Kérdések-válaszok

Milyen irányultságú szervezet a KISE, a jobb- vagy a baloldalhoz, illetve párthoz köthető-e ?

A KISE nem politikai szervezet, nem párt, hanem civil egyesület. Mind a bal- és jobboldalról vár támogatókat.

Az Egyesület a Független Kisgazdapárt szervezetén belül alakult meg 1990 őszén, tehát a megalakuláskor a párttól független működés nem volt követelmény. Ugyanakkor az is kiderült az elmúlt évek tapasztalatai alapján, hogy mindeddig csak egyetlen párt, pontosan a Független Kisgazdapárt volt az, mely programjába vette a kisemmizettek kártalanítását és vagyon-visszaszármaztatását /az elrabolt vagyonok visszaadását/ , melyet reprivatizációs/restitúciós programnak neveztek, és amelynek heves ellenzői akadtak a baloldalról, de más pártok sem támogatták. Az eddigi kárpótlási törvények az elvett vagyonok néhány ezrelékét juttatták vissza, ami nem tekinthető kártalanításnak sem.

Ennek ellenére elvben nem zárunk ki semmilyen együttműködést egyik párttal sem, amennyiben erre valamilyen érdemi lehetőség van.

Mekkora az Egyesület, és kiket képvisel ?

Az Egyesületnek 1990-es alapítása óta fokozatosan kiépültek a fővárosi és vidéki szervezetei, emellett határon túli kapcsolatokkal rendelkezik.

Az Egyesület azok képviseletét vállalta fel, akik a szélső jobb- és baloldali, XX. századi önkényuralmi rendszerek által az élet-, vagyon- és szabadság sérelmére elkövetett cselekmények áldozataivá váltak, és mindeddig legfeljebb csak jelképes, ún. „kárpótlás”-ban részesültek. Ez több millió embert, a hozzátartozókkal és örökösökkel és a kérelmet eddig nem beadtakkal együtt vélhetően az ország lakosságának többségét jelenti; de ismertek pontos adatok is, mivel a Központi Kárrendezési Iroda (neve rendszeresen változik) nyilvánosságra hozta, hányan adtak be igényt, ez
pedig a következő (2005-ös adatok):

Vagyoni kárpótlás:

Személyi kárpótlás:

Hogyan lehet csatlakozni az Egyesülethez ?

A KISE-nek tagja lehet minden magyar, vagy külföldi állampolgár, aki az Egyesület céljait elfogadja, és támogatja.
Amennyiben valaki az Egyesület tagja kíván lenni, erre két lehetőség is adott.

a./ Jelentkezés itt a honlapon.
A Kapcsolat főmenüpont alatti Jelentkezés egyesületi tagnak  almenüpont alatt található Tagfelvételi Adatlapot töltse ki, és kövesse az abban leírtakat.
Miután elektronikusan megkaptuk a kitöltött adatlapot, értesítést küldünk és kérjük hogy a soronkövetkező Közgyűlésünkre hozza magával azt papír alapon is.

b./ Jelentkezés levélben.
Ha valaki nem innen, hanem más forrásból. pld. a Bíróságok nyilvántartásából, Civil szervezetek nyilvántartásából, szórólapból, stb. szerez tudomást Egyesületünkről az postai levélben is jelentkezhet.
Postacím: Kisemmizettek Érdekvédelmi Egyesülete, 1279 Budapest Pf. 14.

Az alapítás óta eltelt több mint 3 évtized, nyilván változtak a hangsúlyok, más lett a környezet. Az alapcéljuk nyilván változatlan, de szempontjukból hogyan értékelik a mai, 2022 évi helyzetet ?

A restitúció, illetve annak elmaradása ezideáig, akkor is egy központi kérdés, az ország helyzetét meghatározó kérdés, ha a fogalmat nem említik meg, csak a rendkívül negatív, a rendkívül káros következményeket.

Kialakult egy meglehetősen elképesztő gyakorlat, elemzők, megfigyelők, közéleti emberek úgy beszélnek a témáról, úgy említik az elmaradt restitúció rendkívül káros következményeit, hogy csak a következményeket sorolják, de a fogalmat, annak kimondását meg gondosan kerülik.

• Tölgyessy Péter. mikor is az ATV kibeszélős műsorában /Egyenes Beszéd/ kifakadt, hazánkban NINCS magyar tőke. Miért nincs, ja az tabu, mert nem volt restitúció.
• Orbán Viktor, ellenzékben, 2009. szeptember 11-én, a Fidesz akkori budapesti Országos Gyűlésén. “Én személy szerint olyan országban akarok élni, ahol nem vehetik el többet senkitől, amiért megküzdött, s amit joggal tudhat a magáénak. Azt akarjuk mindannyian, hiszen ezért vagyunk itt együtt, hogy ne vehesse el tőlünk senki az anyagi és szellemi javainkat, a pénzünket, a házunkat, a földünket, a vizünket, de ne vehessék el a történelmünket, a szabadságunkat, a függetlenségünket, az összetartozásunkat, sőt, még a büszkeségünket se vehessék el …”
• Schiffer András: „tizenkét év alatt nem történtek érdemi lépések a megelőző húsz év elhibázott, hazaáruló paradigmájával szemben, amely brutálisan lerombolta a termelőkapacitásokat, kiszolgáltatottá téve bennünket a globális ellátói láncoknak”

Tehát arra kérünk mindenkit, aki kapcsolatot akar velünk létesíteni, esetleg tagként csatlakozni akar, gondolják végig, ez egy központi kérdés ma is, ott van rendszeresen a központi kérdések közt, a legfontosabbak közt. Ez akkor is így van, ha a restitúció fogalmát mellőzik. Nyilván van ennek oka.

Van-e egyesületi tagdíj ?

A 2011. október 5-i Közgyűlésünk során a tagság határozott e kérdésben. Az egyesületi tagdíj 2000 /Kettőezer/ Ft évente.

A II. világháború előtti nagybirtokrendszer visszaállítását akarja az Egyesület ?

Nem. Itt még megjegyzendő, hogy a két háború közötti magyarországi birtokszerkezetre a kádár-korabeli történelemtanítás használta előszeretettel „nagybirtokrendszer” elnevezést, jóllehet a háború előtti évekre kialakult helyzetre ez az állítás minden alapot nélkülözött. Az FKgP programjában az 1947-es tulajdoni állapotok visszaállítását jelölte meg, mely lényegét tekintve megegyezik egyesületünk álláspontjával.
Ugyanakkor az 1944-es nyilas uralom alatti élet- szabadság- és vagyon sérelmére elkövetett cselekmények áldozatainak, örököseinek kártalanítása is az egyesület céljai között szerepel.

Sokak szerint nem lehetséges a volt tulajdonok visszaadása, mert azokat már nagyrészt átalakították, átépítették, ráépítettek, vagy éppenséggel eladták. A pénzbeni kártalanítást pedig a költségvetés helyzetére való hivatkozással szokták lehetetlenek nevezni, mi ezzel kapcsolatban az álláspontjuk ?

Egyesületünk e kérdésben határozott álláspontot képvisel. A volt tulajdonok visszaadását és a kártalanítást egyedül csak Magyarországon nem volt hajlandó megtenni egyik kormányzat sem, míg a keleti blokkba, a szovjet blokkba tartozó országokban hazánkon kívül mindegyikben véghezvitték, a Balkántól a Baltikumig. Sehol sem állt meg hivatkozási alapnak, nem volt a restitúció akadálya az, hogy a vagyonnal, ingatlannal, vállalkozással időközben változások történtek.

Mindezek alapján nem látunk okot arra hogy ne történjen meg ez nálunk is, ahogy tehát mindenütt másutt is megtörtént.

Emellett tisztában vagyunk azzal is, hogy sok vagyontárgyat az önkormányzatok, állami szervek eladtak, legtöbb esetben nem egy testben, hanem feldarabolva.

A kártalanítás mikéntjét, minden részletét a meghozandó jogszabályoknak kell majd szabályoznia, melyeket illetve tervezetüket itt terjedelem okok miatt nem lehet ismertetni. De az állam által eladott vagyontárgyak esetében alapelvként megfogalmazható többek között például az, hogy egyesületünk nem akarja a kisemberek, családok anyagi ellehetetlenítését, az Önkormányzatoktól megvásárolt lakásokból
az utcára való kilakoltatását, újabb kisemmizést.

További alapelvként szerepel tervezetünkben, hogy a kártalanítás ne a költségvetést terhelje, hanem összefüggésbe lehet -és kell is- hozni azt a ’80-as évek végi, ’90-es évek eleji tömeges, és törvénytelen ún. ’spontán privatizáció’-val, melynek elévülése a
tulajdonhoz való igény elévülhetetlensége okán nem történt meg.

Az elkobzott, államosított vagyontárgyakkal kapcsolatban, függetlenül attól, hogy azokat időközben eladták, átépítették, stb., tehát változásokon mentek át, Dr. Tímár György ügyvéd, az FKgP korábbi alelnöke, a KISE alapító tagja, publikálta a hibás szerzés folytán előállott jogi helyzetet.

A hibás szerzés lényege, hogy függetlenül attól, milyen változások történtek később a vagyontárggyal, dologgal, ha a változások sorában egy jogilag hibás elem van, -ilyennek tekinthető például a 4/1952. tvr. alapján ingatlanok elkobzása, illetve többi hasonló törvény ( lásd a Jogszabályok oldalon) alapján elkövetett további vagyontárgyak elkobzása- , akkor e vagyontárgy, dolog tulajdonjoga a hibás elem létrejöttének időpontjától kezdődően nem tisztázott, rendezetlen; továbbá az időben a hibás elem után történt változások (adásvétel, ingyenes tulajdonátruházás, ajándékozás, stb.) is érvénytelenek.

Az ilyen vagyontárgy, dolog tehát hibás szerzésű, és ezért jelenlegi tulajdonjoga, tulajdonosa megkérdőjelezhető.

Nem gondolják, hogy már elévült a visszaadásra, kártalanításra vonatkozó követelésük ?

A tulajdonra vonatkozó követelés, igény nem évül el. [Polgári törvénykönyv (2013. évi V. törvény) VIII. Fejezet, 5:35. §. ]. Erre egyébként már a Magyar Nemzet 1991. augusztus 12-i számában felhívtuk mindenki figyelmét, ahogy ez itt a honlapunkon is olvasható .

Aki rendszeres olvasója honlapunknak, az láthatja, számos itt leközölt cikk, írás, beadvány tükrözi azon tényt, hogy az érintettek, a kisemmizettek, tulajdonuktól megfosztottak pontosan ismerik ezt az alaptörvényi rendelkezést, és hivatkoznak is rá.

Milyen korcsoportokat, korosztályt képvisel az Egyesület tagsága ? Milyen társadalmi rétegeket ? Milyen üzenetet fogalmaznak meg az egyesületi tagnak jelentkezők számára ?

Egyesületünkbe egyre több fiatal, leszármazó, örökös jelentkezik, felismerve saját érdekeiket.

Nem csak az idősebb tagok leszármazói jelentkeznek, hanem szép számban olyan fiatalok is, akik családjából eddig nem jött hozzánk egyesületi tag.

Nyilván találkozunk olyanokkal is, akik nem egyesületi tagok, de megkeresnek minket, és akik tévesen azt állítják most még, hogy a restitúció úgymond már ‘elévült’, meg ‘kár vele foglalkozni’ , és hamis önigazolásként, képességeikben bízva úgy gondolják, majd ők maguk fogják megteremteni ugyanazt az egzisztenciát, amely kisemmizett felmenőinek megvolt. Az ilyen vélekedéseket hallva több alapvető tévedést lehet megállapítani.

A legelső nyilván a követelésének elévülésére vonatkozó tévhit. Feljebb is szerepel, hogy a tulajdonra vonatkozó követelés nem évül el, bárki fogalmazhat meg ilyen igényt, tehát nem csak az, aki a sérelmet elszenvedte, de a leszármazója is.

Továbbá, most itt utalnánk a fentiekre, és ezt üzennénk azoknak a fiataloknak is, akik még így gondolkodnak, hogy a legnagyobb tévedés a leszármazók esetében az lenne, ha azt vélnék előbb-utóbb ők is hasonló vagyoni helyzetbe fognak kerülni majd saját erejükből, hozzávetőleg olyanba, mint annak idején a sérelmet elszenvedett felmenőjük volt kisemmizése előtt.

Bár nem kételkedünk senki képességeiben, de erre sajnos egyértelműen csak azt lehet válaszolni, figyelembe véve a kisemmizettek nagyságrendjét, hogy erre az esélye meglehetősen csekély.
Ebből a több millió emberből legfeljebb néhány százalék lesz képes ezt elérni, a többi kisemmizett leszármazó, tehát az óriási többség esetében ez biztosan nem fog menni.

Azt tudnánk tehát üzenni a fiataloknak, a kisemmizett fiataloknak: azzal, hogy a szüleiket, nagyszüleiket megfosztották tulajdonuktól (és sok esetben életüktől, szabadságuktól is) , azzal ővelük fiatalokkal is ugyanezt tették, ők is ugyanolyan kisemmizettekké lettek, és ma, most is azok , hiába telt el közben sok év, évtized. Legfeljebb vagy nem vesznek tudomást erről a tényről, vagy nem is tudnak róla, nem járnak utána.

A kérdés pedig az, hogy bölcs magatartás-e ez. Nem kellene-e inkább egy számvetést csinálni, egy kicsit önmagunkat megvizsgálni, kérdéseket feltenni:

Elmúlt bő 3 évtized a „rendszerváltozás” óta. Vajon mit értem én el azóta ? A felmenőimnek volt egy vállalkozása, egy gyára, ingatlana, esetleg több is, nekem mi van ? Ki tudom-e holnap fizetni a lakás rezsit ? Apámat, nagyapámat, mikor gyára volt, valószínűleg nem ilyen kérdések foglalkoztatták, hogy hitelt vegyek egyetlen lakásomra, melyet nyugdíjas koromig fogok fizetni, közben kardélen táncolok, hogy marad-e a munkahelyem, tudom-e fizetni a hitelt, vagy elárvereznek. De ha még sikerül is, az életem munkája, eredménye annyi volt, hogy egy 2-3 szobás lakás a nevemen van. A gyáros, üzlettulajdonos, stb. felmenőmnek vajon ez volt az életcélja ? Őt is ilyen pitiáner dolgok foglalkoztatták egész életében ?

Mi lenne, mi lehetne most belőlem, ha tovább tudom vinni a céget ? Az üzletet ?

Igen kedves fiatalok, nézzetek egy kissé magatokba, tegyetek számvetést. Mit sikerült elérnetek ennyi idő alatt ? Semmit. Ahhoz képest semmit, amit elérhettetek volna akkor, ha olyan restitúció történik Magyarországon is, mint itt a környező kis országokban, a volt szovjet blokk országaiban. Az egyetlen Magyarország kivételével.

Igen, fel kell rázni az álomvilágban élő, az elmúlt 40 év diktatúra kábultságában még mindig szenvedő embereket. Továbbá itt fel kell tenni még néhány kérdést. Ugyanúgy ez is azoknak fiataloknak szól, akik szerint elévült volna a restitúció.

Nektek, tisztelt fiatalok, vannak, lesznek gyerekeitek. Sajnos fogyatkozó számban, de talán nem lesz ez mindig így. Mit fogtok majd felelni a gyerekeiteknek, ha felnőnek a kétszobás panellakásban, vagy a hitelekkel terhelt újban, ami összes vagyontárgyatok, mert amikor a gyerek értelme kinyílik, és ők már nem lesznek a kádári agymosás hatása alatt, meg fogják kérdezni hogy apu, anyu, mi miért vagyunk ilyen szegények, mikor nagyapunak, dédapunak gyára volt ? Cukrászdája volt ? Malma volt ? Gyógyszertára volt ? Panziója, szállodája volt ?

Anyu, apu te miért nem csináltál semmit hogy visszakapjuk, hiszen az a mienk volt ?

Végül még annyit, azon keveseknek, akiknek elismerésre méltó módon tényleg sikerül, vagy már sikerült saját képességükből, szorgalmukból, felmenőik helyzetét elérni, az ők esetében sem látjuk, miért kellene lemondaniuk törvényes örökségükről, melyet a korábbi önkényuralmi időkben elkoboztak családjuktól. Egyébként ilyen fiatalok vannak is Egyesületünkben, és nem ezt a lemondó álláspontot képviselik. Talán ez is üzenet lehet a ma még pesszimisták, lemondók részére.

Mi Egyesületük álláspontja a termőföld vonatkozásában ? A “kárpótlási” folyamat során a gazdák nagy részének, többnyire a 90-es évek elején, az ún. licitálás keretében sikerült visszaszereznie földjét, a törvény ehhez más vagyontárgyakénál jóval nagyobb anyagi támogatást is adott, hogyan látják ezt ma ?

Sajnos a gazdaellenesség volt alapvetően jellemző a korábbi, az Mszp-SzDSz vezette kormányokra, akik egyáltalán nem támogatták a kis, egyéni, családi gazdaságokat, helyette latifundiumok, nagybirtokok, mezőgazdasági monopóliumok létrejöttét segítették.
Ezzel a magatartással az EU -ban képviselt állásponttal homlokegyenest szembe mentek. A 2010-ben megalakult polgári kormány hivatalba lépésével a helyzet sok tekintetben kedvezően változott ugyan, de a megöröklött gazdaellenes helyzetet, a latifundiumok túlsúlyát persze nem lehet egyik napról a másikra felszámolni, megváltoztatni, helyettük a családi és kis gazdaságokat helyzetbe, előtérbe hozni, még ha a szándék meg is van rá. A gazdálkodóknak egy válasza lehet csak erre: az érdekvédelem, az
önszerveződés, és pedig mielőbb, mert az idő nem nekik dolgozik. Magyarországon a földeladási moratórium lejárta után, illetve a moratórium meghosszabbítások lejárta után, ha itt lényeges változás nem történik, külföldiek, külföldi befektetők is szerezhetnek földtulajdont. Ez pedig olyan következményekkel járhat, melyekre nyomatékosan fel kell hívni a figyelmet. Mivel lényegesen tőkeerősebb a
külföldi vállalkozó, mezőgazdasági termelő, a tulajdonviszonyok drasztikus átrendeződése következhet be, ha a jogi szabályozás megengedő lenne számukra. A gazdáknak, meg mindenkinek aki a termőföld sorsát szívén viseli, elsősorban azt tudnám mondani, hogy azoktól, akik szavakon kívül eddig sem tettek különösebben sokat a megvédése érdekében, ne várják ezt a jövőben sem.
Ehhez egy olyan politikai erő kell, mint amilyen az FKgP. Nem árt egyébként körülnézni csak itt szomszédságunkban is, hol, melyik országban engedik külföldiek számára a nyakló nélküli termőföldvásárlást ? Vagy van olyan ország akár egy is, ahol olyan
nagymértékű külföldi tulajdonszerzés történt, mint amilyen itt várható, ha a jelenlegi jogi helyzet megmarad ?

A családi gazdálkodóknak, egyéni gazdáknak, kisgazdáknak tehát össze kell fogniuk, mégpedig valódi érdekvédelmi szervezetekben.

Az elmondottakat összefoglalva: Egyesületünk nem támogatja a külföldiek földtulajdon szerzését.

Valóban igaz, amit a további kérdésben megfogalmazott, mezőgazdasági földtulajdon esetében a “kárpótlási” törvények jóval nagyobb anyagi támogatást adtak mint más vagyontárgyak esetében. Ezt a támogatást meg kellett volna adni a többi vagyon estében is, ez nem történt meg, és ez alkotmányellenes. Erre egyébként többszöri ígéretet is tettek kormányok, ami ígéret maradt.

Álláspontunk az, hogy egyrészt az alkotmánysértést meg kell szüntetni, tehát a többi vagyontárgy esetében is a termőfölddel azonos támogatást kell adni, de másrészről az is megjegyzendő, hogy ez nem a restitúció alternatívája.

Nem fenyeget-e a veszély, hogy megrendülne az ország gazdasága, súlyosan megérezné, ha a restitúcióra sor kerülne ?

Határozottan állítható, éspedig nem személyes vélemény, hanem tényadatok alapján, ezt igazolják egyértelműen a volt szovjet blokkbeli országokban történtek, hogy nem csak hogy nem rendülne meg a gazdaság, hanem éppen az ellenkezője, egy gazdasági fellendülés, a munkahelyek számának gyors növekedése, következik be ilyen esetben.

A mai, a volt pártállami nómenklatúra által üzemeltetett, megkaparintott vagyon a hozzánemértés okán elképesztően gyenge eredményeket, csődöket, felszámolásokat, elbocsátásokat produkál, produkált eddig is. Még ezeket a nagyon szerény, az EU tagállamok közt sereghajtó eredményeket sem tudná az ország ma elérni, ha nem lenne itt az a 4-5 multinacionális cég, mely némileg feljavítja a gazdasági mutatókat.

A volt pártállami nómenklatúra által megkaparintott vagyon egy további részét, szintén a hozzánemértés okán, és a gyors gyarapodás reményében az elvtárs rövid úton, többnyire a külföldi konkurenciának eladta, hogy belőle saját magának különféle vagyontárgyakat vegyen. A külföldiek első dolga legtöbbször az volt, hogy a megszerzett cégeket hagyták lepusztulni, és az így megüresedő piacra a saját, mindig jóval gyengébb árujukat nyomták be.

Így teljes vertikumok eltűnése, lepusztulása következett be, nem csak a cukorgyárak, de a magyar élelmiszer-feldolgozó ipar igen jelentős része, mondhatni vertikumok, eltűntek, lepusztultak. Az ipar területén legalább ilyen kétségbe ejtő a helyzet, azt gondolom ezt sem kell különösebben bemutatni.

Teljesen nyilvánvaló, hogy egészen más folyamat, ennek az ellenkezője, tehát a gyárak, üzemek továbbvitele, prosperálása következett volna be, ha azokat az eredeti tulajdonosoknak visszaadják, ahogy ez történt is a már említett volt keleti blokk országokban. Nem is váltak sereghajtóvá, eladósodott országgá, alacsony foglalkoztatottságú országgá, mint mi.

Mert ha visszaadják a vagyontárgyakat, cégeket, termelőeszközöket, vagyont azoknak, akiktől törvénytelenül elvették, akkor olyanoknak adják vissza, legyen szó akár az eredeti tulajdonosról, akár annak leszármazójáról, akik sokgenerációs tapasztalat és bizonyított hozzáértés alapján újból sikeressé tudják tenni azt.

Ebből pedig csak országunk gazdasági felemelkedése következhet. Ez tehát -mint említettem- nem csak következtetés, vélekedés, mert a volt szovjet blokkba kényszerített országok példája tényszerűen éppen ezt mutatja.

Mint azt több helyen leírtuk, ezek mindegyikében a restitúció megtörtént, és a gazdasági válság előtti utolsó évben, 2007-ben, ezen országok GDP növekedése legalább 2-3 szorosa a magyarénak, de példának okáért Szlovákiában, ahol a restitúció igen hamar, csaknem hónapokkal a szovjet blokk szétesése után megtörtént, ( lásd a Dokumentumok menüpontban a vonatkozó Jogszabályt ) , ott a GDP növekedés nemhogy 2-3 szorosa, de 8-szorosa a magyarénak.

A 2008-ban kirobbant világgazdasági válság is sokkal jobban megviselt minket, mert az elmondottak miatt sebezhető a gazdaságunk. Azt, hogy sebezhető a gazdaságunk, sok helyen olvasni, de hogy miért az…. azt már nem. Arról itt lehet olvasni.

Még pontosítok is, tulajdonképpen elmondható, minket viselt meg igazán a válság, és a többi, volt keleti blokkbeli országot meg nem különösebben.

Ez tehát önmagáért beszél. Erre kellene nekünk odafigyelni, és nem (csak) a déli uniós országok eladósodására, mert itt más a probléma.

Mik az elvárások a KISE tagjai irányában ?

  Alapvető, hogy az Egyesület restitúciós céljaival egyetértsen, továbbá hogy azt képviselje is, bármely fórumon. Jó, ha új tagokat és szimpatizánsokat is szerez az Egyesület részére.

Arra is fel kell hívni a figyelmet, mert sokan ebbe a hibába esnek, az Egyesületet ne úgy kezeljék mint egy hatóságot. Civil szervezet vagyunk, melynek természetesen megvan a maga ereje, továbbá meg vagyunk győződve arról, hogy célunk elérése idő kérdése csak; de mindemellett nem vagyunk a mindenkori végrehajtó hatalom része, tényezője.

Sokan úgy vélik, ha minket megkeresnek, akkor az ő személyes ügyük azonnal rendeződik. Sokakat pedig más nem is érdekel, vagyis nem foglalkozik az Egyesületünkkel azon túlmenően, hogy az ő személyes ügyét intézzük el, és ennyi. Mi természetesen adunk segítséget, jogi segítséget is, ahogy más civil szervezet is ezt teszi a hozzá jogosan fordulókkal, de sem mi nem vagyunk, és más civil szervezet sem hatóság, hanem érdekképviselet.

Milyen lépéseket tervez a jövőben a KISE ?

 A közeljövőben tervezzük, amennyiben erőfeszítéseink továbbra sem járnak Magyarországon eredménnyel, hogy az Európai Unió szervezeteihez és bíróságához fordulunk, jogászaink ennek előkészítésén dolgoznak.

Természetesen határon túli, és külföldi szervezetekkel is vannak már kapcsolataink, számos esetben a társszervezetek kezdeményezték ezt.

Egyrészt olyan szervezeteket, hatóságokat kerestünk meg, illetve kerestek meg minket, melyek érdekeltek és figyelemmel kísérik a magyarországi folyamatokat, ezen belül a tulajdonjogi kérdéseket természetesen, másfelől a külhoni magyar szervezetekkel is építettünk ki fontos kapcsolatokat.

Kérünk mindenkit, kísérje figyelemmel honlapunkat, illetve iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy az aktualitásokról értesüljön.