Előbeszéd
A szent Háromság egy Isten nevében.
1. §
Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galiczia és Lodoméria királya, örök emlékezetűl.
2. §
A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is szent István királytól szerzett szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszujából,
hol gonosz, avagy önnön hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontották vala, azért a nemesség gyakorta
sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk való királyai fülét az ország állapotjának megjobbitásáról.
3. §
Mi tehát az ő kérelmöknek mindenben eleget akarván tenni, kivel tartozunk is, jelesben azért, mert ez okon velek már gyakortább nem
kicsiny keserüségre jutott ügyünk, a mit a királyi tisztesség tökéletes megtartásáért eltávoztatnunk illik, ez pedig senki más
által nem lehet inkább mint ő általok: megadjuk mind nekik, mind országunk többi lakosinak azt a szabadságot, melyet a szent király adott.
4. §
E fölött egyebeket is, az ország állapotjának épülésére való üdvös dolgokat, rendelünk ily módon:
Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk megülni.
1. §
És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi képünkben minden ember dolgát meghallgatja; és
az egész nemesség, valaki akar, szabadon oda gyülhessen.
hogy senki perbehivás nélkül el ne marasztassék
Ezt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely
hatalmas kedveért, hanem ha előbb perbe hivatott és rendes uton törvényt láttak reá.
a nemesek és egyházak jószágának szabadságáról
Továbbá semmi szerpénzt, sem szabad dénár adót nem szedetünk a nemesek jószágán.
1. § Hivatlan sem házokra sem falujokra nem szállunk.
2. § Azonképen az egyházak népén sem veszünk semminemű szerpénzt.
hogy a nemesség az ő marhájával és birtokával szabad legyen
Ha valamely nemes ember fiumagzat nélkül hal meg, birtokának negyed részét leánya kapja;
a többivel azt mivelje, a mit neki tetszik.
1. § Ha pedig testamentom nélkül történik halála, valamely közelebb való atyjafiai vannak, azoké legyen, és ha teljességgel
semmi nemzetsége nem volna, a királyra szálljon birtoka.
A megyés ispán a nemesek jószágán itéletet ne tegyen, hanem ha pénzt vagy tizedet illet a dolog.
1. § A megyei várispánok egyáltalában senkit ne itéljenek, hanem csak a magok vára népét.
2. § A lopókat és latrokat itéljék meg a király falus-ispánjai, de ugyanazon megye ispánja széke előtt.
a pártolkodókról, hogy tolvajt ne kiáltsanak
Továbbá, összepártolkodásból a nép tolvajnak senkit ne kiálthasson, mint eddig szokta vala.
a királynak az országon kivül való hadakozásáról
Ha pedig a király az országon kivül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele menni,
hanem ha a király pénzén; és valamikor haza térend, a nemeseken hadi birságot ne vegyen.
1. § Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általánfogva mindnyájan tartozzanak elmenni.
2. § Azonképen, ha az országon kivül akarnánk hadakozni és mi is a haddal mennénk, minden, valakinek
ispánsága vagyon, a mi pénzünkön velünk jőni tartozzék.
1222. évi VIII. törvénycikk
A nádorispán minden ember dolgában, ki országunkbeli, különbség nélkül itéljen.
1. § De nemesek perét, ha fejök vesztébe vagy birtokuk veszedelmébe jár, a király hire nélkül el ne végezhesse.
2. § Helyettes birákat pedig ne tartson, hanem ha egyet a maga udvarában.
Országunk birája, mig a curián leend, mindeneket itélhessen és a curián indult pert akárhol elvégezhesse.
1. § De mikor az ő jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket meg ne idéztesse.
hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról
Ha valamely jobbágyurnak, a kinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát vagy atyjafiát
illendő tiszttel méltó megajándékozni.
1. § És ha nemes ember halna meg azonként, ajándékozza meg fiát a király, a mint neki tetszik.
vendégek avagy idegenek mi módon jussanak méltóságra?
Ha vendégek, tudni mint jámborok, jönnének az országba, ország tanácsa nélkül
méltóságra ne jussanak.
akármi módon megholtak feleségének hitbéréről
Ha valaki meghal, vagy törvény szerint halálra itéltetett, vagy perdöntő bajon esik el,
vagy akármi más ok miá, annak felesége az ő hitbérében kárt ne valljon.
hogy a hatalmasok meg ne nyomoritsák a föld népét, se a szegénységet
A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak,
hogy a szegénységet ne foszszák, ne nyomorgassák.
az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja
Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel
nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék
ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.
a lovászokról, peczérekről és solymárokról
Lovászok, peczérek és solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek.
1222. évi XVI. törvénycikk
hogy egész megyék ispánsága örökül ne adassék
Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk.
A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.
a nemesek szabadságáról, hogy a király fiához mehessenek, és a király fia előtt elkezdett
perekről
Továbbá a nemesek, búcsut véve tőlünk, szabadon mehessenek a mi fiunkhoz, ugy mint
a nagyobbtól a kissebbhez; ez azért az ő birtokuk veszedelmébe ne járjon.
1. §
Valakit a mi fiunk igaz törvény szerint fején itélt, avagy az előtte kezdett pert, mig ugyan ő előtte vége nem szakad, magunk eleibe nem
bocsátjuk; viszont a mi fiunk is azonképen.
A várakhoz tartozó jobbágyok szent István királytól szerzett szabadságuk szerint éljenek.
1. § Hasonlatosképen a vendégek is, akár micsoda nemzet legyenek, azon szabadságban tartassanak, mely
kezdettől fogva vagyon nekik engedve.
A tizedet pénzűl megváltani senki ne tartozzék, hanem a mit a föld terem, bort vagy gabonát, abbúl fizessék.
1. § És ha ebben a püspökök ellentartók lesznek, nem segitjük őket.
hogy a püspökök ne adjanak a tizedből a király lovainak és a nép se hordjon tizedet
a király jószágára
A püspökök a nemesek jószágán való tizedből ne adjanak a mi lovainknak, se az ő népök
ne tartozzék a tizedet a király jószágára hordani.
1222. évi XXII. törvénycikk a király disznairól
Továbbá, a mi disznaink nemes ember erdején vagy rétjén ne legeljenek az ő akaratja ellen.
Továbbá, a mi uj pénzünk esztendeig járjon, husvét napjától husvét napjáig.
1. § És a dénárok olyfélék legyenek, a minemüek voltak Béla király idejében.
1222. évi XXIV. törvénycikk hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek
Pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
1. § Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.
Továbbá, sót az országnak közepette ne tartsanak, hanem csak Szabolcson és Regéczen és a végekben.
Továbbá, birtokot az országon kivül való embernek ne adjanak.
1. § Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.
A nyestbőr adót azon szokás szerint fizessék, a mint Kálmán király elvégezte volt.
Ha valaki törvény renden elmarasztatott, senki a hatalmasok közül meg ne oltalmazhassa azt.
törvénycikk az ispán jövedelméről és a királyi jövedelmekről
Az ispánok csak az ő ispánságok igazával éljenek; egyebek, a királyhoz tartozók, ugymint
cseberpénz, vám, ökrök, és a várak jövedelmének két része is a király számára legyen.
és királyné országbiráit kivéve, senki két tisztet ne viseljen
Továbbá, e négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király
országbiráját és királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen.
És hogy ezen mi tőlünk engedett szabadság és ezen rendelésünk mind a mi időnkben, mind az utánunk következők idejében örökké
erős legyen, irattuk egy igén hét levélbe, és megerősitettük a mi arany pecsétünkkel;
ugy, hogy egyik levél küldessék a pápa urnak és ő is irassa bé az ő lajstromába; a másikat az Ispotályban, a harmadikat a Templomban
tartsák; a negyedik maradjon a királynál; az ötödik az esztergomi káptalannál, a hatodik a kalocsainál álljon; a hetediket őrizze
a nádorispán, ki az idő szerint leszen.
1. § Oly módon, hogy az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő maga meg ne tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy
nemeseket, avagy másokat megtévedni ne engedjen; hogy ők is örüljenek az ő szabadságoknak, és azért nekünk és a mi következőinknek
minden időben hivek legyenek, és a királyi koronának tartozó engedelmes szolgálatjokat meg ne tagadják.
2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon
szabad hatalmat mind a püspököknek, mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen, jelenvalóknak
és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása
nélkül ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.
3. § Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk; a testté lett ige után ezer-kétszáz-huszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő
János esztergomi, tisztelendő Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi, Sándor váradi,
Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspökök voltanak, a mi királyságunknak tizenhetedik esztendejében.
1351. évi törvénycikkek
Előbeszéd
Lajos, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország Ráma, Szerbia, Galiczia, Lodoméria, Kunország
és Bolgárország királya, Salerno fejedelme és a szent Angyalhegyi javadalom ura.
1. §
Az összes keresztény hivőknek ugy a jelenleg élőknek, mint az ezután jövendőknek, a kiknek jelen levelünk tudomására fog jutni, üdvöt
abban, a ki a királyoknak üdvöt, szerencsés kormányzást és győzelmi diadalt ad.
2. §
Köztudomásu, hogy a királyi méltóság trónja és hatalma akkor szilárdul meg, ha az alattvalók békéjéről és nyugalmáról
előrelátó körültekintéssel gondoskodva van, és ha szabadságok adományozásával, sőt más királyoktól kegyes megfontolással adott
szabadságaik elismerésével és jóváhagyásával is bőkezüen méltó jutalomban részesülnek.
3.
§ Mert hűségük, melynek az ész és természet törvényeiben van meg a kellő alapja, akkor marad fenn állandóan, a mikor a fejedelemnek
az ő országlakosai iránt tanusitott kegyessége az alattvalókkal szemben folyton növekszik, ugyannyira, hogy mig az élet szikrája
ki nem alszik, a hűség elevensége sem száll alá a testben.
4. §
Ennélfogva, jelen levelünk rendén mindenkinek tudomására akarjuk hozni, hogy országunk főpapjainak, báróinak, valamint előkelőinek
és nemeseinek gyülekezete és ugyanaz a közönsége a mi királyi szinünk elé jövén, miután ugy magunk mint országunk minden kedvező
és szerencsétlen körülményei között felségünknek a leghivebb igyekezettel és szent buzgalommal tanusitott és kifejtett hűségüket
és hűséges szolgálataikkal szerzett kiváló érdemeiket előadták és emlékezetünkben felelevenitették, megujitás és megerősités
végett elénkbe terjesztették boldog emlékezetü ősünknek és elődünknek, harmadik Béla király fiának, második András urnak, az igen dicső
fejedelemnek, Magyarország néhai dicsőséges királyának egy, saját arany pecsétével megerősitett kiváltságlevelét és azokat a szabadságaikat,
melyeket (miként az előbb emlitett levél kijelenti) Szent István, a magyar nemzet királya és apostola adott nekik, az alább következő
tartalommal.
5. §
Egy értelemmel és akarattal alázatosan könyörögvén felségünknek, hogy azt elfogadván, helyeselvén és jóváhagyván, és jelen levelünkbe
szóról szóra átiratván, az abban kijelentett minden szabadságukkal együtt (egyedül csak az alább felemlitendő egy czikkelynek kivételével)
megerősiteni, és a mondott levélben foglalt szabadságokat készséges királyi kegyelmünkkel, királyi hatalmunknál fogva megujitván, őket
kiváltságlevelünk által az iránt biztositani méltóztassunk, hogy örök időkre azok birtokában és élvezetében fognak maradni. Annak
a kiváltságnak tartalma im ez:
6. §
"A Szent Háromság és oszthatatlan egység nevében."
7. §
"András, Isten kegyelméből Magyarország Dalmátia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Gallicia és Lodomeria örökös királya."
8. §
"Minthogy ugy országunk nemeseinek, mint másoknak Szent István király adta szabadságát is, némely királyoknak hatalma, néha azért,
hogy saját haragjukat kielégitsék, néha meg azért, mert igazságtalan vagy saját hasznukat kereső emberek csalfa tanácsát követték,
igen sok részben megcsorbitotta stb."
9. §
Mi tehát királyi kegyelmünkkel meghallgatván mondott országunk főpapjainak, báróinak, előkelőinek és nemeseinek a kérését,
miután fontolóra vettük és emlékezetünkben megujitottuk az ő hű engedelmességüket és legőszintébb szolgálatkészségüket,
melylyel saját magunk és országunk mindennémü, ugy kedvező mint szerencsétlen körülményei között, különösen pedig akkor törekedtek
felségünknek megtetszeni s magukat előttünk kedvesekké és kedveltekké tenni, a mikor legkedvesebb fivérünk, néhai András ur, Jeruzsálem
és Sicilia királya ártatlan vérének megboszulása végett, a kinek irtóztató erőszakos halála csaknem az egész világ határait és
vidékeit töltötte be keserüséggel, velünk az emlitett Sicilia országába menvén a legnagyobb hűséggel éltetve, a sors váratlan
eseményeivel és különféle személyes veszélyekkel rettenthetetlenül szembeszálltak.
10. §
Óhajuknak kegyesen eleget tenni és akaratukat teljesiteni akarván, hogy őket hasonló hű tetteknek odaadással való véghezvitelére
buzditsuk, legkedvesebb ősünknek és elődünknek, második András király urnak előbb emlitett, s aranypecsétjével megerősitett, minden
gyanutól egészen mentes, szóról szóra ide beiktatott levelét az abban foglalt minden szabadsággal egyetemben elfogadván, helyeselvén
és jóváhagyván;
11. § Kivéve
egyedül a kiváltságból kizárt, előbb érintett egy czikkelyt, tudniillik ezt: "Hogy az örökösök hátrahagyása nélkül elhaló
nemeseknek jogukban és szabadságukban áll az egyházak, avagy tetszésük szerint mások részére, élők közt vagy halál esetére adakozni,
hagyományt tenni, birtokaikat eladni vagy elidegeniteni." Sőt ellenkezőleg, épenséggel ne legyen joguk ezt megtenni, hanem
birtokaik jog és törvény szerént, tisztán és feltétlenül, minden ellenmondás nélkül, legközelebbi atyafiaikra és nemzetségeikre
háromoljanak.
12. §
Fentnevezett András király ur bullás kiváltságlevelét tartalma szerint megerősitvén, és azokat a szabadságokat a fenséges fejedelemasszonynak
Erzsébetnek, ugyanazon isteni kegyelemből Magyarország királynőjének, a mi legkedveltebb anyánknak kedves akaratával és báróinknak tanácsára
készséges királyi kegyelmünkből megujitván, megengedtük, hogy örökké ezeknek birtokában és élvezetében maradjanak.
13. §
Ezenfelül, országlakosaink nyugalmasabb állapota és békét szerető kényelme kedveért ugyanazon anyánk akaratából és ugyanazon báróinknak
tanácsára, szokott jó indulatunknál fogva elhatároztuk, hogy részükre még az alábbirt szabadságokat adjuk és engedjük.