Sajtószemle

Szemelvények, idézetek a nyomtatott és az elektronikus sajtóból. Az itt idézett cikkekben foglaltak nem feltétlenül esnek egybe az Egyesület álláspontjával, de a hírérték, az Egyesület céljaihoz való kapcsolódás okán a szerkesztők a közlést látták szükségesnek.

 

Putyin ezúttal keményen nekiment a kommunista örökségnek

2017. 10. 30. 21:44  Alfahír/Mti

 
 

 
 

Az orosz elnök másfél évtizede sajátos emlékezetpolitikai tojástánscot jár az cári-ortodox keresztény és a szovjet-kommunista hagyomány között. Számos nyilatkozatában relativizálta, vagy bagatellizálta a pártállam bűneit. Ám most minden eddiginél keményebb szavakkal tört pálcát a kommunista rendszer felett. 

 
 

A politikai megtorlásokra nincs mentség, azokat nem szabad elfelejteni – jelentette ki Vlagyimir Putyin orosz elnök a sztálini megtorlások áldozatainak állított első jelentős moszkvai emlékművének hétfői felavatásán.

Putyin, aki beszédében minden eddiginél határozottabban ítélte el a kommunizmus bűneit, emlékeztetett rá, hogy koholt és abszurd vádak alapján bárkit el lehetett ítélni, milliókat bélyegeztek a nép ellenségének, lőttek agyon, nyomorítottak meg, börtönöztek be vagy száműztek. Szavai szerint a politikai megtorlások az egész nép számára tragédiát jelentettek, és olyan csapást mértek a társadalomra, amelyet az még ma is megérez.

“Ezt a szörnyű múltat nem lehet kitörölni a nemzeti emlékezetből, és mentséget sem lehet rá találni”

– mondta az elnök.

Hozzátette, hogy mentség még az úgynevezett felsőbb népérdek sem lehet. Rámutatott, hogy a történelmet megpróbálják többféleképpen magyarázni, de

“amikor a megtorlásokról, milliók haláláról és szenvedéséről van szó, akkor elegendő felkeresni a butovói lőteret vagy a megtorlások áldozatainak tömegsírjait, amelyekből nem kevés van Oroszországban, hogy megértsük: ezekre a bűncselekményekre semmilyen mentség sem lehet”. 

Putyin hangsúlyozta, hogy a politikai megtorlások egyértelmű és világos értékelése segít megakadályozni azok megismétlődését. Szavai szerint Oroszországban most “a bizalom és a stabilitás értékeire” kell támaszkodni.

A Gyász Fala elnevezésű emlékművet, Georgij Franguljan munkáját a Szadovoje körút és a Szaharov sugárút sarkán állították fel. Az eltávozottak és életben maradottak alakját megörökítő bronz monumentális féldombormű fal tervét 300 pályamunka közül választották ki emberi jogvédő aktivisták. Az emlékművön számos nyelven szerepel az “emlékezz” szó.

 
 

Csokai János beadványai, és válaszok, 2015.évből

Alkotmánybírósági határozat, tulajdonjog megállapítás, Nyíradony, Árpád tér 4-6 felperes Csokai János József jogos örökös
Közzététel: 2017. október 12.

A dokumentumok itt olvashatóak:
kimittud.atlatszo.hu/request/alkotmanybirosagi_hatarozat_tula

Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc árnyoldalaiLESZÜNK MÚZEUMI TÁRGYAK
2017. október 12. Szemenyei-Kiss Tamás írásaibólA szerző, Szemenyei-Kiss Tamás, már a németországi emigrációja éveiben elkezdte azoknak a feljegyzéseinek, dokumentumainak feldolgozását, melyek az 1956-os felkeléssel, majd a megtorlás évtizedeivel foglalkoztak. Észak-Rajna Vesztfáliában, a német sajtóban és Magyarországon 1989-től egymást követően tette közzé a szabadságharc árnyoldalait bemutató írásait – melyekkel gyakran került összeütközésbe az éppen hivatalban lévő kormányokkal, vagy azok kiszolgálóival. – Jeszenszky Géza külügyminisztériuma még 1991-ben, levélben fordult a bonni hatóságokhoz, a Regierungspräsidium-hoz, tiltakozva Szemenyei Rajna-vidéki írásai tartalma miatt, levelében kihangsúlyozta: a német nyelvű újságokban megjelent cikkei “hátráltatják a magyarországi demokrácia kibontakozását”. Antall József Düsseldorfba írott levelében maradásra – további békés, nyugodt németországi évekre – bíztatta az egykori politikai elítéltet, a demokratikus ellenállás krónikását, míg többen, Göncz Árpád és a liberális politikusok, újságírók, a hazatérését szorgalmazták. Csak a Magyarországra történt visszatérése után vált nyilvánvalóvá, hogy a publicista azon kevesek közé tartozik, akik elmondhatják: 1945, 1956, majd 1990 után is “persona non grata” volt hazájában – abban az országban, amely évtizedeken át börtönt, üldözöttséget, mellőztetést jelentett számára./Kollár Erzsébet/*“LESZÜNK MÚZEUMI TÁRGYAK…” In memoriam Bóna RudiE történetet, szabadságharcunk emléke meggyalázásának bizonyítékát, elsőként is azoknak a politikusoknak ajánlom, akik holttesteken, bitófák erdején át jutottak magas közjogi méltóságokba – de úgy vélem ajánlhatom azoknak is, akik rózsadombi villákra, bankbetétekre és dollármilliókra váltották bajtársaik szenvedéseit, mártíriumát.

A budai “pesti srácokat” – azokat, akik bebörtönzött társaik kiszabadításáért szervezkedtek ifjúi hévvel és gyermeki naivsággal, 1958. február 18-án tartóztatták le a megszállókkal együttműködött hatóságok. – dr. Guidi Béla, a halálbírók egyike még tekintettel volt a vádlottak fiatal korára, de dr. Vágó Tibor Kádár utasításainak megfelelően alkalmazta a megtorlás törvényét: a csoportosan, szervezetten működő ellenállók egyikének mindenképpen kötél által kellett elpusztulnia a “népellenes” bűnök elkövetéséért.

1959. március 19-én a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsa nevében az alábbi megfellebbezhetetlen ítéleteket olvasták fel a vádlottaknak:

Az I. rendű vádlottat, Blaski Józsefet életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték, Mansfeld Péter korábbi enyhébb büntetését kötél általi halálra változtatták, Furka László vádlottra 3 év, Bóna Rezső fiatalkorúra 10 év, Egei Attila szervezkedőre 4 év, Holecz István vádlottra 5 év szigorított börtönben letöltendő büntetést rótt ki a szocialista igazságszolgáltatás.  * Negyvennyolc órával később, 1959. március 21-én a Gyűjtő-beli Kisfogház vesztőhelyén Csúcs Mátyás ítéletvégrehajtó és segédei – szó szerint vett hóhérmunkával – végezték ki a pirospozsgás arcú ifjút. Amint azt az évtizedek múltán megtörtént exhumálása is bizonyította: a megbánást nem mutatott Mansfeld Péter nyakcsigolyáját a bakó nem törte el, hagyta szenvedni a kötél gyilkos szorításában, egészen a vég beálltának pillanatáig. A szabadságharc legfiatalabb mártírja, a kivégzési jegyzőkönyv tanúsága szerint, 13 percen át vergődött, haláltusája közel negyedórán keresztül tartott, az eseti orvos, dr. Szabó Ernő és a jutalomból szemlélőként jelen volt karhatalmisták asszisztálásával. Sisa főtörzsőrmester, a Kisfogház főfoglárja, a szerzőnek és a krónikással együtt ott raboskodott politikai elítélteknek mesélte el évek múltán, hogy a sok száz kivégzéshez képest is szokatlan kegyetlenséggel végzett hóhérmunkára azért volt szükség, mert az elítélt, útban az akasztófa felé a szabadságharcot éltette. * Mielőtt az öt életben hagyott fiú – a “nép ellenségei” – megkezdhették volna a rájuk mért évek letöltését, Bóna Rezső elítéltre, Péter legjobb barátjára még egy “halál “ várt a Gyűjtő falai között. Az idegileg, fizikailag teljesen összetört gyermekkel játszatták el Mansfeld szerepét a bíróságon, majd az akasztófa alatt egy, a Belügyminisztérium oktatási osztálya számára készített filmen. B. Rezsőnek a dokumentumfilm rendezője utasításait kellett követnie, a “könnyebb rész”, a 13 év ( ! ) börtönbüntetés letöltése, csak ezután következhetett. Csúcs Mátyás állami ítéletvégrehajtót olykor szórakozásképpen is megsétáltatták a felsorakoztatott rabok előtt, – unaloműző játéka volt ez a börtönőrség tisztjeinek. A lapátkezű rémember nem egy alkalommal kedvtelve simogatta meg Bóna “Rudi” fejét, harsány röhögés közepette hozzátéve: “Pontosan olyan a nyakad, mint a Péteré volt…”

 

Egy zárkában Göncz Árpáddal

A megtorlás legfontosabb perei (lásd 56-os Intézet “Megtorlás és emlékezés” c. gyűjteményét) – nyilvánvalóan csak az ábécérend okán – azonos oldalon szerepel két ügy: dr. Bibó István államminiszter és társai (dr. Göncz Árpád és Regéczy-Nagy László) büntetőpere illetve a Széna téri fiúké, “Blaski József és társai” címszó alatt.

A reformkommunistákra, azokra, akik nem eltörölni, hanem csak jobbítani akarták a szocializmusnak nevezett diktatúrát, vonatkozott az 1963-ban meghirdetett közkegyelem – ily módon napjaink közéletének legismertebbjei (Göncz Árpád, Fónay Jenő, Mécs Imre, Eörsi István, Haraszti Sándor, Márton András, Vásárhelyi Miklós, stb) néhány év vagy hónap letöltésével szabadulhattak. A gyermekharcosoknak azonban nem kegyelmezett a Kádár-rendszer: Bóna Rudinak és társainak az utolsó percig végig kellett szenvedni a rájuk kiszabott büntetést.

*

Nem véletlenül soroltam fel napjaink médiasztárjait, száz meg ezer névvel egészíthetném ki a fenti sorokat – az utókor legünnepeltebb egykori szabadságharcosai (ha nem lennének elfoglalva önmagukkal) elmondhatnák: szemtanúi voltak Bóna Rudi véget nem érő szenvedéseinek. Szemtanúi… és rövid ideig tétlen, közeli szemlélői is, hiszen dr. Göncz Árpád rövid ideig zárkatársa volt az ifjúnak akkor is, mikor a börtönbeli éhségsztrájkot, a provokált verekedést követően egy esztendővel megtoldották a renitens fiatal büntetését. Bóna utolsó börtönéveiben ismerkedett meg Hidegkuti Nándorral, az ötvenes évek labdarúgósztárja fiával. Az ifjabb Nándi elzüllött, köztörvényes bűncselekményekből tartotta fenn magát, és ha a szemérmes hatvanas-hetvenes évek, majd a demokrácia zsurnalisztái írhattak volna őszintén, ma már senki előtt nem lenne titok: az Aranycsapat kapitányának a fia hosszú-hosszú éveken át köztörvényes házimunkásként raboskodott a Budapesti Fegyház és Szigorított Börtön falai között…

Nándi és Rudi barátsága később a szabadlábra helyezést követően is megmaradt, mint két elátkozott lélek kapaszkodtak egymásba, a pokoli örvényben egyre mélyebbre süllyedve. Az után is, hogy Bóna Rudinak a letöltött 11 év múltán még kettőt a rácsok között kellett töltenie, hiszen közvetlenül a “szabadság” első napjaiban tiltott módon akarta elhagyni az országnyi börtönt – a disszidálási kísérletet pedig, mint ismert, a szocialista demokrácia őrei szigorúan büntették.

*

13 év múltán az összes ajtó bezárult körülötte, szó szerint és átvitt értelemben is. Soha többé nem állt talpra, hátralevő éveiben mindinkább hanyatló erővel viaskodott a börtönben szerzett betegségével – az alkoholmámorral és azzal a nyomorral, melyhez foghatót csak társai némelyike szenvedtek el Kádár alkirálysága idején. Az 1990. esztendő számára már túlságosan későn érkezett meg. – Volt egy délelőtt, amikor fél órán át fontosnak látszott egykori zárkatársa számára, Göncz Árpád tűzte kopottas zakójára a boldog-boldogtalannak osztogatott érdemérmet, de az a tűzfényes csillagóra is elmúlt, jöttek a légszomjas órák, az éhezés hónapjai és az elfeledés, ahová Őt az ünneplők lökték.

A II. kerületi Török u. 2 sz. alatti lakásán egyetlenegyszer felkereste Fónay Jenő, aki nem segíteni jött, csak aláírását kérte: igazolni azt, hogy ő, a POFOSZ akkori vezetője a forradalom résztvevője, valódi szabadságharcos volt a Széna téren. – Rudi csak nézte, nézte a börtönből ismerős arcot, nem írt alá, nem igazolt semmit, hangtalanul kifordult az ajtón, saját lakásában egyedül hagyta a hívatlan vendéget. Ott, a Török utcai lakásban, amely 1996 tavaszáig még az övé volt, nem élt egyedül. Együtt vegetált, morzsolgatta napjait Hidegkuti Anikóval, az Aranycsapat csodacsatára másik gyermekével – kettejüket gyakran látták együtt a Duna-parti Fény presszó elé kitett asztalok mellett ülve, ahol sohasem beszélgettek, csak bámultak maguk elé, a semmibe.

*

Az 1956-os szabadságharc negyvenedik évfordulója úgy múlt el, hogy környezetükből, a legendás időkre emlékező ünnepségekből nem érzékeltek semmit, őket sem kereste senki. A házban lakók mesélték (és a minden szempontból későn érkezett egykori bajtársak), hogy Bóna Rudi élettársa, Anikó holtteste hetekig ott volt a lakásban, bejelentést senki sem tett, a hullát már erősen bomlott állapotban szállították el a lakásnak alig-alig nevezhető sötét odúból.

Bóna Rezső magyar állampolgárnak, a Köztársasági Érdemrend tulajdonosának két héttel később már nem volt hova hazatérni. Az önkormányzati hatóságok elvették az utolsó menedékét is – ezt követően az emberi ronccsá vált egykori szabadságharcos budai és pesti kapualjakban húzta meg magát éjszakánként, vagy a parkokban a többi csavargó között.

 

Akit elfelejtettek eltemetni

1996. október végén, egy szokásos epilepsziás roham közepette, valamelyik kapualjban kirabolták a nincstelent, a támadók más érték híján ruhájától szabadították meg a vézna áldozatot. Így találtak rá hajnalban az arra járók. – A súlyos állapotban lévő embert a pszichiátriai vizsgálat után az elmegyógyintézetbe utalta a munkáját csak kötelességből végző orvos.

“Ott térdepelt előttem a kórház folyosóján, csak az én címemet ismerte – számolt be sorsáról az egyik volt börtöntársa Szlama Árpád ny.á. ezredes – Rudi engem nevezett meg egyetlen hozzátartozójának. Könyörgött, hogy vigyem ki abból a pokolból, de hát mit tehettem… Sajnos, sokat nem. Adtam neki egy kis pénzt, elintéztem, hogy vigyék át a János Kórházba…” Emlékezett “Púpos”, az egykori börtöntárs, Rudira, aki valamikor, évtizedekkel ezelőtt oly’ sokat segített neki a Gyűjtő falai között.

Mansfeld László, Mansfeld Péter bátyja hasonlóan beszélt az újságírónak:

“Igyekeztünk segíteni a kétségbeejtő körülmények közé került Rudin. Én, amikor csak jelentkezett nálam, elláttam pénzzel, élelemmel, kötelességemnek éreztem a vele való törődést. Beszéltem az 56-os Szövetség és a POFOSZ vezetőivel is, igyekeztem elhelyeztetni a mátyásföldi Szabadságharcos Otthonban, de maga Bóna Rudi tiltakozott ez ellen a legjobban. Nem akart az ‘elfekvőnek’ nevezett szociális lágerba kerülni. Én talán megértem, miért nem…”

*

Bóna Rezső 1996. november 28-án halt meg a budai János Kórházban. – Előbb Szlama Árpádot értesítették, a “hozzátartozót”, majd, mivel hivatalos papírok nélkül került a kórházba, rokona, gyámja nem volt – a holttestet átszállították a főváros központi gyűjtőjébe, oda, ahol az ismeretlen, azonosítatlan hullákat tárolják az elhantolásukig. Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövetsége elnöke, mintegy utolsó szolgáltatásul annyit elintézett (s ebben Fürcht Klára minisztériumi főtanácsos is segítségére volt), hogy a POFOSZ, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, november 30-án saját halottjának nyilvánította Bóna Rezsőt, de más intézkedés nem történt, a derék 56-os bajtársak egészen egyszerűen elfeledkeztek a hullakamrában lévő “sajátjukról”.

*

Ladányi Jenő, a Fővárosi Temetkezési Intézet akkori vezérigazgatója, így nyilatkozott a meglehetősen szokatlan esetről:

“Fónay Jenő aláírásával 56320.-Ft átutalás érkezett számlánkra az egykori politikai elítéltek szövetségétől. Ez a szokásos ‘grátisz’ temetés ára, ennyit utal át minden önkormányzati hivatal is, azok a hatóságok, melyek területén hozzátartozó nélküli hullát találnak. Mondhatnám úgy is: mi ingyen is eltemettük volna a halottat… Az átutalás minden egyéb utasítás híján a 410-02076-1997 számlaszámon érkezett meg intézetünkhöz 1997. február 21-én…”

A TIB vezetője (Regéczy-Nagy László) nem nyilatkozott. A kegyeleti bizottság csak átiratban hagyta meg, illetve engedélyezte, hogy az elhamvasztott urnáját a Fővárosi Temetkezési Intézet elhelyezhesse a Kozma utcai temető 300-as parcellájában. Az elhantolás – igaz, hogy botrányos és méltatlan körülmények között – de 1997. március 4-én megtörtént, a részére juttatott talpalatnyi földbe helyezték el Bóna Rezső hamvait.

 

Jelenetek a diktatúra virágoskertjében

Nyolc egykori rabtárs, akik még emlékeztek Bóna Rudira, és csak a véletlen folytán értesültek a késői elhantolás napjáról, dél körül jelent meg a rákoskeresztúri temető ravatalozójában. Eredetileg érdeklődni jöttek, hiszen azt sem tudhatták, hogy a temetést hány órára tűzték ki.  Útközben találkoztak azzal a két sírásóval, akik elunták magukat a várakozásban s még úgy ebéd előtt az urnát sietősen a hónuk alá kapva elindultak a temető legtávolabbi sarka felé, oda, ahol a Történelmi Igazságtétel Bizottság döntése szerint az elhantolás helye ki volt jelölve…

A rabtársaknak vitatkozni, érvelni kellett, hogy a “szakemberek” vigyék vissza a ravatalozóba az urnát. Fél kettőkor elindult a menet, Bóna Rudi urnáját egy “Puli-4” típusú járgányra téve. A mártírok parcellájában néhány centi mélységű földbe helyezték a hamvakat, s mert pap sem volt jelen, az urnát letakarták egy nemzeti zászlóval.  A bajtársak egyike ima helyett egy emigráns költő két versét olvasta fel (“Leszünk múzeumi tárgyak…” és a “Csak a bátrak testéből nő virág…” kezdetű sorokat), majd a Szózatot elénekelve temették el azt, ami Rudiból megmaradt.

 

Szemenyei-Kiss Tamás /Egy epizód a szerző “1956 didergő lángjai” c. könyvéből./

 

A vérügyészek, vérbírák ma is köztünk élnek
2017. szeptember 27. MAGYAR IDŐK, Juhász Attilahttp://magyaridok.hu/belfold/verugyeszek-verbirak-ma-koztunk-elnek-2271094/?utm_campaign=ca687b0167-hirlevelHány éve is volt a rendszerváltás? Az 1956-os forradalom és szabadságharc közelgő 61. évfordulója ismét a közbeszéd részévé tette a kommunista diktatúra bűneit, a sajnálatosan elmaradt elszámoltatás, felelősségre vonás témáját.Különösen annak a Mátsik Györgynek a példája megdöbbentő, aki mindenféle törvényes alapot nélkülözve kért halálbüntetést Mansfeld Péterre, akit 18. életévének betöltése után alig néhány nappal ki is végeztek.Több más, hozzá hasonló ügyész és bíró mellett ez a Mátsik is háborítatlanul éli életét 27 évvel a rendszerváltás után is, mi több, magas nyugdíjban részesül.Ezen hírek hallatán nyilván sokak zsebében kinyílik az a bizonyos bicska.
Bár Wittner Mária kezdeményezésére korábban már született döntés a megtorlók, népnyúzók nyugellátásának csökkentéséről, mivel azonban Mátsik a vérügyészként elkövetett borzalmas tettei után előbb a magyar hulladékgazdálkodás, majd a Magyar Úszó Szövetség (!) irányításában is részt vett, a kiemelt nyugdíj a törvények szerint (sajnos) jár neki.A történet mindenesetre a kémperben hozott megdöbbentő ítélet után egy további adalék ahhoz, miért tartanak oly sokan még ma, 2017-ben is attól, hogy „ezek” egyszer még visszajönnek.

Kiemelt nyugdíjjal, időnként kitüntetéssel, élnek s virulnak a komcsi funkcionáriusok, az áldozatok meg nyomorognak
2017.09.25.

Hiába írták bele az Alkotmány/Alaptörvény U) cikkébe, hogy a kommunista szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak, a mai napig fennálló gyakorlat valami nagyon-nagyon mást mutat.
Nincs itt szó semmilyen felelősségre vonásról, az Alkotmányra nagy ívben fittyet hányva, kiemelt nyugdíjjal, időnként kitüntetéssel, élnek s virulnak a komcsi funkcionáriusok. /Ismételten/ az Alkotmányra nagy ívben fittyet hányva, a hatóságok, az illetékesek semmit nem törődnek ezen fennálló állapottal.
Az áldozataik meg eközben nyomorognak, napi megélhetési gondjaik vannak, a kérvényeiket zsinórban utasítják el, a már említésre került budapesti kitelepítettek ráadásul súlyosan diszkriminatív módon még azt a kevés juttatást sem kapják meg, mint az internáló táborokba hurcoltak.
Valamikor Wittner Mária azt nyilatkozta, akkor lesz “igazi” rendszerváltozás, ha a komcsi funkcionáriusok elismertségben, anyagi helyzetben majd helyet cserélnek a forradalmárokkal, az előbbiek fognak szűkölködni, az utóbbiak meg kiemelt nyugdíjakat, elismerést kapni.
Tekintsük el attól, hogy ez még édeskevés a valódi rendszerváltozáshoz, ahhoz igazságtételi törvények kellenének, ahogy ez máshol mindenütt Európában megtörtént, de akkor is megállapítható, hogy Wittner Mária kijelnetése, ahogy több más hasonló, a kommunizmus bűneit emlegető kijelentés, mind menetrendszerűen egy utat követ:

Elhangzik, aztán nem történik az égvilágon semmi.

Ez már a jóérzésű akár balos-, akár jobbos médiáknak is feltűnt, de továbbra sem történik semmi. Legalább szemlézzünk az írásokból:

Vannak kommunista luxusnyugdíjak -Népszava

Él és virul a hét forradalmárt kivégeztető Grátz Endre komcsi vérügyész

Kiemelt nyugdíjat kap Mansfeld Pétert kivégeztető vérügyész – tizenhét emberre kért halált

Fónay Jenő és Császár Attila televíziós riporter 2012-ben próbálta szóra bírni Mátsikot – sikertelenül; Forrás: Hírtv.hu

Gulyás Gergelynek: elég a kenetteljes szövegekből és kárpótolják végre a kommunizmus áldozatait!
Lovas István újságíró blogja
http://lovasistvan.hu/2017/09/18/gulyas-gergelynek-eleg-a-kenetteljes-szovegekbol-es-karpotoljak-vegre-a-kommunizmus-aldozatait/
Lovas István – 2017. szeptember 18. 18:44

Gulyás Gergely
Országgyűlés alelnöke

Tisztelt Alelnök Úr!

Tegnap az MTI és utána a Mandiner.hu is közölte nyilatkozatát (http://mandiner.hu/cikk/20170917_gulyas_kozos_felelosseg_a_kommunizmus_evtizedeiben_tortentek_feltarasa).

Közleménye elején azt írja, „közös felelősségünk, hogy mindent megtegyünk” …a „kommunizmus 40 évének részletes és valós megismertetéséért…”.

Először is, szeretném hangsúlyozni, hogy nekem a kommunizmus nem 40, hanem 45 évig tartott, mégpedig 1945-től 1990-ig. Amely időben nem mellékesen Magyarország szovjet katonai megszállás alatt állt.

És mivel Rákosi Mátyást már 1948-ban „választották” meg, talán érthető, hogy nekem az az év éppen úgy kommunista uralomnak számított, mint a megelőző 3 év is, amikor már a kommunisták foglaltak el fokozatosan minden kulcspozíciót.

Ön utána ezt „hangsúlyozta”: „mindez azért fontos, hogy az áldozatok szenvedése ne legyen hiábavaló és legalább az utókor erkölcsi ítéletet mondhasson a felelősökről, ha már a rendszerváltozás egyik nagy erkölcsi adósságaként az igazságszolgáltatás előtt nem kellett felelniük.”

A valóságban mi történik?

Míg Önök rendszeresen hullatnak látványos könnyeket a kommunista rendszerben szenvedettekért, a nyugdíjkiegészítésből és bármilyen kárpótlásból elképesztő és diszkriminatív módon kihagyták az 1963 után börtönre ítélteket, illetve börtönben hosszú éveket töltött embereket, akik hősies magatartásuk miatt még ma is nyomorognak. Olyan emberekről van szó, akik közül havonta halnak már meg anélkül, hogy legalább anyagi kárpótlást kaptak volna.

Három Fidesz-kormányzás alatt eddig több mint 13 évük volt, hogy megszüntessék a kommunizmus 45 éve alatt börtönre ítéltek közötti érthetetlen diszkriminációt, azaz kihagyva mindenfajta kárpótlásból az 1963 után bebörtönzötteket.

Kérem Önt, hogy haladéktalanul változtassanak a törvényen és visszamenőleg is kárpótolják azokat, akiket az Antall-kormány által 1990-ben hozott törvény kihagyott a kárpótlásból.

Gulyás Gergely: Göncz Árpádot súlyos történelmi felelősség terheli

/MTI/
http://magyaridok.hu/belfold/gulyas-gergely-goncz-arpadot-sulyos-tortenelmi-felelosseg-terheli-2204059/
Magyar Idők, 2017. szeptember 12. kedd

Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke szerint Göncz Árpád akkori köztársasági elnöknek és az Alkotmánybíróságnak „negatív értelemben vett súlyos történelmi felelőssége”, hogy az 1989-90-es rendszerváltás után nem léphetett hatályba az igazságtételi törvény.

Gulyás Gergely (Fidesz), aki az Országgyűlés törvényalkotási bizottságának elnöke is, a témában rendezett budapesti konferencián azt mondta: az erkölcsi rend helyreállításához szükséges döntés volt ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása és elfogadása.

Az Országgyűlés 1991. november 4-én fogadta el az 1944. december 21. és 1990. május 2. között elkövetett és politikai okból nem üldözött súlyos bűncselekmények büntethetőségéről szóló, Zétényi-Takács néven is emlegetett törvényt, amely azonban nem lépett hatályba.

Gulyás Gergely azt mondta, hogy az akkori köztársasági elnök és az Ab között érdemes különbséget tenni, hiszen – mint fogalmazott – míg az Alkotmánybíróság ettől a rossz döntéstől eltekintve a demokratikus rendszerváltozás folyamatában összességében pozitív szerepet játszott, addig Göncz Árpádról ez sem mondható el.

Semmilyen bosszúállási szándék nem jellemezte 1990 után az Antall-kormány mögött álló parlamenti többséget, hiszen az igazságtételi törvény három büntetőjogi tényállás esetén – hazaárulás, emberölés, halált okozó testi sértés – mondta volna ki, hogy az elévülés az új Országgyűlés alakuló üléséig nyugodott. Továbbá a jogszabály lehetővé tette volna minden esetben a korlátlan enyhítést – emelte ki a politikus.

sajnálatos, hogy a jogszabályok nem léptek hatályba

Gulyás Gergely a konferencia címéről szólva – amely Hugo Grotius, a modern nemzetközi jog megteremtőjének idézett mondata, „az nem lehet, hogy súlyos bűntett ne legyen büntethető” – kijelentette: a magyarországi igazságtétel története azt mutatja, hogy a pozitív jog alapján állva súlyos bűntett – igenis – maradhat büntetlenül.

Kevés olyan példa van a politikában arra, hogy a napi politika és a történelmi távlat milyen mértékben állhat egymással szemben, mint 1990 után az igazságtétel ügyének a képviselete az első törvényhozási időszakban – mondta.

Gulyás Gergely szerint a napi politikai érdek, a rendszerváltással együtt járó csalódottság, a Kádár-rendszer iránti nosztalgia együtt azt eredményezték, hogy komoly társadalmi támogatottság nélküli célkitűzés volt az igazságtétel. „Akik bölcsek voltak, már akkor is látták, hogy az erkölcsi alapok megrendítése hosszútávon olyan következményekkel jár, amely a rendszerváltozás káros oldalához tartozhat” – fogalmazott. Ezért nagyon sajnálatos, hogy a büntető igazságtétel terén az erkölcsi igazságtételnek megfelelő jogszabályok nem léptek hatályba – tette hozzá.

Ugyanakkor felhívta a figyelmet: az erkölcsi elégtételek közé tartozik, hogy az új Országgyűlés első törvénye 1956 emlékét örökítette meg, és ma az alkotmány preambulumában az áll: szabadságunk az 1956-os forradalomból és szabadságharcból sarjadt ki.

Az első törvényhozási többség a kárpótlás, az életjáradékok terén is „egy igaz, helyes, de népszerűtlen” szerepet vállalt. Először az életüktől és szabadságuktól politikai okokból jogtalanul megfosztottak kárpótlása szóló 1992-es törvény volt az, amely kárpótlásra való alanyi jogosultságot biztosított az 1939 márciusa és 1989. október 23. között életüktől és szabadságuktól megfosztottaknak. A rendelkezés alapján több mint negyedmillió ember kapott kárpótlást: életvesztés jogcímén 1200-an, deportálás miatt 38 ezren, munkaszolgálat miatt 15 ezren, Szovjetunióbeli kényszermunka miatt 210 ezren. Ezt később kiegészítette a nemzeti gondozásról szóló törvény.

A kommunista nyugdíjak felülvizsgálatáról szólva Gulyás Gergely elmondta, hogy 1991-ben 4763 ügyben született a mérsékléséről vagy megszüntetésről határozat.

attól, hogy valami megkésett, még mindig lehet aktuális

Szólt arról, 2011-ben az alaptörvény elfogadásakor az volt a kérdés, hogy a megkésett igazságtételre van-e még lehetőség vagy már időszerűségét vesztette. Úgy gondolták, attól, hogy valami megkésett, még mindig lehet aktuális, és az erkölcsi rend helyreállítása érdekében egyértelműen kimondták, hogy az elévülés nyugodott az új alaptörvény hatályba lépéséig.

A lex Biszkuként is emlegetett jogszabály gyakorlatilag lemásolta a Zétényi Zsolt-Takács Péter féle igazságtételi törvényjavaslat megoldását – mondta Gulyás Gergely, aki szerint az, hogy még ez sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, sokkal inkább az idő múlásának a következménye, nem az igazságszolgáltatás működésének hibája.

A diktatúrákat követő szembenézésről szólva a legsikeresebb útnak a kelet-német és a cseh igazságtételt nevezte. Mindkét országban lehetővé tette a törvényhozói akarat, hogy a diktatúra ideje alatt nem üldözött bűncselekmények tetteseinek felelősségre vonása megtörténhessen. Ezt, a magyar gyakorlattal szemben, az ottani alkotmánybíróságok egyetértése követte – emelte ki.

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és a Konrad-Adenauer-Stiftung által rendezett tanácskozáson Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke felidézte, hogy 1993-ban is készült egy igazságtételi törvény, de az sem lépett végül hatályba.

Közölte azt is, hogy a NEB hároméves fennállása alatt több mint ezer olyan egykori pártállami vezető életpályáját tette közzé, aki annak idején a kommunista diktatúra működtetője volt.

Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi irodavezetője kijelentette: a kommunista diktatúra következményei Németországban és Magyarországon egyaránt még ma is érezhetők, nincsenek leküzdve.

ONTARIOI Egyház2017.07.15.
AZ IGAZSÁG Orbán Viktor miniszterelnök védelmére és Köves Slomó rabbi okulására.

Orbán Viktor miniszterelnök Horthy Miklóst kivételes államférfiként jellemezte. Ez Köves Slomó, az EMIH rabbijánál kiverte a biztosítékot. Történt ez az Úr 2017 évében Magyarországon. Nem nagy hír, hasonlíthatjuk a tehén-ökör vitára, amikor legelészés közben egyik tehén elbőgi magát s egy ökör hangosabban rátromfol. De mégis az igazság kedvéért boncolgassuk az esetet. Két személy emlékszik meg Horthy Miklósról, olyanok, akik Horthynak köszönhetik, hogy Magyar-országon élnek, mert az igazság szerint kétes, hogy Horthy nélkül ma lenne Magyarország. Megállapítható, hogy a két említett személy az istentelen kommunizmusban tanult/nevelkedett, akik letagadták az Istent, Horthyról is minden rosszat mondtak, legszívesebben felakasztották volna. Pedig Horthy Szálasit, Rákosit és elvtársait börtönbe tette, hogy javuljanak meg, de egyet sem akasztatott fel. Horthy magyar ember volt és mindenben követte Jézus tanítását.Távolról, azt gondolná az ember, hogy abban a kis országban, ahol évezredeken át pusztították a magyarokat, akik védték hazájukat, ahol békében akartak élni. Ismeretes a tatárjárás, törökdúlás, a Habsburg uralom majd Trianon, hazánk szétdarabolása. Aki ismeri a törtélelmet, csodának tartja, hogy akkor, amikor hazánk nagy részét idegen hadsereg uralta, akadt egy megváltó Horthy Miklós személyében, aki a csonka országot 24 évig békében vezette s voltak olyan évek, amikor Magyarországon magasabb volt az életszínvonal, mint Amerikában. 1 pengő 3 dollárt ért. Sajnos, tudjuk Trianon igazságtalanságáért kitört a II. világháború, Európa lángokban állt. Magyarországot oázisnak nevezték Hitler sivatagúban, ide menekültek az üldözöttek a németek által megszállt országokból. Addig, amíg Horthy uralkodott, 1944. március 19, minden magyar és külföldről menekült biztonságban élt az országban, függetlenül attól, hogy milyen vallású, vagy nemzetiségű volt. Mikor a németek megszállták Magyarországot ők parancsoltak, kezdődött az élelem beszolgáltatás, élelmet csak jegyre lehetett kapni. A kevés élelem tette szükségessé, hogy az Ukrániából menekült 22 ezer zsidóból 18 ezret visszatelepítettek a felszabadított Ukrajnába. A németek már 1941-ben elkezdték a zsidók kiirtását, ez nem volt titok tudott róla az egész világ, de a nagyhatalmak nem tettek semmit ellene. Aki tudott menekült a németek elől, volt egy hajó, amely Amerikába szállította a zsidókat, de ott nem engedték kikötni. Palesztinát az angolok uralták, ott sem fogadták be a menekülteket. Szinte hihetetlen volt a helyzet. Magyarországon sokan átkeresztelkedtek más vallásra, és a svéd kormány Wallenberg által állampolgárságot adott sok tizezernek, de azok sem mentek Svédországba. Magyarországon a Cionista Menekültügyi Bizottság, Jewish Agency, Zsidó Nemzeti Alap intézte a zsidók ügyeit a németek felügyelete alatt. A zsidókat védett házakba, és a Dob utcai gettóba helyezték el. A németek egyezkedtek a zsidó vezetőkkel az un, Áruk vérért – vér az árukért, vagyis 1 millió zsidóért 10 ezer teherautót, gyógyszert, élelmet és egyéb árut adnak cserébe. Ez a mellékletben részletesen le van írva. Az angolok miatt ez nem valósult meg. A budapesti gettóból a németek elakarták szállítani az ott lévőket. Horthy Miklós az esztergomi páncélosokkal megakadályozta a budapesti zsidók deportálását 1944. július 5-én.Nem sokat tudok Köves rabbiról, ismertem/-ek egy pár rabbit, de egyik sem támadott gyűlölködve senkire, Horthy Miklós kivételes államférfiként jellemzéséért. Mert az igazság, akkor is igaz, hogy ha azt Köves rabbi vagy bár ki meghazudtolja. Nem hiszem, hogy a Trója, Talmud vagy bár mely izraeli törvény előírja, hogy a rabbi gyűlöletet keltsen hiányos tudásával. Abban is biztos vagyok, hogy Horthy soha sem támadott meg senkit azért, hogy bár mely vallás vezetőjét kivételesnek jellemezte. Tudom, mert ismertem Horthy Miklóst, önkéntes katonája voltam. Ő a Nagy-Magyarországért az életét adta volna. Ha nem lett volna 76 éves kiment volna az orosz frontra, s ha látta volna a gyéren fegyverezett, nyári egyenruhába a honvédeket, megállította volna a előretörést, s megüzente volna Hitlernek, Sztálinnak, hogy elég volt a vérontás, üljenek le tárgyalni és keressenek megoldást a bajokra vérontás nélkül.Mentségére legyen Köves Slomónak, hogy 1979-ben amikor a világra, vagyis Magyarországba jött, ott az istentelen kommunisták az emberek agyát is terrorral uralta. A kommunisták nem vádolhatták az Istent a holokauszt miatt, mert szerintük nincs Isten. Kellett tehát valakit találni bűnbaknak és Horthyt okolták, aki Európába legtöbbet tett a zsidókért.  Köves rabbinak a kommunisták hazugságát kellett tanulni és az szerint ítél. Nem véletlen, hogy a New Yorki zsidók, Orbán, vagyis Horthy védelmére keltek, akik ismerték és neki köszönhették az életben maradásukat. Köves rabbi elmehetett volna Horthy újra temetésére, ahol ott volt a hálás zsidók koszorúja, és megtudhatta volna, hogy a hálás zsidók segítették Portugáliában megélhetését a Horthy családnak. Köves rabbi ne a kommunisták hazugságai alapján ítélje el Horthy Miklóst, hanem az élő tanúk elmondásai alapján, akik New York, Los Angeles és Londonban élnek.  Ajánlatos, hogy mielőtt Köves rabbi megszólal Horthy Miklósról olvassa el Eichmann 2 évig tartó tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvet Jeruzsálemben. Ott eskü alatt vallottak a tanúk, s meggyőződhet az igazságról, hogy nem volt senki, aki többe tett volna a zsidók megmentéséért, mint Horthy. Ne ítélkezzen Köves Slomó rabbi, hagyja azt az Istenre, hamis, buta kijelentésével az antiszemitizmust szítja, amire nincs szükség Magyarországon. Jó lenne olyan törvényt hozni, mint az holokauszt tagadásáért, megbüntetni azokat, akik a magyarok vezetőit hamisan vádolják. Aki a holokauszt tagadja az bolond és hűje, de az is bolond és hűje, aki Horthy Miklóst vádolja a zsidók deportálása miatt.

Orbán Viktor mentségére, hogy csak 54 éves korában jellemezte Horthy Miklóst kivételes államférfiként, figyelembe kell venni, hogy ő is akkor jött Magyarországba amikor ott az istentelen kommunisták az emberek agyát is terrorral uralta. Nem tehet arról, hogy kik s hogyan nevelték, a KISZ-ben még a kommunizmust éltették, Horthy “náci” , “fasiszta” volt, “tönkre-tette az országot”, még “Trianonért is ő a felelős” .  Az 1956-os forradalom “ellenforradalom” volt, Nagy Imre elvtárs statáriumot hirdetett a “náci felkelőkre” , szembeszállt a szovjet hadsereggel, kijelentette, hogy csapataink harcban állnak, és szobrot állítottak a hű elvtársak Nagy Imrének, aki azzal dicsekedett a bíróságon, hogy milyen jó kommunista. Majd jött Kádár elvtárs és maradt minden a régiben, éljen a Szovjetunió, éljen a párt. Az 56-os forradalom oly sebet ejtett a Szovjetunión, hogy 1991-ben elpusztult, megszűnt a kommunizmus de Magyarországon megmaradtak.

Az emigrációban azt reméltük, hogy a magyar fiatalok úgy, mint a pesti srácok magyarok voltak, nem kommunisták, és a szovjetek kivonulása után felépítik az országot. Los Angelesből tizezer számba küldtük a röplapokat, leveleket, Új Világ című újságot Miskolcon nyomták Bp-en osztották felvilágosítva a népet, hogy a Fideszre szavazzanak. A Fideszben a pesti srácok szellemét reméltük. NewYork-ból Hóka Mihály és Ernő, akik 1957 óta tartották fenn az 56-os forradalom szellemét az emigrációban, személyesen hazamentek a Szabadságpárt programjával, egyesülve a Kisgazda Párttal juttatták győzelemre a Fideszt, Orbán Viktort a kormány élére. Az volt a remény, hogy az új kormány felülvizsgálja a Kisgazda Párt 1945 évi győzelmét, Sulyok Dezső országmentő szerepét és orvosolva a terrort, a magyarellenes hazugságokat és békét teremtenek az országban. A tények szerint Orbán Viktor nem olvasta a Hóka testvérek által kiadott Sulyok Dezső: A Magyar Tragédia 2 kötetes könyvét, nem olvasta a Nemzeti Múzeumba lévő tizezer számot kitevő dokumentumot melyet szintén a Hóka testvérek adtak ki s melyben leírták a kommunisták hazugságait és utat mutattak egy békés Magyarország megteremtésére. Nem vizsgálták felül a Rákosi és elvtársai magyarellenes terrorját, nem volt felelőségre vonás, rendszerváltás, 4 év után megbukott az Orbán kormány, újra a kommunisták vették át az uralmat. Nehéz leírni azt a csalódást, amit a magyarság érzett úgy otthon, mint az emigrációban a Fidesz bukása miatt.

Orbán Viktornak, mint miniszterelnöknek illett volna a meggyőződni az igaz történelemről, hogy elkerülje a hibákat. Mily másképp lenne, ha uralkodása első hetében kijelenti, hogy nem bűnös nemzet a magyar, az első volt Európában, aki mentette a zsidókat a gázkamrától. Horthy Miklós kivételes államférfi volt, akinek köszönhető, hogy van egy független Magyarország. Orbán Viktornak tanulni kellett volna Horthytól, s nem a Soros György ösztöndíjból a liberális hazugságokat. Horthy nem építettet stádiumot Kenderesen, de OTI-t MABI-t építettet és kórházakat, iskolákat országszerte. Nem csinált milliomosokat a barátaiból. Nem mentek százezer számra a magyarok külföldre Nincs szándékomban leírni azt a hibákat, amit elkövetett, majd leírja a jövő nemzedék, ha a kommunista métely megszűnik az országban. De még nincs minden elvesztve, Orbán Viktor sok mindent jóvá tehet a következő négy évben. A Felcsúti stádiumból kórház lehet, ahol az idegenből visszatérő orvosok olcsón gyógyítják a betegeket. Ennek költségét a kommunista milliomosoktól visszavett milliárdokból lehetne fedezni. Ebből az összegből jutna nyugdíj emelésre, jutalom a nagy családosoknak, új házak a nyomortelepeken. Ez nem lehetetlen, csak akarat kell hozzá. Orbán Viktorról megváltozna a vélemény s úgy, mint Horthyról dicsérő nótákat dalolna a jövő generáció. Ha teheti a miniszterelnök úr, hasson oda, hogy a jelenlegiekhez tegyék hozzá, hogy csak 18 éven felülieknek. Végezetül arra kérem a miniszterelnök urat és az összes képviselő urakat, hogy hozzanak rendeletet Adolf Eichmann több mint 2 évig tartó tárgyalása, magyar nyelvre való lefordítására. A többszáz tanú vallomása, az eredeti dokumentumok az igazságot bizonyítják, a magyar történelmet, amit a kommunisták meghamisították és a zsidóságot a magyarok ellen uszították. Tanítsák az iskolákban az igaz magyar történelmet, a zsidók ügyeit a Zsidó Ügynökség. Zsidó Nemzeti Alap intézte nem a magyar kormány. Ezzel a hivatalos dokumenttel bizonyíthatjuk, hogy a magyar nép nem bűnös nemzet, mossuk le a gyalázatot egyszer és mindenkorra.

Ez írás része a mellékelt Eichmann tárgyalásáról másolt részleteknek.

A kiadvány hiteléül: Bogár Gyula

A cikk melléklete:

Igaz történelem ami tiltott a magyaroknak.