A Felvidékről 70 éve (!) kitelepített magyar családok még mindig elmaradt kárpótlása

Majzik Melinda   2017.11.13.

A soknemzetiségű Csehszlovákiát az I. világháború végén, a Párizs-környéki békék során hozták létre.
Az állam cseh felében hatmillió cseh és morva mellett hárommillió szudétanémet, Szlovákiában kétmillió szlovák mellett több mint egymillió magyar és több százezer ruszin és német élt.
Az új csehszlovák kormány a Benes-dekrétumokat is magába foglaló programját Kassán hirdette meg 1945. április 5-én. Az 1937-es határok között újjáalakult államban élő németektől és magyaroktól gyakorlatilag megvonta az állampolgárságot, pontosabban a kollektív felelősségre vonás jogilag nehezen alátámasztható elvének jegyében rendkívül szigorú feltételekhez kötötte annak megadását. A „magyar-problémát” lakosságcserével oldotta meg Csehszlovákia .
1946 elején a magyarok jogfosztását kimondta a 33. számú Benes-dekrétum.

Az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény arra hatalmazta fel Csehszlovákiát, hogy annyi szlovákiai magyart telepítsen Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Ezen felül jogot szerzett arra is, hogy egyoldalúan áttelepítse a szlovák népbíróságok által háborús bűnösnek minősített magyarokat.

A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be, a vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. A prágai kormány várakozásával ellentétben azonban mindössze 60 ezer (egész pontosan 59 774) szlovák jelentkezett áttelepülésre, holott körükben szabályszerű toborzó kampányt folytattak. . Kugler József történész kutatásai szerint a kétoldalú csere és a “háborús bűnösként” Magyarországra került magyarok száma meghaladja a 100 ezret. A határon túlra került magyarok és a Magyarországon élő szlovákok száma azonban jelentősen eltért.

És van még egy fontos különbség: az áttelepülők vagyoni helyzete. Míg a Szlovák Telepítési Hivatal a reszlovakizációt visszautasító módosabb magyarok névjegyzékéből válogatta ki az áttelepülőket, addig helyükre többségükben minimális vagyonú magyarországi szlovákok érkeztek.

Az 1947-es párizsi békeszerződés 29. cikkelyének 3. pontjába foglalt magyar kötelezettségvállalás arra kötelezte a magyar kormányt, hogy a Felvidékről kitelepített magyar lakosságot kártalanítsa. (“A magyar kormány kötelezi magát, hogy azokat a magyar állampolgárokat, akiknek javait e cikk értelmében elvették és nem adták vissza, kártalanítani fogja”.) Az 1947-es párizsi békeszerződés azt is tartalmazta, hogy Magyarországnak pénzbeli jóvátételt kell fizetnie, többek között Csehszlovákiának 30 millió dollárt. Az összeg meghatározásánál figyelembe vették az áttelepítéskor fennálló vagyoni különbségeket, s azt is, hogy a kényszerrel kitelepített magyarok kárpótlását a budapesti kormány magára vállalta. Ez máig nem történt meg!

Az ún. Béketábor szerveződésekor – szovjet elvárásra – rendezni kellett a békeszerződés függő ügyeit, ezért 1949 nyarán a Csorba-tónál egyezséget kötött a csehszlovák és a magyar kormány. A mozdíthatatlan ingatlanok az elhagyott államok tulajdonába mentek át, értékük „államközi elszámolás tárgyát” képezte. Köztudott, hogy a kitelepített magyarok jóval nagyobb földtulajdont (233 500 holdat) hagytak ott, mint az áttelepülők szlovákok (33 000 hold) itt. A hátrahagyott házak tekintetében is nagy volt a differencia, szintén a magyarok javára. A lakosságcsere-egyezmény alapján „méltányos kártérítés” járt volna azoknak a magyaroknak is, akiket a lakosságcsere-egyezmény előtt üldöztek el Szlovákiából, akik ezért még ingóságaikat, sokszor személyes holmijukat sem tudták magukkal vinni.

A magyar kormány (az ügyben érintett polgárai megkérdezése nélkül) állami tartozás fejében lemondott az 1946. február 27-i lakosságcsere egyezmény alapján Csehszlovákiával szemben támasztható követelésekről, a kártérítést magára vállalta, egyezmény aláírása után a kárt szenvedett személyek kártalanítása az „egyes államok belső ügye lett”.

Az Alkotmánybíróság 37/1996.(IX.4.) számú határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes helyzet állt elő azzal, hogy Magyarország nem tett eleget az 1947. évi XVIII. törvénnyel becikkelyezett párizsi békeszerződés idézett pontjának. Ezért az AB “felhívta az Országgyűlés figyelmét, hogy 1997. június 30-áig – a különböző országokkal kötött vagyonjogi egyezményekre is figyelemmel – tegye meg a szükséges intézkedéseket a békeszerződés hivatkozott rendelkezésének végrehajtására”.

Az Alkotmánybíróság 1997. június 30-át jelölte meg először a rendezés határidejeként.

Miután nem történt semmi, az Alkotmánybíróság újabb határozatot hozott 2003-ban (45/2003.(IX.26.), ügyszám: 960/B/1995 , – nyomtatható változat:

http://public.mkab.hu/dev/dontesek.nsf/0/10889F4200EE7FBDC1257ADA00529BC9?OpenDocument&printpreview

– és megállapította, hogy az Országgyűlés folyamatos mulasztásos alkotmánysértést követ el, mert nem hoz végre jogszabályt a kárpótlásról. Az utóbbi határozatban 2004.június 30. napját jelölte meg legvégső határidőként az ezzel kapcsolatos kárpótlási törvény meghozatalára.

Azóta a Magyar Országgyűlés ignorálja a kötelezettségét és az Alkotmánybíróság vonatkozó határozatait.

Mindmáig nem történt továbbra sem semmi, így már több mint 20 éve mulasztásos törvénysértést követ el a törvényhozás, míg a magyar állam 70 éve nem teljesíti a nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségét.

Emlékezés dr. Torgyán Józsefre

Ma lenne 85 évesEmlékezés dr. Torgyán Józsefre

2017. november 16.

Egy kis kitérővel kezdve, az itteni balliberális körök erősségei közé sem az igazmondás, sem a sikeresség nem sorolható, ez kiderült az elmúlt évtizedek során. A lassan a jelentéktelenségbe merülő balliberális irányzat úgymond a helyére került a választópolgárok részéről. Ehhez persze hozzá kell tenni, a történetnek előzménye is van, az Mszmp-párthatározattal százezres nagyságrendben az „új” pártokba betelepített volt(?) komcsi párttagok a „rendszerváltozás” idején, a megbukott kommunizmus után kitaláltak maguknak egy szalonképesnek gondolt irányzatot, és éppen ez volt a „balliberalizmus” , ami napjainkra már lassan a végét járja. Félreértés ne essék, és talán sokaknak nem ismert a közvélemény előtt, de a valódi liberalizmustól azért ez, amit itt egyesek műveltek e címen évtizedekig, meglehetősen messze esik.

Ezért mondhatta, és kezdhette úgy elhíresült 1996. március 14-i beszédét Torgyán József úgy, hogy ál-liberális férgek lepték el hazánkat, ami teljes mértékben megfelel a valóságnak, egy nagyon szemléletes és találó kép.

Persze a gyűlölködés, a gyalázkodás azért már inkább erőssége a balliberális köröknek, még holtában is becsmérlő kifejezéseket, megjegyzéseket tesznek ha szóba kerül a kisgazda vezető neve. Kuncze, akinek életében nincs semmi, de semmi, aminek okán sikeresnek lenne mondható, megbukott miniszterként, megbukott pártelnökként, majd pártja is megbukott és eltűnt, s az utókor legfeljebb parlamenti vaskos káromkodásairól fog emlékezni rá, ha fog, de ő mindezekről tudomást nem véve magát nyilván mértékadó és tiszteletre méltó valakinek gondolva, mindenféle ostobaságot, becsmérlő mondatot hoz össze a kisgazda elnökről, holtában is gyalázva. Milyen lehet a lelkiismerete egy ilyen embernek.

Torgyán József életpályája, a lehet mondani második, politikusi részében a balliberális, posztkommunista erőkkel való folyamatos küzdelemről szólt. Ez persze kényszerű állapot volt, nem erről kellett volna hogy szóljon, ő szerette volna hogy sokkal inkább az ország építéséről szóljon, vagyis arról ami minden jószándékú, a megválasztásával a néptől kapott bizalmat komolyan vevő, és valóban annak érdekében cselekvő, tehát hiteles embert jellemez. Markánsan különbözött ezzel a csak önös érdekeit néző, mutyizó, igazmondással hadilábon álló, a politikába bekeveredett figurától, sajnos ezekből viszont nagyon sok van ma is.

Egy jó ideig vezette az Antikommunista Világliga, csak Magyarországon kevésbé ismert nemzetközi szervezetet, mely szervezetnek lett volna teendője bőven hazánkban, megtisztítandó a közéletet, és a hatalmi pozíciókat a volt MSZMP-tagoktól.

A közösségi médiákon fellelhető az elnök úr jónéhány parlamenti felszólalása. Sok érdekes dolog van itt, de az egyik talán legérdekesebb, és legtanulságosabb eset az, amikor a ballib hatalmon lévő parlamenti szekértábor Wekler Ferenc volt mecseknádasdi tanácselnök elvtárs német nyelven, de jó magyar akcentussal előadott, egyébként totálisan felesleges és értelmetlen szövegét akarja előadatni, ha-törik-ha-szakad.

Torgyán elnök úr hiába figyelmeztet, és emlékeztet, hogy jó lenne legalább a saját maguk által hozott törvényeket, szabályokat betartani /pl. Házszabály/, de nem, a balliberális többség oda se neki, ők vannak többen, mit nekik holmi házszabály…. Az eset végkifejlete nagyon-nagyon-nagyon tanulságos, és ez a tanulság olyan, melyre érdemes emlékezni, ha az ember ezeket az embereket minősíteni akarja.

Az történt ugyanis, miután végigverték a tanácselnök elvtárs értelmetlen felszólalását, kiderült, hogy

a ballibes elvtársak azt, ha valaki a szabályok betartására őket, nekik nem tetsző módon figyelmezteti, akkor azt ők a „Parlamenti színvonal lesüllyesztésének” minősítik.

nézze meg mindenki az archív videót, ez van benne.

Mégegyszer, gondoljuk végig, a balliberálisok szerint nem az zülleszti le a Parlamentet hogy ők tesznek nagy ívben a szabályokra, hanem szerintük az zülleszt, ha valaki e szabályok betartására figyelmeztet… ha ezt így több év távlatából ma végiggondoljuk, már magyarázatot is kapunk, milyen okok vezettek a balliberális tábor eljelentéktelenedéséhez, vele együtt az SzDSz látványos bukásához. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy például az ilyen történések, oda vezettek, egyértelműen.

Ők akarnak minősíteni, és fordítva, ez bizony őket minősíti, de azt is lehet mondani, előbújik ily kiélezett helyzetekben a régi arc, az igazi arc.

A régi arc, az igazi arc, mikor Sztalin példának okáért kijelentette /ezt a mondását is jól kell ismerni, mert követői nagyon alkalmazták és alkalmazzák/ hogy jó, mi meghozzuk a törvényeket, de nem ez a lényeg, hanem az hogy mi hogyan értelmezzük azokat. A mondás a gyakorlatban azt jelentette, hogy bármit megtehettek amit akartak, a törvény teljesen másodlagos volt, mert úgy magyarázták, úgy értelmezték azokat, ahogy éppen az önkény megkívánta. Ha valaki Orwell két legjelentősebb művét, az 1984-et és az Állatfarm-ot olvasta, a fenti emlékeztető nem idegen számára.

Mi úgy véljük, ha Orwell megérte volna a kommunizmus bukását itt Európában, Torgyán Józsefet biztosan meglátogatta volna, és a totalitárius rémálom felszámolásában folytatott áldozatos munkájáért legalábbis az elismerését tolmácsolta volna neki.

Persze volt a baloldalról is, aki -mondjuk talán így, ha nem figyeltek oda- igen elismerő szavakat mondott Torgyán Józsefről. Siófokon, ahol a volt agrárminiszterek részvételével Konferenciát tartanak rendszeresen, a volt MSZP-s agrárminiszter, Gráf József a Torgyán József vezette minisztériumi időszakot nevezte a legjobbnak.

Nem véletlenül nevezte Andrzej Duda lengyel köztársasági elnök sem beiktatásakor számára követendő példaképnek a Torgyán József vezette Független Kisgazdapártot.

Látjuk hát ma is, holtában is, támadják a volt kisgazda vezetőt, többnyire a balliberális médiafigurák, nyilván mert erre kaptak megbízást. Tegye fel magában mindenki a kérdést, miért félnek az elvtársak még ma is annyira tőle, hogy nem átallják még holtában is gyalázni, becsmérelni.

Attól tartanak, az emberek rájönnek, hogy igaz ügyet képviselt…

/a Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete szerkesztőségi cikke/

 

 

Gyászjelentés

„…van valami az emberben,
ami nem hal meg és ez
a szeretet és a hűség.”
(Wass Albert)

Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy

dr. vitéz Kassay Lajos

2017. november 8-án, életének 83. évében elhunyt.

Szeretett halottunkat 2017. november 29-én, szerdán, 9:45 órakor
az Óbudai temetőben a római katolikus egyház szertartása szerint

helyezzük örök nyugalomra.

Az elhunyt lelki üdvéért a gyászmise a temetés után 16:45 órakor lesz

az Országúti Ferences Plébániatemplomban.
(1024 Budapest, Margit körút 23. )
Drága emléke örökre a szívünkben él!

A Független Kisgazdapárt programja megjelent

http://fkgp.hu/?p=599

A mai napon a Független Kisgazdapárt honlapján megjelent a Kisgazda Manifesztum elnevezésű, több részből álló pártprogram, melynek “gazdaságpolitika” c. fejezetét ide bemásoljuk:

“A rendszerváltozás után szociális piacgazdaságnak nevezett gazdasági formáció nem szociális, de nem is igazi piacgazdaság. Nem szociális, mert mintegy ötven százalékkal megnövelt társadalmi termék (GDP) mellett is egyre több területről szorul ki a szociális gondoskodás. Nem is igazi piacgazdaság, mert a verseny szabadsága azt jelentette, hogy a privatizációban jórészt külföldi tulajdonosok által megszerzett gazdasági kulcspozíciók (energiaszolgáltatás, pénzügyi szektor, kis és nagykereskedelmi szektor) révén ma a gazdaság alapvető erőforrásai döntő hányadán (90% felett) ők gyakorolnak ellenőrzést. Ez a valós piaci verseny súlyos korlátozása. A gazdaság növekedésének üteme rendkívül lassú (jövőre negatív előjelű lesz), a növekedésből fakadó jövedelememelkedés nem a hazai jövedelemtulajdonosok boldogulását szolgálja, hanem az erőforrásokat ellenőrző külföldi tulajdonosok haszna.
Hazánkban számottevő, nemzetközi méretekben is versenyképes hazai vállalkozói tőke nem jött létre. Egyetlen olyan szektor sincs, amiben a hazai vállalkozók dominálnának. A fentiek alapján a gazdaságpolitika csak egyetlen célkitűzéssel élhet. Alapvetően kell megváltoztatni az irányt, a célfüggvénybe olyan dinamikus gazdaságpolitikát kell helyezni, amelyben a növekedés jövedelemtöbbletei egyre nagyobb arányba kerülnek a hazai jövedelemtulajdonosokhoz (munkavállalók, vállalkozók, állam). Meg kell szüntetni a külföldi vállalkozók elvtelen pozitív diszkriminációját (adókedvezmények, elnéző hatósági ügykezelés). A kormányzati és uniós erőforrásokhoz való hozzájutásnak a regionális és kistérségi esélyek kiegyenlítődését kell szolgálnia. Meg kell valósítani a külföldi vállalkozásoknak juttatott kedvezmények területén a teljes transzparenciát. Meg kell szüntetni a hazai termelésen keletkező jövedelmek elcsorgásának két csatornáját, a hibás pénz és az egyre kedvezőtlenebb feltételekkel folyó külkereskedelem politikát.”

Erőtlen gazdaság (2)

Többek kérésére készült e hármas cikksorozat, de ami ezen második részben kerül ismertetésre, az bizony nem egy sikertörténet, nagyon enyhe kifejezéssel szólva. Röviden és tömören összefoglalva, Magyarország  a meghatározó GDP adatsorok alapján ma egy egyértelműen lemaradó ország képét mutatja, akár mernek beszélni erről akár nem.

Igen érdekes, ahogy a közszereplők nyilatkoznak a témában,  és ha nem lenne tragikomikus azt lehetne mondani vicces, de nem az. Sajnos ebben semmi humoros nincs, hogy az országunk gazdasága marad le, a régióhoz, a velünk együtt indult országokhoz képest.

Tölgyessy Péter az Atv-ben kijelenti hogy Magyarországon nemzeti tőke azaz magyar tőke, nem létezik.

Csath Magdolna előadja több műsorban, hogy Magyarországon a termelékenység sajnos rendkívül alacsony.

E két közszereplő, ha ez vicc lenne, azt is mondhatnánk valami eszement vetélkedő játékmestere, elkezdenek mondani egy mondatot, egy megállapítást, no, akkor most a versenyzőknek ki van adva a feladat, oldják meg, mi az oka a leírt jelenségnek.

Az már talán nagyon mellbevágó lenne, ha úgy fogalmaznánk, e két jeles szakember, ha venné a bátorságot és elmondanák, hogy

azért nincs magyar tőke /Tölgyessy/ és azért katasztrofálisan alacsony a termelékenység /Csath/ mert mindez az eddig elmaradt restitúciónak, vagyonvisszaadásnak a következménye,

nos akkor tarthatnának ők attól, hogy a különféle pozíciók, és véleményvezéri lehetőségek egy csapásra megszűnnének számukra.

Ettől függetlenül is, kettejüktől függetlenül is, ebben az országban annyi sok gazdasági szakember van, ontják a híreket és nyilatkozatokat a növekedő foglalkoztatottságról, az idetelepült multis összeszerelő üzemek prosperálásról, a bankszektor erejéről és hazai kézbe kerüléséről, hogy az embernek, főleg a gazdasági kérdésekben kevésbé tájékozottaknak az a naiv benyomása támad, hogy ez itt egy sikertörténet.

De mi a valóságban ?

Ez.

Ez a magyar valóság.

( Euró / fő, éves adatok, a V3 Csehország, Szlovákia és Lengyelo. átlaga )

Tán nem tudta tisztelt olvasó, hogy amikor legutóbb, másfél éve, ennek a grafikonnak az időarányos elődjét feltettük a honlapunkra, elkezdték vegzálni az Egyesületünket, bírósági és ügyészségi vizsgálat indult ellenünk, mindenféle mondvacsinált okokra hivatkozva. No, most készülhetünk a következőre.

Erről a grafikonról minden magyarnak úgy kellene tudnia, mint az egyszeregyről, mert ebben van a sorsa.

Lemaradunk.

A grafikon a lényeget mutatja, a GDP adatok a magyar gazdaság fokozatos lemaradását mutatják, a velünk együtt indult és korábban inkább mögöttünk volt másik három Visegrádi Ország vonatkozásában.

Nem untatnám az olvasót nagyon a trendszámítás rejtelmeivel, de a grafikonon a szaggatott egyenes vonalak /lineáris trend/ az jelzik, hogy amennyiben a feltételek nem változnak, a lemaradás nagy eséllyel tovább nő.

Szintén nem kívánom tovább “untatni” a tisztelt olvasót a számok erdejével, de úgy vélem mindenképpen szükséges megemlíteni, hogy a szintén velünk együtt indult Románia és Bulgária vonatkozásában, Magyarországra nézve  hasonlóan aggasztó folyamatok érzékelhetőek. Arról van szó, hogy míg 2005-ben 5550 Euro/fő volt e két ország elmaradása, a különbség  hazánktól, hazánkhoz képest,  ez mára /azaz 2016-os a legfrissebb éves adat/ már lecsökkent 3900 Euro/fő értékre.

Magyarán fogalmazva e két mögöttünk lévő ország kezd behozni minket, a gyenge gazdasági teljesítményünk okán.

 

Az évértékelés második cikkének végére ért, tisztelt olvasó , még egy harmadik is lesz.

 

Budapest, 2017.10.28.

A KISE elnöke
/ Forrás: Eurostat, Ksh /

A Független Kisgazdapárt, az alapító szervezetünk, sok éves kényszerszünet után, újra felépíti magát

” A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt, ahogyan 1930. október 12-i alakulása óta minden esetben, most is védelmére kel a társadalmi önszerveződés minden formájának.

A nevesített és nem nevesített civil szervezetek elleni kormányzati és kormányoldali támadás nem csak az érintetteket, de a demokrácia legfontosabb intézményeit, a civil önszerveződések lehetőségét akarja erőszakkal felszámolni. … ”

 /részlet az FKgP 2017.01.13-i Nyilatkozatából/

 

Magyar jogállapotok a rendszerváltás után, 2017.06.08.

 

 

Torgyán József méltatása 2017.01.23

 

 

Nyilatkozat – a kormányzati támadásokra történő figyelmeztetés, 2017.01.13.

 

 

 

 

Tamás János: A 93/1990-es kormányrendelet újbóli megnyitása

2011. december végén a kormány módosította a 93/1990-es rendeletet . Beépítette a kormányrendeletbe a 15. §.   6./  pontját. Ez kimondta, hogy az igénylés lehetőségének utolsó napja 2012. március 30.-a. Ezután jogvesztővé vált. Igénylési lehetőség lezárva.

Panasz lehetett, de azt még az alkotmánybíróság is elutasította. Mivel tudomásom van róla, hogy igen sok Hortobágyra kitelepített 2012 után ment nyugdíjba, így érintette ez a diszkriminatív időkorlát őket is. Én és néhány volt politikai elítélt nyílt levéllel fordultunk a kormányhoz. 2016-ban Lezsák Sándor és Rétvári Bence válaszolt a nyílt levelünkre.  ( mellékletben elküldöm ezeket ) .

Gondolom, hogy a kitelepítettek tagozatai különböző érdekvédő szervezetekben szintén jelezték a kormány felé a nemtetszésüket. Így lehet úgy fogalmazni, hogy közös siker, hogy ez év augusztusában megszületett a 236/2017 ( VIII . 18 ) kormányrendelet.

Újból nyitották a 93/1990-es rendeletet !

Egyébként ez az időkorlát a 63 utáni politikai  elítéltek többségét sújtotta. 2012. január 1. és március 30. között egy dolgot elfelejtett a kormány megtenni: közhírré tenni a rendeletmódosítást ! Most, hogy újból nyitották megint a legfontosabb maradt ki: közhírré tenni a lehetőséget. Mert, ha nem hangzik el sem televíziók híradásaiban és egyéb médiákban az újbóli nyitás híre, akkor ugyanott vagyunk, hogy sehol. Az idős, szociálisan amúgy is hátrányos helyzetben élő egykori üldözöttek nem fognak Magyar Közlönyt olvasni és nem kattintanak a Budapest Főváros Kormányhivatala, Kárpótlási Osztályának tájékoztatójára. A Kárpótlási osztály korrektül tájékoztatót adott ki, felsorolván mindegyik üldözött csoportot, akikre ez vonatkozik.

Fontos lenne még megemlíteni, hogy az özvegyek is jogosultak az igénylésre ! Mellékelem a Kárpótlási Osztály tájékoztatóját is.

Mellékletek:

 

Lezsák Sándor tájékoztatója, 2017.05.02.

 

 

dr. Révári Bence levele 2016.11.04.

 

A Kárpótlási Osztály tájékoztatója

A nemzeti konzultáció kérdései /2017.szeptember-október/

Szép lassan csepegtetve, a kormány adagolja a nemzeti konzultáció őszi kérdéseit. Tagságunknak és szimpatizánsainknak megint azt javasoljuk, ahogy korábban is, egyetértőleg töltsék ki a kérdőívet, ami ezúttal azt jelenti, hogy az összes kérdésre a “nem” választ adják meg. Ez azt jelenti , hogy a válaszoló a Soros-tervre, mely az Európába  történő tömeges migráns betelepítést irányozza elő, ad egy határozott “nem”-et.

Igen, adjunk, de azért ezzel nem igazán van elintézve a dolog, mert egynémely megjegyzést ehhez mindenképpen fűzni kell annak, aki közéleti kérdésekben felelősen gondolkodik.

Az első az, hogy a kormány mindig azt a kérdéskört forszírozza, amiben tudja, hogy az emberek egyet fognak érteni vele.

Másodrészt ez nem teheti háttérbe, nem teheti mellékessé, nem terelheti el a figyelmet arról, hogy vannak azért más kérdések is, amiről a kormány hallgat, amiről nem készít ilyen Konzultációs kérdőívet.

Példának okért nem kérdezi meg a kormány arról az embereket, mit gondolnak arról, hogy az ország a visegrádi országokhoz képest is kezd lemaradni. Nagyon lemaradni. Egyre jobban, katasztrofálisan lemaradni. Nem lenne okosabb ezt legalább szóba hozni ? Ha már “Konzultáció” van.

Harmadrészt arról meg végképp nem kérdezi meg az embereket, mi a vélemény arról, hogy az elmaradt tulajdonrendezés okán nincs magyar tőke, a multik viszik az országot, a gazdaságát, akik akár egyszer gondolnak egyet és tovább állhatnak….

Ha nincs is Konzultáció erről, mert akik ilyeneket gyártanak nagyon jól tudják, a lemaradásról, a magyar tőke hiányáról, az elmaradt tulajdonrendezésről és igazságtételről már egyáltalán nem lenne ilyen 98-99 %-os egyöntetű helyeslés, melyet aztán kirakatba lehet megint tenni

– de  a KISE elnök háromrészes évértékelő írása mégis erről fog szólni. Mert ez legalább olyan fontos kérdése a magyaroknak, ha nem fontosabb.

Teljesen függetlenül attól, mit ontanak nap-mint-nap a médiák, és mit hallgatnak agyon.

Kise Elnökség

2017.09.29.

 

Erőtlen gazdaság (1)

Előzőleg a KISE fennállásának 25 éves évfordulója alkalmából írt egy értékelést az elnök, 2015-ben. Most ugyan nincs kerek évforduló, “csak” a 27-edik, de többek biztatására és kívánságára most újabb értékelést ad az Egyesület elnöke, sőt, szeretnék ha legalább évente ezt mindig megtenné.

Rendben, az emberek, azok akik támogatnak  minket, jogosan várják el, hogy tájékoztassuk őket. Akik meg ellenségesen, kritikusan viszonyulnak hozzánk / ilyenektől is kapunk leveleket, meg más formában is megkeresnek/ azoknak is tudomására hozzuk az aktuális álláspontunkat, véleményünket.

A gazdaság erőtlen, így lehet röviden sommázni, állapota nem túl szívderítő. De ezt az emberek igen nagy többsége érzi is.

A gazdaság erőtlen, lemaradó állapota az eddig elmaradt restitúciónak köszönhető, sajnos, mivel az elmaradás okán nincs magyar tőke.

 

Ezen írás az Index-ben megjelent cikkekből vett idézeteket és grafikonokat tartalmaz, de azzal a megjegyzéssel, hogy sajnos az ott levont következtetések hiányosak, a lényegi következtetés hiányos. Bele kellett volna írni a fenti kiemelt megállapítást, nyilván azok akik ott ilyen cikkeket lehoznak, ezt nem tehetik meg valamely okból.

Elolvasásra ajánlható tehát:

http://index.hu/gazdasag/2017/09/08/orban_unios_penz_gdp-novekedes/
/Orbán Viktor mondott néhány butaságot a magyar gazdaságról/

valamint:

http://index.hu/gazdasag/2017/03/30/unios_penzek_nelkul_siralmas_allapotban_lenne_a_magyar_gazdasag/
/Uniós pénzek nélkül siralmas állapotban lenne a magyar gazdaság/

Harmadikként álljon itt ismételten egy szintén az Index-ből lehozott grafikon, melyet nem az első alkalommal teszünk fel honlapunkra, és azért mert fontos:

S végül, a teljesség igénye nélkül, de meg kell említeni azt a “Magyarország megyetérképe” cikksorozatot is, melyet az Index rendszeresen lehoz, s melynek a lényege az, hogy minden megyénél bemutatja, melyik a domináns, uralkodó munkáltató, a legtőkeerősebb cég.

Magyar cég nemigen van egyik megyében sem, mivel az elmaradt restitúció miatt ezeket a posztokat szinte mindenütt külföldi cég szerezte meg.

Pártpolitikai csatározásokba nem kívánunk belemenni, így nem kívánjuk kommentálni azt sem, hogy Orbán Viktor mondott-e “néhány butaságot” a gazdasággal kapcsolatban, de a magyarázatot azt ide szó szerint betesszük, idézzük:

“az uniós pénzeknek kiemelkedő szerepe volt a GDP növekedésében a csatlakozást követő évtizedben”
valamint
“Az tehát nyilván tévedés, hogy uniós tagságunk előtt nem jött pénz az uniótól.”
Mindenki döntse el, ha elolvasta a cikkeket, mennyire volt okos dolog a miniszterelnöktől a témában nyilatkozni, támadási felületet adni, ez az írás azonban az Egyesület céljainak alárendelve íródott, és egyáltalán nem az éppen aktuális kormányfői megnyilatkozásokat kívánjuk minősíteni. Aki minősíteni akarja, tegye meg maga.
További idézetek az Index-től:
“Uniós pénzek nélkül siralmas állapotban lenne a magyar gazdaság”
“A magyar gazdaság 2006 és 2015 között 4,6 százalékos gazdasági növekedést produkált, de ha nem lettek volna uniós források, 1,8 százalékkal csökkent volna a GDP”
A fentihez annyit, az “55 éves” grafikon  1,75 %-os becsült átlagos GDP növekedés használatával készült, itt meg lehoztak 4,6 %-os növekedést, ennek mintha még siralmasabb lenne az átlaga, még ha világválság is volt az időszakban.
Az EU-s támogatás hiányába meg jobb bele nem gondolni, a nem létező magyar tőke árnyékában.
További idézet:
“Magyarország versenyképessége jelentősen romlott a régiós országokhoz képet minden létező statisztikán, mind a legutóbbi WEF-rangsor, mind a régiókra vonatkozó uniós statisztika szomorú trendet mutat.”
Ugyanez a cikk megemlíti, hogy “stabilizálta a magyar gazdaság pénzügyi egyensúlyát” az EU-s segítség, kérdés persze, hogy mihez képest stabilizálta, a nagyobb leszakadáshoz képest, így csak “kicsit” szakadtunk le… ?
Javasoljuk a tagságnak, és támogatóinknak tehát, olvassák el ezen Index-ben megjelent írásokat, és elolvasás után, rögtön tegyék fel a kérdést:
Mi hiányzik ezekből a cikkekből ?
Mert ezek a cikkek csak egy tüneti diagnózist adnak, a GKI, a KPMG, a Napi.hu, meg a nemzetközi szervezetek, /a WEF itt hivatkozott/ de a kiváltó okot, a restitúció elmaradásából következő magyar tőke hiányáról egy “bötű” említés nincs, ezekben sehol.

 

Ez így elég szánalmas.

 

Ezt az írást úgymond “lektorálásra” kiadták támogatóinknak, szimpatizánsainknak, akik otthon vannak gazdasági kérdésekben. Így jött egy olyan kritika, hogy az egyszerű embereknek, akik nem járatosak a gazdaság kérdéseiben, összefüggéseiben, ez így talán nehezen emészthető, mert ők csak azt szeretnék, ha lenne jó állásuk, jó jövedelmük, ha közelítenénk a fejlett Nyugat-hoz.
A válasz az, hogy a cikk pontosan erről szól, erről is szól.

 

Az értékelés első cikke volt ez, továbbiak várhatóak.

 

Budapest, 2017.09.11.
A KISE elnöke

(a háromrészes  elemzés második része október közepén várható)

27 éve alakult meg Egyesületünk

A mai nap, 2017. szeptember 3-án van 27 éve, hogy Egyesületünk megalakult a Kisgazdapárt egyik fővárosi szervezetének székházában, a 1134 Budapest, Kassák Lajos u. 53. szám alatt.

Civil szervezetünk Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete néven alakult meg e napon, azzal az Alapszabályban rögzített kiegészítéssel, hogy a szervezet az FKgP budapesti központja keretein belül működik.

Mindez az egyesület akkori logójában /címke és körbélyegző/ is feltüntetésre került:

Az alapításkori Alapszabályban meghatározott cél azonos volt a maival, mindössze lényeget nem érintő megfogalmazásbeli eltérések voltak. Az Egyesületünknek alakulásától, 1990. szeptemberétől deklarált alapcélja a magyarországi restitúció, nevezzék azt bárhogyan, reprivatizáció, vagyonvisszaadás, a jogellenesen állami erőszakkal tulajdonba vett vagyonok visszaszolgáltatása, eredeti állapot helyreállítása, stb.

Van azonban az akkori Alapdokumentumban néhány olyan kitétel, mely mára, a mai megfelelőjéből kimaradt. Az elrabolt tulajdonok esetében, az ingatlanok mellett, ingóságokat is megemlítettek. Így az üzletek, üzlethelyiségek, gyárak üzemek stb. felszerelései, berendezési tárgyai is visszaszolgáltatandóak, az ingatlannal együtt.

A kezdetekről, a megalakulásról továbbiakat lehet olvasni a Történeti áttekintés oldalunkon.

Érdemes azt is végigkövetni, hova jutott, mit ért el ez az ország így, a jelenlegi állapotában, a 27 év óta elmaradt restitúció terhét a nyakában cipelve.

Lemaradt.

Erről részletesen lehet olvasni az elnök 2015-ös értékelésében.

Lehet ezért az eddigi különféle színezetű kormányokat okolni, az egyik pártnak a másokat okolni és viszont, de a tények makacs dolgok, ahogy mondani szokták.

Mind felelősek.

Vita helyett a restitúciós törvényeket kellene végre meghozni, hogy a gyászos, lemaradást egyértelműen mutató GDP adatok végre javuljanak.

Egymásra mutogatás helyett.

 

 

 

Egy újabb józanságra intő üzenet azoknak, akik az igazságos tulajdonrendezés ügyét elévültnek, lezártnak mondogatják

Lengyelország már miniszterelnöki szinten követel német jóvátételt a II. világháborúért

Van körünkben egy volt politikus, aki gyakran int beszédeiben józanságra minket, a hallgatóságot, de persze a szándékai szerint a teljes magyar népet.
Sőt, nemrég egy rendezvényen -a budapesti kitelepítettekről volt megemlékezés- arról is szót ejtett, hogy a kommunista érában a magyarság önazonosság tudatát akarták eltaposni. Továbbgondolva, hogy legyen egy tudattalan, megvezethető nép, amivel bármit meg lehet tenni, ha jön egy új korifeus, egy új hordószónok, egy új pénzes mogul, annak már előkészített terepe legyen.

Ha már a kommunizmus megbukott.

Ne nézze senki ostobának a magyarokat.

A józanság, meg a mértékletesség valóban nagyon fontos, ahogy az önazonosság is.

Vessük össze ezt a Lengyelországban történtekkel, a tegnapi híradás szerint:
http://index.hu/kulfold/2017/08/30/a_lengyelek_azt_akarjak_merkel_fizessen_hitlerert/

Józanság és önazonosság.

A lengyelek 70 év után is fenntartják vagyoni, kártérítési követeléseiket.

Nem csak meghallgatni kell egy beszédet, aztán 5 perc múlva elfelejteni, és hazamenni, nem. Először el kell gondolkodni rajta, el kell raktározni, és ha ilyen híradások megjelennek mint ez -ne mondjuk hogy Egyesületünk cikkeiben visszatérő téma a tulajdoni igények el nem évülése, de talán sokan nem értik meg- akkor talán tényleg a józanság és az önazonosság kerekedik felül, és ebből a következtetés.

A következtetés rövid és egyszerű – ahogy a lengyeleknél 70 év múltán sem évült el az igény, nálunk sem fog

Sőt, ott még a németek próbálkozhatnak arra hivatkozni, hogy már valakik “lemondtak” a vagyoni igényekről.

Itt azonban még ez sem áll fenn, itt nem mondott le senki elrabolt vagyonának visszaadásáról.

Budapest, 2017.09.01.

KISE Elnökség

A családi ezüstnek otthon a helye ?

Nyílt levél Orbán Viktor Miniszterelnök Úrnak.

http://os.mti.hu/hirek/128590/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye

A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete szintén örömét fejezi ki a pár órával ezelőtt bejelentett hír hallatán, sikerült visszaszerezni az országnak a Seuso kincsek összes ismert darabját.

Ön, Miniszterelnök Úr, efelett érzett jogos örömében nyilatkozta a fenti mondatot, mellyel nemcsak hogy egyet értünk, de azt kérjük az ország nyilvánossága előtt, legyen ebben a kérdésben következetes, és kerüljön végre vissza a családi ezüst, az elrabolt úgymond „államosított” vagyon minden magyar családhoz, a törvényes tulajdonosokhoz, akiket kisemmiztek az államosításokkal, úgy ahogy ez már itt Európában minden országban restitúciós törvényekkel megtörtént, Magyarország kivételével.

A magyaroknak a családi ezüst az ún. „államosítással” elrabolt ház, lakás, vállalkozás, üzlet, gyár, és még sok minden érték, amire a kommunisták szemet vetettek, alighogy megkaparintották jogtalanul a hatalmat.

Alaptörvényünk is rögzíti, hogy mindenkinek joga van a tulajdonhoz, melytől magyarok millióit fosztották meg a kommunista önkényuralmi időszak alatt, és ezeket a vagyonokat a mai napig nem adták vissza a törvényes tulajdonosoknak.

A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete ezért e nyílt levélben arra kéri a Miniszterelnök Urat, és Kormányát, hogy restitúciós törvények meghozatalával adják vissza a magyaroknak az elrabolt vagyonokat.

Sarkadi Károly

A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete

Elnöksége nevében

 

 

Orbán Viktor miniszterelnök bejelenti a Seuso kincsek visszaszerzését /2017.07.12/

vitéz Nagybányai Horthy Miklós megítélése kapcsán fellángolt vita

Tagságunkat erősen foglalkoztatja a kérdés, bár sokan azt mondják, a téma közvetlenül nem kapcsolódik Egyesületünk céljaihoz, ezzel nem igazán értünk egyet. Van több kapcsolódási pont. Üdvözlendő az, hogy a miniszterelnök a Kormányzó Urat méltatta, vagy mondjuk úgy talán, kezdő lépéseket tett az irányban, hogy sok-sok éves méltatlan posztmarxista torzítás, megaláztatás után az ország egyik kiemelkedő államférfija az őt megillető helyre visszakerüljön.

I. Axiómák

Miért foglalkozunk Horthy Miklós Kormányzó Urral, miért kapnak rendszeresen helyet honlapunkon az ővele kapcsolatos cikkek, állásfoglalások, vélemények ? A válasz erre az, hogy azért mert úgymond fontos kapcsolódási pontok vannak Egyesületünk restitúciós céljai, és a II. világháború előtti társadalmi-gazdasági rendszer között. Erről e cikk olvasásakor képet kap az olvasó, de elsőnek ismertetnénk néhány axiómát , melyet fontosnak tartunk tudatosítani ahhoz, hogy egyáltalán legyen kiindulási pontunk a mára kialakult helyzet értékeléséhez.

  • A lényegében marxista eredetű balliberális oldalnak nem érdeke az, hogy a magyarok, a nép megtalálja önazonosságát, az meg különösen nem, hogy büszke is legyen rá, akkor sem ha erre minden oka meglenne.

Köztudott Rákosi gonoszkodó, de hozzáállását és szándékait jól tükröző odamondása hatalomra kerülésekor „most én meg mit kezdjek tízmillió fasisztával ?” a jobb magyarázat, meg a fiatalabbak kedvéért hozzátesszük, a diktátor ezzel miránk, a magyar népre gondolt, talán csak a kommunista párt szekértábora volt a kivétel.

Rákosit „érdemeinek” megfelelően hamar kivágták a hatalomból, de sajnos ez a mentalitás, a magyar nép ilyen irányú lenézése megmaradt, nem csak a későbbi kommunista rendszerben /kádár-korszak/ de megmaradt a mai napig a balliberális körök részéről.

  • Horthy Miklós valóságos eredményeinek, sikerének, méltatásának bármilyen formában való megjelenése a közéletben a balliberális oldal számára azért nem kívánatos, mert a legfőbb céljukat, az önazonosság nélküli, a nemzeti öntudat nélküli nép kialakulását egy pillanat alatt ellehetetleníti.

Olyan ez az önazonosság és nemzeti öntudat nélküli nép elképzelés, mint egy kártyavár. Egyetlen mondattal, egyetlen felismeréssel egyből összedől a nagy hangon kiépített tévtan együttes. A Kormányzó Úr nem volt sem antiszemita, nem volt sem a nácik, sem Hitler barátja.

Szánalmas az az „érvrendszer” melyet a balliberálisok elő szoktak húzni tarsolyukból, ha szóba kerül a téma, mint most is. Csak azért térünk ki rá, mert néhányan hajlamosak arra, hogy vevők legyenek az ilyen tévtanokra.

A Kormányzó Úr barátai között számos zsidó ember volt, a felsorolásukat most mellőznénk, de erről a Kormányzó Úr emlékét őrző honlapon olvasni lehet. Ő lett volna antiszemita, mikor a németek országunkat ért megszállásáig a zsidó honfitársaink békében éltek itt ?

A balliberális „érvrendszer” ékköve a Zsidótörvényekre való hivatkozás. Azonban itt az alap dolgokat mélyen elhallgatják, nevezetesen azt, hogy ha a tengelyhatalmak, a náci Németország nagyfokú nyomásgyakorlása ellenére nem hoz meg ilyen törvényeket a magyar kormány akkor, nos akkor az országunk megszállása nem 1944. tavaszán, de jóval korábban megtörtént volna. Ezt tudta jól az akkori vezetés, és ezért kényszerült erre a lépésre.

  • A zsidótörvények meghozatala az országra nehezedő nyomás, és a megszállás elkerülése miatt történt kényszerű intézkedés volt a Horthy korszakban, melyhez hozzá kell tenni, országunkban zsidó honfitársaink ekkor is békében éltek, senkit nem vittek el addig, amíg az ország független, azaz megszállásmentes volt, sőt, országunk egyfajta „sziget” volt a környező náci-szövetséges országokhoz képest, mert ott nem maradtak a zsidó emberek háborítatlanul, ott folytak a deportálások.

Arra pedig szintén lehet tévtanokat építeni, vádaskodni, hogy „miért maradt hatalmon” a Kormányzó Úr akkor, mikor bekövetkezett az ország náci megszállása. De nagy-nagy tévedés azt hinni, hogy ha akkor lemond, az segített volna bármiben is, ennek ellenkezője az igaz. Hatalma fokozatosan korlátozódott, mivel Hitler, a németek rájöttek, hogy a Kormányzó Úr az országunk érdekeit képviseli, és nem lesz báb, szolgaként viselkedő kollaboráns, azaz olyan figura, mint amilyeneket a nácik állítottak az általuk megszállt országokban. Ha azonban lemondott volna ’44 tavaszán, a Kormányzó Úr nem tudta volna utasítani az év nyarán Koszorús Ferenc ezredes urat, hogy akadályozza meg a budapesti zsidóság deportálását.

A balliberális oldal úgymond történészei inkább egyfajta agit-prop tevékenységet végeznek e tárgyban, azaz elvtelen és logikátlan próbálkozások vannak részükről, melynek az a célja hogy a Kormányzó Urat besározzák. Azt állítják a Kormányzó Úr már „a kezdetektől” tudott volna a zsidók megsemmisítéséről, de ha ez igaz lenne, akkor ugyan miért utasította Koszorús ezredes urat a megszálló németek ellenében, miért kockáztatott, miért tett a zsidó honfitársaink életben maradásáért a németek esetleg várható retorziója ellenére is ?

A balliberális „történészek” azzal is érvelnek, hogy magyar hatóságok és csapatok intézkedtek a zsidó emberek deportálása végett, nem is a németek. Amikor ez a tévtan elhangzik, akkor rögtön fel kell tenni pár kérdést, mely az állítások félrevezető voltára rámutat. Mikor intézkedtek a „magyar hatóságok” az ország megszállása előtt, vagy utána ? Milyen „magyar hatóságok” azok, melyek egy megszállt ország részei ? A valóság ezzel szemben az, hogy magyar fasiszták, ilyen baky-félék felbátorodtak a megszállás után, és kiskirályokként kezdtek el viselkedni, ún. Csendőrpuccsot terveztek a Kormányzó Úr ellen.

  • A balliberális oldal emberei, hangadói a Kormányzó Úr cselekedetei, értékelése kapcsán már eljutottak odaáig, hogy következtetnek arra is hogy ha nem tett meg valamit akkor az a baj, de ha megtette akkor meg az a baj. A lemondásával kapcsolatos kérdésre ez a balliberális viselkedés teljesen illik.

Ez a viselkedés egyébként két, kádár-korbeli műalkotást jutat az ember eszére, egyrészt Hofi Géza, a korszak humoristája értekezett a „nyúlról” akit azért kell megverni mert van rajta sapka, de azért is ha nincs rajta. A másik alkotás meg a Tanú c. film, melyben bemutatták hogy az elvtársak már jó előre elkészítik az ítéletüket arról akit el akarnak ítélni, és ebben senki és semmi, de legfőképpen a tények és a valóság nem akadályozzák meg őket, jöhetnek az ürgebőrbe varrt bizonyítékok és a békaemberek is. Ungváry és Karsai balos hangadók ezt a vonalat tökéletesen megtanulták és alkalmazzák is. Csak legyen aki vevő erre.

Tanúi voltunk már több alkalommal ellenséges demonstrációknak, mikor is a Kormányzó Úr ellen, a lejáratása céljából tüntettek, Horthy-szobrokat megrongálnak, stb.

  • A Kormányzó Úr elleni demonstrációkban, cselekedetekben sokszor olyan megtévesztett zsidó emberek a főszereplők, akik valójában az életüket köszönhetik a Kormányzó Úrnak, hiszen meg sem születhettek volna, ha ő nem akadályozza meg szüleik, nagyszüleik deportálását, megsemmisítését.

Ha a korábbi rendszer elkötelezett hívei, a kommunista gondolkodást levetni nem tudó és nem is akaró megrögzött marxisták ontják szitkaikat a Kormányzó Úrra, azon az emberek már nemigen ütköznek meg, ezekkel nem lehet mit tenni. De az már inkább szomorú, és kétségbe ejtő, mikor megtévesztett zsidó emberek, azért támadnak a Kormányzó Úrra, mert a ravasz, körmönfont, tehát a nem buta de gonosz marxista korifeusok rájöttek arra, hogy ezeket az embereket azzal tudják befolyásolni, ha felmenőik gyalázatos megsemmisítését használják fel erre, saját aljas céljaik érdekében. Erről az aljas célról szólt a kádár-korszak teljes történelem-tanítása. Sajnos volt aki ezeket a tévtanokat el is hitte, és a mai napig hiszi.

Itt tehát arról van szó, hogy a Soa-t, a Holokauszt-ot a marxisták egy újabb gazságra használják fel, az ő ellenségüket, Horthy Miklóst és rendszerét rágalmazzák meg azzal hogy felelős volt ebben.

Nem volt az, sőt ellenkezőleg, megpróbálta menteni, sőt Budapest esetében sikeresen menteni a zsidóságot.

A Horthy korszakot lehet több szakaszra bontani, de a zsidóság üldözetése, és a független hatalomgyakorlás szempontjából markánsan 2 részre lehet bontani, mégpedig az 1944. március 19-i német megszállás előtti és az az utáni időszakra, a Kormányzó Úr eltávolításáig. Az első részben természetesen nem voltak deportálások, a másodikban kezdődtek meg. Lehet ugyan a második szakasz deportálásaiért a Kormányzó Urat megrágalmazni, felelőssé tenni, de aki ezt teszi az vagy tudatosan hazudik, vagy történelmi alap ismeretei hiányoznak. Bár ez utóbbi eset azért nem valószínű, mert ha valakinek sejteleme nincs az eseményekről, akkor nem kezd állításokba.

A balliberális hangadók /szándékosan történész helyett ez a megnevezést használjuk, lásd pl. Ungváry, Karsai, stb./ azt próbálják elhitetni, hogy a Kormányzó Úr antiszemitizmusát az támasztaná alá őszerintük, hogy Zsidótörvények születtek kormányzása alatt. Valóban születtek ilyenek, de csak ennyi igaz, ez a marxista következtetés hamis. A következőket kell tudni annak aki a kommunista tévtanok mételye alól fel kíván szabadulni, mert elhitte ezeket a tévtanokat eddig.

1./ Zsidótörvények, Numerus Clausus törvények abban az időben az igen erős nemzetközi nyomás hatásaképpen gyakorlatilag mindenütt voltak Európában, sőt még az USA-ben is. Sőt az USA-ban még néven is nevezték a törvényükben a zsidó embereket. De manapság nemigen lehet találkozni olyan híradással ahol ezt felróják. Nekünk miért róják fel ?

2./ Ha a Kormányzó Úr ellenáll a Numerus Clausus törvények meghozatalának, az ország náci megszállása jóval a 1944. március 19-i időpont előtt következik be, ezt a környező, nácik által „megbízhatatlannak” minősített országok példája ékesen bizonyítja.

Teljesen egyértelmű tehát, ezen törvények meghozatala a hazai zsidóságnak nemhogy nem ártott, hanem őket védte.

 

II. Kapcsolódási pontok

Dr. Tímár György volt kisgazda alelnök, frakcióvezető helyettes, Egyesületünk alapítója,  valamint Tóth Zoltán József professzor úr írásai, továbbá más források is tartalmazzák azt az alapvető megállapítást -melyet viszont sokan szeretnének figyelmen kívül hagyni, a jogászi szakma alapelveivel nem törődve-, hogy

illegitim jogrendszerre -a kommunista időszaké ilyen volt- jogfolytonosan alapozni új, demokratikus jogrendszert nem lehet.

Az alapvető és meghatározó kapcsolódási pont innen egy lépéssel következik,

Magyarországon az utolsó legitim jogrendszer az 1944. március 19-éig tartó volt, és ezt a jogrendszert kellett volna jogfolytonosan tovább vinni az 1990-es első többpártrendszerű, legitimnek deklarált választások után.

Amíg ez nem történik meg, amíg csak ilyen Sólyom-AB végzések rendelkeznek/rendelkeztek az átvitelről, melyek a jogászi szakmával nem sokat törődve a kommunista rendszert legitimnek állították be és arra alapozták az 1990 utáni jogrendszert, addig e hibás továbbvitel miatt egyértelműen hibásnak tekinthető az 1990 utáni jogrendszerünk egésze is.

A tulajdonviszonyok is megkérdőjelezhetőek ezen belül.

E szempontból lényegtelen, hogy a dilettáns Sólyom-AB végzéseket az új Alaptörvény megjelenésekor mind hatálytalanították, mert a hibás jogrendszer átvitel olyan joghatásokat eredményezett -lényegében erre lehet visszavezetni a restitúciós/vagyonvisszaadási és lusztrációs/igazságtételi törvények elszabotálását is- , melyek a mai napig hatnak.

Horthy Miklós rendszerét, az ország jogrendszerét tehát ezért kell kiemelten kezelni, mivel a fent nevezett időpontig létezett itt legitim jogrendszer.
Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy 1945 után 1-2 évig látszat demokrácia volt, ezt engedte a szovjet, és ekkor korlátozott, bár az FKgP jóvoltából nem jelentéktelen lépések történtek az utolsó legitim jogrendszer irányában.
Nem lehet azonban figyelmen kívül hagyni, hogy az ország megszállt volt, gyakorlatilag már ekkor szovjet-érdekszféra.

Teljesen nyilvánvaló számunkra, hogy aki a Kormányzó urat és rendszerét támadja, a fentieket is tagadja, és ennek érvényesítését – mármint azt hogy az 1944. március 19-éig tartó jogrendszerünk kerüljön továbbvitelre a kommunista jogrendszer továbbvitele helyett- , azért szeretné elkerülni mert érdeke fűződik ehhez.

A legalapvetőbb érdek ez esetben, hogy az elrabolt, úgymond “államosított” vagyontárgyakat, melyeket ő “megvásárolt” továbbra is a tulajdonában tarthassa.

Végezetül két megállapítás, az e fejezetben szereplő tények nem újak, mint erre utalás is van fent, továbbá más szervezetek, személyiségek is deklarálták ezeket. A másik, hogy a fejezet célja csak annyi, hogy a kapcsolódást mutassa be, nem tárgyaltuk a hibás jogrendszer átvitelének következményeit.

Budapest, 2017.08.24.

KISE Elnökség

Civiltörvény III.

Washington: Magyarország egy újabb lépéssel távolodik az EU és a NATO értékeitől

2017.06.20.

http://index.hu/kulfold/2017/06/20/washington_magyarorszag_egy_ujabb_lepessel_tavolodik_az_eu-tol_es_a_nato-tol/

Újabb közleményt adott ki az USA Külügyminisztériuma, idézetek az Index cikkéből:

Közleményben ítélte el az Egyesült Államok külügyminisztériuma a parlament elé került civil törvényt, ami Washington szerint igazságtalanul terheli meg és veszi célba a magyar civil társadalmat. A célba vett civilek Washington szerint a korrupció ellen harcolnak és a polgári szabadságjogokat védelmezik.
Az Egyesült Államok szerint azzal, hogy a törvény ezeket a szervezeteket úgy állítja be, mintha külföldi támogatással a magyar társadalom érdekeivel mennének szembe, a kormányzat gyengíti a magyarok azon képességeit, hogy törvényes és demokratikus módon szervezkedjenek és a problémáikra is ilyen módon keressenek megoldást.
Washington szerint ha a törvény hatályba lép, akkor azzal Magyarország ismét egy további lépéssel távolodik az EU és a NATO értékeivel.
(inkább “értékeitől” jav.szerk.)

Mikor ilyen közlemények megjelennek, és várhatóan ez még korántsem a vége a történéseknek, az embereknek ismételten fel kell tenni a kérdést, a Nemzeti Konzultáció által feltett, és igenlő válasszal zárult civil egyesületek átláthatóságára vonatkozó kérdések valóban feljogosították-e arra a kormányzatot, amit a most megszavazott Civiltörvényben tett, előírt ? A választ erre már megadtuk, de ahogy jönnek a reakciók, vélhetően egyre többen gondolkoznak el ezen.

Civiltörvény II.

Tegnap lett elfogadva a Civiltörvény, és tegnap jelent meg erre válaszul Mti közleményünk is. A törvény jól láthatóan hatalmas hullámokat kavar, és ki tudja hol lesz ennek a vége. Szó szerint idézzük az Amerikai Nagykövetség igencsak határozott elutasító álláspontját is:

https://hu.usembassy.gov/hu/az-amerikai-nagykovetseg-nyilatkozata/

Az Egyesült Államokat aggodalommal tölti el, hogy a magyar parlament elfogadott egy olyan jogszabályt, amely méltánytalanul sújtja a magyar civil szervezetek egy célzott csoportját, akik közül sokan a korrupció elleni harcot, valamint az emberi jogok és a polgári szabadságjogok védelmét tekintik fő feladatuknak.  Ez az új törvény megbélyegez helyi szervezeteket — különösen azon kormányzati kommunikáció kontextusában, mely a külföldről támogatást kapó civil szervezeteket úgy ábrázolja, mint amelyek a társadalom érdeke ellenében tevékenykednek –, és elrettentő hatással lesz a magyarok önszerveződésére és azon képességére, hogy aggodalmaikat demokratikus úton hozzák a kormány tudomására.  Amennyiben életbe lép, a törvény visszalépést fog eredményezni a NATO, az EU és az EBESZ által képviselt egyesülési jog és szólásszabadság érvényesülése tekintetében, valamint a civil szervezetek támogatása iránti közös elkötelezettségünkben. Azon állítások, melyek szerint ez a jogszabály az Egyesült Államokban létező Idegen Ügynökök Bejegyzéséről szóló Törvényen alapul, nem valósak.

szerző | 2017. június 14.

Hiába ért egyet ezzel az állásponttal a civilek vélhetően 99 %-a, velünk együtt, a kormány valószínűleg úgy fogja majd kommentálni ezt, mint a “belügyekbe való beavatkozást” , azaz “egy idegen állam ne szóljon bele az országunk belügyeibe” és hasonlóak.

Hasonlóan vihart kavart Egyesületünkön belül is a kérdés. Többen megint azért aggódnak hogy nehogy a pártpolitika vizeire kerüljön civil szerveztünk. Nem fog odakerülni, de egynémely dolgot azért le kell szögezni, és a közvélemény számára világosan elmondani. Egy ilyen nagyon lényeges elem az hogy

A mostani Nemzeti Konzultáció ugyan hasznosnak mondható, kérdései valóban foglalkoztatták az embereket, a civil egyesületekre vonatkozó részek is, de az adott válaszok, és a benne kifejeződő népakarat arra nem jogosították fel a kormányzatot, hogy a civil szervezeteket -minden civil szervezetet értendő ez alatt, aki kintről pénzbeli támogatást kap- megalázó eljárásban, megbélyegzésben és regisztrálásban ledegradálják.

A Nemzeti Konzultáció kérdéseire adott egyöntetű válasz legfeljebb arra jogosították volna fel a kormányt, hogy átláthatóvá tegye a külföldi támogatást, erre pedig teljesen elégséges lett volna, ha az egyesületeknek az  amúgy is évente közzéteendő Beszámolóikban ennek közzétételét is előírják. De az, ami a Civiltörvényben van, regisztráció, megalázás, az köszönőviszonyban sincs a Konzultáció kérdéseivel, az önkényes.

További önkény az is, hogy mint erre már korábban rámutatunk, és az USA Nagykövetség idézett cikke is céloz rá, hogy

válogatás nélkül mindenkit, akár nemzeti ügyet képvisel, akár nem, mindenkit megaláz, megbélyegez,

akinek kintről utalnak a megadott pénzösszegen felül.

Kisgazda szellemiségű Egyesületünk nem mulasztja el annak megemlítését, hogy visszaköszön a múlt…. Torgyán József elnök úr számos esetben, parlamenti felszólalásaiban és könyveiben is figyelmeztetett, a hatalmon lévők, úgymint Mdf meg Fidesz, csak azt tegyék, annyit tegyenek, amire a nép, a választók felhatalmazták őket, és többet nem.

Elnök úr ma már nem tud szólni, sajnos, ezért itt és most mi tesszük meg a figyelmeztetést, csak azt tegyék amire felhatalmazást kaptak….

Budapest, 2017.06.15.

KISE Elnökség

 

 

 

MTI közlemény – Az Országgyűlés által ma megszavazott Civiltörvény kapcsán.

http://os.mti.hu/hirek/127713/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesuletenek_kozlemenye

A más országok példájára hivatkozva megszületett törvény sajnos elég egyoldalú szemléletet tükröz, és pontosan a jelenlegi kormány közeli erők által gyakran kifogásolt „kettős mérce” alapján született.Ezért Egyesületünk felhívja a figyelmet arra, hasonló szigorral járhatnának végre el a korábbi önkényuralmi rendszer ügynökeivel szemben, akik több százezres nagyságrendben épültek be 20-30 éve a mostani pártokba. Őket nem kell ügynökként megjelölni ? A közvélemény ezt inkább elvárná.

Továbbá meglehetősen zavaros definíció az, hogy „külföldről támogatott szervezet” , mert nincs pontosítva. A pénzbeli támogatásra történő hivatkozás véleményünk szerint elégtelen bármilyen megalapozott minősítéshez. Ellenpéldát is lehet természetesen felhozni, van olyan civil szervezet, mely külföldi pénzből magyar nemzeti célokat követ, és tesz is ezért. Vagy azt is példának lehet említeni, hogy magyar nemzeti célokért egy külföldi multinacionális cég tett sokat. Konkrétan a Bunge 200 éves amerikai multinacionális cégről van szó, akik bátor és sikeres lépéseket tettek országunkban az elburjánzó korrupció visszaszorítására.

Talán ennyi példa elég is annak bemutatására, hogy tévút az ilyen zavaros definíciójú törvénykezés, sokkal hasznosabb lenne igazságtételi törvényeket hozni végre, ahogy ezt az összes többi volt szovjet-blokkbeli ország már megtette, lehetne kezdeni a volt Mszmp-ügynökök megjelölésével.

Archívum – kiemelt cikkek

Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja
– Vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint amiről beszélnek

Budapest, 2017. február 25., szombat (Mti – OS)

http://os.mti.hu/hirek/124603/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesulete_kozlemenye-1_resz
http://os.mti.hu/hirek/124604/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesulete_kozlemenye-2resz

Hallgatjuk a beszédeket, a megemlékezéseket. Nem fér hozzá kétség, a 20. század két nagy borzalma közül a kommunista rendszer volt az egyik, 100-150 milliós áldozat tömegével, mérhetetlen anyagi pusztításával, mely beígért fejlődés és jólét helyett pontosan ennek ellenkezőjét eredményezte a fél világnak. Sokan bűnöst keresnek, és színes a kép, kik lehetnek felelősek. Igaz, a bűnösöket fel kell kutatni, meg kell nevezni. Sokan bemutatják a rendszer borzalmait, hogy emlékezzen az utókor. Ez is helyes.

Ezek tehát fontos dolgok, de vannak sokkal-sokkal fontosabbak ! Mégpedig ma, és itt az, hogy a kommunizmus által okozott, és a mai napig nem helyrehozott károkozásokat, melyek az országra a mai napig káros következményekkel hatnak, fel kellene végre számolni. Ez nagyságrendekkel fontosabb lenne mint a megemlékezések, a bűnös keresések.

Ha konkrétumokat kell megnevezni, melyek talán nem mindenki előtt ismertek, az első és leglényegesebb az, hogy országunkban magyar tőke, magyar nemzeti tőke ma nem létezik. Azért nem létezik, mert az országban elmaradt a restitúció, a kommunizmus alatt elrabolt vagyonok visszaadása a törvényes tulajdonosoknak, örököseiknek.

Ez „A” legnagyobb, ma is ható károkozás.

A sok-sok mikro- kis-, és a néhány közép vállalkozás, melynek tőkeereje nevetséges, elenyésző az itt jelenlévő multik tőkeereje mellett, becsülendő módon igyekszik helyt állni, de könnyűek a megmérettetésben. Sok elemző leírta már, a multik nélkül, a multik esetleges kivonulása esetén, az ország GDP-je zuhanna, mások még egy gazdasági összeomlást is vizionálnak hozzá.

Restitúciós törvényeket, a kommunisták által elrabolt vagyonok visszaadását megvalósító törvényeket már minden európai volt szovjet-blokk országban hoztak és végrehajtottak az egyetlen Magyarország kivételével.

A tulajdoni igények nem évülnek el, akkor sem évülnek el, ha az eddigi kormányok eddig nem voltak képesek visszaadni az elrabolt vagyonokat.

Ha ebben változás nem történik, az sajnos a károkozás továbbélése mellett az ország lemaradását kiszolgáltatottságát is eredményezi.

Budapest, 2017. február 25., A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján

KISE elnökség

A Kisemmizettek Emléknapja

1952. FEBRUÁR 17. – 2017. FEBRUÁR 17

Budapest, 2017. február 17., péntek (Mti – OS)

http://os.mti.hu/hirek/124369/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesulete_kozlemenye-1_resz

http://os.mti.hu/hirek/124370/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesulete_kozlemenye-2_resz

Hatvanöt éve, a Rákosi korszak legsötétebb éveiben, 1952.II.17-én lépett hatályba a hírhedt 4. 1952. Tvr., azaz Törvényerejű Rendelet, mellyel mára közel 6 millió magyart kisemmiztek, azaz házától, lakásától vagy egyéb ingatlanától megfosztottak. Jóllehet eddigre már elrabolták a gyárakat, üzemeket, a vállalkozások óriási többségét, de ekkora méretű rablás, mint amilyen e februári naptól elindult, a magyar történelemben még soha nem volt, sem ez előtt, sem utána.

A kommunista rendszerre jellemző terror és zűrzavar a társadalom legalját emelte legfelülre, és ennek megfelelően ezt a szabadrablást biztosító rendeletet is ez jellemezte. A rendeletben szereplő “hat lakószobánál nagyobb” ingatlanok “államosítástól” /értsd rablástól/ való megmenekülése, vagy a marxista terminológiák még a hatóságok számára is értelmezhetetlen zagyva elegye széles táptalajt adott az önkényeskedésnek, a féktelen szerzési vágynak ugyanúgy, ahogy 8 évvel azelőtt, 1944-ben lehetett rabolni zsidó honfitársainktól. Sok esetben ugyanazok, csak akkorra a barna mundért vörösre cserélték.

Az összes volt “szocialista” országban megtörtént már az igazságtétel, a rablott vagyonok visszaadása itt Európában, az egyetlen Magyarország kivételével, itt nem adott vissza semmit egyetlen eddigi kormány sem. Soha nem hozták helyre a 4. 1952. Tvr. meg a többi szabadrabló /államosító/ törvény pusztítását.

A kommunizmus nyomasztó örökségéből és károkozásaiból csak nagyon nehezen tud szabadulni országunk. Dilettánsok és a korábbi rendszer emberei az 1990-es első többpártrendszerű választások után is sajnos meghatározó pozícióban maradtak. A Sólyom László vezette AB számos elemző szerint elemi jogi tévedései közül a legnagyobb, – nevezetesen mikor legitimnek ismerte el a kommunista rendszert, ezzel együtt annak jogrendszerét, és abból jogfolytonosan próbálta továbbvinni az 1990 májusa utáni jogrendszert – , katasztrofális állapotokat idézett elő országunkban.

Ebben a kilátástalan helyzetben az első igazán kedvező fordulatot a mostani kormány által megalkotott Alaptörvény/Alkotmány U) cikkének megjelenése jelentette. Ennek (1) bekezdésében kerül végre megállapításra az az alappillér, melyet a Sólyom-AB teljesen figyelmen kívül hagyott, hogy az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek.

Álláspontunk szerint ez az a megállapítás, ami alapján tovább kell lépni, sőt következik is a továbblépés szükségszerűsége. Az illegitim rendszer törvénytelenségeit, jogsértéseit helyre kell hozni. Az igazságtétel, a rablott vagyonok visszaadása, itt Európában utolsóként a volt szovjet-blokkbeli országok sorában, alapvető következménye ezen U) cikk (1) bekezdésének.

Budapest, 2017.február 17.

KISE Elnökség

Az amerikai hatóságok megelégelték a trükközést

Barack Obama aláírta a nácik által elrabolt műkincsek visszaszerzését segítő HEAR törvényt

http://europe.newsweek.com/nazi-looted-art-shepherdess-bringing-sheep-university-oklahoma-505736?rm=eu

http://europe.newsweek.com/obama-hear-act-law-holocaust-534793?rm=eu

magyarhirlap.hu

www.napi.hu

 

A nácik által elrabolt műkincseknek az örökösök által indított visszaszerzését különféle trükkökkel, időhúzással manipulálták eddig különféle szervezetek, úgymint múzeumok, a „múzeumi lobbi” , de sajnos ide értendők a felügyelő kormányszervek is.

Részletek a fent hivatkozott magyar cikkekből:

Napi.hu – 2016. december 21.

Óvatos becslés szerint a II. világháború alatt az európai műkincsek ötödének nyoma veszett, mivel a nácik elrabolták. Még mindig
300 ezer értékes műtárgy nem került vissza eredeti tulajdonosához – ezek múzeumokban vagy magángyűjteményekben lehetnek. Az elrabolt javak megtalálásában
korszakhatárt jelölhet az új amerikai törvény, amely Obama elnök aláírásával életbe lép. Az ügynek komoly magyar vonatkozásai is vannak.

 

Eddig a restitúció és a proveniancia-kutatás (műtárgyeredet-kutatás) során nagyon nehéz volt legyőzni a kormányok és a
múzeumi lobbi ellenállását. A nácik által évtizedekkel ezelőtt elrabolt műkincsek túlnyomó része ezért nem kerülhetett vissza jogos
tulajdonosához még akkor sem, ha kellő mennyiségű pénzzel és türelemmel rendelkeztek. Most azonban alapjaiban változhat meg a műtárgyak visszaadása: az új amerikai szövetségi törvénynek köszönhetően ugyanis felgyorsulhat a folyamat.

Az új törvénnyel várhatóan megszüntethető lesz az a gyakorlat, amelynek egyetlen célja a bíróság elé kerülő ügyek elhúzása – akár a
végtelenségig. Az amerikai jogrendszerben és a világ többi országában is bevett taktikája a múzeumoknak és a kormányoknak, hogy “kifárasztják” az
örökösöket, évtizedekig húzzák-halasszák a pereket és különböző kifogásokkal és érvekkel tegyék szinte lehetetlenné az elrabolt műtárgyak visszaadását
még akkor is, ha azokat egyértelműen elrabolták a nácik egykori tulajdonosaiktól.

az 1998-as washingtoni megállapodást … szinte minden érdekelt ország képviselője aláírta, és ezt a Terezin nyilatkozattal
megerősítették 2009-ben a Prágában tartott konferencián is.

A magyar kormány ugyan mindkét nyilatkozatot aláírta, de eddig vajmi keveset tett az ebben foglaltak megvalósításáért. A magyar
múzeumok 2015 nyara óta a jelek szerint hivatalosan is “szabotálják” annak a rendeletnek a megvalósítását, miszerint ha egyértelműen nem
bizonyítható az állam tulajdonszerzése, akkor a műtárgyat vissza kell szolgáltatni egykori tulajdonosának. Annak ellenére, hogy néhány múzeum eleget tett azon kötelezettségének, hogy számba vegye a feltehetően a holokauszt során elrabolt műtárgyakat, továbbá, hogy a magyar állam több mint kétezer ilyen
műtárgyat tart nyilván, ezeket a listákat soha nem hozták nyilvánosságra.

 

Ráadásul mindez idáig alig néhány esetben került sor visszaadásra, és ez esetek egyikében sem a nácik által elrabolt
műkincseket adták vissza. A nagy magyar műgyűjtemények tulajdonosai közül eddig a Herzog, a Hatvany és a Vida család indított pereket itthon a javak
visszaszerzéséért – jórészt sikertelenül.

 

Magyar Hírlap/MTI – 2016.12.18


Az új törvény meghosszabbítja a műkincsek megtalálásának elévülési idejét

Júniusban Helen Mirren is felszólalt az amerikai szenátus igazságügyi albizottságában a holokauszt alatt elrabolt műkincsek
visszaszolgáltatásával foglalkozó törvény tárgyalásán. Az Oscar-díjas színésznő kifogásolta, hogy az érintettek nem jutnak hozzá a lopott műkincsek
jelenlegi helyével kapcsolatos információkhoz..

Gustav Klimt – Adele Bloch Bauer portréja

Amerikai Egyesült Államok Külügyminisztériuma

Európai és eurázsiai ügyekért felelős Iroda

A Washingtoni Konferencia nácik által elkobzott műkincsekre vonatkozó Alapelvei

/ Washington Conference Principles on Nazi-Confiscated Art /

 

[Megjelent A Holokauszt éra vagyoni követelései című Washingtoni Konferencia anyagához kapcsolódóan, Washington DC, 1998. december 3, ]

http://www.state.gov/p/eur/rt/hlcst/122038.htm#.V7zsimPk9qU.mailto

Cél egy konszenzus kialakítása, és nem kötelező érvényű alapelvek kialakítása azon kérdések rendezésével kapcsolatban, melyek a
nemzetiszocialista érában elkobzott és elkonfiskált műkincsekre vonatkoznak. A Konferencia ugyanakkor elismeri, hogy a
kérdésben érintett nemzetek eltérő jogi rendszerekkel bírnak, és ezen országok saját törvényeik keretein belül járnak el.

1./ A nácik által elkobzott, és vissza nem szolgáltatott műkincseket
azonosítani kell.

2./ A vonatkozó nyilvántartások és archívumok legyenek nyitottak és
hozzáférhetőek a kutatók számára, a Nemzetközi Levéltári Tanács
iránymutatásaival összhangban.

3./ Biztosítani kell az anyagi és humán erőforrásokat ahhoz, hogy
lehetővé váljon a nácik  által elkobzott és a későbbiekben sem
visszaszolgáltatott  műkincsek beazonosítása.

4./ Annak megállapításánál, hogy egy műalkotás a nácik által elkobzott
és a későbbiekben sem visszaszolgáltatott-e, meg kell azt is fontolni,
hogy az holokauszt óta eltelt időmúlás miatt elkerülhetetlenek a
hiányos, vagy nem egyértelmű eredet adatok.

5./ Minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a nácik
által elkobzott és a későbbiekben sem visszaszolgáltatott, megtalált
műkincsek adatai nagy nyilvánosságra kerüljenek azért, hogy
behatárolják azok háború előtti tulajdonosait vagy az eredeti
tulajdonosok örököseit.

6./ Erőfeszítéseket kell tenni azért is, hogy létrehozzanak egy
központi nyilvántartást, ahol az ilyen tárgyú információkat tárolják.

7./ A háború előtti eredeti tulajdonosokat illetve azok örököseit arra
kell ösztönözni, hogy jelentkezzenek és tudassák követeléseiket a nácik
által elkobzott és a későbbiekben sem visszaszolgáltatott, megtalált
műkincsek vonatkozásában.

8./ Ha be lehet azonosítani a nácik által elkobzott és a későbbiekben
sem visszaszolgáltatott, megtalált műkincsek háború előtti eredeti
tulajdonosait illetve azok örököseit, akkor lépéseket kell tenni annak
érdekében, hogy gyorsan elérjük az igazságos és méltányos megoldást,
amely többféle lehet a tények és körülmények konkrét ismeretében.

9./ Ha nem lehet beazonosítani a nácik által elkobzott és a
későbbiekben sem visszaszolgáltatott, megtalált műkincsek háború előtti
eredeti tulajdonosait illetve azok örököseit, akkor is lépéseket kell
tenni annak érdekében, hogy egy igazságos és méltányos megoldás gyorsan
megszülessen.

10./ Bizottságokat, vagy egyéb szervezeteket kell létrehozni, a nácik
által elkobzott műkincsek azonosítására, továbbá hogy azok segítsék az
érintetteket tárgyilagosan a tulajdonjogi kérdésekről.

11./ A nemzeteket arra kell ösztönözni, hogy dolgozzanak ki nemzeti
eljárásokat  ezen elvek végrehajtására, különösen a tulajdonjogi
kérdésekre vonatkozó az alternatív vitarendezési mechanizmusok
megoldására.

Az a ház ott a Vadász utcában

Budapest, 2016.04.17.

Már nem voltak fiatalok. Jóllehet a kor ahogy mindenkit, őket is megviselte, de lelkük fiatal maradt. S töretlen maradt bennük a hinni akarás is. Hinni abban, hogy az emberek legbelül és végső soron azért jók, hogy bár olykor túllőnek a célon, olykor indulataikon nem tudnak uralkodni, de aztán aki ilyen megbánja és magába száll.

-Meglátod majd még bocsánatot is fog kérni- mondta Papi. Anyus ilyenkor mosolyogva hallgatott, mert Papival nem lehet amúgy sem vitába szállni.

Az utolsó percig reménykedtek.

Az nem lehet hogy őket csak úgy kirakják a házukból, a házból mely a családjuké volt már több felmenőn keresztül. Magukat nem kímélve dolgoztak egy életen át, minden fillérnek megvolt a helye, minden el volt gondosan tervezve. A ház, az az övék. Tudja ezt mindenki itt a környéken, a szomszédok, a hatóság, mindenki. Bár most oly furcsán viselkednek. Furcsa szavakat, kifejezéseket használnak, és szemükben a gonoszság tüzét látni. Ahogy bejönnek, mindenféle hivatalos végzésekre hivatkoznak, és közben mohón körbe néznek, mit lehetne elvinni, mi lehetne majd az övék….

“Majd ha téged innen elvisznek, én ezeket az értékeket mind összeszedem” – ezt érezte ki Anyus a fiatal karszalagos suhanc tekintetéből, ahogy körbepilogott, de az ő tekintetét kerülte. Nem mert igazán a szemébe nézni.

De még reménykedtek.

Később a “szomszéd” jött. Akiről tudták hogy már pályázik a házukra. Nagy nyájasan “felajánlotta” hogy segít a holmijaik megőrzésében.
De gyorsan, mondta, mert sürget az idő, eljön a nap….

Aztán eljött a nap.

Berúgták a házkaput. és artikulálatlan hangon üvöltözni kezdtek a feketeruhás karszalogosok. Aki nem jön helyben felkoncolandó.
Hát ez történt.

Szellemük ma is ott él a falak között, és van olyan ember ma is a házban, aki tudja a történetüket és életben tartja emléküket.

Emlékük legyen áldott.

—-

A GDP EURO/fő alakulása 2003-2014 között, Magyarország illetve a többi 3 Visegrádi ország átlaga


Ezt sikerült elérni a restitúció elszabotálásával.

A többi 3 Visegrádi ország mindegyikében volt restitúció, míg Magyarországon, mely a fent látható módon már leszakadt, nem volt, eddig nem volt.

Ezúttal csak kommentek…

A Honlapszerkesztők ezúttal úgy döntöttek, a fenti 2 rövid ténymegállapító mondaton kívül most semmilyen írás, vagy cikk, a mi részünkről nem kerül fel ide. Egyébként is, erről a GDP grafikonról már pár hete megjelent egy írás itt.

Ehelyett szabad teret engedünk a kommentelőknek ! Tehát akinek e fenti grafikonról, s e tényekről véleménye van, és a moderálási szabályokkal sem áll hadilábon, annak írása ide most majd felkerül…

Budapest, 2016.01.25. / Honlapszerkesztők

 

Kommentálja ön is a fenti grafikont. Az eddig beérkezett hozzászólások:
  • Megmondom őszintén, nekem az tetszik nagyon az önök honlapjában, hogy valami teljesen más…
    itt nem akarnak az emberek alantas ösztöneire építeni, a gyűlölködésre, a kárörömre, az olcsó szenzációra mint a szennyportálok…. azt hittem ezeknél nincs lejjebb, de amikor minap olvasom hogy kire „recskázik” a fél ország, akkor látom, hogy de, van lejjebb…
    Itt nem akarják az embereket megvezetni, beléjük szuggerálni olyan dolgokat, amiket ők valójában nem akarnak, ami valójában nem érdekük, csak azt hitetnék el velük.
    Ez a honlap a szennyel ellentétben valódi érdekképviselettel, valódi, az embereket valóban érdeklő kérdésekkel foglalkozik. Az elmaradt igazságtétel ilyen. Legyen szó akár igazságos tulajdonrendezésről, akár a múlt rendszer embereinek elszámoltatásáról, felelősségre vonásáról.
  • Hányan olvasták az új Alkotmány(Alaptörvény) „U” cikkét ? Én most tisztelettel ide felteszem. // A Dokumentumok oldalra is fel fogjuk tenni, csak ezt az „U” cikket – A Szerk. ///Részlet az Alaptörvény-ből / — U) cikk

    (1) Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak
    a) az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért;
    b) a második világháborút követő esztendők többpártrendszerre épülő demokratikus kísérletének szovjet katonai segítséggel történő felszámolásáért;
    c) a kizárólagos hatalomgyakorlásra és törvénytelenségre épülő jogrend kiépítéséért;
    d) a tulajdon szabadságán alapuló gazdaság felszámolásáért és az ország eladósításáért;
    e) Magyarország gazdaságának, honvédelmének, diplomáciájának és emberi erőforrásainak idegen érdekek alá rendeléséért;
    f) az európai civilizációs hagyomány értékeinek módszeres pusztításáért;
    g) az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért vagy azok súlyos korlátozásáért, különösen emberek meggyilkolásáért, idegen hatalomnak való kiszolgáltatásáért, törvénytelen bebörtönzéséért, kényszermunkatáborba hurcolásáért, megkínzásáért, embertelen bánásmódban részesítéséért; a polgárok vagyonuktól történő önkényes megfosztásáért, a tulajdonhoz fűződő jogaik korlátozásáért; a polgárok szabadságjogainak teljes elvételéért, a politikai vélemény- és akaratnyilvánítás állami kényszer alá vonásáért; az emberek származásukra, világnézetükre vagy politikai meggyőződésükre tekintettel történő hátrányos megkülönböztetéséért, a tudáson, szorgalmon és tehetségen alapuló előremenetelének és érvényesülésének akadályozásáért; az emberek magánéletének törvénytelen megfigyelésére és befolyásolására törő titkosrendőrség létrehozásáért és működtetéséért;
    h) az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc szovjet megszállókkal együttműködésben történt vérbe fojtásáért, az azt követő rémuralomért és megtorlásáért, kétszázezer magyar ember hazájából való kényszerű elmeneküléséért;
    i) mindazokért a köztörvényes bűncselekményekért, amelyeket politikai indítékból követtek el, és amelyeket az igazságszolgáltatás politikai indítékból nem üldözött.
    A demokratikus átmenet során a Magyar Szocialista Munkáspárt jogutódjaként jogi elismerést nyert politikai szervezetek a törvénytelenül felhalmozott vagyon örököseként is osztoznak elődjeik felelősségében.
    (2) Az (1) bekezdésben foglaltakra tekintettel a kommunista diktatúra működésének valósághű feltárását és a társadalom igazságérzetét a (3)-(10) bekezdésben meghatározottak szerint kell biztosítani.
    (3) A kommunista diktatúrával kapcsolatos emlékezet állami megőrzése érdekében Nemzeti Emlékezet Bizottsága működik. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága feltárja a kommunista diktatúra hatalmi működését, a kommunista hatalmat birtokló személyek és szervezetek szerepét, és tevékenysége eredményeit átfogó jelentésben, valamint további dokumentumokban közzéteszi.
    (4) A kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat – a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével – tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók.
    (5) A kommunista diktatúra törvényben meghatározott vezetői részére az állam által jogszabály alapján biztosított nyugdíj vagy más juttatás törvényben meghatározott mértékben csökkenthető; az ebből származó bevételt törvényben meghatározottak szerint a kommunista diktatúra által okozott sérelmek enyhítésére és az áldozatok emlékének ápolására kell fordítani.
    (6) Nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek.
    (7) A (6) bekezdés szerinti bűncselekmény büntethetősége az elkövetés időpontjában hatályos büntetőtörvény szerinti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított időtartam elteltével évül el, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályos büntetőtörvény szerint az elévülés 1990. május 1-jéig bekövetkezett volna.
    (8) A (6) bekezdés szerinti bűncselekmény büntethetősége az elkövetés időpontja és 1990. május 1-je közötti, az Alaptörvény hatálybalépésének napjától számított időtartam elteltével évül el, feltéve, hogy a bűncselekmény elkövetésének időpontjában hatályos büntetőtörvény szerint az elévülés 1990. május 2-a és 2011. december 31-e között történt volna meg, és az elkövetőt a bűncselekmény miatt nem üldözték.
    (9) Az 1990. május 2-át megelőzően az életüktől vagy szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak és az állam által a tulajdonukban igazságtalanul okozott károk folytán károsodottak számára pénzbeli vagy más vagyoni juttatást biztosító új kárpótlási jogcím jogszabályban nem állapítható meg.
    (10) A kommunista állampártnak, az annak közreműködésével létrehozott, illetve a közvetlen befolyása alatt álló társadalmi és ifjúsági szervezeteknek, valamint a szakszervezeteknek a kommunista diktatúrában keletkezett iratai az állam tulajdonát képezik, azokat a közfeladatot ellátó szervek irattári anyagához tartozó iratokkal azonos módon, közlevéltárban kell elhelyezni.

    eddig az U) cikk, olvassuk figyelmesen. Különösen olyanokra hívnám fel a figyelmet, mint hogy
    „A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak…. … az állampolgárok és egyes csoportjaik alapvető emberi jogaiktól való megfosztásáért …. különösen …… a polgárok vagyonuktól történő önkényes megfosztásáért,”
    Hát kérem, sok-sok gazság, bűncselekmény van itt felsorolva, de én a kisemmizést emeltem ki azért mert ebben érintett az Egyesület.
    Továbbá az elejét is kiemelem:
    „Az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek.”
    Világos, ezt azt mondja ki tehát hogy ha összeegyeztethetetlen, akkor semmiképpen sem lehet jogfolytosan elismerni a kommunista diktatúra időszakát !
    Ha valakinek még nem tűnt volna fel a Sólyom-féle Alkotmánybíróság pontosan ezt a kapitális hibát vétette !
    De erről úgy tudom hamarosan egy cikk is lesz itt a honlapon.

 

MTI közlemény – Nem tűnik túl hitelesnek Trianon igazságtalanságának hangoztatása egy olyan ország részéről, mely saját népének sem adja vissza az elrabolt vagyont

Budapest, 2017. június 4., vasárnap (MTI-OS)

http://os.mti.hu/hirek/127477/a_kisemmizettek_erdekvedelmi_egyesulete_kozlemenye

A Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete a mai napon, a trianoni békediktátum emléknapján szeretné emlékeztetni az ország közvéleményét, a felelősen gondolkodó, az ország sorsa iránt valóban felelősséget érző embereket, gondolkozzanak végre el ezen.
Mint kisgazda alapítású civil szervezetnek, nekünk is fáj Trianon, és ez a közlemény nem azokhoz szól, nyilván vannak ilyenek is sajnos, akinek nem fáj, nem érdekes a diktátum.
Arra szeretnénk felhívni mindenki figyelmét, a hitelesség minimuma lenne szükséges ahhoz, hogy országunk a nemzetközi közösség előtt valóban súllyal és nyomatékkal tudja a békediktátum igazságtalanságát kifogásolni, valamilyen formában való orvoslását képviselni, s a kérdésben előrehaladni.
De ezzel szemben a nemzetközi közösség, és benne a környező, ellenérdekelt országok azt látják, egy olyan ország hangoztatja békediktátummal szembeni igényét, mely egyes-egyedüliként itt Európában, nem hajlandó visszaadni polgárainak a kommunista rémuralom alatt elrabolt vagyonát. Mivel fog az ellenérdekelt érvelni, ha egyszer nagyhatalmak elé kerülne a kérdés, legelőször ezzel.
Ha Trianon kérdése valóban fájó pont a felelős helyen lévő embereknek, és nem csak a szavak szintjén akarnak maradni, itt kellene előre haladni, meghozni végre a restitúciós törvényeket, melyet már mindenütt meghoztak itt Európában rajtunk kívül.

KISE Elnökség

 

Közgyűlés 2017.05.23.

 

>>>>>> A Közgyűlésról szóló beszámoló hamarosan felkerül ide.

 

2017. május 23-án  a Pofosz Székházban, Budapest, V. Nádor u. 36. IV. em.,  Nagyterem, az Egyesület Közgyűlést tartott.

Napirendi pontok:

  1. Egyesületi Beszámoló
  2. Tagfelvétel
  3. A budapesti kitelepítettek járandósága érdekében az Ombudsmanhoz intézett beadványunk, és további lépések ez ügyben
  4. Civil szervezetek összehangolt lépései az eddig még elmaradt restitúciós törvények tárgyában

Pofosz székház bejárat

Pofosz székház

 

A 2017-es Nemzeti Konzultációs kérdőív II.

 

A kormány folyamatosan információkkal látja el a közvéleményt a tárgyban, nagy hangsúlyt fektet arra hogy az emberek egyrészt megismerjék a kialakult helyzetet, másrészt a kormány ezzel kapcsolatos álláspontját.

Mivel civil szervezet vagyunk mi is, nincs más választásunk, nekünk is állást kell foglalni az ügyben, különösen a civil szervezetekre vonatkozó részekben.

Nemrég egy kormánytag aggodalmát fejezte ki azért, mert véleményük szerint nem kell hagyni hogy külföldről támogatott szervezetek ellenőrizetlenül fejthessék ki kockázatos tevékenységüket, és ez ellen tenni kell.

Egyesületünk ezzel egyetért. Korábban írtuk, mi is azt javasoljuk, a kérdőíven az összes kérdésre az a./ pontot jelöljék meg tagjaink és követőink, köztük nyilván az egyesületekere, civil szervezetekre vonatkozó 3./ és 4./ -es kérdések esetében is tegyék ezt.

Igenis legyen ellenőrzés, játsszunk tiszta lapokkal. Tudjuk meg kik azok akik külföldről támogatást kapnak, akár azt is miért, mi célból. Ha mi kapunk/kapnánk támogatást, azt sem kívánjuk elhallgatni.

Azonban ehhez az érveléshez és témakörhöz egynémely gondolatot hozzá kívánunk fűzni, mely talán a kormány álláspontjából kimaradt, vagy azzal nem egyezik, s ez a következő.

Álláspontunk szerint, bár nyilván fontos az, ki és mennyi támogatást kap külföldről, adott esetben nyilván instrukciókkal együtt, de véleményünk szerint elsősorban nem ez alapján, hanem ehelyett 2 alap kritérium alapján kellene megítélni a civil szervezetket.

Az egyik ilyen kritérium az, hogy mi van az adott szervezet alapszabályában, mit határoznak meg ott a szervezet céljaként és feladatént.

A második kritérium meg az, mit tesz ténylegesen a szervezet.

Ha már ez napirenden van, ha már intézkedni, “jogszabályosítani” kell, akkor álláspontunk szerint itt van a lényeg, e fenti két pontban.

KISE elnökség

 

 

 

A 2017-es Nemzeti Konzultációs kérdőív I.

 

Állítsuk meg Brüsszelt ! címmel Nemzeti Konzultációs kérdőívet juttatott el a kormány az emberekhez, így hozzánk is.Többen kérdezték, mi az Egyesület álláspontja ezzel kapcsolatban, hogy válaszoljanak a KISE tagok.

Röviden: mind a 6 kérdésre az a./ pontot javasoljuk bejelölni.

Nem örvendetes hogy vitázni kell Brüsszellel, és hogy veszekedés van, mikor egy szövetségi rendszer kellene hogy legyen az EU. De kényszerhelyzet van, nem lehet mást tenni úgy látjuk, nincs más választás mint ellent mondani, és ilyen eszközökhöz nyúlni mint a népszavazás, és a konzultációs kérdőív.

A magyarok érdeke semmiképpen nem az, hogy ide oly nagy számban telepítsenek be menekülteket, hogy az idővel az ország etnikai összetételét is megváltoztatja majd. Szomorú egyébként, hogy magukat képzettnek gondoló emberek, vezetők a fejlett Nyugaton ilyeneket nem látnak, nem ismerik például a trendek számítását. 30-50 év múlva, ha nem tesznek semmit, az idegenek akár többségbe kerülhetnek. Okos ember ezért előre lát ilyeneket. Az Egyesület elnöksége azért azt javasolja amit itt fent írtunk, 6 db a./ választ adjunk.

Két dolog még. Egyes szónokok azzal jönnek, nem keresztényi magatartás az, hogy a menekülteket elzavarjuk, nem kérünk belőlük. Úgy véljük itt a dolgok összekeverése áll fenn. Az, hogy valaki, egy kormány nem szeretné  migránsok tömeges betelepítésével tönkretenni a saját országát, az még nem keresztény ellenes gondolkodás. Segíteni, keresztényi elveket követni úgy lehet, és kell is, ha abban nyújtunk segédkezet, hogy otthonukban, hazájukban legyenek meg a menekülteknek az élhető körülményei.

A másik a civil egyesületekkel kapcsolatos kérdés, ami látszólag kényes nekünk azért, mert mi is az vagyunk, és nekünk is vannak külföldi kapcsolataink. Nem gondoljuk azonban kényesnek a kérdést, és itt is az a./ pontot javasoljuk megjelölni.

Azért, mert az átláthatatlanságot mi sem támogatjuk. Játsszon mindenki nyílt lapokkal. Ha minket magyar restitúciós céljaink elérésében valaki, bárki, támogat, akkor azt mi nem fogjuk eltitkolni. Mi nem idegen, nem más ország érdekéért küzdünk, a magyar restitúció egy magyar nemzeti cél. Nekünk ez az Alapszabályban lefektetett alapcélunk, és más célt, más megbízást már ebből következően sem követhetünk.

KISE elnökség

 

A honlapszerkesztők megvédik az FKgP volt elnökét

Az alábbiakban közreadjuk a levélváltást, melyben a honlapszerkesztők megvédik az FKgP volt elnökét a közelmúltban észlelt méltatlan támadásoktól. Olyan gondolatokat adunk itt közre, melyen nagyon érdemes elgondolkodni a kisemmizettek népes táborának.

Mint ismeretes, a temetésről, a gyászról hírt adtunk, és az kiment a sok Hírlevélre feliratkozottnak címére is. Volt néhány, akinek ez nem tetszett. Egyet itt most közre adunk, és a válaszunkat is.

2017. március 8. 18:05 SZOLNOKI SZABINA írta, <szabina812009@windowslive.com>:

Elnezest mi kozunk nekunk tagoknak ahhoz hogy dr Torgyan Jozsef elhunyt??Segitett O barmiben?Ami elore hozta volna a kisemmizettek,karpotlanok,Kitelepitettek ugyet sorsat,Eletet?

hírlevél KISE <kise.hirlevel@gmail.com>

címzett: SZOLNOKI

Tisztelt Szolnoki Szabina !

Most olvastuk levelét, röviden válaszolnánk rá.

Talán keveset, vagy semmit nem olvasott abból, ami honlapunkon van, és talán minimális az, amit tud az Egyesületről.

Az Egyesületet 1990 őszén a Független Kisgazdapárt alapította, közelebbről annak budapesti szervezete.

Az FKgP nélkül ez a szervezet nem is létezne.

Nem kellene megemlékeznünk a párt meghatározó elnökéről ?

Az ún. “rendszerváltozás” utáni pártok közül ez egyetlenegy Kisgazdapárt volt az, melynek restitúciós, akkori elnevezéssel reprivatizációs programja volt, erről ön tud ? A többi párt, bár névleg európainak, meg demokratának mondták magukat, de az a viselkedés, hogy a rablott vagont nem adjuk vissza, hogy azt megtartjuk magunknak, nagyon mélyen ellentmond az európai viselkedésnek. Mert itt Európában, minden országban, ahol kommunizmus volt, hoztak restitúciós törvényeket, az egyetlen Magyarországot kivéve.

Nem kell persze szeretni az elnök urat, és amíg tagjaink, támogatóink az Egyesület restitúciós alapcéljával egyetértenek és támogatják, ez marad magánügy, de azért kíváncsiak lennénk, ha nem az elnök úr, akkor ugyan ki lenne önnek a példakép, a követendő személy ?

Mert ha szintén az olvasottságra hivatkozva, végig tekintünk az elmúlt 27 éven, az elnök úr volt az egyetlen első vonalbeli vezető, aki egyáltalán szóba hozta a restitúció, a vagyonvisszaadás szükségességét, a többi hallgatott róla mint a sír.

Erről azért jó lenne olvasni, meg ismereteket szerezni, mielőtt itt különféle indulatos megjegyzéseket tesz.

Üdvözlettel

Kise

honlapszerkesztők

/ui. a levelezés felkerül a honlapra, jelezze ha nem ért vele egyet/

Az Egyesület Facebook oldalának “átmeneti” felfüggesztése / account of KISE has been “temporarily” suspended

Először 2016 novemberében kaptunk értesítést arról, hogy “átmenetileg” felfüggesztik az Egyesület Facebook oldalát. Majd némi módosítás után oldották a zárolást, de ez év márciusában aztán újra zároltak, ezúttal már úgy tűnik tartósan.

Az intézkedések jellemzői:

  • név nélkül teszik, illetve “Adam” meg “Paul” aláírás látható, tehát nem vállalja a nevét aki tette.
  • arra hivatkoztak először, nem megfelelő a névhasználatunk, később másba kötöttek bele, de nem egészen világos mibe. Ugyanis magyarra fordított formaszövegeket küldözgetnek, de látható, hogy aki írogat igazából nem ismeri a nyelvünket, talán nem is érdekli. Tejesen értelmetlen szintre került a levelezés, odaát nem értik sem azt amit mi írunk, sem a küldött formaszövegeket nem érik igazán, ez látható.

Az Egyesületnek ugyanakkor más forrásokból is vannak értesülései, amelyeket most megosztunk.

Valakiknek -egyenlőre nem írjuk hogy kiknek- nem tetszik, az érdekeit sérti az, hogy olyan háború előtti meghatározó családok és vagyonok mellett állunk ki, mint:

Weiss Manfréd, Richter Gedeon ,  Chorin Ferenc, Pick Márk ,  Herz Ármin és Zsigmond családok,  Farkasházy Fischer Móricz, Hatvany Deutsch család,  Neubauer Károly, Goldberger Leó , Aschner Leopold -hogy csak a legismertebbeket említsük.

Természetesen különféle lépéseket ajánlanak nekünk, egyenlőre csak annyit teszünk hogy nyilvánosságra hozzuk az oldalunk felfüggesztését.

KISE elnökség


//
Our NGOs, Association for the Support of Dispossessed property justice struggling in Hungary directing. A lot of people were dispossessed in this country, particularly in the period 1948-1953 and have not received their property back.
Only a few large factories and names mentioned, Manfred Weiss, Gedeon Richter, Francis Chorin, Mark Pick, Armin Herz, Herz Zsigmond Moricz Farkasházy Fischer, Hatvany Deutsch, Karl Neubauer, Leo Goldberger, aschner Leopold, etc.
Our Non-Governmental Organizations fighting for justice directing property, so he returned to the lawful owners or their heirs.
Our Non-Governmental Organizations fighting for  the restitution in Hungary.

Budapest, 26-11-2016

 

 

 

A budapesti kitelepítettek érdekében

Eddig is már számos feladatban működtünk együtt a Pofosz-al és a  Hortobágyi Kényszermunkára Elhurcoltak Szövetségével. Ezúttal a budapesti kitelepítettek érdekében  ismételten összefogtunk, és az Ombudsman-hoz fordultunk e tárgyban.

Jó tudni, hogy mára csak   pár száz budapesti kitelepített aki él még, és legtöbbjüknek sajnos napi megélhetési gondjaik vannak. Ezért a helyzet tarthatatlan.

Már több aktivista, érdekvédő próbált előttünk is tenni valamit az ügyben, ezeddig sikertelenül.

Ne legyünk finomkodóak, a korábbi beadványokra rendszeresen mindenféle mellébeszélés meg hazudozás volt a válasz.

Tegyük egészen nyilvánvalóvá, és a közvélemény számára világosan érthetővé a célt: ez a pár száz még élő áldozat kapjon tisztességes ellátmányt. Kapjon legalább annyi juttatást /az sem sok/ mint a zárt munkatáborban szenvedettek. Azért kapjanak, mert ha megkülönböztetik őket az diszkrimináció, továbbá az ő sorsuk semmiképpen nem nevezhető jobbnak, könnyebb kategóriának mint a másik.

Amennyiben az elnökség ezzel egyetért, idővel a teljes beadvány is felkerül a honlapra.