<h1>Archives</h1>
    Hírek

    MÚLT REHABILITÁCIÓ/PAST REHABILITATION

    2021-05-20

    A mostani kormánypárt a Fidesz 2010 óta, immáron 3 cikluson át kormányoz, és magát jobbközép, keresztény, és polgári értékrendet és politikát hirdető erőként definiálja. A szavazók ennek alapján adtak nekik bizalmat, és kapott igen nagy felhatalmazást. Az eltelt idő azonban arra is elég, hogy immáron markánsan körvonalazódjon, a fenti értékrend és politika mellé, – melyet a választási ígéretek, majd a folyamatos keresztény-polgárinak látszó kormánykommunikáció után tapasztalt a társadalom – , a polgárok e kormánytól mit kaptak még.

    Bp. 2021.05.20.    KISE Szerkesztőségi cikk

    I. Bevezető

    A Fidesz egykoron liberális párt volt, az európai liberális csoport tagja, majd irányt váltott, összefüggésben a honi erőviszonyok, párt-erőviszonyok változásával. 

    A pártok átrendeződése tehát a múlt szd. 90-es éveinek közepén, lényegét tekintve úgy történt meg, hogy az Mdf nevű első, magát jobbközépnek deklaráló kormánypárt gyakorlatilag eltűnt, elhiteltelenedett a választók előtt, majd a megüresedő jobbközép helyet a magyar politikai palettán  elfoglalta a Fidesz, korábbi liberális platformját teljesen feladva.  A párt mostani irányultsága tehát azért ez, mert ők is tudják, a magyarság nagy hányada /becslések szerint 60-65 %-a/ ezzel a keresztény-polgári gondolkodással és nézettel tud azonosulni.

    Egyes megfigyelők szerint ez a magatartás nagyon hasonló a szabadpiaci gazdaság azon törvényével, mely szerint ha egy vállalkozás életben akar maradni, és változatlanul nyereséges akar maradni akkor is, ha eredeti profiljára, termékeire a kereslet lecsökken, akkor ezt csak termék- és profil váltással tudja megtenni, különben veszteséges lesz. Az analógia nem vitatható, a hitelesség azonban ebben az esetben igen.

    Adott tehát a választói bázis, az emberek elvárják, hogy akikre szavazatukat adták ezt a politikát kövesse. Kiderült mára azonban, hogy jóllehet sok eleme a kormányzásnak valóban követi ugyan ezt az értékrendet, de

    van számos olyan eleme is a kormányzásnak, mely elem nem ezen ideológiához tartozó, sőt, attól idegen

    Ezekről az elemekről jónak gondolt kommunikációval, és a bíráló hangok marginalizálásával próbálják a figyelmet, a hangsúlyt elterelni.

    A korrupció, a gazdaság és a kormányzati újraelosztás problémái persze nem csak a jobboldali kormányok esetében lehet bírálat tárgya, de a mérték, az már viszont kétségtelenül felveti az ezen ideológiától való jelentős eltávolodást.

    Igen komoly gazdasági anomáliákat tehát kaptak a polgárok a nép a fenti ideológia égisze, imázsa alatt, de más anomáliákat is.

    Ezen áttekintés, tényfeltáró írás tehát arról szól, a polgári-keresztény ideológia jegyében, és helyett mennyire durván eltorzítják önös célok érdekében a társadalom önértékelését, a társadalom identitását, és adnak helyette valami olyat, ami nagyon messze van a fenti ideológáiától.

    A MÚLT REHABILITÁCIÓ , amit a Fidesz kormány jól dokumentálhatóan immár három cikluson át  csinál az nem más, mint a kormányzat által önkényesen kiválasztott, korábbi pártállami, önkényuralmi szervezetek és személyek pozitív, elismerő átértékelése, gyakorlatilag dicsőítése.

    II. Kiválasztottak

    Akiket rehabilitálni kell. Kérdezheti mindenki, van-e olyan ember, újságíró, történész, aki erre kapható ? Nos igen, van, sajnos nem is egy, több.

    De ennél több is állítható, mert mára az is kiderült, a Fidesz-kormány a „Nemzeti Emlékezet Bizottsága” /NEB/ elnevezésű szervezet felállításával már intézményesített formában végzi a rehabilitálást. E szervezetet saját állításuk szerint azért hozták volna létre, hogy az önkényuralmi rendszer bűneit feltárják, arra emlékeztessenek, de ez így sajnos nem igaz.  Az kétségtelen hogy említést tesznek a bűnökről, de teszik ezt koncepciózusan úgy, hogy

    kiválasztott egyéneket és szervezeteket a pártállami hatalom részeseit meg pozitív, elismerő színben tüntetnek fel.

    A NEB ma egyik leginkább foglalkoztatott propagandistája Borvendég Zsuzsanna. Egyik művében például,   Az „impexek” kora. /2017/ , bizony nem kevesebbet

    mint a teljes pártállami magyar állambiztonságot, és a kémelhárítást rehabilitálja

    A könyvben említésre kerül például a Russay-ügy /késő kádári kor egyik korrupciós ügye/ és ennek kapcsán említésre kerül, hogy az 1988. április havi adat szerint 1 mrd. Ft kimenekített pénzt „sikerült” a szolgálatnak felderíteni, majd szerény említés jön a morzsák visszaszerzéséről, és bizonyítás nélküli spekuláció következik, a kár további mértékére vonatkozó alaptalan becslés. Ez persze ködösítés ami szintén a rehabilitációs célt szolgálja. A könyveli mondatot idézzük  a Russay-ügyről:

    „Több mint két évig dolgozott azon a kémelhárítás, hogy a kilopott vagyont visszahozza Magyarországra” /157.o./”

    A koncepció teljesen világos, azért kell Borvendégnek rehabilitálni a pártállami szolgálatokat, mert ezeket az 1990. májusa után felálló új kormányzat lényegében átvette. Ehhez kell tehát indokot és felmentést adni.

    Nem vesszük itt végig az összes példát és megjelent cikket, de adunk példát szélsőbaloldali, marxista egyének rehabilitációjára is. Ágoston Balázs 2021. február 18.-án a Magyar Nemzet-ben írt egy cikket arról, hogy „Budapest védői hősök voltak” , de a témától nagyon jelentősen eltér a szerző, és igen rámenősen az egykori marxisták, kommunisták rehabilitációjával foglalkozik, ez az írásának a lényege, és nem annyira az, ami a fenti címből következne. Megint idézünk egy mondatot e cikkből, ahol az Mszmp meg a többi kommunista képződmény tagjairól ír a szerző, ez esetben az 1919-es bolsevik puccsról, melyet „Tanácsköztársaság” néven is említenek:

    „Ez a rendszer állította fel az úgynevezett Magyar Vörös Hadsereget 150 ezres összlétszámmal, amelynek mintegy harmadát önkéntesek adták. Jórészt az első világháborút végigharcolt közkatonák és tisztek, de a magyar munkásság soraiból is tízezrek álltak be a vörös zászló alatt menetelő seregbe.

    Nem azért, mert azonosultak a kommunista ideológiával és a diktatúrával, hanem annak ellenére. Felismerték ugyanis, hogy – tetszik vagy sem – nincs más, hatalommal rendelkező politikai tényező Magyarországon.”

    Itt a köztudatba sulykolni próbált elem az, hogy a marxisták azért rehabilitálandóak, mert ők úgymond jót tettek az országgal egyrészt, másrészt meg higgyük el, ha a szerző állítja, nem is voltak ők annyira marxisták, sőt a marxizmus, kommunizmus ellen voltak.

    Talán nem kell hangsúlyozni, a szerző erre semmilyen bizonyítékot nem ad, nem is adhat. Jól megfigyelhető mindkét hozott írásban az is, a szerzők valóság-elemeket, sőt a közvéleményben pozitív megítélésű példakat említenek, ilyen a bolsevik Vörös Hadsereg sikeres Felvidéki hadjárata, vagy a kádár-kor liberálisabb, engedékenyebb rendszere, de ezt mindössze arra használják fel, hogy ezzel egyidejűleg a kiválasztottak rehabilitációja hihetőbb, sikeresebb legyen. Ennek oka pedig nem más, mint a meggyőzés. Egy kezdetleges, amatőr módszer a meggyőzésre azért, mert a személyek és szervezetek rehabilitására semmilyen alap és bizonyíték nincsen.

    III. Arányok

    Említést kell tenni a témával összefüggésben a marxisták, bolsevisták számarányra is, a 20. szd. magyar történelme során.  Mekkora arányú a teljes népességben az a kiválasztott csoport, melyet rehabilitálni akarnak.

    Az 1919-es bolsevista puccs néhány marxista börtöntöltelék műve volt, akiket kiengedtek az akkori zűrzavarban, és hozzájuk aztán csatlakozott néhány kalandor elem. A mag mindössze néhány tucat emberből állt. Terroristákból, köztörvényes bűnözőkből, anarchistákból, de volt olyan is, akit csak a korábbi rendszer makacs gyűlölete terelt oda.

    A II. Vh. után a szovjet fegyverek támogatásával a hatalmat megkaparintott kommunisták 5-10 %-nyi szavazótábort tudhattak magukénak, bár megfigyelők azt is hozzáteszik, ez a szám biztosan jóval kisebb lett volna, ha nincs itt a szovjet haderő.

    Ismert, a marxizmus és az önkényuralmi rendszer a hatalom erőszakos megszerzése után 40 évig tartott ki. A rendszer bukása előtti időkről vannak számadatok, az Mszmp taglétszáma mintegy 850 ezer fő volt, a teljes népesség 8,5 %-a, a nagykorú népesség tizenegynéhány százaléka. Természetesen ekkora tömegben már nem csak a marxisták voltak, de a karrieristák, az érvényesülés -többnyire tehetség híján- céljából ezt az utat választottak úgyszintén.

    Végeredményben tehát a századelőn csak néhányan, a kádár-rendszer bukásakor pedig néhány ezer rehabilitálandó egyén lett kiválasztva.

    IV. Jogszabályi háttér

    A jelenlegi kormányzat jogszabályai éles ellentétben vannak a múlt rehabilitációjával, tehát nem túlzó a következtetés, a mai hatalom e tárgyban

    még a saját maga által hozott törvényeket sem tartja be.

    Idézet az Alkotmány/Alaptörvény  U) cikkéből, az (1) bekezdés eleje:

    „ Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek . A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak …”

    majd egy hosszú, pontokba szedett felsorolás következik a bolsevista rendszer és fenntartói bűneiről, ami lényegében reális, ha nem is teljeskörű.

    Vegyük hát észre a nyilvánvalót, olyan egyéneket és szervezeteket akarnak tehát rehabilitálni, melyek pontosan itt, az U) cikk első bekezdésében, mint bűnözők lettek meghatározva.

    Meg kell említeni továbbá a Büntető Törvénykönyv /BTK./ módosítását is, mivel annak nemrég hozott 333. §-a szerint, aki nagy nyilvánosság előtt a náci illetve a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás vagy más, emberiesség elleni bűncselekmények tényét tagadja, kétségbe vonja, jelentéktelen színben tünteti fel, vagy azokat igazolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. De nem csak ez büntetendő, a törvény kiegészült azzal is, hogy büntetik az ún. „az igazolni törekszik” elkövetési magatartást is. Tehát nem csak a bűnök tagadása, hanem azok „jogszerűségének igazolása” -legalábbis a próbálkozás-,  is veszélyes a társadalomra, és büntetendő. E kiegészítés a nemzetközi büntetőjogi gyakorlatot követve lett meghozva, és teljesen alapos.

    A probléma tehát azzal van, hogy e jogszabályok vonatkozásban is megkérdőjelezhető a jogkövetés, az hogy miért nem tarják be e jogszabályokat sem. A rehabilitáció, amikor a bűncselekményt elkövetett egyéneket „hősnek” , „megmentőnek” tüntetik fel, illetve a hozott példában azt állítja valaki hogy ők nem bűnözők voltak, ellenkezőleg ők léptek fel a bűncselekmények ellen – durván átlépi mindkét törvény rendelkezését.

    Az ilyet nyilván az teszi meg, akinek a következményektől, -valamely információ birtokában- , különösebb tartanivalója nincs.

    V. Zárszó

    Az összefoglalás, a tágabb összefüggések megemlítése segít jobban megérteni, a mai magyar helyzetet, és kormányzati szándékokat, sokak szerint inkább a manipulációt.

    Elsőként Ralf Dahrendorf igen jelentős német filozófus, szociológus megállapítását kell idézni:  „Egy politikai rendszert hat hónap alatt le lehet váltani, egy gazdasági rendszert hat év alatt át lehet alakítani, a társadalmihoz hatvan év kell.”

    Ez valóban így van, és annak oka, hogy a mai közéletben, és főleg a kormány kommunikációjában ez semennyire sem szerepel az az oka, hogy ők

    Dahrendorf tételét nem hangoztatják, hanem visszaélnek vele.

    A múlt rehabilitáció, egyének és szervezetek rehabilitálása ugyanis akkor lehetséges, akkor lehet eredményes, ha még tart a társadalmi rendszerváltás, tehát az emberek a marxizmus hamis ideológiájában többé kevésbé megragadva, még nem jutottak el odaáig, hogy észrevegyék és rájöjjenek, ha az önkényuralmi rendszerből egyeseket, személyeket és szervezeteket, hamisan pozitív színben akarnak láttatni.

    E tekintetben mérsékelt jelentősége van annak, hogy 1990 óta 3 évtized telt el, és felnőtt új generáció, mert részben átöröklődtek a fent említett gondolkodásmódok. A Dahrendorf által lefektetett változási folyamat országunkban most tart, és még jópár évtizedig tartani is fog.

    Említést kell tenni arról is, ami egyébként a honi cikkírók és elemzők egyik gyakori és jelentős hibája, hogy legtöbbször kiragadnak egy-egy témát, és annak összefüggéseit vagy nem látják vagy csak felületesség okán nem mutatják be, holott legtöbbször a dolgok megértéséhez igencsak szükséges.

    Ezen múlt rehabilitációs jelenség kapcsolódó témái elsősorban az alábbi kettő. Az egyik az a háttéralku-folyamat, mely lezajlott az 1989-90-es változások során, a másik meg az ezzel összefüggésben lévő, Magyarországon ezideáig elmaradt restitúció, melynek megvalósítása Egyesületünk alapcélja.

    A nevezett háttéralku egyik fontos eleme a volt kommunista nómenklatúra érinthetetlensége, nem elszámoltathatósága. Ennek folytatásaként, következményeként lehet tekinteni ezt a ma jelenlévő múlt rehabilitációs jelenséget is. De más ok is van, a jelenlegi kormánypártban nagyon sok az érintett, a pártállami gyökerű ember.

    Az elemzésünknek nem célja a várható jövőbeni folyamatok, illetve konkrétan ennek az álságos rehabilitációs folyamatnak a jövőbeni prognosztizálása.

    Azonban annyit mégis meggyőződéssel ki szándékozunk jelenteni zárásul, egy olyan egészséges és viharokat túlélt társadalom mint a magyar, ezt a tévutat is ki fogja heverni, a tévtanokat majd el fogja utasítani.

    Budapest, 2021. 05. 20.

    Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete

    szerkesztőségi cikk.

    Hírek

    Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja – február 25.

    2021-02-25

    E napon, 1947. február 25-én, a szovjet tankok árnyékában, Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, a szovjet hatóságok mindenféle vizsgálat nélkül őrizetbe vették, majd Szovjetunióba hurcolták. Az Országgyűlés 2000. június 13-án Horváth Béla kisgazda képviselő kezdeményezésre döntött úgy, hogy február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítja. Az eddigi kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 130-150 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát.

    Az Országgyűlés az 58/2000. (VI. 16.) OGY határozatában rögzítette ezen emléknapot, azóta emlékezünk ma a kommunizmus áldozataira.

    Hallgatjuk majd megint a különféle politikusoktól az ilyen és olyan beállításban elhangzó beszédeket, a megemlékezéseket. Nem fér hozzá kétség, a 20. század két nagy borzalma közül a kommunista rendszer volt az egyik, a már említett 130-150 milliós áldozat tömegével, mérhetetlen anyagi pusztításával, mely beígért fejlődés és jólét helyett pontosan ennek ellenkezőjét eredményezte a fél világnak. Sokan bűnöst keresnek, és színes a kép, kik lehetnek felelősek. Igaz, a bűnösöket fel kell kutatni, meg kell nevezni. Sokan bemutatják a rendszer borzalmait, hogy emlékezzen az utókor. Ez is helyes.

    Ezek tehát fontos dolgok, de vannak sokkal-sokkal fontosabbak !

    Mégpedig ma, és itt az, hogy a kommunizmus által okozott, és a mai napig nem helyrehozott károkozásokat, melyek az országra a mai napig káros következményekkel hatnak, fel kellene végre számolni. Ez nagyságrendekkel fontosabb lenne mint a megemlékezések, a bűnös keresések. Tehát az ilyen nagyon indokolt megemlékezések okán is, kívánatos arra is emlékeztetni, hogy ha már nem hozták meg azon alapvető igazságtételi törvényeket, melyeket máshol már a jogállamiság alapkövetelményének tekintve már réges-rég meghoztak, akkor legalább azok, akik a kommunista rendszerhez köthetőek, a volt pártitkárok, funkcionáriusok, most ne oktassanak ki minket, ne szónokoljanak itt demokráciából gátlástalanul, hiszen semmi gátlással, semmi felelősségre vonással ezen elmaradt igazságtétel miatt nem kell tartaniuk. Vonuljanak inkább háttérbe ezek a, mostanság leginkább demokrata színekbe öltözött figurák.

    Segítőik is inkább nézzenek önmagukba, és tegyék fel maguknak azt a kérdést:

    Ha én demokrata vagyok, ahogy hirdetem magamról, akkor miért ölelem keblemre elszámoltatás és igazságtétel helyett az egykori elvtársakat ?

    Végül álljanak itt mondatok Nagy Ferenc egykori kisgazda miniszterelnök Emlékirataiból:

    “Február 25-én reggel Pfeifer Zoltán közölte velem, hogy Kovács Béla ismét elment a rendőrségre, vallomástételének folytatása céljából”

    ..

    “Nagyon lekötöttek az esti összejövetelek”

    ..

    Külföldi vendégeket fogadott a miniszterelnök, és mint írja “vigyáztam rá hogy a hangulat fesztelen és barátságos legyen”

    ..

    “Ezen az estén azonban semmiképpen nem tudott kialakulni vidám hangulat… látszott hogy mindenkinek a gondolata másfele jár”

    ..

    “Alig fejeztük be a vacsorát, amikor Kapócs Ferenc titkárom lépett hozzám.

    – Nagyon rossz hírt hozok, miniszterelnök úr, Kovács Bélát letartóztatták az oroszok.

    Ez egyszer nem tudtam megőrizni a nyugalmamat. Felugrottam a székről, és kértem titkáromat ismételje el mi történt…”

    2021. 02. 25. KISE szerkesztőségi cikk.

    Hírek

    Ken Hensley emlékére.

    2020-11-29

    Több neves újságíró, neves médium emlékezett meg róla a napokban, nem véletlen.
    Talán egyesek most értik meg……

    Hírek

    Már név- és dátum nélküli leveleket küld az Igazságügyminisztérium az igazságtételi beadványokkal hozzá fordulóknak

    2020-06-30

    Eddig csak az volt a szokásos eljárási rendjük ilyen esetekben, hogy az olyan beadványokat, kéréseket, melyben a magyar hatóságokhoz, kormányhoz igazságtételi kérésekkel fordultak, úgymint a felvidéki, az anyaországi kitelepítettek kártalanítása, de még a további területeket is hosszasan lehetne sorolni, akkor ezekre a beadványokra érdemi válasz helyett történelmi kiselőadást tartottak a válaszlevelükben, de arról, hogy szándékoznak-e igazságtételi, kártalanítási intézkedéseket hozni, soha, semmi.

    Ezt teljes joggal lehet mondani a cinizmus és képmutatás minősített esetének, és az emberek talán azt is gondolják ezt a cinizmust már fokozni sem lehet.

    De, lehet.

    Az „új” elem az eljárásukban, hogy immáron név- és dátum nélküli leveleket küldözgetnek a tárgyban.

    Az itt látható levelük 2020-as évi, azaz idei, szerepel rajta egy olvashatatlan aláírás /ha ez az/ meg a dátum töredéke, nem tudni mikor kelt az iromány.

    Ezek után már nyilván nem meglepő az olvasó számára, hogy ez a levél is a szokásos módon érdemi válasz helyett:

    „mikor történik meg a Felvidéki kitelepítettek kártalanítása, mely 73 éve mulasztásos módon várat magára ?”

    egy történelmi kiselőadást tart. Talán az a célja annak aki ezt az irományt összehozta, hogy ezzel elterelje az olvasó, a beadványozó figyelmét arról, hogy a levelük nem mond semmit, nem válaszol a kérdésre ?

    Még hozzá lehet tenni, próbál a felelősség alól nagyon kezdetleges módon kibújni is, mikor a végére, -talán hatásfokozó céllal- , dőlt betűvel azt írják, őnekik „konkrét ügyekben nincs lehetőségük állást foglalni” .

    Az olvasó arra gondolhat talán, mire e hatoldalas irományt a beadványozó végig rágja, elfárad, és nem veszi észre mekkora csúsztatás van a dőlt betűs zárószövegben, mely

    nem a beadványozó kérésére válaszol,

    hanem megpróbálja egy ide nem tartozó mondattal, mely a fenti idézet, magyarázgatni azt, miért nem tesznek 73 éve semmit.

    Vissza lehet üzenni nekik, végig olvasták ezen levelüket, irományukat, és látják jól, mit tettek, és mit  meg nem.

    Budapest, 2020. 06. 29.

    Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete

    Elnökség

    Itt olvasható az Igazságügyminisztérium levele:

    Tájékoztatás IM névnélküli 2020-4

    Hírek

    Figyelmeztetés nagyon aggasztó jelenségekre a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján. Az Egyesület Weiss Manfréd alakját és életútját idézi fel a mai Emléknapon.

    2020-02-25

    E napon, 1947. február 25-én, a szovjet tankok árnyékában, Kovács Bélát a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, a szovjet hatóságok mindenféle vizsgálat nélkül őrizetbe vették, majd Szovjetunióba hurcolták. Az Országgyűlés 2000. június 13-án döntött úgy, hogy február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánítja. Az eddigi kutatások és becslések alapján világviszonylatban mintegy 130-150 millióra teszik a kommunizmus áldozatainak számát.

    A mai hatalom az életüket és szabadságukat vesztettekre emlékezik, a kisemmizettekről, vagyonukból kiforgatottakról meg mély hallgatás.

    Egy áldozat, egy emberélet is sok, az internáló táborokba zártak szenvedései sem feledhetőek. De most itt szóljunk arról, ami a kormányzat számára tabu, vagyis arról, mi történt az ország, a polgárok vagyonával a kommunizmus rémuralma alatt, és ami nagyon lényeges ehhez. MI LEHETNE MA ORSZÁGUNK AKKOR, HA OLYAN VÁLLALKOZÓ-ÓRIÁSOKAT MINT AMILYEN WEISS MANFRÉD VOLT, VAGYON-VISSZASZÁMAZTATÁSSAL, RESTITÚCIÓVAL VISSZAÁLLÍTANAK VAGYUNKBA.

    A Weiss Művek „Európa egyik nehézipari központja, gazdasági motorja lett, amelyet a kortársak csak „csepeli csodának” neveztek, hiszen a GDP-bővüléséhez 10 százalékkal járult hozzá Weiss Manfréd üzeme.”

    Kérem, akkor nem az EU-s pénzekből, amolyan „idegen tollakból” összefabrikált alkalmi GDP növekedést tudott volna elérni ez az ország, mint 2019-ben, és mely jól láthatóan kérész életű, és az EU-s támogatásoktól, a gazdag országok kegyétől függ, mert akkor az erős magyar nemzeti tőke vinné előre az országot, ma is !

    Ő és a többi valóban magyar üzletember, a családjuk, leszármazóik, ma is ki tudnák hozni az országot abból az alárendelt, lemaradó helyzetből, melybe mára került, ha restitúciós törvénnyel a vállalkozások vagyonát helyreállítanák. Ahogy ez mindenütt máshol történt itt Európában a kommunizmus bukása után.

    Sajnos itt nálunk ehelyett a gazdasági lemaradás, másrészről társadalmi-politikai igen aggasztó jelenségek figyelhetőek meg. A napokban egy polgári ellenzéki képviselő már kénytelen volt felszólalni, feljelentést is tenni, az elharapózó szélsőjobboldali, újfasiszta jelenségek okán. A hatalom gátlástalanul ellenségképeket kreál folyamatosan, „soros-stigmát” produkál, a cigányság ellen uszít, a civil szervezeteknek megy neki nagyon durván.

    Sajnos visszaköszönnek a korábbi hitlerista, goebbelsi lózungok, e fentiek például, de a nácizmustól egyáltalán nem távoli marxista módszerek is megjelennek az eszköztárban. Ez utóbbira elsősorban a bíróságok urallása a példa, továbbá a számára kényelmetlen, nemkívánatos pártokkal szemben is fellép. Ismert, a Független Kisgazdapártot sem tiltották be, csak bírósági, jogi eszközökkel ellehetetlenítették. Ma is ezt teszik.

    Ne feledjük soha a múltunkat ! Ezzel együtt ne feledjük azt sem, mi lehetne ez az ország ma, ha valóban sikerült volna felszámolni a kommunizmust. ha visszaállítják a magyar tőkét restitúcióval, ha lusztrációs törvénnyel az önkényuralmi rendszer embereit kiiktatják a közéletből, és nem átemelik jogfolytonosan a korábbi önkényuralmi jogrendszert a mai jogrendszerbe.

    Szabad és jóléti Magyarország.

    Budapest, 2020. 02. 25.

    Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete /Alapítva 1990/

    Elnökség

    A cikk az Mti-OS oldalon is olvasható:

    http://os.mti.hu/hirek/150523/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-1_resz

    http://os.mti.hu/hirek/150524/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-2_resz

    http://os.mti.hu/hirek/150525/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-3_resz

    Hírek

    A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete tiltakozása. – Protest of the Association for the Support of Dispossessed in Hungary /NGO/.

    2019-11-05

    Az 1990-ben alapított civil szervezet, a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete ezennel tiltakozik, és elítéli azt a képmutató viselkedést, amit a Konrad-Adenauer-Stiftung /KAS/ német alapítvány nevét felhasználva, azzal takarózva, itt immáron rendszeresen bemutatnak egyesek. Néhány kalandor úgy próbál ismertséget, elismerést, sőt szakmai hírnevet szerezni, hogy megtévesztő és a magyar valóságot rendkívül hamis és kártékony módon eltorzító konferenciákat szervezget, ezeken rendszeresen a jelenlegi kormányzat hamis koncepcióját próbálja a hallgatósággal elhitetni.

    A tévtan lényege az, és ez megy már lassan évtizedek óta, hogy a KAS nevét felhasználva, tudományos körítéssel rendszeresen sajnálkoznak azon, hogy milyen szörnyű volt a kommunizmus rémuralma. Ezt azonban nem azért csinálják, mintha az áldozatok, vagy a leszármazók helyzetén bármit is változtatni akarnának, a konferenciázgatás egyetlen célja, hogy levezessék a nép és az áldozatok elégedetlenségét. Mivel a hatalom nem segít rajtuk, csak ilyen konferenciákkal bolondítja az áldozatokat.

    Sok áldozatnak napi megélhetési gondja van, nevetséges járadékokat fizet az állam. Ilyen konferenciákra persze járhatnak, de igazságtételt, méltányos járadékot, az elvett vagyonok visszaszármaztatását… arról ne is álmodjanak. Arra mások vetettek szemet.

    Most is lesz egy ilyen szokásos szörnyülködő konferenciájuk, a november 5-én a Gellért Szállóban tartandó rendezvény címe: „A hortobágyi kényszermunkatáborok emlékhelye” . Az áldozatokkal, akik érintettek, nem törődnek, csak önnön szakmai hírnevükkel elismertségükkel. Eközben persze nagyon jól tudják, hogy akikről szónokolnak, azok ma is számkivetettek, gyakran nélkülöznek. Ebben az országban semmilyen igazságtételi törvény nem született.

    Meg kell kérdeznünk, és meg is kérdezzük most és itt, tudják a KAS vezetői, mit csinálnak itt a nevükben ? Mihez adják ők a nevüket ? Tudja-e Dr. Norbert Lammert úr, és a többi vezető, hogy itt csak az megy, amit itt fent leírtunk ? Ott Németországban az áldozatok megfelelő ellátásban részesülnek, az önkényuralom alatt elvett tulajdonokat vissza származtatták. Itt meg ilyen konferenciákkal bolondítják az embereket, és ehhez a Konrad-Adenauer-Stiftung nevét felhasználják.

    Ideje lenne tehát, ha ezt a gyakorlatot KAS vezetői /is/ felülvizsgálnák. Alapítványuk a béke és az igazságosság nemzetközi rendjének kialakítását, az ahhoz való hozzájárulást tűzte ki célul, de a szolidaritás mellett is elkötelezett. Ha ez valóban így van, és reméljük így van, akkor csak egyet lehet erre üzenni nekik, vizsgálják felül, mit tesznek itt Budapesten a nevükben egyesek.

    Sarkadi Károly
    A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete
    /civil szervezet/ NGO /
    Elnöksége nevében.

    A 3 részes közlemény az MTI-OS oldalon:

    http://os.mti.hu/hirek/148591/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-1_resz

    http://os.mti.hu/hirek/148592/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-2_resz

    http://os.mti.hu/hirek/148593/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye-3_resz

    Egyéb

    A Kisemmizettek Emléknapja

    2019-02-17

    FEBRUÁR 17.

    Hatvanhét éve, a Rákosi korszak legsötétebb éveiben, 1952.II.17-én lépett hatályba a hírhedt 4. 1952. Tvr., azaz Törvényerejű Rendelet, mellyel mára közel 6 millió magyart kisemmiztek, azaz házától, lakásától vagy egyéb ingatlanától megfosztottak. Jóllehet eddigre már elrabolták a gyárakat, üzemeket, a vállalkozások óriási többségét, de ekkora méretű rablás, mint amilyen e februári naptól elindult, a magyar történelemben még soha nem volt, sem ez előtt, sem utána.

    A kommunista rendszerre jellemző terror és zűrzavar a társadalom legalját emelte legfelülre, és ennek megfelelően ezt a szabadrablást biztosító rendeletet is ez jellemezte. A rendeletben szereplő “hat lakószobánál nagyobb” ingatlanok “államosítástól” /értsd rablástól/ való megmenekülése, vagy a marxista terminológiák még a hatóságok számára is értelmezhetetlen zagyva elegye széles táptalajt adott az önkényeskedésnek, a féktelen szerzési vágynak ugyanúgy, ahogy 8 évvel azelőtt, 1944-ben lehetett rabolni zsidó honfitársainktól. Sok esetben ugyanazok, csak akkorra a barna mundért vörösre cserélték.

    A szovjet-blokk bukása után, a múlt század kilencvenes éveitől, az összes volt “szocialista” országban megtörtént már az igazságtétel, a rablott vagyonok visszaadása itt Európában, a restitúció, az egyetlen Magyarország kivételével, itt nem adott vissza semmit egyetlen eddigi kormány sem. Soha nem hozták helyre a 4. 1952. Tvr. meg a többi szabadrabló /államosító/ törvény pusztítását.

    A kommunizmus nyomasztó örökségéből és károkozásaiból a mai napig nem tud szabadulni országunk.  Az ún. „rendszerváltozás” bekövetkeztekor sokan azt gondolták, jobb lesz az országnak a magyaroknak, majd az Európai Unióhoz való csatlakozás után úgyszintén.  Valójában azonban az ország egy lemaradó gazdaságú, a közösségben alárendelt szerepet játszó, lesajnált, lekezelt, niemand ország lett, a korábbi balliberális, majd a mostani dilettáns fidesz-kormány garázdálkodásának következményeképpen.

    E mostani kormány valami elképesztően képmutató módon a saját nemlétező „sikerének” próbálja bemutatni, az emberekkel elhitetni, az éppen egy kissé magasabb gazdasági növekedést, azt a növekedést melyet döntő részben az idetelepült külföldi cégek produkáltak, továbbá az EU-s támogatásoknak köszönhető. A kormánynak ebből az érdeme semmi.

    Mély hallgatás van arról is, hogy elmaradt a restitúció, ezzel összefüggésben a versenyképes, a külföldivel versenyképes magyar tőke nem létezik; csak olyan kézen-közön összetalicskázott cégek, cégmaradványok vannak, melyek a külföldi tulajdonú cégekkel történő összehasonlításban leginkább csak amolyan sufni-műhelyeknek minősíthetőek.

    Látványosan marad le az ország a régióban is, a korábban mögöttünk lévő Románia, Bulgária gazdasága is megközelített, illetve belátható időn belül meg is előzhet minket.

    Az emberek, a választópolgárok, sajnos azt kell mondani, alapvető összefüggéseket nem ismernek fel, a saját érdeküket nem ismerik fel, amikor ilyen, a volt kommunista állampárt embereiből összevetődött ún. „demokratikus” pártokat juttatnak kormányra. Mind a fidesz, az mszp, de az egykori mdf is lényegében és döntően ilyen emberekből alakult, és mi mást lehetett tőlük várni, mint amit tettek is. A volt kommunista rendszer örökségét gyakorlatilag egy-az-egyben átvették, alig változtattak valamit, a lopott vagyonokat megtartották maguknak, vagy elkótyavetyélték, a kommunista bűnözőket csak látszólag ítélték el, valójában ezekkel egy közösséget alkotnak, hiszen, ismételjük, kommunista múltjuk miatt ők ezekkel egy közösséget alkotnak.

    Az embereknek ideje lenni alap összefüggéseket tisztán látni. Olyanokat mint amik itt fent le vannak írva.

    Budapest, 2019. február 17.

    KISE Elnökség

    / A címlapképen az elrabolt “államosított” Oetl gépgyár /

    Egyéb

    Thomas Piketty cikkének visszhangja Magyarországon

    2018-11-13

    >>  előkészületben lévő írás >>>

    >>  bevezető >>>

    Röviden szólva, szinte semmi.

    A neves francia közgazdász professzor írását A sztárközgazdász kiszámolta, hogy több profit megy ki Magyarországról nyugatra, mint amennyi uniós támogatás visszajön – Thomas Piketty a Makronómnak címmel már ez év januárjában lehozták /Makornóm.Mandiner/ .

    Körünkben sokan azon az állásponton vannak, szinte semmi visszhangja nincs, ill. nem volt a megállapításnak, sem annak ami következik belőle, a kiváltó ok, a magyarországi multinacionális cégek tőkejövedelem-kivitele.

    A helyzet azért nem ennyire egyértelmű, és egyszerűen egy mondattal elintézhető.

    >>> még ebben a hónapban felkerül a teljes cikk ide >>>>

    Hírek

    ARS POETICA

    2018-10-13

    Az ars poetica említéséről sokaknak a költészet jut az eszébe, jóllehet tágabb értelemben is alkalmazzák a kifejezést. Mi a feladatunk ? Mi az, amit el kívánunk érni ? Hogyan határozzuk meg magunkat ? Ezeket a kérdéseket egyébként nem csak nekünk, másoknak is hasznos időnként feltenni, ha nem csak sodródni akarnak az életben, ha nem akarják hogy mások irányítsák életüket.

    Mi az, mi az a gondolat, gondolatok, amit mi, mint civil Egyesület az Alapszabályunkban megfogalmazott céljainkon felül, azon túl a támogatók, az olvasók számára el kívánunk juttatni ? Nyilván mindenki olvas, tájékozódik a médiákból, szeretné tudni, megismerni mi zajlik körülötte, és ezeket leszűrve kialakítja magának azt a véleményt, követendő álláspontot, amit ez alapján jónak gondol, az ő számára, a családja számára, a legjobbnak gondol. Meghallgatja az ember, már aki felismeri ennek hasznosságát, mások véleményét is, nem csak a blogokban, vitaműsorokban stb. elmondottakat, de a környezetünkben, -munkahely, baráti kör- elhangzott véleményeket is.

    Nos, itt jön az első olyan figyelmeztetésünk, melyre nagyon nyomatékosan rá kell mutatni.

    Legyen nagyon óvatos mindenki, aki a sajtót, a médiákat olvassa, hallgatja, mert két dolog egészen biztosan probléma ezekkel kapcsolatban:

    1./ Jó eséllyel a sajtó, a média egyáltalán nem az ő, a hallgató érdekeit képviseli, nem az ő oldalán áll, még ha talán úgy is tűnik,

    2./ Nagyon vigyázni kell, a médiák vonatkozásában, már a kijelentő módú állásokkal is, sőt, már a használt fogalmakkal is, mégpedig azért, mert azok nem feltétlenül állítások, sőt, nem feltétlenül valós fogalmak.

    Ide jutottunk a 21. századra. Nem azt állítjuk, álhírek, megvezetések ne lettek volna korábban is, ne próbálták volna az embereket terelni, úgymond vélemény-vezetni a korábbi időkben is.

    De mára ennek a jelek szerint, a tapasztalások szerint, kialakult egy sajátságos nagyipara, tudományosnak deklarált módszereket is igyekeznek bevetni, csatarendbe állítani az emberek véleményének, álláspontjának befolyásolására.

    Egyrészt nyilván vannak emögött üzleti szempontok is, próbálkozások folynak folyamatosan az emberek vásárlási szokásainak, fogyasztásának befolyásolására.

    De nem csak erre, és itt ne legyenek illúziók, mert a befolyásolás ennél jóval szélesebb körű.

    Van, aki úgy gondolja magáról, nagyon pompásan, tökéletesen elintézte, elrendezte élete dolgát, feladatát, és teljesen elégedett magával. Ez az esetek nagyszámában igaz is ugyan, de legtöbbször csak részigazság. A legtöbben csak egy adott kérdésben voltak sikeresek, viszont másban, ami meg jóllehet legalább annyira fontos volna, akár több dolog is lehet ilyen, abban meg nem.

    Ne a média legyen a minta, amit ott sugallnak. Ne gondolja azt senki, a manipulált média által, a reklámok által sugallt kép a mértékadó, a követendő. Minekünk mi a válaszunk a kérdésekre ? Megvan. A Kérdések-válaszok menüpontunkban van. Nagyon sok ember van ma, aki ha azt elolvassa, ill. elolvasná, átértékelné a dolgokat, átértékelné azt, hogy eddig elintézte-e az élet dolgait, elégedett-e magával, vagy az ott olvasottak szerint mégsem.

    Mindezeket az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 62. évfordulójának előestéjén adjuk közre.

    KISE Szerkesztőségi cikk.

    Egy rövid megemlékezés, egy kiragadott részlet a Forradalomból.

    A mártírlány 1941-ben született Budapesten. Édesanyja Blumenfeld Noémi (1911–1990), édesapja Szeles (Schlesinger) Sándor (1898–1944) volt, aki vagy koncentrációs táborban, vagy a gettóban halt meg. Érdekes, hogy gépírónő édesanya Romániában, az olténiai Brezoi (Vâlcea megye) településen született. Hogy miként került Magyarországra, arról ma már nem tudni. Egy idősebb testvére, Endre viszont már Gyulafalván, a mai Kommandó település részén, Háromszéken, a mai Kovászna megyében született. ….

    Mindezek ellenére a 15 éves lány, Szeles Erika Kornélia a forradalom kitörésekor a felkelők oldalára állt. Meggyőződése és egy idősebb barátja vitte a felkelők közé. 1956. november 1. környékén készíthette róla a híres képet a dán fotóriporter. November 1. után a barátok, akik tudtak az orosz egységek Magyarországra való betöréséről, aggódtak Erika biztonságáért, és meggyőzték, hogy még túl fiatal a harchoz. Beleegyezett, hogy letegye a fegyvert, és november 4-e után önkéntes ápolónővérként csatlakozott a Vöröskereszthez. ….

    A Blaha Lujza tér környékén egy utcai felkelő csapat tagjaként egy megsebesült társához rohant segítséget nyújtani, amikor egy szovjet géppisztolyból halálos lövés érte….

    …majdnem egy egész tár lőszer volt benne, a nyaka környékén érte a sorozat. Keresztbe sorozták, pedig még a vöröskeresztes ruha is rajta volt. Lehet, hogy az orosz kiskatonát még ki is tüntették azért, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának napján, november 7-én megölt egy magyar „ellenforradalmárt”. Aki mellesleg 15 éves volt…

    https://liget.ro/eletmod/bfelejthetetlen-draga-kicsi-erikamr

     

     

    Hírek

    Hogyan viseli erőtlen magyar gazdaságunk, ha megint telibe kapja majd egy újabb válság ? (3)

    2018-09-30

    A cikksorozat harmadik, befejező részében ismertetjük annak a hatástanulmánynak az összesítő táblázatát, mely választ ad a címben feltett kérdésre.

    Tényezők Súlyozás Egyedi Hatás
        %
    Állami újraelosztás magas szintje 0,26 11 2,86
    Fizetésimérleg-hiány 0,78 54 42,12
    A /külső/ eladósodottság 0,88 29 25,52
    Idetelepült külföldi tőke részaránya /bankok nélkül/ 0,9 52 46,80
    A külföldi bankrendszer részaránya 0,92 25 23,00
    Hitelpiaci kondíciók változása 0,86 68 58,48
    Beruházások hatékonyági mutatója 0,72 58 41,76
    GDP 0,66 10 6,60
    Hitelezésnél a bizalmatlansági felár hatása 0,96 15 14,40
    Válságkezelési stratégia 0,68 84 57,12
    Tényezők átlaga     31,87

    Mint ezt már a cikk 2. részében leírtuk, a 10 évvel ezelőtti világválság adott kockázati tényezőit számba vettük, aszerint, hogy azok egyenként mennyire tudták befolyásolni akkor a válság elmélyülését az országban, és ezek hogyan változtak időközben.

    A táblázatban szereplő Tényezők is összesített adatok, túl terjedelmes lenne az egész anyagot ide feltenni. Ez tehát az összesítő táblázat, mely végén a befolyásoló tényezők átlaga azt fejezi ki százalékban, milyen mértékben fog hatni egy bekövetkező újabb válság az ország gazdaságára.

    Ez egy becsült szám, és a 2008-2009-es válságot vette alapul. További anyagok is tartoznak a témához, ahogy korábban is, most is meghatároztuk ezen becsléseket a Visegrádi Országok másik 3 országára, Csehországra, Szlovákiára és Lengyelországra. A helyzet mindhárom országban lényegesen kedvezőbb.

    Ha úgy tesszük fel a kérdést, erős nemzeti tőke esetén sokkal kedvezőbb a válság hatásainak kivédése, akkor a válasz erre a számok alapján egyértelmű igen, sőt, ennél többet is lehet mondani. Az erős nemzeti tőkéjű másik 3 Visegrádi Ország jó eséllyel lényegében kivédi a következő válságot, annak kedvezőtlen hatásait, ellentétben sajnos hazánkkal.

    Budapest, 2018. 09. 30. KISE Elnökség

    Egyéb

    Hogyan viseli erőtlen magyar gazdaságunk, ha megint telibe kapja majd egy újabb válság ? (2)

    2018-08-31

    Számos elemző végigvette már, melyek voltak a 2007-2008-as gazdasági világválság azon belföldi okai, melyek miatt ezen válság hazánkat jóval érzékenyebben érintette, mint más országokat.

    Első helyen az ország gazdaságának nyitottságát említik a legtöbben, de ez így önmagában még kevés; jóllehet a kedvezőtlen piaci hatások, az export beszűkülése, a hitelpiac változásai természetesen azonnal kifejtik hatásukat egy nyitott gazdaságban, ahogy kifejtik más, a válságot kevéssé megszenvedett országra is.

    Az idetelepült külföldi tőke része a külföldi bankrendszer, annak itteni leányvállalatai. Válság esetén ez egy egybefüggő hálózatot alkot /egyébként is azt alkot/ de ilyenkor ennek negatív hatásai sajnos jobban érvényesülnek.

    Említik még az elemzők az ország /külső/ eladósodottságát, mely az akkori válság idején már meglehetősen magas szintű volt. Ha túlköltekezés van, ha nem olyan kiadásokat finanszíroz az állam, melyek a gazdaság erősödését, versenyképességét szolgálják, már pedig ez történt, akkor csak önmagában ettől is sebezhetővé válik az ország.

    Jelentős fizetésimérleg-hiány alakulhat ki, és magas lett a válság előtt a költségvetési deficit is.

    A fentebb sorolt hibás döntések következményeképpen a GDP növekedés lassult, elmaradt a versenytársakétól, a környező országok számaitól.

    További járulékos probléma az állami újraelosztás magas szintje, /a GDP 50 %-ánál magasabb/ és ebből következően az állam, és költségvetési intézményei aránytalanul magas kiadásai, terhei.

    Ha külföldi elemzők mindezeket sorra veszik kialakul egy bizalmatlansági felár is, a hitelezők a finanszírozást ennek megfelelően módosítják.

    A Rodrik-jelentésben foglaltak is kapcsolódnak ide, a kettészakadt a magyar cégstruktúra. Kimutatták, az idetelepült külföldi cégek ugyan magas termelékenységűek, de a konjunktúra-érzékenyebbek. A hazai kkv-szektor meg nem képvisel számottevő tőkeerőt, technológiája többnyire elavult, a beszállítók, külföldi felvevők vonatkozásában meg kiszolgáltatott.

    Politikai színezettől függően még más-más tényezőkkel is lehet találkozni a különféle elemzésekben, de úgy tűnik nem mennek megfelelő mélységbe a korábbi válság okainak elemzésekor, mert a kiváltó okok közt a

    magyar tőke hiányát mindenképpen meg kellett volna említeni.

    Ehelyett a balliberális elemzők a jobboldali kormányokat kritizálják / nincs koncepció, nincs jövőkép, nincs válságkezelési stratégia, stb./ és a másik tábor meg természetesen megfordítva. Ebben részigazság van, amely nem menti sem az eddigi bal- se a jobboldali kormányokat, a fent vázolt negatív tényezőkön egyik sem tudott érdemben változtatni.

    Ez volt tehát az elemzések, és ezzel együtt a válság kiváltó okok számbavétele.

    A következő részben azt vizsgáljuk, változott-e valamely körülmény, valamely válság kockázati tényező az elmúlt 10 évben, és nyilván lényeges, kedvezően változott-e.

    A mostani kockázati tényezőket egyrészt, másrészről a 10 évvel ezelőtti válság adott kockázati tényezőit számba véve, aszerint, hogy azok egyenként mennyire tudták befolyásolni akkor a válság elmélyülését az országban, lehet válaszolni a cikksorozat címében feltett kérdésre.

    Budapest, 2018. 08. 31. KISE Elnökség
    /az írás folyatása a következő hónapban/

     

     

    Hírek

    Hogyan viseli erőtlen magyar gazdaságunk, ha megint telibe kapja majd egy újabb válság ? (1)

    2018-07-16

    A 2008-as világválság a Lehman Brothers csődjével, a felelőtlenül felpörgetett jelzáloghitel piac berobbanásával, a kondíciók lazításával, a FED nem igazán előrelátó kamatpolitikájával érett be. A Lehman Brothers reggel még kiváló minősítést kapott, délre meg csődöt jelentett, és domino elv érvényesült utána.

    Megszaporodtak az utóbbi időszakban azon elemzők, gazdasági megfigyelők írásai, melyek egy újabb válság kialakulását vizionálják. Egy lényeges cikk a Csaba Lászlóval készített interjú a közelmúltból, hasonló jóslattal.

    A fő kérdés az, a restitúció elmaradása miatt erős nemzeti tőkével nem rendelkező, az erőtlen magyar gazdaság hogy viseli majd ezt el, megint ugyanolyan, vagy nagyobb zuhanását éljük majd meg gazdaságnak, mint 2008-2010 között, vagy akár még nagyobbat is ?

    Többször leírtuk, figyelmeztettünk, a magyar gazdaság rendkívül sérülékeny, sőt manipulálható, és ennek leglényegesebb és eredendő oka a versenyképes, a külföldi tőkével gazdasági potenciálban szembeállítható nemzeti tőke hiánya. A magyar tőke hiányának oka pedig az elmaradt tulajdonrendezés, tulajdon-visszaszármaztatás, idegen szóval restitúció. A restitúciót volt szovjet-blokk összes országában véghezvitték már itt Európában, az egyetlen Magyarország kivételével. Tehát ebből következik az a sérülékeny gazdasági állapot ami ma jellemzi az országot.

    A többi volt volt szovjet-blokk országban az ottani nemzeti tőke gazdasági potenciálban ma már megnyugtatóan szembeállítható az oda betelepült külföldi tőkével, multinacionális nagyvállatok ottani leányvállalataival, míg itt nincs ami szembeálljon.

    Sajnos más okok is vannak ami miatt sebezhető az ország, bár több elemző véleménye az, az eredendő ok azért is eredendő, mert a többi probléma erre egyértelműen visszavezethető. Nézzük meg ezeket.

    A térség, így elsősorban a volt szovjet-blokk országai a fejlett nyugati országokhoz képest meglévő lemaradásukat nagymértékű külső forrásbevonással kívánták ledolgozni, előnyben részesítve a külföldi működő tőke beáramlását. Ez természetesen nagymértékű eladósodottsághoz vezetett, melyet később az államok igyekeztek lecsökkenteni.

    Ahol vagyon-visszaszármaztatással, restitúcióval már a ’90-es évektől felállt a nemzeti tőke, ott a forrásbevonások eredményeként a nemzeti tőke meg tudott erősödni, míg itt ilyen nemzeti tőke nem volt számottevő, itt a forrásbevonások mindössze a magyar állam külső eladósodottságát eredményezték, mégpedig a térségben a legnagyobb mértékben. Ez volt az állapot a 2008-as gazdasági világválság előtt:

    forrás: Giday András, Pénzügyi Szemle

    Hasonló térségbeli negatív rekordokat mutat a magyar költségvetési hiány alakulása is, -5,1 % volt a GDP arányában a 2007-es évben, továbbá a térségbeli országok erőteljes GDP növekedése mellett a mi GDP-nk leginkább csak stagnált, sajnos. Elképesztően alacsony volt továbbá az ország deviza/aranytartaléka, nálunk jóval kisebb országokban a mienk többszöröse volt.

    Innen már adódik a nem túl kedvező, sőt igen riasztó válasz a címben található kérdésre, egy válság, ha ilyen körülmények közt telibe kapja az országot, nagy katasztrófát képes okozni. De nézzük meg, mit okozott, milyen hatása volt e világválságnak a magyar gazdaságra.

    A 2008-s világválság kiteljesedése nekünk már abban az évben azt eredményezte, hogy kétségessé vált a magyar gazdaság finanszírozásának fenntarthatósága. Az állampapírok piaca katasztrofálisan beszűkült, az itteni bankok devizaforrás-bevonása kezdett ellehetetlenülni, az idetelepült külföldi tőke egy jó része elindult kifele, a többiek a kivonulást fontolgatták, és folyományként a forint zuhanórepülésnek indult.

    Ha valaki azt gondolná, ezek a fent leírtak őt, mint civilt, mint kisembert nem érdekli, és nem érinti/érintette, annak írjuk a következőket:

    A Gyurcsány-kormány látva a kialakult helyzetet, a Valutaalap és a Világbank segítségét kérte, majd megállapodtak egy 20,1 milliárd eurós giga-hitelben, igen, de a folyósítás feltétele a nagyon kemény megszorító intézkedések hatályba léptetése volt.

    Kedves kisember, ne legyenek illúziói, ha nincs ezen giga-hitel, a magyar állam, élén Gyurcsánnyal, csődöt kellett volna hogy jelentsen.

    Az említett forint-zuhanórepülés így is eredményezte az addig tömegesen felvett deviza-alapú forinthitelek törlesztő-részleteinek igen drasztikus mértékű megemelkedését, ezzel a lakosság eladósodottságának drámai mértékű megemelkedését.

    A gazdasági elemzők, a múlt távlatából magukat kellő tapasztalattal és magabiztossággal felvértezettnek gondolók, az alábbi bölcsességeket hirdetik, a teljesség igénye nélkül.

    • A költségvetés hiányát kordában kell tartani, nem szabad a felhalmozódást engedni,
    • Az ún. „munkára ösztönző” gazdaságpolitikát kell alkalmazni,
    • A segélyek kifizetését le kell állítani,

    ezek kétség kívül hasznos intézkedések, az első kettő különösen az, csak egy a gond velük, elégtelen intézkedések, a megoldáshoz kevesek.

    Budapest, 2018. 07. 30.   KISE Elnökség

    /az írás folyatása a következő hónapban/

    Egyéb

    Index: Szép ez a lakás, mostantól az enyém

    2018-07-04

    Balogh-Ebner Márton
     

    2018.07.03. 10:01
     
    A Magyar Tudományos Akadémia az ún. “rendszerváltozás” kezdetén szűk körben közzétett egy meghatározó jelentőségű anyagot, éppen a  “rendszerváltozás”-ról. Ebben egy igen lényeges és azóta agyonhallgatott megállapítás volt:
     
    Az ún. gazdasági “rendszerváltozás” 5-6 év, míg a társadalmi “rendszerváltozás” 50-60 év a kutatók szerint.
     
    Nos ha e cikk megjelenését nézzük, ez a bizonyos társadalmi feleszmélés mintha itt és most elindult volna, pedig még csak 28-29 év telt el a sokak által csak gengszterváltás-nak nevezett események óta.
     
    Balogh-Ebner Márton, nyilván felső utasára, mert az Indexnél is így működik, feleszmélésre szánt cikket hozott le. Eszméljen fel a magyar, a lopás az lopás, íme:
     
    https://index.hu/tudomany/tortenelem/2018/07/03/oroszok_altal_elfoglalt_lakasok/
     
    Budapest, 2018.07.04.

    Honlapszerkesztők

    Egyéb

    Lovas István emlékére – Az ember aki nem csak magára gondolt, akiben valóban volt szolidaritás

    2018-06-13

    Az ember aki nem csak magára gondolt, akiben valóban volt szolidaritás. Egy igazi egyéniség volt, ellenfelei is tisztelték igen magas szakmai felkészültsége, és hasonló szintű tájékozottsága okán. De nem csak ez igaz, a hírfolyamból a megfelelő következtetéseket, közérthető magyarázatokat is meg tudta alkotni, és az olvasó számára eljuttatni.

    Miért írjuk ezt a méltatást, mi köze az Egyesületnek hozzá, nos van. Nem csak azért mert az elnök levelezett vele, ennél jóval többről van szó. Ebben az emberben valóban volt szolidaritás. Ő nem csak a saját előre menetelével, anyagi haszonszerzésével foglalkozott, hanem fogékony volt mások problémájára, gondjaira is, és ezt nagyon kevesen mondhatják el magukról, nem csak az újságírók közt, de a közéleti szereplők közt úgyszintén.

    Pista volt a közszereplő újságírók közül talán az egyetlen, aki tényleg szót emelt a kommunizmus áldozataiért, a kisemmizettekért, az elüldözöttekért a fogvatartottakért, a kivégzettekért, és ezt nagyon komolyan is gondolta.  Más pályatársa ilyet nemigen tett, alig tett, vagy ha meg is említette a kisemmizetteket, ez csak szóvirágokban merült ki, és látszott az írásán hogy csak kipipálni kellett a témát, nyilván megbízásra.

    Ő nem, ő egészen másképp állt a témához, de száz szó helyett is elég, ha elolvassuk e cikkét. Ez nem felsőbb utasításra egy bér-sajnálkozás, egy le-van-tudva-ez-is, nem… ez egy mások sorsát a szívén viselő, egy kérlelhetetlen igazságkereső saját írása, és nem pedig felülről utasításra megírt mint oly sok más.

    Gulyás Gergelynek: elég a kenetteljes szövegekből és kárpótolják végre a kommunizmus áldozatait!

    Pista, te gondoltál másokra is, önzetlenül, az igazságérzeted hajtott, és nem foglalkoztál azzal, hogy esetleg kinek a farizeus érzékenységét sérted, mint ennek itt e cikkedben. Azonnal leközöltük az írásodat.

    Sokéve, mikor is a D209 fedőnevű, miniszterelnökségig kapaszkodott, egykori komcsi ügynök gorillájával megverette a Független Kisgazdapárt egyik megyei elnökét, Pista a Vasárnapi Újság c. rádióműsorban vasárnap reggelenként folyamatosan szót emelt érdekében, mert a hatóságok szokásos bűnpártoló eljárásukkal nem tettek semmit az ügyben.

    Pista ott kint az akkori Nyugat-Németországban, a Szabad-Európa Rádió munkatársaként, szerkesztőként megismerte a demokratikus berendezkedést, és értékrendet, melyet az itteni újságírók nemigen, és ez a különbség bizony meg is látszott. Ma ezek “beadják” úgymond a népnek, mi a demokratikus, mi a polgári értékrend, és olyanok adják be, akik egykoron komcsiként ennek szöges ellentétét vallották.

    Ilyen meghatározó, kérlelhetetlen, és ehhez társuló magas szakmai színvonal lesz-e még a középszerű, felsőbb pártutasításra dolgozó újságíró csinovnyikok világában ?

    Hiányod óriási.

    Budapest, 2018.06.13

    KISE elnökség

    Hírek

    A Facebook oldalakról rendre eltávolítják a Fidesz számára kínos dokumentumainkat

    2018-05-25

    Mint ismert, a Fővárosi Ügyészség indított vizsgálatot ellenünk akkor, azután, mikor először feltettük az ország fokozatos lemaradását bemutató GDP grafikont 2016.01.25.-én. Az Ügyészség erre kézi vezérelve azonnal úgymond “vizsgálatot” indított ellenünk, melyet csak hosszas procedúra végeztével zártak le. Nyilván nyomatékos figyelmeztetésnek szánták, hogy nem fogunk jól járni, ha ilyeneket publikálunk, nos mi azonban azóta is publikáljuk, mégpedig folyamatosan.

    Sőt, a GDP grafikont azóta aktualizáltuk is az évek múlásával /a lemaradásunk egyre nő/ , továbbá több helyen és több alkalommal közzétettük, mint olyan az emberek számára alapvető fontosságú információt, melyet mind a fidesz-holdudvarbeli médiák, mind az ellenzéki médiák agyonhallgatnak. Igaz ez utóbbinál kissé árnyaltabb a kép, mert például Róna Péter közgazdász professzor hasonló célzatú kijelentéseket tett médiákban, melyből ugyanez kikövetkeztethető, de ez a GDP grafikon csak itt, csak tőlünk került nyilvánosságra.

    Alapvető fontosságú. Az embereket a fontos dolgokról tájékoztatni kell ugye ? Sajtó, sajtótörvény….

    Nem adunk itt ki minden hozzánk eljuttatott infót, éppen az informátorok védelme érdekében, de bizony az a helyzet, hogy a fidesz-aktivisták szóltak, intézkedtek, figyelmezettek, azon Facebook-oldal adminisztrátoroknak, ahova ezen GDP grafikonunkat feltettük, hogy ha jót akarnak akkor nagyon gyorsan távolítsák el oldalukról. Csak úgy emlékeztetőül, ugye ez az a Fidesz, mely nemrég kampányban még úton-útfélen valami olyat szajkózott hogy “nekik Magyarország a fontos”, vagy az “első” , nos, a jelek szerint az országunk mégis csak huszadrangú nekik, mert ilyen infók nem lehetnek kint médiumokban; számukra tehát önmaguk az elsők, hogy a komolyabb és ütős bírálatok, mint ez, el legyenek tüntetve, amennyire csak el tudják hatalmi eszközökkel őket tüntetni.

    Jelen állás szerint csak 3 helyen maradt fenn a grafikon,

    ezekről nem sikerült a fidesz-aktivistáknak leszedetni.

    Arra kérünk minden jóérzésű, az ország érdekeit valóban fontosnak tartó olvasót, média-szakembert, igenis terjessze ezt a grafikont.

    /Szerkesztőségi cikk/

    A GDP EURO/fő alakulása 2005-2016 között, Magyarország illetve a többi 3 Visegrádi ország átlaga

    Hírek

    A Fidesz-kormány szeretne kibújni az Európai Ügyészség intézménye alól, a KISE meg ellenkező irányban fog lépni

    2018-05-15

    https://www.portfolio.hu/unios-forrasok/uzletfejlesztes/trocsanyi-nem-csatlakozunk-az-europai-ugyeszseghez-mert-atgondolatlan-a-koncepcio.285480.html

    “Bár a 27 lehetséges uniós tagállam közül már 23 csatlakozni akar az uniós pénzek hatékonyabb nyomon követését célzó Európai Ügyészséghez, Trócsányi László régi-új igazságügyi miniszter a mai parlamenti meghallgatásán átgondolatlan koncepciónak nevezte az új intézményt és szuverenitási okokkal is magyarázta, hogy Magyarország miért nem fog ahhoz csatlakozni.” 

    Egyesületünk, a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete is lépéseket tervez az ügyben, ellenkező irányban fog lépni, és ezt nem is tartjuk titokban. Az Európai Ügyészséghez több beadványt fogunk eljuttatni, egyrészt a csatlakozás mellett állást foglalva, másrészt dokumentálva azon kérdéseket ahol nálunk évtizedek óta sérül a jogállamiság, a jogállami tulajdonrendezés / vagyonvisszaadás, restitúció/ , és a jogállami igazságtétel / elmúlt rendszer felelőseinek valós felelősségre vonása, a bűncselekmények valós feltárása, lusztráció/ .

    A Portfolio hozza a kormányszervek közleményét, a HVG-re hivatkozva. Az ügy előzménye, hogy Orbán pár napja hasonlókat mondott, és különféle, a köznépnek szánt indokokkal magyarázta azt. Ilyenekkel hogy elhibázott az ügyészség koncepciója /nem így van, nagyon jó, sőt hiánypótló ez az intézmény/ ,  meg felesleges bürokrácia”  /addig felesleges csak, míg olyat nem leplez le amit a hazai ügyészség eltussolni akar, de erre sokáig várni nem kell/ , meg “szuverenitási kérdés hogy saját ügyészségünk maradjon” /mellébeszélés, mert ha a hazai ügyészség el akar tussolni egy ügyet, az Európai Ügyészség meg nem, akkor ez esetben ki lehet jelenteni hogy magyar érdekeket véd az EU Ügyészség, a Polt-féle társulat meg a magyar érdekek ellen van/ . 

    Az Európai Bizottság bejelentette a tervét, hogy a jogállamiság feltételrendszeréhez kötnék 2020 után az EU-pénzek kifizetését, melyre a lengyel, illetve a magyar kormány is tiltakozásának adott hangot.  Erre Brüsszelből úgy reagáltak, hogy éppen azok tiltakoznak, ahol baj lehet az uniós értékek és a jogállamiság betartásával. A Bizottság egyébként tényleg el szeretné érni, hogy lépjünk be az új ügyészség hatálya alá, ahova már 23 tagállam “jelentkezett” a 27-ből.

    Ez a tudósítás és egyesületi állásfoglalás nyilván egy hosszabb folyamat része, és nem tartalmaz minden információt, a hozzánk eljuttatott értesüléseket sem. De első közelítésben arra elég, hogy egyrészt felkeltse a közvélemény figyelmét, és a bizonytalankodókat, az esetleg megtévesztetteket felismerésekre bírja.

    Budapest, 2018.05.15.

    KISE elnökség

    Hírek

    Gazdaságjelentés: “nem mászunk ki”

    2018-05-11

    A hivatkozott cikk: ” Nyolc ábra arról, hogy mi veti vissza a magyar gazdaság növekedését “

    https://g7.24.hu/allam/20180511/nyolc-abra-arrol-hogy-mi-veti-vissza-a-magyar-gazdasag-novekedeset/

    Dani Rodrik, a Harvard Egyetem közgazdásza által kidolgozott módszerrel vizsgálták a Corvinuson a visegrádi országokat. A gazdasági fejlődés receptjét nem lehet minden országra általánosan leírni, ezért egy valahol már eredményes gazdaságpolitika nem feltétlenül lesz máshol is sikeres -írják.

    “nem mászunk ki” van a cikkben, mármint úgymond “változtatás nélkül” és tudni véli mit kell változtatni.

    Sajnos csak annyi biztos a cikkben hogy tényleg hátul vagyunk, a kínált recept a sikerre már korántsem.

    Van a cikkben egy grafikon, melyre különösen érdemes odafigyelni, és ez a hazai, illetve a külföldi cégek termelékenység-összehasonlító ábrája, íme:

    A munkacsoport “korlátokat” vél felfedezni, ilyeneket mint a “felsőoktatásban több ember kellen részesüljön” , a “céges továbbképzést kell megnövelni” , a “munkaerő egészségügyi állapotának javítása” , a ” korrupció-észlelés alacsony szintjének javítása ” , és akkor ha ezek javulnak, akkor szerintük ki lehet törni, le lehet dolgozni a lemaradást.

    Ezekre már látatlanban most ki lehet jelenteni,

    elégtelen recept.

    S végül még egy grafikon, az igazság valahol itt van, ha nem is konkréten ez, de sokatmondó:

    A probléma tehát itt van, a tulajdonjog biztonságánál, de arra már nem jöttek rá, az elmaradt restitúció, a hiányzó magyar tőke miatt lehet sajnos ilyen grafikonokat megállapítani, mint a fentiek.

    Még fejlődni kell.

    /Szerkesztőségi cikk/

     

    Hírek

    Ez a magyar “tőke” – típusonként 5 Ikarus buszt gyártanak míg ki nem fullad

    2018-04-18

    Ha a pesti szlenget használnánk, túlzás nélkül lehet mondani, ez közröhej. De nevetésre semmi ok, a nemlétező magyar tőke egyik tipikus állatorvosi lova a buszgyártás, már ha valaki annak nevezi, a műkedvelő fabrikálás sokkal jobb kifejezés rá. Az elmaradt restitúció okán nincs magyar tőke, ez az Ikarusnál -2 cég is van mely így hívja magát-,  ez tökéletesen meglátszik. 

    Van egy Ikarus Egyedi Kft., ez a budapesti,  mely Szélessel perben áll, nos az gyártott 5, -azaz öt- buszt, de ezekkel is gond van, nem lehet üzembe állítani.

    Van a fehérvári széles-féle “gyár” ahol kísérletezgetnek mindenféle típusokkal, a média -no megint csőd lesz ? – nem feltétlenül alaptalan huhogásai közepette, mely kísérletezgetésekről azt jó tudni, hogy többnyire import fődarabokból  próbálnak újabb és újabb típusokat összehozni, de gyakorlatilag sikertelenül, eladhatatlanul.

    A média olyan híreket szokott közzétenni, -ez már lassan az alapállás a buszgyártással kapcsolatosan-, hogy “No most akkor megint csőd lesz, vagy még megússza” tehát ez váltakozik, ez a magyar “buszgyártás”.

    Igen beszédes a Totalcar tavaly őszi cikke:

    https://totalcar.hu/magazin/hirek/2017/09/28/megint_megmenekul_az_ikarus/

    melyből megtudhatjuk hogy a fehérvári gyár, Széles elnökletével a kétezres évek közepétől próbálkozgat.

    A HB122-esből  mindössze öt busz készült el,  majd 2010-től újra hangzatos tervek  jelentek meg  a “régi piacokra való visszatérés”-ről, szavakban, aztán ebből sem lett semmi, a szövetséges buszgyártók is otthagyták Széleséket, majd 2016-ban újabb szavak jöttek “iráni és kínai üzletről, kétmilliárdos befektetésről” (kétmilliárd, édeskevés, megint néhány darab fabrikálásra futná ahogy eddig ).  Ez új fellángolást egyébként nem csak mi tartjuk eleve hamvába hóttnak, a lap, is, azt írja “Sajnos nem igazán tűnik megvalósíthatónak a mesterterv ” .  E megjegyzésre egyrészt a korábbi évtizedek kudarcai, másrészt a megadott számok adnak szomorú alapot.

    A másik cég, az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár dettó ugyanaz, ennek úgymond “a 3-as metró busz pótlásának lebonyolításához” volt megrendelése, de a buszok nem készültek el határidőre, csak néhány darab, ráadásul megfelelőségi problémáik is voltak, reménytelen, a BKV/BKK másfele kell nézzen.

    A fenti cikkben megjön a kegyelemdöfés is: “A tőkeerős buszgyártó cégek az Ikarus eltűnésével a magyar gyártó összes piacára betörtek, és nem fogják csak úgy átadni a helyüket egy húsz éve eltűnt márkának.”  Ebben a mondatban ítélet is van, több is. Egyrészt benne van hogy a magyar cég nem tőkeerős, ahogy más magyar cég sem az, erről sokat írtunk már, másrészt az is, hogy ez egy permanens, állandó állapot, az ún. “rendszerváltozás” óta, amikor is elmaradt a restitúció, a jogállami tulajdonrendezés, nem létezik a magyar tőke.

    Ennek következményei vannak, ha írnak róla, ha nem. Ha ki van adva a médiának miről szabad írnia, ha nem.

    Az Ikarus-oknál meg csak szavak vannak, más semmi. Meg állami megrendelések, ami állami segítség akar lenni, az azonnali csődbe menetelt elkerülendő.

    Ha ez komolyan érdekelné a magyar vezetőket, akkor restitúciós törvényeket már régen meghozták volna, és nem olyanokat válaszolgatnának a témában, mint amit nekünk irogatott az Orbán-kormány.

    Nem érdekli őket.

    Budapest, 2018.04.18.

    KISE elnökség

    Hírek

    TOVÁBB IMBOLYOG A FIDESZ-TÁKOLMÁNY

    2018-04-09

    Sokan vannak, akik a tegnapi több mint három és félórás választási hírzárlat, mert kb. ennyi idő telt el az urnák lezárása, és az első eredményközlés között, továbbá a karhatalmi csapatkontingens vidékről Budapestre történő felvezénylése, továbbá Pálffy meg a többiek zagyva, zavaros bemondásai okán, választási csalást emlegetnek. Ugyan amíg erre bizonyíték nincs, nyilván nem lehet semmi erre vonatkozó állító mondatot megfogalmazni, de én azért nem hurrognám le azokat, akik erre céloznak, vagy erősebb állítást mondanak. Idézem Kéri László politikai elemző tegnap este a HírTv-ben tett megjegyzését, mikor Kálmán Olgával a stúdióban ülve hiába várták órák óta az eredményeket, Kéri: ’ MOST VALAMI LÁZAS TEVÉKENYSÉG FOLYIK, AMIT NEM LEHET AZ ORSZÁG ORRÁRA KÖTNI’ –ez a megjegyzés azért elég beszédes, Kéri sokáig volt fenn, a hatalom csúcsaihoz igen közel, neki tudnia kell, ha ilyeneket mond.

    Tényleg ennyire hatott volna a fidesz évek óta folytatott agit-prop tevékenysége ? A magyar közszolgálati médiumokat /közszolgálati tv és rádió/ saját házimozijukként használták, ahol az ellenzéknek, de még a független hangoknak is ’takarodj innen’ volt.

    Mi várható most ? Teszik fel sokan a kérdést. Nyilván most tovább imbolyog a fidesz-tákolmány állandósul gazdasági lemaradásunk a térség országaihoz képest, hamarosan leelőz minket az Eurót nemsokára bevezető Románia, aztán várhatóan Bulgária is. S ha ehhez még hozzávesszük hogy a világ számos pontján a fejlődő országok közül sok, egyre több, meg tudja lovagolni a világgazdasági konjunktúra mára igen kedvezően alakult lehetőségeit, akkor a magyarokra majd csak a ráeszmélés marad, hogy szegényházzá lettünk.

    Sokan vannak, és ez nem alaptalan következtetés, akik úgy jellemzik e mostani választási eredményt, hogy az öregek és iskolázatlanok, akikre ugye ez a primitív félelem propaganda kiválóan hatott, ők megmutatták a fiataloknak, a heves, változást akaró, egyetemista, és képzett fiatal jobbikosoknak, hogy nekik öregeknek van igazuk. Az öregnek már nem számít pár év múlva mi lesz ebből az országból, mennyire marad le, milyen gondok, problémák, gazdasági összeomlás lehet ebből amit a fidesz csinál, nekik az fontos hogy a fiatalt leiskolázzák, mutassák hogy ők mennyire tapasztaltak mert korosak /sajnos nincs összefüggés, tapasztalat-kor / , és a most következő pár év még nyugis legyen, ők meg kapják a nyugdíjat. Az, hogy a Jobbik ugyanúgy nem engedné a migránsokat, sőt a kötvény-bizniszt is leállítaná, meg fel tudná számolni az ország lemaradását, az ugyan mit érdekli már az öregeket.

    Ez ma, Magyarország. Mi jön ? Ha erre a kérdésre a választ keresi a magyar, velem együtt, ajánlom akkor elsőre most ezt a cikket olvassa el. A fidesz-tákolmány összeomlásának víziója.

    Szerkesztőségi cikk, 2018.04.09.

    Csaba László: 2-3 év múlva robbanás lesz

Tovább az eszköztárra