD VOLT, VAGYON-VISSZASZÁMAZTATÁSSAL, RESTITÚCIÓVAL VISSZAÁLLÍTANAK VAGYUNKBA.

A Weiss Művek „Európa egyik nehézipari központja, gazdasági motorja lett, amelyet a kortársak csak „csepeli csodának” neveztek, hiszen a GDP-bővüléséhez 10 százalékkal járult hozzá Weiss Manfréd üzeme.”

Kérem, akkor nem az EU-s pénzekből, amolyan „idegen tollakból” összefabrikált alkalmi GDP növekedést tudott volna elérni ez az ország, mint 2019-ben, és mely jól láthatóan kérész életű, és az EU-s támogatásoktól, a gazdag országok kegyétől függ, mert akkor az erős magyar nemzeti tőke vinné előre az országot, ma is !

Ő és a többi valóban magyar üzletember, a családjuk, leszármazóik, ma is ki tudnák hozni az országot abból az alárendelt, lemaradó helyzetből, melybe mára került, ha restitúciós törvénnyel a vállalkozások vagyonát helyreállítanák. Ahogy ez mindenütt máshol történt itt Európában a kommunizmus bukása után.

Sajnos itt nálunk ehelyett a gazdasági lemaradás, másrészről társadalmi-politikai igen aggasztó jelenségek figyelhetőek meg. A napokban egy polgári ellenzéki képviselő már kénytelen volt felszólalni, feljelentést is tenni, az elharapózó szélsőjobboldali, újfasiszta jelenségek okán. A hatalom gátlástalanul ellenségképeket kreál folyamatosan, „soros-stigmát” produkál, a cigányság ellen uszít, a civil szervezeteknek megy neki nagyon durván.

Sajnos visszaköszönnek a korábbi hitlerista, goebbelsi lózungok, e fentiek például, de a nácizmustól egyáltalán nem távoli marxista módszerek is megjelennek az eszköztárban. Ez utóbbira elsősorban a bíróságok urallása a példa, továbbá a számára kényelmetlen, nemkívánatos pártokkal szemben is fellép. Ismert, a Független Kisgazdapártot sem tiltották be, csak bírósági, jogi eszközökkel ellehetetlenítették. Ma is ezt teszik.

Ne feledjük soha a múltunkat ! Ezzel együtt ne feledjük azt sem, mi lehetne ez az ország ma, ha valóban sikerült volna felszámolni a kommunizmust. ha visszaállítják a magyar tőkét restitúcióval, ha lusztrációs törvénnyel az önkényuralmi rendszer embereit kiiktatják a közéletből, és nem átemelik jogfolytonosan a korábbi önkényuralmi jogrendszert a mai jogrendszerbe.

Szabad és jóléti Magyarország.

Budapest, 2020. 02. 25.

Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete /Alapítva 1990/

Elnökség

A cikk az Mti-OS oldalon is olvasható:

http://os.mti.hu/hirek/150523/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-1_resz

http://os.mti.hu/hirek/150524/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-2_resz

http://os.mti.hu/hirek/150525/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-3_resz

Az 1990-ben alapított civil szervezet, a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete ezennel tiltakozik, és elítéli azt a képmutató viselkedést, amit a Konrad-Adenauer-Stiftung /KAS/ német alapítvány nevét felhasználva, azzal takarózva, itt immáron rendszeresen bemutatnak egyesek. Néhány kalandor úgy próbál ismertséget, elismerést, sőt szakmai hírnevet szerezni, hogy megtévesztő és a magyar valóságot rendkívül hamis és kártékony módon eltorzító konferenciákat szervezget, ezeken rendszeresen a jelenlegi kormányzat hamis koncepcióját próbálja a hallgatósággal elhitetni.

A tévtan lényege az, és ez megy már lassan évtizedek óta, hogy a KAS nevét felhasználva, tudományos körítéssel rendszeresen sajnálkoznak azon, hogy milyen szörnyű volt a kommunizmus rémuralma. Ezt azonban nem azért csinálják, mintha az áldozatok, vagy a leszármazók helyzetén bármit is változtatni akarnának, a konferenciázgatás egyetlen célja, hogy levezessék a nép és az áldozatok elégedetlenségét. Mivel a hatalom nem segít rajtuk, csak ilyen konferenciákkal bolondítja az áldozatokat.

Sok áldozatnak napi megélhetési gondja van, nevetséges járadékokat fizet az állam. Ilyen konferenciákra persze járhatnak, de igazságtételt, méltányos járadékot, az elvett vagyonok visszaszármaztatását… arról ne is álmodjanak. Arra mások vetettek szemet.

Most is lesz egy ilyen szokásos szörnyülködő konferenciájuk, a november 5-én a Gellért Szállóban tartandó rendezvény címe: „A hortobágyi kényszermunkatáborok emlékhelye” . Az áldozatokkal, akik érintettek, nem törődnek, csak önnön szakmai hírnevükkel elismertségükkel. Eközben persze nagyon jól tudják, hogy akikről szónokolnak, azok ma is számkivetettek, gyakran nélkülöznek. Ebben az országban semmilyen igazságtételi törvény nem született.

Meg kell kérdeznünk, és meg is kérdezzük most és itt, tudják a KAS vezetői, mit csinálnak itt a nevükben ? Mihez adják ők a nevüket ? Tudja-e Dr. Norbert Lammert úr, és a többi vezető, hogy itt csak az megy, amit itt fent leírtunk ? Ott Németországban az áldozatok megfelelő ellátásban részesülnek, az önkényuralom alatt elvett tulajdonokat vissza származtatták. Itt meg ilyen konferenciákkal bolondítják az embereket, és ehhez a Konrad-Adenauer-Stiftung nevét felhasználják.

Ideje lenne tehát, ha ezt a gyakorlatot KAS vezetői /is/ felülvizsgálnák. Alapítványuk a béke és az igazságosság nemzetközi rendjének kialakítását, az ahhoz való hozzájárulást tűzte ki célul, de a szolidaritás mellett is elkötelezett. Ha ez valóban így van, és reméljük így van, akkor csak egyet lehet erre üzenni nekik, vizsgálják felül, mit tesznek itt Budapesten a nevükben egyesek.

Sarkadi Károly
A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
/civil szervezet/ NGO /
Elnöksége nevében.

A 3 részes közlemény az MTI-OS oldalon:

http://os.mti.hu/hirek/148591/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-1_resz

http://os.mti.hu/hirek/148592/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-2_resz

http://os.mti.hu/hirek/148593/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-3_resz