ARANYBULLA 

1222. évi törvénycikkek
Előbeszéd
 A szent Háromság egy Isten nevében.
 1. § Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia és Lodoméria királya, örök emlékezetűl.
 2. § A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszujából, hol gonosz, avagy önnön hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontották vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbitásáról.
 3. § Mi tehát az ő kérelmöknek mindenben eleget akarván tenni, kivel tartozunk is, jelesben azért, mert ez okon velek már gyakortább nem kicsiny keserüségre jutott ügyünk, a mit a királyi tisztesség tökéletes megtartásáért eltávoztatnunk illik, ez pedig senki más által nem lehet inkább mint ő általok: megadjuk mind nekik, mind országunk többi lakosinak azt a szabadságot, melyet a szent király adott.
 4. § E fölött egyebeket is, az ország állapotjának épülésére való üdvös dolgokat, rendelünk ily módon:
 
 
 
1222. évi I. törvénycikk
Szent István király ünnepéről
 Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni.
 1. § És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi képünkben minden ember dolgát meghallgatja; és az egész nemesség, valaki akar, szabadon oda gyülhessen.
 
 
1222. évi II. törvénycikk
hogy senki perbehivás nélkül el ne marasztassék
Ezt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely hatalmas kedveért, hanem ha előbb perbe hivatott és rendes uton törvényt láttak reá.
 
 
 
1222. évi III. törvénycikk
a nemesek és egyházak jószágának szabadságáról
 Továbbá semmi szerpénzt, sem szabad dénár adót nem szedetünk a nemesek jószágán.
 1. § Hivatlan sem házokra sem falujokra nem szállunk.
 2. § Azonképen az egyházak népén sem veszünk semminemű szerpénzt.
 
 
 
1222. évi IV. törvénycikk
hogy a nemesség az ő marhájával és birtokával szabad legyen
 Ha valamely nemes ember fiumagzat nélkül hal meg, birtokának negyed részét leánya kapja; a többivel azt mivelje, a mit neki tetszik.
 1. § Ha pedig testamentom nélkül történik halála, valamely közelebb való atyjafiai vannak, azoké legyen, és ha teljességgel semmi nemzetsége nem volna, a királyra szálljon birtoka.
 
 
 
 
1222. évi V. törvénycikk
a megyés ispánok hatóságáról és a király falus-ispánjairól
 A megyés ispán a nemesek jószágán itéletet ne tegyen, hanem ha pénzt vagy tizedet illet a dolog.
 1. § A megyei várispánok egyáltalában senkit ne itéljenek, hanem csak a magok vára népét.
 2. § A lopókat és latrokat itéljék meg a király falus-ispánjai, de ugyanazon megye ispánja széke előtt.
 
 

1222. évi VI. törvénycikk
a pártolkodókról, hogy tolvajt ne kiáltsanak
 Továbbá, összepártolkodásból a nép tolvajnak senkit ne kiálthasson, mint eddig szokta vala.
 
 

1222. évi VII. törvénycikk
a királynak az országon kivül való hadakozásáról
 Ha pedig a király az országon kivül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele menni, hanem ha a király pénzén; és valamikor haza térend, a nemeseken hadi birságot ne vegyen.
 1. § Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általánfogva mindnyájan tartozzanak elmenni.
 2. § Azonképen, ha az országon kivül akarnánk hadakozni és mi is a haddal mennénk, minden, valakinek ispánsága vagyon, a mi pénzünkön velünk jőni tartozzék.
 
 

1222. évi VIII. törvénycikk
a nádorispán hatalmáról és a helyettes birákról
 A nádorispán minden ember dolgában, ki országunkbeli, különbség nélkül itéljen.
 1. § De nemesek perét, ha fejök vesztébe vagy birtokuk veszedelmébe jár, a király hire nélkül el ne végezhesse.
 2. § Helyettes birákat pedig ne tartson, hanem ha egyet a maga udvarában.
 
 

1222. évi IX. törvénycikk
az országbiró hatóságáról
Országunk birája, mig a curián leend, mindeneket itélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse.
 1. § De mikor az ő jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse.
 
 
 
1222. évi X. törvénycikk
hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról
Ha valamely jobbágyurnak, a kinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát vagy atyjafiát illendő tiszttel méltó megajándékozni.
1. § És ha nemes ember halna meg azonként, ajándékozza meg fiát a király, a mint neki tetszik.
 
 
 
 
1222. évi XI. törvénycikk
vendégek avagy idegenek mi módon jussanak méltóságra?
 Ha vendégek, tudni mint jámborok, jönnének az országba, ország tanácsa nélkül méltóságra ne jussanak.
 


 
1222. évi XII. törvénycikk
akármi módon megholtak feleségének hitbéréről
Ha valaki meghal, vagy törvény szerint halálra itéltetett, vagy perdöntő bajon esik el, vagy akármi más ok miá, annak felesége az ő hitbérében kárt ne valljon.
 

 
1222. évi XIII. törvénycikk
hogy a hatalmasok meg ne nyomoritsák a föld népét, se a szegénységet
A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak, hogy a szegénységet ne foszszák, ne nyomorgassák.
 

 
1222. évi XIV. törvénycikk
az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja
 Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.
 
 

 
1222. évi XV. törvénycikk
a lovászokról, peczérekről és solymárokról
Lovászok, peczérek és solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek.
 
 
 
1222. évi XVI. törvénycikk
hogy egész megyék ispánsága örökül ne adassék
 Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk.
 
 
 
1222. évi XVII. törvénycikk
hogy szerzett birtokától senki meg ne fosztassék
A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.
 
 
 
 
1222. évi XVIII. törvénycikk
a nemesek szabadságáról, hogy a király fiához mehessenek, és a király fia előtt elkezdett perekről
Továbbá a nemesek, búcsut véve tőlünk, szabadon mehessenek a mi fiunkhoz, ugy mint a nagyobbtól a kissebbhez; ez azért az ő birtokuk veszedelmébe ne járjon.
 1. § Valakit a mi fiunk igaz törvény szerint fején itélt, avagy az előtte kezdett pert, mig ugyan ő előtte vége nem szakad, magunk eleibe nem bocsátjuk; viszont a mi fiunk is azonképen.
 

 
1222. évi XIX. törvénycikk
a föld népe és vendégek szabadságáról
A várakhoz tartozó jobbágyok szent István királytól szerzett szabadságuk szerint éljenek.
 1. § Hasonlatosképen a vendégek is, akár micsoda nemzet legyenek, azon szabadságban tartassanak, mely kezdettől fogva vagyon nekik engedve.
 
 
 
1222. évi XX. törvénycikk
a tizedről
A tizedet pénzűl megváltani senki ne tartozzék, hanem a mit a föld terem, bort vagy gabonát, abbúl fizessék.
 1. § És ha ebben a püspökök ellentartók lesznek, nem segitjük őket.
 
 
 
 
1222. évi XXI. törvénycikk
hogy a püspökök ne adjanak a tizedből a király lovainak és a nép se hordjon tizedet a király jószágára
 A püspökök a nemesek jószágán való tizedből ne adjanak a mi lovainknak, se az ő népök ne tartozzék a tizedet a király jószágára hordani.
 
 
 
1222. évi XXII. törvénycikk
a király disznairól
 Továbbá, a mi disznaink nemes ember erdején vagy rétjén ne legeljenek az ő akaratja ellen.
 
 
1222. évi XXIII. törvénycikk
az uj pénzről
 Továbbá, a mi uj pénzünk esztendeig járjon, husvét napjától husvét napjáig.
 1. § És a dénárok olyfélék legyenek, a minemüek voltak Béla király idejében.
 
 
 

 
1222. évi XXIV. törvénycikk
hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek
 Pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
 1. § Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.
 
 
 

 
1222. évi XXV. törvénycikk
a sóról
 Továbbá, sót az országnak közepette ne tartsanak, hanem csak Szabolcson és Regéczen és a végekben.
 
 
 
1222. évi XXVI. törvénycikk
hogy az országon kivül valóknak birtokot adni nem kell
Továbbá, birtokot az országon kivül való embernek ne adjanak.
 1. § Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.
 
 
 
1222. évi XXVII. törvénycikk
a nyestbőr adóról
 A nyestbőr adót azon szokás szerint fizessék, a mint Kálmán király elvégezte volt.
 
 
 
1222. évi XXVIII. törvénycikk
hogy a kit a törvény elmarasztott, annak oltalma ne legyen
 Ha valaki törvény renden elmarasztatott, senki a hatalmasok közül meg ne oltalmazhassa azt.
 
 
 
 
1222. évi XXIX. törvénycikk
az ispán jövedelméről és a királyi jövedelmekről
 Az ispánok csak az ő ispánságok igazával éljenek; egyebek, a királyhoz tartozók, ugymint cseberpénz, vám, ökrök, és a várak jövedelmének két része is a király számára legyen.
 
 
 
1222. évi XXX. törvénycikk
hogy a nádorispánt, a bánt és a király és királyné országbiráit kivéve, senki két tisztet ne viseljen
 Továbbá, e négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király országbiráját és királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen.
 
 
 
1222. évi XXXI. törvénycikk
hogy az előlbocsátott czikkelyek arany pecsét alatt irásba foglaltatván, különb-különbféle őriző helyekre adassanak és tétessenek el
 És hogy ezen mi tőlünk engedett szabadság és ezen rendelésünk mind a mi időnkben, mind az utánunk következők idejében örökké erős legyen, irattuk egy igén hét levélbe, és megerősitettük a mi arany pecsétünkkel; ugy, hogy egyik levél küldessék a pápa urnak és ő is irassa bé az ő lajstromába; a másikat az Ispotályban, a harmadikat a Templomban tartsák; a negyedik maradjon a királynál; az ötödik az esztergomi káptalannál, a hatodik a kalocsainál álljon; a hetediket őrizze a nádorispán, ki az idő szerint leszen.
1. § Oly módon, hogy az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen; hogy ők is örüljenek az ő szabadságoknak, és azért nekünk és a mi következőinknek minden időben hivek legyenek, és a királyi koronának tartozó engedelmes szolgálatjokat meg ne tagadják.
2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.
3. § Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk; a testté lett ige után ezer-kétszáz-huszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspökök voltanak, a mi királyságunknak tizenhetedik esztendejében.
 


1351. évi törvénycikkek

Előbeszéd

Lajos, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kunország és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura.

 
1. § Az összes keresztény hivőknek ugy a jelenleg élőknek, mint az ezután jövendőknek, a kiknek jelen levelünk tudomására fog jutni, üdvöt abban, a ki a királyoknak üdvöt, szerencsés kormányzást és győzelmi diadalt ad.
 2. § Köztudomásu, hogy a királyi méltóság trónja és hatalma akkor szilárdul meg, ha az alattvalók békéjéről és nyugalmáról előrelátó körültekintéssel gondoskodva van, és ha szabadságok adományozásával, sőt más királyoktól kegyes megfontolással adott szabadságaik elismerésével és jóváhagyásával is bőkezüen méltó jutalomban részesülnek.
 3. § Mert hűségük, melynek az ész és természet törvényeiben van meg a kellő alapja, akkor marad fenn állandóan, a mikor a fejedelemnek az ő országlakosai iránt tanusitott kegyessége az alattvalókkal szemben folyton növekszik, ugyannyira, hogy mig az élet szikrája ki nem alszik, a hűség elevensége sem száll alá a testben.
 4. § Ennélfogva, jelen levelünk rendén mindenkinek tudomására akarjuk hozni, hogy országunk főpapjainak, báróinak, valamint előkelőinek és nemeseinek gyülekezete és ugyanaz a közönsége a mi királyi szinünk elé jövén, miután ugy magunk mint országunk minden kedvező és szerencsétlen körülményei között felségünknek a leghivebb igyekezettel és szent buzgalommal tanusitott és kifejtett hűségüket és hűséges szolgálataikkal szerzett kiváló érdemeiket előadták és emlékezetünkben felelevenitették, megujitás és megerősités végett elénkbe terjesztették boldog emlékezetü ősünknek és elődünknek, harmadik Béla király fiának, második András urnak, az igen dicső fejedelemnek, Magyarország néhai dicsőséges királyának egy, saját arany pecsétével megerősitett kiváltságlevelét és azokat a szabadságaikat, melyeket (miként az előbb emlitett levél kijelenti) Szent István, a magyar nemzet királya és apostola adott nekik, az alább következő tartalommal.
 5. § Egy értelemmel és akarattal alázatosan könyörögvén felségünknek, hogy azt elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván, és jelen levelünkbe szóról szóra átiratván, az abban kijelentett minden szabadságukkal együtt (egyedül csak az alább felemlitendő egy czikkelynek kivételével) megerősiteni, és a mondott levélben foglalt szabadságokat készséges királyi kegyelmünkkel, királyi hatalmunknál fogva megujitván, őket kiváltságlevelünk által az iránt biztositani méltóztassunk, hogy örök időkre azok birtokában és élvezetében fognak maradni. Annak a kiváltságnak tartalma im ez:
 6. § "A Szent Háromság és oszthatatlan egység nevében."
 7. § "András, Isten kegyelméből Magyarország Dalmátia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Gallicia és Lodomeria örökös királya."
 8. § "Minthogy ugy országunk nemeseinek, mint másoknak Szent István király adta szabadságát is, némely királyoknak hatalma, néha azért, hogy saját haragjukat kielégitsék, néha meg azért, mert igazságtalan vagy saját hasznukat kereső emberek csalfa tanácsát követték, igen sok részben megcsorbitotta stb."
 9. § Mi tehát királyi kegyelmünkkel meghallgatván mondott országunk főpapjainak, báróinak, előkelőinek és nemeseinek a kérését, miután fontolóra vettük és emlékezetünkben megujitottuk az ő hű engedelmességüket és legőszintébb szolgálatkészségüket, melylyel saját magunk és országunk mindennémü, ugy kedvező mint szerencsétlen körülményei között, különösen pedig akkor törekedtek felségünknek megtetszeni s magukat előttünk kedvesekké és kedveltekké tenni, a mikor legkedvesebb fivérünk, néhai András ur, Jeruzsálem és Sicilia királya ártatlan vérének megboszulása végett, a kinek irtóztató erőszakos halála csaknem az egész világ határait és vidékeit töltötte be keserüséggel, velünk az emlitett Sicilia országába menvén a legnagyobb hűséggel éltetve, a sors váratlan eseményeivel és különféle személyes veszélyekkel rettenthetetlenül szembeszálltak.
 10. § Óhajuknak kegyesen eleget tenni és akaratukat teljesiteni akarván, hogy őket hasonló hű tetteknek odaadással való véghezvitelére buzditsuk, legkedvesebb ősünknek és elődünknek, második András király urnak előbb emlitett, s aranypecsétjével megerősitett, minden gyanutól egészen mentes, szóról szóra ide beiktatott levelét az abban foglalt minden szabadsággal egyetemben elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván;
 11. § Kivéve egyedül a kiváltságból kizárt, előbb érintett egy czikkelyt, tudniillik ezt: "Hogy az örökösök hátrahagyása nélkül elhaló nemeseknek jogukban és szabadságukban áll az egyházak, avagy tetszésük szerint mások részére, élők közt vagy halál esetére adakozni, hagyományt tenni, birtokaikat eladni vagy elidegeniteni." Sőt ellenkezőleg, épenséggel ne legyen joguk ezt megtenni, hanem birtokaik jog és törvény szerént, tisztán és feltétlenül, minden ellenmondás nélkül, legközelebbi atyafiaikra és nemzetségeikre háromoljanak.
 12. § Fentnevezett András király ur bullás kiváltságlevelét tartalma szerint megerősitvén, és azokat a szabadságokat a fenséges fejedelemasszonynak Erzsébetnek, ugyanazon isteni kegyelemből Magyarország királynőjének, a mi legkedveltebb anyánknak kedves akaratával és báróinknak tanácsára készséges királyi kegyelmünkből megujitván, megengedtük, hogy örökké ezeknek birtokában és élvezetében maradjanak.
 13. § Ezenfelül, országlakosaink nyugalmasabb állapota és békét szerető kényelme kedveért ugyanazon anyánk akaratából és ugyanazon báróinknak tanácsára, szokott jó indulatunknál fogva elhatároztuk, hogy részükre még az alábbirt szabadságokat adjuk és engedjük.